Kötet, fezejet
1 I, I | egész nagy patáliát.~– „Mi kell az igazi pujpunellamártáshoz?”~ ~
2 I, I | szavát se hallja. Hogy „mi kell a pujpunellamártáshoz”?
3 I, I | Hát csak magad jöttél, mi?~– Csak egy szál magam biz
4 I, I | vallatóra venni a palócot.~– Mi hírrel jöttél a táborból?~–
5 I, I | tulipántokkal, az a bársony.~– Mi történt vele? Mondd hamar!~–
6 I, I | eresztette őt el.~– „No, hát mi az? Hogy megölték? Katona
7 I, I | aki nem is sejti még, hogy mi oka van valakinek az ismerős,
8 I, I | Mit tudod te még, hogy mi az a férfi.~– De már hogyne
9 I, I | Nem, nem! Akarom tudni: mi történt.~– Gyalázat! Infámia!
10 I, I | Ott megrohantak bennünket. Mi, békés, lakodalmazó násznép,
11 I, I | alispánja vőlegény korában!~– Mi történt vele? Mi történt?~–
12 I, I | korában!~– Mi történt vele? Mi történt?~– Az alispán nem
13 I, I | nem asszonyoké. S ha a mi tüzünk el nem emészti ezt
14 I, II | szántóföldek voltak, ki tudja, mi volt beléjük vetve. A halmosabb
15 I, II | Találgassák a tudósok, mi az. Majd lesz itt igazi
16 I, III | annyit. Nézzétek, ott jön a mi drágánk! A mi szemünk fénye!~
17 I, III | ott jön a mi drágánk! A mi szemünk fénye!~Még most
18 I, III | édes uramöcsém, ebben a mi határunkban! Térjenek be
19 I, III | halálra találta; hát még ezt mi éri, ha azokkal a nagy ágyúkkal
20 I, III | kívánunk érte semmit.~– Mi pedig nem élünk ingyennel.
21 I, III | gördül végig az orcáján.~Ah, mi a sivatagban epedőnek a
22 I, III | a szomja a forrás után! Mi a kínzott rabszolgának a
23 I, IV | olyan hűséggel szolgálj a mi zászlónk alatt, mint az
24 I, IV | ezt el valaki. – De ni! Mi a ménkű?~Hát amint szétnyitotta
25 I, IV | Nagy taps következett rá.~– Mi lesz a neve a menyasszonyának??? –
26 I, IV | figyelmezteté Ocskayt, hogy mi az.~– Magam is azt hallgatom –
27 I, IV | oltsák ki az életét.~– Nem mi tesszük: a törvény teszi.
28 I, V | aggodalma kegyelmednek; a mi fejedelmünk nemcsak a vallásszabadságot
29 I, V | jönni látta. Nem tudom én, mi kell ennek. Sokszor meglepem
30 I, V | asztronómust nemigen kap ezen a mi vidékünkön, aki neki a csillagokat
31 I, V | kinn Franciaországban.~– Mi dolga volt ott?~– Fegyverrel
32 I, V | nem tanulhatom meg. Hát mi az? Valami rossz?~– Óh nem.~–
33 I, V | ama, aj lov ju, zsö téme? Mi következhetik még mind utána?
34 I, VI | éjjel-nappal nyeregben ülve. – Mi ketten tudjuk rettentő titkodat;
35 I, VI | az egyet követeljük tőled mi ketten: semmi mást. Férje
36 I, VI | kettőnket: öcsédet és engem: a mi testünk fog védelmezni a
37 I, VI | a csaták vészei között; mi virrasztunk sátorod előtt,
38 I, VI | sátorod előtt, mikor alszol, mi oltalmazunk élesen vágó
39 I, VI | hazafiúi kötelesség”: mi leszünk ketten, akik meg
40 I, VII | kettecskén”, mindenütt „mi ketten”.~Nem jár az egyik
41 I, VII | olvasá. – Hát a hadverésből mi lesz? Azért nevezte ki fiamuramat
42 I, VII | bajaitokban részt vegyen.~– Ember! Mi történt veled? Kilopták
43 I, VII | Ezt tegye kegyelmed, és mi is ezt tesszük. – Énnekem
44 I, VIII | előtte, nem tudta többé, mi történik vele.~Mikor magához
45 I, VIII | egyszerre úgy fellelkesítéd a mi táborunkat, míg viszont
46 I, VIII | rendeleteit megtartsd.~– Mi fog történni most tovább?~–
47 I, VIII | sötét lesz. A fővezér a mi ezredünkre bízta, hogy a
48 I, VIII | Magában számítgatta, hogy mi fog történni. Kudarc lesz
49 I, IX | idején mind tárva-nyitva.~– Mi történt itten?~Ocskay László
50 I, IX | lehetett volna intézni: mi történt itt? A házak mind
51 I, IX | kivágva az udvaron tőből.~Mi történt itt?~Ő maga rohant
52 I, IX | csináltak.~Hát az ágyasházban mi van? A szép, remekbe faragott,
53 I, IX | mutatott, fel a magasba.~Mi volt ott látható?~Az égszínkék
54 I, X | mit gondol ő most: hogy mi lenne a jó haditerv. S ha
55 I, X | rongyos. „Majd nem leszünk mi rongyosak, ha visszajövünk!”~
56 I, X | álmodozott minden ember.~S aztán mi volna benne lehetetlen?
57 I, X | összetalálkoznának.~– No, most mi következünk, fiúk! – monda
58 I, X | Borbély Balázs. Nem. A jobbra! Mi Bécs ellen megyünk!~Őrjöngő
59 I, XI | bevonta a kötélhágcsót.~– Mi nem megyünk utána? – kérdé
60 I, XI | Aztán a gyóntató elmondja, mi történt.~– Rémséges gondolat!
61 I, XI | bevonta a kötélhágcsót.~– Mi nem megyünk utána? – kérdé
62 I, XI | Aztán a gyóntató elmondja, mi történt.~– Rémséges gondolat!
63 I, XIII | Achillesnek volt Briseise, a mi Ocskaynknak is volt Cinka
64 I, XIII | hogy kikérdezzen, ki vagy, mi vagy, honnan kerültél ide.~–
65 I, XIII | azt is hiszem, hogy amire mi a Favorita-vonalt felverjük,
66 I, XIII | Az én tervem az, hogy mi fegyveres erővel előhaladunk
67 I, XIII | együtt; vagy ki tudja, mi? Egyik sem! Vágy, gyönyör,
68 I, XIII | kicsordul a könnytől. – Mi az?~És még ezt is odaadja
69 I, XIV | rágyújtott a makrapipára.~– Mi a tatár, Balahó uram! –
70 I, XIV | kártyán nyert diót.~„De mi most nem diót ropogtatni
71 I, XV | kapitány, Bagocsay Náci. – Ez a mi emberünk. Csípd meg, fogd
72 I, XV | Egyszer aztán megtudta, hogy mi jó szándékkal vannak iránta.
73 I, XV | Lászlóé, ezt kiáltja:~– Mi kell teneked Ocskaytól?
74 I, XVI | elébb a templomba ment.~– Mi a kakukk! Sohasem hittem,
75 I, XVI | volt semmi.~– Hadnagy úr! Mi dolog ez? Mikor önre várunk,
76 I, XVI | istentelenség! Hát így nézek én ki, mi? Hát így áll az én szám
77 I, XVI | fertelmes diótörő vagyok én, mi? Ilyen csúf pofa az enyim? –
78 I, XVII | apának kell kapni.~– Hát mi volna az, fiacskám?~– Egy
79 I, XVIII| lángja hirdeti neki, hogy mi történik ideát, Bolondóc
80 I, XVIII| mondását: „Ahogy ti bántok a mi asszonyainkkal, akként bánunk
81 I, XVIII| asszonyainkkal, akként bánunk mi is a tieitekkel.”~Virradatkor
82 I, XVIII| gázlónál pedig várják.~– Nos, mi hír a városban? – kérdé
83 I, XVIII| Nem tudnám, hol vegyük. Mi asszonygardróbot nem hordunk
84 I, XVIII| áttérni a császári sereghez, mi áron és mi módon. Kinek
85 I, XVIII| császári sereghez, mi áron és mi módon. Kinek mi a gyönge
86 I, XVIII| áron és mi módon. Kinek mi a gyönge oldala, mivel megvásárolható?
87 I, XVIII| tortúrákkal akar kicsikarni, mi történik azzal. Én nem vagyok
88 I, XVIII| téve mindenik névhez, hogy mi annak az ára. Mivel lehet
89 I, XVIII| becsületes jellem. Hát ennek mi a kulcsa?~– Ezt nem lehet
90 I, XVIII| kiállani? Mondjak még többet?~– Mi volna még több? – dörmögé
91 I, XVIII| És ennek az embernek mi az ára? – kérdezé gúnyosan.~–
92 I, XIX | Nem kérdi magában: ugyan mi szörnyű indok lehet az,
93 I, XIX | cserébe – mondá Ritschán. – Mi hármat adunk vissza egy
94 I, XX | fejét törni ezen a talányon.~Mi lehet az, hogy valaki idejön,
95 I, XX | S te azt nem tudnád?~– Mi őt nagyon szerettük – kivált
96 I, XX | szeret mind a hármunkat, mint mi őt együtt mind a hárman.
97 I, XX | hogy mit hozott nekünk a mi Sándorunk.~– Az még boldogabbá
98 I, XX | titka van ennek.~– No hát, mi jót hozott a Sándor nekünk? –
99 I, XX | mégiscsak jobban jártunk mi ketten”!~ ~Másnap utaztak
100 I, XXI | No hát, Cinka Panna, mi a tatár? – szólt neki Tiszáné
101 I, XXI | az asszonyoktól, hogy: „Mi lesz ma ebédre, van-e szükség
102 I, XXI | lovagoltatni.~– Hát bizony, mi tűrés-tagadás, egyéb is
103 I, XXI | ki:~– Cinka Panna!~– No, mi baj a Cinka Pannával?~–
104 I, XXII | halkan mondja Ocskaynak:~– Mi nagyon sokat beszéltünk
105 I, XXII | a kérdést.~– Ah, hiszen mi cseregyermekek vagyunk! –
106 I, XXII | couronne. (Köszönjük az almát, mi egy koronáért pályázunk.)~–
107 I, XXII | Hát hallgasd meg, hogy mi annak az „én albumomnak”
108 I, XXII | intézni Ozmondához:~– De hát mi kényszeríthet téged (már
109 I, XXII | Hát, kedvesem, látod, mi történik itt most körülöttünk?
110 I, XXII | mint az édesanyám. Ha a mi asszonyi munkánk nem sikerül,
111 I, XXII | asszonyi munkánk nem sikerül, mi mint halottak térünk vissza
112 I, XXII | Most már érted, hogy mi az én albumomnak a története?~
113 I, XXII | a másiknak a lángját.~– Mi hiányzik innen? – kérdezé
114 I, XXII | vasajtók nyíltak.~– Ez itt a mi kincstárunk – szólt a bán,
115 I, XXII | is látná meg Ilonkát.~– Mi a neved, jó fiú? – szólt
116 I, XXII | Pálffy-majorátusnál.~Vajon mi volt ez tőle? Hogy kihozza
117 I, XXII | súgta meg neki, hogy ennek mi következése lehet még valaha?~
118 I, XXII | én kedvenc virágom. Ezt mi úgy híjuk, hogy „margaranthus”.~–
119 I, XXII | hogy „margaranthus”.~– Mi magyarok ebből a szóból „
120 I, XXIII| szórta volna kegyelmed. Mi úgy élünk, mint az ördög
121 I, XXIII| ezredét a morva posztóból; de mi idebenn, akik a nagy háborút
122 I, XXIII| meg kegyelmed és nevessen, mi történt a mai hadiszemle
123 I, XXIII| elnézett a feje fölött.~– Mi a tábori jelszó? – kérdé
124 I, XXIII| fölött, senki sem tudta, mi baja lehetett. Egyik azt
125 I, XXIII| repülősós üvegcséjét.~– Mi történt odabenn? – kérdezék
126 I, XXIII| nagyon hamar megtörtént.~– Mi veszedelem volt odabenn? –
127 I, XXIII| sympathetica curával? Ráolvasással? Mi?~– Eltalálta kegyelmed.
128 I, XXIII| erre a kérdésre.~– Ugyan mi receptet írhatott a fejedelem
129 I, XXIV | vonul, és én vele megyek. A mi kettőnk küldetése ezen a
130 I, XXIV | Egészen emberi módon számítok. Mi is kézre kerítünk valakit,
131 I, XXIV | aranymondatokkal, de hogy mi az alapnyelv, azt nehéz
132 I, XXIV | Spinnerin am Kreuznál nem a mi embereink! Idegen rablók.
133 I, XXV | magától nem is kérdezik, hogy mi fog jobban tetszésére lenni:
134 I, XXV | lett felolvasva.~– Hát ez? Mi van még itt?~– Egy név,
135 I, XXV | tudják. Akik szeretnek. Hogy mi az a 100 000? Az apácák
136 I, XXV | fejedelemnő alapította.~– A mi fejedelemasszonyunk?~– Már
137 I, XXV | amit ő maga alapított. Mi célra? Hogy a szomorú háborúban,
138 I, XXV | kegyelmeddel megértessem, mi okozta azt, hogy a fejedelemasszony
139 I, XXV | Gábornak volt az inasa, akit mi öltünk meg ketten.~Rettenetes
140 I, XXV | És senki sem vette észre, mi történik itten. Még a gyanakodó
141 I, XXV | menni Ocskaynak, nem tudom, mi lesz belőle. A feleségére
142 I, XXV | volna lennie. – Hanem hát mi ezt az embert, ahogy én
143 I, XXV | metódusával tudná debellálni. Mi bizonnyal jobban meg tudnók
144 I, XXVI | jött. – Mit vétett neki a mi zászlónk, hogy elhagyta?~
145 I, XXVI | Ocskay László. – Hát ennek mi az ára? – „Az az én feladatom.” –
146 I, XXVI | Idehívatásunk bizonyítja. Ha mi itt vagyunk körülötte, akkor
147 I, XXVI | hogy őt csábítgassa, mert mi ketten bizonnyal ráismerünk. –
148 I, XXVI | kiáltva: vissza, Etele! Ez a mi gonosz Valkűrünk, a hadmegállító „
149 I, XXVI | megöljék. „Terhére vagyunk neki mi ketten!” – gondolák magukban.
150 I, XXVI | Sándor kezdte sejteni, hogy mi szándéka volt a bátyjának
151 I, XXVI | lesz késő megtudnod, hogy mi van benne írva.~Most már
152 I, XXVI | volt méla és kedv nélkül. Mi nyomta a szívét? Miről gondolkozott?
153 I, XXVI | fővezér úr, hogy ebből a mi táborunkból nem támadt semmi
154 I, XXVI | kegyelmed, fővezér uram, de mi azt a vádat, hogy az ellenségre
155 I, XXVI | ágyúszót nem hallottunk; mi, Ocskay László alvezérei
156 I, XXVI | aki minket összepocsékola. Mi kell egyéb, mint felültetni
157 I, XXVI | tekintse azt, hogy Ocskay, és a mi egész dandárunk hetek óta
158 I, XXVI | Brigadéros uram, engedje, hogy mi Ocskay Sándorral feltrombitáltassuk
159 I, XXVI | Ocskay László iszik, míg mi futunk!” – Na, hát iszom!
160 II, I | magadnak, édes vezérem, mert mi is veled futunk.~– Ezer
161 II, I | az nem tudja még, hogy mi történt. Honnan cseppennek
162 II, I | Most azt kergetjük: hol mi elöl, hol ők hátul. Éppen
163 II, I | értették meg a szójátékot: „Hol mi elöl, hol ők hátul.” Egyszerre
164 II, I | benn az erdőben. Aztán ha mi támadunk, hegynek fel rohanunk,
165 II, II | ugyanazon cigányleányt a mi Ocskay László brigadérosunk
166 II, III | koszorúddal a tatárba! A mi országunkban a férjek hűsége
167 II, III | adósságát kifizesse.~– Hát mi köze ahhoz a kutyáknak?
168 II, III | Fogadatlan prókátornak, tudod-e, mi a fizetése? Tyúktojás négylábú
169 II, III | szépasszony főztét? Mondd csak, mi a kedves eledeled! Megkészíttetem,
170 II, III | kérdezé Ocskay.~– No hát mi bajod vele? Én meg te, az
171 II, III | Bizony csak alig-alig. Mi hozza kegyelmedet mihozzánk?~–
172 II, III | Tehát tessék leülni a mi szerény vacsoránkhoz. Apámuram,
173 II, III | nem is tudja talán, hogy mi ez. Káposztalé játssza benne
174 II, III | a főszerepet.)~– No hát, mi ez? – pattogott Gáspár úr. –
175 II, IV | nem lehet tőlük tartani. Mi oka lehet Ocskay Lászlónak,
176 II, IV | bírja, nyitott könyv.~– Mi történt, hogy olyan véletlenül
177 II, IV | kisember bizony rosszul van.~– Mi baja?~– Talán csak az, hogy
178 II, IV | felölelé térdepeltéből.~– Mi ez? Te a Szűz Máriához imádkozol?~
179 II, IV | feje felett. „Estél lefelé, mi megragadtunk, felemeltünk!”~
180 II, IV | Bercsényihez, s meghozták, hogy mi hír van odakinn a zavaros
181 II, IV | ember meg nem tudja, hogy mi van benne.~Szégyenleni kezdte,
182 II, IV | Ocskay most látta, hogy mi lakik ebben a szívben! Odanyúlt
183 II, V | mint a pap a misét, hogy mi a teendőjük, s hiába is
184 II, VI | quintessentiája.~ ~– Mi rosszat álmodtál, kisfiacskám? –
185 II, VII | vette észre mindenki, hogy mi történik itten, mikor egyszerre
186 II, VIII | se hazája; az ne tudja, mi jó, mi rossz, az ne ismerjen
187 II, VIII | hazája; az ne tudja, mi jó, mi rossz, az ne ismerjen emberi
188 II, VIII | ahová a krónika beírta.~– Mi veled megyünk, veled teszünk.~–
189 II, VIII | most tudja meg ki-ki, hogy mi a tennivalója – monda Jávorka
190 II, IX | generális. Mintha nem tudnánk mi, bécsiek, hogy ki az az
191 II, IX | hírét a Scandáliának?~– Mi a patvar az?~– Ez egy újság,
192 II, X | hol született, s a többi.~Mi a mestersége?~Generális.~
193 II, X | Generális.~Császári királyi?~Hát mi volna más?~Azután következett
194 II, X | következett a vallatás, hogy mi járatban van.~A császárhoz
195 II, X | van.~A császárhoz jött.~Mi dolga van vele?~Azt is megmondta.~
196 II, X | gonosztettért megbüntetve és mi módon?”, akkor elszakadt
197 II, X | tőle, hogy kinek híják, és mi a címe.~– Én Ocskay László
198 II, X | Nono! (Ez jól kezdődik!) Mi oknál fogva?~– Amiért elmulasztotta
199 II, X | ember ebédnél ül? Tehát „mi” is.~– Hát délután nem fogad
200 II, X | nyugtalanul várta.~– Már itt a mi kedves barátunk. Asztalon
201 II, X | kellemetes meglepetés várt. Az a mi közös jó barátunk senki
202 II, X | Federreiter úr. – Óh, a mi Augustinunknak nincsen párja!
203 II, X | hívják? Hány esztendős? Mi a vallása?”, s a többi.~
204 II, X | dühében e kérdés miatt.~– Hát mi köze van ahhoz az úrnak? –
205 II, XI | aranysassal.~Hogy került ő ide?~Mi vezette őt ehhez a balhír-mondó
206 II, XII | egészen rendben volna; de mi a hét csodának szaladgált
207 II, XII | mentened magadat!~– Hogyan? Mi módon?~– Álöltözetben.~–
208 II, XII | hanem rukkolj ki vele, hogy mi van a zsákban!~– Hát amit
209 II, XII | ajtót, s majd megtaláljuk mi a drága madarat.~– No, én
210 II, XIII | Ki az? – Scharodi!~– No mi baj? (Még meg se köszönte
211 II, XIII | kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az? Mi baj?~– Őméltósága a polgármester
212 II, XIII | lampionokkal.~Hát ennek mi kell?~– Kegyelmes úr, jelentem,
213 II, XIV | előtte.~– Hát kegyelmetek mi hőstettet vivének azóta
214 II, XIV | hadifoglyot gyilkolt meg!~– Mi sem! Egy becsületes katona
215 II, XIV | katona! Nem kérdi elébb, mi a feladat, amit rábíznak.
216 II, XIV | azt teszik, hogy amerre a mi seregünk előrehalad, portyázó
217 II, XIV | tanyát fölégetnek, úgyhogy mi nem találunk mást, mint
218 II, XV | kérdés állt előtte, hogy mi módon küldje azt el Lévára.
219 II, XV | nyargalt.~– Hát titeket mi lelt? Ti is megijedtetek?~–
220 II, XVI | is csak azt teszik, amit mi teszünk. S nem fáj érte
221 II, XVI | gyors ésszel kitalálta, hogy mi történt. Ez volt az ő rettegéseinek
222 II, XVI | kegyelmed, nagyságos asszonyom? Mi baj van? Mi történt?~– Semmi
223 II, XVI | nagyságos asszonyom? Mi baj van? Mi történt?~– Semmi baj! Nincs
224 II, XVI | kitalálhatta az éles eszével, hogy mi oka volt Ilonkának ily hevenyében
225 II, XVI | rivallt a lovasra:~– Ki vagy? Mi vagy? Nem tudod a címemet?
226 II, XVI | hördült fel Ocskay. – Mi történt a feleségemmel?~–
227 II, XVI | Azok kétszázan voltak, mi csak ötvenen. Az én embereim
228 II, XVI | Most mutatta csak meg, hogy mi lakik benne. – Hajh, ha
229 II, XVII | Tehát most megtudja, hogy mi lakik Budetinban. Vajon
230 II, XVII | Tudta, sejtette jól, hogy mi lesz a beszéd.~Sőt azt is
231 II, XVII | bolond állapot. De hát így mi mégis nem maradhatunk. Ez
232 II, XVII | megöl engem is, téged is; s mi ketten együtt megöljük Ocskayt.
233 II, XVII | fölemelem és szeretem.~– Miért? Mi jogon?~– Mert az enyim.~–
234 II, XVIII| az ajtón, és leste, hogy mi fog most történni.~Azt nem
235 II, XVIII| dobogtak az ő ajtaja felé.~Mi történt?~Mikor Ocskay László
236 II, XVIII| nyújtá a szót a cigány. – Mi cigányok jövendőmondók vagyunk;
237 II, XVIII| szeméből is kiolvassuk, kivel mi történik. – Hát nem Ocskay
238 II, XVIII| hogy ha nem is kérdik, hogy mi hozta oda. S ez az egy hely
239 II, XVIII| csak magamhoz bízom.~– Óh, mi pogány beszéd! – mondá Ilonka
240 II, XVIII| nekünk; minden esztendőben mi reparáljuk meg az ekevasait.
241 II, XXI | úrhölgynek a szemébe mondani! Mi közöm hozzá? Ki nekem az
242 II, XXI | mondta el a vérbírák előtt, mi végzetes láncolata az eseményeknek
243 II, XXI | fenyeget bennünket, hogy ha mi kivégeztetjük Ocskay Lászlót,
244 II, XXI | kuruc főtisztet, – akkor mi megöletünk hét császári
245 II, XXI | kezeink között vannak! Ez a mi válaszunk!”~Ezzel bocsátá
246 II, XXI | égre meredő sötét jel.~– Mi lehet ez a sötét jel? –
247 II, XXI | odafutott Ocskay Sándorhoz.~– Mi az ott? Mi az ott? – kérdezé
248 II, XXI | Sándorhoz.~– Mi az ott? Mi az ott? – kérdezé arra a
|