Kötet, fezejet
1 I, XI | nevét suttogja fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred, felugrik
2 I, XI | félreverték a harangokat.~– Siess, Ozmonda, siess! Hozz bizonyos hírt –
3 I, XI | könnyű azon fel- és lejárni.~Ozmonda előre lehajítva a görcsös
4 I, XI | hölgy a kis házikápolnában. Ozmonda fekete bársony uszályos
5 I, XI | szépen játszik az orgonán, Ozmonda szonátát énekel; tiszta,
6 I, XI | Óh, hercegnő! – rebegé Ozmonda elpirulva (s pirulása egy
7 I, XI | Csókolj meg, ha hívem vagy.~Ozmonda áhítatteljesen csókolá meg
8 I, XI | szív vére.~A neve Szunyoghy Ozmonda grófnő.~
9 I, XI | nevét suttogja fülébe: „Ozmonda!”~Arra az fölébred, felugrik
10 I, XI | félreverték a harangokat.~– Siess, Ozmonda, siess! Hozz bizonyos hírt –
11 I, XI | könnyű azon fel- és lejárni.~Ozmonda előre lehajítva a görcsös
12 I, XI | hölgy a kis házikápolnában. Ozmonda fekete bársony uszályos
13 I, XI | szépen játszik az orgonán, Ozmonda szonátát énekel; tiszta,
14 I, XI | Óh, hercegnő! – rebegé Ozmonda elpirulva (s pirulása egy
15 I, XI | Csókolj meg, ha hívem vagy.~Ozmonda áhítatteljesen csókolá meg
16 I, XI | szív vére.~A neve Szunyoghy Ozmonda grófnő.~
17 I, XVII | bogláros fejkötő-tűzőt, az Ozmonda néni a homlokszorító ferronière-t,
18 I, XVII | hercegnő ijedten szisszent fel, Ozmonda szája elé kapta a kezét,
19 I, XVII | vizet töltöttek, s abba Ozmonda egy kis fiolából valami
20 I, XVII | nem is sejté, hogy amit Ozmonda előtte elmondott, az csak
21 I, XVIII| Az a hölgy volt Szunyoghy Ozmonda.~Ocskay hosszasan bámult
22 I, XVIII| fonva, szemöldei összehúzva. Ozmonda a szemébe nézett, aztán
23 I, XVIII| monda könnyű sóhajjal Ozmonda. – De hát ez elmúlt. Most
24 I, XVIII| tanút kiküldted innen. Mikor Ozmonda és Ocskay László suttognak
25 I, XVIII| mereven bámult maga elé. Ozmonda felfedezései oly közel jártak
26 I, XVIII| az asztalra könyökölve.~Ozmonda pedig fölkelt a helyéről,
27 I, XVIII| mondád! – szólt diadalmasan Ozmonda. – Akaratlanul kitaláltad.
28 I, XVIII| hallottakat mondtam el – rebegé Ozmonda, alázatos térdet-fejet hajtással
29 I, XVIII| ajtaja a másvilágra nyílik.~Ozmonda dévajul felkacagott e fenyegetésre.~–
30 I, XVIII| Mert én nem engedem.~Ozmonda szemei elárulták a diadalmas
31 I, XVIII| Szabadon fogom őt bocsátani.~Ozmonda minden tagját mintha a villanyosság
32 I, XVIII| Csajághy haragos tekintetét.~Ozmonda egymáshoz ütögeté az ökleit
33 I, XVIII| álltak egymással szemben.~Ozmonda odaugrott mellé, s megfogta
34 I, XVIII| egész a kicserélésig!~Ozmonda olyan ijesztő szép volt;
35 I, XIX | László uram feleségével.~Ozmonda féktelenül felkacagott erre
36 I, XIX | vizet akart neki hozatni, de Ozmonda megnyugtatá: „Csak hagyja
37 I, XIX | grófnő – mondá, s eltávozott.~Ozmonda pedig végig kigombolta a
38 I, XIX | Túsz az ő Ilonkája helyett.~Ozmonda hajfürtei visszanyerték
39 I, XIX | Hahhaha! – kacagott fel Ozmonda gúnyosan. – Ezt Ritschán
40 I, XIX | nyereséghez! – viszonzá rá Ozmonda, talpra ugorva, s szétrázva
41 I, XIX | szerint, estig el is készül, s Ozmonda grófnő, kísérője, a lovagias
42 I, XIX | barátom – monda egy napon Ozmonda Csajághynak, ki őt úgy kísérte
43 I, XIX | az kiszaladt a száján.)~Ozmonda nagyot kacagott a legyezője
44 I, XIX | jóságú ötlettel akarta éppen Ozmonda Ocskay szívére a skorpiócsípéshez
45 I, XIX | tudott semmit abból, amit Ozmonda Ocskaynak Ritschánról besúgott.~
46 I, XIX | gyanútalan szívvel járt el Ozmonda megbízásában. Legbiztosabb
47 I, XIX | a zárt hintóval, amiben Ozmonda ült. Hamarabb odaért a motesici
48 I, XIX | kellett amazokra várni. Ozmonda azalatt kiszállt a hintóból.~
49 I, XIX | mintha meg akarna fulladni.~Ozmonda diadalmas kárörömmel nézte
50 I, XIX | felépülés végett. Szunyoghy Ozmonda grófnő szólítá föl levélben,
51 I, XIX | gyógyult meg Pöstyénben: tehát Ozmonda nem mondott igazat. Ozmonda
52 I, XIX | Ozmonda nem mondott igazat. Ozmonda szólítá fel, hogy menjen
53 I, XIX | bajuszát tépik!~Látja ezt Ozmonda? Segít-e az rajta, ha hátat
54 I, XXI | idejöttével. – Ocskaynak Ozmonda fatális jóslata jutott az
55 I, XXII | jó barátné vagy ellenség. Ozmonda volt.~Első ízben csak egy
56 I, XXII | Ellenség ez, vagy barátné?~Ozmonda döntötte el a kérdést.~–
57 I, XXII | felejtette a nevét; úgyhogy Ozmonda segíté ki a zavarból; odasúgta
58 I, XXII | ez is őt keresi; a bájos Ozmonda, ki a fejedelemnőhöz vezeti
59 I, XXII | van, a fejedelemnőn sárga, Ozmonda öltönye egy virágos mező.~
60 I, XXII | kinek adja az aranyalmát.)~Ozmonda kész volt a visszafeleléssel.~–
61 I, XXII | udvarnál fog végződni.)~Ozmonda csak úgy röpítette egymás
62 I, XXII | kiálta fel elszörnyedve Ozmonda, kifejezően ijedt szemet
63 I, XXII | felesége jelenlétében, grófné.~Ozmonda Ilonka arcát vizsgálta.
64 I, XXII | legyezőjét a beszélő elé tárva Ozmonda. – Legyen irgalommal!~–
65 I, XXII | A cseh főúr továbbment, Ozmonda pedig nagy figyelemmel kémlelte
66 I, XXII | Ocskay valamit abból, amit Ozmonda felől tud, úgy ennek az
67 I, XXII | az udvari körökben, hogy Ozmonda minő kalandot állt ki Beckó
68 I, XXII | magával, úgy hítták, hogy „az Ozmonda albuma”. – De nem. Ilonka
69 I, XXII | Veszedelmes egy kérdés volt.~Ozmonda annak is meg tudott felelni.~–
70 I, XXII | könnyek, amik e szavaknál Ozmonda szemében ragyognak: nem
71 I, XXII | mai világban már utánozni.~Ozmonda letörlé azokat, pedig jól
72 I, XXII | meg, hogy amit Szunyoghy Ozmonda beszél, az egyik füleden
73 I, XXII | fejedelemasszony, kísérőhölgyével, Ozmonda grófnővel együtt. Azt kívánta,
74 I, XXII | fecsegd az egészet rögtön Ozmonda grófnőnek! Ő sohasem látta
75 I, XXII | de a szavakat nem érté. Ozmonda grófnő magyarázta meg neki
76 I, XXII | folyt aztán a beszélgetés Ozmonda tolmácsolása mellett; a
77 I, XXII | megvárta, amíg azt neki Ozmonda lefordítja.~– Felséged Nyitra
78 I, XXII | kérdést, mielőtt a mondottakat Ozmonda grófnő lefordítja neki magyarra.~–
79 I, XXII | ezáltal tette magát gyanússá – Ozmonda előtt.~Ozmonda észrevett
80 I, XXII | gyanússá – Ozmonda előtt.~Ozmonda észrevett a fejedelemnővel
81 I, XXII | először látja.~Ezt nem akarta Ozmonda kitanulatlan hagyni.~Amint
82 I, XXII | pedig másra magyarázzák. Ozmonda kacag.~– Haha! Kegyelmednek
83 I, XXII | már idáig terjed Trianon?~Ozmonda csipkelődései nem fájtak
84 I, XXII | tudtunk volna meg semmit.~Ozmonda irigy volt Ilonkára. Úgy
85 I, XXII | Ocskaynál szebb férfi a világon.~Ozmonda nevetett. „Pedig nem is
86 I, XXII | találja annak a férjét.~Ozmonda vette észre a hatást, s
87 I, XXIII| suttogására egy szerető nőnek.~Ozmonda azt mondá magában: „No,
88 I, XXIV | Eleonóra elmondta Ozmondának, Ozmonda meg Ilonának. Minő fényes
89 I, XXIV | kardjukat. Az a fehér ing (Ozmonda albuma), amire a neveik
90 I, XXIV | jött ki a fejedelemnőtől Ozmonda Ocskay Lászlónéhoz.~– Vége
91 I, XXIV | amit mondtam – folytatá Ozmonda, hideg lemondással. – A
92 I, XXV | tekintetével Ocskay felé.~– Ozmonda! – hörgé az, hátravetve
93 I, XXV | ernyesztő bágyadást érzett.~– Ozmonda! – suttogá.~Az apáca fölrezzent;
94 I, XXV | országból a másikba küldözték.~Ozmonda bizonyosra játszott, amikor
95 I, XXV | Hát nem így került-e maga Ozmonda is Ocskay kórágya mellé!~–
96 I, XXV | végig foszladozni, amiket Ozmonda eléje vázolt. Az egymás
97 I, XXV | fiatalabb.~És akkor aztán Ozmonda elhozta magával mindazokat
98 I, XXV | kolostorom falára, hogy Szunyoghy Ozmonda akkor hazudott legistentelenebbül,
99 I, XXVI | teste körül. Én tudom, hogy Ozmonda ott volt nála Bazinban.
100 I, XXVI | vagyunk körülötte, akkor Ozmonda semmiféle alakban ide nem
101 I, XXVI | már a megkezdett sorban!~Ozmonda albumának a rémalakjai folytatják
102 I, XXVI | olyan fehér lehetsz, mint – „Ozmonda!”~Most egyszerre eszébe
103 I, XXVI | fog-e visszatérni, mint Ozmonda?~Ah, az a kép a beckói városházból!
104 II, II | Ocskay teste lúdbőrzött. Ozmonda jóslatai mind sorról sorra
105 II, II | Pedig mit jósolt felőle Ozmonda? Hogy ez lesz az első, aki
106 II, II | valamit! – Azt hiszik, hogy az Ozmonda volt. – Ő volt az áruló
107 II, II | nincsen az árulásban; őnála Ozmonda (ha ő volt) egyebet meg
108 II, III | odasúgott az öreg fülébe:~– Hát „Ozmonda”?~Az öreg még mélyebben
109 II, III | után.~– Jár bizony, amit Ozmonda fizet teneked.~– Micsoda? –
110 II, III | találsz meg.~– Nem is mint Ozmonda apósát.~– Úgy még kevésbé.~–
111 II, III | találni, mikor maga főzte.~Ozmonda valóságos falusi háziasszony
112 II, III | Ezzel üdvözlé házuk vendégét Ozmonda.~– Talán rám sem ismer?~–
113 II, III | magam elé veszem a tálat.~Ozmonda és Ocskay leültek egymással
114 II, III | megint a fehér barát? – kérdé Ozmonda.~– Micsoda fehér barát?~–
115 II, III | Elteheti. Hasznát veszi – súgá Ozmonda.~Ocskay előtt kígyótáncot
116 II, III | én levelemet? – kérdezé Ozmonda suttogva.~– Az hozott ide.~–
117 II, III | Az hozott ide.~– Csak az?~Ozmonda nagyott nevetett.~– Ugyan
118 II, III | muzsikát, s az engem sem zavar.~Ozmonda előhozta a hegedűjét. Felhangolta,
119 II, III | klenódiumokat végigszemlélgeti.~Ozmonda és Ocskay szót fogadtak:
120 II, III | ide nem hallatszott. Az Ozmonda szobája lehetett.~A szép
121 II, III | Ohó, lovag uram! – szólt Ozmonda, eltaszítva őt magától –
122 II, III | Megragadá a hölgy kezét.~– Ozmonda! Te egy kegyetlen játékot
123 II, III | egész oda, oda a közelébe: Ozmonda szemei voltak azok.~Óh,
124 II, III | mint a gazdájának.~Ocskay Ozmonda keze után nyúlt, s azt suttogá
125 II, III | mégy vissza Pálffy bánhoz?~Ozmonda szemeiben az a két vészcsillag
126 II, III | Valami izennivalóm van hozzá.~Ozmonda fölkelt a helyéről, és bezárta
127 II, III | tőle: jó emberem az nekem.~Ozmonda felhordatta a csatlóssal
128 II, III | el az asztalt!~De bizony Ozmonda nem fogadott szót; hanem
129 II, III | visszahajtatott Zsolnára.~Mikor Ozmonda és az ipa a lépcsőgádoron
130 II, IV | Éppen akkor súgá a fülébe Ozmonda: „A katolikus férjnek nem
131 II, V | tudtára volt Ilonkának, hogy Ozmonda grófnő Szunyoghy Gáspárnak
132 II, V | nyugodt lehetett. Hiszen Ozmonda Rákóczi fejedelmi hitvesének
133 II, V | mint Ilonka hírül vevé Ozmonda saját leveléből, még tavaly
134 II, V | elveszi magának. – A neve Ozmonda…~ ~Ha éjnek éjszakáján
135 II, VI | megszólítá:~– Te vagy itt, Ozmonda?~– Hogy én vagyok-e itt?
136 II, VI | Hogy én vagyok-e itt? Hogy Ozmonda van-e itt? – suttogá a fehér
137 II, VI | nem érkezett meg – suttogá Ozmonda. – Minden napra várjuk.
138 II, VI | öreg? – kérdezé Ocskay.~Ozmonda felkacagott, s az ismeretes
139 II, VI | Amint elhordták az asztalt, Ozmonda bezárta az ajtókat, s aztán
140 II, VI | ott egyebet halcsontnál. Ozmonda annak a késnek a hegyével
141 II, VI | császárral irántad – szólt Ozmonda, odakönyökölve Ocskay térdére. –
142 II, VI | gyöngyöző veríték homlokán, hogy Ozmonda minden gondolatját leolvassa
143 II, VI | Nem mondod meg? – hörgé Ozmonda, kivillanó fogait összecsikorgatva. –
144 II, VI | helyett még egyre kacagott, Ozmonda belemarkolt mind a két kezével
145 II, VI | folyvást kacagott.~Ekkor aztán Ozmonda hízelkedésre fogta a mesterséget,
146 II, IX | szája is nyitva maradt. – Ozmonda volna itten?~Scharodi ezúttal
147 II, IX | fel járkálni a szobában.~Ozmonda itt!~Egy nappal előbb érkezett,
148 II, IX | szerkeszti azt a lapot maga.~Hisz Ozmonda és Scharodi régi szövetséges
149 II, IX | asszonyi protekció mellett.~Ozmonda félrefordítá az arcát, fejét
150 II, IX | Tartom az arcomat – suttogá Ozmonda, összehúzva magát Ocskay
151 II, IX | Szétugrottak mind a ketten. – Ozmonda visszafutott a szobájába.~–
152 II, X | bánhoz. Azt ugyan szintén Ozmonda hozta el a számára, s mégiscsak
153 II, X | azért szabad volt azokon Ozmonda grófnőnek is kacagni: hisz
154 II, X | csak fel, barátom uram, Ozmonda grófnét, énekelje el azt
155 II, X | is tudott mulatni rajta. Ozmonda nem volt ott. Nők nem jártak
156 II, XI | öccse meg Marci.~De négyen: Ozmonda a negyedik.~Az a másik három
157 II, XI | három messze van innen. Csak Ozmonda van itten. Őrá vesse a gyanúját?~
158 II, XII | keresztül átrohant hozzá Ozmonda, s átkarolva őt, eltolta
159 II, XII | imádott fejem! – hörgé Ozmonda, két keze közé fogva azt
160 II, XII | Ocskay.~– Azt teszem – szólt Ozmonda erélyesen, elhatározottan –,
161 II, XII | számodra álöltözetet – szólt Ozmonda, kisietve a szobából. –
162 II, XII | férfidíszt is elvitte magával.~Ozmonda siettében azon a termen
163 II, XII | összeesküvő.~Ocskayt ezalatt Ozmonda, áttuszkolva a saját szobájába,
164 II, XII | alakjára. Hirtelen előszedte Ozmonda a kendőzőszereit; az arcát
165 II, XII | eszköz dulakodás közben! Ozmonda észrevette azt.~– Ne félj!
166 II, XII | szabadítva az ostrom alól.~Ozmonda kifutott az erkélyre, gyönyörködni
167 II, XII | elgázoltatásában.~Ocskay egyedül maradt Ozmonda szobájában.~Amint aztán
168 II, XII | kacagó hang ismerős volt. – Ozmonda fizette vissza azt a minapi
169 II, XIII | Ocskay elküldte a levelet Ozmonda grófnőnek lovas stafétával.~
170 II, XVI | lelke aligha mentené föl. Ozmonda szép szemei tartották őt
171 II, XVI | kell hozzá! – csettegett Ozmonda csípősen.~– Bolond! Hat
172 II, XVI | vendég, hanem az ezüst.~Ozmonda pedig azon imádkozott magában,
173 II, XVI | családnál is a rémület. Ozmonda maga segíté fel Ocskay Lászlóra
174 II, XVII | beszélgettek. Mit kérdett Ozmonda? Hogy szabadult meg az elfogott
175 II, XVII | válogatott kínpadi tortúra volt Ozmonda szívének. Őneki százszor,
176 II, XVII | Ebben az első tornában Ozmonda nyomorultul le volt győzve.~
177 II, XVII | Ezek a könnyek idézték elő Ozmonda arcán a legelső mosolyt
178 II, XVII | Viseld a kedvemért!~…Ozmonda ajkán szinte látni lehetett
179 II, XVII | Mikor kimentek a teremből: Ozmonda azt súgá Ilonkának:~– Majd
180 II, XVII | meghívásnak eleget tenni. – Átment Ozmonda szobájába.~Tudta, sejtette
181 II, XVII | győztes.~Amint belépett Ozmonda szobájába, vetélytársnéja
182 II, XVII | közbe őrült önfeledéssel Ozmonda. – Nem az egész világ minden
183 II, XVII | hogy nevetve ölelte át Ozmonda vállait.~– Áldjon meg hát
184 II, XVII | szomorúságában! – Köszönöm, jó lélek.~Ozmonda érzé, hogy még mindig ő
185 II, XVII | dühtől reszkető ajakkal Ozmonda. S odarohant az asztalához,
186 II, XVII | elveszem ezt tőled! – suttogá Ozmonda, villogó szemekkel. – Tudod-e,
187 II, XVII | aztán buzogánycsapás volt!~Ozmonda úgy érzé, hogy szétomlik
188 II, XVII | zsebkendőjével a szemeit Ozmonda, s úgy tett, mint aki duzzogva
189 II, XVII | szánni kezdte ellenfelét.~Ozmonda észrevette azt az arcán,
190 II, XVII | gyermekeimhez.~– Nem mégy! – lihegé Ozmonda, elállva a távozni akaró
191 II, XVII | kristályszelencét is megmutatta Ozmonda, amiben a levágott ereklye
192 II, XVII | észre; még a lesben álló Ozmonda sem: oly nesztelen tudta
193 II, XVIII| azon a tilalmas küszöbön.~Ozmonda nem aludt, csak éji köntösét
194 II, XVIII| Ocskay László felszakítá Ozmonda szobájának az ajtaját, a
195 II, XVIII| néztek, mint egy kőszoboré.~Ozmonda fehér hálóköntösében, mint
196 II, XVIII| földön.~Mikor magához tért Ozmonda, mély csend volt körülötte;
197 II, XXI | átalakulni Deliancsából Ozmonda grófnővé! – A komédiásnők
198 II, XXI | Elfogták Ocskay Lászlót.~Ozmonda gúnyos hidegséggel viszonzá
199 II, XXI | őexcellenciájával beszélni?~Ozmonda nem szólt semmit, csak megindult
200 II, XXI | vértanúi türelme, megkapta Ozmonda ruháján a bouffant-t, s
|