Kötet, fezejet
1 I, I | régiségbúvárok ismerik: azok pedig nagyon fogják a fejüket csóválni,
2 I, I | várták haza; a menyasszony nagyon óhajtotta; de csak nem jöve
3 I, I | valamit.~Végre, amit olyan nagyon vártak, megszólal a toronyban
4 I, I | De a testvérét szerette nagyon; s az is nagyon jó volt
5 I, I | szerette nagyon; s az is nagyon jó volt hozzá. A vőlegényveszteséget
6 I, I | menyasszonyfővel maradt leányzó nagyon odáig van; látások vannak
7 I, II | lehetett, de a viszontagság nagyon megviselte; zöld dolmánya
8 I, II | lesznek valamennyien.~– Nagyon jó lesz, hát azután?~– Te
9 I, II | mintha nem nagy kedvük volna nagyon mutogatni magukat a közéjük
10 I, II | uram! – szólt a hadnagy.~– Nagyon jól van, vitéz ezredeskapitány
11 I, III | deli leventék – csakhogy nagyon rossz időben. A nagyasszony
12 I, III | Bizonyára Ocskay Lászlónak nagyon jó oka volt arra, hogy Tiszáné
13 I, III | nagy munka előtt, óh, be nagyon jól illett a nyalka kurucnak!
14 I, III | se bírta lefogni, olyan nagyon kapkodta a fejét, a lovagnak
15 I, III | összevagdalták lakodalma napján. Nagyon szerette volna, ha azt nem
16 I, III | lehetett figyelni.~Volt, aki nagyon ügyelt ezekre a vonásokra.
17 I, IV | megbabonázott malacfej~Talán nagyon is érzékenyen végződött
18 I, IV | ezért megbüntetik? Ez már nagyon helyes! – monda rá Tiszáné
19 I, V | No, ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja.~– Ellenkezőleg!
20 I, V | megfájlalja.~– Ellenkezőleg! Nagyon soká is itt maradunk. Csak
21 I, V | játszotta Camillát.~Mindenkinek nagyon megtetszett ez az új, még
22 I, V | míg itt időzünk.~– Óh, az nagyon jó lesz. De melyiket?~–
23 I, VI | akiért elfelejtem, hogy olyan nagyon fájt a szívem valaha miattad.~
24 I, VII | bizony a kor fogalmai még nagyon erős gyökerekkel voltak
25 I, VII | egy mókusfészekért. Ilonka nagyon szeretett volna egy mókussal
26 I, VII | Nem! Bajtárs. – Ilyen nagyon még a hitvest sem szabad
27 I, VIII | ellenkezőt rendelte el. Nagyon jól akarta csinálni a dolgot.
28 I, VIII | magával; mivelhogy olyan nagyon hasonlítanak egymáshoz.
29 I, VIII | akinek volt annyi esze, hogy nagyon mélyen közéjük ne menjen.
30 I, X | kolostor ajtajának.~Hanem az nagyon jó ajtó volt: erős kovácsolt
31 I, XI | Láttam.~– Közelről?~– Nagyon közelről.~– Talán ismered
32 I, XI | Láttam.~– Közelről?~– Nagyon közelről.~– Talán ismered
33 I, XIII | szereti.~De még Ocskay is nagyon szerette Cinka Pannát.~A
34 I, XIII | azért ragaszkodott olyan nagyon Ocskayhoz, mert tudta, hogy
35 I, XIII | tulajdona is megvolt, hogy nagyon tudott a közönséges emberek
36 I, XIII | feleségét visszaszerezze!~Bizony nagyon szeretheti azt az asszonyt!~
37 I, XIV | tréfákért még a magyarok is nagyon szerették ezt a renegátot.
38 I, XIV | négy tűz közé szorítja.~Nagyon szép terv volt ez! Csalhatatlan
39 I, XIV | hosszú pallosával. Tehát nagyon közelről tapasztalhatták
40 I, XIV | észrevette, hogy az ő csapatja nagyon is gyorsan rohant előre,
41 I, XV | hajdúezredek, amik a borsodiakkal nagyon mélyen behatoltak a császári
42 I, XV | öcséd, Ocskay Sándor.~Olyan nagyon hasonlítottak egymáshoz,
43 I, XV | bámult azon, hogy olyan nagyon hasonlít a másik hozzá.~–
44 I, XVI | ugyan nem mondta a nevét a nagyon sürgetett testi-lelki kedves
45 I, XVI | tettetett haraggal rivallt rá. – Nagyon jól illett neki, mikor tréfából
46 I, XVI | ily baleset történt, azt nagyon sajnálom; de ennek se nem
47 I, XVI | kérdeztem. Aztán majd ha egyszer nagyon sok érdemet szereztél magadnak,
48 I, XVII | másiktól is.~– Meggondoljuk nagyon ezt a dolgot…~– Énnekem
49 I, XVIII| hajdúk, mint akik valami nagyon bölcs dologban érzik magukat
50 I, XVIII| szép szóval. A hercegprímás nagyon tud a lelkére beszélni.
51 I, XVIII| megvesztegetni?~– Éppen azzal, ami nagyon is sok van nála, a bölcsességgel,
52 I, XVIII| a hazaszeretettel. Aki nagyon okos ember, az nem lehet
53 I, XVIII| nem lehet jó rebellis. Aki nagyon aggódik a hazája sorsa felett,
54 I, XVIII| önt, asszonyom, hogy önnek nagyon kevés ideje maradhat bosszúja
55 I, XVIII| kezdetét az eszméi fonalának. Nagyon össze volt az gubancolva.~
56 I, XIX | rögtönzött udvariaskodás.~– Nagyon jól van, vitézlő főstrázsamester
57 I, XIX | látni kegyelmedet rám nézve nagyon kellemetlen.~Csajághy nyugodtan
58 I, XIX | Ozmondát.~– Grófnő, ez itt nagyon veszedelmes hely lesz.~–
59 I, XIX | kacagtam az elébb olyan nagyon? – szólt Ocskayhoz kisvártatva.~–
60 I, XIX | odatalált egészen.~Arcának nagyon el kellett árulni indulatját,
61 I, XIX | labanchoz, hogy itt van egy nagyon értékes fogoly asszonyság,
62 I, XIX | nagyrabecsülni; de azért nekem mégis nagyon hosszú kezd már lenni ez
63 I, XIX | Egyhangú az élet. Táncolni is nagyon keveset szoktak itt.~– Keveset,
64 I, XIX | mögött ez elszólásra.~– Nagyon szeretem, ha valakit találok,
65 I, XX | ablakrácsokon. – Milyen nagyon nevetni való volt ez mostan!~
66 I, XX | eledelt is megette. – Milyen nagyon nevetni való volt ez!~És
67 I, XX | felelek! – mondá Csajághy, s nagyon komoly arcot csinált hozzá.
68 I, XX | lenni, az bolond!~Ezek pedig nagyon okosak voltak! Csókolódtak,
69 I, XX | kimenni hozzá?~A kíváncsiság nagyon jogosult volt: s a talány
70 I, XX | de az már nem volt olyan nagyon felbundázva, ő csak a párduckacagányt
71 I, XX | azt nem tudnád?~– Mi őt nagyon szerettük – kivált az anyám.
72 I, XX | emberekké lettek, olyan nagyon hasonlít a bátyjához, hogy
73 I, XX | a babérait tépte. Tehát nagyon jó pihenő lehetett.~Tréfált
74 I, XXI | fejedelemtől? – kérdezé Ocskay.~– Nagyon uras állapot az ott nekem. –
75 I, XXI | Cinka Pannának pedig még nagyon sokszor el kellett húzni
76 I, XXI | bennünket? Nálunk csak nem megy nagyon urasan az állapot?~– Nem
77 I, XXI | állapot?~– Nem ám, hanem nagyon parasztosan. Minden ember
78 I, XXII | halkan mondja Ocskaynak:~– Mi nagyon sokat beszéltünk kegyelmedről!~
79 I, XXII | halcsontos vállfűzővel, aminél nagyon neheztelte, hogy olyan nagyon
80 I, XXII | nagyon neheztelte, hogy olyan nagyon ki kell neki vágva lenni.
81 I, XXII | már van.~Szegényke, bizony nagyon gyámoltalanul viselte magát,
82 I, XXII | rácson keresztül hangzott, nagyon ismeretes volt azon időkben
83 I, XXII | szokták zárni, akik mint nagyon gyanús vagy veszedelmesnek
84 I, XXII | aki most énekelt, a hangja nagyon ismerős nekem.~– No, akkor
85 I, XXII | bán szíves ajánlatára –, nagyon köszönöm a kegyes megkínálást,
86 I, XXII | Elvetted az édes húgát? Szeret nagyon? Boldog melletted nagyon? –
87 I, XXII | nagyon? Boldog melletted nagyon? – Azért mégiscsak pribék
88 I, XXII | és kérdését. Egészségem nagyon jó, hála a mindenhatónak,
89 I, XXII | illetőségén.~A fejedelemnő nagyon rá is nézett érte.~– Hogyan?
90 I, XXII | neki németből magyarra. Nagyon tüzes volt a paripája. Előreragadta.
91 I, XXII | Ocskaynak. – A fejedelemnő nagyon jó pirosítót használ. Tegnap
92 I, XXII | asszonya után, aki azonban nagyon kerülni látszott a férje
93 I, XXIII| csákányt, mint a pennát.~Ocskay nagyon megörült, mikor Jávorkára
94 I, XXIII| Eb ura a fakó!”~Hiszen nagyon nevezetes szó volt az; régi
95 I, XXIII| nevezetes szó volt az; régi is nagyon. Pár év múlva egy híres-neves
96 I, XXIII| míg Jávorka visszatér.~Az nagyon hamar megtörtént.~– Mi veszedelem
97 I, XXIII| gondolt. Az ilyen jelenetek nagyon jók arra, hogy a fejedelmet
98 I, XXIII| jó hívem.~Megengedj, ha nagyon szigorú voltam hozzád. Tudod
99 I, XXIII| szívgörcs bántja. S az is nagyon fájdalmas.~– Ugye? Mikor
100 I, XXIII| Rúgkapálózva! A megsértett doktor! Nagyon jó volt!”~S attól a kacagástól
101 I, XXIII| Olyan sokat tapasztalt már? Nagyon köszönöm. Megemlegetem róla.
102 I, XXIV | fejedelem testvérnénjét, akit nagyon szeretett, s igen hallgatott
103 I, XXIV | közé; a vadásztársaságot nagyon mulattatá az, hogyan birkózik,
104 I, XXIV | sarkantyú a lábán!”~Ez nagyon tetszett az ájtatos sokaságnak.~
105 I, XXIV | császár elé tartva.~A fokos nagyon jól ismert különlegessége
106 I, XXV | Csakhogy ezt a vár védői is nagyon jól tudják.~S annálfogva
107 I, XXV | hogy ki sértette meg ilyen nagyon!~Hanem hát a golyónak volt
108 I, XXV | meg a fejedelmet is. A nagyon nagy buzgóságnak ez szokott
109 I, XXV | legfélelmesebb.~Hah, milyen nagyon veszekesznek – egy elkárhozott
110 I, XXV | elalszik.~Ha halál volt, nagyon rövid ideig tartott; ha
111 I, XXV | ideig tartott; ha álom volt, nagyon soká. Csak este későn ébredt
112 I, XXV | tovább! Átlátok a szitán. Nagyon vastagon van szőve. Minden
113 I, XXVI | korában főnöke volt, s aki őt nagyon szerette. Eltávozásakor
114 I, XXVI | kurucai.~Ennek a diadalának nagyon rossz jutalmát vette a híres
115 I, XXVI | mondogatta többek előtt, hogy nagyon meghidegült a fejedelem
116 I, XXVI | előtt ülni az asztalnál.~Nagyon kérte őket, hogy maradjanak
117 I, XXVI | jött ki a sokaság!~– Te nagyon is jól tudsz gyűlölni.~–
118 I, XXVI | pápista zsolozsma olyan nagyon erőt vett a szíveken, s
119 I, XXVI | megindulva az ajtó felé, s amint nagyon pengett a sarkantyúja, visszafordult: „
120 I, XXVI | asszony.~Ne kívánja olyan nagyon!~– No hát ki adja meg azt
121 II, I | minden tizediknél, ha volt: nagyon alkalmatlan útitárs a szaladásban,
122 II, I | jelenték, hogy az ugróci úton nagyon vereslik valami. Az a szerezsánok
123 II, I | valami háromszáz lovas. Nagyon megbámulták őket. Aki most
124 II, I | én feleségem üdvözletét. Nagyon rám kötötte, hogy ha találkozom
125 II, I | el ne mulasszam átadni.~– Nagyon örülni fog rajta.~– No,
126 II, II | Régóta nem gyónt már. Pedig nagyon buzgó katolikus volt. Azonban
127 II, II | által megbízattam, hogy egy nagyon fontos levelét vigyem el
128 II, II | félek, hogy brigadéros uram nagyon megüti a bokáját. Mindezeket
129 II, II | ad ugrandum”. Mert itt nagyon sokan azt hiszik, hogy neki
130 II, II | Az elsőt meg nem tenni – nagyon könnyű; a másodikat meg
131 II, II | másodikat meg nem tenni már nagyon nehéz; a harmadikat meg
132 II, II | tanácsolják, akiknek olyan nagyon útjokban állok, hogy két
133 II, III | Ocskaynak, s annálfogva ő nagyon hamar készen volt a maga
134 II, III | azt suttogá: „Csodálatos, nagyon csodálatos.”~S aztán, hogy
135 II, III | meg e címezésért).~– De nagyon jól van. Én vérségi rokona
136 II, III | kincsekkel megrakva, ami nagyon invitálja a martalékra áhítozókat.~–
137 II, III | megtöltöm a pipádat, mert te nagyon meg találod tömni. – Hoztál
138 II, III | úrnak valami jutott eszébe. Nagyon okos világ van most. A halált
139 II, III | sóhajtva. – Hajh, ott már nekem nagyon kevés dolgom van. Megcsömörlöttem
140 II, III | S beszéltek csendesen.~Nagyon sok izennivalója lehetett
141 II, III | üljön fel már, mert a lovai nagyon ugrándoznak.~Csakhogynem
142 II, III | mindenütt magammal, mert nagyon sok.~– Mennyi lehet?~– Nem
143 II, IV | hordani a dajkának. A kisember nagyon rossz volt ma, egyre sírt,
144 II, IV | ilyenkor ránézett. Ellenben nagyon megvárta az asztaltársaság
145 II, IV | tartania kellett. Pedig nagyon szerette volna megtudni,
146 II, IV | halkan rebegve:~– Engem nagyon eláztattak a fejedelem előtt.~–
147 II, IV | tisztára mosod magadat?~– Nagyon sok ellenségem van, és nagy,
148 II, V | Nem is kell a fiúgyermeket nagyon anyásnak nevelni.~Hanem
149 II, V | kezekkel.~– Ne nézd te olyan nagyon azt a várat – szólalt meg
150 II, V | Nem jó az embernek olyan nagyon soká nézni egy tájékot,
151 II, VI | kimutatták itt, hogy milyen nagyon várták! Nem úgy, mint Sztropkón.
152 II, VI | kedves katonám!” Hahaha! De nagyon kívánod az öreget!~– Nem
153 II, VI | máglyára vessék! – Hallod-e, az nagyon jó gondolat volt tőled,
154 II, VI | nevetett.~Mert az csakugyan nagyon kacagni való gondolat volt.~
155 II, VII | Ocskay már erre a kérdésre nagyon nevetett. Gáspár úr jegyzé:
156 II, VII | Ismerem én ezt az írást nagyon jól – mondá a bán –, hiszen
157 II, VII | Bécsbe. Ott, mondhatom, hogy nagyon várják.~…Tehát Ocskay László
158 II, IX | embernek potroha van.~S nem is nagyon respektálta az egész Ocskayt.
159 II, IX | rakosgatá; de pedig voltaképpen nagyon is szeget ütöttek a fejébe
160 II, IX | kurucok ezt az úrhölgyet nagyon is mezítláb vitték kegyelmed
161 II, IX | van berendezve, mert ott nagyon sokat adnak, nem ugyan az
162 II, IX | ábrándozás hozott ide. Ahhoz nagyon rosszul is volna választva
163 II, IX | amik célhoz vezetnek, csak nagyon kevesen, a beavatottak ismerik.
164 II, X | Az én ügyem azonban nagyon sürgős.~– Önre nézve, ugye? –
165 II, X | és porzótartó mellett.~– Nagyon jól tette ön, hogy a Fehér
166 II, X | tánc a magyarnak”!~– Kérjük nagyon szépen! – Federreiter úr
167 II, XI | négykézláb.~Ocskay restellte nagyon a dolgot.~– Megbocsáss –
168 II, XI | vendégsereg. Szeretik az ilyent nagyon a bécsiek. – Egészen tetszésükre
169 II, XII | az ilyen notatus emberre nagyon kell vigyázni, nem kezd-e
170 II, XII | egy kövér asszonyság, aki nagyon látszott gyönyörködni ebben
171 II, XII | megválasztatás előnye fölött, s ez nagyon jó időhaladékot szerzett.~–
172 II, XIII | formulare szavait recitálja.)~– Nagyon le vagyok kötelezve.~De
173 II, XIII | barátom uram! Ejh milyen nagyon sajnálom azt a tegnapi fatális
174 II, XIV | végignézett rajtuk. Az ő szíve nagyon meg volt már keményedve:
175 II, XIV | hínárból; s Ocskaynak még eddig nagyon kevés érdeme volt arra,
176 II, XIV | mondogatja azt: „Hja, ez nekem nagyon meleg, ez nekem nagyon hideg!”,
177 II, XIV | nekem nagyon meleg, ez nekem nagyon hideg!”, hanem, ha tűzbe,
178 II, XV | részéből a másikba küldözgetni nagyon kockáztatott kísérlet volt.
179 II, XV | beszámíttatni. – Tehát erre a célra nagyon megbízható embert kellett
180 II, XV | eldugta azt a csizmaszárába, s nagyon viszketett a tenyere azok
181 II, XV | lelt? Ti is megijedtetek?~– Nagyon – rebegé a káplár, s még
182 II, XVI | Keresztben, hosszában? Az nagyon derék lehetett. – Ennek
183 II, XVI | meg a klímáját; ha olyan nagyon szeretjük.~– Nem bírom elhallgatni
184 II, XVI | valami levél a kedves urától.~Nagyon különös munkában találta
185 II, XVI | aztán levelet írt az urához: nagyon rövid volt az. „Kedves uram.
186 II, XVII | bekeverve vérrel, sárral. Ma nagyon ráfér a mosdás.~Ilonka maga
187 II, XVII | számodra. Szép-e?~– Óh szép! Nagyon szép! Sokkal szebb az elveszettnél.~–
188 II, XVII | is tudod-e már?~– Tudom. Nagyon fájt. De már elsirattam.~–
189 II, XVIII| a feleségét, akit olyan nagyon gyűlöl.~– Megszabadítsam
190 II, XVIII| a nagyméltóságos úr, ha nagyon kergeti, mert a révnél aligha
191 II, XIX | az halálos, nem is volt nagyon mély, a páncél láncszemei
|