Kötet, fezejet

1     I,  I   | összeszorítva, a fejét megrázta, s a lábával toppantott: úgy parancsolt
2     I,  III |         kevélységében, mintha minden lábával kétszer lépne egy helyett;
3     I,  XXII|              sem tudta volna, melyik lábával lépjen előre, merre nézzen,
4     I,  XXV |           maradt ördög! – Az apáca a lábával dobbant, s azzal huss, a
5    II,  IX  |             sem!~Nagyot dobbantott a lábával.~„Nem megyek át hozzá!”~
6    II,  XIII|            kisebbik nagyot dobbant a lábával, mikor mellette elhalad. –