1000-amely | amenn-becsi | becsu-borok | borot-csurg | csusz-elacs | eladj-elosz | elota-ertet | erthe-felja | felje-fogad | fogai-gyasz | gyava-hatar | hatas-hozza | huh-izzad | izzan-kelje | kelle-kifut | kigor-korny | korom-lapba | lapid-letor | letre-megen | meger-megva | megve-muves | muzeu-odale | odalo-orvos | os-prele | preli-rozsa | rubin-szaml | szamo-szivg | szivi-tarta | tarth-tokja | tokos-utana | utani-veszt | veszu-zuzo
Fezejet
12594 8 | lepke bizarr feketének, rubinos szárnyakkal; holnap mint
12595 13 | keresztülmegy is rajta a rúd, nem tért ki a szekér elől.~–
12596 11 | korommal.~Végül a szekér egyik rúdjához kötve üget egy kis tatár
12597 13 | egész jármű megindult, kajla rúdjával barátságosan ütögetve orron
12598 8 | lejárati kamatot. – Óh! Lemming Rudolfnál mindenféle pénznemben történik
12599 24 | magát körben a magasan álló rúdon, míg fia oly sebesen repül
12600 27 | midőn a bohóc leesett a rúdról.~– Ezek még mind igen ártatlan
12601 11 | szalagokkal. A talyiga két rúdvillája között van maga a pojáca
12602 6 | mozdulata oly könnyű, oly ruganyos, hogy a kisváros hosszú
12603 22 | helyett; s így az összegek nem rúgnak többre, mint éppen Harter
12604 12 | termete, mint amelyből az élet rúgói hiányzanak; feje mind jobban
12605 24 | haszontalan volt, ha megfogtuk, rúgott, ficánkolt, harapott; úgy
12606 14 | darabot leszakíthatnának a ruháik fodrából.~S a majmok aztán
12607 14 | néztem. Mikor a kisasszonyom ruháira került a sor, azt mondtam
12608 13 | volna odamennie.~Leverte ruháiról a port, hogy ne lássék meg
12609 14 | gazdasszonynak, házi népnek a viselő ruháit soha sem volt szabad lefoglalni.
12610 18 | felöltöztette magát legcsinosabb ruhájába; még hajfürteit is divatosabban
12611 20 | dühében megragadta Ilonka ruháján a vállfodrot.~– Azt letépheti
12612 20 | úrhölgynek; amint meglátta Ilonka ruháját vérrel összefecskendezve,
12613 14 | alamizsnára tartani, ronda ruhájával undort gerjeszteni, az ég
12614 14 | témát az üldözött lilaszín ruhákról.~– Hát megtartom. Csak akad
12615 2 | a karzatnak dőlve az én ruhámban, hanem a lelkem benn volt
12616 3 | kirakatában. Egy fekete ruhás hölgy képe; valóságos madonnaarc;
12617 16 | jöttünk ide. A testvérek ruháztak fel. Minden ember úgy híja
12618 3 | fényes napvilág mellett rukkoltunk ki a járt útra, s ahogy
12619 15 | Valakinek, aki előtt a rulett golyója megáll.~A játékasztal
12620 27 | Égess nekem a csészémbe rumos cukrot!~Tihamér szót fogadott;
12621 19 | amerikai nőt, azok igen rútak voltak – szólt Malvina –,
12622 22 | lehet valakit ad peram et saccum egzekválni?… Önnek oda lehet
12623 3 | bourbonista barátaim, a saint-germaini negyedből, azt tanácsolták,
12624 3 | Napóleon-pasziánsz után el lehet sajátítani. Elég is az!~Lőni, vívni
12625 13 | amit fizettek érte, azt sajátjából fizették. Most is azt vesztegeti,
12626 13 | Elfogadta az irónt és tárcát, s sajátkezűleg jegyzé a teendőket.~– Legelőször
12627 3 | gyönyörködtetett és izgalmat adott; sajátos új neme az ostromnak. Vagy
12628 29 | kiabálnak.~„A nazarénusok.” Sajna! Most is így van. Ezt nem
12629 26 | illető kereskedők végtelenül sajnálják, de miután csakugyan bekövetkezett
12630 23 | nyájas férfiú volt. Erősen sajnálkozott rajta, hogy Harter úr ily
12631 17 | harcot. A tábornok igen fogja sajnálni.~A sebesült fejénél ott
12632 Elo| fel kedvese előtt, akit sajnált ez ünnepélyek kegyetlen
12633 13 | embernek az ágyban kell lenni.~Sajnálta nagyon, hogy nem hallgathatja
12634 21 | fogva azt hihette, hogy sajt; ha megbámulta, színére
12635 13 | kollégáinak, hogy melyik sajtnak hogy a fontja. Ily botrányra
12636 15 | hanem pénz, frissen, a sajtóból most kikerült azon módon
12637 13 | Második kiadás újabb sajtóhibákkal megbővítve.~Harter Nándor
12638 15 | lekocsikázott éjnek idején a sajtóhivatalba: sorra fogta a hírlapok
12639 3 | tudományból, amennyit a sakktábla és a Napóleon-pasziánsz
12640 13 | szívesebben látja.~– „Dankend saldirt” az atyai áldást, papa –
12641 17 | a rom körül elterülve, a sánckarókról aláfüggve, az ágyúk kerekeitől
12642 17 | rajta, neki az ellenség sáncolatának lóháton; sohasem láttam
12643 16 | tekinteni azt, s mindenütt sáncot, árkot, farkasvermet húzni
12644 17 | sikerült; felmásztunk a sáncra lovon, le is aprítottuk
12645 24 | Rossz lég, silány tápszer, sanyargató munka mind nem hatott rá:
12646 16 | kidudorodásai helyet ne adjanak a sanyarú éhség aszott redőinek. Hátha
12647 9 | volt biz az, hogy annál sanyarúbbat képzelni sem lehet.~A sors
12648 21 | tanúsítsa készségét minden sanyarúságban osztozni vitézeivel, megevett,
12649 20 | szebb volt, mint azelőtt. Sápadtabb, de nőiesebb volt arca.
12650 17 | az egész iszonyú tájképre sápadtan világít le az epesárga ég,
12651 13 | asszonyságra, inkluzíve sápkóros kisasszonyokkal?~– Az úr
12652 3 | kifejezéseiben inkább a saragossai leány volt, az orléans-i
12653 7 | záportól támadt zuhatag, követ, sarat és szemetet hömpölyögtetve
12654 6 | művészet kell hozzá, hogy a sárból kiálló köveket úgy ki tudja
12655 7 | udvarról, átszökve a magas sárfalon. Csak másnap hallotta meg
12656 7 | akkor nem szeret. Mihelyt a sarkában nincsenek, mindjárt összedugja
12657 10 | amit most mondott, azt már sarkairól felemelkedve mondta. Konyec
12658 7 | jószántából, s addig ment, míg a sarkaival megakadt az esővízfogó szapulóteknőben,
12659 10 | napot!~A kapitány csak a sarkantyúját veregette össze, s úgy tett,
12660 7 | ágyúból kilőni valók mindjárt sárkányt csináltak az írni való papirosból,
12661 13 | Vert had utazott itt egymás sarkára taposva.~Néhol egy kidűlt
12662 8 | könyv volt, még nem is a sarkával kifelé fordítva, hogy a
12663 3 | páncélinget viselne is, és ha sarkig a Léthe vizébe mártatott
12664 17 | vonaglanak, még életet adnak a sárnak, a ködnek, az éjnek halálrángással,
12665 12 | csendesen jöttek, nem kopogtak a saruikkal, s helyet adtak annak, akit
12666 20 | magunkkal semmit; még a saruinkra ragadt port sem.~És úgy
12667 9 | ellepve házat, háztetőt; sáskák cirpelő sokasága ült minden
12668 19 | fogja-e ostromolni Elemér a sasos zászló alatt, vagy emisszáriusnak
12669 18 | élet kínjait stb. stb.”~A satöbbik helye ugyan ki volt töltve
12670 29 | bazárban egy mézeskalácsos sátor alatt árult Zichy-Kray grófnő,
12671 17 | ambulans mellett rögtönzött sátorban két orvos bajlódik egy nehéz
12672 11 | adóintő cédula, alló! Szedik a sátorfát, illannak odább. Került
12673 29 | ismert vezére odajött a sátorhoz, s merész volt egy igazi
12674 3 | ponyvát, amit magammal hoztam sátornak.~– Capitano! – monda oldalba
12675 16 | eladtak volna a szabók a sátorok alatt.)~Böske nagyot rikkantott
12676 3 | mondom, ne csináljunk mi itt sátort, hanem gyújtsunk őrtüzeket,
12677 19 | Itt van ni! Eddig csak savanyú volt ön, most meg már keserű.~–
12678 19 | Idehaza?~– No igen, idehaza Schleswig-Holsteinban. Ott teremnek az ilyen hősök
12679 29 | hivataláról, nem akarva a Schmerling által oktrojált osztrák
12680 29 | alatt látott napvilágot. A Schmerling-provizórium alatt lehetett a Bach-provizóriumról
12681 10 | szárazföldi nyolckezű~Octopius Schmerlingianus.~Szárazi polip. Medusa officialis.
12682 15 | borravalóra?~– Biz arra! „Wer schmiert, der fahrt!” Ezt tartja
12683 21 | mindenki iránt.~„Auch eine schöne Gegend” – mondá magában
12684 29 | szabad arról beszélni. „Schwamm darüber!”~„Az osztrák nemzeti
12685 23 | ahol a becsületén ejtett sebeket gyógyították. Kegyetlen
12686 17 | hátulról kapottnak írja a sebemet… Én nem értem a tréfát…
12687 20 | visszarántá fegyverét, a nyílt seben körösztül szemébe szökött
12688 17 | tört ki piros vére: két sebén és száján.~De mégiscsak
12689 15 | világot.~E pillanat alatt sebesebben a villámnál kellett végigcikázni
12690 3 | megkérdezni a súlyosabb sebesültektől, hogy vannak. Mondhatom,
12691 17 | egymással, hogyan fektessék a sebesültet?~Mert ugyanaz a golyó, amely
12692 3 | odament a vérében fetrengő sebesülthöz, s mutatóujját belemártva
12693 17 | orvos bajlódik egy nehéz sebesülttel.~Az ápolt harcos ifjú volt
12694 19 | De ön súlyosan meg volt sebesülve.~– Nem érdemes róla beszélni.
12695 25 | kell nekem. Tudja ön, minő sebfolt az én szívemen a Harter
12696 10 | volt, napbarnított s egy sebhelytől díszített arccal; igen szőke
12697 17 | tapaszolá kötegét az ifjú sebjeire.~– Győztünk-e, sir? – kérdé
12698 20 | felkelhetett az ágyból; a sebláz elmúlt.~Még talán szebb
12699 3 | semmi mákonyt nem kívántam. Seblázam dacára egészen öntudatomnál
12700 20 | messalinák, gyönyörködni kívánt sebzett áldozata halálküzdelmében,
12701 15 | fejét félrekapta, jobbját second-döféssel kinyújtá, s míg Malvina
12702 15 | Amint Malvina egy merész second-döfést intézett melle felé, egy
12703 10 | tétovázva tekinte hol saját segédcsapatára, hol Föhnwald úrra, hol
12704 7 | ha az ember szolgálattevő segédkezek nélkül ellehetne, milyen
12705 29 | összalkotmány keresztülvitelében segédkezni. Én magam is ott voltam,
12706 20 | véletlen esetekre a vívóiskolák segédszere, a szivacs és árnika-festmény.
12707 7 | lehetett hallani.~– Úgy segéljen, ha az a kis néma nem volna
12708 9 | veszély, ott legközelebb a segély. Ezt tartja a kegyes közmondás.~
12709 Elo| azok, akik őket követték.~Segélyemre hívhatnám az etnográfiát,
12710 16 | küldeni haldokló népünk segélyére.~Semmit sem csodálkozom
12711 21 | osztotta ki mint kormányi segélyt. Ön pedig vásárolta azt
12712 24 | dolgozott. Az orvos, kit segélyül hívatott, azt mondta, hogy
12713 28 | öregnek, mintha az ő erős inai segítenék azt fölállni helyéből, s
12714 10 | megvoltak a cselédekkel, segítettek nekik a távoli kutakból
12715 10 | megmaradtak számára eleséget. Így segítették ki egymást kölcsönösen.
12716 11 | falatom felét odaadtam, aki segítettél azt megkeresni. Szegény
12717 11 | sorozatában nincs senki, aki segíthessen; legalább a magyarázat után
12718 15 | azt felelte rá, hogy nem segíthet rajta.~– De hiszen, ha ezt
12719 3 | belsejéből. Csak fél kézzel segíthetett magán, mert másik kezével
12720 11 | itt ezen az udvaron. Talán segíthetnek rajta.~Legelső volt, akit
12721 10 | Tudok én magam is Konyec úr segítségével annyi kellemetes mulatságot
12722 15 | hogy férjeiket diadalra segítsék. En mindezt nem kívánom
12723 15 | spanyol táncdallamot, a seguidillát.~– Nem táncol ön rajta? –
12724 14 | Micsoda? Szökött ám az úrnak a sehonnai öregapja, mikor Sziléziából
12725 16 | gyermekeit nem kapják meg: azok sehova nincsenek felírva. Hiába
12726 6 | úgy szeretnék nem menni sehová. Nézd, megint rájött Lacikára
12727 23 | kifőztem.~– Hiszen nekem is van sejtelmem valami hosszadalmas útról.
12728 8 | nyíló orgonabokrok bozótja sejteti, hogy ott valaha kert volt,
12729 26 | adtak, s Harter Nándor jól sejtett, midőn azzal a gondolattal
12730 23 | vállalatához; a másik az, hogy selejtes gabonát osztott ki. Az első
12731 21 | négyen is alig kapjuk a selejtesebbet?~– Valami hibája van.~–
12732 15 | küld a férje nyakára annyi selyem- és pipereáru-árjegyzéket,
12733 15 | mindennap háromszor öltözik selyembe és csipkébe, s kétszer egy
12734 8 | kezein félkesztyűkkel; selyemdamaszk pamlagon ült, s kecses kézmozdulattal
12735 8 | egyedül. Kalpagjának kék selyemfátyolát arcára kapta a szellő, de
12736 10 | hímzett erszényt, melynek selyemhálóján keresztülcsillogtak anyja
12737 15 | ruhája volt és rózsaszínű selyemharisnyája; a másiknak sötétkék ruhája
12738 8 | szálát is levágni e gyönyörű selyemhullámnak, melynek árnyékában annyiszor
12739 21 | paraszt, akár szűrben, akár selyemkabátban jár, akár pusztán, akár
12740 13 | Malvinának egy vékony fekete selyemkendő volt a nyakán finom csipkézettel,
12741 8 | udvarra; az odasuhanó hölgy selyemöltönyét megfogják a rózsabokrok,
12742 21 | kíméljen senkit, ha szűrben, ha selyemposztóban jár, orgazdát, tolvajrejtegetőt
12743 8 | valami kisasszony, szintén selyemruhában. Alkalmasint társalkodónő.~
12744 6 | zongorát, a cifra bútort és selyemruhát, ahogy vette valaki.~Harmadnap
12745 21 | akkor millió egymásból nyúló selyemszál, valami új találmányú gyapotdegetet
12746 8 | rágondolok, hogy e villanyos selyemszálak között másnak a keze is
12747 8 | ahol a gazdag polgárnők selyemuszállyal seprik az út porondját;
12748 14 | betűt úgy mondani ki, mintha selypítne, s közbe-közbe a házi asszonyság
12749 3 | körme között. Én persze semerre sem futhattam.~Két perc
12750 14 | ajánlat. Szép pénz. Aztán semmiért. Egy kis előrelépés, hátralépés,
12751 13 | hátratekinte, s az ifjú semmiházinak nyújtva kezét, mondá:~–
12752 7 | Nem lopom én el senkinek semmijét; egy gombostű feje kevés,
12753 12 | életünkben. Érezzük, hogy semmik vagyunk, semmink sincsen.
12754 15 | nekünk pénzünk?~– Kevesebb a semminél. Azt tetszik tudni, hogy
12755 26 | éjjel fagyni; annálfogva semminemű előlegek magyarországi földbirtokok
12756 25 | nem volt figyelme többé semmire, mint azokra a gondolatokra,
12757 11 | cselekvé, szétverve a tolakodó semmirekellőket.~Szemtelen komédiások, még
12758 24 | kellett maradni. Nem akar semmiről tudni, ha kegyedet nem látja.~
12759 14 | végződött.~Elemér meg volt semmisítve. Most látta csak át, hogy
12760 23 | titkárja kezét. – Egyébiránt semmitől sem tartok. Tisztában vagyok
12761 17 | testálni.~– Nincs önnek senkije, aki önt szereti?~– Majd
12762 10 | árulás.~– Nem is segítek senkin. Mi közöm hozzájok? Ha tartoznak
12763 23 | rendőrfőnöknek nem lehetne senkivel sem barátkozni.~Igen nyájas
12764 18 | Ilonka szép szemei miatt.~Seperjük ki az „ilyen” szívfájdalmas
12765 15 | millióról, amit csak be kell seperni valakinek. Valakinek, aki
12766 8 | polgárnők selyemuszállyal seprik az út porondját; nem is
12767 6 | Aztán meg akinek olyan szép serdülő lyánkája van, mint az én
12768 29 | vitte. – A rabszolgatartók seregében tudtommal egy magyar sem
12769 9 | egy határt kiélt, vonult seregestől odább; átúszott a Tiszán,
12770 23 | kormány a rajtam ejtett sérelmet.~– Köszönöm – szólt Angyaldy. (
12771 14 | publikumnak nem ötlött fel a serényen végigsuhanó alak; szatyrot
12772 14 | vágtatott velem, míg utoljára a serényinél fogva vissza nem húztam.
12773 10 | úr gyíklesőjét kirántva, serénykedett az asztal elé ugrani, melyen
12774 16 | is restellt dolgozni és serénykedni, mikor könyökig turkálhatott
12775 17 | akinek erre szüksége van. Sergeant barátom, ön tud írni. Legyen
12776 15 | egyikét a másik után, hogy a serpenyő nyelve felém hajoljon. Szó
12777 15 | tartok tőle, hogy a mérleg serpenyői nem egyenlők. Egyik vállalkozóban
12778 15 | döntheti a mérleg két egyenlő serpenyőjét, ahová kívánom.~Csakhogy
12779 27 | meg a teakatlan alatt a serpenyőt! Az megédesít.~És Tihamér
12780 21 | dobbantott:~– Elég volt már! Ne sértegessen ön tovább! Nem adom vissza!~
12781 20 | Nekem nincs jogom önt akár sérteni, akár gyógyítani. Járjon
12782 10 | csap-szó volt Gierig úrnak a sertepertélő szolgálóra rárivallni.~–
12783 7 | magát a közjóért feláldozott sertésnek valóban nagyon közel voltak
12784 2 | állott előtte, mint egy sérthetlen bűvésznő, mint egy szobor,
12785 10 | közelebb lépett oldalához, s a sérthetlenség büszke érzetében úgy segített
12786 7 | darab csontra.~– Hát ennek a sertvésnek csak oldalbordája volt,
12787 Elo| misztériumairól, miket Hispala Sescennia úrhölgy fedezett fel kedvese
12788 14 | en-tous-cas hegyével, akkor azt a sétabotjával félre kell hárítania.~–
12789 14 | úgy kicsapta a kezéből a sétabotot, hogy az felment az üvegcsillár
12790 22 | hipochondrikus rossz kedvével sétált el a szoba túlsó szögletéig,
12791 2 | hogy az oroszlányai úgy sétáltak vele karonfogva s két lábra
12792 14 | szökevényt, legyen az utca, sétány, idegen ember háza: meg
12793 14 | lépésben, hol ügetve a kis park sétányain, de biz ő sehol sem találkozott
12794 3 | az úton velünk szemközt sétautat kezdeményezni.~Hanem azért
12795 21 | ön itt nekem jeleneteket Shylockból! Ezt én láttam önnél sokkal
12796 15 | kiszivattyúztatni” … Et sic porro! stb.! stb.!~Harter
12797 15 | lennem, ki őt üdvözölni siessek, nem megfordítva. A szép
12798 3 | királyi hölgy segítségére siessenek. Mindnyájan beedzettük karjainkba
12799 13 | ennek, mintha otthonába sietne. Pedig még egy jó órai útja
12800 23 | szólt hozzá lélegzetfogyott sietséggel –, az egekre kérem; ha valaha
12801 7 | találkozásnál a konyhában siettet magát bemutatni Böske: ez
12802 10 | a csendőrök előfogatait sietteté továbbmozdulásra. Nem volna
12803 18 | ütközetnek az ő perének siettetésével, azt ugyan egész világi
12804 11 | csúfsága, bolondozója az utolsó sihedernek is, ki utánakiabálja: „Hoppsza,
12805 3 | felkeresett a csapatban egy fiatal sihedert, azt küldte a malomhoz,
12806 20 | lova nagyokat csúszik a sikamlós agyagban; néhol küzdenie
12807 25 | mennie lakásukhoz.~Abban a sikátorban egy lélek sem járt már.~
12808 25 | tekintett vissza.~Végre egy szűk sikátorhoz jutott, melyen keresztül
12809 3 | irányban.~Első napi hadjáratunk sikere meglepő volt.~Ahány falun
12810 24 | valamit.~Az esték egyforma sikerrel végződtek. A „Filosof” addig
12811 28 | azt utána mondani; néha sikerül is neki. A kis ember úgy
12812 13 | kábultan haladt órákig e siketítő némaságban, e véget nem
12813 15 | vítőre az ő feje fölött siklott el, azalatt az övé Malvinát
12814 2 | nyomtam arcára.~Erre egy sikoltás hangzott. Karolin ijedten
12815 14 | nem mutatta neki; nagyokat sikoltott ugyan, mikor a lovagvessző
12816 10 | háznál. Héj, tudom, lesz itt sikongatás naphosszant! Átkozott kópék!
12817 14 | játéknak, a tréfának, a sikongatásnak, akkor arra gondolni, hogy
12818 23 | egész kellemetlen ügy sokkal simábban fog legombolyodni, mint
12819 2 | történt volna meg ilyen simán.~– Hát Karolin? – ez volt
12820 24 | Negyvenéves férfiú volt az simára borotvált képpel, melynek
12821 21 | egy finom világfi hunyorgó simaságával lépett Föhnwald elé.~– Én
12822 17 | fuldokló fejét, s tenyerével simogatá hideg, verítékes homlokát.
12823 13 | magában Lemming úr állát simogatva, s ajkán lebegett ez a kérdés: „
12824 2 | karokkal, szorosan testhez simuló felső dolmánykában, mely
12825 14 | Ilonka szelíden anyjához simulva. – Ti engem annyi éven át
12826 6 | jössz már, édes kedves! – sipákolt a tisztelt delnő, amint
12827 14 | ki őt megérti; – a nappal siralma, az éj sóhajtásai; a sorsverte
12828 25 | kell szakítani a gyászt, a siralmat, a szemfedővarrást, a betegápolást,
12829 18 | percben meg volt tiltva a sírás –, ne folytassuk ezt ma.
12830 3 | kínordítását, mit egy csecsemő sírása kísért.~Amit a haldokló
12831 18 | hallgatnak. Ha ideje volt a sírásnak, tehette lelke szerint.~
12832 23 | vallatni! Majd annak a másik sírásónak a számadásaiba is bele tudunk
12833 18 | kinevetik, ugye, de nem siratják meg.~– Azt is. De meg nem
12834 28 | leölnek, eldobnak, meg nem siratnak…”~A bajnok ráér a méhzöngést
12835 13 | egyedüli élő a véghetetlen nagy sírban, melynek feneke egy egész
12836 25 | Nem, egy Harter keze még a sírból kimenekülni sem kell nekem.
12837 13 | elválhassanak.)~– Azután egy sírbolt a Kerepesi úti temetőben:
12838 Elo| égők: Arraeus hamvainak sírboltja az; azon Arraeusé, ki Bithünia
12839 13 | halálával. Tudja-e, hogy még sírboltot is készítettünk az ön emlékére
12840 Elo| következők számára remek síremlékek voltak emelve. Ahogy a mai
12841 13 | emlékére roppant nagy gránit síremlékkel, ami kétszer négyszáz forintba
12842 13 | egyetlen fia emlékére a sírfeliratot el bírja készíteni.~Harter
12843 25 | halottak házában, magam is a sírhoz közel utasítom vissza önnek
12844 13 | állt közel, éppen csak a sírirat hiányozván róla, melyet
12845 14 | letörölgeté róla a könnyeket.~– Ne sírj, anyám! Térj magadhoz! Kétségbeesnünk
12846 16 | hogy a kormány parancsára sírjaikból felásott halottak a kormány
12847 14 | búcsúcsókkal, nehogy nagyon sírjon utánok. Böske esküdött az
12848 13 | muzsikusok, a koszorúcsinálók, a sírkertre felügyelő sírásók s más
12849 13 | mindazt, amit egy Harter sírkövén meg kell találni a bámuló
12850 13 | kicsit hazajön élni, míg sírkövének az árában tart. Ezt még
12851 26 | De van! E név van anyám sírkövére felírva; s e névnek nem
12852 13 | mindig azokat a hosszú sírokat látta maga előtt, mikből
12853 6 | egymás karjába borultak – és sírtak.~Miért? Azt ők jól tudták.~
12854 13 | magát gyászoltam. Mennyit sírtam a rekviemén.~– Az én rekviememen?~–
12855 13 | hosszú gödröket ástak, mintha sírvermeket készítenének óriások számára.
12856 18 | végtelen nagy, emberlaktalan sivatagban, elővették az elfojtott
12857 26 | nem tudta képzelni, miben skrupulózuskodnak még; a termények fel vannak
12858 14 | kisasszonynak a hímzett smizlijeit összeírják.~A jó lélek még
12859 7 | kedvem van. De ha kivesznek a sodromból, akkor áspis vagyok!~Világosiné
12860 14 | szarvasbőrbül, két víkesztyű és két sodrony álarc. Aztán egy szál hosszú
12861 15 | Azzal levette arcáról a sodronyálcát, s leveté a plasztront kebléről.~
12862 28 | eltemetkezik az emberek söpredéke közé; ott nem keresi senki,
12863 11 | zsemlyesárga lovacska volt, hófehér sörénnyel és farkkal. Az ajtóban bókot
12864 24 | orrlyukai forró párát fúnak, sörénye repked egyik oldalról a
12865 7 | munkájától egy kis benn felejtett sóért, vajért, tejért; mindent
12866 3 | ellenség nem ismerte föl a sötétben számunkat, s szinte utat
12867 8 | nagy terjű körökben, miket sötétebb fű képez a gyep között,
12868 3 | pirítjuk a fogainkat: én az éj sötétében, az esőben, az ismeretes
12869 3 | többé! – mondá Trivulzio sötéten.~– Nem bizony, capitano! –
12870 13 | arcszínt, amit különben is sötétít ez a Rahl-iskola modora;
12871 12 | mely a beesett szemüregek sötétjét még kísértetiesebbé tette.
12872 15 | selyemharisnyája; a másiknak sötétkék ruhája és zergeszín harisnyái.
12873 10 | Világosi fel akarta venni.~– Soh’se bántsa! Jó helyen van
12874 25 | bűverejének vége van. Mély sóhajjal, keserűséggel csak annyit
12875 13 | se konvertáltunk volna! – sóhajtá Harter Nándor.)~(Azért tették,
12876 14 | nagyot sóhajtott. Ez a sóhajtás azt mondá: menjünk mulatni!~
12877 14 | a nappal siralma, az éj sóhajtásai; a sorsverte élet egyik
12878 24 | őrangyala sem hallotta soha egy sóhajtását annyi nyomor miatt. És aztán
12879 23 | amik nehéz órákká nőnek, és sóhajtozik kibocsájtott hollója után.~
12880 25 | boldogabb években őérte is ne sóhajtozott volna valami suhanc, aki
12881 8 | varázsolta át, abból áll, hogy – sohasincs otthon egész napig.~Mindig
12882 14 | helyzetének enyhítésére. Én sokakon segítettem már hasonló helyzetben.
12883 1 | öt év ily pályázatnál nem sokallható, miután tudva van, hogy
12884 22 | határozatlanul mélázott.~Angyaldy sokallta az időhaladékot.~– Uram!
12885 9 | háztetőt; sáskák cirpelő sokasága ült minden ágon, bokron,
12886 23 | beszéltem. Ajánlatomat igen sokba vették. Kineveztetése a
12887 23 | ember, sohasem tudja, ha sokféle pénzt kezel, melyiket adta
12888 21 | úr töltött be, jutalmul sokszoros érdemeiért. A két jeles
12889 3 | falon át világította egy sokszorosan elrácsolt kicsiny ablak.
12890 10 | vezényel. Ehhez hozzászoktam. Solferinónál a kartácstűzbe vezényeltek.
12891 7 | meghajigálta hólapdával. Az morogva sompolygott el az udvarról, átszökve
12892 19 | asszonyom, hogy a „Harter et Son’s” Company felbomlott, s
12893 9 | Törölje ki mindenki évei sorából, mert ez nem tartozik az
12894 6 | folytatni a gyermek előtt az ima sorait; a gyermek utánacsinálta
12895 8 | asztalon, s egy fehér lapra e sorokat írá a hölgy:~„Meguntam az
12896 26 | ezt mondják.~Hanem a fehér sorokban is olvasható még valami.~
12897 1 | miket akár maga, akár mások sorolhatnak elő, érdemes-e e társulat
12898 22 | méltóságodnak egy ideig Pest sorompóit elhagyni, mert jelenlétére
12899 16 | tudnám, hogy Marci még a sorozás alatt van, s addig össze
12900 11 | megfogott, azon az egész litánia sorozatában nincs senki, aki segíthessen;
12901 17 | vonásai azon vének közé sorozzák, kik már napjaik befejezéséhez
12902 25 | otthon”…~…Szép küldetés a sorstul egy szegény leány számára!
12903 3 | porció ópiumot adtak be, hogy sorsukkal meg legyenek elégedve. Az
12904 2 | melyikünk különb állat.~Sorsunk különben meglehetősen egyenlő
12905 14 | siralma, az éj sóhajtásai; a sorsverte élet egyik reggeltől a másikig.
12906 16 | nagyot bámult erre a szóra; sose tudta ő, hogy mi az.~– Bánja
12907 15 | közölte is a toalettjeiket s a souper francia étlapját.~
12908 13 | úrfi táviratozott is már Southamptonból, hogy ma ül fel az Atlantikra,
12909 24 | Ilonka mellett is ült egy sovány asszonyság, aki nagy barátsággal
12910 14 | verte ön az úrfit, mint egy spadassin.~– Zavarba jött, s elfeledte,
12911 10 | Ez nem kocsma, itt nincs spájcedli, várjanak az urak! Ha kész
12912 14 | aztán gyertyát gyújtottak, spanyolviaszkot vettek elő, s elkezdtek
12913 6 | várt az érkezőkre, azzal a speciális tulajdonnal bírt, hogy mindent
12914 24 | dobnának ki, hogy azt a specifikumot elüssék a kezünkről. Azért
12915 19 | arcán?)~– Akkor ön olyan speditőr lenne, nemde?~– Körülbelül.~–
12916 Elo| akarta elszakítani, s a spiritusz lobot vetett. Minthogy pedig
12917 3 | lábát; a dottore eltette spirituszba.~Tehát még ez is kellett
12918 Elo| idegeit, s evégett minden este spirituszos pokrócba varratta be magát.
12919 15 | egy. Hogyan tudja meg a státus, hogy az a gabona, amit
12920 11 | ember túrja a földet, hogy a státusnak eleget tehessen; ezek meg
12921 24 | saját ügyvédemet, doktor Stempelmayert, aki nem fogja önnek azt
12922 11 | majd adok én tinektek Steuernachlasst! Az ilyen csavargó nép itt
12923 10 | folyosóról rövid lapidáris stílusban ennyit tett hozzá:~– Én
12924 24 | mindenütt emlegették a bűbájos straniérát, a megközelíthetlen tündért,
12925 3 | hatvannégyes szám nekem stratégiai szám volt. A hadseregnek
12926 14 | többet nem a mi gazdánké; strázsálja, aki elfoglalta; nagy a
12927 7 | ő már előre elismerte e stúdium nehézségeit, s hogy kellő
12928 7 | nem felelt rá semmit. Nagy stúdiuma volt már neki az ilyenekben.
12929 3 | s cövekhez kötik; akkor sudarához hozzákötnek egy kéve cipruságat,
12930 3 | felszabadul, s felcsapó sudarával messzire ellövi az égő cipruskévét!
12931 6 | kisfiuk is volt, hatéves – és süketnéma.~Amit benyitotta Világosiné
12932 Elo| vízzel oltsák, az éhséget sületlen szerekkel. – Azt tartom,
12933 16 | leverni a töltényt, hogy el ne süljön; s ha közelít az ellenség,
12934 22 | időhaladékot.~– Uram! A hajó süllyed: legelső gondunk megmenteni
12935 23 | más dolga van. Denique nem sült ki semmi.~Föhnwald századost
12936 22 | gabonakiosztásnál óriási csempészetek sültek ki Lemming ellen.~– De mi
12937 16 | nyomában terjed a fekély és a süly. Temesből azt írják, hogy
12938 15 | haladék nélkül, mert az idő sürget; itt az ősz, minden nap
12939 14 | azután? Mi történt azután? – sürgeté őt Világosiné. Böske megtörülte
12940 15 | az ingyenleves-főzést, s sürgeti a tagjainál levő pénzeket.
12941 23 | miknek kifizetését lejáratkor sürgetni fogják.~Harter Nándor megsemmisülve
12942 27 | közpénztári számadásnál sürgetőbb volt neki az „ügy”, melyet
12943 26 | délutáni nap olyan szép melegen süt be az éjjel lefagyott akácfák
12944 21 | az oldaltáskájából kivett süteményt.~Konyec úr négyszer is színt
12945 21 | egyébiránt én csak olyan lisztből süthettem, amilyent a molnár ideküldött.~–
12946 21 | százados úr – felelte a sütő. – A kenyerek rosszul ütöttek
12947 13 | végig, pedig elég forrón sütött a nap.~– Nem hallottak valamit
12948 21 | amit a katonáim számára sütöttek. Nézze ön, ez gyilkos méreg.
12949 21 | menni! – szólt Föhnwald a sütőhöz –, majd azután a katonai
12950 16 | maguk a főzőkanállal, a sütőlapáttal; maguk merték az ételt,
12951 21 | látni a búzát, amiből ön ezt sütteti. Hol a raktár kulcsa?~Konyec
12952 16 | mindjárt ín facie loci kenyeret süttettek belőle, úgy küldözték azt
12953 8 | nyakkötővel, fején darutollas süveg, kezében könnyű lovagostor.
12954 24 | enélkül tán a kétségbeesés sugallatát követtem volna, mert honn
12955 3 | felkötöttek. Előérzetem sugallta, hogy egyszerű csontszelencébe
12956 20 | zivatar támadt. A zápor millió sugára, mint tündérhárfa az ég
12957 9 | égről és annak kegyetlen sugarairól; s ez így haladt folyvást-folyvást
12958 10 | úr elég indiszkrét volt a súgásra fennhangon felelni.~– Hogy
12959 2 | második Ariadné-szobor; fülébe sugdosott, nyakát átölelte, s fejét
12960 21 | Csak abbahagyta. Valami azt súghatta fülébe; qui habet tempus,
12961 23 | csüggeteg férfinak, s azt súgja fülébe:~„De hát még a második
12962 10 | folytatni.~Aközben valamit súgott Konyec úrnak.~Konyec úr
12963 16 | megfogta Marci gallérját, s azt súgta neki:~– Te Marci, valamit
12964 2 | egész világot.~Egy napon azt súgtam Karolinnak:~– Én önt elveszem
12965 22 | csendesen a falnak lapulva suhan az utcákon végig a nagy
12966 26 | önre szükségem van. Ezzel a suhanccal többé soha nem fogok másként
12967 10 | Föhnwald kapitány csak suhogtatott lovagvesszejével a beszéd
12968 26 | volna! Az Isten csak nem sújthatja ezt az országot kétszer
12969 26 | Hátha éppen tiértetek sújtja azt így!”~– Lehetetlen ez! –
12970 25 | e gyalázat terhe földre sújtott. Oh, tiszta ég, óh, örök
12971 12 | a tizenegyedikkel is oda sújtsanak! – Uram, mi tudjuk, hogy
12972 21 | Ha megemelte az ember, súlyánál fogva azt hihette, hogy
12973 11 | derekaikat kificamítva; súlyegyenezte talpain mind a két gyermekét
12974 3 | személyesen szokta megkérdezni a súlyosabb sebesültektől, hogy vannak.
12975 8 | összefolyó végtelen alföldi róna; sűrűn beszórva messze elfénylő
12976 8 | neve.~Az ifjú édes szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva
12977 14 | rebegte zokogástól szaggatott suttogással:~– Tégy hát velünk, amit
12978 20 | nem zavarta már a közeli suttogást.~– Tudod-e most már, hogy
12979 8 | megcáfolására – kettőt.~Vajon mit suttoghat neki?~– Úgy haragszom rád,
12980 8 | annyira csengő, mint meleg, suttogó hangon.~– Miért nem tart
12981 29 | Magam is szaladtam utána a Svábhegyen, forrást keresni; ásattunk
12982 16 | lelkiismeretök, hogy az nem szab reájuk büntetést, és annak
12983 3 | szervezkedtek a legitimista szabadcsapatok, amik az ostromolt Gaeta
12984 3 | kétszázra engedjem felnőni szabadcsapatomat, s miután néhány hétig hadgyakorlatokat
12985 3 | szándékomat. Magam alakítok egy szabadcsapatot, s azt személyesen fogom
12986 19 | nőket. Amerikában azért szabadok a nők, mert nem szabad őket
12987 15 | és járta azt azzal a bohó szabadsággal, amire feljogosítva érzik
12988 16 | bátya. Ellenben neked is szabadságodban áll, ha egy másik tisztességes
12989 17 | csak földet, két kezet és szabadságot, a titánok harcát tudta
12990 13 | keserűségtől fojtogatott torkon szabadul keresztül.~– Ez rettentő
12991 13 | kétszáz forint sír a zsebében szabadulás után.~Dehogy ment szállást
12992 24 | sóhajtott. Valami szorító kíntól szabadult meg a szíve. Megindult kísérőjével.~–
12993 6 | Mert kisvárosi lakásoknál szabályszerűen a konyhán keresztül van
12994 Elo| egylet a XVI. században azt a szabályt állította fel, hogy akik
12995 21 | tesz az: „egész hitelem”. Szabja ön árát, mondjon merész
12996 10 | az egyik fülét le találom szabni, nem tudom, hogyan kap ön
12997 16 | pruszlikot eladtak volna a szabók a sátorok alatt.)~Böske
12998 11 | csizmadiának a dikicse, szabónak az ollója. Azt tőlem elvenni
12999 6 | varrja és vasalja; nem vár szabótól, cifra mosónétól semmit.
13000 23 | mármost azt, amit feltételül szabtam: adja vissza Lemming nőmet?~–
13001 6 | szemekkel, finom kis mosolygó szájal, melynek szegleteiben dévaj
13002 8 | külső papír érte is azt.~– Szájamat! Tán félsz tőle, hogy mérges?
13003 15 | hármas lakat alatt tartott szájának megengedi, hogy elmondjon
13004 15 | ahol még a miniszter is a szájára üt, mikor ezt a szót kimondja: „
13005 24 | még a bohócot is megfogta szájával, hogy kötelességére figyelmeztesse,
13006 16 | gourmandise, ajánlva a kormányi szakácskönyvből a nép konyhája számára:
13007 14 | tekintgetni; a bevásárló szakácsnék roppant krinolinjai nem
13008 7 | kezdte, hogy a háznál talált szakácsnénak mindent darabonkint keze
13009 7 | húst, ahogy illik; erről a szakácsnének kell valamit tudni.~No iszen,
13010 7 | izomrostanyag-burkolataikkal adta ki a szakácsnőnek, s nem utasította azt, hogy
13011 7 | egész délután beszélt hozzá szakadatlanul; azt hitte, hogy ez mind
13012 3 | az esőben, az ismeretes szakadékokon keresztül bevezetem önt
13013 17 | tódul, megfullad ön.~– Hadd szakadjanak, hadd fulladjak, csakhogy
13014 18 | szemrehányás alatt meg kell szakadni szívének.~– Anyám – szólt
13015 7 | vagy varrt, és foldozta a szakadozott ruhákat. A zongorát eladták.
13016 14 | kiszedem felét annak a vörös szakállának!” Akkor aztán az a másik
13017 2 | nyelvével körülnyalogatva szakállas pofáját, odaoldalgott a
13018 14 | az ablakon!” Erre a vörös szakállú úr azt mondta, hogy elhallgassak,
13019 3 | kezdjük a vállalatot a saját szakállunkra.~– De hogy tegyünk ilyen
13020 10 | végrehajtást bevégeztük, önt szakaszával együtt más, adóbehajtásmentes
13021 25 | világ a neve…~…Félbe kell szakítani a gyászt, a siralmat, a
13022 3 | rothasztó láztól.~Félbe kellett szakítanom a fecsegőt; olyan tárgyról
13023 13 | mellett.~– Rám figyelj, s ne szakíts félbe mindenféle allotriákkal.
13024 2 | egymástól, akkor el leszünk szakítva. Ez sem volt igaz. Három
13025 7 | Mezőgazdaság könyvét, előfizetett a szaklapokra, könyv nélkül megtanulta
13026 2 | gyűjtemény megérdemli a szaktudós tanulmányozását, igazán
13027 7 | bevásárolta az illetékes szaktudósok idevágó munkálatait; megvette
13028 8 | enyim. Holott nekem minden szála ennek, mint egy tündérhárfa
13029 7 | minden gyűszűre való ecetért szaladjak a nagyasszonyomhoz meg kisasszonyomhoz.
13030 14 | fejéből! Van Pesten, aki után szaladjon, elég. Aki szégyenl önnel
13031 7 | hogy ő az áspis, azért szaladt el előle.~És hát ez nagyon
13032 29 | honoráriumért). Magam is szaladtam utána a Svábhegyen, forrást
13033 8 | keskeny csipkefodor, piros szalag nyakkötővel, fején darutollas
13034 19 | szalagokkal, ki egyébbel.~– Ön szalagkereskedést nyit?~– Nem! Azokkal Harter
13035 6 | végig az utcán nemzetiszínű szalagos pártával a fején.~Az igaz,
13036 2 | a haját összetartó fehér szalagot, s azt a tigris nyaka körül
13037 3 | szakállam teli volt ősz szálakkal. A tegnapi éj borzalma egyszerre
13038 Elo| pedig János király nem volt szalamander, tehát ott bolondul megégett.
13039 8 | forintot megtakarított, amit szálasabbnak eredt kortársai mint katonaváltságot
13040 10 | főnökének. Elsütött egy szálat, még a markát is eléje tartá
13041 8 | tartanám hajadnak csak egy szálát is levágni e gyönyörű selyemhullámnak,
13042 13 | sincs ott.~– Még madár sem száll a tájon.~Elemér kábultan
13043 13 | elkészült, ott volt már Malvina szállásán, a gránit síremlék is befejezéséhez
13044 24 | legelső gyógyszer ebből a szállásból kiköltözni; mert ez olyan
13045 3 | halandókkal, s az én egész szállásmesterségem nem terjedhetett tovább,
13046 22 | Lemmingnével. Azután keressen fel a szállásomon. Itt ne többet!~Angyaldy
13047 24 | pusztulni.~Ilonkának tehát más szállásrul kelle gondoskodni. Nemcsak
13048 14 | hogy messzeeső külvárosi szállásukból csak kora reggel kellett
13049 24 | Az orvosnak igaza volt. A szállásváltoztatás, a jobb lét reménye legjobb
13050 21 | mert az egy elmerült hajó szállítmánya mind. Önnek az egzekvált
13051 21 | harmadfél forintért az egész szállítmányát elvállaltam. Más senki ennek
13052 19 | dolgozni: alkalmasint gépeket szállítok be az országba.~– Ah, értem –
13053 23 | csakugyan gazdasági gépeket szállított? Senki sem tudta bizonyosan;
13054 10 | csendőröknek, hogy ők is szálljanak le, s maradjanak egyelőre
13055 3 | hosszúfarkú égő meteorok szállnának onnan a magasból alá. Azok
13056 13 | állomás nevét, melyen ki kell szállnia.~Az egy alföldi mezőváros
13057 13 | bátya, nem tudna egy kis szalmából jobb ülést csinálni ide?~–
13058 13 | jobb ülést csinálni ide?~– Szalmából-e? – szólt a kocsis –; magunk
13059 10 | utolsó száz forintját adta ki szalmáért. A saját takarmánya elfogyott
13060 16 | kezdené el az irtást: a szalmagunyhók alatt-e vagy az aranyos
13061 10 | szomszéd, aki ekképpen eladta a szalmáját, most már a háza tetejét
13062 11 | táncoltathatod az orrod hegyén a szalmaszálat. Vagy fizeted szépen és
13063 10 | hétre harminckettő. Azok a szalmát is fölétetik, s pénz sem
13064 13 | félszerben, reves, korhadt szalmatöredékkel mutatja, hogy mire lett
13065 10 | sem lesz. Tehát inkább a szalmától megválni.~Természetes dolog,
13066 15 | kenyérrel, pénzen vett szénával, szalmával kell végig kitartanunk.
13067 15 | előszobában vesznek el, hanem a szalonban, a büróban, a budoárban –
13068 8 | lesz bátorságom többé az ő szalonja ajtaján belépni.~– Óh, hohohó,
13069 8 | legdíszesebb utcájában, s szalonjait látogatta az előkelő világ
13070 7 | folyosón, hozott neki kenyeret, szalonnát meg bort. Nem bántotta senki,
13071 23 | annak a másik sírásónak a számadásaiba is bele tudunk most már
13072 27 | Bécsbe. Minden közpénztári számadásnál sürgetőbb volt neki az „
13073 23 | közköltségek felől is tartozott számadással, ezeknek bevégeztéhez idő
13074 10 | áthajolva kísérte figyelemmel a számadást, hogy nem történik-e benne
13075 7 | sem szívelték meg őket.~A számadó juhász ezelőtt egy évvel
13076 13 | senki sem látott még holt szamarat.~Angyaldy úr ezt jó ötletnek
13077 16 | egyebet semmit, az a Bálám szamarával áll egy rangban, az is tudott
13078 1 | kellett jönniök kedélyes szamárkodásra. Az alakító meghalt, s a
13079 3 | malom ellen intéznünk.~– Szamárság! – feleltem én Trivulziónak. –
13080 24 | és a V, meg az L és az I számértéke között?~Idáig haladt az
13081 24 | egy ideig alig lehet arra számítani, hogy Ilonka hímzőmunkát
13082 24 | összeadni, mert a pincér számítása hamis. A „Filosof” patkójába
13083 22 | értek valamihez.~– Ezt mind számításba vettem.~– Gondolom. És azért
13084 3 | emberkufárokkal, s én gyönyörrel számítgattam minden estén pénzem fogyatkozásáról,
13085 23 | végképpen el nem égett. Számíthatok önre?~– Bizton.~– Köszönöm.
13086 23 | megbízással és arra gondolni, hogy számítja visszatértéig Harter Nándor
13087 19 | találkozásunkig a perköltségeinket is számítsd össze, hogy köszönettel
13088 24 | hímzéseket. Itt van róluk a számla. Kérem a térítvényemet s
13089 24 | ismeretlen úr megnézte Ilonka számláját, s aztán visszanyújtá neki.~–
13090 8 | nagysádnak, nehogy ugyanazon számlákat az új jogcímen nagysádnak
13091 3 | hányan voltunk, azt sohasem számlálhattam meg; mert egy rész mindig
13092 27 | mondta:~– Jól van.~– Nem számlálja ön meg?~– Fölösleges. Becsületszóra
13093 2 | egy hattyúnak, s órámon számláltam az érütését. Valóban százhúszat
13094 24 | odaadta neki.~– Azután kérem a számlámat kifizetni.~Az ismeretlen
13095 24 | előadás.~Hanem mikor már a számlára került a sor, a „Filosof”
|