Kötet, fezejet

1     I,  I   |          mikor maga is benne volt.~– Meghalt a fiam? – kiálta fel Tiszáné,
2     I,  I   |              szóval se mondtam, hogy meghalt; csak azt, hogy a cifra
3     I,  I   |             számba se veszem most.~– Meghalt a vőm?~– Az bizony, mire
4     I,  I   |           azt megtudá, hogy a bátyja meghalt, mily kétségbeesett jajgatásra
5     I,  VI  |           nagy szekrényhez, amelyben meghalt fia öltönydarabjai voltak
6     I,  XIV |                Húsz esztendeje, hogy meghalt, Isten nyugtassa meg!~–
7     I,  XXII| kenyérforradalomhoz. Az öreg császár meghalt, az ifjú békeszerető, s
8    II,  XVII|         Ilonka tudja már, hogy anyja meghalt: talán azt is, hogyan halt