bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

    1     I,  I      |                                         I. A zomotor~Ez a szó, „zomotor”,
    2     I,  I      |                            I. A zomotor~Ez a szó, „zomotor”, olyan régi
    3     I,  I      |                  olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok és régiségbúvárok
    4     I,  I      |                   azok pedig nagyon fogják a fejüket csóválni, mikor
    5     I,  I      |             leányát: Ilonkát adja férjhez, a környék egyik legtekintélyesebb
    6     I,  I      |               vármegye neve maga sincs már a földabroszon, sok minden
    7     I,  I      |                forgott: többek között azok a drága étekfogások sem, amikkel
    8     I,  I      |                   étekfogások sem, amikkel a hajdani magyar nagyúr a
    9     I,  I      |                    a hajdani magyar nagyúr a meghívott násznépet meg
   10     I,  I      |                 meg szokta vendégelni. Nem a mai kákabélű ivadéknak valók
   11     I,  I      |                   kéznél: akinek megártott a sok bevett jó, ott volt
   12     I,  I      |                    sok bevett jó, ott volt a kenőasszony, kidömöckölte
   13     I,  I      |                  kenőasszony, kidömöckölte a hátából a magyar betegséget.~
   14     I,  I      |                     kidömöckölte a hátából a magyar betegséget.~Kellett
   15     I,  I      |                    Istvánné úrasszonyomnak a portáját ismeri minden ember.
   16     I,  I      |                    férje is alispánja volt a megyének: folyvást sok vendéget
   17     I,  I      |                kellett ellátni. Volt abban a házban négy-öt konyha; külön
   18     I,  I      |               házban négy-öt konyha; külön a nyársonsültek számára, meg
   19     I,  I      |             nyársonsültek számára, meg más a kalácsoknak; azonkívül vagy
   20     I,  I      |               azonkívül vagy három kemence a szilvásban a levelensült-készítéshez.
   21     I,  I      |                 három kemence a szilvásban a levelensült-készítéshez.
   22     I,  I      |                   levelensült-készítéshez. A konyhaművészet összegezett
   23     I,  I      |                   sűrű alkalom van. Ma van a vőlegény megérkezésének
   24     I,  I      |                    vőlegény megérkezésének a napja; délelőtti istentisztelet
   25     I,  I      |                 időből az egybekelés, mert a család egyetlen férfitagja:
   26     I,  I      |                    Gábor úrfi, odalenn van a Bánátban, a nemesi bandériummal,
   27     I,  I      |                    odalenn van a Bánátban, a nemesi bandériummal, a török
   28     I,  I      |                     a nemesi bandériummal, a török ellen; mind azt várták
   29     I,  I      |               ellen; mind azt várták haza; a menyasszony nagyon óhajtotta;
   30     I,  I      |                  hát nála nélkül költik el a lakodalmas kását.~Tisza
   31     I,  I      |                  tapasztalatú szakácsa; de a mai napra még elhozatta
   32     I,  I      |                  lakodalom meg nem eshetik a környékben: tortátát, marcafánkot
   33     I,  I      |                     hetesné, kukta hemzseg a konyhában, hogy alig lehet
   34     I,  I      |                     pedig mindenkinek tele a keze dologgal. – Hanem hát
   35     I,  I      |             dologgal. – Hanem hát éppen az a baj! Két szakács egy konyhában.
   36     I,  I      |                szakács egy konyhában. Mind a kettő kevély arra, amit
   37     I,  I      |                   és amit jobban tud, mint a másik. Méghozzá az egyik
   38     I,  I      |                 Méghozzá az egyik erdélyi, a másik magyarországi. Kész
   39     I,  I      |                  másik magyarországi. Kész a partikularizmus. Hogy volna
   40     I,  I      |                  az jó az erdélyinek, amit a magyarországi kotyvaszt,
   41     I,  I      |                   azon hepciáskodnak, hogy a pujpunellamártáshoz miféle
   42     I,  I      |           hideglelésről szóló recipe abból a korból nem lehet annál cifrább
   43     I,  I      |         változatosabb. Egyik fél sem enged a magáéból csak egy szerecsendióvirágnyit
   44     I,  I      |                 nem is ismertek mást, csak a bosporos levet!” – „Micsoda?
   45     I,  I      |           miskulanciasalátát csinált, hogy a palócok úrvacsorájának ették
   46     I,  I      |                    ették volna!” – „Szófia a beszéd! Scripta manent!
   47     I,  I      |             szakácskönyvem nyomtatva van!”~A két hadvezér elkeseredett
   48     I,  I      |                 harcába természetesen hogy a fehérnép is belekotnyeleskedett,
   49     I,  I      |                zenekíséretül közbehangzott a fahajtörőmozsár-csengés
   50     I,  I      |                fahajtörőmozsár-csengés meg a habverő pergése: közbe egy-egy
   51     I,  I      |                egy-egy kastankodó kutyának a nyikkantása, akit megrúgott
   52     I,  I      |                senki sem vette észre, hogy a nyitott konyhaajtón egy
   53     I,  I      |                 fedett alak settenkedik be a konyhába, kinek hajdan kecskebéka-zöld
   54     I,  I      |             dolmányáról jócskán lefoszlott a sárga sujtás: a piros nadrág
   55     I,  I      |                 lefoszlott a sárga sujtás: a piros nadrág a két térdén
   56     I,  I      |               sárga sujtás: a piros nadrág a két térdén ki van szakadva,
   57     I,  I      |                  térdén ki van szakadva, s a csizmájának a talpát csak
   58     I,  I      |                  szakadva, s a csizmájának a talpát csak az átkötött
   59     I,  I      |                   az átkötött szíj tartja. A legénynek olyan fekete a
   60     I,  I      |                   A legénynek olyan fekete a képe a napsütéstől, mint
   61     I,  I      |              legénynek olyan fekete a képe a napsütéstől, mint a miskolci
   62     I,  I      |                   képe a napsütéstől, mint a miskolci cipó: a kajla,
   63     I,  I      |         napsütéstől, mint a miskolci cipó: a kajla, savószín bajusz mintha
   64     I,  I      |                   krétával volna ráfestve. A vállán egy kopott bőriszákot
   65     I,  I      |                 kopott bőriszákot cepel, s a kezében egy görbe csákányt
   66     I,  I      |               körülnézeget, kétfelé törüli a bajuszát: s mikor nagy hamar
   67     I,  I      |                  nem ártani magát, szétnéz a szögletek felé, s megpillantva
   68     I,  I      |             szögletek felé, s megpillantva a nagy mákoskalácssütő kemence
   69     I,  I      |                   rőzsét, arra szépen leül a sutba, s onnan nézi aztán,
   70     I,  I      |                 sutba, s onnan nézi aztán, a két tenyerébe támasztva
   71     I,  I      |                   támasztva az állát, mint a megtestesült makk tíz, az
   72     I,  I      |                            Ki kell citálni a nagyasszonyt!~Ő ítélje el
   73     I,  I      |                  nagyasszonyt!~Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély. A
   74     I,  I      |                    Ő ítélje el a dolgot. Ő a tekintély. A legfelső apelláta.
   75     I,  I      |                   a dolgot. Ő a tekintély. A legfelső apelláta. Kijönne
   76     I,  I      |                  az különben maga is; hisz a pogány lárma a harmadik
   77     I,  I      |                    is; hisz a pogány lárma a harmadik szobáig behat.
   78     I,  I      |               behat. Itt öltözteti ő éppen a menyasszonyt, azt kell neki
   79     I,  I      |               abbahagyni.~Éppen jött; mert a két szakács már a palacsintasütővel
   80     I,  I      |                     mert a két szakács már a palacsintasütővel meg a
   81     I,  I      |                    a palacsintasütővel meg a molnárostya-serpenyővel
   82     I,  I      |                    egymás ellen duellálni.~A nemzetes nagyasszony, az
   83     I,  I      |                   ember, Eger várát vívják a törökök! Mit keres itt ez
   84     I,  I      |                  törökök! Mit keres itt ez a sok csürhe nép? Csiba ki
   85     I,  I      |                 csürhe nép? Csiba ki innen a konyhából, akinek nincs
   86     I,  I      |                  zsinat van, hogy az ember a maga szavát se hallja. Hogy „
   87     I,  I      |                   se hallja. Hogy „mi kell a pujpunellamártáshoz”? Hogy
   88     I,  I      |                 pujpunellamártáshoz”? Hogy a kakas csípje meg a fületeket!
   89     I,  I      |                    Hogy a kakas csípje meg a fületeket! Mindjárt igazságot
   90     I,  I      |                     Amint ritkulni kezdett a gyülekezet, megpillantja
   91     I,  I      |           megpillantja árgus szemeivel azt a szögletben gunnyasztó, rongyos
   92     I,  I      |                  is kell pujpunellamártás?~A gubbaszkodó alak fel sem
   93     I,  I      |             gubbaszkodó alak fel sem veszi a fejét a két tenyeréből,
   94     I,  I      |                 alak fel sem veszi a fejét a két tenyeréből, csak úgy
   95     I,  I      |                     hogy nem kíván belőle. A haragos nagyasszony aztán
   96     I,  I      |                 nagyasszony aztán megkapja a gallérjánál fogva, s úgy
   97     I,  I      |                fogva, s úgy fölemeli, hogy a lába sem éri a földet, hanem
   98     I,  I      |              fölemeli, hogy a lába sem éri a földet, hanem aztán ahelyett,
   99     I,  I      |              ahelyett, hogy kilökné azt is a többi után, hüledezve szól
  100     I,  I      |                szól hozzá:~– Nini! Hát nem a Marci ez? A Gábor fiamnak
  101     I,  I      |                  Nini! Hát nem a Marci ez? A Gábor fiamnak az inasa?
  102     I,  I      |             keerdezte tőlem senki – felelt a legény egész palóc flegmával.~–
  103     I,  I      |                   szál magam biz een: mert a lovam odaragadt a poroszlói
  104     I,  I      |                     mert a lovam odaragadt a poroszlói degetbe.~A nagyasszony
  105     I,  I      |             odaragadt a poroszlói degetbe.~A nagyasszony megdöbbent.
  106     I,  I      |                  van. Hirtelen betuszkolta a poros legényt a mellékszobába:
  107     I,  I      |                betuszkolta a poros legényt a mellékszobába: nem bánta
  108     I,  I      |                 fenekestül felfordítják is a konyhát. Ott kezdte aztán
  109     I,  I      |               kezdte aztán vallatóra venni a palócot.~– Mi hírrel jöttél
  110     I,  I      |                palócot.~– Mi hírrel jöttél a táborból?~– Semmi nagy hírrel,
  111     I,  I      |                nagy hírrel, biz een.~– Hát a fiam nem jön el?~– Jönne
  112     I,  I      |                  küldött téged?~– Hát mert a cifra dolmánya kilikadt.~–
  113     I,  I      |                    arany tulipántokkal, az a bársony.~– Mi történt vele?
  114     I,  I      |                 egy gelóbics kilikasztotta a cifra dolmányt: aztán olyankor,
  115     I,  I      |                   is benne volt.~– Meghalt a fiam? – kiálta fel Tiszáné,
  116     I,  I      |                    meghalt; csak azt, hogy a cifra pruszlikját kilikasztotta
  117     I,  I      |                  pruszlikját kilikasztotta a gelóbis: az pedig itt van
  118     I,  I      |                  gelóbis: az pedig itt van a tarisznyámban, nee!~Azzal
  119     I,  I      |          tarisznyámban, nee!~Azzal kihúzta a bőriszákból az összegöngyölgetett
  120     I,  I      |                   bársonymellényt, melynek a bal oldalán egy kerek lyuk
  121     I,  I      |                   széles, vörösbarna folt, a kiomlott vér.~Tiszáné görcsösen
  122     I,  I      |             Tiszáné görcsösen szorítá mind a két kezével a szívéhez azt
  123     I,  I      |                 szorítá mind a két kezével a szívéhez azt a drága öltönydarabot,
  124     I,  I      |                 két kezével a szívéhez azt a drága öltönydarabot, s ajkát
  125     I,  I      |                 zokogott.~– De ne búsuljon a nagyasszony – vigasztalá
  126     I,  I      |                   nagyasszony – vigasztalá a palóc –, mert levágták ám
  127     I,  I      |                  palóc –, mert levágták ám a füleet.~Erre meg a méreg
  128     I,  I      |             levágták ám a füleet.~Erre meg a méreg öntötte el az anya
  129     I,  I      |                    szívét, dühösen markolt a palóc üstökébe, s megrázta
  130     I,  I      |                 üstökébe, s megrázta annak a fejét, kegyetlenül odaütögetve
  131     I,  I      |                    kegyetlenül odaütögetve a falhoz.~– Kinek a fülét,
  132     I,  I      |              odaütögetve a falhoz.~– Kinek a fülét, te!~– Hát nem is
  133     I,  I      |                   is az úrfiét; hanem azét a beste Karaffiáét, aki meglőtte.~–
  134     I,  I      |                bajvívásban esett el?~– Biz a volt annak a veege.~– Miért
  135     I,  I      |               esett el?~– Biz a volt annak a veege.~– Miért vívott? Kivel
  136     I,  I      |              vívott? Kivel vívott? Ki volt a gyilkosa?~– Hát tudom een
  137     I,  I      |                  aóromra. Keek huszár volt a Pállfy-regementből. Nem
  138     I,  I      |                   azt utol; mert az, amint a füleet levágták, a gyenerális
  139     I,  I      |                   amint a füleet levágták, a gyenerális parancslattyábul,
  140     I,  I      |      parancslattyábul, mindgyárt dezentált a törökhöz Temesvárra: pribeek
  141     I,  I      |             léleknek se szólj felőle, amíg a mai nap el nem múlik.~–
  142     I,  I      |                      Nem szólneek een meeg a maókusmadárnak sem; csak
  143     I,  I      |                  az östökömet eresztené el a nagyasszony.~Mert még annál
  144     I,  I      |            tartotta.~– Lódulj be ide, ebbe a kamarába – súgá dörmögve
  145     I,  I      |                   kamarába – súgá dörmögve a nagyasszony, betaszítva
  146     I,  I      |                    nagyasszony, betaszítva a legényt egy sötét oldalfülkébe,
  147     I,  I      |                  hallasz is.~Azzal belökte a palócot a sötét odúba, aki
  148     I,  I      |                    Azzal belökte a palócot a sötét odúba, aki soha annál
  149     I,  I      |                    se kívánhatott magának.~A nagyasszony ráfordította
  150     I,  I      |                   nagyasszony ráfordította a kamaraajtóra a kulcsot,
  151     I,  I      |                ráfordította a kamaraajtóra a kulcsot, s azt is lehúzta,
  152     I,  I      |              kulcsot, s azt is lehúzta, és a többihez akasztotta a karikára,
  153     I,  I      |                   és a többihez akasztotta a karikára, ami egy ezüst
  154     I,  I      |                 lantnál fogva csüggött alá a bogláros övéről. Ellenben
  155     I,  I      |                 másik kulcsot keresett elő a csomó közül, s azzal egy
  156     I,  I      |               abban sok mindenféle öltözet a nagyobbtól a legkisebbig.
  157     I,  I      |            mindenféle öltözet a nagyobbtól a legkisebbig. Azok mind a
  158     I,  I      |                   a legkisebbig. Azok mind a Gábor fiú ünneplő köntösei
  159     I,  I      |                 előszedegette sorba. Egész a legalsóig. Egész addig a
  160     I,  I      |                   a legalsóig. Egész addig a kis főkötőig meg a patyolat
  161     I,  I      |                   addig a kis főkötőig meg a patyolat félingecskéig,
  162     I,  I      |               valamit. Legfeljül tette azt a hímzett mellényt. „Mármost
  163     I,  I      |                   is ide kerültél”. – Erre a szeme csak megtelt könnyel. –
  164     I,  I      |                 életbe’ tart.”~Megint csak a kezébe vette azt a hímzett
  165     I,  I      |                    csak a kezébe vette azt a hímzett mellényt. Szemrehányásokat
  166     I,  I      |              jöttél meg éppen mára? Ma nem a te napod van. Ma a leánynak
  167     I,  I      |                  Ma nem a te napod van. Ma a leánynak a jussát kell kiadni.
  168     I,  I      |                   napod van. Ma a leánynak a jussát kell kiadni. Hát
  169     I,  I      |              jussát kell kiadni. Hát illik a testvéreknek egymást így
  170     I,  I      |                Nincs teveled semmi dolgom. A menyasszonyt öltöztetem.
  171     I,  I      |           öltöztetem. Egy nap csak az övé. A tied lesz háromszázhatvannégy
  172     I,  I      |              esztendőből. No, hát feküdjél a társaiddal. No, hát aludjál.
  173     I,  I      |                    visszajövök hozzád”…~De a hímzett mellény csak nem
  174     I,  I      |                 készen lehetett rá. Akinek a fiát a táborba viszik, úgy
  175     I,  I      |                 lehetett rá. Akinek a fiát a táborba viszik, úgy veheti,
  176     I,  I      |                    úgy veheti, mintha csak a koporsóba tette volna. –
  177     I,  I      |                   is megölték. – Ez nálunk a férfi sorsa. – Aki fegyvert
  178     I,  I      |                    el! – Bizonyosan ott is a becsületét védelmezte –
  179     I,  I      |                 engem!~Azzal helyére tolta a fiókot, rázárta a nehéz
  180     I,  I      |                    tolta a fiókot, rázárta a nehéz almáriumajtót, aztán
  181     I,  I      |                 nehéz almáriumajtót, aztán a két öklét összeszorítva,
  182     I,  I      |                   két öklét összeszorítva, a fejét megrázta, s a lábával
  183     I,  I      |         összeszorítva, a fejét megrázta, s a lábával toppantott: úgy
  184     I,  I      |                 toppantott: úgy parancsolt a szívének: „Vége legyen!”~
  185     I,  I      |                   indult az ajtó felé, ami a menyasszony szobájába vezetett.~
  186     I,  I      |           pókfonállal oda volt kötve ahhoz a szekrényhez – ez visszavonta.
  187     I,  I      |                   kapta magát, hogy megint a kezében tartja azt a hímzett
  188     I,  I      |                megint a kezében tartja azt a hímzett mellényt, s nézegeti
  189     I,  I      |             mellényt, s nézegeti rajta azt a golyó vágta lyukat, amihez
  190     I,  I      |                véghetetlen mélység nincsen a világon. – „Milyen bolond
  191     I,  I      |                elég arra, hogy az embernek a lelke elhagyja rajta keresztül
  192     I,  I      |                   elhagyja rajta keresztül a világot!”~Hátha még most
  193     I,  I      |               Hátha még most is ott van az a lélek? Hátha ott leskelődik
  194     I,  I      |                     Talán arra, hogy ezzel a néma szájjal átadja az anyának
  195     I,  I      |                    odaszorítá ajkaihoz azt a golyó perzselte nyílást
  196     I,  I      |                    golyó perzselte nyílást a hímzett mellényen, s akkor
  197     I,  I      |                  akkor aztán megnyugodott. A dolmány elbocsátotta őt,
  198     I,  I      |                    és elment alunni.~Mikor a nagyasszony bement a menyasszonyhoz,
  199     I,  I      |                 Mikor a nagyasszony bement a menyasszonyhoz, akkor már
  200     I,  I      |               mosolygós volt az arca, mint a piros alma.~A menyasszony
  201     I,  I      |                   arca, mint a piros alma.~A menyasszony még csak tizenhat
  202     I,  I      |                 fiatalságát. Akkoriban nem a gyöngyös vállfűzőt viselték,
  203     I,  I      |               színes skófiummal kihímezve, a ruha patyolatujjai kétszeres
  204     I,  I      |                    ezüstcsipke omlott alá; a szűk, ráncos viganót elöl
  205     I,  I      |         aranyvirágokkal gazdagon megrakva. A menyasszonyt még akkor nem
  206     I,  I      |                     csupa gyermek volt még a menyasszonyka, egész arcán
  207     I,  I      |              menyasszonyka, egész arcán az a gyanútalan világba bámulás
  208     I,  I      |                szemeinek ki nem találhatni a színét, csigametszésű, félig
  209     I,  I      |                   gesztenyeszín haja egész a térdhajlásig omlik alá:
  210     I,  I      |                   aranyvirágos pántlikába, a másik még fonatlan; azt
  211     I,  I      |                fonatlan; azt félben hagyta a nagyasszony, mikor a konyhába
  212     I,  I      |                hagyta a nagyasszony, mikor a konyhába kiszaladt a nagy
  213     I,  I      |                 mikor a konyhába kiszaladt a nagy csetepatéra. – Sohasem
  214     I,  I      |             sohasem fonta be még eddig azt a hajat más, mint az édesanya
  215     I,  I      |             engedte, hogy maga tanulja meg a leány a haját befonni. „
  216     I,  I      |                   maga tanulja meg a leány a haját befonni. „A kis élhetetlenke!
  217     I,  I      |                    leány a haját befonni. „A kis élhetetlenke! Hogy lesz
  218     I,  I      |                    ecetesuborka-eltevéstől a brachialis reoccupatóig
  219     I,  I      |                   mindenhez értett, de aki a leányának még csak a tyúkok
  220     I,  I      |                   aki a leányának még csak a tyúkok közé sem engedte
  221     I,  I      |                  meg soha kimenni, ráfogta a szegény kakasra, hogy az
  222     I,  I      |                   szegény kakasra, hogy az a fejére repül és megcsípi.”~–
  223     I,  I      |                 pedig az eléggé igyekezett a háta mögött maradni, hogy
  224     I,  I      |                  háta mögött maradni, hogy a haját befonja. Meglátta
  225     I,  I      |                    haját befonja. Meglátta a tükörből, hogy veresek a
  226     I,  I      |                   a tükörből, hogy veresek a szemei.~– Hát hogyne sírna
  227     I,  I      |               hogyne sírna az ember, mikor a leányát odaadja örökre idegen
  228     I,  I      |                Majd mikor idegen fraj tépi a hajadat. Nem így fésült
  229     I,  I      |        csörölve-pörölve is; majd mikor azt a goromba férfihangot hallod,
  230     I,  I      |                   tudod te még, hogy mi az a férfi.~– De már hogyne tudnám?
  231     I,  I      |                  De már hogyne tudnám? Hát a Gábor bátyám nem ez? Van
  232     I,  I      |                  Van annál szelídebb ember a világon? Olyan az, akár
  233     I,  I      |                  Olyan az, akár egy leány.~A nagyasszony két szeme csak
  234     I,  I      |                 még jobban veres lett erre a szóra.~– Hjah, a te Gábor
  235     I,  I      |                 lett erre a szóra.~– Hjah, a te Gábor bátyádhoz ne hasonlíts
  236     I,  I      |                    is tudom, minek ment az a háborúba? Hisz az, ha összetalálkozik
  237     I,  I      |                  meg engem, mint én téged.~A nagyasszony közel volt hozzá,
  238     I,  I      |                menten odaugrik hozzá, hogy a sebét bekötözze.~A nagyasszony
  239     I,  I      |                    hogy a sebét bekötözze.~A nagyasszony haragot színlelt.~–
  240     I,  I      |              színlelt.~– Ne mozgasd annyit a fejedet, mert megrántom
  241     I,  I      |                    fejedet, mert megrántom a hajadat. Viseld magad csendesen,
  242     I,  I      |               ember olyan engedelmes, mint a te bátyád. A vicispán kemény
  243     I,  I      |              engedelmes, mint a te bátyád. A vicispán kemény potentát.
  244     I,  I      |            vármegye reszket előtte. Otthon a háznál a sarkán fordul előtte
  245     I,  I      |                    előtte. Otthon a háznál a sarkán fordul előtte minden
  246     I,  I      |                   jó indok volt arra, hogy a nagyasszony a patyolat kötényével
  247     I,  I      |                   arra, hogy a nagyasszony a patyolat kötényével megtörülgesse
  248     I,  I      |                   kötényével megtörülgesse a szemeit.~– Óh, azt bizonnyal
  249     I,  I      |                 megmondta neki ott előttem a Gábor bátyám, mikor gyűrűváltásra
  250     I,  I      |             gyűrűváltásra itt volt: „Aztán a húgámmal úgy bánj ám, mint
  251     I,  I      |                     bajtárs, mert, ha csak a kisujjaddal meg találod
  252     I,  I      |                   találod ütni, de ha csak a szele éri is a kezednek –
  253     I,  I      |                  de ha csak a szele éri is a kezednek – még nem ettem
  254     I,  I      |             megeszlek!” Bizony, így mondta a bátyám! – De hát mért sírsz
  255     I,  I      |                ezen nevetni lehetne!~– No, a végét a hajadnak befonhatod
  256     I,  I      |             nevetni lehetne!~– No, a végét a hajadnak befonhatod már
  257     I,  I      |                     nesze, mindjárt jövök. A szalagot is fűzd belé. Aztán
  258     I,  I      |                    szél fújja pántlikámat! A pántlika könnyű ruha: A
  259     I,  I      |                    A pántlika könnyű ruha: A főkötő nehéz ruha!” – De
  260     I,  I      |                 most világi nótákat, ebben a szent órában. Mindjárt jövök,
  261     I,  I      |                jövök, hozok neked valamit.~A nagyasszony a kincstartó-szobába
  262     I,  I      |               neked valamit.~A nagyasszony a kincstartó-szobába távozott,
  263     I,  I      |      fejedelemasszony ajándékozta volt azt a nagyasszony anyjának: így
  264     I,  I      |        menyasszonysága napján.~– Látod ezt a drága szép kiskönyvet? –
  265     I,  I      |                   szép kiskönyvet? – szólt a nagyasszony, kikapcsolva
  266     I,  I      |                   nagyasszony, kikapcsolva a filigránmunka csatokat,
  267     I,  I      |               szétnyitva az imakönyvet.~De a leány szeme nem a szép miniatűr
  268     I,  I      |           imakönyvet.~De a leány szeme nem a szép miniatűr festményű
  269     I,  I      |                 volt szorítva.~– Ah! Kinek a haja ez itt? Ez a sárga?~–
  270     I,  I      |                    Kinek a haja ez itt? Ez a sárga?~– Ez a bátyád haja
  271     I,  I      |                   ez itt? Ez a sárga?~– Ez a bátyád haja volt, mikor
  272     I,  I      |                       Ah! Ilyen sárga volt a haja akkor? Pedig milyen
  273     I,  I      |                 most neked adom.~– Hogyan? A könyvet is?~– De csak a
  274     I,  I      |                    A könyvet is?~– De csak a könyvet. A hajat megtartom
  275     I,  I      |                   is?~– De csak a könyvet. A hajat megtartom magamnak.~–
  276     I,  I      |              megint olyan szó volt, amiért a nagyasszony teljes zokogásra
  277     I,  I      |                 teljes zokogásra fakadt, s a leány keblére borulva, annak
  278     I,  I      |                    telesírta könnyeivel. – A leány mind azt hitte, hogy
  279     I,  I      |                  No látod, hogy telesírtad a „váll”-amat; pedig hímeztem
  280     I,  I      |               dolmánykát hímeztem, ezekkel a virágokkal Gábor bátyámnak,
  281     I,  I      |                mintha csak az övét látnád.~A leány azt gondolta, hogy
  282     I,  I      |                 mintha tőröket szúrt volna a szívébe!~– No, mármost ülj
  283     I,  I      |                    annyit, hadd teszem fel a koszorús pártát a fejedre.~
  284     I,  I      |               teszem fel a koszorús pártát a fejedre.~A leány még egyszer
  285     I,  I      |                 koszorús pártát a fejedre.~A leány még egyszer visszafordította
  286     I,  I      |                   egyszer visszafordította a fejét az anyjához.~– Mit
  287     I,  I      |               gondolsz? Vajon viseli-e még a bátyám azt a mellényt?~Amint
  288     I,  I      |                  viseli-e még a bátyám azt a mellényt?~Amint a nagyasszonynak
  289     I,  I      |               bátyám azt a mellényt?~Amint a nagyasszonynak e kérdésre
  290     I,  I      |          hátrarándult, azt lehetetlen volt a leánynak észre nem venni.~–
  291     I,  I      |                valami rossz hírt hallottál a bátyámról?~A nagyasszony
  292     I,  I      |                hírt hallottál a bátyámról?~A nagyasszony erőt vett a
  293     I,  I      |                    A nagyasszony erőt vett a fájdalmán, s azt mondá:~–
  294     I,  I      |                     Madár se jön ide arról a tájról. No, csak el ne kezdj
  295     I,  I      |                   te is. Az volna szép! Ha a násznép kisírt szemmel találna.~–
  296     I,  I      |               éjjel mindig ővele álmodtam. A ruhája össze volt tépve,
  297     I,  I      |               tépett, mindenütt piros lett a virág a nyomában. Úgy sírtam,
  298     I,  I      |               mindenütt piros lett a virág a nyomában. Úgy sírtam, mikor
  299     I,  I      |               jelent ez?~– Semmit. Verd ki a fejedből! Tudhatod, mint
  300     I,  I      |                   le elém, hadd teszem föl a pártádat.~– Óh, kedves,
  301     I,  I      |                 kedves, édes, jó anyám. Ez a párta juttatja még csak
  302     I,  I      |                  juttatja még csak eszembe a ma éjjeli álmomat. Úgy volt,
  303     I,  I      |                  álmomat. Úgy volt, mintha a Gáborkánk hazaérkezett volna
  304     I,  I      |               Gáborkánk hazaérkezett volna a menyegzőnkre, én éppen akkor
  305     I,  I      |                   akkor készültem feltenni a koszorút a fejemre. Ő meg
  306     I,  I      |              készültem feltenni a koszorút a fejemre. Ő meg úgy kért,
  307     I,  I      |             könyörgött, hogy ne tegyem azt a fehér virágfüzért ma a fejemre,
  308     I,  I      |                 azt a fehér virágfüzért ma a fejemre, inkább fűzzem azt
  309     I,  I      |                 mint amit szív elviselhet. A nagyasszony felordított
  310     I,  I      |                lárma ez már megint odakint a konyhában!~Azzal kirohant
  311     I,  I      |                  konyhában!~Azzal kirohant a leánya szobájából, ki egész
  312     I,  I      |                leánya szobájából, ki egész a konyháig. Ott persze a pujpunellaháború
  313     I,  I      |               egész a konyháig. Ott persze a pujpunellaháború már a válság
  314     I,  I      |              persze a pujpunellaháború már a válság magaslatát érte.
  315     I,  I      |                    válság magaslatát érte. A rézkondért mind a két szakács
  316     I,  I      |                    érte. A rézkondért mind a két szakács fogta a két
  317     I,  I      |                   mind a két szakács fogta a két fülénél fogva, s hol
  318     I,  I      |                    s hol az egyik ütött rá a főzőkanállal, hol a másik.
  319     I,  I      |               ütött rá a főzőkanállal, hol a másik. A nagyasszony kiragadta
  320     I,  I      |                 főzőkanállal, hol a másik. A nagyasszony kiragadta az
  321     I,  I      |                    kiragadta az üstöt mind a kettő kezéből, s aztán az
  322     I,  I      |                    az üst fenekére csapott a tenyerével, s kimondá a
  323     I,  I      |                    a tenyerével, s kimondá a csalhatatlan verdiktet.~–
  324     I,  I      |                  csalhatatlan verdiktet.~– A pujpunellamártáshoz végy
  325     I,  I      |                  kupa háromzsivány-ecetet, a tárkonyecetágyról, forrón
  326     I,  I      |                   fehér terpentit, s öntsd a többi közé. Végül szűrd
  327     I,  I      |                Hogy kitombolhatta haragját a konyhai zivatarban, megkönnyebbült
  328     I,  I      |                 zivatarban, megkönnyebbült a nagyasszony szíve. Furóné
  329     I,  I      |                szíve. Furóné asszonyom meg a fehércselédek körülvették:
  330     I,  I      |       fehércselédek körülvették: ne rontsa a drága egészségét: menjen
  331     I,  I      |                   drága egészségét: menjen a szobájába vissza: jobb lesz,
  332     I,  I      |                   mai napra? Mert volt ott a nagy ruhatárban egész arzenálja
  333     I,  I      |                 ruhatárban egész arzenálja a pompás viseleteknek; amik
  334     I,  I      |       negyedszázadban egyszer jelennek meg a napvilágon: akkor is bámulásra
  335     I,  I      |                    bámulásra méltók. Hanem a nagyasszony ezúttal csak
  336     I,  I      |              nagyasszony ezúttal csak mind a hamuszín, a sötét burnótszín
  337     I,  I      |              ezúttal csak mind a hamuszín, a sötét burnótszín meg a violakék
  338     I,  I      |                     a sötét burnótszín meg a violakék ruhákat szedte
  339     I,  I      |                   ruhákat szedte elő, amik a régi magyaroknál a gyász
  340     I,  I      |                    amik a régi magyaroknál a gyász színei voltak (a feketét
  341     I,  I      |         magyaroknál a gyász színei voltak (a feketét pompához használták),
  342     I,  I      |                    elvállalni, hogy azokat a szép nagyvirágú rokolyákat
  343     I,  I      |                 szabad.” Megmaradt végtére a sötét violaszínnél: az jó
  344     I,  I      |                    az ideje, hogy komolyan a készülődéshez lásson, mert
  345     I,  I      |                 készülődéshez lásson, mert a hintók gördülése, az ostor
  346     I,  I      |                 már jelenté, hogy érkeznek a vidékről a vendégek: akiket
  347     I,  I      |                   hogy érkeznek a vidékről a vendégek: akiket a ház ispánja
  348     I,  I      |                vidékről a vendégek: akiket a ház ispánja elrendelt szobáikba
  349     I,  I      |                 elrendelt szobáikba vezet (a kastély kétszáz vendégnek
  350     I,  I      |                  is ad bőven helyet). Akik a Garam innenső oldaláról
  351     I,  I      |             hamarább itt vannak: atyafiság a Nyírről, a Szilágyból, a
  352     I,  I      |               vannak: atyafiság a Nyírről, a Szilágyból, a Cserhátról,
  353     I,  I      |                   a Nyírről, a Szilágyból, a Cserhátról, még a Kalotaszegből
  354     I,  I      |              Szilágyból, a Cserhátról, még a Kalotaszegből is: előkelő
  355     I,  I      |       Kalotaszegből is: előkelő ismerősök, a déli vármegyékből, a bányavárosokból.
  356     I,  I      |            ismerősök, a déli vármegyékből, a bányavárosokból. Legelébb
  357     I,  I      |       bányavárosokból. Legelébb megérkezik a kiadó násznagy meg a menyasszony
  358     I,  I      |            megérkezik a kiadó násznagy meg a menyasszony vőfénye, akik
  359     I,  I      |              menyasszony vőfénye, akik itt a városban laknak; nagy matyó
  360     I,  I      |               matyó társzekéren jöttek meg a sárospataki kántista diákok,
  361     I,  I      |               sárospataki kántista diákok, a kántus prézesükkel, ünnepélyes
  362     I,  I      |         felkészülten; Eperjesről meghozták a híres trombitásokat; a vándor
  363     I,  I      |           meghozták a híres trombitásokat; a vándor poéta is megkerült
  364     I,  I      |                  vándor poéta is megkerült a lantjával, duzzad a tarsolya
  365     I,  I      |              megkerült a lantjával, duzzad a tarsolya a maga csinálta
  366     I,  I      |               lantjával, duzzad a tarsolya a maga csinálta versektől;
  367     I,  I      |                   madárszínpadjához készül a morva komédiás; künn az
  368     I,  I      |                  jelt fognak adni majd, ha a nászmenet megindul a templomba,
  369     I,  I      |                    ha a nászmenet megindul a templomba, hogy a harangokat
  370     I,  I      |                 megindul a templomba, hogy a harangokat meghúzzák eléjük,
  371     I,  I      |             harangokat meghúzzák eléjük, s a nép már gyülekezik a piacon,
  372     I,  I      |                     s a nép már gyülekezik a piacon, a jobbágyság a várkerítés
  373     I,  I      |                   már gyülekezik a piacon, a jobbágyság a várkerítés
  374     I,  I      |          gyülekezik a piacon, a jobbágyság a várkerítés előtt, s a koldusság
  375     I,  I      |           jobbágyság a várkerítés előtt, s a koldusság sorakozik a templomajtónál,
  376     I,  I      |                    s a koldusság sorakozik a templomajtónál, ma pénzt
  377     I,  I      |                   fognak osztani közöttük. A menyasszony násznépe már
  378     I,  I      |              násznépe már együtt van.~Csak a vőlegény nászserege van
  379     I,  I      |          nászserege van még hátra. Azoknak a késedelmét meg lehet magyarázni.
  380     I,  I      |           késedelmét meg lehet magyarázni. A Garam vizének egyetlen réve
  381     I,  I      |                egyetlen réve van Kálnánál: a hidat háborús időkben leégették,
  382     I,  I      |             bizonyosan összevárják egymást a Mátyusföldről meg a görbe,
  383     I,  I      |                egymást a Mátyusföldről meg a görbe, tót felföldről jövők,
  384     I,  I      |               késnek oly soká.~Azonban már a dél is itt van, s a vőlegény
  385     I,  I      |                    már a dél is itt van, s a vőlegény mégsem érkezik.
  386     I,  I      |                   vőlegény mégsem érkezik. A nagyasszony türelmetlen
  387     I,  I      |                 már lenni, s egyre küldözi a postát a nyugoti toronyban
  388     I,  I      |                   s egyre küldözi a postát a nyugoti toronyban strázsáló
  389     I,  I      |                   nagyon vártak, megszólal a toronyban a kürt. Már az
  390     I,  I      |              vártak, megszólal a toronyban a kürt. Már az ablakból is
  391     I,  I      |                   is látni, hogy közeledik a nagy porfelleg onnan Kálna
  392     I,  I      |               porfelleg onnan Kálna felől. A nagyasszony lesiet az udvarra:
  393     I,  I      |              lesiet az udvarra: ott akarja a kérő násznagyot meg a leendő
  394     I,  I      |               akarja a kérő násznagyot meg a leendő vejét elfogadni,
  395     I,  I      |                    leendő vejét elfogadni, a nagy iharfa alatt, amit „
  396     I,  I      |                   Árpádfájá”-nak neveznek. A menyasszony, a nyoszolyólyányokkal
  397     I,  I      |                   neveznek. A menyasszony, a nyoszolyólyányokkal meg
  398     I,  I      |                    nyoszolyólyányokkal meg a többi gyönge hajadonnéppel
  399     I,  I      |                 hajadonnéppel ott maradnak a széles külső tornác alatt,
  400     I,  I      |                  amiről kétoldalt vezet le a lépcső az udvarra.~A porfelleg
  401     I,  I      |                    le a lépcső az udvarra.~A porfelleg gyorsan közeledik
  402     I,  I      |                porfelleg gyorsan közeledik a kastély felé, csak az ötlik
  403     I,  I      |                 sem durrogatnak.~Jó előre, a szekérsort megelőzve, vágtat
  404     I,  I      |                   mintha versenyt futtatna a nyomában robogó négylovas
  405     I,  I      |              négylovas hintókkal. Mikor ez a lovas bekanyarodik a nyitott
  406     I,  I      |                    ez a lovas bekanyarodik a nyitott kapun, mindenki
  407     I,  I      |                  kapun, mindenki megdöbben a láttára.~Ez nem a vőfély,
  408     I,  I      |                megdöbben a láttára.~Ez nem a vőfély, a bokrétás fokossal
  409     I,  I      |                  láttára.~Ez nem a vőfély, a bokrétás fokossal kezében,
  410     I,  I      |                hanem Tormássy László uram, a kérő násznagy, akinek nem
  411     I,  I      |               kellene lóháton érkezni: sem a kezében nem kellene kivont
  412     I,  I      |                  az arcára ráismerni attól a fehér kendőtől, ami a homlokán
  413     I,  I      |                attól a fehér kendőtől, ami a homlokán át van kötve, s
  414     I,  I      |                 kötve, s amin keresztültör a vér. Lova habzik, maga sárral-porral
  415     I,  I      |                 udvarra beér, visszarántja a lovát, leugrik a nyeregből,
  416     I,  I      |              visszarántja a lovát, leugrik a nyeregből, hüvelyébe taszítja
  417     I,  I      |              nyeregből, hüvelyébe taszítja a kardját, s odasiet a rá
  418     I,  I      |              taszítja a kardját, s odasiet a rá váró háziasszonyhoz.~
  419     I,  I      |        háziasszonyhoz.~Erős, csontos férfi a násznagy, őszbe csavarodó
  420     I,  I      |              Valami baj van talán? – kérdi a nagyasszony, a násznagy
  421     I,  I      |                       kérdi a nagyasszony, a násznagy elé sietve.~A násznagy
  422     I,  I      |                     a násznagy elé sietve.~A násznagy rekedt a portul
  423     I,  I      |                  sietve.~A násznagy rekedt a portul meg az indulattul:
  424     I,  I      |            indulattul: alig tud felelni.~– A legnagyobb baj, édes húgomasszony,
  425     I,  I      |             történhetik egy ilyen napon.~– A vőmmel történt valami veszedelem?~–
  426     I,  I      |                  valami veszedelem?~– Vele a legnagyobb. Azért vágtattam
  427     I,  I      |                   az, húgomasszony. Amidőn a kálnai révnél általkeltünk,
  428     I,  I      |                  labanc csapat; bizonyosan a nászhozománynak vette neszét,
  429     I,  I      |                 vette neszét, arra éhezett a cudar. Ott megrohantak bennünket.
  430     I,  I      |             Megtámadva zsivány módra! Maga a vármegye alispánja vőlegény
  431     I,  I      |          kardcsapás nélkül elrabolják tőle a bitangok a kelengyéjét: „
  432     I,  I      |                 elrabolják tőle a bitangok a kelengyéjét: „Kard ki kard!”-
  433     I,  I      |                   Kard ki kard!”-ra került a sor: s szegény Kovách István
  434     I,  I      |               István uramat összevagdalták a kegyetlenek; magam is kaptam
  435     I,  I      |         kegyetlenek; magam is kaptam egyet a homlokomra; de ezt számba
  436     I,  I      |                  se veszem most.~– Meghalt a vőm?~– Az bizony, mire ideérnek
  437     I,  I      |                   ki nem adja lelkét.~Erre a szóra már be is érkezett
  438     I,  I      |               négylovas hintó. Azon feküdt a megölt vőlegény. Egy csatlós
  439     I,  I      |                csatlós ott tartá az ölében a fejét. Derék, negyven év
  440     I,  I      |               voltak. Egy tátongó seb volt a fején, a mellén egy lándzsaszúrás,
  441     I,  I      |                  tátongó seb volt a fején, a mellén egy lándzsaszúrás,
  442     I,  I      |                  mellén egy lándzsaszúrás, a kezei összevagdalva. A szemei
  443     I,  I      |                     a kezei összevagdalva. A szemei még nyitva, s üvegfénnyel
  444     I,  I      |                   üvegfénnyel meredtek fel a fényes napvilágba.~A négylovas
  445     I,  I      |                   fel a fényes napvilágba.~A négylovas hintó megállt
  446     I,  I      |                    négylovas hintó megállt a feljáró előtt: „lassan,
  447     I,  I      |               lassan, lassan!” mondogatták a bakról leugráló csatlósok,
  448     I,  I      |            megérkezett, azok is leszálltak a nyeregből, és odasiettek.
  449     I,  I      |                  nyeregből, és odasiettek. A szótlan elszörnyedés hördülése,
  450     I,  I      |            mormogása hangzott körös-körül.~A nagyasszony csak úgy támolygott
  451     I,  I      |                   előre, mint az alvajáró: a két karját fogta a násznagy
  452     I,  I      |               alvajáró: a két karját fogta a násznagy és az egyik vőfély,
  453     I,  I      |                 felemelt kezei reszkettek, a semmibe kapkodva.~Hát a
  454     I,  I      |                    a semmibe kapkodva.~Hát a menyasszony? Hol van a menyasszony?~
  455     I,  I      |                 Hát a menyasszony? Hol van a menyasszony?~Most is ott
  456     I,  I      |               menyasszony?~Most is ott áll a tornác kőpárkányához dőlve,
  457     I,  I      |               némán kérdi, de nem szólítja a rémjelenetet, mely előtte
  458     I,  I      |                 egy irgalmas könny nem jön a szemébe, eltakarni előle
  459     I,  I      |               szemébe, eltakarni előle ezt a szörnyű látványt.~Mikor
  460     I,  I      |              szörnyű látványt.~Mikor aztán a nagyasszony odaér, az előrevitt
  461     I,  I      |                előrevitt holttest nyomában a lépcsők aljáig, ahol menyasszonykoszorús
  462     I,  I      |                 Most tépd le már, leányom, a fejedről menyasszonykoszorúdat!
  463     I,  I      |            menyasszonykoszorúdat! Megölték a hites jegyesedet, vőlegényedet!
  464     I,  I      |               napra az átkozottaknak, hogy a bátyádat megölték! Most
  465     I,  I      |            bátyádat megölték! Most itt van a vőlegényed is halva! Isten
  466     I,  I      |                  halva! Isten pusztítsa el a gonoszokat!~E szóra általános
  467     I,  I      |               támadt.~– Kit öltek még meg? A Gábort? Kit? Azt is a labancok?~
  468     I,  I      |                 meg? A Gábort? Kit? Azt is a labancok?~Hanem a menyasszony
  469     I,  I      |                   Azt is a labancok?~Hanem a menyasszony néma szoboralakja
  470     I,  I      |              szoboralakja megelevenül erre a szóra.~– Bátyám! Édes bátyám!
  471     I,  I      |               szívszakadva, s tépi fejéről a menyasszonykoszorút, tépi
  472     I,  I      |          menyasszonykoszorút, tépi magáról a boglárt, a kösöntyűt, s
  473     I,  I      |                    tépi magáról a boglárt, a kösöntyűt, s szórja szét
  474     I,  I      |                   kösöntyűt, s szórja szét a földre, maga is oda vágyik,
  475     I,  I      |                     maga is oda vágyik, le a hideg földre, a szomorú
  476     I,  I      |                 vágyik, le a hideg földre, a szomorú porba, s omlik két
  477     I,  I      |                porba, s omlik két szeméből a könny, mint a sebes zápor. „
  478     I,  I      |                 két szeméből a könny, mint a sebes zápor. „Anyám! Édesanyám!
  479     I,  I      |                Anyám! Édesanyám! Hová lett a bátyám! Hol a Gábor bátyám?”~
  480     I,  I      |                    Hová lett a bátyám! Hol a Gábor bátyám?”~Erőnek erejével
  481     I,  I      |                  különös az, bátyám – szól a vőfély a kérő násznagyhoz –,
  482     I,  I      |                     bátyám – szól a vőfély a kérő násznagyhoz –, mikor
  483     I,  I      |                  kérő násznagyhoz –, mikor a vőlegényét hozták eléje
  484     I,  I      |          vőlegényét hozták eléje halottan, a leány csak bámult, csak
  485     I,  I      |                mikor meg azt megtudá, hogy a bátyja meghalt, mily kétségbeesett
  486     I,  I      |                       Nem csoda az, öcsém: a vőlegényét alig látta háromszor
  487     I,  I      |                    becsülte: semmi más. De a testvérét szerette nagyon;
  488     I,  I      |                   is nagyon jó volt hozzá. A vőlegényveszteséget majd
  489     I,  I      |                  kipótolja még neki valaha a sors; de a bátyja haláláért
  490     I,  I      |                 még neki valaha a sors; de a bátyja haláláért fájni fog
  491     I,  I      |                 bátyja haláláért fájni fog a szíve, amíg csak él. – Olyan
  492     I,  I      |               ilyent látni.~      ~Hát biz a lakodalombul tor lett. A
  493     I,  I      |                   a lakodalombul tor lett. A menyegzőre összesereglett
  494     I,  I      |           összesereglett násznép ottmaradt a temetésre. A menyasszonnyal
  495     I,  I      |             násznép ottmaradt a temetésre. A menyasszonnyal levettették
  496     I,  I      |                 menyasszonnyal levettették a hímzett kantust, feladták
  497     I,  I      |              kantust, feladták rá helyette a violaszínt. A menyegzői
  498     I,  I      |                  rá helyette a violaszínt. A menyegzői sátorból csináltak
  499     I,  I      |              csináltak castrum dolorist, s a pataki diákok nem az ablak
  500     I,  I      |                  nem az ablak alatt, hanem a ravatal mellett énekelték