Fezejet

1 8 |    az a piros forrás? Ugyan mondd meg, hogyan ölsz meg engem!~–
2 14| mindent elvett tőlünk.~– Ne mondd azt, anyám! Még éppen az
3 15|     mehessünk, megkérdeni: „Mondd meg nekem, miért vagy szomorú?”~
4 16|  közbevetette magát.~– Csak mondd előttem, édes leányom. Mert
5 20|   és lesütötte szemét.~– Ne mondd azt! Te tudod, hogy én a
6 20|   Akkor ne fejtsd meg őket. Mondd, hogy nincs igazam; taposs
7 27|     és tudatni képes volna, mondd meg neki, hogy ha kedves
8 28|   neki: „Ez fű, ez fa.” No, mondd utánam: „fű…fa.”~S az öreg