Kötet, fezejet
1 I, I | ilyen ételek előállításához ember, több mint elég.~Nemzetes
2 I, I | a portáját ismeri minden ember. Hajdan az ő férje is alispánja
3 I, I | után ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül pedig
4 I, I | szóval. – Azt gondolja az ember, Eger várát vívják a törökök!
5 I, I | Olyan zsinat van, hogy az ember a maga szavát se hallja.
6 I, I | szemei.~– Hát hogyne sírna az ember, mikor a leányát odaadja
7 I, I | hiszen nem lesz az idegen ember; hanem nekem hites uram.~–
8 I, I | ez? Van annál szelídebb ember a világon? Olyan az, akár
9 I, I | én beszélek. – Nem minden ember olyan engedelmes, mint a
10 I, I | sarkán fordul előtte minden ember. Azzal szép engedelmesen
11 I, I | akiről nem tudhatja az ember, hogy bátya-e vagy vőlegény?
12 I, II | Itt a tűz, itt a víz – ember teszi a fogadást –, emberebb,
13 I, II | csak egy-egy veres csepp, ember kezére, arcára, amiről nem
14 I, II | csinál belőle a világon, hogy ember nem látja benne egymást.~
15 I, II | Az egész csapatból egy ember nem menekült meg élve, maga
16 I, III | világban alig ismeri ki az ember, hogy ki a kuruc, ki a labanc,
17 I, III | sor, megtudhassa minden ember, ki az ellenség, ki a jó
18 I, III | álmában szokott lenni az ember, beszél, beszél, de a szája
19 I, III | fejeit is megszámlálhatta az ember. Azt a vezéri alakot pedig
20 I, III | paripájáról el sem veszthette az ember a szemei elől.~„Én Istenem! –
21 I, III | jelentősége van; más az, amit az ember a szívesen látott vendég
22 I, III | várát. Elfoglalta az az ember, akinek azért adatott a
23 I, III | Ilonka, hogy ez a kegyetlen ember a legelső csatájában egy
24 I, V | beszélgessünk róla. Szóból ért az ember; aztán szegény megboldogult
25 I, V | keresem, csak hogy becsületes ember, jó magyar és nemesember
26 I, V | kapták.~Ocskay azonban fáin ember volt ebben a tekintetben.
27 I, V | volt találva a holdbeli ember, az ismeretlen, aki egy
28 I, VI | VI. A vas ember~Nem sok időhaladékot adának
29 I, VI | erre is jócskán ráért az ember. Nem mentek az emberek akkor
30 I, VI | Ha te rendes, mindennapi ember volnál, ide sem jöttem volna
31 I, VI | mint egy gyermek! Egyetlen ember által.~– És pro coronide
32 I, VII | gyűlölhette egyik magyar ember a másikat, testvér a testvérét
33 I, VII | kalickástól a férje kezében.~A vas ember arca semmivel sem volt mosolygásra
34 I, VII | vissza semmi imádkozásra egy ember a másvilágról, aki már ott
35 I, VII | bajaitokban részt vegyen.~– Ember! Mi történt veled? Kilopták
36 I, VII | hanem tinálatok. Van két ember a földön, aki gyanakodik
37 I, VII | markolatjától, mint a veszett ember a tükörtől, mert azt gondolom,
38 I, VII | szépen eltemetve. Csendes ember leszek; soha senkit, soha
39 I, VII | el ne térjen. Itt minden ember, kicsinye-nagyja, csak azt
40 I, VII | Mikor választani kell, az ember otthagyja a boldogságot,
41 I, VIII | mondom, akármilyen nagy ember kegyelmed, de keresztülesünk
42 I, VIII | doblak! Nincs köztetek különb ember, akit velem szembeállítsatok?~
43 I, IX | diadal van, abból minden ember követeli az oroszlánrészt
44 I, IX | annak a hibáját minden ember keni másra, egyik vezér
45 I, IX | dörmögé magában a vas ember.~
46 I, X | sympatheticus bűbájosság, mintha két ember egymásnak a szívében olvasgatott
47 I, X | erről álmodozott minden ember.~S aztán mi volna benne
48 I, X | összesen ötezren. Ötezer olyan ember, akinek nincs mit veszíteni
49 I, X | Nem lakik itt most élő ember.~Ocskay erre a szigetre
50 I, XIII | kicsalni a lelket a magyar ember szívéből! Ez a cigányleány
51 I, XIII | el nem ismerő perversus ember volt őkegyelme. Másforma
52 I, XIV | mindennap száz meg száz jó ember pihent meg azokban. Most
53 I, XIV | kegyelmed cselekedte. Ha az ember a hazáról beszél a hadinépnek,
54 I, XIV | mindig mosolyog. Az ilyen ember csak befelé haragszik.~–
55 I, XIV | mosolyogjon. Nem lehet minden ember Balahó uram, aki mindig
56 I, XIV | meglássuk holnap, melyik az igaz ember.~Meg is látták, mert másnap
57 I, XV | maga Ocskay! Így szokta az ember magamagát látni álmában.~
58 I, XV | László.~– De hát ki az az ember itten? – kérdi ámuldozva
59 I, XV | fedetlen fővel egy magányos ember – Feirville, a kuruc had
60 I, XVI | sebet édesdeden tűri az ember; de az ütés daganatja keserves.~–
61 I, XVII | fogható gyönyörűségeset az ember soha többet e világi életében
62 I, XVII | betakar: találja ki minden ember, melyiket hozta a számára
63 I, XVII | hogy a világban az első ember az „én”. Az aranyos pálcaló
64 I, XVII | a „bátya”. Az a második ember a világon. Az a bámulat
65 I, XVII | Gyónás alakban? Hát hiszen az ember csak a bűneit szokta meggyónni.
66 I, XVIII| alatt csak két-háromszáz ember maradt meg, a többi hazament
67 I, XVIII| emlékeztetésre. Még egy ember van, aki tudja ezt a titkot!~–
68 I, XVIII| Most már még nagyobb ember jön. Forgách tábornok.~Ezt
69 I, XVIII| hazaszeretettel. Aki nagyon okos ember, az nem lehet jó rebellis.
70 I, XVIII| szorongatott kezet.~A vas ember arca pedig e szóra ellágyult:
71 I, XIX | atyamestere becsületes, jó német ember volt, aki sokkal jobb szerette
72 I, XIX | Csakhogy itt én egy fölösleges ember vagyok, míg otthon meglehet,
73 I, XIX | Ritschán.~Így csak becsületes ember tréfálhat.~S elébb ő nyúl
74 I, XIX | amikor Istennek érzi az ember magát? Lehet a nőt is boldogítani,
75 I, XX | sőt az ötödik is. A vas ember is ott állt, mint csendes
76 I, XXI | világon körülhordott; százezer ember közül egy tudja talán csak,
77 I, XXI | volt) – elfelejtette az ember az arcának, hogy olyan rút:
78 I, XXI | keresztül-kasul járt az ember szívén.~Bizony úgy sírt
79 I, XXI | boszorkány, hagyd el; hisz az ember egészen bolonddá lesz tőle.~
80 I, XXI | kényelemmel.~A háznál minden ember ezzel a nótával aludt el:
81 I, XXI | nagyon parasztosan. Minden ember dologhoz készül itt. Még
82 I, XXI | hogyan dolgozik más! Az ember meg találná kívánni, s az
83 I, XXI | csak a tréfás adomákról.~Az ember föl sem tenné a vas emberről,
84 I, XXI | róla! Ilyen komoly seriozus ember, s még micsoda tréfát fundál
85 I, XXII | és lehet, ha akar, boldog ember.~Mind a két félnek meg kellett
86 I, XXII | arra való, hogy azzal az ember folyvást a keblét takarja.~
87 I, XXII | gyönyörűségére teszi minden ember? Mindennek célja van. Rákóczi
88 I, XXII | feszíté: mint ahogy tesz az ember, mikor egy szédítő meredély
89 I, XXII | tudna ez a két okos nagy ember!~Ha felelni tudnának rá
90 I, XXII | végigjárta.~– Hát mégis van egy ember a világon, aki élő tanúja
91 I, XXII | ő meg Tiszabecsnél. Egy ember kimaradt. Az bizonyosan
92 I, XXII | kastélyában. Most ez az utolsó ember a sors véletlenéből Pálffy
93 I, XXII | ott őrizték. Nem járt ez ember semmi veszedelmes titokban.
94 I, XXII | csíráira gondolt? Ez az ember, akit most az életnek visszaad,
95 I, XXII | palóc golyhóság! Hátha ez az ember, mikor hallgat, akkor magában
96 I, XXII | mosolygott. Milyen furcsa ember az a kapitány. Ő is olyan
97 I, XXII | A kapitány igen szép ember.~– Igazán az.~– Ideálja
98 I, XXIII| a csillagok az égből; az ember azt hitte, hogy csak a kezét
99 I, XXIII| szó, és mind itt vannak az ember forró kezében – csak egy
100 I, XXIII| miszerint a rézlibertást minden ember tartozik elfogadni adósság
101 I, XXIII| hogy van a világon egy ember, akit úgy hínak, hogy Bercsényi?~–
102 I, XXIII| Milyen nyomorulttá lesz az ember, mikor a szíve megfájdul.~–
103 I, XXIV | dolog lesz, mikor minden ember abból akarja letenni a remeket,
104 I, XXIV | a török várműveket, s az ember hányta magaslatból nézett
105 I, XXV | Amellett aztán ilyenkor minden ember orvos akar lenni, s mindenik
106 I, XXV | a ködökből kiszabadul az ember. Hanem azután csupa gyönyör
107 I, XXV | mikor éjjel fölébred az ember, s hallani vél valamit az
108 I, XXV | mindenekben tökéletesek: ahonnan ember nem kívánkozik a földre
109 I, XXV | nagy szenvedés az: mikor az ember akarna, és nem térhet az
110 I, XXVI | volt ezekben a napokban. Ember legyen, aki annak a sok
111 I, XXVI | nevettek.~A Pálffy bán hatalmas ember: meg tud ríkatni egy egész
112 I, XXVI | rágalmazz mást, akkor vagy igaz ember. – Nem csörög, mégis lánc:
113 I, XXVI | állhatja azt meg a magyar ember, hogy mikor azt a nótát
114 II, I | a lovasok. Volt ott ezer ember is egy rakáson, de abból
115 II, II | megvernek bennünket, minden ember hazaszéled. Nem maradt velem
116 II, II | fejedelem udvaránál. Itt minden ember árulásról beszél. Először
117 II, II | képezik: ő maga is kétbalkezű ember, aki amit megfog, azt elejti.
118 II, II | neve hős, hazafi, derék ember, hű férj, családapa. Volt
119 II, II | a hős, a hazafi, a derék ember, a hű férj! – Föltámad helyette
120 II, III | legderekabb asszonytartó ember a világon. Az volt róla
121 II, III | díszítették. Minden más ember nevetett volna rajta, ha
122 II, III | mostani zavaros világban az ember nem ereszthet útra magában
123 II, III | eddig nem találkozott olyan ember, akit ha a balsors Szunyoghy
124 II, III | Amellett durva, goromba ember volt, aki nem tudott úgy
125 II, III | Az a másik. Az a derék ember.~– Mehetsz a pokolba. Neked
126 II, III | orrig felhúzott száj; az ember nyáron is prémes bekecsbe
127 II, III | a lépcsőgádoron vagy tíz ember, mindenik hoz valami úti
128 II, III | Gáspár uramnak.~– Aranyos ember vagy, édes fiam. Aranyos
129 II, III | vagy, édes fiam. Aranyos ember. Ugyebár, itt maradsz vacsorára?~–
130 II, III | urat.~– Siess, mert éhes az ember! Aztán ami jó és drága,
131 II, III | Csakhogy nem minden bolond ember számára van itthon. Aztán
132 II, III | Tudom én azt, hogy minden ember tele van erkölccsel, aki
133 II, III | félhomályban is megtalálja minden ember. Amellé tette a pamlag bőrvánkosát,
134 II, III | mint a lovának a feje. Okos ember előbb tesz, azután beszél.
135 II, III | hallik ide a cincogás.~Jó ember ez a Gáspár úr addig, amíg
136 II, III | korhelylevesen kezdték. (Sok mai ember nem is tudja talán, hogy
137 II, III | bennünket? Azt gondolod, minden ember hajnalig tivornyázott, táncolt,
138 II, IV | egy nótát ki nem tud az ember a fejéből verni. Ott énekel
139 II, IV | napon Ocskay ismét boldog ember volt. Kincset talált ember.
140 II, IV | ember volt. Kincset talált ember. Otthagyta a kincseit Budetinban:
141 II, IV | jól lehet aludni – amíg az ember meg nem tudja, hogy mi van
142 II, IV | nem vétett se Isten, se ember ellen! Ne öld meg őket örök
143 II, IV | imádságba belefoglalt nevű ember! – Nem! Az nem történhetik
144 II, V | bástyákon való sétával. Az ember olyan, mintha fogoly volna.~
145 II, V | azt akarja, hogy azt más ember is komolyan vegye: a jóságával
146 II, V | felőle: hogy íme, ez az egy ember a kivétel annyi ezerek közül,
147 II, V | leányom, sohase kívánjon az ember meggondolatlanul valamit,
148 II, V | nem szólalt, nem tudta az ember, hogy melyik a képes fele
149 II, V | pedig kegyetlen, mordális ember volt. A szíjkorbács az őzláb
150 II, V | amilyen kegyetlen, dühös ember volt: meg is tette, amivel
151 II, VI | a lépes méz édes, ha egy ember eszik is belőle, de még
152 II, VI | nem olyan édes. – Ha egy ember két pohárból issza a bort,
153 II, VI | nemcsak ragyogással él az ember – folytatá tovább a csábító
154 II, VII | sokat. Tudja azt már minden ember.~Ocskayval csak úgy kerengett
155 II, VII | ne ijedj ám meg! Minden ember azt mondja, hogy okosan
156 II, VII | hogy okosan tetted, bölcs ember voltál. Csak egyet füttyents
157 II, VIII | ki merre lát! Ahogy ló és ember bírja, vágtassatok rótákra
158 II, VIII | Nekem nem kell ám sok ember, hanem aki velem akar lenni,
159 II, IX | hogy mikor Bécsbe utazik az ember, maga után vitesse társzekérrel
160 II, IX | haubicnál. – Nem jut az ember zöld ágra ezen az úton.
161 II, IX | ismeri senki – csak még egy ember a világon.~Megállt az esze:
162 II, IX | az egész trallárum! Okos ember menekül belőle. Tehozzád
163 II, X | fáról, ha megrázza erős ember. Nincsenek már!~Ott jön
164 II, X | mint ahogy feltalálja az ember a régi kedves szeretőjét
165 II, X | haza; mert akkor minden ember ebédel. Ma az én privát
166 II, X | parókás és bársonykabátos úri ember ült egy nagy, oroszlánlábú
167 II, X | órakor minden becsületes ember ebédnél ül? Tehát „mi” is.~–
168 II, X | poharak között; egészen más ember, mint a kalamáris és porzótartó
169 II, X | szerzette a fickó; mikor minden ember kétségbe volt esve: s csak
170 II, X | itten énekelni. Olyankor ember hátán ember üli tele a bécsi
171 II, X | énekelni. Olyankor ember hátán ember üli tele a bécsi világ a
172 II, X | megzendül, összeüti magyar ember a bokáját. Kérje csak fel,
173 II, X | talyigán felhozni, s két ember fogta a két hóna alján,
174 II, X | lógott a szárán. Az egyik ember hozta a dudáját, a másik
175 II, X | fogatlan szájába, egész más ember lesz; széjjelnéz, köszönget,
176 II, XI | az agyagba beleragadt az ember lába), Schebenzer-lucke (
177 II, XI | pillanatra megálljon előtte! Holt ember lesz belőle. Hát ha az is
178 II, XII | Magad vagy a nem becsületes ember, Scharodi! – kiálta fel
179 II, XII | furcsa parádét csinálna az ember.~– Le, le! Mind a kettőt!
180 II, XII | házamnál, legkevésbé kuruc ember. Jöjjön fel egy tizenkét
181 II, XIV | s ott nemigen szokott az ember ismerkedni. De egy ismerős
182 II, XIV | félelmes volt rá nézve minden ember, aki itt most körülveszi: –
183 II, XIV | hangon szólalt meg.~– Azon ember, akit én megöltem, egy olyan
184 II, XIV | különben nem volt az az ember, aki a haditörvényszék előtt
185 II, XIV | helyre, odamegyek. Amit ember végrehajthat, én végrehajtom.”~–
186 II, XIV | se tündérlovagok – csak ember kell hozzá, akinek nem olvadozik
187 II, XIV | oda, hisz ott engem minden ember szeret: úgy szeretnek, mint
188 II, XV | már ilyen istentelenséget ember valaha? Nézze csak kegyelmed,
189 II, XV | tud mindent. Az az okos ember, az a hatalmas ember – a
190 II, XV | okos ember, az a hatalmas ember – a gyenyerális!”~Mikor
191 II, XV | gyújtsátok fel!~Kókány Laci az az ember volt, aki sok ilyen parancsot
192 II, XVI | nő helyébe más. „Terem az ember, mint a subagallér!” Legyen
193 II, XVI | meg a szívedet. „Terem az ember, mint a subagallér!”~– De
194 II, XVI | alig tudott tőlük aludni az ember.~Azért hát nem is tudtak
195 II, XVI | míg izzóvá lett.~– Ez az ember tudott bennünket megcsalni! –
196 II, XVI | Könnyen beléjük bukkanhat az ember, mikor éppen nem keresné
197 II, XVI | kisebb csapat, mintegy ötven ember, Áporkay zászlótartó vezetése
198 II, XVI | az egész kuruc csapatnak; ember és ló bukfencezett körülötte
199 II, XVII | adott, hogy forduljon minden ember vissza Budetinnak.~„Budetinnak!”~
200 II, XVII | menyemasszonyának, s Gáspár úr olyan jó ember volt, hogy szerette a felebarátját
201 II, XVII | Nem való tehozzád az az ember. – Ti nem vagytok egymásnak
202 II, XVII | Előtted csak egy közönséges ember ő, előttem egy király! Amit
203 II, XVII | előttem egy király! Amit egy ember az arkangyaltól Luciferig
204 II, XX | lehet letévedni. Mint a vak ember a sötétben, úgy haladtak
205 II, XX | a rabtól:~– Mit tettél, ember?~– Mit tettem? Álmodtam!
206 II, XXII | bozót nőtte azt tele. Soha ember be nem lép a bozótba, vadász
|