Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 1
jézuska 1
jo 5
jó 289
jóakarólag 1
jóbarát 2
jóbarátot 1
Frequency    [«  »]
306 pedig
295 te
291 neki
289 jó
271 mert
270 hanem
265 lászló
Jókai Mór
Szeretve mind a vérpadig

IntraText - Concordances


    Kötet, fezejet
1 I, I | akinek megártott a sok bevett , ott volt a kenőasszony, 2 I, I | partikularizmus. Hogy volna az az erdélyinek, amit a magyarországi 3 I, I | meg is ver.~Ez csak elég indok volt arra, hogy a 4 I, I | hogy nevess egy kicsit.~ is volna, ha ezen nevetni 5 I, I | pártádat.~– Óh, kedves, édes, anyám. Ez a párta juttatja 6 I, I | a sötét violaszínnél: az mennyegzőre is, temetésre 7 I, I | pisztolyokkal sem durrogatnak.~ előre, a szekérsort megelőzve, 8 I, I | szerette nagyon; s az is nagyon volt hozzá. A vőlegényveszteséget 9 I, I | felelnek , s visszakiabálnak. szerencse, hogy nagy a távolság 10 I, I | az orozva támadók: most kedvük van a prédára ejtett 11 I, I | most, hagymázos agyával: „ lesz, leányom, úgy lesz. 12 I, I | fejte, posajtotta, drága hűsítő, savanykás itallal; 13 I, II | egyebet, mint homokot. S még volna, ha a hátunkba jönne, 14 I, II | tanácsolták a vezérei, hogy lesz szárnyék után látni; 15 I, II | most is megvolna. Hanem egy kard van az oldalán, csak 16 I, II | lesznek valamennyien.~– Nagyon lesz, hát azután?~– Te kiválasztasz 17 I, II | a pucér kardot. A nádas spanyolfal volt a jelmezváltoztatáshoz. 18 I, III | ember, ki az ellenség, ki a barát, mivelhogy már a viseletük 19 I, III | név pedig éppen nem volt hangzású. Ennek a hallatára 20 I, III | Ocskay Lászlónak nagyon oka volt arra, hogy Tiszáné 21 I, III | csak egy maradt hátra, a Tormássy László bácsi: az 22 I, III | ablakból, ki a háztetőről. szerencse, ha minden étel 23 I, III | A nagyasszony mindenik hírnél jobb meg jobb borait 24 I, IV | indokolja a zászlócserélést: egy lakoma kedveért!)~– A nevem 25 I, IV | ezentúlSárady”. Ez csak magyar hangzású név. Azt 26 I, IV | katolikus pap legyen hozzá, meg keresztanya, aztán a paszitában 27 I, IV | felhozták az asztalra a töltött káposztát, hogy 28 I, IV | szólt Ocskay. – A legény vitéz volt, gyámoltalan 29 I, IV | köszönd az életedet, hogy védszentet választottál, 30 I, V | csak hogy becsületes ember, magyar és nemesember legyen; 31 I, V | No, hát mindezekre igen feleletem vanmondá Tormássy. – 32 I, V | fejedelem leveléből; hogy magyar, azt hirdetik a tettei; 33 I, V | hanem még a vallások közötti egyetértést is, ahogy ezt 34 I, V | Nem derék ember-e? Milyen lovas! Milyen vitéz harcos! 35 I, V | Milyen vitéz harcos! Milyen gazda! Mennyire szép alak! 36 I, V | időzünk.~– Óh, az nagyon lesz. De melyiket?~– Válasszon 37 I, VI | curriculum vitae-t nálad?~, hogy nem volt egy tükör 38 I, VI | az anya és leánya. Régi ismerős volt előttük Csajághy 39 I, VI | Csajághy Márton. Szegény Gábornak ő volt a legkedvesebb 40 I, VI | Milyen délceg volt, és milyen ! – suttogá az özvegy. Mennyire 41 I, VI | nem, édes. Nyughatik már bátyád csendesen. Testvére 42 I, VI | halála óráján! Akkor is húgára gondolt, mikor azt 43 I, VII | vidéken. (Nem értek ? Ez is tünemény.)~Nehogy pedig 44 I, VII | olvastatásával térítették el a Brandenburgi Katalint is 45 I, VII | nézve Ocskay László egy igen stratagémát gondolt vala 46 I, VII | mint máskor.~– Adon Isten napot!~– Fogadj Isten!~Csajághy 47 I, VII | Igaz. Akinek a könyvek már barátjai, az nincsen egyedül.~ 48 I, VIII | megfosztott oroszlánt nem háborgatni.~Az mégis fülébe 49 I, VIII | kegyelmed, mert az olyan katona, mint más; az asszonyát 50 I, VIII | zászlót, ami éppen fehér volt. lesz sebkötőnek!~Bercsényi 51 I, X | ő most: hogy mi lenne a haditerv. S ha kitalálták, 52 I, X | kivihetetlen ábránd! Most idő nyílt ! Az alkalom 53 I, X | tárháza volt a bőségnek. földe, szorgalmas népe. 54 I, X | velem jönni? – Megint olyan helyre?~De nagy örömrivallással 55 I, X | vadászóhelye.~Ocskaynak helyismerete volt ezen a 56 I, X | ajtajának.~Hanem az nagyon ajtó volt: erős kovácsolt 57 I, X | Ocskay átlátta, hogy itt lesz visszavonulásra gondolni.~ 58 I, X | és megették, nem mintha lett volna, de a dicsőségért: 59 I, X | dicsőségért: az egyiknek a bőre lesz kacagánynak Ocskay 60 I, X | Balázs uram számára. Csak virradat felé hagyták ott 61 I, XIII | kopp”! – Egy nap úsznak a borban, másnap a pocsóta 62 I, XIII | azonkívül az a rendkívüli tulajdona is megvolt, hogy 63 I, XIV | diadalból állt; hanem a sors segített azt neki könnyűvé 64 I, XIV | mészárosoknak készpénzért. A pénz volt az ő hadainak zsoldra, 65 I, XIV | mindennap száz meg száz ember pihent meg azokban. 66 I, XIV | gonoszul elkövettek. Volt feleségem: derék, hűséges 67 I, XIV | visznek magukkal.~Mindezekről eleve értesítette Ocskay 68 I, XIV | amilyen tréfás cimbora volt a társaságban, olyankatonának 69 I, XIV | atársaságban, olyan katonának ismerte mindenki 70 I, XIV | produkálta mind a kettőt: a katonát meg a víg cimborát. 71 I, XIV | tiszt is. Átaljában az a regula volt, hogy hadifogoly 72 I, XIV | Cicero nyelve pedig mindenre , csak hadászati értekezésre 73 I, XIV | trajectus est).~Még egyébre is volt Sárody. Mint régi osztrák 74 I, XIV | amilyen igaz, hogy az én öreganyámat szurokba mártattad, 75 I, XIV | gyalogcsapatjának az élén Balahó uram a hosszú pallosával. 76 I, XIV | gyilkos! Nesze nagy fejednek!”~ szerencséje Heisternek, 77 I, XIV | lecsaphatott volna.~Szegény Balahó! Nem mondta hiába: 78 I, XV | könnyedén elszáguldott előlük telivér paripáján.~Hanem 79 I, XV | aztán megtudta, hogy mi szándékkal vannak iránta. 80 I, XVI | XVI. A szolgálat jutalma~Délig 81 I, XVI | templomával. Tele volt a levegő hírekkel. A kuruc sereg 82 I, XVI | a díszlakomához. Maga a lakoma is a gyönge oldalai 83 I, XVI | kelletek a testemhez közel. lesz nektek Beckóban, onnan 84 I, XVII | dolgot…~– Énnekem van egy tervem.~– Mondd el!~– De 85 I, XVII | tűrök, véle szenvedek; se , se rossz dolgában soha 86 I, XVIII| különben is szüksége volt időhaladékra, amíg a saját 87 I, XVIII| s olvashatókká lesznek. lesz megkísérteni!” – A 88 I, XVIII| sejtelmed megsúgta, hogy nem lesz azokat másnak is meghallani, 89 I, XVIII| okos ember, az nem lehet rebellis. Aki nagyon aggódik 90 I, XVIII| az már félig renegát. A forradalmárnak ne legyen 91 I, XIX | atyamestere becsületes, német ember volt, aki sokkal 92 I, XIX | puskaport. Ozmondának rettenetes mulatsága volt vele; amíg 93 I, XIX | szigetében van nekem egy ismerősöm: mondjuk, hogy „ 94 I, XIX | lábadozófélben van már, hogy egy szóért meg egy jótett elkövetéseért 95 I, XIX | maga mellé véve kétszáz lovasát, azoknak az élén 96 I, XX | Csajághynak. Ez a példányképe a barátoknak.~ is elragadt 97 I, XX | nevetés.~Ocskay megszorítá a barát kezét.~– Mennyivel 98 I, XX | babérait tépte. Tehát nagyon pihenő lehetett.~Tréfált 99 I, XXI | lesz, tovább megyek. Akkor utazni a cigánynak.~– Csak 100 I, XXI | maradt. Még csak látni sem azt, hogyan dolgozik más! 101 I, XXI | napok következtek, igazi szénagyűjtő idő. Fel is 102 I, XXI | használta az egész háznép a időjárást, s reggeltől estig 103 I, XXI | látjuk kegyelmedet. Lesz pörkölt tokány csipedettel 104 I, XXI | akkorra őt is meghozta a drága pörkölthúsillat az erdei 105 I, XXII | keresztül-kasul kergetőzött. Megannyi ismerős. Egy pillanatig 106 I, XXII | lehetett kedvetlen találkozás: barátné vagy ellenség. Ozmonda 107 I, XXII | Rájött nagyhamar, hogy mire másoknak az az arcfesték. 108 I, XXII | udvarol. Ezt ő nem tartja szokásnak.~A gyönge teremtés 109 I, XXII | ez nagyobb virtus, mint gazdasszonynak lenni.~Most 110 I, XXII | fénytől ragyogott. Ezalatt alkalma volt Ozmondának 111 I, XXII | meg Ilonkát.~– Mi a neved, fiú? – szólt hozzá Ocskay.~ 112 I, XXII | palóc vagy.~– A vaóna nekem ; mert akkor a palóc ülne 113 I, XXII | bán. – Mai napság ugyan kalendáriuma van a porkolábnak. 114 I, XXII | pribék vagy. Megölted az én uramat. – Elvetted az édes 115 I, XXII | akik lehetnek valaha igen barátok, s igenellenségek.~ 116 I, XXII | igenbarátok, s igen ellenségek.~Reggel kilenc 117 I, XXII | Pozsonytól odáig azonban két napi járó az út legjobb 118 I, XXII | fejedelemnőt.~– Szerencsés napot kívánok felséges asszonyomnak!~ 119 I, XXII | kérdését. Egészségem nagyon , hála a mindenhatónak, s 120 I, XXII | testileg-lelkileg épek és egészségesek, órában legyen mondva! – 121 I, XXII | nagyobbik igen szelíd, komoly és tanuló; már latinul is olvas 122 I, XXII | szemei előtt.~– Szabad e hírrel visszaszáguldanom 123 I, XXII | beszélgetés alatt. Pedig sok alkalma lett volna hozzá, 124 I, XXII | A fejedelemnő nagyon pirosítót használ. Tegnap 125 I, XXIII| József, személyes ifjúkori barátja volt Rakóczinak; 126 I, XXIII| kaphatnak; ha veszt, az is , ha nyer, nyerni hagyják 127 I, XXIII| férjét kereste.~– Ugyan, édes urammonda Ocskaynak, 128 I, XXIII| legjobban meggyógyítaná egy szó, amit a fejedelem papirosra 129 I, XXIII| sort írta a lapra.~„Édes hívem.~Megengedj, ha nagyon 130 I, XXIII| Szüksége lesz kegyelmességednek meleg fürdőkre; azoktól 131 I, XXIII| megsértett doktor! Nagyon volt!”~S attól a kacagástól 132 I, XXIII| ködös levegő okozza azt. volna ezt a helyet elhagyni.~– 133 I, XXIV | küldetett a kísérettel. Azok előre mentek, hogy hamarább 134 I, XXIV | mind leprédikálta. Igen cseh-németséggel olyan szépen 135 I, XXV | fény elé tartá. Így igen céltáblát mutatott a sáncot 136 I, XXV | orvos akar lenni, s mindenik barát tud valami csalhatatlan 137 I, XXV | másik hideg. S az a kettő minden betegség ellen?~– 138 I, XXV | hogy az életért imádkozni .~– Majd visszatér még a 139 I, XXV | Hiszi hát kegyelmed, hogy a ima még azt a betegséget 140 I, XXV | töltötte be szívemet drága anyánk évangéliumi jó híre 141 I, XXV | drágaanyánk évangéliumi híre felőled”.~Hm! Evangéliomi 142 I, XXV | felőled”.~Hm! Evangéliomi hír! – Az apáca azt is csak 143 I, XXV | fejedelemnővel, s ezúttal Eleonórának szelleme sugallta azt, hogy 144 I, XXV | ennek minden cseppje éget. barát vére volt. Édes rokonomé. 145 I, XXV | élek; ha meghalok, az is . Azt teszi velem Isten, 146 I, XXV | embernek megengedi, hogy legyen; ha bűnbe esett, 147 I, XXV | születése órájában, ki legyen , ki legyen rossz. Ki ragyogjon 148 I, XXV | urak közül egyik sem az. partizánvezérek, de arra 149 I, XXV | kisebbítik. Ha bort iszik s kedve van, azt mondják, 150 I, XXVI | akinek terhére van az élet, s áron akar túladni rajta.~ 151 I, XXVI | arra számított, hogy milyen lesz a hadseregét a szép 152 I, XXVI | Bottyánt külön megtámadja, siker bíztával. – S most 153 I, XXVI | látja végüket; kivált ahol a borhoz még annyititulus 154 I, XXVI | ahol a jó borhoz még annyi titulus bibendi is van, 155 I, XXVI | válaszolt.~– Ha én olyan hadvezér volnék, mint amilyen 156 I, XXVI | hadvezér volnék, mint amilyen orátor kegyelmed, úgy meg 157 I, XXVI | bánnak, hogy a Cinka Panna kedvét elrontsa.~Hahaha!~ 158 I, XXVI | neve: eleven álom. Milyen lett volna, ha egyszerre 159 I, XXVI | ismerném! A cigányasszonyok bort isznak, amíg szépek. – 160 I, XXVI | megveszni, elveszni. Az a !~A hegedű ott künn a tornácban 161 I, XXVI | keveredve. Most van itt a alkalom, egy merész csapással 162 II, I | akarnak férni.~No, az az egy volt a dologban, hogy a 163 II, I | kegyelmed. Jobb lesz, ha mint barátok válunk el egymástól, 164 II, I | el egymástól, azaz hogyellenségek: kegyelmed se 165 II, I | beszéd keveredjék belőle: nem volna, ha kilőnénk egymásra 166 II, I | pisztolyainkat?~– De ez lesz.~Aztán mind a ketten 167 II, I | összeszedni.~Ez arra volt , hogy Ocskay László mellől 168 II, II | feleség otthon? Az áldott asszony, aki férjében egy 169 II, II | vétetni. Ocskay László uramat lesz értesíteni, hogy ha 170 II, II | valóját.~Nincs már ott a barát közelében, aki kemény 171 II, II | alunni a dutyijába, s egész hitében utánaküldte Ocskay 172 II, III | Ocskay idejében már mind cimboraságban éltek a tót 173 II, III | palotáshaddal megrakva, karban tartá: oda ugyan 174 II, III | tette tiszteletét, ami igen véleményt támasztott kegyes 175 II, III | Így pedig ötven-hatvan fegyveres vitézt be lehetett 176 II, III | bárcsak a legbizalmasabb barátai előtt is; most pedig 177 II, III | le nem taposta. Abban a hírben állt, hogy semmiféle 178 II, III | amivel írást olvasni közelből , de messziről embert megismerni 179 II, III | messziről embert megismerni nem .~– Ejnye, de okos pápaszemre 180 II, III | öcsécském?~– Amennyit akarsz.~– lesz ezer arany?~– Egészen 181 II, III | lesz ezer arany?~– Egészen lesz.~– Csakhogy a pénzemet 182 II, III | elrabolnák, felvernének érte. lesz, ha foglalóba adok 183 II, III | adok ötven aranyat?~– Az is lesz.~– De én ezt a kincsesládát 184 II, III | éhes az ember! Aztán ami és drága, hozasd elő!~Gáspár 185 II, III | ígértem neked mást, mint vacsorát. Punktum. Azontúl 186 II, III | menyének szokás lenni.~– Ah! estét, Ocskay uram! Ezer 187 II, III | le a torkán.~– Talán nem az a tokány?~Biz az kozmás 188 II, III | nem hallik ide a cincogás.~ ember ez a Gáspár úr addig, 189 II, III | jutott Cinka Pannának a tanácsa.~– Mit is mond az 190 II, III | nyakadon! – Ezzel fogadta reggel fejében a gazda a 191 II, III | ördög.~– Ne félts tőle: emberem az nekem.~Ozmonda 192 II, IV | Wolffiustól. Ezt valódi barátjának tartá.~A felbontott 193 II, IV | haragudjál meg érte, édes uram, ha én teneked most 194 II, IV | gyöngéden beszélgetett hozzá:~– angyalom voltál mindig; 195 II, IV | egy erős vár, Lietava. A Lengyelné nagynénéd vára, 196 II, V | eresztette: azt mondta, hogy nem az alvó gyermeket éjjel 197 II, V | Magdolna asszony. – Nem az embernek olyan nagyon 198 II, V | néztél?~– Budetin!~– „Minden lélek dicséri az urat!” 199 II, V | való, az egy igen áldott teremtés. (Ilonka Ozmondára 200 II, V | S oda ne ereszd a drága uradat hozzájuk, mert amilyen 201 II, V | völgyén. – Forgách egy kedves barátja lakott itt a sztremói 202 II, V | meg egy Illésházy, milyen fonó az ő szíve választottja ( 203 II, VI | szót; aztán hoznak nekik bort, fehér cipót, tele 204 II, VI | vessék! – Hallod-e, az nagyon gondolat volt tőled, hogy 205 II, VII | vendége számláját készíti.~– ebédet adott a menyemasszony?~– 206 II, VII | felé. Vele volt kilencszáz vitéz huszárja, Bécs rettegtetői; 207 II, VII | indulót fúvatott a vezér, kedvvel ült mindenki a lovára: 208 II, VIII | hazája; az ne tudja, mi , mi rossz, az ne ismerjen 209 II, IX | IX. A feltalált régi barát~Ocskay utazott fel 210 II, IX | wieder.” Most is olvasható a messzeségből is. Jó volna, 211 II, IX | olvasható a jó messzeségből is. volna, ha levakarhatná onnan!~ 212 II, IX | hogy a postaszekér jön, s igyekezettel kitérjenek 213 II, IX | nevének.~– Hanem mármost mégis lesz bevárni a társzekeret – 214 II, IX | Ocskay László megtartotta a magyar szokást, hogy mikor 215 II, IX | hagy vinni a vámon. Azért lesz, ha a szekér egyszerre 216 II, IX | eresztették nagy sietséggel a vámos urak, pedig ugyancsak 217 II, IX | elemózsiát, az átalagokat. nagy szoba volt az, elfért 218 II, IX | volt a gyász. Ezt pedig volt megtartani a nagy császárvárosban; 219 II, IX | elnyertem.~– Hálás vagyok a szándékért – szólt Ocskay 220 II, X | kuruc!~Maga is nekivágott Ocskay László, s kézzel-lábbal 221 II, X | türelem madzaga, s összeszidta magyarul a kérdezőnek minden 222 II, X | meginvitáltam, s aztán még egy közös barátunk lesz jelen, igen 223 II, X | nekik kettőjüknek közös barátjuk, s amellett igazi 224 II, X | meggondolta, hogy az oroszlánt sem háborgatni, mikor lakomázik; 225 II, X | pontban tizenkettőre. A közös barát már talán éhes is 226 II, X | meglepetés várt. Az a mi közös barátunk senki sem volt 227 II, X | politzeiregistratura főnöke. barát reggel óta.~– Herr 228 II, X | Federreiter úr meginvitálta a két barátot másnap estére, oda 229 II, X | felejthetett nála az ő kedves cimborája, hogy olyan sürgetős 230 II, X | hetenkint kétszer: az is mulatság volt. Megnézte 231 II, XI | Hát ha az is van olyan vitéz, mint ő? Hát akkor 232 II, XI | Hiszen éppen az ilyen hely a gyilkolásra: ez a mély 233 II, XII | egész városnegyed üresen: menedék mindenféle napvilágkerülő 234 II, XII | kocsmája becsületéért és a cimboraságért.~Időnyerésről 235 II, XII | miről van szó; csak úgy a mulatság végett keverkedett 236 II, XII | előnye fölött, s ez nagyon időhaladékot szerzett.~– 237 II, XIII | megkérdezték tőle, hogy barát-e, vagy sem. Mind 238 II, XIII | barát-e, vagy sem. Mind barát volt.~Ocskaynak a 239 II, XIII | Hagyd el – biztatá a barát. – Az rád nézve a 240 II, XIV | parasztosan.~– Akkor hát ugyan , hogy Blaskovich uramnak 241 II, XIV | számára a támlásszéket, s nagy helyet adott neki, 242 II, XIV | fegyvertelenek ellen! Erre nem leszek !”~Ritschán mondhatta ezt – 243 II, XIV | háza, s benne lakik az a teremtés, aki nekem annyi 244 II, XIV | csak ugyanegy munka ez.~ katona az ilyen munka előtt 245 II, XIV | beszélgetett azzal a vasszájú baráttal. Belefújt, s az 246 II, XV | napának, aki a kurucokkal barátságban van, ez neki 247 II, XV | jámbort az udvar közepén, s sort veretett .~– Mert 248 II, XV | mellényt, az én szerette fiam, Gáborom köntösét, 249 II, XV | úgy tegyétek oda. Oh, édes fiam! Hol van az a te erős 250 II, XV | milyen szépen ég a vár.~ idő vártatva megint hallja 251 II, XV | nézek annak a mumusnak!~– lesz, generális uram.~Ocskay 252 II, XVI | Ha találtak valamit enni, volt; ha nem, koplaltak. – 253 II, XVI | keservesen: „Óh, anyám! Édes anyám!”~– Ne anyázz mostan! 254 II, XVI | készüljön az elfogadására!~– leszmondá Ocskayné. – 255 II, XVI | eszik a farkasok), s ha szerencséje lesz, hogy kap 256 II, XVI | kincseit kíséri ugyan ötven lovassal; de azértlenne, 257 II, XVI | ötvenlovassal; de azért lenne, ha maga Ocskay eléje 258 II, XVII | merre vannak a szobák. lesz lefektetni a kicsikét, 259 II, XVII | átkozott kurucok! Csak tessék. melegek a szobák. Dél óta 260 II, XVII | benne voltál.~– Oda éppen helyre fogják vinni. Tudhatod 261 II, XVII | azonfelyül Ozmondát is –, remény fejébenegy Deo 262 II, XVII | menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan ember volt, hogy szerette 263 II, XVII | szomorúságában! – Köszönöm, lélek.~Ozmonda érzé, hogy 264 II, XVII | fel Ilonka. – Tudd meg, barátném, és essél kétségbe, 265 II, XVII | Az a te bátyád volt: a Tisza Gábor!~Ilonka felsikoltott. 266 II, XVII | tudjon írni.~„Kedves uram: Ocskay László!~Ezen levelemmel 267 II, XVII | hoztál a lelkemre, édes uram, Ocskay László, de 268 II, XVII | voltál az, aki az én szegény bátyámat, az én szeretett 269 II, XVII | elég.~Isten hozzád, édes uram. Szeretlek, leszek 270 II, XVIII| eszébe jutott, hogy egy éjt kívánjon a mellette 271 II, XVIII| köszönte:~– Nyugodalmas éjszakát, kedveskéim! Mind 272 II, XVIII| hogy a férje utoléri.~– Óh, emberek! – lihegé a fáradtan. – 273 II, XVIII| meg; de megjutalmaz érte a Isten. Vegyetek fel a szekeretekbe, 274 II, XVIII| Ocskay Lászlót.~– Óh, édes barátom! – könyörgött Ilonka. – 275 II, XVIII| Ilonka. – Ha valami kis emlékezettel van még kegyelmed 276 II, XVIII| be lettek fogva a lovak. erős székely kabalák voltak 277 II, XVIII| ponyvaernyő alá; bundákból ágyat csináltak a számukra, 278 II, XVIII| talán többet tudok. Nem lesz-e, ha elviszem kegyelmedet 279 II, XVIII| szeretik kegyelmedet, s igaz, lelkek. Hogy a bán a császár 280 II, XVIII| nem akar menni.~– Valóban lesz; köszönöm atanácsot.~– 281 II, XVIII| Valóbanlesz; köszönöm a tanácsot.~– No hát most 282 II, XVIII| megragadja vele.~– Óh, édes barátom, igaz emberem! 283 II, XVIII| Isten a jövő találkozásig, Ocskay László! Ha ugyan 284 II, XVIII| tarsolyodba. Ez szerencsetallér.~ volt, hogy így tréfált: 285 II, XX | irányában megint megkerülni a előre haladt áldozatot, 286 II, XX | madarat elfogja kegyelmed, egynehány aranyat adok.~ 287 II, XXI | hogy miért jött ez.~Angyali szíve közel volt hozzá, 288 II, XXI | mind a hármat; férjének barátjai voltak. Az érsekújvári 289 II, XXI | viszontorlásul három derék hazafit, három hajdani jóbarátot.~


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2008. Content in this page is licensed under a Creative Commons License