Kötet, fezejet

1     I,  IV   |               szorítva, mintha mindig nevetésre állnának; amiknek aztán
2     I,  XI   |             ajkak megnyíltak édteljes nevetésre. – Még kijjebb hajolt az
3     I,  XI   |             ajkak megnyíltak édteljes nevetésre. – Még kijjebb hajolt az
4     I,  XVIII|              semmi oka sincsen most a nevetésre.~– Dehogy nincs, félistenem;
5     I,  XX   |              tovább vinni a szerepét: nevetésre gömbölyült az arca.~– Bohó
6     I,  XX   |               tegyék.~Ismét nagy ok a nevetésre.~– Mert héj, bizony azok
7    II,  II   | Összecsikorgatta a fogait, s a közben nevetésre torzult el az arca!~– „Ad