Fezejet

  1 Elo|               mondja rá a szatirikus. Hát vannak a szerelemnek okosai
  2 2  |              nem képes felfogni.~– De hát attól nem fél ön, hogy egyszer
  3 2  |           várna; mintha azt kérdené: „Hát aztán?”~„Aztán?” Milyen
  4 2  |              akkor sem mondtam neki: „Hát aztán?”~Másnap reggel még
  5 2  |      Végtelenül fel voltam ingerelve. Hát minek kétkedik bennem? Azt
  6 2  |           semmi más, csak asszony.~De hát mondtam-e én neki azt két
  7 2  |              volna meg ilyen simán.~– Hát Karolin? – ez volt első
  8 3  |               fel ellenem tanúnak.~De hát kezdjük elöl!~Itthon nem
  9 3  |           mondta, hogy jól van, akkor hát maradjak a depónál, s őrizzem
 10 3  |            minden reggel megcsókolom. Hát ön nem visel-e Madonna-képet
 11 3  |           eddig, és hol vagyunk most.~Hát majd a gerendáig ugrottam
 12 3  |              s a vér vért kíván.~– De hát mi lesz, ha itt maradunk?~–
 13 4  |      megvernek bennünket az öregek.~– Hát miért nem megy maga is le
 14 4  |            haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs magában egy csepp
 15 4  |            csepp fiúi kegyelet sem?~– Hát mondtam én, hogy a papa
 16 4  |             frivol hangon beszélni?~– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes
 17 4  |         világosítsa a fiatalembert.~– Hát csak azért teszik, ifjú
 18 4  |       pirosabb. Vállat vonva felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány,
 19 4  |            sajnálom, a pertárnokot.~– Hát az is leköszön?~– Le ám!
 20 4  |               Miféle processziónál?~– Hát hiszen hallgass oda! Éppen
 21 5  |      megvernek bennünket az öregek.~– Hát miért nem megy maga is le
 22 5  |            haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs magában egy csepp
 23 5  |            csepp fiúi kegyelet sem?~– Hát mondtam én, hogy a papa
 24 5  |             frivol hangon beszélni?~– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes
 25 5  |         világosítsa a fiatalembert.~– Hát csak azért teszik, ifjú
 26 5  |       pirosabb. Vállat vonva felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány,
 27 5  |            sajnálom, a pertárnokot.~– Hát az is leköszön?~– Le ám!
 28 5  |               Miféle processziónál?~– Hát hiszen hallgass oda! Éppen
 29 6  |               is? Köszönöm a bókot.~– Hát ne jöjjön hozzám olyan közel,
 30 6  |              e szomorú esztendőben) – hát legalább a táncosokat is
 31 6  |             akar nekem valamit hozni? Hát tudja mit? Hozzon nekem –
 32 6  |              megkapják nála a vámnál, hát becsukják.~– Köszönöm a
 33 6  |             velünk a kormánynak. – De hát a férfiak, azok nagyon is
 34 6  |           azért jöttem hozzátok, hogy hát ti mit szóltok hozzá? A
 35 6  |        fagylaltját elfogyasztotta. De hát mármost mit szóltok ti ehhez:
 36 6  |              a rapérral is tud bánni! Hát még a sok nyelvismeret!
 37 6  |               meg voltam győződve. De hát szegény Ilonkám? Most tárult
 38 6  |             reszket fényes nappal is, hát még éjjel, mikor sötét lesz.
 39 6  |             mert mondani leányának.~– Hát ahhoz mit szólnál, kedves
 40 7  |         nagyon firtatta, hogy hol van hát azoknak a birkáknak a bőre,
 41 7  |             igen kedves embere.~Hanem hát ez volna a legkisebb baj.
 42 7  |      kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben olyan vagyok,
 43 7  |      szégyenkedő egy darab csontra.~– Hát ennek a sertvésnek csak
 44 7  |             volt, és húsa nem volt?~– Hát kutyák vagyunk mink, akiket
 45 7  |               szokás relegálni.~Hanem hát erről a nagyasszony nem
 46 7  |         megmutathatja asszonyának, mi hát az az áspis.~– Micsoda? –
 47 7  |             belefagyott a bátorság.~– Hát a te kalapod hol van, mikor
 48 7  |          kútágas tetején szállt le.~– Hát ez a pipa mi? – szólt a
 49 7  |               volt e zokogásban? Hogy hát mégis van „úr” a háznál.~–
 50 7  |               kérdezték tőle, hogy de hát ki fogja a szennyes tányérokat
 51 7  |            azért szaladt el előle.~És hát ez nagyon jó volt mindnyájukra
 52 7  |             vagyok az. Az is maradok. Hát ahhoz tartsa magát minden
 53 7  |             mihez tartsa magát; „mert hát az kell, hogy az ember vagy
 54 8  |              szemben áll a nappal.~De hát ki ez az új nap, ez a Lemming?
 55 8  |           róla. De biz az így van.~De hát akkor minek Lemming úrnak
 56 8  |              meg is mondom, hogy mit.~Hát például ama bizonyos vállalatot,
 57 8  |             ahogyan itt hagyta.~– Nos hát mit gondol ön: mi válasszal
 58 8  |                Nem az én ügyem.~– No, hát hallja meg a választ őtőle
 59 8  |            látni Angyaldy arcán, hogy hát az mit tud ilyenkor érezni.~
 60 8  |            hogy a lova almásszürke!~– Hát ugyan minek látná meg egy
 61 8  |            nagy sötét szemeivel.~– De hát annyira igaz-e?~A hölgy
 62 8  |               tőle, ha te viselnéd.~– Hát nem látsz-e égni? – kiálta
 63 8  |               Tihamér, Leona; azonban hát ki tudja, ezek-e az ő keresztneveik,
 64 8  |            kenyere olyan jól ízlik!~– Hát még a pompás szamócák! Ezeket
 65 8  |              Bizony megölnélek.~– No, hát ölj meg addig, míg szeretsz! –
 66 9  |              tartozik az életéhez.~De hát aki egy elvesztett évvel
 67 10 |         éjszakát végig lehet aludnom, hát azt mutassa meg; ha nincs,
 68 10 |             hogy most meg fogja enni, hát csak búcsúzzék el a világtól.~
 69 10 |            előre nem küldtél!”~– Nos, hát milyen itt a háztáj? Hogyan?~
 70 10 |              voltam benne.~– Micsoda? Hát még nem ebédelt?~– Sőt igen
 71 10 |            meg kell őrülnöm!”~– Nini! Hát ez mi? – kiálta közbe most
 72 10 |             csak korán reggel.~– Nos, hát hogy vagytok, fiúk? – szólt
 73 10 |           kettejök között volt.~– Óh, hát csak tessék lovagiaskodni!
 74 10 |              szolgálóra rárivallni.~– Hát te, szolgáló, mikor hozod
 75 10 |           Julius Caesar sem próbálta. Hát csak a szájába kapta a tollát
 76 10 |          adott szavamat megszegjem.~– Hát jól van, „Föhnwald úr!”
 77 10 |         semmit! Oda fogok figyelni.~– Hát nem bánom.~Azzal elkezdé
 78 10 |         fogják rá felelni, hogy: „No, hát várunk, amíg lesz.”~Konyec
 79 10 |             hogy ez így fog végződni. Hát nem jobb lett volna mindjárt
 80 11 |            látni, hadd bukfencezzenek hát az ártatlanok a tiszteletére,
 81 11 |           cirkusz Renz tagjai között. Hát mármost a belépti díjról
 82 11 |        sietett ráhagyni, hogy igen.~– Hát aztán mennyi adót szoktál
 83 11 |                Te Kaczenbuckel János, hát bizony elszöknél előlem
 84 11 |              nem fizettek adót sehol. Hát azt gondoljátok, hogy szabad
 85 11 |               vérben forogni.~– Akkor hát minek éljek én tovább és
 86 12 |           körül, s bámulva kérdezé:~– Hát vendégeink hova lettek?~
 87 12 |      elfelejtjük, amit szenvedtünk. – Hát ne essék az úr kétségbe!~
 88 12 |            mondá neki végezetül, hogy hát reméljen, ne essék kétségbe:
 89 13 |           csúz kérdésére az uraság. – Hát Elemér anyjának hozománya
 90 13 |             nézd, hogy rám förmedtél! Hát nem fogadtam-e meg, amit
 91 13 |              csak úgy hozott haza; de hát itt vagyok parancsid szerint,
 92 13 | megelégedésedet kiérdemelhetni.~– No, hát majd lesz rá időd. Nem titkolhatom
 93 13 |              az ember, egyéb semmi.~– Hát válassz egyéb pályát!~–
 94 13 |           pamlagaikon a kaszinóban.~– Hát mondok neked egyet – szólt
 95 13 |            apjától „el”-hajtani.~– De hát elvégre is mi akarsz lenni? –
 96 13 |              üres zsebébe mélyedve.~– Hát … semmi!~– Semmi?~– Hát
 97 13 |               Hát … semmi!~– Semmi?~– Hát van-e ennél szebb hivatás
 98 13 |              valami, hogy megéljen.~– Hát nem élek-e én?~– Miből?~–
 99 13 |              te gondod.~– Az enyim?~– Hát természetesen! Pleonazmus
100 13 |           nagy ínségben vannak.~– No, hát jó éjszakát!~Az úrfi lement
101 13 |             lebegett ez a kérdés: „De hát hogy mert ön meg nem halni?”~–
102 13 |      találkozunk, tisztelt barátom!~– Hát már ön látta Elemér urat? –
103 13 |              hogy „alszom, alszom”!~– Hát volt-e már a papánál? –
104 13 |              atyját megharagította.~– Hát persze, hogy azt követtem
105 13 |                 No ugye?… Mit tett?~– Hát azt az impertinenciát követtem
106 13 |       gondolja meg, mit cselekszik!~– Hát én nem kértelek, mikor el
107 13 |             hogy ne hagyj itt minket? Hát én nem mondom azt most,
108 13 |             miből fog élni?~– Hahaha! Hát veszek magamnak egy fazekat,
109 13 |            kell valamit kigondolni.~– Hát hiszen majd te fogsz valamit
110 13 |               ki számára valamit. No, hát lássuk! Micsoda kőből lehetne
111 13 |       könnyelmű bohóságain.~– Mármost hát egy időre el van látva.
112 13 |               a tenger színe alatt.~– Hát semmit sem mentett meg?~–
113 13 |             és csendes minden.~Felült hát a szekérre; amilyen ülés
114 13 |             hús, ha nincs só hozzá?~– Hát nincs só? – kérdé Elemér
115 13 |           hogy magunk is azzal élünk, hát mármost azt sem adnak ki.~
116 13 |              nem?~– Mert egy sincs.~– Hát hova lett?~– Ma vertük agyon
117 13 |        volnánk. Itt nem lakik uraság.~Hát már azt, aki itt kenyeret
118 13 |           nincs miből főznie.~– Kérek hát legalább egy botot az útra.~–
119 14 |             keserű kenyér~Hova lettek hát a puszta ház lakói?~      ~
120 14 |        legközelebb talált asztalra. – Hát majd mindjárt elmondom én
121 14 |           után. Hanem, ha megengedik, hát leülök, mert gyalog jöttünk
122 14 |         történteket elején kezdeni.~– Hát amint tensuramék eljöttek
123 14 |               írnokot meg egy hajdút. Hát amint bejön ez a két úr,
124 14 |            szekrények kulcsai. „Nálam hát!” – minek hazudnám, ha nem
125 14 |            hazudnám, ha nem akarok. – Hát hogy adjam oda. – „Biz a
126 14 |               a Herkópáternak sem!” – Hát hogy nekik az mindegy. Akkor
127 14 |         förmedt az a vörös fiskális: „Hát miért nincs idehaza? Éppen
128 14 |            fakadjon ennél a szónál.~– Hát azután? Mi történt azután? –
129 14 |             kedvvel folytatá ismét:~– Hát bizony mink azt láttuk,
130 14 |        szaggatott suttogással:~– Tégy hát velünk, amit akarsz! Vedd
131 14 |               jár Lemming úr házához.~Hát olyan ember is tudna lenni
132 14 |               és szép asszonyokról.~– Hát találkozott-e már ön azóta
133 14 |            csípte igen a száját.~– De hát utoljára is, mi baj van
134 14 |            koponyámat ütöm keresztül; hát még az ellenkező pólusom!
135 14 |            lovagnak képzelte magát.~– Hát mármost mit csinál ön azzal
136 14 |         üldözött lilaszín ruhákról.~– Hát megtartom. Csak akad egyszer-másszor
137 14 |             azt. Egyebet sem tudok.~– Hát akkor akár mindennap kilovagolhatna
138 14 |             forintos erények vannak), hát már akkor otthon találta
139 14 |            kiáltá eléje Lemming úr. – Hát hol hagyta ön el a feleségemet?~
140 14 |               fordította bámulatát.~– Hát elárultál volna, kismama?
141 14 |             az egyszer megfogtuk önt! Hát illik az, a kísért hölgyet
142 14 |              éri, betörte volna.~– De hát, becsületemre mondom, én
143 14 |         kétfelé a fejét.~– Ha az nem, hát más!~Itt van a szívtelenség
144 14 |        szívtelenség elve.~Ha egy nem: hát más.~Elég ok letépni egy
145 14 |                Ez bosszút követel. És hát ez a leány csakugyan szolgálattevő
146 14 |               szívén a döfése. Menjen hát, haljon meg, ha meg van
147 14 |       megbánni.~– Jól van, asszonyom. Hát én megtanítom önt vívni.~–
148 14 |           kisleányi ruhában jártam.~– Hát csináltatok mind a kettőnknek
149 15 |            Montefiore márkinőt? Igen? Hát Anzelm bárónőt? Azt is?
150 15 |               Anzelm bárónőt? Azt is? Hát a mindenkitől magasztalt
151 15 |          Radák bárónőt? – Hogyne? No, hát én azt mondom önnek, hogy
152 15 |                  végezé Lemming úr.~– Hát jól van – felelt vállvonva
153 15 |         hercegnőnkről? Kétségtelenül. Hát Rothschild baronesse-ről
154 15 |                 Úgy hiszem, igen. No, hát ez a három legelegánsabb
155 15 |             küldjön a pénztáramhoz.~– Hát hova küldjem?~– Szinte feleltem
156 15 |         Malvina nagyot kacagott rá.~– Hát jól van, édes Lemming! Azért
157 15 |              hogy nálam minden eladó?~Hát az volna írva homlokomra,
158 15 |             alszik.~No; csak fel kell hát kelteni őnagyságát, mert
159 15 |        félig-meddig mosolyogva.~– Úgy hát üljön kegyed ide, s verje
160 15 |           zokogással a kékruhás.~– De hát mi baj van? – kérdé hol
161 15 |           kötelezve magát.~– No, azok hát legalább egy hónapig el
162 15 |           váltókat sem prolongálja.~– Hát a bankárunk?~– Az a bizonyos?
163 15 |      kiállításának elnyeréséért.~– De hát minek oda a pénz? A kormány
164 15 |          lehetnek azok.~– Micsodák?~– Hát szekérkenőre, borravalóra.~–
165 15 |               ilyenforma borravaló.~– Hát bizony ezt a jó bécsiek
166 15 |         veszem igénybe a szívességét.~Hát Lemming úr annak még jobban
167 16 |               nagy Magyarországon.~De hát az irányadó körök? Azok
168 16 |            tenyerével Marci hátára.~– Hát kenteket mi hordja itten?
169 16 |           Ejnye – kiálta fel Böske –, hát ugyan miféle szerzet kentek?~–
170 16 |            leányt.~– Ej, ej, leányom, hát még azt sem tudod, hogy
171 16 |    názárénusok nem isznak pálinkát?~– Hát mit?~– Mikor megszomjaznak,
172 16 |            mást, csak vizet.~– No, ez hát jámbor szerzet. Azonban
173 16 |               van mondva; voltaképpen hát: feleségül.~– Né, te, né!
174 16 |          Böske összecsapta a kezét.~– Hát akkor kentek pogányok? Hát
175 16 |            Hát akkor kentek pogányok? Hát hol tanulták azt kentek,
176 16 |          tudjanak inkább semmit.~– De hát aztán ki esket bennünket
177 16 |              férfiúnak pátriárkája.~– Hát tud kend esketni?~Mihály
178 16 |          hinnék, hogy asszony vagyok. Hát aztán ki kereszteli meg
179 16 |            veszni minden názárénus.~– Hát kenteknek még mátrikulájuk
180 16 |             jutott mégis eszébe.~– De hát ha kenteknek valami bajuk
181 16 |                sem papbért fizetni.~– Hát ha egzekúcióval keresik?~–
182 16 |           akar, de mi nem fizetünk.~– Hát akinek adóssága van, az
183 16 |              testvérül.~– Mi a gutát? Hát aztán egy háznál leszünk
184 16 |             kínpadra húznák is.~– No, hát elmondom fennhangon, amit
185 16 |         megint dühbe jött:~– Micsoda? Hát igazán beszéltek? Hát te
186 16 |        Micsoda? Hát igazán beszéltek? Hát te Marci? Te egész valósággal
187 16 |               hogy: „Biz igen!”~– No, hát nesze – názárénus kézfogó!~
188 16 |               számára pénzt gyűjt; én hát amit eddig szolgálatomból
189 17 |               hanem tinta nem volt.~– Hát ez a vér mire való? – szólt
190 18 |           hideg: még ha igaz is.~– De hát mi cél van ezzel elérve? –
191 18 |         tanácsomra soha!~      ~Pedig hát igazán mondom, el akart
192 19 |                         Az új ember~– Hát… te … élsz? – Ezzel a szóval
193 19 |        medicinae, hanem doktor juris, hát beszéljünk másról. Átadtad
194 19 |            gyöngéd szemrehányással. – Hát mondja, illik ez?~– Vakhír
195 19 |                nemde?~– Körülbelül.~– Hát nem kapott ön Amerikától
196 20 |       Álomjáró!~– Igaz! Az vagyok. De hát nem a holdasoknak adatott
197 20 |               utazni. Fut Pestről.~De hát miért fut? Ki elől fut?~
198 20 |      szenvedély volt kifejezve. – No, hát tanuljunk angolul.~És folyt
199 20 |        verődtek indulatlázában. – No, hát értse meg! Te egy embert
200 20 |               hírnevet – mindent. No, hát küzdjünk meg érte! Mert
201 20 |          mégis kényszerítettelek!~No, hát rajta!~Az úgyis hallatlan
202 20 |               mérges leheletet fújni? Hát lelkemen hogy fogom elviselni
203 21 |                Száznyolc fontos!~– De hát hogy vehette ön ezt harmadfél
204 21 |          tartozunk azt visszafizetni; hát ugyanaz a kormány ugyanabban
205 21 |             rendszeres arcátlanság.~– Hát… hát nem jó kenyér ez? Mi
206 21 |        rendszeres arcátlanság.~– Hát… hát nem jó kenyér ez? Mi baja
207 21 |       kenyérnek? Most még igen friss, hát puha; a legfinomabb búzából
208 21 |       Menekülni kell tőle. Hadd vigye hát az egészet.”)~– Tessék,
209 21 |         halálomat. Ön engem megölhet. Hát azt akarja-e, hogy megöljem
210 22 |           igen nagylelkű ajánlat. No, hát legyen, én önnek ajánlatát
211 22 |            pert kezdett, az tudja meg hát, hogy ki vagyok. A lázadót
212 22 |         beszéd megkezdhetésére.~– No, hát halljuk, mi az a sürgetős
213 22 |         ketten, méltóságos uram.~– De hát mi ez? Rossz tréfa?~– Rossz
214 22 |            élelmezési ügy miatt.~– De hát mi közöm nekem az élelmezési
215 22 |           múlva újra megszólalt.~– De hát mit mondanak: miért?~– Én
216 22 |              az asztalhoz vágta.~– De hát miért? – A kalap legurult
217 22 |              nem gurulhatott le. – De hát miért?~– A gabonakiosztásnál
218 22 |               minden.~– Azt hiszi ön? Hát Lemmingnéről mit tud?~–
219 22 |           szónál zavartabb lett.~– De hát minek kevernek egy ilyen
220 23 |      találgatta magában, hogy mi lesz hát belőle.~– Megsúghatom méltóságodnak,
221 23 |                és mégsem érti. Jöjjön hát, majd én megmagyarázom.
222 23 |           játék komollyá lehetett. De hát akkor minek e játék folytatása?
223 23 |               üres lapokra talált.~De hát a napló tokja!~Angyaldy
224 23 |            nézve jobb lesz az így. De hát lealkudhatlan föltételem
225 23 |            aranyak visszafizetéséhez; hát csak mégis sima arcot csinált
226 23 |             szelíd, jóakaró képpel. – Hát akkor majd várunk – mind
227 23 |               s azt súgja fülébe:~„De hát még a második föltétel,
228 23 |            második föltétel, uram?!”~„Hát a fiaddal kibékültél-e már?”~„
229 24 |           Arnstein és Eskelesnek? No, hát az megbukott tegnap; ez
230 24 |        hullája után megtudni: mi lesz hát belőle.~Ilonka magára maradt
231 24 |                s vágya jött megtudni, hát a fekete tükrön belül mi
232 24 |           érezte, hogy az őt fogja.~– Hát a kis lóra, amit nekem adott?
233 24 |             eljött fizetni. Nemde? No hát, ha áll az alku: a kis lónak
234 24 |               fogadták Ilonkát.~– No, hát mit mondtam önnek? – kérdené
235 24 |         kedélyesen elnevette magát.~– Hát jól van. Majd odaülök ismét,
236 24 |      feketekávéját, s így szólt:~– Én hát megmondom, uraim, önöknek,
237 25 |                                  Jöjj hát!~– Én tudom, hogy ki ez
238 25 |            lehet a kegyed haragjával. Hát örökké tart-e az?~– Mit
239 26 |               is bejött hozzá.~– Nos, hát mi újság, kedves Emil? –
240 26 |               a kezét édesanyjától.~– Hát az „micsoda”?~Elemér mély,
241 27 |            vagyok, mert az vagyok. De hát miért nem lehetek erényed,
242 27 |            csészében meggyújtá.~– No, hát beszéljünk városi mendemondákról! –
243 27 |              halott arca volna.~– No, hát mi hír a városban?~– A kancellár
244 27 |            este, mert vele álmodom.~– Hát valami jóeső, megnyugasztoló
245 27 |           menádi kifejezést öltött. – Hát az ártatlan dolog-e, hogy
246 27 |               a hölgy vonásaiba.~– De hát mi közünk nekünk mindehhez?
247 28 |              hanem aztán elfelejté.~– Hát anyánk hol van? – kérdi
248 28 |                 egyedül ő maga nem.~*~Hát Föhnwald?~A chulmi völgyben
249 29 |      kapitányt, azt nem ismerem.” No, hát én azt is ismerem: valamint
250 29 |           rámájának kértem tekinteni.~Hát egy kis politika volt a