Kötet, fezejet

1     I,  XXVI | elolvad.~Ocskay dühös volt. Felkapta a fél karjánál fogva a Cinka
2    II,  III  |     évtizede volt már, hogy felkapta a nevét a hír, s azóta mindig
3    II,  IV   |    De hová? Asszony!~Ilonka felkapta a karjára bölcsőben alvó
4    II,  V    |  sokáig; hanem Forgách uram felkapta a nyeregbe a háta mögé a
5    II,  VI   |    miért nevetsz?” Utoljára felkapta a török kést a markába. „
6    II,  X    |   Ehr ist weg”, mert Ocskay felkapta az eléje tett boroskancsót,
7    II,  X    |     hogy megtámadják, hanem felkapta a székéhez támasztott kurta
8    II,  XIV  |     elé, a legény egyszerre felkapta a fejét, amit eddig lesütve
9    II,  XVIII| hangja.~Nem itt volnának-e?~Felkapta a karos gyertyatartót az