Kötet, fezejet
1 I, I | kezében, hanem Tormássy László uram, a kérő násznagy, akinek
2 I, I | ilyen világot.~Tormássy László bátya atyafiságos szóval
3 I, I | nagyasszony pedig zokogva borult László bátyja nyakába.~– Úgy, úgy!
4 I, II | A második hadnagy Ocskay László. Ennek a viseletén már meglátszik,
5 I, II | vissza Borbély Balázs.~Ocskay László azonban csak a kardjával
6 I, II | partra.~Ekkor aztán Ocskay László is belezúdítja lovascsapatját
7 I, II | hagyd magad! – rivall Ocskay László a víz közepéből Borbéy Balázsra,
8 I, II | csillog az öklében. – Ocskay László beváltotta szavát; a labancok
9 I, III | van a hírnek dolga Ocskay László nevével. Ha beszegődött
10 I, III | igazságért még Tormássy László uramtól is jött levélben
11 I, III | maradt hátra, a jó Tormássy László bácsi: az még odafincoltatta
12 I, III | van. Bizonyosan pápista.~László bácsi elnevette magát.~–
13 I, III | a paréjt – szólt Ocskay László szelíd mosolygással –, de
14 I, III | vizet kérek – szólt Ocskay László. Maga sietett azt neki elhozni
15 I, III | mindenféle levelekkel.~Ocskay László az íródeákjának, Tallósy
16 I, III | következőt:~„Egyedül Ocskay László volt az, aki megnyerte a
17 I, IV | nemzet? – kérdezé Tormássy László.~– Cseh biz az, Isten bűnül
18 I, IV | lecsapva az asztalra Tormássy László. – De ilyen névvel ugyan
19 I, IV | szétnyitotta a markát Tormássy László, a nagyasszonynak a cifra
20 I, IV | olyan halandó, aki Ocskay László uramat diadalútjában feltartóztatja
21 I, IV | druszám! – súgá oda Tormássy László Ocskaynak. – Nem tetszik
22 I, V | nagyasszonynak Tormássy László nagybátyja –, most hevenyében
23 I, V | most hevenyében Ocskay László urammal még egy vár ostromához
24 I, V | mondá Tormássy. – Ocskay László uramnak hogy becsülete van:
25 I, VI | szavakra azzal felelt Ocskay László, hogy mindkét kezét nyújtá
26 I, VII | nyugalmát, arra nézve Ocskay László egy igen jó stratagémát
27 I, VII | hogy serénykedjék Ocskay László uram Léva várát hevenyében
28 I, VII | esett a bátyád, Tormássy László is.~– Mért nem tartotta
29 I, VII | volna csak itten Ocskay László, majd nagyot fordulna egyszerre
30 I, VII | édesanyja: Zsuzsánna.”~Ocskay László fogta az övébe dugott ónrudat,
31 I, VII | Engedelmeskedem. – Fia: László.”~Azt a levelet otthagyta
32 I, VII | várat visszavettem. Tormássy László uram feje leitta magáról
33 I, VII | feleségemet. – Engedelmes fia: László.”~
34 I, IX | Hónapok múltak el, hogy Ocskay László nem kapott hazulról semmi
35 I, IX | Mi történt itten?~Ocskay László sarkantyúba kapta a lovát,
36 I, XI | szép szeme miatt Ocskay László párbajban agyonlőtte Tisza
37 I, XI | szép szeme miatt Ocskay László párbajban agyonlőtte Tisza
38 I, XIV | esküdött. Még azonfelül Ocskay László maga lóhátról tartott nekik
39 I, XIV | visszasietve, azt dörmögé Tormássy László, a nyárádi hajdúk kapitánya
40 I, XV | hagyott Nagyszombatba, Ocskay László még akkor is ott nyargalászott
41 I, XV | volt többé sereg.~És Ocskay László még mindig azt hitte, hogy
42 I, XV | magyar! Én vagyok Ocskay László!~– Hahhó! – kiálta fel erre
43 I, XV | szólal meg a mezőn, s Ocskay László egy csapat kuruc lovast
44 I, XV | motyogja magában Ocskay László. – De hát hogy vagyok én
45 I, XV | saját magát látná Ocskay László.~– De hát ki az az ember
46 I, XV | nem jókor – dörmögé Ocskay László.~– Siessünk innen, vezér
47 I, XV | messze elhallik!~Mikor Ocskay László, öccsét és Pongráczot előre
48 I, XVIII| hajdúság oda is utána.~Ocskay László a Vág partjáról intézte
49 I, XVIII| meglehet – szólt Ocskay László. – De én azért mégsem engedem,
50 I, XVIII| Mikor Ozmonda és Ocskay László suttognak egymással, azt
51 I, XVIII| Igen.~– A neve: „Ocskay László!”~Ocskay összerezzent. Hát
52 I, XVIII| engem főbe lövet. Ocskay László odaállíttatja Ozmondát a
53 I, XVIII| az arckifejezését.~Ocskay László sokáig hallgatott, kereste
54 I, XVIII| egymással szemközt, hanem Ocskay László és Csajághy Márton. Két
55 I, XIX | kegyelmetek részén Ocskay László uram feleségével.~Ozmonda
56 I, XIX | nemsokára ezen is segít Ocskay László. A Veres-hegyre húzat fel
57 I, XIX | cserében odaadnak Ocskay László ezredes uramnak a feleségeért.
58 I, XIX | nap alatt itt volna Ocskay László uram angyalával, cserébe –
59 I, XIX | Ritschán! – hördült fel Ocskay László ez alak láttára; s arca
60 I, XIX | Úgy hagyják ott.~Ocskay László siet a maga hintajába emelni
61 I, XX | férje karjai között.~Ocskay László úgy olvas ez arcban, mint
62 I, XX | jobbakat – szólt Ocskay László. – A fejedelem őfelsége
63 I, XX | Isten!~E szóknál Ocskay László térdre bocsátkozék, s a
64 I, XX | Végig elbeszéli azt Ocskay László, hogyan szabadította meg
65 I, XX | mégsem mondott el Ocskay László a feleségének. Azt a rövidke
66 I, XX | mondta, hogy „No, ha Ocskay László Rákóczi villáma volt, akkor
67 I, XX | Nevetett azon Ocskay László, mikor a fülébe ment. –
68 I, XXI | Repülj, fecském”~Ocskay László most már átengedte a Cinka
69 I, XXI | Cinka Panna – szólt Ocskay László –, mikor látogatsz meg ismét,
70 I, XXI | fejedelem egyenesen Ocskay László uramat akarja megbízni ezzel
71 I, XXII | császár egészségére Ocskay László ürített poharat, míg a fejedelemre
72 I, XXII | Ozmondától hallott. Ocskay László azt mondta erre Ilonkának:~–
73 I, XXII | felesége számára.~Ocskay László Ilonka szemébe nézett. Olvasta-e
74 I, XXII | ülni.~Azalatt, amíg Ocskay László, a fejedelemnő kívánatát
75 I, XXII | Úgy történt, ahogy Ocskay László megmondá.~Újlakon túl, mikor
76 I, XXII | megérkezett a domb elé, Ocskay László előrevágtatott a fejedelem
77 I, XXIII| odébbálltak. Csak Ocskay László maradt ott, megvárva, míg
78 I, XXV | uralkodó vonás volt Ocskay László jellemében: a „gavallérság”.
79 I, XXV | könnyen célbavehetők.~Ocskay László, hogy példával lelkesítse
80 I, XXV | fogja a fegyver.”)~Ocskay László, amint a lova alól kiszabadíták,
81 I, XXV | A címén ez áll: Ocskay László brigadéros uramnak, az én
82 I, XXV | bezárni.~– Kik?~– Te! Ocskay László. És mindazok, akik veled
83 I, XXV | tehetséggel bír: Ocskay László, akit én távolról is, közelről
84 I, XXV | a fejedelemnek: „Ocskay László uram felől rossz szél fú!” –
85 I, XXVI | Megmondta a nevét.~Ocskay László rettegni kezdett önmagától.~
86 I, XXVI | áruló a szívében. De Ocskay László nem a hírt, nem a dicső
87 I, XXVI | császáriakhoz. Hivatkozik Ocskay László lovagias érzületére, hogy
88 I, XXVI | valamennyinél drágább, Ocskay László. – Hát ennek mi az ára? – „
89 I, XXVI | egymással. – Most Ocskay László behívta őket magához a táborkarába.~–
90 I, XXVI | mindig körülötte.~– Az én László bátyám valamitől félni látszik –
91 I, XXVI | orgyilkokkal kerülgetik?~– Nem az. László bátyád védelmezi magát velünk –
92 I, XXVI | számára Bécsből.~– De azokat László bátyám mind híresen elutasította
93 I, XXVI | küldelek – szólt Ocskay László, s keményen megszorítá mind
94 I, XXVI | határon átléptek, Ocskay László a testvérét Stampsennek,
95 I, XXVI | Pálffyval elbánt Ocskay László meg Vak Bottyán. Ausztriába
96 I, XXVI | volt a gaudium. Csak Ocskay László maga volt méla és kedv nélkül.
97 I, XXVI | kérdezé tőlük Ocskay László.~Azokat különösen jól tudták.~–
98 I, XXVI | a bán? – motyogá Ocskay László. – Pálffy verte szét a fejedelmi
99 I, XXVI | taszított egyet, hol Ocskay László rántott másikat, mind a
100 I, XXVI | tanúm, hogy készek vagyunk, László bátyámmal együtt, ebben
101 I, XXVI | már határozottan Ocskay László pártjára állt.~– Engedjen
102 I, XXVI | nem hallottunk; mi, Ocskay László alvezérei mindenben szolidaritást
103 I, XXVI | nótát a tárogatóddal!~Ocskay László lelkében olyan sivatag támadt,
104 I, XXVI | elrontsa.~Hahaha!~Ocskay László nem készült most már sehová.
105 I, XXVI | megszolgálva a dicséret! – „Ocskay László iszik, míg mi futunk!” –
106 I, XXVI | Kend másra! – „Csak Ocskay László nyerte el a becsületet!” –
107 I, XXVI | már: megfogtalak!”~Ocskay László elbűvölten nyúlt a leány
108 I, XXVI | evetke, siklott ki Ocskay László keze közül, félreszökve
109 I, XXVI | Késő dél volt, mikor Ocskay László mély mámorálmából életre
110 II, I | nagyszombati nótát, Ocskay László pedig sarkantyúba kapta
111 II, I | alunni – mondá nekik Ocskay László. – Megérdemeltétek: sokat
112 II, I | hozott levelek: „Ocskay László brigadéros uramnak. Ibi,
113 II, I | védőseregét szaporítani; Ocskay László pedig menjen a hegyek között
114 II, I | arra volt jó, hogy Ocskay László mellől el legyen távolítva
115 II, I | megszűnt az őrállás Ocskay László fölött. Akik vigyáztak rá,
116 II, I | hamarább, mint maga Ocskay László?~
117 II, II | fejedelem táborából. Ocskay László egy régi kedves iskolatársát
118 II, II | ájtatosan letérdelve Ocskay László elé.~– Isten bocsásson meg
119 II, II | otthagyta a töviseket Ocskay László szíve elevenéig verve.~Már
120 II, II | Felföld magára maradt.~Ocskay László megindult a végőrön álló
121 II, II | cigányleányt a mi Ocskay László brigadérosunk hadiszállásán
122 II, II | is beszélik, hogy Ocskay László uram felől rossz szél fú!
123 II, II | fejeik fognak vétetni. Ocskay László uramat jó lesz értesíteni,
124 II, II | köztudomású, hogy Ocskay László kincseket halmozott össze
125 II, II | Okolicsányit, Bezerédyt. Ocskay László, a hős: no, az már el van
126 II, II | de hát a másik: Ocskay László, a kalandor! Annak átkozott
127 II, II | Lászlóra: csak egyedül Ocskay László maga – de holt volt „az”
128 II, III | várat választotta Ocskay László haditerve alapjául. Arra,
129 II, III | az ábrándkép volt Ocskay László.~Egy évtizede volt már,
130 II, III | szembe akad vele.~Ocskay László szépen kezet csókolt neki.
131 II, III | vámosoknak, hogy Ocskay László öcsémet, famíliáját, amikor
132 II, III | Estefelé járt, mikor Ocskay László négylovas szekerével a budetini
133 II, III | Kinek hínak?~– Ocskay László!~– Micsoda? Az a gézengúz?~–
134 II, III | asszony a háznál.~Ocskay László odasúgott az öreg fülébe:~–
135 II, III | ilyen bolondnak, mint Ocskay László, milyen könnyű valami olyan
136 II, III | Óh nem! Az az Ocskay László, akit én kerestem, akit
137 II, IV | veszett cserebüly.~Ha Ocskay László ezt a szót meg nem hallottá
138 II, IV | mondott? – Eredj oda, Ocskay László, ahol vádolnak; – lépj oda
139 II, IV | ért, mint az egész Ocskay László, aki csaknem oda volt nőve
140 II, V | környezetének.~Mikor Ocskay László odahozta a várába a feleségét,
141 II, V | Mikor elvált tőle Ocskay László, azt mondá neki:~– Most
142 II, V | amilyen igaz, hogy Ocskay László tiszta színarany, olyan
143 II, VI | Zsolnáról Budetinba Ocskay László. Nagy messzeségben követte
144 II, VI | sem veszi észre. Ocskay László pedig diadalra fogja őket
145 II, VII | remekjátékos végigjátszott.~Ocskay László megkapta az izeneteket Blaskovichtól
146 II, VII | Ebeczky dandárával jött Ocskay László elé a Nyitra völgyén.~Budetin
147 II, VII | mikor egyszerre Ocskay László előrevágtat, s a túlsó félről
148 II, VII | lenni kegyelmednek.~Ocskay László önérzetes mosollyal vonta
149 II, VII | nagyon várják.~…Tehát Ocskay László megy föl Bécsbe… egyedül,
150 II, VIII | Elárulta hazáját Ocskay László. Meghal ezért Ocskay László!”~
151 II, VIII | László. Meghal ezért Ocskay László!”~A menekült kurucok szétrobogtak
152 II, IX | Abban a hintóban Ocskay László generális ül.~Erre a névre –
153 II, IX | Tudniillik, hogy Ocskay László megtartotta a jó magyar
154 II, IX | valami hatása az Ocskay László névnek.~Hej, nem rég volt
155 II, IX | kicsoda az úr?”.~– Én Ocskay László tábornok vagyok.~A vámos
156 II, IX | bécsiek, hogy ki az az Ocskay László! Volt hozzá egynehányszor
157 II, IX | Elárulta a hazáját Ocskay László!”, s ott már puskalövésekkel
158 II, IX | méltányolni fogják. Ocskay László nem kegyelemkeresve, hanem
159 II, IX | fogják találni, hogy Ocskay László mit ér. – De hát történjék
160 II, X | is nekivágott jó Ocskay László, s kézzel-lábbal majd szétrúgta
161 II, X | forintot! – kiálta oda Ocskay László, s még három forint árát
162 II, X | és mi a címe.~– Én Ocskay László generális vagyok.~Erre a
163 II, X | színűt, abba írta be Ocskay László nevét, olyan gépies flegmával,
164 II, X | fogják énekelni.~Ocskay László filozófi nyugalmat akart
165 II, X | fejüket ne érje. Ocskay László maga maradt a borral öntözött
166 II, XII | amelyet az éjjel Ocskay László bekóborolt, az elhagyott „
167 II, XII | gaz; bejárhatta azt Ocskay László keresztben, hosszában, anélkül
168 II, XII | egyszerre megsajdította Ocskay László, hogy most őtet fogják kiprédikálni;
169 II, XII | generális; „ide veled, Ocskay László!”~Vakmerő kuruc vezér, aki
170 II, XII | beszél! Komédiás!~…Ocskay László ott állt az ablakban, s
171 II, XII | amit én mondok!~Ocskay László éppen olyan inaszakadt gyávaságot
172 II, XIII | majd eljön értük az Ocskay László, s elviszi őket a fogságból,
173 II, XIII | dolga; nevén híják: „Ocskay László tábornok úr!” Be kell lépni
174 II, XIII | gúnyhahotájára! Hah! Ocskay László feje a bárd alatt, bekötve
175 II, XIII | örökre háladatos Ocskay László.~Leírta ebben a levélben
176 II, XIV | Én vagyok „lovag Ocskay László”, császári tábornok.~Heister
177 II, XIV | elég visszariasztó!~Ocskay László csendesen végignézett rajtuk.
178 II, XIV | főtiszt uraknak. – Ha Ocskay László tábornok úr azt mondja,
179 II, XIV | bírhassa.~– Én ismerem Ocskay László tábornok urat jól – folytatá
180 II, XIV | Ritschán tábornok úr? Ocskay László tábornok hűségéről én felelek!~
181 II, XIV | vagyok felőle, hogy Ocskay László tábornok úr, aki mintha
182 II, XIV | ördögtől. Ugyebár, Ocskay László tábornok úr?~Ez annyi volt,
183 II, XIV | Üljön le kegyelmed, Ocskay László tábornok úr, s vegyen részt
184 II, XIV | beszélek.”~– Ahogy Ocskay László tábornok úr előre is paroláját
185 II, XV | ha azt mondanák Ocskay László felől: mindenki iránt kellő
186 II, XV | megtéríti neki bőségesen Ocskay László! Állja a császár pénztára!~
187 II, XV | csak kegyelmed, Tormássy László urambátyám! Valami gonosz-akaróm
188 II, XV | fiamnak, Gábornak, Ocskay László volt a megölő gyilkosa!
189 II, XV | fegyverhez kapkodás.~Tormássy László megtudva ezt a vészhírt,
190 II, XV | húgomasszony. Itt van Ocskay László, az átkozott! Beizent Léva
191 II, XV | mégsem hiszem el! Hogy Ocskay László, az én fiam, ide jöhessen,
192 II, XV | futok. Jöjjön maga is Ocskay László. Hadd nézzek a szemébe,
193 II, XV | kiállt a tornácajtóba.~Ocskay László bizton hitte, hogy üresen
194 II, XV | nagyasszony. – Te! Ocskay László? Az én vőm? A magyar nép
195 II, XV | megölted, átkozott!~Ocskay László megrettenve tántorgott hátra!
196 II, XV | Elvégeztetett.”~Tormássy László biztatni akarta. Hajszolta
197 II, XV | van ezen a világon Ocskay László! Ne lamentáljatok! – Szegezzétek
198 II, XV | száját összefogta.~Tormássy László kinyitotta az ablakot, hogy
199 II, XV | Megszakadt a szíve.~Ocskay László pedig ott állt főtiszteivel
200 II, XV | az utolsó egyig.~Ocskay László csak erre a suttogó szóra
201 II, XV | generális uram.~Ocskay László maga vezette vissza a mordályégetőket
202 II, XV | anya, mellette Tormássy László s a kálvinista pap. Végezték
203 II, XV | ment át a tornácon Ocskay László; de az az egy futó pillantás
204 II, XV | Ez ő saját maga! Ocskay László, a régi, a hajdani! A diadalmas
205 II, XV | jön most ellene. Ocskay László, a hős, jön megütközni Ocskay
206 II, XV | a lelkész meg Tormássy László énekelték a halottkísérő
207 II, XVI | gyújtották fel a tetőt. – Ocskay László a rábízott feladatot amilyen
208 II, XVI | az országban, hogy Ocskay László magamagát is kész levágni,
209 II, XVI | szerette azt meg Ocskay László. Azért mondta magában, hogy
210 II, XVI | kellett törtetni. Ocskay László ezerével hajtotta maga előtt
211 II, XVI | egymásnak, hol jár most Ocskay László? Mindent kitaláltak róla,
212 II, XVI | másik levelet. Ezt Tormássy László uram írja. Elpusztította
213 II, XVI | Elpusztította Léva városát Ocskay László! Még a Tisza-kastélyt is
214 II, XVI | ki a koporsóját! Ocskay László ott volt, és maga osztotta
215 II, XVI | azt mondta, hogy Ocskay László ott mulat Budetinban; talán
216 II, XVI | tisztelem az eszét.~Ocskay László rögtön felkelt az asztaltól,
217 II, XVI | Ocskay! Hol van Ocskay László?~Ocskay kijött a kiabálásra
218 II, XVI | generális; hanem az Ocskay László. Én vagyok Pestvármegyei!~–
219 II, XVII | s te itt nem vagy Ocskay László felesége többé.~– Óh, akkor
220 II, XVII | Bécs városában is Ocskay László felesége vagyok.~Ez aztán
221 II, XVII | imádód, régibb, mint Ocskay László. Ezt Ocskay László mondta
222 II, XVII | Ocskay László. Ezt Ocskay László mondta el énnekem. Lovagnak,
223 II, XVII | szeretett soha. Maga Ocskay László beszélte el előttem ezt
224 II, XVII | azt a levelet, amit Ocskay László írt hozzája akkor, mielőtt
225 II, XVII | Kedves uram: jó Ocskay László!~Ezen levelemmel búcsút
226 II, XVII | lelkemre, édes jó uram, Ocskay László, de megnyugtattam a szívemet
227 II, XVIII| Mi történt?~Mikor Ocskay László felszakítá Ozmonda szobájának
228 II, XVIII| kétségbeesett arcra.~Ocskay László némán tartá eléje Ilonka
229 II, XVIII| velem… Jaj neked, Ocskay László! – Ezért meg fogsz halni! –
230 II, XVIII| Jávorka többet. Mert én Ocskay László árnyéka vagyok. Holló nem
231 II, XVIII| kegyelmedet soha keresni Ocskay László; s ahonnan soha ki nem adják,
232 II, XVIII| is mindent elvett Ocskay László, édes szent asszonyom; de
233 II, XVIII| Akármi legyek, ha nem Ocskay László vágtat errefelé egyedül
234 II, XVIII| találkozásig, jó Ocskay László! Ha ugyan Isten volt, s
235 II, XIX | rohanva szállt alá Ocskay László csillaga.~Hogy feleségét,
236 II, XIX | Csajághy parancsolt. Ocskay László ilyen tervvel járul a fővezér
237 II, XIX | fognak száguldani Ocskay László hadnagyai a csikós csapatokkal
238 II, XIX | nyomában maga ront elő Ocskay László az egész huszárságával,
239 II, XIX | fővezér elfogadta Ocskay László tervét, s ahhoz mérten tette
240 II, XIX | intézkedéseit. Ha Ocskay László betörése sikerül a ravelinba,
241 II, XIX | Ocskayt a lováról.~Ocskay László bevárta a kuruc vezért csendes
242 II, XIX | ugyanakkor előrobogott Ocskay László ezrede is a fűzfaerdő mögül,
243 II, XIX | kardja nagyot csattant Ocskay László mellén, de nem tett benne
244 II, XIX | ragadta kézbe. – Ocskay László pedig csak bámult elmeredve,
245 II, XIX | akkor ordított fel Ocskay László, mikor a döfést megkapta.
246 II, XIX | A testvér adta.~Ocskay László rémülten fordított hátat
247 II, XIX | az nem történik, Ocskay László hátulról kapott sebben esik
248 II, XX | meg parancsnokává.~Ocskay László most már kerülte a harcot.
249 II, XX | kapóra lecsaphat.~Ocskay László pedig – dehogy ment a feleségét
250 II, XX | tudósítással, hogy Ocskay László Ocskón ül és tivornyázik.~
251 II, XX | anyákat, férjeket. – Ocskay László még itt is meg akarja érdemelni
252 II, XX | ez meg azt súgta Ocskay László szívének, hogy ne a hű hitvesét,
253 II, XX | kegyelmednek, hogy Ocskay László meg fog halni, meg kell
254 II, XX | rájuk.~– Késő már, Ocskay László! Nem hisz már senki annak,
255 II, XXI | keresni a védelmet Ocskay László számára. A kurucokhoz hiába
256 II, XXI | az az úrhölgy, aki Ocskay László felől akar őexcellenciájával
257 II, XXI | is, hogy mit tett Ocskay László érdekében.~– Igenis – dörmögé
258 II, XXI | vezér esett a kezembe: Fodor László brigadéros, Volfárt ezredes
259 II, XXI | együtt, mint az egy Ocskay László.~A szemei örömtől tündököltek
260 II, XXI | haditörvényszék előtt állt Ocskay László.~Künn a piacon a hajdúság,
261 II, XXI | pálcát, s odadobá Ocskay László lábaihoz.~Csak annyi időt
262 II, XXI | végrendeletet írhasson.~Azt Ocskay László elvégzé olyan nyugalommal,
263 II, XXI | ezt tenni fogod.~Bátyád: László.”~Sándor meg volt zavarodva,
264 II, XXI | megölelték, megcsókolták egymást, László azt súgta Sándornak még
265 II, XXII | nőül vette szerencsétlen László bátyja özvegyét, Tisza Ilonát.
|