Kötet, fezejet

1     I,  I   |           ez volt a sorsa. De mit vétett nekik a vőm? A jámbor, igaz,
2     I,  IV  |         aki a tábori regula ellen vétett.~– Jaj, csak ne végződjék
3     I,  XXII|    dobogott, mintha valami nagyot vétett volna.~– Akkor a nevét is
4     I,  XXVI|          hírrel eléje jött. – Mit vétett neki a mi zászlónk, hogy
5    II,  II  | tartogassák!~Pedig még semmit sem vétett, semmit nem mulasztott.~
6    II,  II  |         bizonyosan; pedig még nem vétett semmit.~Semmit? Hát az a
7    II,  IV  |        két ártatlant, aki még nem vétett se Isten, se ember ellen!
8    II,  VI  |      keblen, Schwechat kapuja nem vétett neki annyit, mikor azt a
9    II,  XXI |       iránta. Elfeledte, hogy mit vétett ellene ez az asszony, csak