Kötet, fezejet

1     I,  II   |      ellenséget. – Hogyne? Azok is magyarok voltak. Labancok. Kék dolmányosok.~
2     I,  VII  | iskolamesterek, urak és parasztok, magyarok és tótok, férfiak és asszonyok
3     I,  VIII |      Tudták innen is, túl is, hogy magyarok: csak egy kérdéssel lehetett
4     I,  XIV  |           Az ilyen tréfákért még a magyarok is nagyon szerették ezt
5     I,  XXII |          hogy „margaranthus”.~– Mi magyarok ebből a szóból „orgonavirágot”
6     I,  XXIII|            jutott hozzá (a várbeli magyarok segítségével) a magyar fejedelem.
7     I,  XXIII|     Transsilvaniaet”. Erre aztán a magyarok természetesen nagy vivátot
8     I,  XXIV |            fejedelemnőtől, s azt a magyarok közül ezentúl már csak Jávorka
9    II,  VIII |            a hetumogerek hajdan, a magyarok ősvezérei, megszúrta a karját,