Kötet, fezejet
1 I, I | egymást így megkeseríteni? No, most eressz innen. Nincs
2 I, I | háromszázhatvannégy nap az esztendőből. No, hát feküdjél a társaiddal.
3 I, I | hát feküdjél a társaiddal. No, hát aludjál. Majd holnap
4 I, I | nem eresztette őt el.~– „No, hát mi az? Hogy megölték?
5 I, I | védelmezte – szép halál! No, majd holnap beszélünk egymással
6 I, I | fejére repül és megcsípi.”~– No, már megint sírtál egy verset
7 I, I | Ilona nevetve folytatá:~– No, én tudom, ha ő egyszer
8 I, I | ezen nevetni lehetne!~– No, a végét a hajadnak befonhatod
9 I, I | siratják, s nevetett rajta.~– No látod, hogy telesírtad a „
10 I, I | anélkül is gyöngyöt eleget. – No lásd, éppen tökéletesen
11 I, I | szúrt volna a szívébe!~– No, mármost ülj le csendesen,
12 I, I | jön ide arról a tájról. No, csak el ne kezdj sírni
13 I, I | vagyunk. Itt a példa…~– No, hát vegye elő a maga háziszereit,
14 I, II | elő a „rongyos gárdát”.~No, ez ugyan rászolgált a nevére!
15 I, II | év körüli legény lehet.~– No, rongyos gárda! – szólt
16 I, II | csak teljesíteni kell.~– No, hát előre, rongyos gárda!~
17 I, III | Dandárja, mint az áradat, úgy nő, mentől előbbre tör. Régi,
18 I, III | volt leborotválva soha.~– No, ne daráljatok annyit. Nézzétek,
19 I, III | nem is jött elő többet.~– No, hát kegyelmed nem jő be
20 I, III | kegyelmeteket, asszonyhúgom.~– No, én csak nem nézem ezt a
21 I, III | olyankor szeretett meg egy nő egy férfit, amikor ittasnak
22 I, III | keserű. A régiségtől az.~No, hanem a levél, az még keserűbb
23 I, III | is ki lehetett venni. – No, ezért ugyan érdemes volt
24 I, IV | Ocskaynak se tetszik e tréfa.~– No te, ördögökkel egyidős! –
25 I, IV | forgatá a szemeit felfelé.~– No lássa, nagyasszonyom. Ebben
26 I, IV | kérdést intézé hozzá:~– No, te malacfő, hát ha olyan
27 I, IV | Uramöcsém! Ezredes úr! No ugyebár, hogy ez csak ijesztgetés?
28 I, IV | hogy a „kegyelem fája”.)~– No, te gézengúz! – kiálta Ocskay
29 I, V | V. Még egy várostrom~No, édes asszonynéném – monda
30 I, V | akarnak menni kegyelmetek? No, ezt az Ilonka majd nagyon
31 I, V | lehet az összekelésnél.~– No, hát mindezekre igen jó
32 I, V | a másvilágról jöjjön.~– No, hát az én kliensem éppen
33 I, V | nagyasszonytól Ilonka kezét.~– No, édes leányom – monda Tiszáné,
34 I, V | el, akkor is fiam lesz. No, hát mondd ki azt a szót.~
35 I, VII | talált maga előtt az ifjú nő! – Sokkal szebbet annál,
36 I, VII | Az ilyesmiről a szemérmes nő még az anya előtt sem beszél.
37 I, VII | a pausánál egy ölelés.~(No, ez nem rossz metódusa az
38 I, VII | Bellarminiusnak hívják a szerzőjét.~(No, megütheti a kaszakő ezt
39 I, VII | dolgot tudjak teljesíteni? A nő boldogságát nem adhatja
40 I, VIII | fogadta Csajághyt, hogy: „No, hát megérkezett az az Anda
41 I, VIII | meghallhatta mindkét tábor:~– No, kuruc had, ha van lelked –
42 I, VIII | Kanál? De hegyes a legény! No, hát kezdjük a levesen!
43 I, VIII | az üres sátora előtt.~– No hát, doktor, én megtartottam
44 I, X | tiszabecsi peteknél híres lett.~– No, rongyos gárda, hát ismersz-e
45 I, X | Csajághy összetalálkoznának.~– No, most mi következünk, fiúk! –
46 I, X | részét is kivette belőle.~„No, az Ocskay-kastélyért már
47 I, XI | XI. Egy nő, aki a tűznek örül~Mikor
48 I, XI | kérdé tőle súgva szelíden a nő, megsimogatva selyemfürtös
49 I, XI | mintha hajnalodnék. Maga a nő sem vette észre annak az
50 I, XI | félreverni. Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon át besütött
51 I, XI | kolostor tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
52 I, XI | Csodálatos! Egy gyönge nő és két kicsiny gyermek,
53 I, XI | jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi Ferenc hitvese,
54 I, XI | ártatlanság fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~
55 I, XI | Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott szép
56 I, XI | XI. Egy nő, aki a tűznek örül~Mikor
57 I, XI | kérdé tőle súgva szelíden a nő, megsimogatva selyemfürtös
58 I, XI | mintha hajnalodnék. Maga a nő sem vette észre annak az
59 I, XI | félreverni. Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon át besütött
60 I, XI | kolostor tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
61 I, XI | Csodálatos! Egy gyönge nő és két kicsiny gyermek,
62 I, XI | jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi Ferenc hitvese,
63 I, XI | ártatlanság fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~
64 I, XI | Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott szép
65 I, XIII | elfoglalt jabloncai kastélyba.~– No, Cinka Panna, most mutasd
66 I, XIV | hogy „pinxit Sárody”.~– No, Balahó uram, hát itt van,
67 I, XIV | Hadd látom azt a képet! No iszen, nagyfejű! Mármost
68 I, XIV | legjobban igazat mond.~– No, majd meglássuk holnap,
69 I, XIV | felfoghatóvá, ami ezután történt.~– No, Balahó kapitány uram! –
70 I, XIV | maga is egészen elhitte.)~– No hát most, hadd lássuk, mit
71 I, XIV | Elhiszem, ha látom.~– No hát lásd meg!~Azzal Balahó
72 I, XV | közelből sortüzet adott rá.~– No Tormássy uram, hát hogy
73 I, XVI | Iváson kezdd a vacsorát. – No, a mai meg van szolgálva.~
74 I, XVI | lesz semmi bántódásuk.~– No nézd! A svadronőr! Első
75 I, XVI | mint a katonai szolgálat! No hát! Igazodj! Tisztelegj!
76 I, XVI | Scharodi csak elhűlt: „No, ez szép trakta lesz!”~–
77 I, XVII | mind a kurucokat.~A két nő úgy elbölcselkedett a török
78 I, XVII | gondoltam. Hogy mehetne oda egy nő?~– Ahogy én szoktam innen
79 I, XVIII| Ocskay Lászlónak, mint őrá. „No, majd az én késem nyeld
80 I, XVIII| becsület.~– De hát ez a nő ott?~Csajághy vállat vont.~–
81 I, XVIII| parancsot adtam ki: aki egy nő öltözetét megtépi, agyonlövetem.~–
82 I, XVIII| módon megsebesített. Ez a nő legveszedelmesebb kéme az
83 I, XVIII| soroknak az olvastára.~– No ugye, hogy ennél átkozottabb
84 I, XVIII| tábort.~– Nem hiszem.~– No, hát képzeld, hogy most
85 I, XVIII| bíznak, őt magára hagyják.~– No, erről fölteszem. Mindig
86 I, XVIII| van folytatása – mondá a nő. – Fáj, ugye, amit mondok?
87 I, XVIII| fel: „Irgalom, kegyelem!” No, hát folytassuk, ha kiállod.
88 I, XIX | mehetek, se útra nem kelhetek. No, hát csak siessen! Kapni
89 I, XIX | bánnak odafenn Bécsben. No, azt én szépen megköszönném.~–
90 I, XIX | visszautasíthatlan cserét ajanlanak. Ez a nő mégsem olyan gonosz, mint
91 I, XIX | Kettő volt egy helyett. Egy nő meg egy kisfiú.~Egy kis
92 I, XX | hogy nem lett pápistává?1~– No, arról meg én felelek! –
93 I, XX | szomorú titka van ennek.~– No hát, mi jót hozott a Sándor
94 I, XX | térdre bocsátkozék, s a két nő is odatérdelt mellé (pedig
95 I, XX | eleget; azt mondta, hogy „No, ha Ocskay László Rákóczi
96 I, XXI | Engem sem ríkatsz meg. No, vedd elő azt a hegedűt,
97 I, XXI | hátán volt már a batyu.~– No hát, Cinka Panna, mi a tatár? –
98 I, XXI | valami viselt köntöst.~– No, de addig csak mégsem megyek
99 I, XXI | ez a kiegészítő része.~– No, énnekem nem kell semmi
100 I, XXI | elkezdte a kártyákat kirakni.~– No, ihol van, látod. Neked „
101 I, XXI | a kezeit megcsókolni.~– No hát, Cinka Panna – szólt
102 I, XXI | az uramat a háborúba.~– No, ezúttal nem viszem háborúba
103 I, XXI | akkoriban nagy szó volt.~– No, hát akkor szívesen látjuk
104 I, XXI | hangja tenorát, ezt mondá:~– No mármost, édes híveim, jól
105 I, XXI | ejték ki:~– Cinka Panna!~– No, mi baj a Cinka Pannával?~–
106 I, XXI | is megteszem! – szólt a nő durcásan. – Nekimegyek az
107 I, XXI | uramat háborúba vinni.~– No, hát mondtam én, hogy háborúba
108 I, XXI | tenni, legutól említé e nő magát a fejedelmet. – Már
109 I, XXII | Ocskay odalép a fejedelmi nő elé, s tiszteletteljesen
110 I, XXII | észrevenni, mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén
111 I, XXII | Halljam a magyarázatot!~– No, hát azt értettem, kis grófné,
112 I, XXII | nagyon ismerős nekem.~– No, akkor igazán csallóközi
113 I, XXII | Marcijuk a lévai kastélyból.~– No, te fickó, hadd abba egy
114 I, XXII | eltakarja a meggyaláztatást, s a nő szerelme olyan tenger, hogy
115 I, XXII | kihozták, levették a láncait.~– No, te fickó – mondá neki a
116 I, XXII | azt mondá nagy hegyesen:~– No een hát már most csak megleszek
117 I, XXII | tettetni?~– Ki? Én? – A nő nagyot bámult. A szót ismerte,
118 I, XXII | nehéz. Vajon kiállja-e?~– No, hát kedves jószágom, mármost
119 I, XXII | rábámult. Hogy lehet egy nő olyan vakmerő, hogy a feleség
120 I, XXIII| várcsillag minden ága egy nő nevét viselte; az egyik
121 I, XXIII| Ugyan furcsa kérdés.~– No, mert az bizonyos, hogy
122 I, XXIII| nagyszombati táborba.”~– No, ezzel odamehetsz, angyalom –
123 I, XXIII| Ozmonda azt mondá magában: „No, most már szabad a vásár!”~
124 I, XXIV | nincs tiltva, hogy fájjon.~– No, hát senkinek se fájjon
125 I, XXIV | ellenük nagy riadallal.~„No most már aztán, urak, úrfiak,
126 I, XXV | tanácsot az eszétől; de ha nő került haragjának útjába,
127 I, XXV | végiggondolkozni a maga dolgán.~– No, most megkaptad, amit kerestél!
128 I, XXV | miként te magad vagy.”~– No igen.~Az apáca felemelte
129 I, XXVI | isteneknek is törvényt szab? – No, hát legyen úgy, hogy a
130 I, XXVI | Ocskay azt sem bánta.~– No, hát mégiscsak az lesz a
131 I, XXVI | jöttek, tehát pápisták.~– No halljuk, mit tudtok? – szólt
132 I, XXVI | mondani akar.~– Jól van no! Most nincs idő a feleselésre,
133 I, XXVI | menekülését fedezi?~– Nincs!~– No, hát ezzel az egy szóval
134 I, XXVI | a maga veszedelmébe.~– No, hát szent a békesség köztünk! –
135 I, XXVI | Szép nagy por lett belőle! No, hát nyomtassuk le ezt a
136 I, XXVI | fűrészreszelő hangon eláldá magát:~– No, hát éljenek a mai nap diadalmas
137 I, XXVI | Mit dorbézoltok itt!” – No hát dorbézoljunk! – Legyen
138 I, XXVI | fényes reggelt.~– Hahaha! No hát eredj; hámlítsd le azt
139 I, XXVI | a káprázat okozza azt?~– No, gyere közelebb!~A danoló,
140 I, XXVI | máshová célzott a szavával.~– No, no, Deliancsa. Majd az
141 I, XXVI | célzott a szavával.~– No, no, Deliancsa. Majd az urad
142 I, XXVI | majd beiszom, hajahaj!~– No, hát igyál, Deliancsa! Ismered
143 I, XXVI | kívánja olyan nagyon!~– No hát ki adja meg azt a csókot?~
144 I, XXVI | volt? Tudod, az a szebbik. No, megteszem érted. Egy sátoros
145 I, XXVI | történt-e meg egyszer, hogy egy nő, egy tündér a dióbarna haját
146 I, XXVI | el! Tégy le a földre! – No hát no. Ne légy hát olyan
147 I, XXVI | Tégy le a földre! – No hát no. Ne légy hát olyan haragos!
148 I, XXVI | iszonyúbban nem szeretnélek. – No, ne rettegj! Ne fagyj kővé
149 II, I | rókalyukba is be akarnak férni.~No, az az egy jó volt a dologban,
150 II, I | ü le, koma, itt a kű”!~– No hát, az éppen elég. Ülj
151 II, I | Magyar nemzeteknek.~– No, hát fújdogáld ezt nekik.~
152 II, I | Nagyon örülni fog rajta.~– No, mármost hát Isten megáldja.
153 II, II | az előőrsi szolgálatot.~– No, hát jól van. Vigye el kegyelmed
154 II, II | Bezerédyt. Ocskay László, a hős: no, az már el van temetve,
155 II, III | be volna rozsdásodva.~– No, ki a mennydörgő mennykő
156 II, III | ókulárémtól.~– Az ókuláréjától?~– No igen, hát az olyan üveg,
157 II, III | saját nemesi portámra?~– No csak ne lökj ki az ajtón,
158 II, III | Ördögöd van, hogy kitaláltad. No, hát mennyit adjak, édes
159 II, III | fürdőház; azt mondom.~– No jól van. Hanem mármost hát
160 II, III | terítenek? – kérdezé Ocskay.~– No hát mi bajod vele? Én meg
161 II, III | mondtad, hogy van.~– Van hát! No, hát itt van. De hát ahhoz
162 II, III | zálogbérül?~– Megmondtam már.~– No, hát várj. Ennek a ládának
163 II, III | tűzokádó ágyú Wsetin várában.~– No, hát ezekre mennyit adsz?~–
164 II, III | Magam nem értek hozzá.~– No, hát majd lesz más, aki
165 II, III | művész nevét betűzgetve.~– No, csak ne háborgassatok itt
166 II, III | kígyótáncot jártak a sorok.~– No hát, drága öcsém uram! –
167 II, III | világos volt odakinn.~– No, az ördögök táncoljanak
168 II, III | játssza benne a főszerepet.)~– No hát, mi ez? – pattogott
169 II, III | gorombáskodni kedve szerint.~– No, öcsém, a lovaid nem akarnak
170 II, IV | látnak. Takarózni akart.~– No, hát mit akarok tenni? Micsoda
171 II, IV | súgá engesztelő szóval a nő, homlokáról lesimítva a
172 II, V | németnek így jobban tetszett. – No hát ez volt az az úr, akinek
173 II, V | odajött hozzá megkérdezni: „No hát, lyányom, Kata lyányom,
174 II, V | halál legyen vőlegényem!”. „No hát, az legyen a vőlegényed!” –
175 II, VI | az alap változott meg. – No, ne csinálj ilyen fancsali
176 II, VI | adom, akit én szeretek. – No hát, hogy csókolja meg a
177 II, VI | Ocskay azt mondá magában:~– No, ha rossznak kell lennem,
178 II, VII | úgy kerengett a világ.~– No, de ne ijedj ám meg! Minden
179 II, VII | az mind ólommá válik.~– No, hát az is az én bajom.~–
180 II, VII | nem teszi a medvetalpát. – No, most mehetsz főzni segíteni
181 II, VIII | ért, de sokat nyomott.~– No, pajtások – szól ledobva
182 II, VIII | én, ha szükség lesz rá. No, most szerteszét a rossz
183 II, IX | beszámol a bollétával.~– No, hát az Isten áldja meg
184 II, IX | soká fog az még tartani.~– No, ha soká kell is Bécsben
185 II, X | ott találta Scharodit.~– No, ezen szerencsésen átestünk –
186 II, X | odabenn?~– Kicsi híja volt.~– No, mármost siessünk haza!
187 II, X | szabadkőműves sincs közöttük. No, majd leves után sok anekdotát
188 II, X | volna adni egy tallért. No, majd holnap.~Ez így ment
189 II, X | nem ért rá őt elfogadni.~No, de azért nem panaszkodhatott,
190 II, X | mintha figyelmeztetnék, hogy no, most hallasz valamit, amit
191 II, XI | egyenesen benyúlt a városba.~– No, csak ezen az úton Isten
192 II, XII | párologtatni a fejemből a mámort.~– No, hát máskor szaladgáljon
193 II, XII | elchangeírozta dercekaláccsá.~– No, most már nem robbanthatja
194 II, XII | Bravó, „Fehér Angyal”!~– No, hát mit akartok a „Fehér
195 II, XII | száját se nyitja ki).~– No, hát én vagyok Ocskay generális!
196 II, XII | velem együtt vacsorára!~– No, hát halljuk! De semmi csalfaság
197 II, XII | megtaláljuk mi a drága madarat.~– No, én nem akarom, hogy emberhalál
198 II, XII | ajtót magam jószántából.~– No, hát halljuk! A „Fehér Angyal”
199 II, XII | kéményseprő, menjen előre a tűzbe! No, hát itt az a nagy tűz,
200 II, XIII | Ki az? – Scharodi!~– No mi baj? (Még meg se köszönte
201 II, XIII | úr kíván tisztelkedni.~(No, a bécsi polgármesterek
202 II, XIII | fogságból, apjuk karjaiba! No, hát itt van! – Hány tervet
203 II, XIV | azért is.~– Esküszöm rá!~– No, látják kegyelmetek! – mondá
204 II, XIV | galvanikus vonaglásában.~– No lássák, kegyelmességtek,
205 II, XV | bosszantsa Tököli uramat, hogy „No, hát: kaptál piros csizmát?”
206 II, XV | országúton a portyázói.~– No, hát jöjjenek! De én előlük
207 II, XV | nagyot sikoltott a haldokló nő, végső erejével fölvetve
208 II, XV | lángol szerteszéjjel.~– No, ez a munka derekasan lett
209 II, XVI | meg kellett neki adni.~– No, hanem azt szerettem volna
210 II, XVI | magyar vágja a magyart. Majd nő helyébe más. „Terem az ember,
211 II, XVI | dicsőség? – Hamuba vele! – No, wsetin-vári csodatett!
212 II, XVI | a tüzes vasat a szívébe? No, jól van, hát olvasd akkor
213 II, XVI | mikor a szívedre gázol? No, hát tudd meg, hogy micsoda
214 II, XVI | ölébe csüggesztve alá.~– No, most csak keresztülrontasz
215 II, XVI | tündöklése bizonyítá.~– No, ha te nem, hát majd én
216 II, XVI | nélkül ki ne vonuljak.~– No, hát ti maradjatok itten!
217 II, XVII | Igaz-e az, hogy itt van az a nő, akiről ő azt hitte mindig,
218 II, XVII | messziről megszólongatá:~– „No, megkaptátok a kurucot?”~–
219 II, XVII | átkozott, félnederes bolond!~– No, csak ne csapj lármát öreg!
220 II, XVII | szabadult meg az elfogott nő. S miről beszélt Ilonka?
221 II, XVII | felebarátját jól belemárthatta.~– No ugyan van mit dicsekednetek
222 II, XVII | megszorítá Ilonka kezét.~– No lásd, a négy sor igazgyöngy
223 II, XVII | odanyújtá Ilonkának.~A nő nem rejtheté el öröme fellobbanását.
224 II, XVII | Válaszul megcsókolta a nő férje kezét.~Azzal Ocskay
225 II, XVII | elveszett.~Hidegvérrel mondá:~– No, hát ez is a tied. Mit akarsz
226 II, XVII | katolikus férj és a protestáns nő közötti házasság semmis
227 II, XVIII| szobájának az ajtaját, a nő megrettent tekintetétől.
228 II, XVIII| Odáig csak reszketett a nő, amíg a végsorokhoz ért;
229 II, XVIII| jó emberek! – lihegé a nő fáradtan. – Könyörüljetek
230 II, XVIII| köszönöm a jó tanácsot.~– No hát most csak ballagjunk,
231 II, XIX | Miska kitörte a lábát.~– No, fogod-e már Ocskay Lászlót?
232 II, XX | elhozom Ocskay Lászlót.~– No, ha azt a derék madarat
233 II, XX | után, amik e férfi és e nő között történtek, ezek még
234 II, XX | nem ismert Jávorkára.~– No cigány! Ha tudsz hozzá –
235 II, XX | váltottak egy búcsúcsókot.~– No, mármost még egy üdvlövést
236 II, XXI | Heister haragos volt.~– No, hát mit akartok? Hogy elfogták
237 II, XXI | valakinek örömöt csináljon.~– No, hát – ha azok odaát Ocskay
238 II, XXI | elfogott három vezért. – No, hát feleljük neki ezt: „
239 II, XXI | meghalok.~– Nálam van.~– No hát, bontsd fel!~– Bátyám!~–
240 II, XXI | pallosát emeli föléje.~Szegény nő, hogy néz ki folyvást a
241 II, XXI | borzadva a kétségbeesett nő.~Mielőtt odaérkezett volna,
242 II, XXI | testben, lélekben összetört nő eszméletlenül rogyott össze.~
243 II, XXII | felfelé álló vasával az alvó nő szívén keresztül szúrva.
|