Kötet, fezejet
1 I, I | veszedelem van itt, amibe neki jobb lesz bele nem ártani
2 I, I | a menyasszonyt, azt kell neki abbahagyni.~Éppen jött;
3 I, I | mellényt. Szemrehányásokat tett neki.~– „Ha már nem jöttél vele
4 I, I | összetalálkozik az ellenséggel, képes neki azt mondani: inkább te lőj
5 I, I | Ilonka. – Dejszen megmondta neki ott előttem a Gábor bátyám,
6 I, I | férfiak azt az embert, aki neki élettársul, hitvesül volt
7 I, I | vőlegényveszteséget majd kipótolja még neki valaha a sors; de a bátyja
8 I, I | leány. Menjen oda: mondjon neki mesét, majd elalszik tőle.~–
9 I, III | jön a legény, azt mondja neki: „Adok biz én leányt, uramöcsém:
10 I, III | postának, ugyan nem hágy neki nyugtot. – Napról napra
11 I, III | László. Maga sietett azt neki elhozni Ilonka; gyönyörű
12 I, III | te bokrétádat – segített neki a nagyasszony szemérmetes
13 I, III | becsületet!~Ha a Duna-Tisza közét neki adta volna donációba, nem
14 I, IV | az, Isten bűnül ne vegye neki. Szorítsunk neki helyet
15 I, IV | ne vegye neki. Szorítsunk neki helyet az asztalnál, urak.
16 I, IV | malacot gazdástól együtt! Adok neki egy emsét kilenc malacával
17 I, V | Hogy a bor nem árt meg neki, azt megmutatta a tegnapi
18 I, V | bajvívásról, táncról tudnak neki beszélni, nemigen húzódik;
19 I, V | ezen a mi vidékünkön, aki neki a csillagokat megmagyarázza;
20 I, V | termett az?~Ocskay mondá neki, hogy azt egy francia költő
21 I, VI | ütleggel, időt engedett neki, hogy azt meg is emészthesse.
22 I, VI | miséből kijött, azt mondá neki az íródiákja, hogy egy táborbeli
23 I, VI | Eredj vissza az „anyád”-hoz. Neki van rád szüksége, nekem
24 I, VII | s a hátaikat mutogatják neki. Egész táborodat úgy szétzavarta
25 I, VII | tartotta nyitva a két szemét? Neki nem volt fiatal felesége,
26 I, VII | feleségeddel?~– Majd elmondja neki ez a levél.~S indulni akart.~
27 I, VII | Lehetett-e azt rossz néven venni neki?~Nem sírt. Dehogy sírt.
28 I, VIII | háborgatni.~Az mégis fülébe jött neki minden elzárkózottsága mellett
29 I, VIII | szembeállítsatok?~De Ocskay sem maradt neki adós.~– Ha a félszemem behunyom
30 I, VIII | mozdulást is megtiltott neki. Megfogta a tenyerét, s
31 I, VIII | veszedelmes indicium!” Írt neki rögtön receptet; volt abban
32 I, VIII | menekülni a labanc, hányjunk neki ellent, míg a többi seregek
33 I, VIII | daganatomra.~S azzal odaadta neki a labancoktól elfoglalt
34 I, IX | Meglehet, hogy küldtek neki levelet, de a küldött útközben
35 I, IX | küldeni, hogy hírt hozzon neki. Ez megint nekiindította
36 I, IX | Meg akarta mutatni, hogy neki is spártai szíve van. Ha
37 I, X | helyéből, s azzal rohantak neki, mint a kőfaltörő kossal,
38 I, X | amelyiken jött. Tetszett neki sorba meglátogatni a jobb
39 I, XI | majd akkor tudsz – mondá neki a nagyobbik.~Kis idő múlva
40 I, XI | majd akkor tudsz – mondá neki a nagyobbik.~Kis idő múlva
41 I, XIII | léhűtője a főhadiszálláson; neki pedig csak az egy Cinka
42 I, XIII | szivárvány hét színeivel. Volt neki piros csizmája is; de azt
43 I, XIII | Erdő, szabad erdő kell neki, hogy daloljon. Aztán olyan
44 I, XIII | a cigány: pénzedet adod neki, húzza a hegedűből – de
45 I, XIII | de ha a lelkedet adod neki, akkor húzza ő is az egész
46 I, XIII | cigány!~Aztán meg tetszett neki az az élet, ami Ocskay táborában
47 I, XIII | titkos szemvágással inte neki, hogy ne beszéljen, mikor
48 I, XIII | része leend a tervünkben, s neki kell azt leginkább előmozdítani.
49 I, XIII | súgva csak a nevemet mondd neki. Akkor ő azután majd szerét
50 I, XIII | beszélni. Hát aztán mit mondjak neki?~– Most várj sorodra. Elébb
51 I, XIII | hűbelebalázs módjára nem megyünk neki fejjel a falnak. A megérkezés
52 I, XIV | hanem a jó sors segített azt neki könnyűvé tenni. Még jól
53 I, XIV | harcosok szívében. Siettek is neki az alvezérei gratulálni
54 I, XIV | fizetett nekünk, úgy fizetni neki vissza tízszeresen. Itt
55 I, XIV | tatár, Balahó uram! – monda neki Ocskay. – Hogyan égethették
56 I, XIV | ott iszik. Hanem így kell neki beszélni, ahogy én kiraktam.
57 I, XIV | megfoghatatlan: hisz volt neki elég lövege. Tán Lipótvár
58 I, XIV | megkaphatod, bruder – mondta neki Sárody. – Itt fogják mutogatni
59 I, XV | Azok csak nem feleltek neki semmit. Csak egyre bámulták.~
60 I, XV | emberhalál volna is, mégis neki kell abba belefáradnia.~
61 I, XV | hátulján lovagolt, azt mondá neki:~– Tudod, mért mondtam neked
62 I, XV | És Csajághy nem mondta neki erre azt, hogy „nem”.~*~
63 I, XVI | nagy veszteségeket okozott neki. – Mint tapasztalt hadvezér,
64 I, XVI | Menjetek utána! Mondjátok neki, hogy siessen. Addig nem
65 I, XVI | evésnél-ivásnál is elébb való neki.~Azonban megérkezett már.~
66 I, XVI | rá. – Nagyon jól illett neki, mikor tréfából haragudott.
67 I, XVI | Hol a profosz? Kurta vasat neki, s le vele a kaszamátába.~
68 I, XVII | De az angyalka elviheti neki oda is, amit idehozott a
69 I, XVIII| nyomott a fejébe, úgy rohant neki a puskatűznek. Nyolc golyó
70 I, XVIII| az ostromot; oda hozták neki az izeneteket a nyargoncai
71 I, XVIII| bástyákon belül történtekről. Neki hadvezetői feladata volt
72 I, XVIII| égő Beckó lángja hirdeti neki, hogy mi történik ideát,
73 I, XVIII| excellenciáddal, benne megbízhatik. Neki elmondtam mindazt, hogy
74 I, XIX | Csajághy friss vizet akart neki hozatni, de Ozmonda megnyugtatá: „
75 I, XIX | Föltette magában, hogy nem fog neki ellentmondani.~A hölgy homlokara
76 I, XIX | magas Kriván. – Azt mondták neki: az ellenség kéme vagyok. –
77 I, XIX | Maradj itt, kérlek – mondá neki. – Én megyek az ágyúkhoz.~
78 I, XIX | a motesici kastély elé; neki kellett amazokra várni.
79 I, XIX | kulcsa Ritschánnál volt. Neki előre kellett menni. Ekkor
80 I, XIX | világon? Azt sem mondják neki: istenhozzád! Úgy hagyják
81 I, XIX | oda. Az lovaskatona lesz; neki már ott a helye. Beburkolja
82 I, XX | Mindent elfelejtenék neki; de azt soha, hogy téged
83 I, XX | brigadérosné lesz, mintha neki volna abból legtöbb dicsősége.~–
84 I, XXI | szüksége búfelejtőre, nem neki. Elég muzsika már őneki,
85 I, XXI | ezt a csúfidőt! – mondá neki Tiszáné nagyasszony. – Nem
86 I, XXI | Panna, mi a tatár? – szólt neki Tiszáné nagyasszony. – Hát
87 I, XXI | a szénába és megmutatni neki, hogy hogyan kell azt a
88 I, XXI | mulatsága volt vele. Utoljára neki is énekelni kellett a csigabigájához
89 I, XXI | is tud. S olyan jól illik neki, éppen azért, mert szokatlan.
90 I, XXII | kitüntetni nagyrabecsülését; neki pedig azt kell tudni fenntartani.
91 I, XXII | hallgasson! Az pedig, amit neki kell mondani, bizony a torkába
92 I, XXII | Ilonka arcát, s azt rebegé neki:~– Kegyelmed már boldog!~
93 I, XXII | hogy olyan nagyon ki kell neki vágva lenni. A haját is
94 I, XXII | A férje sohasem mondta neki azt, hogy ő szép, más meg
95 I, XXII | Ilonka nagy bámulatára. Neki ehhez semmi tehetsége nem
96 I, XXII | vizsgálta. Vajon elmondott-e neki a férje őfelőle valamit?~–
97 I, XXII | egyik kísérője nem jutott neki eszébe.~– Blaskovich?~–
98 I, XXII | hallgatta e történetet végig. Neki olyan meseszerű, olyan rémséges
99 I, XXII | azokat, pedig jól illettek neki.~– Most már aztán meg fogod
100 I, XXII | azokba Ilonkát, elmondva neki, minő történeti emlékek
101 I, XXII | az itten?~Hiszen ha erre neki felelni tudna ez a két okos
102 I, XXII | hetenkint háromszor kell neki böjtölni. Maga az oka, miért
103 I, XXII | legtitkosabb gondolatját? Mondott-e neki valamit ez a mélán elmerengő
104 I, XXII | maga a fátumot, s ő vet neki gáncsot? – Vagy talán arra
105 I, XXII | Előérzete nem súgta meg neki, hogy ennek mi következése
106 I, XXII | No, te fickó – mondá neki a bán. – Mai napság ugyan
107 I, XXII | A viszontlátásig – mondá neki a bán.~– Már – vagy itt,
108 I, XXII | udvaronc képe után idegen lett neki az az erős vonásokra kidomborult
109 I, XXII | Ozmonda grófnő magyarázta meg neki azokat németül. És azután
110 I, XXII | Rákóczi megvárta, amíg azt neki Ozmonda lefordítja.~– Felséged
111 I, XXII | Ozmonda grófnő lefordítja neki magyarra.~– És a kisebbik?~
112 I, XXII | mondott.~– Mondja el kegyelmed neki még azt is, hogy fiai minden
113 I, XXII | mondják el imáikat. Mondja el neki, hogy az ő neve az, amivel
114 I, XXII | összecivódnak. Mondja meg neki, hogy mikor asztalnál ülnek,
115 I, XXII | talán éhezik.” – Mondja meg neki, hogy éjszaka, mikor magukra
116 I, XXII | Rákóczi, hogy lefordítsák neki németből magyarra. Nagyon
117 I, XXII | vallattad ki Ilonkával! Neki nem kellett volna ezt elmondani.
118 I, XXII | alighanem az én feleségem adta neki kölcsön – sejteté Ocskay,
119 I, XXII | bevégezte. Mire a fejedelem inte neki, hogy dugja a kardját a
120 I, XXIII| megszabadításában is része volt neki, a magyarokat szerette;
121 I, XXIII| Ugyan, te Bercsényi – mondá neki –, volna-e a világnak olyan
122 I, XXIII| ráismert. Mindig tetszett neki ez a fiatalember, aki még
123 I, XXIII| hagyják bolondul, hadd örüljön neki: másnap aztán ő emelheti
124 I, XXIII| én pedig meg nem mondom neki. Mert ha megtudja, beváltja
125 I, XXIII| bálványom, eredj! – monda neki, és magához ölelé.~Jávorka
126 I, XXIII| Jávorka is értette a dolgot. Neki is sokszor volt alkalma
127 I, XXIII| hogy kezet ne csókoljon neki. S azután bohókás tréfával
128 I, XXIII| ágya mellett álló nőre. Neki is villámlott át az agyán
129 I, XXIII| összetörik. Egy diótörő is elég neki.~– Az itteni ködös levegő
130 I, XXIII| fejedelemnél. Köszönje meg neki nevemben a küldött levelet.
131 I, XXIII| összejön vele, igazán mondhassa neki, hogy az ő orvosságai mellett
132 I, XXIV | politikai helyzetet, mit mondott neki Franciaországról, a bukott
133 I, XXIV | segélypénzt sem küldte meg neki: hatszázezer livre-rel van
134 I, XXIV | visszautasított minden ajánlatot, mely neki kedvező volt, de nem annak
135 I, XXIV | sietett férjéhez. Elmondta neki, amiket Ozmondától hallott.~–
136 I, XXIV | megcsókolá, s azt mondta neki, hogy menjen haza az anyjához
137 I, XXIV | aranypaszomántos dókát varrt neki a szabó? Tüzes mennykőt!
138 I, XXV | parancsolá, hogy hozzanak neki valami szekeret. Kerítettek
139 I, XXV | viselte.~– Éppen jókor – mondá neki a sebesült vezér.~– Sürgetős
140 I, XXV | pillanatra úgy tetszett neki, mintha fölébredne, s azt
141 I, XXV | meghunyászkodnak, és szót fogadnak neki. Egyenkint kisompolyognak:
142 I, XXV | hollónak. Isten fizesse meg neki.~– A holló nem vár fizetést.~–
143 I, XXV | nyújtá a levél után. Nem volt neki elég annak a tartalmát hallania,
144 I, XXV | adja a földi koronáért. Neki a hite a világa. Ő buzgó
145 I, XXV | felkelhessen, ha gyönge, erőt ád neki, ha nem lát, felvilágosítja,
146 I, XXV | szerencsétlen: meg van írva, hogy neki szerencsétlennek kell lenni.
147 I, XXV | sokáig. Mindenütt derogálnak neki. Minden hibáját nagyítják,
148 I, XXV | akkor azt mondják, úgy kell neki, mért ment oda, s cserbenhagyják;
149 I, XXV | Wratislawval. Akkor megmutathatja neki ezt a levelet, s megkérdheti,
150 I, XXVI | tetteiért megbocsátanak neki, azután meg egy pátenst,
151 I, XXVI | eléje jött. – Mit vétett neki a mi zászlónk, hogy elhagyta?~
152 I, XXVI | Azért nem kellett volna neki árulóvá lenni. Ne féltse
153 I, XXVI | Másnap reggel jelenték neki, hogy Pongrácz alezredes
154 I, XXVI | kedves öreg cimborám” volt neki. Maga előtt akarta azzal
155 I, XXVI | megöljék. „Terhére vagyunk neki mi ketten!” – gondolák magukban.
156 I, XXVI | elvált, egy levelet adott át neki, ezzel a szóval:~– Ezt a
157 I, XXVI | elférjen benne: mázsa kellett neki, hogy megmérjék. Az ocskói
158 I, XXVI | fejedelmet menni, amerre neki jobban tetszik. Rákóczi
159 I, XXVI | nemzet! Miért is nem adott neki a sors több ellenséget,
160 I, XXVI | hatalmasan visszavagdal neki, s a nyelvharcban kapott
161 I, XXVI | átment a bánhoz, s hírül vivé neki, hogy a fejedelem tábora
162 I, XXVI | közül.~– Édes fiam – mondá neki a brigadéros. – Te se nézd
163 I, XXVI | a faggyúgyertyát, indulj neki, próbáld meg, ha fel tudnád
164 I, XXVI | dőzsölő kuruchoz, s azt mondom neki, hogy „Lóra, koma, szétverte
165 I, XXVI | hogy szőke fattyú.)~Adjon neki ifjú asszony.~Ne kívánja
166 I, XXVI | azt”? Ha valaki megsúgná neki a nevét, mindjárt megtudná.
167 I, XXVI | körmöd között, ne mondd neki, eredj, mosd le elébb a
168 II, I | Ocskay aztán odadümmögött neki a fülébe.~– Ne kívánj magadnak,
169 II, I | hatalmasan pártját fogta neki a fővezérrel szemben.~Aztán
170 II, II | absolutiót, akkor azt mondá neki a fehér barát:~– Mármost
171 II, II | Pálffy bánt, s elmondom neki, hogy állnak a dolgok, és
172 II, II | feleségétől hozott volna neki izeneteket. Lehet, hogy
173 II, II | a fejedelem elpanaszolta neki a közte és a fővezér közt
174 II, II | nagyon sokan azt hiszik, hogy neki kell a sorban következni.
175 II, III | is bizalmasan elbeszélé neki, hogy az úrasszony a mai
176 II, III | László szépen kezet csókolt neki. A hosszú szarvasbőr kesztyűn
177 II, III | akasztani, azt mondta volna neki, hogy „eredj a koszorúddal
178 II, III | kártyán, s te nem küldtél neki pénzt, hogy az adósságát
179 II, III | bele a dög; széna se kell neki, mégis kitelel. Nézd, milyen
180 II, III | a hegedűdet, s muzsikálj neki, nem bánom. Ő is szereti
181 II, III | után nyúlt, s azt suttogá neki:~– Mikor mégy vissza Pálffy
182 II, III | az öreghez, s azt mondá neki:~– Kedves cimborám. Mondanék
183 II, IV | fejedelem.~A felesége sem írta neki egy szóval se, hogy „jöjj”.~
184 II, IV | lett belőle. Nem jutott neki eszébe. Csak annyit mondott,
185 II, IV | Ez a szó arculverés volt neki. Rosszabb a szégyenpironságnál
186 II, IV | ki van fizetve: nem adósa neki. Itthon nagyobb kincset
187 II, IV | mikor az anyja megmondta neki, hogy szabad átmenni az
188 II, IV | Itthon az apa!” suttogott neki: „Kedves Ferikém!” Egyszer
189 II, IV | visszatérő futárja hozott neki egy csomagot doktor Wolffiustól.
190 II, IV | házamtól haraggal. Én mondtam neki, hogy soha ne lássuk többet
191 II, V | a feleségét, megfogadta neki minden szentekre, hogy úgy
192 II, V | igaz történeteket kellett neki azokat végighallgatni. Milyen
193 II, V | szünet-szüntelenül, nem kellett azt neki vászonra festve mutogatni,
194 II, V | Ocskay László, azt mondá neki:~– Most csak maradj itt
195 II, V | Ozmondára gondolt.)~– Ne higgy neki! Mentül jobban mutatja jóságát,
196 II, V | Ez egy apáca.~– Ne higgy neki! Ha budetini leány azt mondja:
197 II, V | most.~Este aztán elmesélte neki Magdolna asszony, a kerekes
198 II, V | sehogy sem tetszett a legény. Neki nem volt elég gazdag. Ő
199 II, V | jószágot is inscribált neki Rovnyén; most is ott lakik
200 II, V | vizet lehessen beadogatni neki; s ismét megesküdött, hogyha
201 II, VI | Schwechat kapuja nem vétett neki annyit, mikor azt a három
202 II, VI | az ölébe, úgy könyörgött neki, úgy csalogatta ki belőle
203 II, VI | úgy nevetett!… Mondd meg neki, hogy ne nevessen többet
204 II, VII | Blaskovich élő szóval azt izente neki, hogy ha Ocskay belemegy
205 II, VII | erősségében. Ocskay visszaizent neki, hogy csak jöjjön bátran
206 II, VII | el lettek fogadva.~Örült neki még a kuruc is. Bele voltak
207 II, VII | kergetőzésekben is volt neki része. Hát mikor a Spinnerin
208 II, VII | elveszi előle az „új” jóbarát; neki marad az elejtett vadnak
209 II, VIII | Jávorka maradt leghátul; neki a legnagyobb terhe volt:
210 II, VIII | az egy talán! Ne engedd neki, hogy vele összejöjjön! –
211 II, VIII | oda fog menni. Oda kell neki menni! Hiszen csak be kell
212 II, IX | de már az nem sikerült neki. Már annak az ablakán beüvöltötték
213 II, IX | sok „feketelevesnek”, amit neki bizonyosan fel kell kanalazni;
214 II, IX | volt elfogadni azt, amit neki hozok.~– Tartom az arcomat –
215 II, IX | másikat…~Ocskay megadta neki a másikat.~Abban a percben
216 II, X | szelencéjéből, s azt mondta neki, hogy: „Különös gondunk
217 II, XI | képű planéta súgta azt meg neki, aki meghallotta Jávorkáék
218 II, XII | fel az uralkodóhoz, amikor neki tetszett. Különben is nagy
219 II, XII | kocsmai hajcécúért, azt mondá neki az ő kedves barátja és patrónusa: „
220 II, XII | quondam kurucvezér jött neki kapóra, aki ott ült az első
221 II, XII | vissza, most is itt kell neki lenni? Bemargarírozva tartom
222 II, XII | gyertek fel, én kiadom!~Uccu, neki a szomszéd ház kapujának
223 II, XII | alak!~Hát azért kellett neki Bécsbe jönni, hogy ezt meglássa?
224 II, XIII | baj? (Még meg se köszönte neki a baráti segítséget.)~–
225 II, XIII | tiszteletét tenni.~– Itt vagyok neki.~Az ezredes feltett sisakkal
226 II, XIII | nyájaskodásokkal: elmondta neki, mennyire várták az udvarnál.
227 II, XIII | készen volt, jelentették neki, hogy a hintó előjárt! –
228 II, XIII | húszezer tallért adományozott neki. S hogy külső pompa is jelképezze
229 II, XIII | nyakát körülfogta. S tetszett neki az az álom, amit most álmodik!
230 II, XIII | megszabaduljanak tőle, kifizették neki az utalványát, vihette magával.
231 II, XIII | jutalmául donatióba fogja neki adni a császár Lietavát,
232 II, XIII | tulajdon honfitársai szerezték neki ezt a meggyaláztatást, itt,
233 II, XIII | mégiscsak eszébe jutott neki, hogy ki az, aki elől úgy
234 II, XIII | nyert: nyereség – azzal mind neki tartozik.~S még csak azt
235 II, XIII | még csak azt sem mondta neki, hogy: „Isten hozzád, édes
236 II, XIV | odadörmögé a szakállába (neki még volt!): „Funkelnagelneuer
237 II, XIV | s jó nagy helyet adott neki, hogy szétvethesse a lábait.
238 II, XIV | Azonban Heister intett neki, hogy csak hallgasson: „
239 II, XIV | emelte! Ez a küldetés volt neki szánva!~Mit szóljon most?
240 II, XV | esni, azt mind megtéríti neki bőségesen Ocskay László!
241 II, XV | kurucokkal jó barátságban van, ez neki legmagasabb fokú árulással
242 II, XV | hogy Danausok ajándéka neki az a rác harámbasa. Ez egyébért
243 II, XV | még azután is ott kellett neki állni azon a tornácon, ahol
244 II, XV | Ilonkának adta, és kellett neki hallgatni, hogy dübörög
245 II, XV | még azután is ott kellett neki állni és hallgatni, ahogy
246 II, XV | végszavakat: „Isten adjon neki örök nyugodalmat.” Utána
247 II, XV | még azután is ott kellett neki állni, mikor már senki sem
248 II, XVI | hajtotta végre. Ezt meg kellett neki adni.~– No, hanem azt szerettem
249 II, XVI | micsoda parancsolatja volt neki Bercsényitől! Előadja. Egy
250 II, XVI | a hadjárati tervet adta neki utasításba, hogy a Bars
251 II, XVI | fényesen bevégezte, átadott neki a dragonyosok őrnagya, Ebermont
252 II, XVI | az egész dolgot – mondá neki Ocskay. – Holnap még hidegebb
253 II, XVI | még nagyobb hónak megyünk neki. Közeledik Muszkaország.
254 II, XVI | én akarok!”. Ezt írta neki.~Azt a levelet aztán rábízták
255 II, XVI | szépasszonyén! Ide kell neki jönni mindig, ha ki akarja
256 II, XVI | Kétszer kegyelmeztem meg neki, mikor főbe kellett volna
257 II, XVI | lövetnem. Harmadszor nem lesz neki irgalom! Fújjátok, fújjátok
258 II, XVI | Ocskayt igazán harcolni. Neki a viadal csak játék volt
259 II, XVII | már akkor hírül hozták neki a szállingózó emberei, hogy
260 II, XVII | ő azt hitte mindig, hogy neki kebelbarátnéja, Rákóczinénak
261 II, XVII | oda nekik. Pedig oda kell neki őt vinni: máshová nem viheti.
262 II, XVII | elszalasztottad! Mondhatod neki, mint a tót a vízbe ejtett
263 II, XVII | most, mikor azt mondták neki, hogy: „Elrabolták a feleségedet,
264 II, XVII | nem volt vége a tusának.~Neki is főtt, forrott a szívében
265 II, XVII | forrott a szívében valami. Neki is voltak fegyverei! Majd
266 II, XVII | vigasztaljalak-e? – mondá neki Ilonka.~Erre megtörlé a
267 II, XVII | annak a térdeit, azt mondá neki:~– Mondj le róla önkényt!
268 II, XVIII| heverő gyöngyfüzér megmondá neki, hogy itt voltak. Ez volt
269 II, XVIII| levelet is, s az megmondta neki, hogy hová lettek.~Olyan
270 II, XVIII| s szabad bejárata volt neki azon a tilalmas küszöbön.~
271 II, XVIII| Akárhová! Mindegy volt az neki. Délnek, északnak, egyforma
272 II, XVIII| mezőre, s aztán futvást neki az avarnak!~Kerülnie kellett
273 II, XVIII| mikor Ocskay elől futott? Neki csak az az egy félelme volt,
274 II, XVIII| császár híve, nem hibájuk, neki sem hibája; mindig az volt,
275 II, XVIII| érte, meg nem kegyelmezek neki, s ha irgalmat tennék vele,
276 II, XVIII| vett Jávorkától, azt mondá neki:~– Ígérje meg nekem kegyelmed,
277 II, XX | bírt a nyomában maradni. Neki csak harminc lovas kuruc
278 II, XX | meglátom.~Ocskay odanyújtá neki a tenyerét.~– Jaj, teneked
279 II, XX | mondá Ocskay, odadobva neki egy tallért a hízelkedő
280 II, XX | szíve fájdalmáért irgalmazok neki: elviszem egy kolostorba,
281 II, XX | oda bezáratom; azt mondom neki: „barát voltál, légy megint
282 II, XX | meg fog halni, meg kell neki halni!~Örök tisztelője:~
283 II, XXI | előszobában azt mondták neki, hogy várjon. A tábornagy
284 II, XXI | kettő, három; mégsem mondták neki, hogy szabad a bemenetel.
285 II, XXI | legszörnyűbb halál nemével kell neki meghalni, amivel csak országos
286 II, XXI | kegyelem volt!~De meg kell neki halni!~Mikor az ítélet kimondatott,
287 II, XXI | vezért. – No, hát feleljük neki ezt: „Ha kegyelmed levágat
288 II, XXI | Csak annyi időt hagytak még neki, hogy végrendeletet írhasson.~
289 II, XXI | titkát elárulva látta.~– Neki is megírtam ezt. Levelemet
290 II, XXI | ezt. Levelemet te fogod neki átküldeni, végrendeletemmel
291 II, XXII | conventio visszaadatott neki.~A krónika azt mondja, hogy
|