Kötet, fezejet
1 I, I | kerül már az asztalra, ami akkor kézen-közön forgott: többek
2 I, I | úgy ágynak esnétek tőle – akkor doktor se volt kéznél: akinek
3 I, I | se keerdezte tőlem.~– Hát akkor azt mondom, hogy egy teremtett
4 I, I | nyílást a hímzett mellényen, s akkor aztán megnyugodott. A dolmány
5 I, I | bement a menyasszonyhoz, akkor már mosolygós volt az arca,
6 I, I | csak tizenhat éves volt akkor. Nyúlánk termete elárulja
7 I, I | megrakva. A menyasszonyt még akkor nem öltöztették fehérbe:
8 I, I | ettem vicispánhúst; de téged akkor bizony megeszlek!” Bizony,
9 I, I | Ilyen sárga volt a haja akkor? Pedig milyen szép sötétszőke
10 I, I | a menyegzőnkre, én éppen akkor készültem feltenni a koszorút
11 I, I | jelennek meg a napvilágon: akkor is bámulásra méltók. Hanem
12 I, I | megint újra lehet kezdeni, akkor már szabad.” Megmaradt végtére
13 I, I | menyasszonykoszorús leányát megpillantja, akkor egyszerre kitör szívéből
14 I, I | sohase látom többet – s akkor ugyanazok, akik mellett
15 I, I | a leányka. Az anyja még akkor is az ölében tartá a fejét. –
16 I, II | folyam, akinek a derekát még akkor nem szorongatták vállfűző
17 I, II | elnyomják az egész felkelést, s akkor aztán mehet vissza megint
18 I, II | ha a hátunkba jönne, mert akkor vele együtt megrohanhatnók
19 I, II | látom, hogy ti közel jártok, akkor egyszerre az egész csatával
20 I, III | atyjával az Ocskay-kastélyban, akkor még a Lacika csak háromesztendős
21 I, III | háromesztendős volt; de már akkor is szerette a kardot, s
22 I, III | Kisebbik testvére még akkor csak szopós kisbaba volt:
23 I, III | visszatérhessen érte – hanem azért akkor sem mondta el, ami a nyelve
24 I, III | vállára kétfelől. Ez még akkor szokatlan viselet volt.~
25 I, III | napság már igazán fekszik: akkor még állt), alig távolabb
26 I, III | ágyúlövésnél a Tisza-kastélytól. Akkor is a régimódi, becsületes
27 I, III | a nagy veszedelem.~Amit akkor elmulasztottak, helyrepótolták
28 I, III | akarják őket csalogatni, s akkor fürtgolyókkal, szeges zsákokkal
29 I, III | kastély toronyablakából: csak akkor vette észre magát, hogy
30 I, III | nagy „victoria”-kiáltástól; akkor vette észre, hogy nem maga
31 I, III | de amint megadja magát, akkor nem ellenség többé, hanem
32 I, III | fogolynépről gondoskodva lett, akkor Ocskay is felment a tornácba,
33 I, III | én csak nem ülök bele.~– Akkor meg éppen asszonynénémet
34 I, IV | különösen mosolygott hozzá.~– Akkor hát mellém ülhetsz – mondá
35 I, IV | emelte, a másikkal pedig egy akkor metszett topolyfavesszőt (
36 I, IV | kettétöri, s a földre dobja, akkor már „lőttek” a szegény elítéltnek.~
37 I, V | magyarul?~– Ha megmondom, akkor nem fogja kegyed megtanulni.~–
38 I, V | De ha nem mondja meg, akkor éppen nem tanulhatom meg.
39 I, V | Valami rossz?~– Óh nem.~– Hát akkor mondja, mit tesz a „zsö
40 I, V | bátyádnak? Ha uradnak fogadod, akkor is fiam lesz, ha bátyádnak
41 I, V | ha bátyádnak fogadod el, akkor is fiam lesz. No, hát mondd
42 I, VI | ember. Nem mentek az emberek akkor olyan bolondul egymásnak,
43 I, VI | keserítsd valaha a húgomat, mert akkor megöllek.” Óh tudom, hogy
44 I, VI | volt rajta halála óráján! Akkor is jó húgára gondolt, mikor
45 I, VI | csókolni: Ocskay Lászlónak is. Akkor visszatette azt az özvegyasszony
46 I, VII | kálvinista hitről, úgyhogy már akkor, mikor az ő anyjának ajándékozta
47 I, VII | imádságos könyvet, pedig akkor még Bethlen Gáborné volt,
48 I, VII | akik vészbe-viharba mentek akkor, mikor azt látták, hogy
49 I, VII | levelet el nem olvasod, akkor én, parancs szerint, erőhatalommal
50 I, VII | huszárt hozék magammal.~– Akkor meg éppen nem fogom ezt
51 I, VII | Csakhogy a feleség már akkor eléje jött. Ott hallgatózott,
52 I, VII | finom acél páncélinget, amit akkor a dolmány alatt viseltek,
53 I, VII | Bizonyosan meg is siratták akkor, amikor már nem láthatott
54 I, VIII | merész éjjeli rohammal, s akkor aztán összeszedte a serege
55 I, VIII | táborba kellett szállni, már akkor ismét teljesen rendbehozott
56 I, VIII | állítandja a tudományával.~Akkor is ott volt a doktor, amikor
57 I, VIII | benn maradnak Zólyomvárban, akkor nagy hamar kiéheztetjük
58 I, VIII | ki akar törni a várból, akkor azt üldözőbe vesszük, s
59 I, IX | verekedünk az ellenséggel, akkor veszekedünk egymás között.~
60 I, IX | Mikor sok van a jóból, akkor azon vesznek össze; a magyar
61 I, IX | semmi sincs, csak prófunt, akkor valamennyi haragszik.~Mikor
62 I, IX | szeretem – mondá rá Csajághy.~– Akkor hát készítsd el a dandárunkat
63 I, IX | fordítá, tele pokolkínnal; s akkor egyszerre, mint egy vízió
64 I, IX | én mit teszek?~– Azt.~– Akkor te jobbra, én balra. Mához
65 I, X | voltak Dévényújfalunál, akkor mondták meg a seregnek,
66 I, X | szomszéd Morva, Ausztria akkor is valódi tárháza volt a
67 I, X | verve, vakon előrerohan, akkor az oldalába csapsz, s két
68 I, X | laxenburgi halmok mögött, éppen akkor szállt le a török sánc oldaláról,
69 I, X | nagyított rémhírre.~Már akkor Ocskay rég hegyen-völgyön
70 I, XI | hunyd be a szemeidet, majd akkor tudsz – mondá neki a nagyobbik.~
71 I, XI | tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott a gyermek imádkozni –
72 I, XI | hunyd be a szemeidet, majd akkor tudsz – mondá neki a nagyobbik.~
73 I, XI | tekintete!~– Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott a gyermek imádkozni –
74 I, XIII | ha a lelkedet adod neki, akkor húzza ő is az egész lelkéből!
75 I, XIII | csúf pofája átszellemül, akkor még az angyaloknál is szebbnek
76 I, XIII | tőlem a feleségemhez.~– Már akkor minden könnyű lesz.~– Nem
77 I, XIII | embererővel ki lehet feszíteni, akkor az csalfa koldus, korbáccsal
78 I, XIII | a hüvelyket a markából, akkor igazi kórságos, beveszik
79 I, XIII | hátha a szemem megcsal?~– Akkor a füled majd eligazít. Te
80 I, XIII | csak a nevemet mondd neki. Akkor ő azután majd szerét ejti,
81 I, XIII | ladikjával mehetek.~– Kegyelmed akkor ott marad és vár sorára.
82 I, XIV | háta mögött. – Híd volt akkor mindenütt a Dunán: be volt
83 I, XIV | úgy gyújtották meg! (Már akkor általános volt az elszörnyedés
84 I, XIV | lassankint elcsendesülni, akkor is csak az elszörnyedés
85 I, XIV | ilyenkor minden házban éjfélig, akkor misére mennek; imádkoznak
86 I, XIV | ezt a karácsonyi tréfát, akkor az a jelszó, hogy amely
87 I, XIV | monda Sárody. – Ha már akkor meg nem nézte jól, amikor
88 I, XIV | Bomolj meg, német! Sötét volt akkor! – Hadd látom azt a képet!
89 I, XIV | megbecsülte magát az időjárás, akkor egyszerre a holdújsággal
90 I, XIV | Majd ha az bekövetkezik, akkor kezdődik el az ő cselekvése!
91 I, XIV | kiálta Balahó uram, s már akkor hason feküdt, mellette a
92 I, XIV | amitől hátra lódult. Hanem akkor aztán Balahó uram két kézre
93 I, XV | Tormássy hajdú ezredét, s akkor egyszerre az egész zászlóaljával
94 I, XV | vagy nincs – ha ott van, akkor mit félnek, ha nincs ott,
95 I, XV | mit félnek, ha nincs ott, akkor mit remélnek?~A zűrzavar
96 I, XV | Nagyszombatba, Ocskay László még akkor is ott nyargalászott a csatatéren,
97 I, XV | elég; oda kikaptatott. S akkor aztán egyik kezébe fogta
98 I, XV | képmására bámul, aki még akkor is, mikor már a kuruc csapat
99 I, XV | megszabadít közülök. És akkor milyen derék dolog lett
100 I, XVI | szorítják Heistert mindenfelől, akkor azt mondá Dúló Pál kapitány
101 I, XVI | legfeljebb azt, hogy én még akkor is, amidőn az ellenség táborában
102 I, XVI | vagy rosszul. Ha jól van, akkor nincs ok a neheztelésre:
103 I, XVI | nincs jól találva a kép, akkor ez csak azt bizonyítja,
104 I, XVI | merész döntő csapással, akkor álltál te is elő, mikor
105 I, XVI | zászlótartónak foglak címezni.~– Akkor is híven fogom szolgálni
106 I, XVIII| fáradalmait. Ocskay csak akkor tudta meg Csajághy portyázóitól,
107 I, XVIII| ahol nem várták.~Beckó vára akkor pompás erősség volt! Még
108 I, XVIII| végigjöttem az utcán, éppen akkor hurcoltak a városházához
109 I, XVIII| a fájdalom tűrhetetlen, akkor beáll a hahotázás stádiuma.
110 I, XVIII| Utolsó lesz, aki eldől, de akkor olyan nagyot fog esni, hogy
111 I, XVIII| lárváját vette föl – és akkor még igézőbb volt.~Ocskay
112 I, XVIII| mondá Csajághy. – Hát akkor majd én veszem a kémet vallatás
113 I, XVIII| Csajághy fegyveres jobbját, s akkor mell mellhez érve álltak
114 I, XVIII| hölgy előtt, az arca még akkor is véres volt a mai csatában
115 I, XIX | visszanyerték eredeti színüket, s akkor odaült a terjedelmes, fehérre
116 I, XIX | magának és másoknak vesztére, akkor ön nem tartá bűnnek olyan
117 I, XIX | Szabadon bocsátom.” Ah, akkor azt hittem egy percig, hogy
118 I, XIX | ellen fordul arccal. – És akkor azt mondja: „Kicserélem
119 I, XIX | lovam, agyoncsaplak!” Talán akkor keletkezett ez a nóta.~Ocskaynak
120 I, XIX | sokat tartok magamra.~– Akkor háború volt köztünk.~– Most
121 I, XIX | Ocskay nyújtja felé a kezét. Akkor az angyalka nevetni kezd,
122 I, XX | majd odaégette a feleségét akkor, annál az első berohanásnál (
123 I, XX | arcot csinált hozzá. Még akkor is, mikor valamennyien mind
124 I, XX | László Rákóczi villáma volt, akkor a fejedelem ugyan hüvelybe
125 I, XXI | idő lesz, tovább megyek. Akkor jó utazni a cigánynak.~–
126 I, XXI | érkezett meg, hogy csak akkor vették észre, mikor azt
127 I, XXI | nagy szó volt.~– No, hát akkor szívesen látjuk kegyelmedet.
128 I, XXI | előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán a keresztapjának csak
129 I, XXI | kérdezősködött.~Gazduram bizony csak akkor került elő a szénagyűjtők
130 I, XXI | adták ki az ebédet; csak akkor következett a sor a méltóságos
131 I, XXI | elaludt az anyja ölében; akkor Csajághy egyszerre elkomorította
132 I, XXII | arc örökre.~Ocskay is csak akkor vette észre Ozmondát: eddig
133 I, XXII | prímás mondott áldomást. (Még akkor sem a „Gotterhalte”, sem
134 I, XXII | hölgyekkel félrevonul, s akkor aztán a férfiak is igyekeznek
135 I, XXII | kényszeríthet téged (már akkor tegezték egymást), hogy
136 I, XXII | ábrándjait a valóságnál, akkor szerencsétlenek leszünk
137 I, XXII | mert fiait ott hagyta), akkor, lemondva minden reményről,
138 I, XXII | még könnyezni is látod, akkor azt a tizediket se hidd!~
139 I, XXII | nagyon ismerős nekem.~– No, akkor igazán csallóközi szerencse
140 I, XXII | A vaóna nekem jó; mert akkor a palóc ülne itten, een
141 I, XXII | fogságom alatt izenettel, akkor került rabságra.~Ocskay
142 I, XXII | Az bizonyosan Léván volt akkor, a hajdani gazdája anyjának
143 I, XXII | elsüllyed. Ilonka őt még akkor is szeretné, ha megtudná
144 I, XXII | az ember, mikor hallgat, akkor magában beszél; sőt mikor
145 I, XXII | beszél; sőt mikor beszél is, akkor is mondogat magában valamit;
146 I, XXII | bársonykézre.~És Eleonóra még akkor sem ismert rá.~A fejedelem
147 I, XXII | valami nagyot vétett volna.~– Akkor a nevét is tudja kegyelmed?~–
148 I, XXII | nevét nem mondhatom meg.~– Akkor te szereted őt!~Amikor ezt
149 I, XXII | a hintóablakból semmit, akkor engesztelő keggyel megcsókolá
150 I, XXIII| Érsekújvár nem az volt akkor, ami most.~Most is elég
151 I, XXIII| egyike volt Magyarországon. – Akkor volt még csak erős stácio
152 I, XXIII| dandára. Hadsereg volt az akkor.~Másnap reggel, a fejedelemnő
153 I, XXIII| minden nevezetességgel, s akkor vette észre, mikor a helyére
154 I, XXIII| nap mind a hat jóllakott, akkor hat nap mind a hét koplalt. –
155 I, XXIII| akad, majd elbukik benne: akkor azt fogcsikorgatva tépi
156 I, XXIV | gyöngének akarták látni, akkor megmutatta, hogy nem kéri
157 I, XXIV | fürdőre megy. Karlsbad már akkor híres gyógyfürdő volt. Doktor
158 I, XXIV | Abban töröm a fejemet, de akkor tudom, hogy örökre itt marad.~
159 I, XXIV | hogy örökre itt marad.~Már akkor számára is hozták a felnyergelt
160 I, XXIV | Az az ércszobor-alak még akkor is úgy állt ott a sánctetőn,
161 I, XXIV | De hát miért nem feleltél akkor mindjárt a kérdésemre?~–
162 I, XXIV | vendégszeretettel fogadják – akkor nekünk az ablakon keresztül
163 I, XXIV | Jávorka a fejét csóválta.~– Akkor kegyelmed valami boszorkányságot
164 I, XXIV | belefáradnak az imádkozásba, akkor énekelni kezdenek; ha idegen
165 I, XXIV | vásáros nép téved a közelükbe, akkor a barát előáll prédikálni,
166 I, XXIV | rántani a fokos vasát, s akkor az mindjárt fegyver. Azután
167 I, XXIV | felkap a lovára szőrén, s akkor aztán ők tudják, mit tesznek.~
168 I, XXIV | épülete, a fegyvertár áll, akkor még sűrű erdőség volt, amiben
169 I, XXIV | kalandorcsapat üldözésére, azok már akkor árkon-bokron, Duna-vízen,
170 I, XXV | fejedelem ellen fordult.~Akkor aztán kihúzta magát a játékból,
171 I, XXV | látszik, mint az előbbi), akkor nem kért tanácsot az eszétől;
172 I, XXV | került haragjának útjába, akkor meg nem volt annyi rábeszélő
173 I, XXV | álmukat is elrontaná vele. S akkor aztán ismét kezében van
174 I, XXV | legyen temetve rőzsével, s akkor aztán lábtókat lehessen
175 I, XXV | Ha megérem a reggelt, akkor majd elolvasom.~– A fejedelem
176 I, XXV | parancsát.~– Ez a parancsolat? Akkor hát menjünk a világossághoz
177 I, XXV | fejemen megy keresztül; akkor én nem hajthatom végre a
178 I, XXV | előjelei a közelgő sebláznak.~Akkor aztán ráért, az ágyban fekve,
179 I, XXV | már mindez a kezedben van, akkor azt mondják: „Hagyd abba!”
180 I, XXV | Poroszországba. A hír még akkor ólomlábon járt: hónapok
181 I, XXV | tudassa előre. A grófnő csak akkor értesült a drága fogoly
182 I, XXV | hívni fogsz, visszajövök: s akkor majd bebizonyítom, hogy
183 I, XXV | Ágya mellett látta ülni akkor is az apácát, lefátyolozott
184 I, XXV | felváltotta a fiatalabb.~És akkor aztán Ozmonda elhozta magával
185 I, XXV | sarcoltat; ha előretör, akkor azt mondják, szeleskedő
186 I, XXV | szeleskedő volt, ha bajba kerül, akkor azt mondják, úgy kell neki,
187 I, XXV | fényes győzelmet aratott, akkor annak az érdemét átruházzák
188 I, XXV | összetalálkozni Wratislawval. Akkor megmutathatja neki ezt a
189 I, XXV | azt fogja mondani: „nem!”, akkor írja ön fel a kolostorom
190 I, XXV | hogy Szunyoghy Ozmonda akkor hazudott legistentelenebbül,
191 I, XXVI | két gyermek a medvebőrön, akkor úgy érzé, hogy itt van az
192 I, XXVI | csábítónak. Ez a lesújtó csapás! Akkor jöjjön aztán még valaki
193 I, XXVI | senkivel, magára harcolt. Akkor mindig győztes maradt.~Szerteszét
194 I, XXVI | mi itt vagyunk körülötte, akkor Ozmonda semmiféle alakban
195 I, XXVI | szóval:~– Ezt a levelet csak akkor bontsd fel, amikor én már
196 I, XXVI | két nap alatt megvan, s akkor ismét visszakerülnek Wsetin-vár
197 I, XXVI | vár fölmentésére jött, már akkor Ocskay rég benn volt Wsetin
198 I, XXVI | lovakat már mind megették, akkor újra ellássák a bennszorult
199 I, XXVI | esett el? Hát hol voltak akkor a talitarka palotások? A
200 I, XXVI | vannak valahol az erdőben.~– Akkor nincs veszteni való időnk.
201 I, XXVI | mégis igaznak hiszi el, akkor meg úgy szétszalad, mint
202 I, XXVI | keresés múlva reáakadt, akkor úgy megharagudott rá, hogy
203 I, XXVI | becsület! Kiabálj sokat! Akkor vagy derék hős! Szidj, vádolj,
204 I, XXVI | vádolj, rágalmazz mást, akkor vagy igaz ember. – Nem csörög,
205 I, XXVI | lesz-e, mint a hattyú”. S akkor a neve is majd eszébe jut. –
206 I, XXVI | nyitotta fel előtte az ajtót.~S akkor aztán ott látta maga előtt
207 II, I | eltoloncozza őket előbbre. Akkor meg nem bírta őket a helyükből
208 II, I | Ha egy csatát megnyerünk, akkor szűk nekik Európa, ha meg
209 II, I | tele ördöggel! (Ez volt akkor a legnagyobb káromkodás.)~
210 II, I | Gyertek velem! Viszlek rája.~Akkor meg már éppen a tüzes ördög
211 II, I | ellenük, „rajta kuruc”!~Hanem akkor odaállt Borbély Balázs a
212 II, I | ugyanannyi csorba a kardok élén. Akkor mind a kettő visszarántotta
213 II, I | fáradtatok az éjjel.~Már ő akkor bizonyos volt felőle, hogy
214 II, II | megkapta az absolutiót, akkor azt mondá neki a fehér barát:~–
215 II, II | egy árnyéka is valóság, akkor én a magam bőrét ugyan szeretném
216 II, II | odahátul a saraglyában, akkor amerre nincs bedeszkázva
217 II, II | impériumot”. (Így tisztelték akkor a magyar Felvidéket, aminek
218 II, II | gondoskodni, mert éppen akkor jött a rémhír, hogy a hatalmas,
219 II, II | tegyenek.~Bercsényi tehát éppen akkor, amikor gyanúját minden
220 II, II | rohanjon utána a futónak – akkor kergette azt be alunni a
221 II, III | az erdőbe.~Ez a sok vár akkor épült még, amikor a földesuraknak
222 II, III | mindenki harca mindenki ellen). Akkor volt az még, amikor Vágbeszterce
223 II, III | Magdolna asszonyság már akkor hatvanéves volt; szikár,
224 II, III | felesége, a gyermekei nálam, akkor bizonyos leszek felőle,
225 II, III | megkapta, amire ácsingózott; akkor aztán megint iparkodott
226 II, III | nem nyitom ki az ajtót.~– Akkor petárdával vettetem be,
227 II, III | kamatokra pénzt kölcsönöz.~– Akkor már itthon vagyok.~Gáspár
228 II, III | a tisztességet.~– De már akkor foglalj helyet, kedves babám.
229 II, III | összecsukódik a feje fölött, akkor potom zálogárban itt maradna
230 II, III | temesvári táborban találkoztunk, akkor magadtól is ki tudtad azt
231 II, III | Ki hagytam találni, mert akkor volt valakim, akit megcsalhattam
232 II, III | csalhatom meg.~– Nem értelek.~– Akkor buta vagy. Tehát hadd rágom
233 II, III | Biz annak a szobájában még akkor is égett a gyertya, pedig
234 II, IV | elvette a szemei elől, csak akkor vette észre, hogy Ilonka
235 II, IV | sietett Ocskay kérdezni.~– Akkor – te megálmodtad talán?~–
236 II, IV | Igenis megálmodtam.~Éppen akkor súgá a fülébe Ozmonda: „
237 II, IV | el nem eresztette. Még akkor is átölelve tartotta a nyakát
238 II, IV | kincseimet tenni a kezük ügyéből. Akkor azután majd én kerülök a
239 II, IV | se férhet majd hozzátok; akkor aztán majd megmondom, hogy
240 II, IV | akarja temetni a gyermekeit, akkor jobb, ha azok előbb meghalnak.~
241 II, V | aranykincseimet zálogba; de pénzt csak akkor ád, ha Lengyelországból
242 II, V | szerezni az ezrede számára, akkor ez nem annak a jele, hogy
243 II, V | leány azt mondja: apáca, akkor bizonyosan „anyáca”, maga
244 II, V | fogadalmi ereklyéje; hát ő akkor azt a remetét onnan kidobatja,
245 II, V | pedig a kastélyba. De már akkor megtudta az apja, hogy a
246 II, V | hozzámenni Jakusichhoz, hát akkor még azt a kis rést is befalaztatja
247 II, V | találod, nem is fonsz le te akkor egy báb kendert nemhogy
248 II, V | is vele nem mégy; de még akkor is keresztet vess magadra;
249 II, VI | megtorpant a lova. Maga csak akkor tekintett fel elméláztából,
250 II, VI | hárman esznek belőle, már akkor megint nem olyan édes. –
251 II, VI | azt lefejtette a testéről, akkor kitűnt, hogy kettős vállfűző
252 II, VI | ezrede zsoldjára a vezérhez, akkor Ocskay nem akar elfutni
253 II, VI | együtt lesz nálad az ezred, akkor megindulsz vele ellenséget
254 II, VI | egyszer körül vannak fogva. Akkor aztán, mikor se előre, se
255 II, VII | fejedelemnő elfogadására, mégpedig akkor egész dandárral. Ocskay
256 II, VII | dandárral. Ocskay be is ment akkor Pozsony városába, fel a
257 II, VII | sejtette az árulást.~Csak akkor vette észre mindenki, hogy
258 II, VII | ugyanannak a falunak éppen akkor jött szemközt Blaskovich
259 II, IX | császári generális. Még akkor ilyen hatása volt a nevének.~–
260 II, IX | azoknak.~A németnek pedig már akkor megvolt az a rossz szokása,
261 II, IX | helyettem fizetett.~Még akkor megvolt a magyarban az az
262 II, IX | Bécsbe. Azt nem adták meg. Akkor maródinak szimuláltam magamat:
263 II, IX | aztán perre vittem a dolgot, akkor ők kerültek felyül, előkeresték
264 II, IX | amit a császártól kaptam, s akkor aztán felküldtek Bécsbe,
265 II, IX | Legkegyelmesebben végighallgatá, s akkor azt válaszolta: „Wir werden
266 II, IX | is akartak már fogni, s akkor bizony megkurtítanak egy
267 II, IX | úgysem lesz megerősítve soha. Akkor a másik levelednek hasznát
268 II, IX | generálisságot abbahagyod. Akkor aztán állj velem társaságba,
269 II, IX | hízelegve kecsegtettek: még akkor is hamarább elfogadnám a
270 II, X | kitekintett az ablakon, akkor látta, hogy Bécs városában
271 II, X | megbüntetve és mi módon?”, akkor elszakadt a türelem madzaga,
272 II, X | hallod, gyere haza; mert akkor minden ember ebédel. Ma
273 II, X | dugta a tollát és fölállt.~– Akkor én önt legelébb is a profoszhoz
274 II, X | mondá a koszperdes. – Akkor csak a többi címeit kérem,
275 II, X | kancellár palotájához.~Éppen akkor harangoztak délre, mikor
276 II, X | granatéros strázsa éppen akkor kiáltotta el, hogy „hopplétz” (
277 II, X | azután felocsúdott Augustin, akkor látta eliszonyodva, hogy
278 II, X | kegyelmed szombaton este. Akkor szokott itten énekelni.
279 II, X | Mikor ez mind megvolt, akkor azt kérdé nagy hivatalos
280 II, X | felejteni, s kész a veszedelem.~Akkor aztán leültek inni.~Ocskaynak
281 II, X | törpék lakodalmát is. Bécsnek akkor valami nyolc törpéje volt,
282 II, X | az idő egész szombatig. Akkor meg következett az Augustin
283 II, X | hírhedett népénekes már akkor vén sas volt. Csak hetenként
284 II, X | publikum vivátozását meghallja, akkor életre ébred; felvillannak
285 II, X | fúvóját is a szájába dugják, akkor már egészen otthon van.
286 II, X | adja tovább a hangot. – Akkor aztán még egy pohár borókaszesz;
287 II, X | jártak ilyen helyekre – akkor. Ő csak egyedül ült egy
288 II, X | kellett – wacholderrel.~Akkor aztán felkelve a szalmaszékről,
289 II, XI | Rohant oda.~A tilinkós már akkor nem volt a Verestorony-kapunál.~
290 II, XI | ezeket a nótákat fújja, akkor vagy ő öli meg azt, vagy
291 II, XI | olyan jó vitéz, mint ő? Hát akkor ketten fognak lefekünni.
292 II, XII | bajusztól minden kitelik. Annak akkor sem kell hinni, amikor imádkozik.~
293 II, XII | éktelen rivalgás. Az utcán már akkor tökéletes sötétség volt:
294 II, XIII | az audiencián.~Pedig már akkor sokan voltak a teremben.
295 II, XIII | kivált a Grabenen. Ott voltak akkor a legfényesebb ékszerárus
296 II, XIII | elhagyott zsidóvárost. Már akkor tervezték, hogy elfogják.
297 II, XIV | Ocskay nagy parasztosan.~– Akkor hát ugyan jó, hogy Blaskovich
298 II, XIV | hát hiszen majd elmondja akkor Pálffy bánnak, hogy ez volt
299 II, XIV | volt már keményedve: még akkor sem tudott megijedni, ha
300 II, XIV | katonai parolájára erősíti, akkor ezt minden tiszttársának
301 II, XIV | mikor mindazzal készen volt, akkor megszorítá a kezét, és elbocsátá
302 II, XV | arra, s halkan suttogá:~– Akkor hát az is igaz, hogy te
303 II, XV | meg, amit mondani fog, s akkor fájdalomtól felmagasztalt
304 II, XV | láttára. Hogy imádkozott akkor két szerető szív érette
305 II, XV | kellett sietését, mert éppen akkor vitték ki az ajtón, le a
306 II, XVI | Pozsonyból útnak ereszté Ocskayt, akkor élőszóval azt a hadjárati
307 II, XVI | No, jól van, hát olvasd akkor ezt a másik levelet. Ezt
308 II, XVI | is?~– Azokat is hozza.~– Akkor tisztelem az eszét.~Ocskay
309 II, XVI | összeverődött az egész csapat; akkor sem lehetett nagyobb egy
310 II, XVI | hogy a réven átkeljenek, akkor aztán nem beszélnek velük
311 II, XVII | visszacafolhatott Biccsére, már akkor hírül hozták neki a szállingózó
312 II, XVII | kétfelé nem szakadhattam, mert akkor mind a két helyen megvernek:
313 II, XVII | koldusok hada megrohanja! Akkor csak a szeretője volt ott:
314 II, XVII | csak a szeretője volt ott: akkor nem találta meg a hősi szívét!
315 II, XVII | László felesége többé.~– Óh, akkor áldalak, boldogságos istenanya,
316 II, XVII | jogon?~– Mert az enyim.~– Akkor az én jogom erősebb, mert
317 II, XVII | Ocskay László írt hozzája akkor, mielőtt a magyar táborból
318 II, XVIII| voltak. Ez volt a tanyájuk.~Akkor aztán megtalálta a levelet
319 II, XVIII| többet őt látni nem akarja, akkor e holdsápadt arcon a titkolhatlan
320 II, XVIII| Mikor közelebb ért hozzájuk, akkor vette észre, hogy micsoda
321 II, XVIII| aztán lejtőnek ment az út, akkor meg vágtatva csörtettek
322 II, XVIII| egymagában.~Egyedül, egymagában! Akkor vesztébe rohan!~Ilonka meghallotta
323 II, XVIII| a gyermekei előtt! Hisz akkor megöltök mind a hármunkat! –
324 II, XVIII| cigánylegények! Kánápé! (Ezt akkor mondja a cigány, mikor nincs
325 II, XVIII| volt ez?~– Hja bizony, még akkor nem volt fenn a hold. Még
326 II, XVIII| gyanút foghatott volna. – S akkor az az ő veszedelme lett
327 II, XIX | huszárságával, amit még akkor ezrednek nevezett, s komoly
328 II, XIX | betörése sikerül a ravelinba, akkor egy rohammal el van foglalva
329 II, XIX | harmadik napon. – Pedig már akkor tudta azt, hogy négy hajdani
330 II, XIX | német, bajusztalan?~Csak akkor ordított fel Ocskay László,
331 II, XX | már egészen begyógyult is, akkor is egyre fájt.~A dicsőségről
332 II, XX | századát Ocskaynak, s az akkor éppen ott volt Ritschánt
333 II, XX | mocsonoki csatában kapott. Akkor ismét utána látott nagy
334 II, XX | mondá Deliancsa.~– Azt akkor mondom meg, ha őméltósága
335 II, XX | csapás a kezét sebesíté meg: akkor aztán Jávorka a balkezében
336 II, XXI | szeretőjének könyörögni érte, akkor nekem elébb szabad: a feleségének!~
337 II, XXI | három kuruc főtisztet, – akkor mi megöletünk hét császári
338 II, XXI | át, hogy bontsd fel majd akkor, ha meghalok.~– Nálam van.~–
|