Kötet, fezejet
1 I, I | gunnyasztó, rongyos alakot.~– Hát te is itten? Nem lódulsz ki
2 I, I | Gábor fiamnak az inasa? Te vagy az, Marci? Hát mért
3 I, I | Micsoda cifra dolmánya, te?~– Akit az Iluska kisasszony
4 I, I | falhoz.~– Kinek a fülét, te!~– Hát nem is az úrfiét;
5 I, I | hímzett mellényt. „Mármost te is ide kerültél”. – Erre
6 I, I | Letörülte hevenyén. „Nem! Te rossz szem! Ma nem szabad
7 I, I | meg éppen mára? Ma nem a te napod van. Ma a leánynak
8 I, I | nekem hites uram.~– Óh, te kis élhetetlenke! Mit tudod
9 I, I | élhetetlenke! Mit tudod te még azt? Majd megemlegeted
10 I, I | még azt? Majd megemlegeted te még az anyádat! Majd mikor
11 I, I | parancsolni tud. Mit tudod te még, hogy mi az a férfi.~–
12 I, I | erre a szóra.~– Hjah, a te Gábor bátyádhoz ne hasonlíts
13 I, I | Gábor bátyádhoz ne hasonlíts te másokat, az igen szelíd
14 I, I | neki azt mondani: inkább te lőj meg engem, mint én téged.~
15 I, I | olyan engedelmes, mint a te bátyád. A vicispán kemény
16 I, I | Semmit se, leányom.~– Te tudsz valamit? Előlem titkolod.~–
17 I, I | csak el ne kezdj sírni te is. Az volna szép! Ha a
18 I, I | bátyád majd nemsokára. Csak te gyógyulj meg elébb. Szakasztott
19 I, II | Nagyon jó lesz, hát azután?~– Te kiválasztasz közülök vagy
20 I, III | Látod, hogy megbecsülik a te bokrétádat – segített neki
21 I, IV | szemfényvesztési tréfára.~– Diabolus te baptiset! – kiálta a barát,
22 I, IV | se tetszik e tréfa.~– No te, ördögökkel egyidős! – mondá
23 I, IV | felennem?~– Eleven malacot? Te! Hiszen most húzták le a
24 I, IV | komédialátásra onnan kívülről.~– Hát te boldogtalan! – folytatá
25 I, IV | kérdést intézé hozzá:~– No, te malacfő, hát ha olyan tudós
26 I, IV | abba az allotriákat, urak! Te meg láss hozzá a falatozáshoz,
27 I, IV | kegyelem fája”.)~– No, te gézengúz! – kiálta Ocskay
28 I, VI | Megtörtént – megvan. – Te nőül vettél egy leányt,
29 I, VI | öcséd halálosan szerelmes – te nőül vettél egy leányt,
30 I, VI | öcséd, aki a párbajnál a te segéded volt, és én, aki
31 I, VI | téged meg nem tart. – Ha te rendes, mindennapi ember
32 I, VI | sárból gyúrt a teremtő. – Te nem maradsz sokáig magadhoz
33 I, VI | Láthatatlan az is, mint emez. – Te éppen az öcséd leveleiből
34 I, VI | előre volt scénázva. Hiszen te theatrumdirector is vagy.
35 I, VI | mondom, addig… Hanem ha te egyszer ennek az útnak a
36 I, VI | útnak a lejtőjére tévedsz, te ha egyszer árulóvá találsz
37 I, VI | azt dörmögé fülébe.~– Ha te ezt a jelenetet valaha el
38 I, VI | megdöbbent a láttára.~– Te, legény! Nem Marci a neved?~–
39 I, VI | vaóna, ha más nincs.~– Nem te voltál Gábor úrfinak az
40 I, VI | mondom, hogy utánafut az a te nagy tökkolop fejed is.~–
41 I, VII | Ocskay előtt.~– Mit csinálsz te itt?~– Amit megfogadtam.
42 I, VII | tart.~– De azalatt, amíg te itt a feleségeddel csókolózol,
43 I, VII | elegen.~– De olyan, mint te, nincs senki közöttünk.
44 I, VII | senki közöttünk. Amióta te elvonultál közülünk boldog
45 I, VII | mikor azt látták, hogy te elöl mégy, most egy vaklármára
46 I, VII | azzal a csellel, amivel te megvetted. Foglyul esett
47 I, VII | keblén.~– Hát a kötelesség? Te a fejedelem ezredeskapitánya
48 I, VII | szeretni. Aki az lehet, ami te voltál, aki az lehet, aminek
49 I, VII | hozzá vagyok szokva, hogy te az indulataidban excentrikus
50 I, VIII | Szörnyen le is nézte!~– Elmenj, te nyáladék kölyök innen mindjárt! –
51 I, VIII | hidd el. Mert azáltal, hogy te a hatalmas, kérkedő Bottyánnal
52 I, VIII | Senki se parancsolt többet. Te nyerted meg ezt a diadalt.
53 I, VIII | körülfogják s megszorítják. Te csak pihenj addig, és izzadj
54 I, IX | mit teszek?~– Azt.~– Akkor te jobbra, én balra. Mához
55 I, IX | Hol?~– A dévényi révnél. Te a Fehér-hegyek túlsó oldalán
56 I, X | hogy azt hazavihessük. Te rendeld a társzekereket
57 I, X | a nekem való embereket: te csak vidd magaddal a saját
58 I, XI | Eleonóra hercegnő Ozmondától:~– Te, csakugyan oly szörnyalak
59 I, XI | deli, délceg levente.~– Te láttad őt?~– Láttam.~– Közelről?~–
60 I, XI | homlokát csókolgatá meg.~– Te egyetlen védőm, bizalmam,
61 I, XI | hogy úgy legyen, ahogy te gondolod! Csókolj meg, ha
62 I, XI | Eleonóra hercegnő Ozmondától:~– Te, csakugyan oly szörnyalak
63 I, XI | deli, délceg levente.~– Te láttad őt?~– Láttam.~– Közelről?~–
64 I, XI | homlokát csókolgatá meg.~– Te egyetlen védőm, bizalmam,
65 I, XI | hogy úgy legyen, ahogy te gondolod! Csókolj meg, ha
66 I, XIII | Mondjad, uram, tovább!~– Te innen most felballagsz Bécsbe.
67 I, XIII | S miről ismerek én rá a te feleségedre?~– Bolond! Hogyne
68 I, XIII | Akkor a füled majd eligazít. Te nem tudsz másként, csak
69 I, XIII | Favorita-vonalt felverjük, akkorra a te nődet rég elvitették a kolostorból,
70 I, XIII | maradni. – Most hallgasd te tovább a magadét, Cinka
71 I, XIII | megérkeztem Schwechat alá. Aznap te egyszerre csoda módra meggyógyulsz,
72 I, XIII | visszajöjjön! Ő felveszi a te gúnyádat, s reggel, korán
73 I, XIII | mikor kinyitják a kaput, a te bizonyítványoddal kibocsáttatja
74 I, XIII | a hegedűmnek, mint én a te asszonyodnak!~– Hát Balahó
75 I, XV | nem ismertél rá? – Ez a te öcséd, Ocskay Sándor.~Olyan
76 I, XVI | haraggal a tisztelkedőre:~– Hát te, pernahájder! Még a szemem
77 I, XVI | az az istentelenség, hogy te ezt egy gonosztevő haramia
78 I, XVI | vázlatozni.~– Ezt nevezed te ideál után vázlatozásnak,
79 I, XVI | Semmi rókafark-csóválgatás! Te okoztad a legnagyobb veszedelmet
80 I, XVI | vártam az intézkedéseimmel. Te késlekedtél. Ezalatt a kurucok
81 I, XVI | ezredeimet. Én folyvást a te ígért mozdulatodra vártam.
82 I, XVI | mozdulatodra vártam. De te csak a makkot sütötted ottan,
83 I, XVI | csapással, akkor álltál te is elő, mikor már láttad,
84 I, XVI | kuruccal.~– Ne mekegj! A te dolgod, hogy odajuss. Megy
85 I, XVII | s ott kellett lennie a Te Deum laudamuson a Szent
86 I, XVII | Olyan nincs.~– Hát én?~– Te? Arra nem is gondoltam.
87 I, XVII | Favoritára nem lehet ellátni.~– Te! Igaz, hogy azóta megint
88 I, XVIII| esztendőben kétszer tarthattak Te Deum laudamust, egyszer
89 I, XVIII| kiálta haraggal Ocskay. – Te láttad?~– Biz a két szememmel
90 I, XVIII| fognak is nevezni azután. S te nem fogsz ennek ellentmondhatni.~–
91 I, XVIII| erőszak.~– Meglehet, hogy te ismered azokat. Kísértsd
92 I, XVIII| viszontlátás volt! Rám ismertél? Te bolondom! – Azzal odasimult
93 I, XVIII| a világnak. – Sejtetted te azt jól, mikor ezt az alkalmatlan
94 I, XVIII| meg neked. Azt kacagtam. Te sejtetted azt, hogy ami
95 I, XVIII| Hallja meg, akinek tetszik. Te érezted azt előre, sejtelmed
96 I, XVIII| mint neked magadnak, s ha te megtudod, úgy el fogod azokat
97 I, XVIII| fejedelem maga van még hátra.~– Te mondád! – szólt diadalmasan
98 I, XIX | Rend és szokás szerint. Te is a grófnőt?~– Ott áll.~–
99 I, XIX | elbámulva Ocskay.~– Hát te azt nem tudtad? Hiszen magad
100 I, XIX | bennünket az ocskói kastélyban. Te ezt nem tudtad?~Ocskay sietett
101 I, XX | gömbölyült az arca.~– Bohó te! Hiszen magad küldted oda
102 I, XX | mint a nyitott könyvben.~– Te most azt hitted, ugye, hogy „
103 I, XX | nem jött fel hozzánk?~– S te azt nem tudnád?~– Mi őt
104 I, XX | Az anyád inkább, mint te. De ő még jobban szeret
105 I, XX | hanem ott akarok lenni, ahol te vagy; ha gunyhóban, ha sátor
106 I, XX | az érzés könnyeivel.~Oh, te Isten szent békéje, de nagy
107 I, XX | békéje, de nagy kincs vagy te a földön! „Együtt leszünk
108 I, XXI | nagyra volt vele.~– Hát te, Cinka Panna, már megszöktél
109 I, XXI | Nem is hiszem, hogy nem te hoztad magaddal ördögök
110 I, XXI | egy fölséges szép asszony. Te abba a városba bemégy nagy
111 I, XXII | mindnyájan boldogok leszünk: te is, ő is, én is. – De ha
112 I, XXII | szerencsétlenek leszünk te is, ő is, én is. Neked az
113 I, XXII | Kedves jószágom! Csak te azt tartsd meg, hogy amit
114 I, XXII | lévai kastélyból.~– No, te fickó, hadd abba egy kicsit
115 I, XXII | porkolábnak.~– Milyent? Te!~– Hát amelyikben ne lenne
116 I, XXII | levették a láncait.~– No, te fickó – mondá neki a bán. –
117 I, XXII | mondtad meg, kinek hínak. A te úrasszonyod kegyes kérésére
118 I, XXII | magában valamit; de mást. „Te vagy az a hős? Rákóczi mennyköve?
119 I, XXII | vele.~– Kedvesem. Tudsz-e te egy kevéssé tettetni?~–
120 I, XXII | megfelelő fogalmat nem.~– Te a fejedelemnő hintajában
121 I, XXII | nem mondhatom meg.~– Akkor te szereted őt!~Amikor ezt
122 I, XXII | Ozmondához:~– Látod, ezt a titkot te vallattad ki Ilonkával!
123 I, XXIII| Bercsényi hűségétől.~– Ugyan, te Bercsényi – mondá neki –,
124 I, XXIII| világnak olyan kincse, amiért te engem el tudnál árulni?~
125 I, XXIII| Vagyok olyan legény, mint te!” Szép nóta az, kivált ha
126 I, XXIII| én tudom majd ápolni.~– Te! Te akarsz odamenni? – kiálta
127 I, XXIII| tudom majd ápolni.~– Te! Te akarsz odamenni? – kiálta
128 I, XXIV | másvilágról gondolkoznunk. – Te pedig, kedvesem, itt maradhatsz,
129 I, XXV | megkaptad, amit kerestél! Te itt küszködöl, éjt-napot
130 I, XXV | abba!” Kímélni kell a bánt. Te pedig kaptál egy keresztüllőtt
131 I, XXV | apáca azt is csak leírta.~„Te még az életben lehordogatod
132 I, XXV | rövidebb ideig tartana, ha a te drága ápoló kezeid takargatnák
133 I, XXV | takargatnák be sebemet, ha te virrasztanál fölöttem.”~
134 I, XXV | hűséggel viseli gondomat, mint te magad tennéd, egy Istennek
135 I, XXV | igaz angyali szív, miként te magad vagy…”~Az apáca az
136 I, XXV | igaz angyali szív, miként te magad vagy.”~– No igen.~
137 I, XXV | fölött bezárni.~– Kik?~– Te! Ocskay László. És mindazok,
138 I, XXV | a birodalmáért harcolsz te és a te társaid fejedelmestől
139 I, XXV | birodalmáért harcolsz te és a te társaid fejedelmestől együtt.~
140 I, XXVI | templomból jött ki a sokaság!~– Te nagyon is jól tudsz gyűlölni.~–
141 I, XXVI | hogy tovább éljen?~– Csak te őrizd meg azt a levelet.
142 I, XXVI | mondá neki a brigadéros. – Te se nézd ott hiába a faggyúgyertyát,
143 I, XXVI | mögött! Azért, hogy most te vagy úr!”~Ocskay egyedül
144 I, XXVI | Héj, Cinka Panna, ha te most olyan csúf nem volnál!~
145 I, XXVI | leány keze felé.~– Ki vagy te? Hogy hínak téged?~– Az
146 I, XXVI | tüneményt az ölébe. – Hát te honnan kerültél ide? Hol
147 I, XXVI | Leány vagy, vagy asszony! Te kis szelídecske!~– Hahahaaaj –
148 I, XXVI | cigányleány nem szokott mosdani.~– Te, Deliancsa, ördög bújjék
149 I, XXVI | Visszacseréllek most! – Most te légy az angyal! – Pokol
150 I, XXVI | az átkozott tündért. Vagy te lakolsz meg érte! Én ma
151 I, XXVI | magam, a tündelevény. A te véred is az enyim lesz.
152 II, I | kedvenc csataindulója.)~– Csak te fújd, fiam, azt a nagyszombati
153 II, I | abból a nyereségből. A te rongyos gárdád az utolsó
154 II, III | De mit urambátyámozol te engem?~– Hát nem vagyunk-e
155 II, III | Tudom, az én nagyanyám meg a te nagyanyád két vénasszony
156 II, III | ott lesz a helyük.~– Hát te mikor akarsz továbbmenni?~
157 II, III | bújában, mert csapodár volt! Te is húztad a szénáját, lélekadta!~–
158 II, III | sokat vesztett a kártyán, s te nem küldtél neki pénzt,
159 II, III | megtöltöm a pipádat, mert te nagyon meg találod tömni. –
160 II, III | hát mi bajod vele? Én meg te, az kettő – Bécsben is.~–
161 II, III | asztalnál ülni a vendéggel. S te magad mondtad, hogy van.~–
162 II, III | csélcsap kákompillével, mint te vagy, semmi dolga.~Gáspár
163 II, III | ezek a gyöngyök?~– Az a te tudományod. Vizsgáld meg
164 II, III | De az soká fog tartani. Te addig mit csinálsz? Édes
165 II, III | a cincogástokkal! Most a te „karikagyűrűdet” írtam be
166 II, III | hölgy kezét.~– Ozmonda! Te egy kegyetlen játékot űzesz
167 II, III | én bírtam valaha: az nem te vagy. Mikor legközelebb
168 II, III | hideg ég áll közöttünk. Te az égben jársz, én a földön.~–
169 II, III | fényokádó örvény.~– Amikor te parancsolod – súgá odasimulva
170 II, III | hunytam be a szememet; mind a te cókmókodat írtam össze.
171 II, III | Négy társzekér ezüst! Jaj, te aranyember! Kincsbányába
172 II, IV | térdepeltéből.~– Mi ez? Te a Szűz Máriához imádkozol?~
173 II, IV | templomba járjak, mint ahová te jársz, hogy a kisfiamnak
174 II, IV | a vallást, s áttértem a te hitedre.~Ocskay úgy érzé
175 II, IV | téríti: „Nesze virgács! Te semmirekellő!”~Lopni indultatok!
176 II, IV | ettől az asszonytól! Ha te férfi, földi hazádat készülsz
177 II, IV | Ocskay kérdezni.~– Akkor – te megálmodtad talán?~– Igenis
178 II, IV | Kitagadott, elátkozott.~– S te eltűrted az ő haragját,
179 II, IV | valamit felőlem?~– Igen.~– S te ezért vesztél vele össze?~–
180 II, IV | a fejedelem előtt.~– De te tisztára mosod magadat?~–
181 II, IV | ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi mennyköve! A
182 II, IV | verítékező kínos óráimban: óh, te kis néma lélek, súgd meg
183 II, IV | kertajtó felől. Ne tarts te semmitől! Nem szököm veletek
184 II, IV | Csak azt akarom, hogy te és gyermekeid, akik az én
185 II, IV | hogy mindenki hallhatja, te is meghallhatod, s szégyent
186 II, IV | indulatra torzult.~– Nem! Te nem vagy az! – súgá engesztelő
187 II, IV | lesimítva a redőket. – A te fiaid nagyra fognak nőni.
188 II, IV | megláthatták egymás arcát.~– Hát te? Te nem ítélsz-e el engem?~–
189 II, IV | egymás arcát.~– Hát te? Te nem ítélsz-e el engem?~–
190 II, V | kulcsolt kezekkel.~– Ne nézd te olyan nagyon azt a várat –
191 II, V | amit nem ismer. Tudod-e te, hogy híják azt a várat,
192 II, V | Illésházy: „De galambom, ha te a ládakulcsodat nem találod,
193 II, V | találod, nem is fonsz le te akkor egy báb kendert nemhogy
194 II, V | mert én azt a kulcsot a te guzsalyod bábjába dugtam
195 II, V | hozzá. – Arccal se fordulj te a budetini vár felé soha,
196 II, VI | Odalépett hozzá, s megszólítá:~– Te vagy itt, Ozmonda?~– Hogy
197 II, VI | Katinkáját. Mondd csak, te is falat törtél volna értem?~–
198 II, VI | az öreg pénzedet átadja, te rögtön küldj el belőle ezer
199 II, VI | lángpallosa. Egy döntő ütközet, s te foglalod el a vén Heister
200 II, VI | Édes bolondos fejem, te! Hogy töröd most magad azzal
201 II, VI | fogait összecsikorgatva. – Te nevetsz rajtam, s nem mondod
202 II, VII | mint más, hogy eladtad te azokat a katonákat már,
203 II, VII | ahová viszed. – De hát ez a te dolgod. – Én nem megyek
204 II, VII | boszorkányos mesterségre. Te bolond! Hisz ez a vén varázslónő
205 II, VII | beszélsz! Sohase hitethetsz el te többet semmit a feleségeddel,
206 II, VII | hogy kirúgtál! De hát ez a te bajod. – Hanem az ezüstödet
207 II, VII | aranyat.~– Megszámláltad te is? Annyi-e?~– Jól van,
208 II, VII | huszonkilenc napig voltam oda, s a te tíz embered azalatt is itt
209 II, VII | aranyat a sorból.~– Hát te magad? Mióta vagy itt?~–
210 II, VIII | szép szín alatt közeledik. Te, Kardos hadnagy meg te,
211 II, VIII | Te, Kardos hadnagy meg te, Köröskényi zászlótartó
212 II, VIII | esküszünk? – szólt Beleznay. – Te mondád: ne legyen se Istene,
213 II, VIII | Üdvözlégy, kártevő csillag! Te üszöghintő, ragyahullató
214 II, VIII | ablakon át rájuk süthetsz. Te szimbóluma az állhatatlanságnak,
215 II, VIII | Jávorka a három társának. – Te, Rácz Miska, visszamégy
216 II, VIII | fővel könnyen elkaphatod. – Te, Bornemisza, Budetin alá
217 II, VIII | Ottlepheted ölelkezés közben. – Te, Beleznay, elvágtatsz Lietava
218 II, VIII | én megyek fel Bécsbe.~– Te! Bécsbe? – kiálta egyszerre
219 II, IX | vállára ütve a gazdának –, hát te hogy lettél kocsmárossá?~
220 II, IX | kedves kamerádom, tudom, hogy te is ilyenforma járatban jöttél
221 II, IX | fel Bécsbe. Hiszen majd te is végig fogod mindezt a
222 II, IX | olyan háládatlanok voltak a te uraid, mint énhozzám az
223 II, IX | csömörölve. Tudod mit? Csapd te a földhöz azt a te generálisi
224 II, IX | Csapd te a földhöz azt a te generálisi kinevezésedet,
225 II, IX | bevettük. Én szolgálok, te meg csak uraskodol, s nem
226 II, IX | belépett a szomszédnő.~– Ha te nem jössz; én jövök.~A grófnő
227 II, X | gombócfalatot, úgy röhögött.~– Te! Asszony! Délután? Audienciázni?
228 II, X | is úgy feleltem volna a te helyedben. Csak arra figyelmeztesd
229 II, XI | Dehogy fizetsz! Dehogy tettél te nekem kárt. O kontrer: most
230 II, XII | Nem robbanthatom fel? Te Pámschábel! – S azzal Scharodi
231 II, XII | ellenkezzél! Most én parancsolok! Te azt teszed, amit én mondok!~
232 II, XII | kakastollas.~– Nem volt szent? Te persze ismerted? Te füstfaragó!
233 II, XII | szent? Te persze ismerted? Te füstfaragó! Talán te hordod
234 II, XII | ismerted? Te füstfaragó! Talán te hordod fel a kéményen keresztül
235 II, XII | ismerni: azt én ölöm meg. – Te ma csak asszony légy. Én
236 II, XIV | mert ő német, idegen! De te nem mondhatod! Te! A Rákóczi
237 II, XIV | idegen! De te nem mondhatod! Te! A Rákóczi villáma. Ha bérbe
238 II, XV | levelet, egy csalótól, aki a te nevedben, édes fiam, azt
239 II, XV | menjek innen futvást, mert te idejössz, s felgyújtogatod
240 II, XV | levelet összetéptem. Nem te írtad azt, én tudom. Hozott
241 II, XV | érzelemtagadó hangon.~– Te írtad? – kiálta fel Tiszáné
242 II, XV | fel Tiszáné nagyasszony. – Te! Ocskay László? Az én vőm?
243 II, XV | A magyar nép bálványa? S te meg tudod azt tenni, amit
244 II, XV | saját honfitársaidat? S te meg tudod ezt tenni? Igaz
245 II, XV | Akkor hát az is igaz, hogy te voltál az, aki a Gábor fiamat
246 II, XV | fogamzott sóhajtást:~– Óh, te mindenható Isten! Ne engedd,
247 II, XV | édes jó fiam! Hol van az a te erős kezed? Akit kinyújtasz
248 II, XV | megrettent, elbódult.~– Ki vagy te? Mit akarsz? Ne közelegj!
249 II, XV | megölt, jöjjön elém, csak te ne támadj fel! Jöjjenek
250 II, XV | szemodúkkal reám vigyorogva; csak te ne jöjj elém! – Mind valamennyivel
251 II, XV | állok fegyvereik elé; csak te ne támadj rám! Távozz! Távozz!
252 II, XVI | édes gyenerálisom! Láttál te már ilyen fájerverket többször
253 II, XVI | gyújtassa fel a várost. Te csak megelőzted benne a
254 II, XVI | S nem fáj érte a szívük. Te se légy olyan érzékeny!
255 II, XVI | a kurucok nem ontották a te magyarjaid vérét? Mikor
256 II, XVI | Bandi megrohanta Unyimnál a te Blaskovichodat, bekergette
257 II, XVI | bekergette a faluba, a te szegény huszárjaid bújtak
258 II, XVI | Jancsi strázsamesteredet. Te se sajnáld őket! Az a szép,
259 II, XVI | meg a lévai nagy tűztől, te ne izzadj meg a turóci nagy
260 II, XVI | vitéze!~– Sohse sírdogálj te rajtuk! – vigasztalá őt
261 II, XVI | elzsibbadt belépőnek. – Segíts te is benne!~Ilonka gyors ésszel
262 II, XVI | Nesze tiszabecsi diadal! – Te is, korponai győzelem! –
263 II, XVI | velük, bécsi fölverés! – Hát te, szomolyáni dicsőség? –
264 II, XVI | wsetin-vári csodatett! Te voltál a legutolsó; te menj
265 II, XVI | Te voltál a legutolsó; te menj legfölül”.~Mikor aztán,
266 II, XVI | gyalázott meg legjobban, meg a te gyermekeidet. – Nesze, szúrd
267 II, XVI | tündöklése bizonyítá.~– No, ha te nem, hát majd én megteszem! –
268 II, XVI | uramnak Budetinba.~– Tehát te is tudod, hogy ott van?
269 II, XVI | innen. Oda megyek, ahol te vagy, fiaimmal együtt, s
270 II, XVII | lett, az ördögé marad. Oh, te ostoba! Feleséget kaphatsz,
271 II, XVII | hagyott tenger kincseidet? Te átkozott, félnederes bolond!~–
272 II, XVII | többet!” Beviszik azt, mire te odaérsz, Lietava várába,
273 II, XVII | tartom tyúkkal, kaláccsal a te feleségedet, gyermekeidet
274 II, XVII | elrontotta az addigi jókedvet.~– Te ezt nem is mondtad nekem –
275 II, XVII | Tudtam. Úgy akartam.~– Te tudod azt, hogy én szeretem
276 II, XVII | császár birodalmában van; s te itt nem vagy Ocskay László
277 II, XVII | vagytok egymásnak teremtve. – Te nem ismered őt; képzeleted
278 II, XVII | képzeleted sincs róla, ki ő. – Te egy hidegvérű, komoly, mértékletes
279 II, XVII | nekem üdvöm és elkárhozásom! Te élsz és újra élsz, ha tőle
280 II, XVII | tudott felejteni, aki a te lelkednek igazi, valódi
281 II, XVII | kit miattam megölt? – Az a te bátyád volt: a jó Tisza
282 II, XVII | megtudtam egy rettenetes titkot. Te voltál az, aki az én szegény
283 II, XVIII| között, övé a diadal!~– Te tetted ezt? – kérdezé Ocskay.~–
284 II, XVIII| Hát nem Ocskay Lászlóné a te neved?~Erre a szóra Ilonka
285 II, XVIII| panaszos szóval mondá: „Óh, te édes szent asszonyom! Hát
286 II, XVIII| ő fejére hullt! – S most te rábírsz, hogy megtörjem
287 II, XVIII| megtöröm. Olyan szent előttem a te szemednek minden könnyharmatja:
288 II, XVIII| adja.~– Megígérem neked, te oltáriszentség, hogy teneked
289 II, XVIII| tudtul, mint akárki másnak. Te aztán mozdíts meg eget és
290 II, XX | Deliancsának, s belenézett.~– Jaj, te drágalátos hercegasszony,
291 II, XX | hisz már senki annak, amit te mondasz. Ellenben amit én
292 II, XX | mondtam, az megáll: „Ha te valaha ezt a hazát elárulod;
293 II, XX | ezt a hazát elárulod; ha te földi angyalodhoz hűtelen
294 II, XXI | el.~A levélben ez állt:~„Te szeretted Ilonkát, mielőtt
295 II, XXI | megírtam ezt. Levelemet te fogod neki átküldeni, végrendeletemmel
|