Kötet, fezejet

1     I,  XXIII| kiabálni: „Vizet! Vizet! – Nem! Mérget! – Tenger sem mossa le! –
2     I,  XXIII|          Tenger sem mossa le! – Mérget! Hadd ölöm meg magam! –
3     I,  XXIII|       meri közel hozni hozzám a mérget? A kegyelmed kezéből majd
4     I,  XXV  |      égő sebből a vért. Talán a mérget? Nem! A lelkét szívja ki
5     I,  XXV  |         kegyelmednek hozni, nem mérget.~– Ez a levél se nem ír,
6    II,  IX   |         megállt, s mint az illó mérget szívta be e bűbájos dal
7    II,  XVII |  mondtam, nem bánom: megiszom a mérget, mit elém töltenek. Szeretlek,