Kötet, fezejet

1     I,  I    |    magad csendesen, mikor én beszélek. – Nem minden ember olyan
2     I,  I    | Halld meg, lélek! Mert néked beszélek!” szomorú zsolozsmáját.
3     I,  XIV  |    Ocskaynak. – Majd én hadd beszélek az én nemzetségemnek!~Azzal
4     I,  XVII |    szabad azt tudatni.~– Hát beszélek én valakivel a világon? –
5    II,  XIV  |    csak hallgasson: „Most én beszélek.”~– Ahogy Ocskay László
6    II,  XVII |      az észt. – Én világosan beszélek. – Nem való tehozzád az
7    II,  XVIII|     hosszú még az éjjel. Nem beszélek többet.~A hosszú út megint