Kötet, fezejet

1     I,  III  |          alföldnek. Sok nagy város keserű füstje szállt ellene panaszra
2     I,  III  |            találták, hogy az a bor keserű. A régiségtől az.~No, hanem
3     I,  III  | körömpróbáig. Dehogy volt az a bor keserű!~Ilonka a szentek glóriáját
4     I,  VIII |         Vak Bottyán. – Köpd ki, ha keserű!~S azzal elkezdte a lovát
5     I,  XXIII|             Eszébe jutott az a sok keserű megbántás, amivel Bercsényi
6     I,  XXVI |         minden szavából kiérzett a keserű irónia.~– Úgy hiszem; semmi
7     I,  XXVI |            az édes tüzes borból; s keserű zimankós kedve támadt tőle.~–
8    II,  XIII |     egyszerre a dobogásnak! Valami keserű érzés úgy elborította egész
9    II,  XVII |       holtig való örök időkre.~Sok keserű bánatot hoztál a lelkemre,