Kötet, fezejet

1     I,  XVIII|    tevé, s forró lélegzettel lihegé e kitörő vallomást:~– Ah,
2     I,  XXV  |      A fejedelemtől jövök! – lihegé a lovag, amint Ocskay elé
3    II,  XVI  |      lett! Hazaáruló lett! – lihegé dühtől fulladozva Magdolna
4    II,  XVI  |     vonásait.~– Asszonyom! – lihegé. – Ő énnekem azért mégis
5    II,  XVI  |    ideje a titulálgatásnak – lihegé rekedten a lovas. – Nem
6    II,  XVII | gyermekeimhez.~– Nem mégy! – lihegé Ozmonda, elállva a távozni
7    II,  XVIII| utoléri.~– Óh, jó emberek! – lihegé a nő fáradtan. – Könyörüljetek