Kötet, fezejet
1 I, I | van a tarisznyámban, nee!~Azzal kihúzta a bőriszákból az
2 I, I | trombitaszót hallasz is.~Azzal belökte a palócot a sötét
3 I, I | keresett elő a csomó közül, s azzal egy nagy almáriumot nyitott
4 I, I | többet – most eressz engem!~Azzal helyére tolta a fiókot,
5 I, I | fordul előtte minden ember. Azzal szép engedelmesen kell bánnod;
6 I, I | megint odakint a konyhában!~Azzal kirohant a leánya szobájából,
7 I, II | gárdát, mikor összeszedtük?~– Azzal, hogy a legelső ütközet
8 I, III | szelíd az, mint a bárány. Azzal odajárult a hölgyek elé.~
9 I, III | fordulatot nem ád az egésznek azzal, hogy mélyen meghajolva
10 I, IV | látta, honnan került elő, s azzal egy pillanat alatt levágta
11 I, IV | szálltak volna beléjük.~Azzal átvette a haditörvényszék
12 I, IV | az édes szájával, hát még azzal a beszélő két szemével.~
13 I, V | országban. Egy testvére van, azzal már megosztozott. Ocskói
14 I, V | kegyetlenül. Ocskay egy estén azzal lepte meg a Tisza-kastélyban
15 I, V | legszebb az a szó magyarul.~S azzal a kezét ottfelejté az ifjú
16 I, VI | kalandorokból csapatot toborzottál, azzal kószáltad be Németországot.
17 I, VI | leszek én!~E nehéz szavakra azzal felelt Ocskay László, hogy
18 I, VI | tartogattam. Lássátok meg ti is!~Azzal odavezette őket ahhoz a
19 I, VI | fiam. Áldassék az Isten!~S azzal megölelte a leánya férjét,
20 I, VI | Most elteszem örökre – azzal megcsókolta azt a golyó
21 I, VI | szívem valaha miattad.~S azzal egymáshoz ölelte az ifjú
22 I, VII | kiadás. Mennyi gond van azzal! S milyen jólesik az asszonynak,
23 I, VII | vadászni jár, mintsem hogy azzal dicsekedik, hogy a „drágalátos
24 I, VII | visszafoglalta az ellenség, éppen azzal a csellel, amivel te megvetted.
25 I, VII | fogságba ejtették a várban, s azzal fenyegetnek, hogy ha kegyelmedet
26 I, VII | levelet otthagyta az asztalon.~Azzal inte Csajághynak.~– Mehetünk.~–
27 I, VIII | csipkelődő, csúfondáros modorában azzal fogadta Csajághyt, hogy: „
28 I, VIII | se golyó: az ördög menjen azzal viaskodni!~De még nem volt
29 I, VIII | Váltsunk elébb egy pár golyót.~Azzal kihúzta Vak Bottyán a nyeregkápából
30 I, VIII | Köpd ki, ha keserű!~S azzal elkezdte a lovát fincoltatni,
31 I, VIII | mázolni a daganatomra.~S azzal odaadta neki a labancoktól
32 I, IX | reggel, úgy február táján, azzal a hírrel lépett be a fővezér
33 I, IX | senki. De teszek valamit.~S azzal még egyszer fellökte az
34 I, IX | haladok.~– Ott leszek napjára.~Azzal megszoríták egymás kezét.~–
35 I, X | maga körül tud gyűjteni, azzal kezdjen a saját tetszése
36 I, X | szolgáltattak ki Ocskaynak, hogy azzal az egész hadseregét felruházhatá.
37 I, X | kiemelték a helyéből, s azzal rohantak neki, mint a kőfaltörő
38 I, X | szókat:~„Hic fuit Ocskay.”~Azzal visszament a csapatjához,
39 I, XI | megsimogatva selyemfürtös fejét.~Azzal egy rugót megnyomott az
40 I, XI | éves hajadoné volt), és azzal megragadá Eleonóra hercegnő
41 I, XI | megsimogatva selyemfürtös fejét.~Azzal egy rugót megnyomott az
42 I, XI | éves hajadoné volt), és azzal megragadá Eleonóra hercegnő
43 I, XIII | hadnagy uram csónakját, s azzal illa berek, nádak, erek!
44 I, XIV | beszélek az én nemzetségemnek!~Azzal előkereste a rongyosabbik
45 I, XIV | ha maga elé állította, s azzal felkapaszkodott a Cinka
46 I, XIV | kell azokat felpaprikázni!~Azzal benyomta az égő taplót a
47 I, XIV | mondani, hogy minő erőt kell azzal szembeállítani. Úgyhogy
48 I, XIV | belemártogatom a gonosz vérébe!~S azzal végigfekteté a kihúzott
49 I, XIV | lássuk, mit tud kegyelmed azzal a hosszú pallossal? Mindig
50 I, XIV | látom.~– No hát lásd meg!~Azzal Balahó uram kiugrott a sorból,
51 I, XV | nyerve.~Két sakkhúzás, és azzal „matt”!~Az egyik sakkhúzás
52 I, XV | ezredesre nagy csúfondárosan, s azzal még egyszer megtöltetve
53 I, XV | jövök! Én vagyok Ocskay!~S azzal visszakézzel olyat vág Bagocsaynak
54 I, XVI | ezt a képet találták meg.~Azzal átadta Heisternek a rajzolt
55 I, XVI | vagyok; de nem vádolhatnak azzal, hogy erről a képről ismertek
56 I, XVII | igazi háborúst játszik! – s azzal durcásan ment ki a szobából,
57 I, XVIII| külvárosban rác őrség volt; azzal hamar elkészültek; hanem
58 I, XVIII| Gyorsan odafuttatá egy segédét azzal a paranccsal, hogy hagyjanak
59 I, XVIII| segédének: „Kísérj oda!”, s azzal vágtatott be a városba.~
60 I, XVIII| megbélyegzitek a nemzeti zászlót azzal, hogy egy nőtől elraboljátok
61 I, XVIII| fogolynő erre felsikoltott. Azzal elárulta, hogy a titka ki
62 I, XVIII| Mikor újra maga előtt látta, azzal a skarlát palásttal a testén,
63 I, XVIII| a néma jelből is értett. Azzal a megszokott csendes, lassú
64 I, XVIII| ismertél? Te bolondom! – Azzal odasimult Ocskayhoz, szétvonta
65 I, XVIII| Óh igen. Együtt őrzöm azt azzal a levéllel, amit menekülésed
66 I, XVIII| kicsikarni, mi történik azzal. Én nem vagyok Quintilia,
67 I, XVIII| megvesztegetni?~– Éppen azzal, ami nagyon is sok van nála,
68 I, XVIII| fenyegetésre.~– Hahhaha! – Ő engem azzal akar fenyegetni, hogy megölet!
69 I, XVIII| földről elejtett kardját, azzal egész lovagtempóra szalutált
70 I, XIX | a hüvelyébe a kardját, s azzal egyenesen megállt Ocskay
71 I, XIX | Köszönöm a gráciát! – Azzal ismét Ozmondához fordult. –
72 I, XIX | Ott áll.~– Rendben minden.~Azzal mind a ketten leszálltak
73 I, XXI | aludt el: még a dajka is azzal altatta el a kis Gáborkát.~
74 I, XXII | férjének majdan el is mond.~Azzal, etikett szerint, a már
75 I, XXII | legyező arra való, hogy azzal az ember folyvást a keblét
76 I, XXII | micsoda benső viszonyban van azzal az Ocskayval? – kérdé németül.~–
77 I, XXII | láncokat, s a vállára veté. Azzal kétfelé törülte a savószín
78 I, XXII | megragadva Ilonka kezét. S azzal be sem várva a választ,
79 I, XXII | nézve nagy kitüntetés.~S azzal a fejedelem odalovagolt
80 I, XXIII| reggelig megküldi Szirmaynak; azzal hazamentek a szobáikba aludni.
81 I, XXIII| célzott az asztal fölött azzal a meglepő kérdésével Bercsényihez,
82 I, XXIII| mondá: „Eb ura a fakó!” – S azzal rengő léptekkel mérte végig
83 I, XXIII| ismeri el főhadvezérnek, s azzal megfordult a sarkán és kiment.
84 I, XXIII| fejedelemhez fut be, mintha azzal tartana konzíliumot.~– Nos,
85 I, XXIII| máriapócsi csodatevő szűzhöz. De azzal, hogy Bercsényit rávette
86 I, XXIV | nagyokat vágott a levegőbe, s azzal előrevágtatott, amíg Jávorkát
87 I, XXIV | protocollumba vették, s azzal kikomplimentíroztak az ajtón;
88 I, XXIV | széles piros szegélyű szűr azzal a nagykarimás kalappal Göcsejből
89 I, XXIV | törvényszolgák megszorítják; azzal az olvasóval ahány ütés,
90 I, XXIV | magának is elég koldus és azzal rokon népe, még a szomszédból
91 I, XXIV | körülpalánkozhassa: azonban azzal a kikötéssel, hogy a palánkok
92 I, XXIV | kardos! Dikhec a devlába!”~Azzal egyszerre az egész kolduscsoport
93 I, XXIV | szekér derekából, rohantak azzal a lovon ülőkhöz. Mintegy
94 I, XXIV | móré! Fordulj! Kanyarodj!”~Azzal megfordítva a lovát, visszaszáguldott
95 I, XXV | keresztüllőtt lábat, az a tied: azzal lefekhetel. – Vétettek neked
96 I, XXV | apáca a lábával dobbant, s azzal huss, a kéménybe föl valamennyi.~
97 I, XXV | megtalálta azt a gerendás szobát, azzal az ólomkarikás ablakkal,
98 I, XXV | nehezebb az önkorbácsolásnál.~Azzal kezébe adta Ocskaynak a
99 I, XXVI | a táborba, azt a láncot azzal a nehéz golyósúllyal ugyan
100 I, XXVI | neki. Maga előtt akarta azzal a szóval tán bezárni az
101 I, XXVI | valaha! Hidd el nekem, hogy azzal a megnyugvással akasztanám
102 I, XXVI | esztendeig elvesződött volna azzal, amit egy elkeseredett dalia
103 I, XXVI | börzenyereség. Éppen úgy szokás volt azzal dicsekedni, mint mikor most
104 I, XXVI | szebbek a tieiteknél!” S azzal ő meg rázendíté a maga társaival
105 I, XXVI | nyomtassuk le ezt a nagy port!~Azzal fölemelé a kezébe erőltetett
106 I, XXVI | Heister tábornagy uraim.~S azzal fenékig ürítve a bokályt,
107 I, XXVI | Fizetek melléje.~S azzal egész dévaj pajkossággal
108 I, XXVI | mögé, Ocskay utána kapott, azzal elvesztve az egyensúlyt,
109 I, XXVI | hajammal körültekergetem. Azzal az egy szál hajjal hozzám
110 II, I | Nemsokára visszajött Jávorka azzal a szép hírrel, hogy a századosok
111 II, I | a többi búsmagyarokkal!~Azzal lóra kapott, s a felvonulók
112 II, I | ha Ocskay vezeté őket. Azzal „rajta Miska, rajta”!~Ocskay
113 II, I | megint össze nem találkoznak.~Azzal megint kettőt-hármat vágtak
114 II, I | azontúl hozzá szólt, mindenkit azzal gyanúsított, mintha nem
115 II, I | gárdának aztán be kellett érni azzal, hogy visszatérőben a mezőn
116 II, II | egy dandárt összeállíthat, azzal rögtön általtör Morvába,
117 II, III | Bercsényihez meg a fejedelemhez, azzal az örvendetes tudósítással,
118 II, III | volt az emlékezetes arckép azzal a sokféle koszorúval.~–
119 II, III | órájában a napnak, hogy azzal a szóval ne fogadta volna: „
120 II, III | itt semmi sincs.~– Beérem azzal, amit a gazda maga eszik,
121 II, III | mutattam meg. Most idenézz.~Azzal a láda felnyitott ajtaján
122 II, III | öcsém. Egyben itt lesz.~Azzal az öreg maga kezével helyezett
123 II, III | hozzá.~– Mindjárt jövünk! Azzal kiment.~Tehát már többen
124 II, III | Ugyan menjetek a pokolba azzal a cincogástokkal! Most a
125 II, III | Egy kézfogóra elég volna!~Azzal elkezdett a hajdúra pörölni
126 II, III | öreggel is, a menyével is.~Azzal, az itt maradó csatlósainak
127 II, IV | gyöngédségében részelteti. Azzal csak csak úgy az ablakon
128 II, IV | töltötte az éjt.~Korán reggel azzal az örömhírrel jött a férjét
129 II, V | már, amikorra Gáspár uram azzal fenyegetőzött, hogy a szelelőlyukat
130 II, VI | De csakhogy megérkeztél!~Azzal odaszorítá a szívéhez Ocskay
131 II, VI | ezer aranyat Bercsényinek, azzal az izenettel, hogy fizesse
132 II, VI | te! Hogy töröd most magad azzal a gondolattal, hogy „Mit?
133 II, VII | lengyelországi útjából.~Ocskay azzal fogadta, hogy: „Ugyan régen
134 II, VII | minek rontod a termetedet azzal, hogy nekem hazudsz? Hiszen
135 II, VII | megáldotta a csapatokat.~Azzal az egész fegyveres tömeg
136 II, VII | kettő kapott a csókjából. Azzal megfordult a palóc legény,
137 II, IX | az első úr a világon. Ide azzal a lóval!~A másik fullajtár
138 II, IX | mindenbe beleütögette az orrát azzal a kérdéssel, hogy „Nix mautbares?”,
139 II, IX | hogy lettél kocsmárossá?~S azzal felcsapta a süvegét a fejére.~
140 II, IX | Mindjárt hozom azt a számadást.~Azzal kikomplimentírozta magát
141 II, IX | Én előre jöttem.~– De azzal a szándékkal, hogy itt velem
142 II, IX | itt velem találkozzék?~– Azzal. Amint megtudtam, hogy kegyelmednek
143 II, X | Miféle viszonyban van az úr azzal az asszonysággal, akivel
144 II, XI | efféle tréfa. A Rote Dachel azzal kapott fel olyan nagy hírre,
145 II, XII | fel? Te Pámschábel! – S azzal Scharodi a szájából olyan
146 II, XII | Abban a borzprémes sipkában, azzal a bekötött állal.~Az pedig
147 II, XII | másikkal meg magamat.~– S azzal porba ejtesz egy dicső,
148 II, XIII | egy házat meggyújtottak, s azzal tévútra vezették. Intézkedés
149 II, XIII | egy házat meggyújtottak, s azzal tévútra vezették. Intézkedés
150 II, XIII | Most pedig tiszteljen meg azzal, hogy reggelizzék együtt
151 II, XIII | mentegetőzésformát; végezve azzal, hogy őfelsége valamennyi
152 II, XIII | katonaságnak egy héti lénungot, s azzal mindjárt a lakomaasztaltól
153 II, XIII | amit nyert: nyereség – azzal mind neki tartozik.~S még
154 II, XIII | hálakifejezésekkel, s bekoszorúzva azzal az ígérettel, hogy majd
155 II, XIII | amit Ilonkának vásárolt. Azzal a megnyugvással hajthatta
156 II, XIV | mikor összeölelkeztünk, s azzal el lesz ütve az egész dolog.~
157 II, XIV | a támláját, s előrehúzta azzal a szándékkal, hogy majd
158 II, XIV | lánca!~Sokáig beszélgetett azzal a vasszájú jó baráttal.
159 II, XV | első szembetalálkozásnál azzal a szóval ne bosszantsa Tököli
160 II, XV | házban. Végezzétek a többit!~Azzal rohanni akart kifelé a házból.~
161 II, XVI | kegyetlenül elbánt a generális azzal az ijesztő csodával! – Ebből
162 II, XVI | ezt a szívén keresztül.~Azzal odanyújtá Ilonkának azt
163 II, XVI | veled, immortellakoszorú!~S azzal megkapva két kézzel azt
164 II, XVI | mindennap Lietava várát, azzal a korona alakú, nagy kupolájával,
165 II, XVI | Hajtsunk Beleznayékra!~S azzal letérve az országútról,
166 II, XVII | került: itt van a keblemben.~Azzal elővonta a dolmány zsebéből
167 II, XVII | megcsókolta a nő férje kezét.~Azzal Ocskay az igazgyöngy füzért
168 II, XVII | megnyugtattam a szívemet azzal, hogy még több örömökkel
169 II, XVIII| szép asszonyka – mondá azzal a furcsa dialektussal, ami
170 II, XVIII| Héj, moré! Iszkiri! Zsákba azzal a félig sült malaccal! Majd
171 II, XIX | pányvát tartva; nyilván azzal a szándékkal, hogy azzal
172 II, XIX | azzal a szándékkal, hogy azzal lerántsa Ocskayt a lováról.~
173 II, XIX | elbukottra a győztes ellenfél, s azzal kirántva a kardját, nekivágott
174 II, XX | megkapta a kért szabadságot, s azzal ötven huszárját, két leghívebb
175 II, XX | én jött vissza a cigány azzal a tudósítással, hogy Ocskay
176 II, XX | hozni.~A cigány visszatért azzal a hírrel, hogy Ocskay nincs
177 II, XX | Deliancsa tiszteletére.~S azzal mind kilövöldözték a pisztolyaikat,
178 II, XX | menjen találkozni még egyszer azzal a démonnal, akinek száz
179 II, XXI | úgy ropogott a selyem, s azzal indulatosan kiálta fel:~–
180 II, XXI | szabad: a feleségének!~S azzal félretaszítva erős kezével
181 II, XXI | vezérhez, Ocskay dolgában.~Azzal hátrakapta mind a két kezét,
182 II, XXI | még egyszer találkozott azzal a másik nővel.~Most az ragadta
183 II, XXI | törvényszék előtt.~– Heister azzal fenyeget bennünket, hogy
184 II, XXI | az a levelem, amit egykor azzal a szóval adtam át, hogy
185 II, XXI | Istennel akarok kibékülni!~Azzal megölelték, megcsókolták
186 II, XXI | Ilonka küldte ezt hozzá, azzal a kéréssel levelében, hogy
|