Kötet, fezejet

1     I,  I    |       az, Marci? Hát mért nem mondod senkinek, hogy megjöttél?~–
2     I,  X    |  visszafordulnunk.~– Helyesen mondod – szólt Ocskay. – A célunkat
3     I,  XVIII|   titkolni, hogy álmodban sem mondod el senkinek; mert ha hírré
4     I,  XXV  |       nem igaz!~– Nem igaz? – mondod. – Hát nem volt-e ez már
5    II,  III  |      Vizsgáld meg sorban! Azt mondod, úgy értesz hozzá, mint
6    II,  III  |  kedveském, angyalkám? Hogyan mondod? – rebegé Gáspár úr, s Ocskay
7    II,  VI   | Hahaha! Nem mondom meg.~– Nem mondod meg? – hörgé Ozmonda, kivillanó
8    II,  VI   |      Te nevetsz rajtam, s nem mondod meg, miért! Kivallod mindjárt?~