Kötet, fezejet
1 I, I | verset odakinn! – dorgálá Ilonka az anyját, pedig az eléggé
2 I, I | teszi! – szeleskedék bele Ilonka. – Dejszen megmondta neki
3 I, III | akik el vannak temetve.~Ilonka kisasszony tizenkilenc esztendős
4 I, III | mindennap Ocskay Lászlóról Ilonka előtt.~Most már emlékezett
5 I, III | volt: a Sándor. Azt már Ilonka is ismerheti, az utóbbi
6 I, III | sorba! Hejh, de végignézném!~Ilonka befogta a nagyasszony száját,
7 I, III | járjon benne a hős paripája.~Ilonka is készített egy szép bokrétát,
8 I, III | fújják azon a tárogatón.~Ilonka, mint egy álmodó, nézte
9 I, III | asszonya ebben a pillanatban. Ilonka pedig úgy volt, mint álmában
10 I, III | azon a bokrétán jártak, ami Ilonka kezében volt; ami aztán
11 I, III | az amulét.~Erre a szóra Ilonka elszaladt, és nem is jött
12 I, III | nekifeküvék nagy ájtatossággal.~Ilonka pedig felment a toronyba,
13 I, III | Istenem! – fohászkodék magában Ilonka –, ha az én szegény Gábor
14 I, III | vissza a vár egyik tornyát. Ilonka jól láthatta, hogy porlanak
15 I, III | még azt is elviszi magával Ilonka, le a kertbe, virágokat
16 I, III | Az utóbbiakat kimustrálta Ilonka a koszorúból. Ejh, nem illik
17 I, III | diadalmas zenével. Mikor Ilonka ismét kinéz az ablakon,
18 I, III | pedig mindenkitől hallotta Ilonka, hogy ez a kegyetlen ember
19 I, III | tál kerül.~Hallotta ezt Ilonka, s ha eddig csak bámulta
20 I, III | sietett azt neki elhozni Ilonka; gyönyörű velencei kristályban
21 I, III | helyet, azt a karszéket, amit Ilonka megkoszorúzott.~– Ez a vendég
22 I, III | ügyelt ezekre a vonásokra. Ilonka, ahányszor az anyja háta
23 I, III | nyújtja e szolgálatra, s Ilonka kisasszonyt is odahívják,
24 I, III | ezért ugyan érdemes volt még Ilonka kisasszonyt is becitálni,
25 I, III | becitálni, hogy hallgassa meg.~Ilonka az egész levélolvasás alatt
26 I, III | Ennél a szónál azt látta Ilonka, hogy a hős szemeiből egyszerre
27 I, III | Dehogy volt az a bor keserű!~Ilonka a szentek glóriáját látta
28 I, IV | vendég úrral komázni. – Csak Ilonka nem mulatott rajta, s jólesett
29 I, IV | egy.~Ki értse ezt?~Csak Ilonka halaványult el erre a szóra.
30 I, IV | megfogta gyöngén a kezét. – Ilonka volt az.~Hol vette ezt a
31 I, IV | kézcsókot nem várták be. Ilonka vígan szökdécselve futott
32 I, V | kegyelmetek? No, ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja.~–
33 I, V | ne fájlalja aztán meg az Ilonka húgom. Az ő szíve az a vár,
34 I, V | Másnap egyébről sem akart Ilonka beszélni, mint erről a darabról.
35 I, V | kérte meg a nagyasszonytól Ilonka kezét.~– No, édes leányom –
36 I, V | hát mondd ki azt a szót.~Ilonka arca lángolt, mint az „égő
37 I, VI | menyasszonyhozó utazásra.~Ilonka ez időt arra fordította,
38 I, VI | hogy azt megöldökölje.~Ilonka egészen odaborult a férje
39 I, VII | leányától Ocskóról, ahol Ilonka házassága első heteit tölté.
40 I, VII | leánykorában elmulasztott Ilonka, most asszonyfővel helyrepótolja.
41 I, VII | diákból magyarra fordít. Azt Ilonka azon melegében olvassa,
42 I, VII | tehát alig tudott volna Ilonka valami szomorúbb tudósítást
43 I, VII | megostromoljon egy mókusfészekért. Ilonka nagyon szeretett volna egy
44 I, VII | az asszony ölében volt, Ilonka meg a férje ölében, Ocskay
45 I, VII | Boldogságos Szűz képe volt az. Ilonka megcsókolta azt a kis szentképet.
46 I, XV | itt maradok; eltemetnek. Ilonka özvegy lesz, szabadon bocsátják;
47 I, XIX | legnyugtalanítóbb hálótárs volt az, amit Ilonka felől költött ez az asszony.
48 I, XIX | menjen Bécsbe, sürgetni Ilonka kiadatását, s hozza le sietve,
49 I, XIX | másik pillanatban aztán már Ilonka is ott van az ölelő karok
50 I, XX | elvitte az öreganyja aludni. Ilonka egyedül maradt ott.~Elkezdte
51 I, XX | Hát már mit jelent ez?~Ilonka csak ott állt, és bámult
52 I, XX | bennünket tenni? – kérdé Ilonka.~– Egészen boldoggá.~Ilonka
53 I, XX | Ilonka.~– Egészen boldoggá.~Ilonka ismét megtalálta a kedvét,
54 I, XX | egy lépés már a generális.~Ilonka úgy örült annak, hogy ő
55 I, XX | dicsőségesen szerezve.~Ilonka csak a fejét ingatta, s
56 I, XX | hallgatják ezt a regét. Ilonka nagyokat borzad. Tiszáné
57 I, XXI | kereszteltette az elsőszülöttét Ilonka, a megholt bátyja nevére.)~
58 I, XXI | a szobába beeresztik; de Ilonka jól ismerte már, mint férje
59 I, XXI | a nótát, hogy Ocskay és Ilonka is megtanulhassák. Tiszáné
60 I, XXI | gyékényszőnyegre Ocskay és Ilonka elé, törökösen, s elkezdte
61 I, XXI | Csajághy Márton volt a vendég.~Ilonka örömteljes felsikoltásában
62 I, XXI | tőlem, kedves komámasszony!~(Ilonka Csajághyt íratta be a fia
63 I, XXI | Tudtam én azt – sóhajta Ilonka, szemrehányó tekintettel. –
64 I, XXI | csak puskaporral. Hahaha!~Ilonka sírva fakadt a nagy visszatért
65 I, XXII | nagyot, mint a feleségére. Ilonka ott jön utána hatlovas hintóban.
66 I, XXII | bemutatása.~Eleonóra megcsókolta Ilonka arcát, s azt rebegé neki:~–
67 I, XXII | Kegyelmed már boldog!~Amit Ilonka megértett, s a férjének
68 I, XXII | calembour tetszést aratott, csak Ilonka szemei nyíltak bámulatra;
69 I, XXII | után a szójátékok rakétáit, Ilonka nagy bámulatára. Neki ehhez
70 I, XXII | kifejezően ijedt szemet villantva Ilonka felé.~– Hahaha! Nonono!
71 I, XXII | jelenlétében, grófné.~Ozmonda Ilonka arcát vizsgálta. Vajon elmondott-e
72 I, XXII | nagy figyelemmel kémlelte Ilonka arcát.~Ha ennek elmondott
73 I, XXII | Ozmonda albuma”. – De nem. Ilonka arca egy sugárral sem lett
74 I, XXII | gyanútalan tekintet arról, hogy Ilonka nem tud még őfelőle többet,
75 I, XXII | amit tudatni nem kellett.~Ilonka a bámulat figyelmével hallgatta
76 I, XXII | fényes társaság hazaoszlott.~Ilonka még a hintóban ülve, hazáig (
77 I, XXII | hiányzik innen? – kérdezé Ilonka; aggasztva e baljóslatos
78 I, XXII | ereklyékkel telt kincstár.~Hanem Ilonka egy másik vasajtóra lett
79 I, XXII | őket meglátni? – kérdezé Ilonka.~– Miért ne, ha kegyelmed
80 I, XXII | nótáját, de nem hagyta abba.~Ilonka bizony ráismert az emberre;
81 I, XXII | pedig ki nem szabadul innen.~Ilonka lopva egy ezüstpénzt csúsztatott
82 I, XXII | nyitogatta fel.~Ezalatt Ilonka ezt súgta a férjének: –
83 I, XXII | vasládákat, s elmagyarázta Ilonka előtt a sok műkincs értékét,
84 I, XXII | paragon” névvel címez.~Ilonka nemhogy egy szóval, de arcának
85 I, XXII | felesége számára.~Ocskay László Ilonka szemébe nézett. Olvasta-e
86 I, XXII | nőm legjobban megörülni.~Ilonka nem tartóztathatta vissza,
87 I, XXII | opál az egész kincstárban Ilonka arcától, hogyan kell ragyogni!
88 I, XXII | koporsója is elsüllyed. Ilonka őt még akkor is szeretné,
89 I, XXII | Istenkém! – sóhajta fel Ilonka; borzongatva és csiklandozva
90 I, XXII | sohasem látta a fejedelmet.~Ilonka erre a szóra megkeményíté
91 I, XXII | a maga hatos fogatával.~Ilonka nem rontotta el a tréfát
92 I, XXII | közben futó pillantásokat Ilonka felé, míg Ilonka állhatatosan
93 I, XXII | pillantásokat Ilonka felé, míg Ilonka állhatatosan a fejedelemnő
94 I, XXII | ismeri talán ezt a lovagot?~Ilonka meglepetve tekinte a kérdezőre.~–
95 I, XXII | Láttam is, ismerem is – mondá Ilonka, s ezzel a szóval visszaparancsolta
96 I, XXII | követelheti tőle.~– Az igaz, Ilonka! Hogy híják ezt a lovagot?~
97 I, XXII | terhelő ítélet volt, hogy Ilonka nem tehetett róla, de kénytelen
98 I, XXII | volt? – kiálta, megragadva Ilonka kezét. S azzal be sem várva
99 I, XXII | engesztelő keggyel megcsókolá Ilonka arcát, s aztán feddő szóval
100 I, XXII | örömtől, alig bírt magával. Ilonka szavait szedte elő rendbe.~–
101 I, XXII | fejedelemasszony – mondá Ilonka.~– Ahán! Azért ragadta úgy
102 I, XXII | követtem el, tudom – monda Ilonka –, hogy nem tudtam megőrizni
103 I, XXII | igaz. Nekem Ocskay szebb.”~Ilonka rábámult. Hogy lehet egy
104 I, XXIII| Léván mulatása közben, az Ilonka gyönyörűségére, Racine-féle
105 I, XXIII| szarkastikus diffamációit hallani Ilonka felől. Nem állhatta meg,
106 I, XXIII| az ápolói fejéhez dobált.~Ilonka odament hozzá bátran, s
107 I, XXIII| kegyelmességedhez! – mondá Ilonka.~– Miért? – kérdezé ez hörögve.~–
108 I, XXIII| Ördöngösség?~– Egyik sem – felelt Ilonka. – Nem ilyen jelek azok.
109 I, XXIII| szólt a türelmetlen beteghez Ilonka.~Bercsényi méregittas tekintettel
110 I, XXIII| közül. – Most már fázom.~Ilonka betakarta őt a medvebőrrel,
111 I, XXIII| pillanatban már szunnyadt.~Ilonka még azután átsuhant csendesen
112 I, XXIV | a ketten elveszítettük.~Ilonka kétségbeesetten sietett
113 I, XXIV | fejedelemnőt? – kérdezé Ilonka a férjétől, mikor egyedül
114 I, XXV | szent advent vasárnapon Ilonka leányom kegyelmed számára
115 I, XXV | a neve, saját írásával: „Ilonka” és utána e sorszám: 100
116 I, XXVI | mesés gazdagsága oda lett Ilonka lábaihoz lerakva. Raktár
117 I, XXVI | százszorosan lett megfizetve.~És Ilonka erre azt írta a férjének
118 II, IV | még, amióta világra jött. Ilonka vitte utána a táborba.~–
119 II, IV | Menjünk oda, hadd látom!~Ilonka odavezette a férjét a kis
120 II, IV | az még siránkabbá lett. Ilonka megjegyezte, hogy az apai
121 II, IV | küteget kapna a gyermek.~Ilonka aztán nagyot bámult nagy
122 II, IV | a kedves unokája mellől.~Ilonka arca egy pillanatnyi zavart
123 II, IV | ígérte, hogy visszajön?~Ilonka arcán még nagyobb lett a
124 II, IV | akkor vette észre, hogy Ilonka eltűnt az asztalfőről.~Egy
125 II, IV | Szűz Máriához imádkozol?~Ilonka odaborult férje keblére,
126 II, IV | elveszti, ugyan keresheti!~Ilonka beteg gyermeke mellett töltötte
127 II, IV | hagynunk ezt a kastélyt.~Ilonka elsápadt, s hűlt ajkkal
128 II, IV | elvigyelek benneteket magammal.~Ilonka a rémület indulatkitörésével
129 II, IV | oda!~– De hová? Asszony!~Ilonka felkapta a karjára bölcsőben
130 II, IV | Dehogy megyünk, fiacskám. Ilonka, szívem, csendesítsd le
131 II, IV | csendesen beszélhetünk erről.~Ilonka bölcsőjébe fekteté a kisebbet,
132 II, IV | ebben a szívben! Odanyúlt Ilonka keze után, s egy vezeklő
133 II, IV | Ocskay összerándult. E szónál Ilonka arcán mély pirulás terjedt
134 II, IV | fejemet küldjék meg neked?~Ilonka borzadva ölelte, szorította
135 II, IV | Megértettél-e hát, drága bálványom?~Ilonka el hagyta altatni lelke
136 II, V | háznál~Vajmi nehezen tudta Ilonka megszokni a lietavai életet
137 II, V | bástyatetőről sokszor láthatja Ilonka, amint nagy, nehézkes, fekete
138 II, V | versben elénekelt regét Ilonka, s azt hitte, hogy azok
139 II, V | család nagy romlásával. Ilonka úgy borzadozott ettől a
140 II, V | kebelbarátnéja; s azonkívül is, mint Ilonka hírül vevé Ozmonda saját
141 II, V | idejönne – szólt felsóhajtva Ilonka.~– Nono leányom, sohase
142 II, V | igen áldott jó teremtés. (Ilonka Ozmondára gondolt.)~– Ne
143 II, V | szellet jár a budetini várban.~Ilonka el akarta magától hárítani
144 II, V | arany is megrozsdásodik.~Ilonka nem mondta meg Magdolna
145 II, V | Katinka regéjét, kedvesem?~Ilonka előbbre igazítá orsója szárnyán
146 II, VI | álmodtál, kisfiacskám? – kérdé Ilonka a kisfiától, amint éjszaka
147 II, VI | ne nevessen többet úgy!…~Ilonka magához ölelte a gyermeket,
148 II, XIII | Tudva volt előtte, hogy Ilonka mindazon ékszerekből, amiket
149 II, XV | Léva-vár első ostromát – Ilonka szeme láttára. Hogy imádkozott
150 II, XVI | belépőnek. – Segíts te is benne!~Ilonka gyors ésszel kitalálta,
151 II, XVI | megtagadta a nemzetét.~Ilonka a veszedelemérzet tudni
152 II, XVI | hegye izzó veres volt már.~Ilonka hátrakapta a kezeit, s mélyen
153 II, XVI | a saját anyja házát.~De Ilonka csak nem akart fölkelni
154 II, XVI | utánahajítá a többinek.~Ilonka kezében reszketett a levél,
155 II, XVI | mikor magára maradt. Mert Ilonka iszonyodva futott el onnan.~
156 II, XVI | éppen nem keresné őket.~Ilonka bizonnyal elhagyta még aznap
157 II, XVI | Budetinba a lietavai küldönc Ilonka rövid levelével. Csakugyan
158 II, XVI | másikkal a Tisza-kastélyban: s Ilonka azontúl ott nem marad a
159 II, XVI | Ocskay feleségét bántja!~Ilonka úgy bámulta ezt, mint egy
160 II, XVI | bajunk sincsen! – sietett Ilonka felelni, felderülő tekintettel.~
161 II, XVII | megmelegítettük.~Amint aztán Ilonka a két gyermekkel a lépcsőkön
162 II, XVII | Ma nagyon ráfér a mosdás.~Ilonka maga ment fel a kastélyba
163 II, XVII | egész a megsemmisítésig!~De Ilonka ezúttal az istennők erejét
164 II, XVII | pillantása sebet üthet rajta.~És Ilonka akart rajta sebeket ütni.~
165 II, XVII | elfogott nő. S miről beszélt Ilonka? Arról, hogy mint szabadítá
166 II, XVII | a vetélytársnőnek, amíg Ilonka elregélte beszédessé lett
167 II, XVII | érzett ez asszony ellen!~S Ilonka tudta azt! Kéjelgett a lelke
168 II, XVII | félretekintett a tükörbe Ilonka, hogy a saját képét meglássa.
169 II, XVII | azt a hőskölteményt, amit Ilonka elmondott; mind igaz volt:
170 II, XVII | Eh, mit! – mondá Ocskay, Ilonka keze után nyúlva. – Aki
171 II, XVII | Nem gondoltam rá – szólt Ilonka könnyedén. – Volt: nincs.
172 II, XVII | Megérthette belőle Ocskay, hogy Ilonka tudja már, hogy anyja meghalt:
173 II, XVII | páncél!~Ocskay megszorítá Ilonka kezét.~– No lásd, a négy
174 II, XVII | Ocskay az igazgyöngy füzért Ilonka nyakára kapcsolá a gyémántos
175 II, XVII | beszéljünk egymással valamit…~Ilonka alig fektette le a nagyobbik
176 II, XVII | De ő is szeret engem.~Ilonka vállat vont, és mosolygott
177 II, XVII | megvetést, azt is hozzátevé Ilonka:~– Mink, szegény otthon
178 II, XVII | levelet, s odatartotta azt Ilonka elé. „Olvasd el ezt!”~Ez
179 II, XVII | jegygyűrűdet.~Erre felkacagott Ilonka.~– Hahaha! Édesem. – Egyéb
180 II, XVII | sugallatodért! – sóhajta fel Ilonka. – Tudd meg, jó barátném,
181 II, XVII | vigasztaljalak-e? – mondá neki Ilonka.~Erre megtörlé a zsebkendőjével
182 II, XVII | s abból nagyot húzott.~Ilonka bámulva nézte, hogy mit
183 II, XVII | egyszerre csak térdre ereszkedék Ilonka előtt, s átkarolva annak
184 II, XVII | egyszerre elszakadsz tőle!~Ilonka bámulva rázta a fejét. El
185 II, XVII | itt – és a másvilágon.~Ilonka most már szánni kezdte ellenfelét.~
186 II, XVII | az ifjabbik, a Sándor!~Ilonka indulatosan ugrott fel helyéről,
187 II, XVII | volt: a jó Tisza Gábor!~Ilonka felsikoltott. Arcáról eltűnt
188 II, XVII | ereklye meg volt tartogatva.~Ilonka szótlanul tántorgott ki
189 II, XVII | négy sor igazgyönggyel. Ilonka a két gyermekkel úgy eltűnt
190 II, XVIII| történni.~Azt nem tudta, hogy Ilonka elhagyta a házat, olyan
191 II, XVIII| László némán tartá eléje Ilonka levelét. Ozmondának el kellett
192 II, XVIII| Hová, merre futhatott Ilonka? – Sötét, februári éjszakában.
193 II, XVIII| hajigálta a kopár síkon.~Ilonka arrafelé vette az útját
194 II, XVIII| a lobogó tűz lángja.~De Ilonka egész bátorsággal közeledett
195 II, XVIII| lásd?~– Nem. Nem! – tagadá Ilonka; eltakarva kis subája alá
196 II, XVIII| a te neved?~Erre a szóra Ilonka felugrott a dombról, amelyre
197 II, XVIII| kergettek, óh, az átkozottak!”~Ilonka ráismert a hangról.~– Jávorka!
198 II, XVIII| jó barátom! – könyörgött Ilonka. – Ha valami kis jó emlékezettel
199 II, XVIII| mi pogány beszéd! – mondá Ilonka borzadozva.~– Tudom – szólt
200 II, XVIII| egymagában! Akkor vesztébe rohan!~Ilonka meghallotta e szót, s a
201 II, XVIII| úgy lobogtak a feje körül.~Ilonka felhúzta a ponyvát a kocsi
202 II, XX | Biccse alatt (hol ő maga Ilonka szeme láttára egykor oly
203 II, XXI | A végső kísérlet~Amint Ilonka megkapta a rémhírt férje
204 II, XXI | ismét nyílik az ajtó, s Ilonka egy selyemtől suhogó divathölgyet
205 II, XXI | gyorsan tudnak átöltözni.~Ilonka kitalálta, hogy miért jött
206 II, XXI | az arca, mint egyébkor.~Ilonka odarohant hozzá, és térdre
207 II, XXI | valamelyiket a háládatos asszony.~Ilonka pedig még ott maradt térden
208 II, XXI | Hármat egyért! Fényes csere! Ilonka ismerte mind a hármat; férjének
209 II, XXI | fülébe:~„Özvegy vagy már…”~Ilonka kitántorgott a várból. Lelkének
210 II, XXI | vágtatva az utcán, őt keresve.~Ilonka küldte ezt hozzá, azzal
211 II, XXI | állítva a piac közepén.~Ilonka könyörgéseivel még egyszer
212 II, XXI | erőszakosan a robogó lovakat.~Ilonka kiszökött a hintóból, s
|