Kötet, fezejet
1 I, I | szolgáltam hét esztendeig!” „Uccu ne! Apafi Miskáék nem is ismertek
2 I, I | felé: de nem zokogott.~– De ne búsuljon a nagyasszony –
3 I, I | nem nyitom az ajtót, fel ne ébredj, ha trombitaszót
4 I, I | azt megölik. – De csak ne bajvívásban esett volna
5 I, I | Hjah, a te Gábor bátyádhoz ne hasonlíts te másokat, az
6 I, I | nagyasszony haragot színlelt.~– Ne mozgasd annyit a fejedet,
7 I, I | nehéz ruha!” – De bizony ne énekelj most világi nótákat,
8 I, I | mármost ülj le csendesen, s ne feszengj annyit, hadd teszem
9 I, I | arról a tájról. No, csak el ne kezdj sírni te is. Az volna
10 I, I | kért, úgy könyörgött, hogy ne tegyem azt a fehér virágfüzért
11 I, I | fehércselédek körülvették: ne rontsa a drága egészségét:
12 I, I | tót felföldről jövők, hogy ne szétszakadozva érkezzenek,
13 I, I | csillapítá a nagyasszonyt.~– Ne tüzelj, szerelmetes, édes
14 I, I | övébe dugott török kését ki ne rántsa, s nagyot fenyegessen
15 I, I | labancot találtok: élve ne hagyjátok!~Nagy nehezen
16 I, II | télen, mikor nagy a hó, le ne tévedjenek róla. Ez a hosszú
17 I, II | vezénylő paripa nyerít!~– Ne hagyd magad! – rivall Ocskay
18 I, II | azután útjokat állta, hogy ne menekülhessenek. Nekiszorította
19 I, III | befogta a nagyasszony száját, ne mondjon ilyeneket, hisz
20 I, III | tekercsekbe fonva. – Kinek ne veszett volna rajta a szeme? –
21 I, III | oktatva feddi meg őket.~– Ne vihogjatok ti azon. Lássátok,
22 I, III | leborotválva soha.~– No, ne daráljatok annyit. Nézzétek,
23 I, III | minden bolond helyre oda ne álljon.~– Hiszen igézet
24 I, III | semmiben hiba, fogyatkozás ne legyen.~Az asztalhoz való
25 I, IV | Cseh biz az, Isten bűnül ne vegye neki. Szorítsunk neki
26 I, IV | volna: „Non contradicas!” (Ne mondj ellent.)~Mindenki
27 I, IV | contradicat!” (Senki nekem ellent ne mondjon.)~De már ezt meg
28 I, IV | kapsz.~– Hanem aztán majd ne olyan hűséggel szolgálj
29 I, IV | fulladt, szegény, tavaly.~– Ne mondj ilyet!~– Ráismerek
30 I, IV | ellen vétett.~– Jaj, csak ne végződjék halállal.~– Ez
31 I, IV | senkitől egy tűt érőt el ne vegyenek. Egy közvitéz egy
32 I, IV | azt megérdemli; de csak ne oltsák ki az életét.~– Nem
33 I, IV | Rettenetes törvény! Bár soha fel ne találták volna.~A szabály
34 I, IV | közé dugta el a fejét, hogy ne hallja a puskaropogást,
35 I, V | is itt maradunk. Csak azt ne fájlalja aztán meg az Ilonka
36 I, V | lunátikus, nyavalyatörős ne legyen, se olyan fiatal
37 I, V | legyen, se olyan fiatal ne legyen, hogy az ajka legyen
38 I, V | buzgó pápista: de emiatt ne legyen aggodalma kegyelmednek;
39 I, V | egyedül; úgy neveltem, hogy ne kelljen mindig strázsálni
40 I, VI | Az övé erősebb volt.~– Ne esküdj! Ne fogadj! Az téged
41 I, VI | erősebb volt.~– Ne esküdj! Ne fogadj! Az téged meg nem
42 I, VI | vállára tette a kezét.~– Ne mondd ezt, kedves vezérem.
43 I, VI | a sírban, csak magad fel ne dúld: ott marad örökre. –
44 I, VI | mondá vőlegényének: „Meg ne keserítsd valaha a húgomat,
45 I, VI | tartsd a nyelvedet, hogy ki ne beszéljen valamit abból,
46 I, VII | Hogy a világ nagy zaja meg ne háborítsa idilli nyugalmát,
47 I, VII | mondhatja azt: Én nem vagyok! Ne keressetek!~– S én azt mondom
48 I, VII | nektek, hogy nem vagyok! Ne keressetek! Ti engemet megkötöztetek
49 I, VII | cseréltem már zászlót, mért ne fordíthatnék magamon még
50 I, VII | többet ebben az életben. Ne hívjatok vissza! Rossz katona
51 I, VII | boldog örömük háborítást ne szenvedne soha. De hát Isten
52 I, VII | akaratja ez idő szerint, hogy ne csak magunké legyünk, hanem
53 I, VII | kegyelmed a haza ügyétől soha el ne térjen. Itt minden ember,
54 I, VII | tudnak a könnyeiknek, hogy ne folyjanak őutánuk. Ezt tegye
55 I, VII | választ erre a levelemre ne írjon kegyelmed másunnan,
56 I, VIII | visszafelelt: „A vezéremet ne sértse meg kegyelmed, mert
57 I, VIII | az asszonyát pedig éppen ne vegye a nyelvére, mert ha
58 I, VIII | chirurgiai eszközök tokját fel ne cserélte volna a háziúr
59 I, VIII | kezeit, lábait a pokrócból ki ne dugja.~Alig várta Ocskay,
60 I, VIII | hogy nagyon mélyen közéjük ne menjen. A labanc dandár
61 I, IX | táborban, hogy a kálvinisták ne bízzanak Rákócziban, aki
62 I, IX | más embert gyúr belőlem”. Ne hidd azt! Nincs nagyravágyásom.
63 I, IX | ezért a pogány beszédért meg ne szólítsa a dühöngőt; ő igaz
64 I, IX | igaz puritán férfi volt.~– Ne ragadtasd el magad ilyen
65 I, IX | ilyen indulatra, vezérem; ne lázadj fel Isten ellen!~
66 I, X | ellent nem állnak, ott senkit ne bántsatok. Aki fegyvert
67 I, X | fegyvert nem visel, azt meg ne öljétek; asszonyt, gyermeket
68 I, X | öljétek; asszonyt, gyermeket ne infestáljatok. Amire szükségtek
69 I, X | elvehetitek, amire nincs, azt el ne rontsátok, ami lábán jár,
70 I, X | elhajthatjátok; de semmit fel ne gyújtsatok – mert még többször
71 I, X | Azért a népet tőlünk el ne vadítsátok. Sőt inkább hozzánk
72 I, X | volna Ocskay, hogy utána ne mentek volna?~Átúsztattak
73 I, XI | meg az anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod
74 I, XI | meg az anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod
75 I, XIII | Cinka Pannája. – Hogy el ne maradjunk valahogy az Iliásztól.~
76 I, XIII | szemvágással inte neki, hogy ne beszéljen, mikor a cigányleány
77 I, XIV | mind elviselném. Csak azt ne láttam volna, amit házam
78 I, XIV | hajadon leányom, hogy meg ne gyalázzák, a szemem láttára
79 I, XIV | dárdások! Utána, kopjások! Ne féljetek, szászok! Ahol
80 I, XIV | utasítá vissza a sürgetőket, ne avatkozzanak az ő dolgába!
81 I, XV | gondolhatott még, hogy élve el ne hagyja fogatni magát.~Kiszemelt
82 I, XVI | hozzájárult, hogy – ezt a lakomát ne Rákóczi Ferenc költse el
83 I, XVI | egész vidék kuruccal.~– Ne mekegj! A te dolgod, hogy
84 I, XVI | egyitek a másikra, hogy el ne szökjetek, – nem kelletek
85 I, XVI | Csak már „szamárevő”-nek ne nevezték volna, amiért a
86 I, XVIII| különösen asszonyembert meg ne bántson senki, mert aki
87 I, XVIII| Csak védtelen embert meg ne öljenek! – mondá Ocskay.~–
88 I, XVIII| parancsolat.~– Meg a fehérnéphez ne nyúljanak!~– Már azt pedig
89 I, XVIII| csak ez a haragos homlok ne volna.~S a szép fehér bársonykezével
90 I, XVIII| csak suttogva, hogy meg ne hallják a leskelődők, ki
91 I, XVIII| hallják a leskelődők, ki ne beszéljék a világnak. –
92 I, XVIII| suttognak egymással, azt ne hallja meg senki. Előérzeted
93 I, XVIII| nyelvét, hogy a kínpadon ki ne beszélhesse az összeesküvők
94 I, XVIII| renegát. A jó forradalmárnak ne legyen se esze, se szíve;
95 I, XVIII| fogja a füledbe súgni: „Ne törd el: add nekem, én elültetem,
96 I, XIX | selyemkelme kiválasztásánál el ne felejtse kegyelmed, hogy
97 I, XIX | odajár – nem azért, hogy meg ne szökjem, hanem hogy ne unatkozzam.
98 I, XIX | meg ne szökjem, hanem hogy ne unatkozzam. Nemde, ezredes
99 I, XIX | lett volna, csak odakinn ne folyt volna a háború. De
100 I, XIX | másikba; kér, könyörög: ne pusztítsák kölcsönösen ezt
101 I, XIX | volna agyonlövetni; csak azt ne mondta volna: „Elcserélem
102 I, XIX | pattog a cérna: csak a gránát ne pattogna a fejük felett.
103 I, XIX | Lehetetlen az, hogy módját ne ejthette volna. De még csak
104 I, XX | de nem ám azért, hogy el ne csábítsák kegyelmedtől,
105 I, XX | kegyelmedtől, hanem hogy pápistává ne tegyék.~Ismét nagy ok a
106 I, XX | úgy haragudtak.~– Isten ne vegye tőlem bűnömül – monda
107 I, XX | Csak soha ennél gonoszabbul ne bántsák!~
108 I, XXII | baronesse” címet vissza ne utasítsa, megértette, hogy
109 I, XXII | kérdezé Ilonka.~– Miért ne, ha kegyelmed óhajtja –
110 I, XXII | Milyent? Te!~– Hát amelyikben ne lenne egy heeten háromszor
111 I, XXII | tartóztathatta vissza, hogy zokogva ne boruljon a férje vállára.
112 I, XXII | kifejezésével valami titkot el ne áruljanak. A titkot előre
113 I, XXII | mihez tartsd magad! – De ki ne fecsegd az egészet rögtön
114 I, XXII | vannak virágokkal.~– Vajha ne lenne felségedre nézve Bécsben
115 I, XXII | féken a nyelvét, hogy rögtön ne folytassa a kérdést, mielőtt
116 I, XXII | Rákóczinak, lehetetlen, hogy ki ne találta volna a maga rejtélyét;
117 I, XXII | a hintó mellett, hogy el ne árulja magát.~A fejedelemnő
118 I, XXII | arcát, hogy Ocskay észre ne vegye, miszerint a titok
119 I, XXII | lábai meg a kerekek alá ne kerüljenek.~Az ágyúk üdvlövései
120 I, XXIII| feszítse meg a maga erejét; ne várja az égből a mannát.
121 I, XXIII| rám! – Lőjetek agyon! – Ne jöjjön elém, aki szeret! –
122 I, XXIII| állhatta meg, hogy kezet ne csókoljon neki. S azután
123 I, XXIII| hogy bevegye. A neveiket el ne felejtse.~– Várjon csak
124 I, XXIII| medicinákat az ablakon.~– Ne tegyük azt, kegyelmes uram.
125 I, XXIV | tömérdek őz, szarvas el ne pusztítsa a köznép vetéseit
126 I, XXIV | hogy a palánkok vége ki ne legyen hegyesítve, nehogy
127 I, XXIV | kiabálni.~– Felséges császár, ne jöjj tovább! Gyilkosok várnak
128 I, XXV | személyére nézve szükséget ne szenvedjenek, ha majd a
129 I, XXV | hirtelen könyökére emelkedve.~– Ne kiáltson kegyelmed: mert
130 I, XXV | Szeretett kedves fiamuram.~Meg ne ijedjen azon fölöttébb,
131 I, XXV | fejére, ha kivívhatja?~– Ne jöjjön kegyelmed indulatba!
132 I, XXV | hasonlók. Hát hiszen miért ne lehetnék én is angyal, ha
133 I, XXV | koronája?~– Hallgass el! Ne kínozz! Nem hiszek semmi
134 I, XXV | gyilkos hiába imádkozik: ne vígy a kísértetbe, az áldozat
135 I, XXV | magára.~– Hagyj magamra! Ne kínozz tovább! Akár gonosz
136 I, XXV | tiltakozék a sebesülten fekvő. – Ne olvassa kegyelmed tovább!
137 I, XXVI | volna neki árulóvá lenni. Ne féltse senki jobban a fejét,
138 I, XXVI | hűtelenné lennie. A katona ne bölcselkedjék, hanem verekedjék.~–
139 I, XXVI | valamit gondoltam.~– Ki ne mondd! – sietett eléje vágni
140 I, XXVI | úgy kiabált a hajdúira: „Ne féljetek semmit! Nem lőnek
141 I, XXVI | a hadsereg tettvágya le ne lohadjon, idebenn kellett
142 I, XXVI | Bátyáim? Édes atyámfiai! Ne törjetek egymás ellen! Esküszöm
143 I, XXVI | gyámolítani Csajághy Márton. – Ne beszéljünk arról most, ami
144 I, XXVI | guruljon el a földön! De ne keressék kegyelmetek ezt
145 I, XXVI | között, eléjük vágott.~– Ne legyetek gyermekek, urak!
146 I, XXVI | köztetek a legöregebbet! Ne verjék egymást szavakkal
147 I, XXVI | vére festé, annak az arcába ne kergesse még a vért szégyen
148 I, XXVI | mikor közécsap a héja.~– Hát ne sokat beszélj nekik, hanem
149 I, XXVI | kérlek, édes sarkantyúm, ne hencegj itt a hátam mögött!
150 I, XXVI | nevetsz itt?~– Hát ugyan miért ne nevetne a Cinka Panna? Az
151 I, XXVI | nótát, kísérve a dallal.~Ne szomorkodj, légy víg:~Nem
152 I, XXVI | arcába látni. Minden szent el ne hagyj! Ez a Lilith maga!
153 I, XXVI | azt a nótát húzzák, közbe ne énekelje a versét, s össze
154 I, XXVI | énekelje a versét, s össze ne verje a bokáját. Össze is
155 I, XXVI | Adjon neki ifjú asszony.~Ne kívánja olyan nagyon!~–
156 I, XXVI | azt a csókot?~De hát ki ne adná meg azt a csókot? Mikor
157 I, XXVI | leány van a körmöd között, ne mondd neki, eredj, mosd
158 I, XXVI | le a földre! – No hát no. Ne légy hát olyan haragos!
159 I, XXVI | iszonyúbban nem szeretnélek. – No, ne rettegj! Ne fagyj kővé félelmedben! –
160 I, XXVI | szeretnélek. – No, ne rettegj! Ne fagyj kővé félelmedben! –
161 I, XXVI | más emberré, hogy senki rá ne ismerjen többet.~Csak a
162 II, I | találkozom kegyelmeddel, el ne mulasszam átadni.~– Nagyon
163 II, I | odadümmögött neki a fülébe.~– Ne kívánj magadnak, pajtás,
164 II, II | legnagyobb csendesség közepett, s ne találd hazádat sehol a földön.~–
165 II, II | eladnának az ördögnek! – Ne olyan olcsón!~A rémület
166 II, III | alapjául. Arra, hogy őtet meg ne támadhassa senki, igen jól
167 II, III | aggodalmam.~– Az Istenért! Meg ne rémítsen kegyelmed! Csak
168 II, III | vissza sem tudok fizetni.~– Ne is gondoljon rá! Ha itt
169 II, III | tollát annak a keze között ne hagyta volna. Ékesítette
170 II, III | napnak, hogy azzal a szóval ne fogadta volna: „Ejnye de
171 II, III | megszólalni, hogy valakit meg ne sértsen. Csupán egy esetben
172 II, III | valami úti motyót magával.~– Ne félj semmit! Ezek mind visszamennek
173 II, III | is azután tudakozódom.~– Ne is tudakozódjál! Mert ha
174 II, III | nemesi portámra?~– No csak ne lökj ki az ajtón, öreg.
175 II, III | vinnem, hogy az úton ki ne fosszanak a hajdemákok.~–
176 II, III | kijár nekik egy arany.~– Ha ne ha.~Az lett belőle, hogy „
177 II, III | is, mint fekete retek.~– Ne búsulj, drága kincsem, olyan
178 II, III | a föld alól teremtem is; ne félj, angyalkám! Megyek;
179 II, III | zafír, kiben smaragd, opál; ne félj, semmi ki nem lesz
180 II, III | nevét betűzgetve.~– No, csak ne háborgassatok itt most engem:
181 II, III | nagyott nevetett.~– Ugyan ne vihogjatok annyit! – mordult
182 II, III | negédesen, s rákezdte a nótát:~„Ne szomorkodj, légy víg!”~Ocskaynak
183 II, III | el nem visz az ördög.~– Ne félts tőle: jó emberem az
184 II, IV | kálvinisták pedig azalatt ne csörömpöljenek kanállal,
185 II, IV | jársz, hogy a kisfiamnak ne én tanítsam a vallást, s
186 II, IV | boldogságom, életem, mindenem. Ne vigy a kárhozatra mindnyájunkat,
187 II, IV | se Isten, se ember ellen! Ne öld meg őket örök életükre!
188 II, IV | meg őket örök életükre! Ne hagyj rájuk egy rettenetes
189 II, IV | mondtam neki, hogy soha ne lássuk többet egymást!~Ocskay
190 II, IV | védelmemet.~– Én talán tudom. – Ne haragudjál meg érte, édes
191 II, IV | szelíd hangon szólt hozzá:~– Ne haragudj rám, hogy ezt felhoztam.~–
192 II, IV | terjesztették, hogy kegyelmet ne gyakorolhasson. A lábához
193 II, IV | akarom magamat tartani: hogy ne én kérjek, hanem más kérjen
194 II, IV | kerülök a kertajtó felől. Ne tarts te semmitől! Nem szököm
195 II, V | imára kulcsolt kezekkel.~– Ne nézd te olyan nagyon azt
196 II, V | Ilonka Ozmondára gondolt.)~– Ne higgy neki! Mentül jobban
197 II, V | asszony.~– Ez egy apáca.~– Ne higgy neki! Ha budetini
198 II, V | fordulj feléje soha. S oda ne ereszd a drága jó uradat
199 II, V | Péterrel. A törökök, hogy el ne szökhessék, egymáshoz láncolták
200 II, V | utolsó búcsúvételre fel ne keresse még egyszer Katinkáját.
201 II, V | még tovább a történetet, s ne nézegess olyan sokat az
202 II, V | az apja befalaztatta, s ne engedje ott nyomorultul
203 II, V | közbevetették magukat, hogy ne verekedjék össze mind a
204 II, V | budetini vár felé soha, s oda ne ereszd az uradat valaha,
205 II, VI | öreget; hanem a pénzt.~– Ne legyen gondod a pénzre.
206 II, VI | alap változott meg. – No, ne csinálj ilyen fancsali arcot!
207 II, VI | nevetett!… Mondd meg neki, hogy ne nevessen többet úgy!…~Ilonka
208 II, VII | kerengett a világ.~– No, de ne ijedj ám meg! Minden ember
209 II, VII | ellenséghez, hogy a hívek ne tudjanak róla semmit, s
210 II, VII | hogy az hosszú időhaladékot ne szenvedjen, legjobb lesz,
211 II, VIII | elárulta a hazáját! Kaput ne nyissatok előtte, ha szép
212 II, VIII | is a bőrét, egy szót ki ne adjon: hát az maradjon itt
213 II, VIII | Aztán annak, aki velem jön, ne légyen se Istene, se szentje;
214 II, VIII | se vallása, se hazája; az ne tudja, mi jó, mi rossz,
215 II, VIII | tudja, mi jó, mi rossz, az ne ismerjen emberi érzést,
216 II, VIII | irgalmat, megbánást, az ne gondoljon se apára, se anyára
217 II, VIII | szólt Beleznay. – Te mondád: ne legyen se Istene, se szentje
218 II, VIII | elárulta a hazáját – nevét ki ne mondja a szánk –, lelkemnek,
219 II, VIII | fejét, az az egy talán! Ne engedd neki, hogy vele összejöjjön! –
220 II, VIII | úgy segéljen! Senki más ne segéljen!~A holdvilágnál
221 II, IX | közül, ami aranyból volt. Ne köszönje meg a szállást?
222 II, IX | igyekezettel kitérjenek előle, ne várják a trombitaszót. Azonkívül
223 II, IX | a másik fullajtár, hogy ne szaladjon, hiszen nem a
224 II, IX | gyönyörűséget élvezni.~– Ne törd azon a fejedet koma –
225 II, IX | pulykavörös lett az arca. Csak ne volnánk Bécs városában,
226 II, IX | ajtó elé tolni, hogy ki ne nyithassa valaki.~Mert az
227 II, IX | megelőzhessem.~– De hát miért?~– Óh, ne gondolja kegyelmed, hogy
228 II, X | már talán éhes is lesz: ne várakoztassuk! Visszavitette
229 II, X | megérdemli, hogy soha el ne bocsássuk, meleg keblünkre
230 II, X | szólt Ocskay nevetve.~– De ne tessék ezen nevetni – dörmögé
231 II, X | hogy észre se veszi.~– Ne féltse ön azt a grófnőt!~–
232 II, X | fokosnak, hogy a fejüket ne érje. Ocskay László maga
233 II, XI | volna meg.)~– Hanem mármost ne várd, míg a politzeira citálnak,
234 II, XI | okuk lehetett rá, hogy meg ne álljanak előtte. Néha már
235 II, XII | glacis-n, ameddig tetszik; de ne bódorogjon a külvárosokban.
236 II, XII | mondom, bécsiek, próbára ne tegyétek az indulatomat,
237 II, XII | éhenkórász! Kitettem a szűrét! Ne legyetek becsületes emberek,
238 II, XII | kuruc vezér. Én láttam!~– Ne, bolond, ne! Hát azért,
239 II, XII | Én láttam!~– Ne, bolond, ne! Hát azért, hogy az éjjel
240 II, XII | kiabált a kakastollas – ne hagyjátok elbolondíttatni
241 II, XII | Egészen simára. Csitt! Ne ellenkezzél! Most én parancsolok!
242 II, XII | halljuk! De semmi csalfaság ne legyen.~– Nem lesz semmi
243 II, XII | hatalmasabb Rómánál…~– Ne voníts annyit a geográfiából –
244 II, XII | időhaladékot szerzett.~– Ejh! Ne veszekedjünk most a tizenkettős
245 II, XII | Ozmonda észrevette azt.~– Ne félj! Itt leszek a közeledben.
246 II, XII | Azon volt, hogy magát meg ne fogják.~A vágtatva megérkező
247 II, XIII | Intézkedés történt, hogy ily eset ne ismétlődhessék. Üdvözlöm
248 II, XIII | Intézkedés történt, hogy ily eset ne ismétlődhessék. Sietek üdvözölni
249 II, XIII | meg, hogy ezt a mondást ki ne szalajtsa a száján: „Minő
250 II, XIII | Ezt a meggyalázást hát ne a bécsi nép rovására írja
251 II, XIV | feldmarschallja beszél, olyankor ne vágjon a szavába!~Mindenkit
252 II, XIV | Esztergomot, vagy Pozsonyt meg ne lephessék. Rákóczinak pedig
253 II, XIV | mint egy gyermek „Óh uram, ne küldj engem oda, hisz ott
254 II, XIV | Léva városát elpusztítani ne küldj engem!?” – Vagy pedig
255 II, XV | egyszer édes volt, keresztül ne érezzék rajta.~Ocskay pedig
256 II, XV | szembetalálkozásnál azzal a szóval ne bosszantsa Tököli uramat,
257 II, XV | fogja gyújtani. Ellenállásra ne gondoljanak; mert a várőrség
258 II, XV | Óh, te mindenható Isten! Ne engedd, hogy ennek az embernek
259 II, XV | kezeit a fejéhez kapva, hogy ne hallja ezt a szót, s aztán,
260 II, XV | nagyanya az unokáit! – Hogy ne érjék meg a férfikort! –
261 II, XV | felfogták az összeroskadót.~– Ne ágyba – koporsóba tegyetek
262 II, XV | lehunyni örökre, hogy meg ne lássák azt, ami a pokolnál
263 II, XV | a világon Ocskay László! Ne lamentáljatok! – Szegezzétek
264 II, XV | durva vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat miatta
265 II, XV | halotti köntösnek.~– Aztán ne tegyetek engem a kriptába.
266 II, XV | Ki vagy te? Mit akarsz? Ne közelegj! Ne nézz rám! Minden
267 II, XV | Mit akarsz? Ne közelegj! Ne nézz rám! Minden halottja
268 II, XV | megölt, jöjjön elém, csak te ne támadj fel! Jöjjenek halotti
269 II, XV | reám vigyorogva; csak te ne jöjj elém! – Mind valamennyivel
270 II, XV | fegyvereik elé; csak te ne támadj rám! Távozz! Távozz!
271 II, XVI | Tököli uram Ocskaynak, hogy ne fogja a dolgot olyan keményen,
272 II, XVI | a lévai nagy tűztől, te ne izzadj meg a turóci nagy
273 II, XVI | anyám! Édes jó anyám!”~– Ne anyázz mostan! Hanem fogd
274 II, XVI | azért mégis uram! Előttem ne gyalázd!~– Előtted ne gyalázzam?
275 II, XVI | Előttem ne gyalázd!~– Előtted ne gyalázzam? Mert ő neked
276 II, XVI | megmondtam előre, hogy hozzá ne ereszd; mert kárhozatra
277 II, XVI | várát semmi szín alatt el ne hagyjam: innen az ő parancsa
278 II, XVI | az ő parancsa nélkül ki ne vonuljak.~– No, hát ti maradjatok
279 II, XVI | hogy kegyelmedet sehol el ne hagyjam; valamennyi fegyveresemmel
280 II, XVI | lesz – mondá Ocskayné. – Ne lepjük meg őket!~S aztán
281 II, XVI | ezüstödet a kezük között ne hagyd! Az átkozott rablók!~
282 II, XVI | nagyanya átka jutott eszébe: „Ne érjenek ők férfikort!”~
283 II, XVII | félnederes bolond!~– No, csak ne csapj lármát öreg! Visszakapom
284 II, XVII | De ezt a feleségem előtt ne mutasd!~Ezzel Ocskay a kapitányaihoz
285 II, XVII | könyörgött, hogy a jegygyűrűjét ne húzzák le az ujjáról.~Ez
286 II, XVII | nézte, hogy mit csinál.~– Ne félj! Nem méreg – mondá
287 II, XVII | mondá a térdepelőnek.~– Ne hidd azt! – Tisztítja az
288 II, XVII | hogy Téged meglássalak, azt ne mérje rám többet az Isten,
289 II, XVIII| elfutnál, csakhogy őket ne lásd?~– Nem. Nem! – tagadá
290 II, XVIII| nagyobbik fia fejét, hogy ne hallja meg az ezt a szót
291 II, XVIII| vállával a szekeret, hogy bele ne dőljön valami kátyúba, mikor
292 II, XVIII| és bakó kezébe adjam.~– Ne segítse meg benne az Isten!~–
293 II, XVIII| barátom, igaz hű emberem! Ne bántsátok őt most! Mikor
294 II, XVIII| most! Mikor engem keres. Ne jusson énmiattam veszedelmébe!
295 II, XVIII| énmiattam veszedelmébe! Ne fogjátok őt el az én szemeim
296 II, XVIII| hagyjátok elfutni! – Óh, ne bántsátok itt!~Jávorka az
297 II, XVIII| szemednek minden könnyharmatja: ne öntözze meg ezt a földet. –
298 II, XVIII| a kisebbnek a sírása el ne árulja ittlétét, hogy a
299 II, XVIII| ittlétét, hogy a nagyobbik rá ne ismerjen az apja szavára,
300 II, XIX | várat a császáriaktól; miért ne sikerülhetne ugyanaz a hadifortély
301 II, XX | úgy hogy soha szem elől ne veszítse. S ha azután egy
302 II, XX | lipótvári császári seregre rá ne bukkanjanak, vagy a kostoláni
303 II, XX | kostoláni labanc hadakba ne üssék a fejüket. – Majd
304 II, XX | imádkozd le magad s bűneidet, ne lopd meg egy szentnek az
305 II, XX | Ocskay László szívének, hogy ne a hű hitvesét, őrangyalát
306 II, XX | kellett őt fedezni, hogy agyon ne kövezzék.~Csajághy, a várparancsnok,
307 II, XXI | szabadítsa meg kegyelmességed! Ne engedje, hogy megöljék.~
308 II, XXI | kezeivel Sándor karját.~– Óh, ne kérdezd! Ne nézz oda! Fordulj
309 II, XXI | karját.~– Óh, ne kérdezd! Ne nézz oda! Fordulj vissza! –
|