Kötet, fezejet
1 I, I | zomotor~Ez a szó, „zomotor”, olyan régi már, hogy csak a nyelvtudósok
2 I, I | Bornemissza Anna őnagysága, olyan miskulanciasalátát csinált,
3 I, I | szíj tartja. A legénynek olyan fekete a képe a napsütéstől,
4 I, I | nagy hamar megérti, hogy olyan veszedelem van itt, amibe
5 I, I | akinek nincs itt semmi dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember
6 I, I | szelídebb ember a világon? Olyan az, akár egy leány.~A nagyasszony
7 I, I | beszélek. – Nem minden ember olyan engedelmes, mint a te bátyád.
8 I, I | ő egészen.~Ez már megint olyan szó volt, amiért a nagyasszony
9 I, I | még valamit.~Végre, amit olyan nagyon vártak, megszólal
10 I, I | a szíve, amíg csak él. – Olyan testvérek voltak ezek.~Ritkaság
11 I, I | gyógyulj meg elébb. Szakasztott olyan lesz, milyen a bátyád volt,
12 I, II | egyben, hogy valamennyi olyan rongyos, mintha ágról szakadt
13 I, II | portölcsért szétszórja, olyan fehér sötétséget csinál
14 I, II | zivatar, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elrohant. Alig hullott
15 I, III | szép volt rózsabimbónak, olyan szép nyíló rózsa lett belőle.
16 I, III | körirattal: PRO LIBERTATE. Van olyan tömérdek: csakhogy rézből.
17 I, III | kócsagos forgó tűzve föléje; olyan délcegen ül azon a hánykódó
18 I, III | trombitásaik fújnak, valami olyan megható, mélabús dallamúak,
19 I, III | palócdaloktól egészen elütnek, s olyan szépen fújják azon a tárogatón.~
20 I, III | csak a nyakát simogassák, olyan szelíd az, mint a bárány.
21 I, III | a hetyke tréfálózás, egy olyan halálos nagy munka előtt,
22 I, III | menyecske se bírta lefogni, olyan nagyon kapkodta a fejét,
23 I, III | vezérek csak nem mennek olyan közel, ahol a golyóbis elérhetné
24 I, III | a golyóbisai nem voltak olyan kegyetlenek, mint a mostaniak,
25 I, III | a várfalakról az ágyúk, olyan nagyot szólva, hogy a kastély
26 I, III | bástyákról, mint a kerepelő, olyan sűrűn. De a szemmel kísért
27 I, III | amikor az iszik. A bor olyan, mint a mikroszkópium: százszoros
28 I, III | emberségtudása, hogy a rossz híreket olyan alant hangon olvasá, hogy
29 I, III | hallani mindenkinek, mert olyan csendesség támadt, hogy
30 I, III | szomja a vér után! Mind nem olyan pokolégés az, mint aki ezt
31 I, III | donációba, nem tette volna olyan boldoggá a fejedelem, mint
32 I, IV | táritoppos fejkötőjét, amiben olyan volt, amint a kalendáriumban
33 I, IV | perc múlva egy másik hang, olyan, mintha valaki az orrán
34 I, IV | kapsz.~– Hanem aztán majd ne olyan hűséggel szolgálj a mi zászlónk
35 I, IV | Tormássy.~– Fogadom, hogy nem olyan hűséggel fogom szolgálni
36 I, IV | régit… – mondá a kapitány, s olyan különösen mosolygott hozzá.~–
37 I, IV | társaságot, s kinek-kinek olyan titkait vallotta ki, amikről
38 I, IV | No, te malacfő, hát ha olyan tudós vagy, mondd meg, lesz-e
39 I, IV | mondd meg, lesz-e valaha olyan halandó, aki Ocskay László
40 I, IV | nagy bátorságot, hogy egy olyan kegyetlen erős kezet halált
41 I, V | szegény vőmet, Kovách Istvánt olyan szerencsétlenül lakodalma
42 I, V | nyavalyatörős ne legyen, se olyan fiatal ne legyen, hogy az
43 I, V | az ajka legyen kopasz, se olyan vén, hogy a feje teteje
44 I, V | hirdetik a tettei; nemessége olyan régi, mint a Tiszáéké. Hogy
45 I, V | tegnapi ítéletével. Férfinak olyan, hogy nincs párja az országban.
46 I, V | tudom én, hogy mit. Talán olyan embert, amilyenek a holdban
47 I, V | valami kárt tett. A leánya is olyan; egészen rá ütött: tőlem
48 I, V | utána? Mikor az első szó is olyan szép mind a négy nyelven!
49 I, VI | hivatalosak voltak. Nem olyan szomorú lakodalom volt ám
50 I, VI | mentek az emberek akkor olyan bolondul egymásnak, mint
51 I, VI | láthatja. Csajághy arca olyan volt, mintha vasból volna
52 I, VI | kellett hallgatnia.~(– Miért olyan hidegek a kezeid? – suttogá
53 I, VI | gyilkos fejére! – Ocskay olyan volt, mint a halál.~De a
54 I, VI | akiért elfelejtem, hogy olyan nagyon fájt a szívem valaha
55 I, VII | a Sándor öccse kezelte.) Olyan tehenek vannak itt, amiknek
56 I, VII | egy valóságos paradicsom. Olyan virágokat ő sohasem látott,
57 I, VII | virágokat ő sohasem látott, olyan gyümölcsöket ő sohasem ízlelt.
58 I, VII | óriási szálerdő fenyőkből, olyan annak az illata, mint az
59 I, VII | a maga számára is talált olyan munkát, amit egész passzióval
60 I, VII | elfogott mókus számára egy olyan körülforgó kalitkát készíteni,
61 I, VII | körülem kerítve, amelyen belül olyan boldog vagyok, hogy nem
62 I, VII | volt, hogy tedd ezt a nőt olyan boldoggá, ahogy azt megérdemli,
63 I, VII | diadalához vagytok elegen.~– De olyan, mint te, nincs senki közöttünk.
64 I, VII | petrence babéron nem nyugszom olyan édesen, mint az én asszonyom
65 I, VII | az én szegény leánykámnak olyan hűségesen szerető férje
66 I, VII | hogy az én leányom neve egy olyan névhez legyen hozzákötve,
67 I, VII | már nem láthatott vissza.~Olyan rövid volt ez a hat hét!~
68 I, VIII | volt Ocskay ennekelőtte, olyan magába zárt, rideg kedélyű
69 I, VIII | sértse meg kegyelmed, mert az olyan jó katona, mint más; az
70 I, VIII | félszemem behunyom is, vagyok olyan legény, mint kend!~– Vagy
71 I, VIII | percben Ocskay egyszerre olyan ütést érzett a mellén, hogy
72 I, VIII | hozta el magával; mivelhogy olyan nagyon hasonlítanak egymáshoz.
73 I, IX | maga a vezér sem, habár olyan közel tanyáznánk ocskói
74 I, IX | mögött. Itt ellenség járt. Olyan ellenség, akinek célja a
75 I, X | idején elvihetné a kánya az olyan hadvezért, aki az alvezérei
76 I, X | rongyos gárdát. Megint csak olyan rongyos gárda volt az, akit
77 I, X | összesen ötezren. Ötezer olyan ember, akinek nincs mit
78 I, X | vakmerő kuruchadnak egy olyan leckét adni, amitől annak
79 I, X | egyszer velem jönni? – Megint olyan jó helyre?~De nagy örömrivallással
80 I, X | útjában találjon hatvan olyan embert, aki feltartóztatja.
81 I, XI | előtt a bácsi előtt, aki olyan furcsán forgatja fel a szemeit,
82 I, XI | Szólj! Lehet benne bízni?~– Olyan jól, mint az angyalokban.~–
83 I, XI | mint az angyalokban.~– Olyan jól, mint tebenned magadban?~–
84 I, XI | előtt a bácsi előtt, aki olyan furcsán forgatja fel a szemeit,
85 I, XI | Szólj! Lehet benne bízni?~– Olyan jól, mint az angyalokban.~–
86 I, XI | mint az angyalokban.~– Olyan jól, mint tebenned magadban?~–
87 I, XIII | már, vagy a negyvenet, az olyan ráncos, ripacsos volt és
88 I, XIII | rongyos nem volt. Az a rongy olyan a gúnyán, mint az ablak
89 I, XIII | nem hagyta magát megfogni; olyan volt, mint a vadmadár. Erdő,
90 I, XIII | neki, hogy daloljon. Aztán olyan a cigány: pénzedet adod
91 I, XIII | Panna azért ragaszkodott olyan nagyon Ocskayhoz, mert tudta,
92 I, XIII | minden könnyű lesz.~– Nem olyan könnyű, mint gondolnád.
93 I, XIII | Panna sohasem húzta még olyan szépen a búsméla magyar
94 I, XIV | magának, hol, hol nem, egy olyan hosszú kardot, hogy hatalmas
95 I, XIV | válni, mert mind a két félen olyan legénység jő szemközt, amelyiknek
96 I, XIV | cimbora volt a jó társaságban, olyan jó katonának ismerte mindenki
97 I, XIV | megfordult, s már hajnalban olyan sűrűen elkezdett havazni,
98 I, XIV | csak laptást játszanának. Olyan közel érték már az ágyúkat,
99 I, XIV | kegyetlenül a feje fölött, egy olyan csapást mért a fővezérre,
100 I, XV | mint valami bitang jószág. Olyan ütközet volt ez, melyben
101 I, XV | te öcséd, Ocskay Sándor.~Olyan nagyon hasonlítottak egymáshoz,
102 I, XV | Ocskay Sándor nem volt ugyan olyan szép férfi, mint a bátyja,
103 I, XV | kettő bámult azon, hogy olyan nagyon hasonlít a másik
104 I, XVI | Másutt azonban nem vártak olyan sokáig; hanem délre haladván
105 I, XVI | hittem, hogy az én hadnagyom olyan igen áhítatos – recsegteté
106 I, XVI | helyrepótoltam bőségesen.~– Nem olyan bőségesen, mint képzeled.
107 I, XVII | odaküldeni a fejedelemhez.~– Olyan nincs.~– Hát én?~– Te? Arra
108 I, XVIII| hanem aztán rövid időn éppen olyan könnyen összegyülekezett
109 I, XVIII| már, hogy ez a halottja olyan jól el van temetve! Miként
110 I, XVIII| ezt az ostoba vas embert olyan szépen el tudtad innen küldeni.~–
111 I, XVIII| zászlóaljparancsnokom?~– Nem is olyan nagy az ára. Bárói cím:
112 I, XVIII| lesz, aki eldől, de akkor olyan nagyot fog esni, hogy mindenkit
113 I, XVIII| keserűbben megsértettek, olyan bosszút nem fogok állni,
114 I, XVIII| a kicserélésig!~Ozmonda olyan ijesztő szép volt; még az
115 I, XIX | míg az az alkoholtól ismét olyan szőke lesz, mint valósággal
116 I, XIX | ön, min kacagtam az elébb olyan nagyon? – szólt Ocskayhoz
117 I, XIX | akkor ön nem tartá bűnnek olyan mélyen nézni a más asszonya
118 I, XIX | Mint a fölmentő érkezése, olyan jólesett a lelkének, mikor
119 I, XIX | gyanút kitépni a szívéből; de olyan volt az, mint a gyepűbodza,
120 I, XIX | Aztán az a szegény Ocskay is olyan türelmetlenül várja már
121 I, XIX | sziget a csatatéren. Ez olyan szép gondolat, hogy még
122 I, XIX | visszahozza a férjének, amidőn az olyan cserét ajánl, ami fölér
123 I, XIX | ajanlanak. Ez a nő mégsem olyan gonosz, mint amilyennek
124 I, XIX | ma kilenc napja.~Ez csak olyan krónikai szárazsággal volt
125 I, XX | volt: „Lehetnél-e hozzá olyan kegyetlen?”~Ocskay rögtön
126 I, XX | Csajághy; de az már nem volt olyan nagyon felbundázva, ő csak
127 I, XX | zivatar után az énekesmadár: olyan nevetve tudta elmondani
128 I, XX | készített terve; mert hiszen olyan nagy idő az a – hat hónap,
129 I, XX | Az a Sándor, aki valaha olyan szívesen látott vendég volt
130 I, XX | embernyi emberekké lettek, olyan nagyon hasonlít a bátyjához,
131 I, XX | amidőn az egyik alakját olyan keserves kelepcébe szorították
132 I, XXI | felhúzza a piros csizmáit, s olyan, mintha skatulyából vették
133 I, XXI | az ember az arcának, hogy olyan rút: kordovánbarna pofája
134 I, XXI | egy ingre volt vetkőzve, s olyan maszatos a képe a most szedett
135 I, XXI | hogy még tréfálni is tud. S olyan jól illik neki, éppen azért,
136 I, XXII | diadalmenet várt reá; nem olyan, mint az eddigi bevonulások
137 I, XXII | senkinek a bámulatára nem tart olyan nagyot, mint a feleségére.
138 I, XXII | egyszerre szembetalálkozott egy olyan arccal, amelyet már egyszer
139 I, XXII | nagyon neheztelte, hogy olyan nagyon ki kell neki vágva
140 I, XXII | bal parén megjelent, egy olyan öltözetben, aminőhöz sohasem
141 I, XXII | e történetet végig. Neki olyan meseszerű, olyan rémséges
142 I, XXII | végig. Neki olyan meseszerű, olyan rémséges volt mindez. Olyan
143 I, XXII | olyan rémséges volt mindez. Olyan természetes volt tőle ezt
144 I, XXII | s egész dicsfényt képez. Olyan az, mintha a város illuminálva
145 I, XXII | vallatják azt, mert mindenre olyan feleletet ád, hogy senki
146 I, XXII | meggyaláztatást, s a nő szerelme olyan tenger, hogy abba még a
147 I, XXII | ember az a kapitány. Ő is olyan mohón tudakozódik a kisebbik
148 I, XXII | arca most már elsápadt; olyan volt, mint a vallatott rab,
149 I, XXII | sokáig az eltávozónak. – Olyan jólesett még a porát is
150 I, XXII | is szebb férfi? – Igazán?~Olyan lett az arca, mint egy menyasszonyé.~
151 I, XXII | rábámult. Hogy lehet egy nő olyan vakmerő, hogy a feleség
152 I, XXII | pirosítót használ. Tegnap még olyan halavány volt, ma meg olyan
153 I, XXII | olyan halavány volt, ma meg olyan színben van, mint egy farsangi
154 I, XXIII| pedig, hogy béke legyen!~Olyan közelre szálltak le a csillagok
155 I, XXIII| hosszúk – miért hogy mégis olyan nehezen érnek egymással
156 I, XXIII| neki –, volna-e a világnak olyan kincse, amiért te engem
157 I, XXIII| fejedelmem, hogy nincs a világnak olyan kincse, sem olyan veszedelem
158 I, XXIII| világnak olyan kincse, sem olyan veszedelem a földön, sem
159 I, XXIII| veszedelem a földön, sem olyan fényes hatalom, ami engem
160 I, XXIII| ajtajának volt támasztva. Olyan nagy zsák volt az, aminőkben
161 I, XXIII| adtak elő duettben. „Vagyok olyan legény, mint te!” Szép nóta
162 I, XXIII| azt megsértenők, de még olyan érzékenyen, ő is dühbe jöhetne,
163 I, XXIII| Tapasztalásból tudom.~– Olyan sokat tapasztalt már? Nagyon
164 I, XXIII| Most pedig kérem, legyen olyan kegyes, rakja ide mellém
165 I, XXIV | S még mindezekhez két olyan gyöngéden szerető asszony
166 I, XXIV | őkegyelmessége maga lesz olyan kegyes, hogy elkíséri őt
167 I, XXIV | előáll prédikálni, és beszél olyan szépen, hogy abban minden
168 I, XXIV | Igen jó cseh-németséggel olyan szépen tudott szónokolni
169 I, XXIV | Láttatok már sáskát? Éppen olyan állat, mint ez az alabárdos
170 I, XXIV | maradt. A kuruc mén volt olyan gyors futó, mint a meklenburgi
171 I, XXV | hajigálni, de aztán megint olyan érzés veszi elő, mintha
172 I, XXV | voltam halva; s ez nekem olyan jólesett. Olyan szép világ
173 I, XXV | ez nekem olyan jólesett. Olyan szép világ van odaát. Csak
174 I, XXV | mélyen felsóhajtott. Valami olyan kísértetes volt abban a
175 I, XXV | van egy áldott lélek, ki olyan hűséggel viseli gondomat,
176 I, XXV | menyasszony: egy apáca. Olyan igaz angyali szív, miként
177 I, XXV | Ezt?~– Amit mondtam.~– „Olyan igaz angyali szív, miként
178 I, XXV | lázbeteg férfi kedélye csak olyan, mint a lázbeteg gyermeké.
179 I, XXV | bélyegével bírtak; mind olyan hűséges rajzai voltak a
180 I, XXV | esetben nekünk lenne egy olyan hadvezetőnk, aki az ellenfélt
181 I, XXVI | ilyen harci préda éppen olyan jogos szerzemény volt, mint
182 I, XXVI | hogy a pápista zsolozsma olyan nagyon erőt vett a szíveken,
183 I, XXVI | úgy válaszolt.~– Ha én olyan jó hadvezér volnék, mint
184 I, XXVI | Ocskay László lelkében olyan sivatag támadt, melyből
185 I, XXVI | Cinka Panna, ha te most olyan csúf nem volnál!~Ocskaynak
186 I, XXVI | bringi!”, hát egyszerre olyan szép barna cigányleány lesz
187 I, XXVI | Járása-kelése csupa párducmozgás, olyan ideges, oly izgékony. –
188 I, XXVI | ifjú asszony.~Ne kívánja olyan nagyon!~– No hát ki adja
189 I, XXVI | hiszed, hogy én nem tudnék olyan szép lenni, mint a másik,
190 I, XXVI | friss vízben, nem lennék olyan szép, mint amilyen az volt?
191 I, XXVI | mosdjam meg. Mire visszajövök, olyan leszek, mint a tündér. A
192 I, XXVI | mint a tündér. A számnak is olyan illata lesz, mint a nárdus:
193 I, XXVI | fellobban, hol elcsappan, éppen olyan volt az eszének a világa
194 I, XXVI | is magadról, a hetedikben olyan fehér lehetsz, mint – „Ozmonda!”~
195 I, XXVI | No hát no. Ne légy hát olyan haragos! Ej, hogy szikrázik
196 I, XXVI | mámorálmából életre tért vissza. Olyan álom volt az, mint a tetszhalál.
197 II, I | hadi mesterséget: nem volt olyan bolond, mint a hadjárat
198 II, I | parókáját elhozhattuk volna! Olyan jól kezünkben volt most,
199 II, I | isztricei találkozásnál olyan hatalmasan pártját fogta
200 II, II | szokott hősnek, hogy egy olyan sereg vezére legyen, amely
201 II, II | hiszik, hogy Ocskayt is olyan könnyű lesz megfogni, levágni,
202 II, II | Ezt tanácsolják, akiknek olyan nagyon útjokban állok, hogy
203 II, II | eladnának az ördögnek! – Ne olyan olcsón!~A rémület elszállt
204 II, II | közötti várakat. Az egész terv olyan őszinte és olyan egyszerű
205 II, II | egész terv olyan őszinte és olyan egyszerű volt.~A Fehér-hegyek
206 II, III | fekvő erdőség még mai nap is olyan idilli hely, hogy mikor
207 II, III | megannyi torony: egy közülök olyan, mint a pisai torony, ferdére
208 II, III | lehetne Lietava várából, olyan közel vannak egymáshoz.
209 II, III | kecskének való út, vagy olyan embernek, aki szökik, s
210 II, III | még eddig nem találkozott olyan ember, akit ha a balsors
211 II, III | Nem jöhetett ahhoz vendég olyan órájában a napnak, hogy
212 II, III | azután megint egyszerre olyan nyájas lett, hogy majd a
213 II, III | aztán megint iparkodott olyan goromba lenni, mint a pokróc.~
214 II, III | megszólalt egy hang, amely olyan volt, mintha be volna rozsdásodva.~–
215 II, III | találó elnevezést. Éppen olyan behúzott nyak, meggörbült
216 II, III | ókuláréjától?~– No igen, hát az olyan üveg, amivel írást olvasni
217 II, III | Ne búsulj, drága kincsem, olyan vacsorát kapsz, hogy a körmödet
218 II, III | világ van most. A halált olyan olcsón adják, a bolondoknak.
219 II, III | László, milyen könnyű valami olyan helyre lépni, ahol beszakad
220 II, III | magát a vendég előtt, hogy olyan rossz a vacsora. Méltán
221 II, III | leültek egymással szemben. Olyan közel voltak, hogy suttogva
222 II, III | ragyogást. Rossz szívem lett. Olyan rossz, mint a tied. Összeillünk.~–
223 II, III | Annak az órának is éppen olyan berozsdásodott hangja volt,
224 II, IV | IV. Az édes otthon~Vannak olyan boszorkányos esteli bogarak,
225 II, IV | könyv.~– Mi történt, hogy olyan véletlenül megjöttél? –
226 II, IV | megmondani.~– Ezért volt olyan bús az arcod?~– Ezért.~–
227 II, IV | Szégyenleni kezdte, hogy olyan gyönge volt, hogy fele útján
228 II, IV | Fogadom hitemre, hogy olyan fényes nevet hagyok a számukra,
229 II, IV | fiaid nagyra fognak nőni. Olyan nagyra, mint az apjuk. –
230 II, V | bástyákon való sétával. Az ember olyan, mintha fogoly volna.~Aztán
231 II, V | kulcsolt kezekkel.~– Ne nézd te olyan nagyon azt a várat – szólalt
232 II, V | asszony. – Nem jó az embernek olyan nagyon soká nézni egy tájékot,
233 II, V | híják azt a várat, amit most olyan elbámulva néztél?~– Budetin!~– „
234 II, V | László tiszta színarany, olyan való igaz, hogy a budetiniak
235 II, V | fiú, István volt a neve. Olyan jól emlékezem rá, mintha
236 II, V | a szépséget osztogatták. Olyan sűrűn tele volt nőve a pofája
237 II, V | történetet, s ne nézegess olyan sokat az órára! A gyerekek
238 II, V | Szunyoghy Dorottyát. Az is olyan hamis volt, csalfa volt,
239 II, V | erdőbe, nem tett volna vele olyan keserves bántást, mint hogy
240 II, VI | ők ketten voltak hozzá. Olyan dáridó volt ott, hogy lakodalomnak
241 II, VI | belőle, már akkor megint nem olyan édes. – Ha egy ember két
242 II, VI | kérdezé nevetve.~Óh pedig olyan kínálkozó helyen voltak!
243 II, VI | ellenséget látni. A bán olyan intézkedéseket tesz, hogy
244 II, VI | hadaknak Ocskay regementje, olyan oltalma lesz aztán, s a
245 II, VI | Mikor Ilonkának azt mondta: „Olyan fényes nevet fogok hagyni
246 II, VI | de nem vallotta ki, amin olyan nagyot nevetett.~Mert az
247 II, VII | hogy a vezér a maga seregét olyan kelepcébe vigye, ahol az
248 II, VII | Ocskay ezrede. – Hát hiszen olyan elhihető volt. – A múltkor
249 II, VII | tartottak.~Hanem az nem volt olyan könnyű, Jávorkát elfogni!
250 II, IX | reszketnek-e még?~Mikor már olyan közel volt Bécshez, hogy
251 II, IX | ismerősöm? S akinek a szava olyan sokat nyom. Ugyan ki lehet
252 II, IX | mikor egy állampolgár egy olyan becsületesen megnövelt hasra
253 II, IX | ott felrúgtak. Elküldöztek olyan átkozott helyekre, ahol
254 II, IX | belőle. Tehozzád is éppen olyan háládatlanok voltak a te
255 II, IX | benne a kulcs.~Ocskaynak olyan kedve lett volna azt a nehéz
256 II, IX | özvegyasszony”.~Az arca is éppen olyan fehér volt hozzá: a tisztes
257 II, IX | kegyelmednek sehol a világon nincs olyan szüksége egy igazan hű baráti
258 II, X | be Ocskay László nevét, olyan gépies flegmával, mintha
259 II, X | még táncolnak is hozzá. De olyan is az ő nótája, hogy az
260 II, X | kedves jó cimborája, hogy olyan sürgetős a találkozása?
261 II, X | a főnök –, mert különben olyan hamar beteszik a szép grófnőt
262 II, XI | Dachel azzal kapott fel olyan nagy hírre, hogy volt egy
263 II, XI | belőle. Hát ha az is van olyan jó vitéz, mint ő? Hát akkor
264 II, XI | kiáltása: „Ki vagy? Megállj!”~Olyan kietlen, zord helyen volt,
265 II, XII | a zsidóváros még mindig olyan üres volt; házai egymásra
266 II, XII | Meg is hallották azt, mert olyan hangja volt, mint a penicilus,
267 II, XII | azzal Scharodi a szájából olyan tüzet fújt a kölyök szeme
268 II, XII | mondok!~Ocskay László éppen olyan inaszakadt gyávaságot érzett,
269 II, XII | bekötötte csipkés főkötővel: olyan tökéletes cseh debellát
270 II, XIII | dicsősége teljes tudatában, olyan lármát csapott a hivatalban,
271 II, XIII | hagyta el Bécs városát, olyan korán hajnalban, amikor
272 II, XIV | hevesen kiálta rá:~– Én olyan emberrel egy asztalnál nem
273 II, XIV | ember, akit én megöltem, egy olyan veszedelmes titoknak volt
274 II, XV | kellett kiszemelni. – Akadt olyan. Volt a rácoknál egy macedó
275 II, XV | hát azt ő mind nem hallja. Olyan közel ők nem jutnak egymáshoz
276 II, XV | fogja ölni. Óh, az a szív olyan hatalmas ellenség, hogy
277 II, XV | katolikus templom lobog fel! – Olyan az égő tornya, mint egy
278 II, XVI | az ilyen kis egzekúciót olyan tragikusan, mint ahogy le
279 II, XVI | lelkiismeretes szigorral, éppen olyan humánus kímélettel hajtotta
280 II, XVI | érte a szívük. Te se légy olyan érzékeny! Nádaltasd meg
281 II, XVI | mint a subagallér!” Legyen olyan kemény szíved, mint nekem!~(„
282 II, XVI | amelyen e próba első feladatát olyan fényesen bevégezte, átadott
283 II, XVI | hogy ne fogja a dolgot olyan keményen, mind kidől a rácság,
284 II, XVI | Szokjuk meg a klímáját; ha olyan nagyon szeretjük.~– Nem
285 II, XVI | szívedet a kovácsnál, ha olyan lágy. Ha én nem fáztam meg
286 II, XVI | háziállatokat: éjjelenként olyan üvöltést míveltek a vár
287 II, XVI | beköszönt, egyszerre ismét olyan meleg napok jöttek, hogy
288 II, XVI | Meg kell becsülni az olyan látogatót, aki hat társzekér
289 II, XVII | az arcról! – Szemben vele olyan volt annak a másik nőnek
290 II, XVII | menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan jó ember volt, hogy szerette
291 II, XVII | énnekem. Lovagnak, férfinak olyan derék, mint ő. Szívét nem
292 II, XVII | látott.~– Az nem igaz.~– Olyan enyim volt, hogy lelkét,
293 II, XVIII| neki, hogy hová lettek.~Olyan szívfájdalom fogta el a
294 II, XVIII| Ilonka elhagyta a házat, olyan csendesen suhant el.~Hanem
295 II, XVIII| megrettent tekintetétől. Olyan volt az, mint az őrülteké.
296 II, XVIII| furcsa dialektussal, ami olyan tréfás kifejezést ad a cigány
297 II, XVIII| annak a feleségét, akit olyan nagyon gyűlöl.~– Megszabadítsam
298 II, XVIII| eskümet. – Hát megtöröm. Olyan szent előttem a te szemednek
299 II, XIX | háta mögé mert tekinteni, olyan messze volt már a csatatértől,
300 II, XX | most már kerülte a harcot. Olyan volt már a lelke, mint a
301 II, XX | megindult kora hajnalban.~Olyan nagy hajtást tett, hogy
302 II, XX | jégen haladtak fölfelé, az olyan út, amelyikről nem lehet
303 II, XX | A verbói bárók maguk is olyan víg cimborák voltak!~Karácsony
304 II, XX | menyasszonya fejére.~Ocskay olyan ittas volt, hogy rá nem
305 II, XX | Majd hívatok én neked olyan borbélyt, aki úgy meggyógyít –
306 II, XXI | is ugyan siethetett, hogy olyan jókor meg tudott érkezni
307 II, XXI | Azt Ocskay László elvégzé olyan nyugalommal, mint aki sorsával
|