Kötet, fezejet

 1     I,  I    |      egymás után. Mindegyikhez halkan motyogott valamit. Legfeljül
 2     I,  VI   |      hallottál tőlem – dörmögé halkan Csajághy –, az el van temetve
 3     I,  XXII |    felhúz az ujjára, s aközben halkan mondja Ocskaynak:~– Mi nagyon
 4     I,  XXII |       zavarból; odasúgta félig halkan: „Blaskovich!”, amin azután
 5     I,  XXIII|        oda a szíve gödre fölé, halkan dörmögve.~– Ez talán kiszabadítja
 6    II,  IV   | bágyadtságával hajtá le fejét, halkan rebegve:~– Engem nagyon
 7    II,  IX   |  életpályája.~A mellékszobában halkan dúdolta valaki:~„Kinek van,
 8    II,  X    |  tessék ezen nevetni – dörmögé halkan a főnök –, mert különben
 9    II,  XV   |       valamit írna fel arra, s halkan suttogá:~– Akkor hát az
10    II,  XVIII|   Benyitotta félig az ajtót, s halkan mormogva köszönte:~– Nyugodalmas