Kötet, fezejet
1 I, III | kedvük tartja. Tekintse kegyelmed a házamat olybá, mintha
2 I, III | csűreim s gabnásvermeim a kegyelmed kísérői és seregei számára.
3 I, III | Becsületére fogunk válni a kegyelmed híres konyhájának. Hanem
4 I, III | jött elő többet.~– No, hát kegyelmed nem jő be hozzánk egy pohár
5 I, III | előtte, levett kalappal.~– Kegyelmed, bíró uram, rögtön két tulkot
6 I, III | Tormássy Lászlót ismeri kegyelmed.”~Legjobban megcsodálta
7 I, III | korponai ütközetet bizony kegyelmed nyerte meg. Egész nap nem
8 I, III | vette be a sáncot. Bizony kegyelmed nyerte azt meg, hát csak
9 I, IV | amikor azt mondá: „Őrizze kegyelmed nagyobb szerencsével, mint
10 I, IV | megrettenve. – Hogy kerül a kegyelmed kezébe az én ollóm?~– De
11 I, IV | ollóm?~– De hogy kerül a kegyelmed láncára az én várkulcsom? –
12 I, IV | megakasszon?~– Ajándékozza énnekem kegyelmed ezt a topolyfavesszőt.~Jaj,
13 I, IV | a lelke is.~– S mit akar kegyelmed, szép húgom, ezzel a topolyfavesszővel?~–
14 I, V | egyetértést is, ahogy ezt kegyelmed megláthatja ezen az emlékpénzen,
15 I, V | örvendeztetett volna meg jobban kegyelmed, mint ezzel az emlékpénzzel,
16 I, V | egyszer unalomból.~– Hát kegyelmed tud franciául?~– Sokáig
17 I, V | tiszt, a francia királyt.~– Kegyelmed több nyelven is tud beszélni?~–
18 I, VII | leveleiből afelől, hogy kegyelmed az én szegény leánykámnak
19 I, VII | vetik reánk szemeiket. Amíg kegyelmed öröme napjait éli, minket
20 I, VII | fenyegetnék is a pallossal, kegyelmed a haza ügyétől soha el ne
21 I, VII | hozzáférhet. – Szedje össze magát kegyelmed, és tegyen nemkülönben,
22 I, VII | folyjanak őutánuk. Ezt tegye kegyelmed, és mi is ezt tesszük. –
23 I, VII | erre a levelemre ne írjon kegyelmed másunnan, mint Léva várából. –
24 I, VIII | vezéremet ne sértse meg kegyelmed, mert az olyan jó katona,
25 I, VIII | mondom, akármilyen nagy ember kegyelmed, de keresztülesünk egymáson!”~
26 I, XIII | magam ladikjával mehetek.~– Kegyelmed akkor ott marad és vár sorára.
27 I, XIII | belőlem, ha el nem hozom a kegyelmed asszonyát! Megteszem ezt
28 I, XIV | ezredeskapitány uram, nem úgy, ahogy kegyelmed cselekedte. Ha az ember
29 I, XIV | maga, a gyilkos.~– Aki a kegyelmed feleségét, gyerekeit, öreganyját
30 I, XIV | most, hadd lássuk, mit tud kegyelmed azzal a hosszú pallossal?
31 I, XVIII| agyonlövetem.~– Senkit sem fog kegyelmed agyonlövetni, ezredeskapitány
32 I, XVIII| Úgy van.~– S mit akar vele kegyelmed?~– Szabadon fogom őt bocsátani.~
33 I, XIX | amiért kardot mertem rántani kegyelmed ellen. Tévedés volt az okozója.
34 I, XIX | van bocsátva, ahhoz tartsa kegyelmed magát.~– Köszönöm a gráciát! –
35 I, XIX | coiffeurt. Azt átláthatja kegyelmed, hogy ebben a piros frizeurköpenyben
36 I, XIX | kiválasztásánál el ne felejtse kegyelmed, hogy az én hajam igazában
37 I, XIX | a patikában ragasztasson kegyelmed az arcára annyi angol flastromot,
38 I, XIX | megnyugtatá: „Csak hagyja kegyelmed! Úgyis kellene tojásfehére
39 I, XIX | örökkévalóság.~– Hallja kegyelmed, édes barátom – monda egy
40 I, XIX | mint az árnyék. – Én a kegyelmed hűséges szolgálatait körülöttem
41 I, XIX | akartam önnek beszélni. Kegyelmed bizonyosan tudja azt, hogy
42 I, XIX | a feleségeért. Ezt a nőt kegyelmed ragadta el ocskói kastélyából.
43 I, XIX | az ördögért? Mit szól kegyelmed ehhez? Nem Beliál leányához
44 I, XIX | leszállni a hintóból.~– Anyám! Kegyelmed itt? – szólt elbámulva Ocskay.~–
45 I, XX | vele voltam, s vigyáztam a kegyelmed feleségére, de nem ám azért,
46 I, XX | abban! folytatá Tiszáné. – Kegyelmed már elvetette a drága virágmagot
47 I, XXI | mindig azt gondolom, mikor kegyelmed hozzánk jön, hogy már viszi
48 I, XXI | a szénában; válogassa ki kegyelmed.~Csajághy odament a gyermeksokaság
49 I, XXI | szemrehányó tekintettel. – Nem jön kegyelmed ide csak a keresztfiát lovagoltatni.~–
50 I, XXI | folytatá Csajághy mogorván. – Kegyelmed is vele fog menni, brigadérosné
51 I, XXI | brigadérosné asszonyom, és kegyelmed fog legelöl berontani Pozsony
52 I, XXI | Ocskayt eléje Pozsonyba. Kegyelmed is vele megy Ocskayval,
53 I, XXII | arcát, s azt rebegé neki:~– Kegyelmed már boldog!~Amit Ilonka
54 I, XXII | eszébe.~– Blaskovich?~– Kegyelmed ismeri ezt a kuruc urat?~–
55 I, XXII | annak a neve is ott van a kegyelmed albumában? Hahaha!~– Aber
56 I, XXII | gyulladni arra a szóra: „a kegyelmed albumába” – mert az közbeszéd
57 I, XXII | kérdezé Ilonka.~– Miért ne, ha kegyelmed óhajtja – mondá a bán; gondolva
58 I, XXII | szerencse volna, ha ráismerne kegyelmed; mert az a fickó, aki ebbe
59 I, XXII | titokban. Bocsássa őt szabadon kegyelmed. Ennek az ajándéknak fog
60 I, XXII | kívánatára; de leginkább a kegyelmed jótállására megteszem azt,
61 I, XXII | fejedelem megbízásából mondta kegyelmed?~– Minden bizonnyal.~– Otthonnak
62 I, XXII | egészségesek?~– Mondja meg kegyelmed, hogy testileg-lelkileg
63 I, XXII | is mondott.~– Mondja el kegyelmed neki még azt is, hogy fiai
64 I, XXII | azonnal megszólítá Ilonkát.~– Kegyelmed, brigadérosné asszonyom (
65 I, XXII | kérdezőre.~– Honnan gondolja ezt kegyelmed?~– Onnan, hogy egyszer sem
66 I, XXII | Akkor a nevét is tudja kegyelmed?~– Tudom: de nem mondhatom
67 I, XXII | is szebb embernek találja kegyelmed?~– Még nálánál is. Ő a legszebb
68 I, XXIII| a tornácba.~– Mit szeret kegyelmed inkább a kártyában: veszteni
69 I, XXIII| értem egészen.~– Hát még kegyelmed nem hallotta hírét Bercsényi
70 I, XXIII| inkább miközénk szórta volna kegyelmed. Mi úgy élünk, mint az ördög
71 I, XXIII| segélypénz?~– Nem látta kegyelmed, hogy koccintott a követ
72 I, XXIII| főurak?~– A főurak? Akiket kegyelmed itt lát, az mind hű szolgálatainak
73 I, XXIII| üdvözlésben. – Hallja meg kegyelmed és nevessen, mi történt
74 I, XXIII| volt a felelet. Higgye el kegyelmed, hogy a háborúban csak a
75 I, XXIII| szent asszonyom; nem osztana kegyelmed énnekem is bűnbocsánatot
76 I, XXIII| szándékozik elkövetni azokat kegyelmed, úgy bizony megbocsátom.~
77 I, XXIII| felejtse.~– Várjon csak kegyelmed – súgá Jávorka Ocskaynénak. –
78 I, XXIII| hozni hozzám a mérget? A kegyelmed kezéből majd beveszem.~–
79 I, XXIII| kegyelmes uram. Nincs a kegyelmed bajának orvosságra szüksége.
80 I, XXIII| Ráolvasással? Mi?~– Eltalálta kegyelmed. Ráolvasással. A receptet
81 I, XXIII| fáj: ebnek fáj!”~– Olvassa kegyelmed.~S odatartá elébe a fejedelem
82 I, XXIII| tanácsolja.~– Tehát…~– Tehát kegyelmed azt véli, asszonyom, hogy
83 I, XXIII| azt mondá Ocskaynénak:~– Kegyelmed csodakúrát mívelt, asszonyom;
84 I, XXIII| legjobban meggyógyított kegyelmed – engemet.~ ~Ezt az
85 I, XXIV | igazat akarja tőlem megtudni kegyelmed? – mondá Jávorka. – Ez nehéz
86 I, XXIV | Hanem arra készen lehet kegyelmed, hogy amely napon Eleonóra
87 I, XXIV | Eleonóra fejedelemnő elutazik, kegyelmed a maga ezredével ismét kísérni
88 I, XXIV | bolondságon töri a fejét kegyelmed.~– Miféle bolondságon?~–
89 I, XXIV | fejét csóválta.~– Akkor kegyelmed valami boszorkányságot tud.~–
90 I, XXV | parancsa, hogy rögtön olvassa kegyelmed, és teljesítse parancsát.~–
91 I, XXV | bánt”.~– És mire vár most kegyelmed?~– Arra, hogy majd talán
92 I, XXV | előtt.~„Brigadéros uram. Kegyelmed megszabadított engemet és
93 I, XXV | viszont arról értesültem, hogy kegyelmed a múlt éjjeli ostrom alatt
94 I, XXV | ápolásban is részesüljön kegyelmed, ami ilyen bajban a legfőbb
95 I, XXV | De többször felébredt kegyelmed, mikor megszomjazott.~–
96 I, XXV | őket, hogy bízzák énreám a kegyelmed meggyógyítását. És ráhagyták.
97 I, XXV | professzor. S mivel gyógyít kegyelmed?~– Imával és jeges vízzel.~–
98 I, XXV | Majd visszatér még a kegyelmed hite.~– Ki hozza vissza?
99 I, XXV | közelebb is. Amíg szunnyadt kegyelmed, egy levele érkezett Sztropkóról.~–
100 I, XXV | emelkedve.~– Ne kiáltson kegyelmed: mert megtudják, hogy ébren
101 I, XXV | anyósom írja. Törje föl kegyelmed!~Az apáca fölnyitá a levelet,
102 I, XXV | vasárnapon Ilonka leányom kegyelmed számára egy második fiúgyermeket
103 I, XXV | egészségesek. Ha beleegyezik kegyelmed, a másodikat, a fejedelem
104 I, XXV | még itt?~– Egy név, tán a kegyelmed feleségének a neve, saját
105 I, XXV | beszélgetett hozzá.~– Hiszi hát kegyelmed, hogy a jó ima még azt a
106 I, XXV | leimádkozta!~– Nem érez kegyelmed fájdalmas nyilallásokat
107 I, XXV | Nem bírok.~– Diktálja le kegyelmed énnekem. Én majd leírom
108 I, XXV | hozzá.~– Mondja toll alá kegyelmed, mit írjak a nevében!~Ocskay
109 I, XXV | nem írta ezt le.~– Leírta kegyelmed? – kérdezé a kór.~– Nem!~–
110 I, XXV | Miért nem írja tovább kegyelmed, soror Arminia?~– Ezt?~–
111 I, XXV | tanúskodik ez a levél, amit a kegyelmed diktálása után írtam. S
112 I, XXV | vétettem az életemben, az mind kegyelmed ellen volt elkövetve: kegyelmed
113 I, XXV | kegyelmed ellen volt elkövetve: kegyelmed bocsáthatja azt meg egyedül
114 I, XXV | kivívhatja?~– Ne jöjjön kegyelmed indulatba! Még lázba hozza
115 I, XXV | Beszéljünk másról! Beszéljünk a kegyelmed leveléről, amit feleségéhez
116 I, XXV | Az a bizalmas szolgája a kegyelmed háznépének, aki onnan hazulról
117 I, XXV | rossz szokása. Takarja be kegyelmed az arcát és aludjék! Nem
118 I, XXV | sebesülten fekvő. – Ne olvassa kegyelmed tovább! Átlátok a szitán.
119 I, XXVI | kiontásával hűségünket. Mondja meg kegyelmed, hová menjünk, merre rontsunk!
120 I, XXVI | keresni, afelől legyen biztos kegyelmed – szólt dölyfösen a haragos
121 I, XXVI | támadja. Akarva, nem akarva, kegyelmed vesztette el velünk a turnai
122 I, XXVI | mint amilyen jó orátor kegyelmed, úgy meg tudnám győzni mostan
123 I, XXVI | mint ahogy meggyőz engemet kegyelmed vert argumentumokkal. Tehát
124 I, XXVI | pártjára állt.~– Engedjen meg kegyelmed, fővezér uram, de mi azt
125 I, XXVI | legnagyobb veszedelmünk. Kegyelmed, fővezér uram, tekintse
126 I, XXVI | csatára nem kerülhet a dolog. Kegyelmed, brigadéros uram, pedig
127 I, XXVI | Most másnak a sora áll. Kegyelmed, fővezér uram, azt mondá:
128 I, XXVI | míg egy bokályt kiürítene kegyelmed. Propter bonum pacis!~–
129 II, I | fogva. – Ugyan mit akar kegyelmed ezzel a rongyos pereputtyal
130 II, I | saját ezredével volna itt kegyelmed, nem mondom, hogy szívesen
131 II, I | Jobban tudom én azt, mint kegyelmed. Jobb lesz, ha mint jó barátok
132 II, I | azaz hogy „jó” ellenségek: kegyelmed se kísérgessen engem, én
133 II, I | meg az igazat, bánus uram, kegyelmed is gondol olyanformát: hátha
134 II, I | út, fel is út! Én jobbra, kegyelmed balra: amíg az utaink megint
135 II, I | szeretnők, ha támadót fúvatna kegyelmed! Mind megennők azt a szarvasbogárnak
136 II, II | No, hát jól van. Vigye el kegyelmed a tizenkét zászlóját Vak
137 II, II | levelet. Amelyet is hogy kegyelmed elolvasson, fölöttébb szükséges.
138 II, III | Ugye, hogy magára ismer kegyelmed?~– Leszámítva a körülírt
139 II, III | immortelle koszorún csak elismeri kegyelmed igaznak?~Még nemrégiben,
140 II, III | Azt sem neheztelem már, ha kegyelmed nénjének szólít; hatvanéves
141 II, III | Istenért! Meg ne rémítsen kegyelmed! Csak nem történt vele valami
142 II, III | erősen fenyegeti. Tudja kegyelmed, hogy az én sztropkói váram
143 II, III | védetlenül.~– Hozza őket ide kegyelmed! – szólt bele Lengyelné
144 II, III | áhítozókat.~– Hozassa ide kegyelmed az arany-, ezüstmarháit
145 II, III | amíg a háború tart; amíg kegyelmed visszajön értük.~– Ennyi
146 II, III | lelkében sokszor meglátogatja kegyelmed a szegény lietavai özvegyasszonyt,
147 II, III | kíséret mellett hozza el őket kegyelmed! Derék fegyveres csapatot
148 II, III | kegyelmedet mihozzánk?~– Látja kegyelmed. Egy kis zálogügy az apósával.~–
149 II, III | zálogügy az apósával.~– Hát már kegyelmed is kölcsönvesz pénzt?~–
150 II, III | fehér barát?~– Az, akinek kegyelmed meggyónt. Ő meg kegyelmednek
151 II, III | tesz, azután beszél. Tudja kegyelmed, hogy azóta le is fejezték
152 II, III | nyájasan recsegő hang – kegyelmed se nem eszik, se nem iszik?~
153 II, III | az sem ízlett.~– Megkapta kegyelmed az én levelemet? – kérdezé
154 II, III | magadénak! Invitálja meg kegyelmed is, menyemasszony, a kedves
155 II, VII | van a dolognak. Arra, hogy kegyelmed a saját ezrede mellett még
156 II, VII | kegyelmednek, hanem hát kegyelmed viszont tudni fogja azt,
157 II, VII | meg nem történik, addig kegyelmed se a titulusát nem viselheti,
158 II, VII | egészen.~– Végre lesz hajtva kegyelmed stratagémája. Kegyelmed
159 II, VII | kegyelmed stratagémája. Kegyelmed maga még az éjjel a saját
160 II, VII | nevezetes hőstettek legyenek a kegyelmed rovására feljegyezve. Szentgyörgy
161 II, VII | adjon hozzá.~– Ami pedig a kegyelmed saját dolgát illeti, hogy
162 II, VII | szenvedjen, legjobb lesz, ha kegyelmed maga felmegy Bécsbe, a megerősíttetését
163 II, VII | Az udvar színe előtt lesz kegyelmed őfelsége által elfogadva,
164 II, VII | színe előtt fogja őfelsége kegyelmed nyakába akasztani az aranyláncot,
165 II, VII | birodalmi lovag cím; azontúl kegyelmed „Ritter von”-t írhat a neve
166 II, VII | is okvetlenül szükséges a kegyelmed Bécsbe menetele: mivelhogy
167 II, VII | fizetheti ki, és csupán a kegyelmed kezeibe. – Ezért tehát legjobb
168 II, VII | Ezért tehát legjobb lesz, ha kegyelmed, amint azt a három váracskát
169 II, IX | akit aligha nem ismer kegyelmed.~– Semmi közöm hozzá – veté
170 II, IX | Pedig alighanem emlékezik kegyelmed rá. Tudja, mikor egyszer
171 II, IX | nagyon is mezítláb vitték kegyelmed elé, s kegyelmed aztán szépen
172 II, IX | vitték kegyelmed elé, s kegyelmed aztán szépen felruházta.
173 II, IX | eltakarta a haját.~– Megbocsát kegyelmed, ha én magam jövök kegyelmedhez.~
174 II, IX | miért?~– Óh, ne gondolja kegyelmed, hogy valami pásztorórák
175 II, IX | Köszönöm.~– Még nem is tudta kegyelmed, hogy mit köszönjön meg.
176 II, IX | legveszedelmesebb csatatér, aminőn csak kegyelmed valaha megfordult, s itt
177 II, IX | ellenkezőleg: felsülésre. Kegyelmed itt a legelső lépésnél már
178 II, IX | vezetnek. Én előrejöttem, hogy kegyelmed számára előkészítsem az
179 II, IX | Hogy elfogadjam, amit kegyelmed jónak lát adni; amit megérdemeltem.
180 II, X | nincsen párja! Hallotta hírét kegyelmed? Hogyne hallotta volna!
181 II, X | Hiszen majd meglátja őtet kegyelmed szombaton este. Akkor szokott
182 II, XII | külvárosokban. Annak köszönheti kegyelmed, hogy az éjjel agyon nem
183 II, XIII | utcára. De miért is szállt kegyelmed a „Fehér Angyal”-ba? Hiszen
184 II, XIII | szállítsák. Vissza se menjen oda kegyelmed. A számlája ki van egyenlítve.
185 II, XIII | éri!~– Ma estére pedig a kegyelmed tiszteletére egy kis barátságos
186 II, XIII | érzés utómaradékát vigye el kegyelmed magával a bécsi polgárság
187 II, XIII | forradalom volt egyenesen a kegyelmed személye ellen előkészítve.
188 II, XIII | zsidóság ellen; de valóságból kegyelmed ellen. Ezt a meggyalázást
189 II, XIII | zászlóalj dragonyost fog kegyelmed vezetni Heisterhez a pozsonyi
190 II, XIV | verni a rábízott századait a kegyelmed áthozott ezredének, amíg
191 II, XIV | alig eresztett el belőle. A kegyelmed ezredének alig maradt meg
192 II, XIV | mondá:~– Éppen jókor jön kegyelmed, együtt ül a haditanács.~
193 II, XIV | a nehéz feladattól, amit kegyelmed egész mereven visszautasított.
194 II, XIV | olvadozik a szíve. – Üljön le kegyelmed, Ocskay László tábornok
195 II, XIV | Most tehát hallgassa meg kegyelmed a feladatát – folytatá a
196 II, XIV | dandárral rögtön útnak indul kegyelmed a körülírt vidék felé, s
197 II, XIV | kiszemelve, porig leégeti kegyelmed. Egy kunyhót, egy kastélyt
198 II, XV | ember valaha? Nézze csak kegyelmed, Tormássy László urambátyám!
199 II, XV | tekingetése.~– Nem vette kegyelmed a levelemet, amelyet előreküldtem? –
200 II, XV | rájuk a pestist. – Talán a kegyelmed magyar vitézei felvilágosodottabbak.
201 II, XV | Parancsolja meg nekik kegyelmed! Hiszen kegyelmed a gyenyerális.~
202 II, XV | nekik kegyelmed! Hiszen kegyelmed a gyenyerális.~Ocskay nem
203 II, XVI | asszonynak.~– Mit csinál kegyelmed, nagyságos asszonyom? Mi
204 II, XVI | Milyen nehéz dolgot kíván kegyelmed! Nekem a tábornok megparancsolta,
205 II, XVI | legalább csak addig várna kegyelmed, míg izenetet küldenék a
206 II, XVIII| ráismert a hangról.~– Jávorka! Kegyelmed az itten?~– Nem vagyok én
207 II, XVIII| jó emlékezettel van még kegyelmed hozzám, tegye félre most
208 II, XVIII| Megszabadítsam őtőle? Lássa meg kegyelmed, szentnél szentebb asszony,
209 II, XVIII| hitem. – És aztán tudja azt kegyelmed, magáról tudhatja, hogy
210 II, XVIII| mégis levágja. – Aludjék kegyelmed; hosszú még az éjjel. Nem
211 II, XVIII| odahajolt Ilonkához.~– Látja-e kegyelmed ott azt a holdat a hegyorom
212 II, XVIII| neki:~– Ígérje meg nekem kegyelmed, hogy ha sikerülni talál
213 II, XX | a derék madarat elfogja kegyelmed, jó egynehány aranyat adok.~
214 II, XX | Ocskay Lászlót: nem bántom; a kegyelmed szíve fájdalmáért irgalmazok
215 II, XX | adom Ocskayt! – Tegyen meg kegyelmed minden próbát, amit hűséges
216 II, XX | megszabadítására; mert kell, hogy a kegyelmed lelke nyugodt legyen abban,
217 II, XX | megsiratni.~– Mit gúnyolódik kegyelmed? – szólt Ocskay. – Jobb,
218 II, XXI | hát feleljük neki ezt: „Ha kegyelmed levágat az egy Ocskay Lászlóért
|