Kötet, fezejet

1     I,  XXVI|          a medvebőrön, akkor úgy érzé, hogy itt van az igazi élet,
2     I,  XXVI|   belátott az örvény fenekére, s érzé, hogy szédül. Válaszolt
3     I,  XXVI|          Egy összedőlt világé. – Érzé, hogy már maga is ott fekszik
4    II,  II  |          kimondja rá a „bűnöst”.~Érzé, hogy a kezére, lábára,
5    II,  IV  |         a te hitedre.~Ocskay úgy érzé magát, mint mikor a rossz,
6    II,  IV  |     örökséget!~Ocskay kőszoborrá érzé magát zsibbadni. Nem bírt
7    II,  XVII|      Köszönöm, jó lélek.~Ozmonda érzé, hogy még mindig ő van alul
8    II,  XVII| buzogánycsapás volt!~Ozmonda úgy érzé, hogy szétomlik alatta.
9    II,  XX  |  paripáját, hogy elfusson előle.~Érzé, hogy ez a nemezis lovagja.~