bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 5001     I,  XXI    |                hozzá.~– Mekkorákat hazudik a cigány!~A cigányleány nem
 5002     I,  XXI    |               Mekkorákat hazudik a cigány!~A cigányleány nem bizonyozott
 5003     I,  XXI    |                    állítása mellett, hanem a hegedűjét kereste elő a
 5004     I,  XXI    |                    a hegedűjét kereste elő a háti batyujából, s aztán
 5005     I,  XXI    |           batyujából, s aztán elkezdte azt a nótát húzni: a versét meg
 5006     I,  XXI    |                elkezdte azt a nótát húzni: a versét meg énekelte hozzá.~
 5007     I,  XXI    |                  meg énekelte hozzá.~Ez az a nóta, amin egykor (de még
 5008     I,  XXI    |                  annyit keseregtek idebenn a hazában, amit Reményi Ede
 5009     I,  XXI    |                    Reményi Ede nyirettyűje a fél világon körülhordott;
 5010     I,  XXI    |                 Nagy ünnepet szentelnének.~A szövege fejedelmi szívből,
 5011     I,  XXI    |                 szövege fejedelmi szívből, a dallama tündérvilágból jött,
 5012     I,  XXI    |                 jött, s magyarul szól mind a kettő.~Cinka Panna énekelt
 5013     I,  XXI    |                    szeme úgy mondta együtt a szájával a nótát; a hegedű
 5014     I,  XXI    |                   mondta együtt a szájával a nótát; a hegedű hangja meg
 5015     I,  XXI    |                 együtt a szájával a nótát; a hegedű hangja meg keresztül-kasul
 5016     I,  XXI    |               szívén.~Bizony úgy sírt ezen a nótán Tiszáné nagyasszony,
 5017     I,  XXI    |                  Tiszáné nagyasszony, mint a záporeső.~– Hagyjad el már,
 5018     I,  XXI    |                egészen bolonddá lesz tőle.~A Cinka Pannának pedig még
 5019     I,  XXI    |               sokszor el kellett húzni azt a nótát, hogy Ocskay és Ilonka
 5020     I,  XXI    |                hogy maga is együtt dúdolja a vége felé a „repülj, fecskémet”!~
 5021     I,  XXI    |                 együtt dúdolja a vége felé a „repülj, fecskémet”!~Szegény
 5022     I,  XXI    |             fecskémet”!~Szegény fejedelem!~A nagyasszony utoljára annyira
 5023     I,  XXI    |                  villát rakott az asztalra a Cinka Panna számára, úgy
 5024     I,  XXI    |                   úgy akarta megtraktálni.~A cigányleány nagyot nevetett
 5025     I,  XXI    |                   még asztalról, villával. A kanál meg egyébre se való,
 5026     I,  XXI    |                 aludjék egész kényelemmel.~A háznál minden ember ezzel
 5027     I,  XXI    |                  háznál minden ember ezzel a nótával aludt el: még a
 5028     I,  XXI    |                    a nótával aludt el: még a dajka is azzal altatta el
 5029     I,  XXI    |                  dajka is azzal altatta el a kis Gáborkát.~Reggelre szépen
 5030     I,  XXI    |                   idő; gyönyörűen kisütött a nap. Cinka Panna még ki
 5031     I,  XXI    |               Cinka Panna még ki sem rázta a szalmát a hajából, már elkezdte
 5032     I,  XXI    |                 még ki sem rázta a szalmát a hajából, már elkezdte a
 5033     I,  XXI    |                    a hajából, már elkezdte a batyuját összekötözni.~A
 5034     I,  XXI    |                   a batyuját összekötözni.~A béresek, a jobbágyok gyülekeztek
 5035     I,  XXI    |                   összekötözni.~A béresek, a jobbágyok gyülekeztek az
 5036     I,  XXI    |                   ugyan sürgős munka volt, a széna ott ázott a rendén,
 5037     I,  XXI    |                    volt, a széna ott ázott a rendén, azt meg kell forgatni
 5038     I,  XXI    |               búcsút venni; hátán volt már a batyu.~– No hát, Cinka Panna,
 5039     I,  XXI    |                    No hát, Cinka Panna, mi a tatár? – szólt neki Tiszáné
 5040     I,  XXI    |                   aranyos fővezér uramnak.~A cigánytudománynak ez a kiegészítő
 5041     I,  XXI    |                     A cigánytudománynak ez a kiegészítő része.~– No,
 5042     I,  XXI    |                 nagyasszony. – Bolond hisz a babonában. Ha szerencsét
 5043     I,  XXI    |                  is kegyelmednek mondom én a szerencsét; hanem ennek
 5044     I,  XXI    |                    szerencsét; hanem ennek a pápistának itt ni: erre
 5045     I,  XXI    |                   Cinka Panna, s kikeresve a szoknyája öblös zsebéből
 5046     I,  XXI    |                   szoknyája öblös zsebéből a megviselt kártyákat, leült
 5047     I,  XXI    |                 megviselt kártyákat, leült a gyékényszőnyegre Ocskay
 5048     I,  XXI    |                 elé, törökösen, s elkezdte a kártyákat kirakni.~– No,
 5049     I,  XXI    |                 van, látod. Neked „áll” ez a nagy záros, abban van egy
 5050     I,  XXI    |             fölséges szép asszony. Te abba a városba bemégy nagy diadallal.
 5051     I,  XXI    |                  bemégy nagy diadallal. Ez a zöld fa itt a diadal. Ki
 5052     I,  XXI    |                diadallal. Ez a zöld fa itt a diadal. Ki is jössz: nem
 5053     I,  XXI    |                   ellenség. Hol van messze a farkas? Ez az ellenség.
 5054     I,  XXI    |                 farkas? Ez az ellenség. Ez a gyászos asszony a fejedelemasszony.
 5055     I,  XXI    |             ellenség. Ez a gyászos asszony a fejedelemasszony. Ez a hintó
 5056     I,  XXI    |             asszony a fejedelemasszony. Ez a hintó azt mondja, hogy elhozod
 5057     I,  XXI    |                 elhozod onnan. Hanem ettől a macskától itten, aki melletted
 5058     I,  XXI    |                  az csalfaságot jelent. Ez a zöld hetes meg ez a „nap”
 5059     I,  XXI    |                     Ez a zöld hetes meg ez a „nap” azt jelenti, hogy
 5060     I,  XXI    |                   Cinka Panna összepakolta a kártyáit a földről, s aztán
 5061     I,  XXI    |                    összepakolta a kártyáit a földről, s aztán térdeltében
 5062     I,  XXI    |                 térdeltében megcsókolgatta a kis Gáborka lábacskáit,
 5063     I,  XXI    |                 anyja ölébe, s nem engedte a kezeit megcsókolni.~– No
 5064     I,  XXI    |               zavaros lesz az idő ott kinn a sátorban, s aztán nem lesz
 5065     I,  XXI    |                    aztán nem lesz más, aki a füledbe muzsikájon.~Cinka
 5066     I,  XXI    |               muzsikájon.~Cinka Panna ment a maga útjára.~A jövendőmondásával
 5067     I,  XXI    |                  Panna ment a maga útjára.~A jövendőmondásával senki
 5068     I,  XXI    |                  hogy Ocskaynak bizony jár a fejében olyasmi, hogy miután
 5069     I,  XXI    |               fejében olyasmi, hogy miután a saját feleségét kivívta
 5070     I,  XXI    |                    saját feleségét kivívta a fogságból, a fejedelem foglyul
 5071     I,  XXI    |             feleségét kivívta a fogságból, a fejedelem foglyul tartott
 5072     I,  XXI    |                  is tudhatta.~Csak az volt a bolondság a jóslatában,
 5073     I,  XXI    |                   Csak az volt a bolondság a jóslatában, hogy a hét nap
 5074     I,  XXI    |               bolondság a jóslatában, hogy a hét nap alatti sikerülést
 5075     I,  XXI    |                    hozzátette, mert hiszen a fegyverszünet még két hónapig
 5076     I,  XXI    |                    hiába jött össze úgy az a kártya, nem lehet abból
 5077     I,  XXI    |                  használta az egész háznép a jó időjárást, s reggeltől
 5078     I,  XXI    |                    kinn volt apraja-nagyja a mezőn, boglyákat rakatni,
 5079     I,  XXI    |         nekivetkőzve dolgozott, s sietteté a jobbágyságot. A nagyasszony
 5080     I,  XXI    |                   sietteté a jobbágyságot. A nagyasszony pedig Ilonkával
 5081     I,  XXI    |         nagyasszony pedig Ilonkával együtt a pagony árnyékában rögtönzött
 5082     I,  XXI    |                 főzte saját maga az ebédet a rotyogó bográcsban, amialatt
 5083     I,  XXI    |               rotyogó bográcsban, amialatt a kis Gáborka a parasztgyerekekkel
 5084     I,  XXI    |                     amialatt a kis Gáborka a parasztgyerekekkel vígan
 5085     I,  XXI    |                  szénában, s tanulta tőlük a gyereknótát, amivel a csigát
 5086     I,  XXI    |                tőlük a gyereknótát, amivel a csigát elő éneklik a házából: „
 5087     I,  XXI    |                amivel a csigát elő éneklik a házából: „Csigabiga, gyűjj
 5088     I,  XXI    |              váratlan vendég lepi meg őket a nagy munka közben, aki gyalog
 5089     I,  XXI    |                közben, aki gyalog jött ide a kastélyból, ahol a lovát
 5090     I,  XXI    |                jött ide a kastélyból, ahol a lovát hátrahagyta.~Úgy érkezett
 5091     I,  XXI    |            vendégre?”~Csajághy Márton volt a vendég.~Ilonka örömteljes
 5092     I,  XXI    |                 Ilonka Csajághyt íratta be a fia keresztapjául.)~– Hogyne,
 5093     I,  XXI    |                   hogy már viszi az uramat a háborúba.~– No, ezúttal
 5094     I,  XXI    |                ezúttal nem viszem háborúba a kedvesét, komámasszony;
 5095     I,  XXI    |                  megnézni, hogy mit csinál a kis keresztfiam.~– Hamis
 5096     I,  XXI    |          keresztfiam.~– Hamis kegyelmednek a zúzája! Csak nem akar megkeseríteni:
 5097     I,  XXI    |                    én kedves eledelem. Hát a kis aranyos poronty hol
 5098     I,  XXI    |                  van?~– Ott csintalankodik a parasztgyerekekkel a szénában;
 5099     I,  XXI    |        csintalankodik a parasztgyerekekkel a szénában; válogassa ki kegyelmed.~
 5100     I,  XXI    |                kegyelmed.~Csajághy odament a gyermeksokaság közé; biz
 5101     I,  XXI    |                   gyermeksokaság közé; biz a Gáborkát nehéz volt kikeresni
 5102     I,  XXI    |              Gáborkát nehéz volt kikeresni a többiek közül, mert az is
 5103     I,  XXI    |                 vetkőzve, s olyan maszatos a képe a most szedett szamócától,
 5104     I,  XXI    |                    s olyan maszatos a képe a most szedett szamócától,
 5105     I,  XXI    |                   szedett szamócától, mint a többié. Hanem aztán arra
 5106     I,  XXI    |                   többié. Hanem aztán arra a szóra, hogy: „Kinek kell
 5107     I,  XXI    |                szóra, hogy: „Kinek kell ez a szép tilinkó?”, csak előugrott,
 5108     I,  XXI    |                hogy az az övé.~Akkor aztán a keresztapjának csak le kellett
 5109     I,  XXI    |                    kellett mellé heveredni a szénába és megmutatni neki,
 5110     I,  XXI    |                 neki, hogy hogyan kell azt a tilinkót billegetni; azt
 5111     I,  XXI    |                    pedig ő maga sem tudta. A kisfiú egy cseppet sem félt
 5112     I,  XXI    |                kisfiú egy cseppet sem félt a marcona hadfi hegyesre kifent
 5113     I,  XXI    |                  tépázta, ha nem jól fútta a tilinkót. Csajághynak egész
 5114     I,  XXI    |                   neki is énekelni kellett a csigabigájához azt a csalogató
 5115     I,  XXI    |               kellett a csigabigájához azt a csalogató nótát. Azt is
 5116     I,  XXI    |               bizony csak akkor került elő a szénagyűjtők közül, amikor
 5117     I,  XXI    |                     akkorra őt is meghozta a drága jó pörkölthúsillat
 5118     I,  XXI    |                 Csajághyt megpillantá, aki a kisfiút hozta, nyakába ültetve,
 5119     I,  XXI    |                   Az asszonyok aztán elébb a cselédek számára adták ki
 5120     I,  XXI    |                     csak akkor következett a sor a méltóságos uraságra.~
 5121     I,  XXI    |                    akkor következett a sor a méltóságos uraságra.~Brigadéros
 5122     I,  XXI    |                    Brigadéros uram megfogá a bográcsot, s leemelte a
 5123     I,  XXI    |                    a bográcsot, s leemelte a katlanról a földre. Azt
 5124     I,  XXI    |                     s leemelte a katlanról a földre. Azt azután körülülték,
 5125     I,  XXI    |              azután körülülték, csak amúgy a gyepre letelepedve.~Vendég
 5126     I,  XXI    |                 Vendég uram magával hordta a csizmaszára mellé dugva
 5127     I,  XXI    |                 mondták, mikor megtörülték a szájukat a lakomától, hogy: „
 5128     I,  XXI    |               mikor megtörülték a szájukat a lakomától, hogy: „A császár
 5129     I,  XXI    |               szájukat a lakomától, hogy: „A császár sem eszik ilyen
 5130     I,  XXI    |          aranypohárkából: ott csergedezett a patak a közelben; a férfiak
 5131     I,  XXI    |                   ott csergedezett a patak a közelben; a férfiak pedig
 5132     I,  XXI    |           csergedezett a patak a közelben; a férfiak pedig a csobolyóból.~
 5133     I,  XXI    |                  közelben; a férfiak pedig a csobolyóból.~Nem is beszéltek
 5134     I,  XXI    |               beszéltek addig másról, csak a tréfás adomákról.~Az ember
 5135     I,  XXI    |                     Az ember föl sem tenné a vas emberről, hogy még tréfálni
 5136     I,  XXI    |              szokatlan. Közbe-közbe Ocskay a gazdaságáról beszélt: eldicsekedett
 5137     I,  XXI    |        gazdaságáról beszélt: eldicsekedett a teheneivel, göbölyeivel,
 5138     I,  XXI    |                    milyen sajtot készíttet a bálisával, hogy telelt ki
 5139     I,  XXI    |                  bálisával, hogy telelt ki a rozs, milyen jól kelt az
 5140     I,  XXI    |                   milyen jól kelt az árpa; a gyümölcsfák is jól kötöttek;
 5141     I,  XXI    |               gyümölcsfák is jól kötöttek; a méhek meg most rajznak. –
 5142     I,  XXI    |                politikáról. (Veszett volna a Veres tengerbe fáraóval
 5143     I,  XXI    |                      Mikor aztán vége volt a lakomának, a Gáborka is
 5144     I,  XXI    |               aztán vége volt a lakomának, a Gáborka is elaludt az anyja
 5145     I,  XXI    |                   arcát, s szigorúra fogva a hangja tenorát, ezt mondá:~–
 5146     I,  XXI    |                 Nem jön kegyelmed ide csak a keresztfiát lovagoltatni.~–
 5147     I,  XXI    |                   kell törni Pozsonyba. Ez a parancsolat.~Ocskaynak egyszerre
 5148     I,  XXI    |            Pozsonyba betörni, az még szebb a szénakaszálásnál is: Pozsony
 5149     I,  XXI    |                Pozsony az ország fővárosa; a császári hadvezérek fő hadihelye;
 5150     I,  XXI    |             Bottyánnak, se Bercsényinek.~– A fejedelem egyenesen Ocskay
 5151     I,  XXI    |               uramat akarja megbízni ezzel a feladattal.~– Elfogadom! –
 5152     I,  XXI    |               Elfogadom…~– És pedig azután a fejedelemasszonyt kell elhoznod
 5153     I,  XXI    |   fejedelemasszonyt kell elhoznod magaddal a császáriaktól a fejedelemhez.~
 5154     I,  XXI    |                   magaddal a császáriaktól a fejedelemhez.~Erre a szóra
 5155     I,  XXI    |         császáriaktól a fejedelemhez.~Erre a szóra mind a hárman egyszerre
 5156     I,  XXI    |            fejedelemhez.~Erre a szóra mind a hárman egyszerre ezt a nevet
 5157     I,  XXI    |                mind a hárman egyszerre ezt a nevet ejték ki:~– Cinka
 5158     I,  XXI    |                  Cinka Panna!~– No, mi baj a Cinka Pannával?~– Megjövendölte
 5159     I,  XXI    |                  mondá Ocskay. Csajághynak a jobbik bajusza olyanforma
 5160     I,  XXI    |                   valaki visszatartóztatja a nevetést, ami csiklandja
 5161     I,  XXI    |             komolysággal.~– És pedig ennek a végrehajtására azonnal és
 5162     I,  XXI    |                  Azt is megteszem! – szólt a nő durcásan. – Nekimegyek
 5163     I,  XXI    |                  tovább nem bírta Csajághy a komédiajátszást: elkezdett
 5164     I,  XXI    |                 mondá el:~– Hát értsük meg a dolgot, komámasszony. Úgy
 5165     I,  XXI    |             komámasszony. Úgy van az, hogy a császáriak kiadják a fejedelemasszonyt
 5166     I,  XXI    |                  hogy a császáriak kiadják a fejedelemasszonyt egy találkozásra
 5167     I,  XXI    |         fejedelemasszonyt egy találkozásra a fegyverszünet alatt, azért
 5168     I,  XXI    |           fegyverszünet alatt, azért küldi a fejedelem Ocskayt eléje
 5169     I,  XXI    |                   Ocskayval, komámasszony, a fejedelemnőt fogadni. Lesz
 5170     I,  XXI    |                Hahaha!~Ilonka sírva fakadt a nagy visszatért örömtől,
 5171     I,  XXI    |                   nagy visszatért örömtől, a nagyasszony pedig hátba
 5172     I,  XXI    |            egyszerre. Valami villámlott át a lelkén. Egy jóslat. – Nem
 5173     I,  XXI    |                  lelkén. Egy jóslat. – Nem a Cinka Pannáé, az szemfényvesztés.
 5174     I,  XXI    |                 szemfényvesztés. Hallhatta a cigányleány a fejedelem
 5175     I,  XXI    |                    Hallhatta a cigányleány a fejedelem udvaránál, hogy
 5176     I,  XXI    |               erről beszéltek, s megelőzte a hivatalos küldöttet idejöttével. –
 5177     I,  XXI    |                eszébe. – Azok között, akik a veres zászlót le fogják
 5178     I,  XXI    |                  legutól említé e nő magát a fejedelmet. – Már hozzákezdtek
 5179     I,  XXI    |             fejedelmet. – Már hozzákezdtek a kísérlethez. – Odaküldik
 5180     I,  XXI    |                   kísérlethez. – Odaküldik a feleségét hozzá…~Senki sem
 5181     I,  XXII   |                  ki nem választhatta volna a fejedelem azt az embert,
 5182     I,  XXII   |                   azt az embert, akire ezt a feladatot ruházza, hogy
 5183     I,  XXII   |           képviselje Erdély fejedelmét, és a magyarországi szövetséges
 5184     I,  XXII   |          szövetséges rendek fővezérét azon a helyen, ahol a császári
 5185     I,  XXII   |              fővezérét azon a helyen, ahol a császári udvar küldöttei
 5186     I,  XXII   |                császári udvar küldöttei és a nagyhatalmak kitűnőségei
 5187     I,  XXII   |               alatt.~II. Rákóczi Ferencnek a feladata volt a pozsonyi
 5188     I,  XXII   |                  Ferencnek a feladata volt a pozsonyi asszonyfogadásnál
 5189     I,  XXII   |                   hogy az is akar maradni; a császári párté pedig az
 5190     I,  XXII   |                   akar, boldog ember.~Mind a két félnek meg kellett mutatni,
 5191     I,  XXII   |                    hogy mit tud. Arra való a külső pompa.~Ocskay hiúsága
 5192     I,  XXII   |                hiúsága meg volt dicsőülve!~A nagy férfiaknak nagy hiúságai
 5193     I,  XXII   |                  Szegény nőknek mennyiszer a szemükre lobbantják a hiúságukat;
 5194     I,  XXII   |           mennyiszer a szemükre lobbantják a hiúságukat; pedig a nőhiúság
 5195     I,  XXII   |             lobbantják a hiúságukat; pedig a nőhiúság csak a nősténye
 5196     I,  XXII   |          hiúságukat; pedig a nőhiúság csak a nősténye a pávának, a férfihiúság
 5197     I,  XXII   |                   nőhiúság csak a nősténye a pávának, a férfihiúság az
 5198     I,  XXII   |                 csak a nősténye a pávának, a férfihiúság az igazi hímpáva.~
 5199     I,  XXII   |                 kísérete és hintósora elé: a várkapuk fellobogózva, az
 5200     I,  XXII   |                tisztelegni parádéra azokat a katonákat, akikkel annyiszor
 5201     I,  XXII   |              akikkel annyiszor találkozott a harcmezőn, s meghajolni
 5202     I,  XXII   |                    harcmezőn, s meghajolni a zászlókat üdvözletére, hallotta
 5203     I,  XXII   |            zászlókat üdvözletére, hallotta a harangok ünnepi koncertjét,
 5204     I,  XXII   |                     látta fellobogózva azt a hidat, amelyet tűzhajókkal
 5205     I,  XXII   |            szétrombolni, és hallotta annak a népnek az üdvrivallását,
 5206     I,  XXII   |              elaltatni nyugtalan porontyát a bölcsőben. Ni, hogy töri
 5207     I,  XXII   |             bölcsőben. Ni, hogy töri magát a sokaság, mikor az Ocskay
 5208     I,  XXII   |             iszákjába markolva szórja közé a pénzt. Pedig a pénzre ez
 5209     I,  XXII   |                 szórja közé a pénzt. Pedig a pénzre ez van írva: „pro
 5210     I,  XXII   |                   s ez igazi ezüstből van. A fejedelem képviselőjének
 5211     I,  XXII   |                    szóratni, mikor bevonul a városba. Az ablakokból virágot
 5212     I,  XXII   |            ablakokból virágot hintenek rá. A diadalkapu előtt fehérbe
 5213     I,  XXII   |                    nyestprémes városatyák: a vár ágyúitól alig lehet
 5214     I,  XXII   |                     Bizonyára azt, hogy ez a nap kitörölhetetlen emlékű
 5215     I,  XXII   |          krónikáiban.~Minden szem őt nézi: a „Rákóczi villámát”, aki
 5216     I,  XXII   |                    van. De Ocskay senkinek a bámulatára nem tart olyan
 5217     I,  XXII   |                    tart olyan nagyot, mint a feleségére. Ilonka ott jön
 5218     I,  XXII   |              hintóban. Ha eddig is bámulta a férjét, minek fogja őt tartani
 5219     I,  XXII   |               körülragyogva?~S ez még csak a külső pompa; de hát mikor
 5220     I,  XXII   |                  külső pompa; de hát mikor a díszmenet megérkezik a prímási
 5221     I,  XXII   |               mikor a díszmenet megérkezik a prímási palotához, ahol
 5222     I,  XXII   |                    prímási palotához, ahol a fejedelem küldöttségét az
 5223     I,  XXII   |                  neki kell mondani, bizony a torkába rekedt volna; de
 5224     I,  XXII   |                volna; de Ocskaynak ez volt a régi álma. Csak forró képzelete
 5225     I,  XXII   |         bűnhődésének tanúja volt, melyet ő a rongyos gárdával a Tiszába
 5226     I,  XXII   |                melyet ő a rongyos gárdával a Tiszába öletett; és a nevezetes
 5227     I,  XXII   |             gárdával a Tiszába öletett; és a nevezetes nagy hadvezérek,
 5228     I,  XXII   |                 állnia. Tudja, hogy most ő a fejedelem személyét képviseli.
 5229     I,  XXII   |           fejedelmi személyesítőhöz illik. A vele jött társak méltán
 5230     I,  XXII   |                    se érnek.~Hát még midőn a fejedelemasszony megjelen
 5231     I,  XXII   |                   ragyogó hölgykoszorútól: a főurak, követek, tábornokok
 5232     I,  XXII   |              udvariassághoz tartozik. Maga a fejedelemnő pompás hímzésű
 5233     I,  XXII   |                 tünteti fel.~Ocskay odalép a fejedelmi nő elé, s tiszteletteljesen
 5234     I,  XXII   |              meghajolva előtte, felolvassa a fejedelem latin nyelven
 5235     I,  XXII   |                 írt üdvözletét hozzá, mire a fejedelemnő egy pergamentlapról
 5236     I,  XXII   |                 szintén latinul felolvassa a választ.~Ocskay megcsókolja
 5237     I,  XXII   |                   nyújtott kezet, s átadja a fejedelemnőnek a férje által
 5238     I,  XXII   |                    átadja a fejedelemnőnek a férje által küldött pompás
 5239     I,  XXII   |                     Ocskay azt hitte ennél a szónál, hogy most az ő arca
 5240     I,  XXII   |                    az ő arca világít ebben a teremben.~Következett a
 5241     I,  XXII   |                    a teremben.~Következett a kíséretül jött hölgyek bemutatása.~
 5242     I,  XXII   |                   Amit Ilonka megértett, s a férjének majdan el is mond.~
 5243     I,  XXII   |                    Azzal, etikett szerint, a már bemutatott hölgy a fejedelemnő
 5244     I,  XXII   |                     a már bemutatott hölgy a fejedelemnő jobbjára lépett
 5245     I,  XXII   |                 egy percig látták egymást; a motesici kastély előtt,
 5246     I,  XXII   |                kicserélték őket egymásért. A női szemeknek elég egy ilyen
 5247     I,  XXII   |                   hogy emlékükben maradjon a látott arc örökre.~Ocskay
 5248     I,  XXII   |                   látott mást senkit, csak a fejedelemnőt.~Ellenség ez,
 5249     I,  XXII   |               barátné?~Ozmonda döntötte el a kérdést.~– Ah, hiszen mi
 5250     I,  XXII   |                     hogy valami felhő ment a nap elé, de Ocskay azt hitte,
 5251     I,  XXII   |                   az elborulása okozta ezt a sötétséget! Inkább egy férfi
 5252     I,  XXII   |            háborodva, hogy majd elmulasztá a kíséret többi tagjait bemutatni,
 5253     I,  XXII   |              egynek éppen el is felejtette a nevét; úgyhogy Ozmonda segíté
 5254     I,  XXII   |                  úgyhogy Ozmonda segíté ki a zavarból; odasúgta félig
 5255     I,  XXII   |              fiatalúr el is nevette magát.~A bemutatást nagy díszlakoma
 5256     I,  XXII   |               érdemesnek följegyezni, hogy a császár egészségére Ocskay
 5257     I,  XXII   |                László ürített poharat, míg a fejedelemre a prímás mondott
 5258     I,  XXII   |                 poharat, míg a fejedelemre a prímás mondott áldomást. (
 5259     I,  XXII   |                   áldomást. (Még akkor sem a „Gotterhalte”, sem a „Rákóczi-induló”
 5260     I,  XXII   |                   sem a „Gotterhalte”, sem a „Rákóczi-induló” nem volt:
 5261     I,  XXII   |                  azokat harsogtatták volna a felköszöntések után.)~Estére
 5262     I,  XXII   |                  táncvigalom volt rendezve a Pállfy-palotában, melyre
 5263     I,  XXII   |             notabilitás híva volt.~Ide már a högyek nem díszmagyar öltönyökben
 5264     I,  XXII   |                  öltönyökben jöttek, hanem a legújabb versailles-i divat
 5265     I,  XXII   |                   napra készült baleine-t, a bouffant-okkal; a halcsontos
 5266     I,  XXII   |               baleine-t, a bouffant-okkal; a halcsontos vállfűzővel,
 5267     I,  XXII   |                  ki kell neki vágva lenni. A haját is be kellett púdereztetni,
 5268     I,  XXII   |                engedte kifesteni, elég, ha a szépítő mouche-okat felrakták
 5269     I,  XXII   |                 szokva. Azt hitte, hogy az a legyező arra való, hogy
 5270     I,  XXII   |                    azzal az ember folyvást a keblét takarja.~Rájött nagyhamar,
 5271     I,  XXII   |              észrevenni, mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge harmatbőrén
 5272     I,  XXII   |                   nem érti tökéletesen azt a francia nyelvet, amin itt
 5273     I,  XXII   |                  társalognak. Más az, amit a francia könyvből olvas,
 5274     I,  XXII   |              hízelkedés; szépeket mondanak a szemébe, s ilyent még ő
 5275     I,  XXII   |              ilyent még ő sohasem hallott. A férje sohasem mondta neki
 5276     I,  XXII   |                Ocskay nincs mellette, hogy a karjába kapaszkodhatnék.
 5277     I,  XXII   |                   nem tartja jó szokásnak.~A gyönge teremtés úgy keres
 5278     I,  XXII   |                  rátalál, ez is őt keresi; a bájos Ozmonda, ki a fejedelemnőhöz
 5279     I,  XXII   |                keresi; a bájos Ozmonda, ki a fejedelemnőhöz vezeti Ilonkát.
 5280     I,  XXII   |              Ilonkán rózsaszín öltöny van, a fejedelemnőn sárga, Ozmonda
 5281     I,  XXII   |                  öltönye egy virágos mező.~A francia követ, marquis des
 5282     I,  XXII   |                  marquis des Estampes, ezt a bókot hozza áldozatul a
 5283     I,  XXII   |                    a bókot hozza áldozatul a három egymás mellett álló
 5284     I,  XXII   |             aranyalmát.)~Ozmonda kész volt a visszafeleléssel.~– Eh bien.
 5285     I,  XXII   |                 trois. (Hát megölelné mind a hármat.)~A calembour tetszést
 5286     I,  XXII   |                  megölelné mind a hármat.)~A calembour tetszést aratott,
 5287     I,  XXII   |               megtartaná az almát) – szólt a marquis.~– Merci pour la
 5288     I,  XXII   |                cours finira à la cour. (Ez a pálya az udvarnál fog végződni.)~
 5289     I,  XXII   |                  úgy röpítette egymás után a szójátékok rakétáit, Ilonka
 5290     I,  XXII   |                  szorított magának helyet, a franciát félretolva, a fejedelemnő
 5291     I,  XXII   |                     a franciát félretolva, a fejedelemnő körül. Az is
 5292     I,  XXII   |                  hogy milyen jól néz ki ma a fejedelemasszony, s baronesse
 5293     I,  XXII   |               annyi természetes esze, hogy a „baronesse” címet vissza
 5294     I,  XXII   |                 utasítsa, megértette, hogy a cseh főúrra nézve lehetetlenség
 5295     I,  XXII   |                    valami bêtise-t mondani a felesége jelenlétében, grófné.~
 5296     I,  XXII   |                     Vajon elmondott-e neki a férje őfelőle valamit?~–
 5297     I,  XXII   |                 őfelőle valamit?~– Halljam a magyarázatot!~– No, hát
 5298     I,  XXII   |                 értettem, kis grófné, hogy a bemutatásnál kegyed segítette
 5299     I,  XXII   |                kegyed segítette ki Ocskayt a zavarábúl, mikor egyik kísérője
 5300     I,  XXII   |                       Kegyelmed ismeri ezt a kuruc urat?~– Par hasard.~–
 5301     I,  XXII   |                  Par hasard.~– Talán annak a neve is ott van a kegyelmed
 5302     I,  XXII   |                    annak a neve is ott van a kegyelmed albumában? Hahaha!~–
 5303     I,  XXII   |                     kiálta fel, legyezőjét a beszélő elé tárva Ozmonda. –
 5304     I,  XXII   |                     Csókolni való! Hahaha.~A cseh főúr továbbment, Ozmonda
 5305     I,  XXII   |            lángveressé kell gyulladni arra a szóra: „a kegyelmed albumába” –
 5306     I,  XXII   |                   gyulladni arra a szóra: „a kegyelmed albumába” – mert
 5307     I,  XXII   |                 azt az öltönydarabot, amin a titkos írást elhozta magával,
 5308     I,  XXII   |                    sem lett pirosabb ennél a szónál, mint volt eddig:
 5309     I,  XXII   |                   szónál, mint volt eddig: a szemei, az ajkai nem árultak
 5310     I,  XXII   |               képes.~Ozmondát meggyőzte ez a gyanútalan tekintet arról,
 5311     I,  XXII   |                hogy tehát majd ő fogja ezt a történetet elmondani Ilonkának.~
 5312     I,  XXII   |            történetet elmondani Ilonkának.~A bécsi etikett szabálya szerint
 5313     I,  XXII   |                éjféli utolsó menüett után, a fejedelemnő bevégezve a
 5314     I,  XXII   |                    a fejedelemnő bevégezve a cercle-t, a hölgyekkel félrevonul,
 5315     I,  XXII   |          fejedelemnő bevégezve a cercle-t, a hölgyekkel félrevonul, s
 5316     I,  XXII   |                  félrevonul, s akkor aztán a férfiak is igyekeznek a
 5317     I,  XXII   |                    a férfiak is igyekeznek a büfébe, s mind a két nem
 5318     I,  XXII   |                igyekeznek a büfébe, s mind a két nem külön kedve szerint
 5319     I,  XXII   |                   kedve szerint lakomázik.~A lakoma alatt a várbástyáról
 5320     I,  XXII   |                  lakomázik.~A lakoma alatt a várbástyáról tűzijátékot
 5321     I,  XXII   |                 tűzijátékot ropogtattak el a vendégsereg és a városi
 5322     I,  XXII   |            ropogtattak el a vendégsereg és a városi nép gyönyörűségére,
 5323     I,  XXII   |                 városi nép gyönyörűségére, a négy nagy torony hol veres,
 5324     I,  XXII   |                    ablakmélyedésbe, mintha a tűzijátékot néznék, s a
 5325     I,  XXII   |                    a tűzijátékot néznék, s a Benzári-vizet1 kanalazgatnák
 5326     I,  XXII   |                   annak az „én albumomnak” a története.~És aztán elmondott
 5327     I,  XXII   |                  aztán elmondott Ilonkának a grófné a Beckóban történtekből
 5328     I,  XXII   |               elmondott Ilonkának a grófné a Beckóban történtekből annyit,
 5329     I,  XXII   |                tudatni nem kellett.~Ilonka a bámulat figyelmével hallgatta
 5330     I,  XXII   |                  természetes volt tőle ezt a kérdést intézni Ozmondához:~–
 5331     I,  XXII   |                  Azt hiszed, hogy ezt csak a maga gyönyörűségére teszi
 5332     I,  XXII   |               Ferenc nagy pompával közelít a bécsi udvar felé, s éppen
 5333     I,  XXII   |               udvar felé, s éppen olyannal a bécsiek őhozzá. A háborúba
 5334     I,  XXII   |                 olyannal a bécsiek őhozzá. A háborúba belefáradtak innen
 5335     I,  XXII   |               ezüstjét szóratta ki mai nap a pozsonyi népsokaságnak;
 5336     I,  XXII   |                 Bécsben pedig közel állnak a kenyérforradalomhoz. Az
 5337     I,  XXII   |                    lelkében mindig hajlott a magyarokhoz. Azok között
 5338     I,  XXII   |                  sokan, akik szeretnék már a békét helyreállítani. A
 5339     I,  XXII   |                    a békét helyreállítani. A készség megvan rá innen
 5340     I,  XXII   |           fejedelmének, választás szerint; a császár pedig ezt az egyet
 5341     I,  XXII   |                   nem akarja aláírni. Kész a fejedelmet birodalmi herceggé
 5342     I,  XXII   |                Most elbocsátják Rákóczihoz a feleségét, akit hosszú évek
 5343     I,  XXII   |                hosszú évek óta nem látott. A fejedelemnek szíve van:
 5344     I,  XXII   |                 számítanak rá. Lehet, hogy a szerelme erősebb lesz, mint
 5345     I,  XXII   |                szerelme erősebb lesz, mint a büszkesége. Talán nem is
 5346     I,  XXII   |                  nem is büszkeség az, csak a honfitársaktól való tartózkodás.
 5347     I,  XXII   |                    hogy legyen engedékeny, a saját lelkével tán ki tudna
 5348     I,  XXII   |                 tán ki tudna alkudni. – Az a kérdés, hogy a fejedelemnő
 5349     I,  XXII   |               alkudni. – Az a kérdés, hogy a fejedelemnő könnyei megolvasztják-e
 5350     I,  XXII   |                    könnyei megolvasztják-e a vasakaratot? – Ha kedvező
 5351     I,  XXII   |                   is, ő is, én is. – De ha a fejedelemnő könyörgése kárba
 5352     I,  XXII   |                  veszett fáradság lesz; ha a fejedelem jobban szereti
 5353     I,  XXII   |               jobban szereti az ábrándjait a valóságnál, akkor szerencsétlenek
 5354     I,  XXII   |                kijárás – se élve, se halva a tied nem lesz soha; talán
 5355     I,  XXII   |                 tesz magadat, gyermekedet; a fejedelemasszony, ha most
 5356     I,  XXII   |        fejedelemasszonya; én pedig: akinek a sorsa az övéhez van láncolva,
 5357     I,  XXII   |                  ahogy eddig megosztottam, a sivár életet.~Ilona elhitte,
 5358     I,  XXII   |                    csalódásig híven tudnak a mai világban már utánozni.~
 5359     I,  XXII   |                miért vetem én bele magamat a legnagyobb veszélyek örvényeibe.
 5360     I,  XXII   |               közrehatásától függ az, hogy a fejedelem tegye le a harci
 5361     I,  XXII   |                  hogy a fejedelem tegye le a harci zászlót. – Mondhatnám,
 5362     I,  XXII   |            eltemetettek sorsától. Szeretem a szép világot! S ha szeretek
 5363     I,  XXII   |                  még valakit azonkívül, az a fejedelemasszony, aki rám
 5364     I,  XXII   |                több, mint az édesanyám. Ha a mi asszonyi munkánk nem
 5365     I,  XXII   |                halottak térünk vissza mind a ketten, s csak a sírokban
 5366     I,  XXII   |               vissza mind a ketten, s csak a sírokban válogatunk még. –
 5367     I,  XXII   |                   hogy mi az én albumomnak a története?~A tűzijáték elmúltával
 5368     I,  XXII   |                    albumomnak a története?~A tűzijáték elmúltával a fényes
 5369     I,  XXII   |                     A tűzijáték elmúltával a fényes társaság hazaoszlott.~
 5370     I,  XXII   |                    hazaoszlott.~Ilonka még a hintóban ülve, hazáig (a
 5371     I,  XXII   |                   a hintóban ülve, hazáig (a várban volt a szállás!)
 5372     I,  XXII   |                ülve, hazáig (a várban volt a szállás!) mindent elmondott
 5373     I,  XXII   |                szállás!) mindent elmondott a férjének, amit Ozmondától
 5374     I,  XXII   |                   egyik füleden ereszd be, a másikon pedig ereszd ki;
 5375     I,  XXII   |              könnyezni is látod, akkor azt a tizediket se hidd!~A fejedelemnő
 5376     I,  XXII   |                   azt a tizediket se hidd!~A fejedelemnő kíséretével
 5377     I,  XXII   |             fejedelemnő kíséretével együtt a primatialis palotában volt
 5378     I,  XXII   |                    palotában volt szállva, a bécsi szokás szerint, tíz
 5379     I,  XXII   |                     Ocskayék azonban, akik a várban voltak elszállásolva,
 5380     I,  XXII   |          trombitaszónál felkeltek, úgyhogy a felkelő nap már ott találta
 5381     I,  XXII   |                felkelő nap már ott találta a kuruc ezredest, Ilonkával
 5382     I,  XXII   |                     Ilonkával együtt, azon a pompás erkélyen, mely a
 5383     I,  XXII   |                    a pompás erkélyen, mely a vár Duna felőli homlokzatát
 5384     I,  XXII   |                    volt! Négy magas tornya a négy szögletén, aranyozott
 5385     I,  XXII   |                  fedve, csak úgy ragyogott a messzeségbe; bejárata homlokfalát
 5386     I,  XXII   |                    kirakva.~Pálffy bán, ki a házigazdát adta ez alkalommal,
 5387     I,  XXII   |       készülődéseket idején elláthassa; de a várbeli vendégeket már a
 5388     I,  XXII   |                   a várbeli vendégeket már a reggelizésen is túl találta,
 5389     I,  XXII   |                 midőn négylovas hintajával a várba felérkezett. Azok
 5390     I,  XXII   |                    várba felérkezett. Azok a gyönyörű kilátást bámulták
 5391     I,  XXII   |                 gyönyörű kilátást bámulták a vár erkélyéről. Fölséges
 5392     I,  XXII   |                    Fölséges egy kép! Hátul a Kárpátok végszakadványai,
 5393     I,  XXII   |                  között rejtőzködő falvak, a napos oldalakon világoszöld
 5394     I,  XXII   |                   szökőkútjaival, lábainál a méltóságos Duna; keletnek
 5395     I,  XXII   |                 kétfelé szakadva; és aztán a végtelen távol, mintha csupa
 5396     I,  XXII   |                 hogy nem hallotta senki.~– A gyönyörű panorámát bámulják
 5397     I,  XXII   |            kegyelmetek, ugyebár? – kérdezé a bán, amint kilépett hozzájuk
 5398     I,  XXII   |                szebbnek fogják azt találni a torony esztrádjáról, ha
 5399     I,  XXII   |           felfáradni.~Innen még elragadóbb a kilátás. Amint a nap küllői
 5400     I,  XXII   |                elragadóbb a kilátás. Amint a nap küllői egy sűrű felhőpajzs
 5401     I,  XXII   |                  egy sűrű felhőpajzs mögül a városra lesütnek, a kémények
 5402     I,  XXII   |                  mögül a városra lesütnek, a kémények füstje arannyá
 5403     I,  XXII   |                    képez. Olyan az, mintha a város illuminálva volna –
 5404     I,  XXII   |                  elpusztítanunk! – suttogá a bán.~Visszatérőben aztán
 5405     I,  XXII   |            Visszatérőben aztán felnyittatá a hatalmas főúr, a labanc
 5406     I,  XXII   |               felnyittatá a hatalmas főúr, a labanc had fővezére, a torony
 5407     I,  XXII   |                     a labanc had fővezére, a torony szobáit emeletről
 5408     I,  XXII   |                   mind; ritkán látogatták.~A torony első emeletét képező
 5409     I,  XXII   |                egész tudomány volt azoknak a felnyitogatása; a berozsdásodott
 5410     I,  XXII   |                  azoknak a felnyitogatása; a berozsdásodott sarkakon
 5411     I,  XXII   |             nyikorogva fordult el az ajtó; a feltárult szoba egészen
 5412     I,  XXII   |                   szoba egészen üres volt, a torony öles vastagságú falába
 5413     I,  XXII   |                 szobának látszott, melyből a kettős vasrácsokon keresztül
 5414     I,  XXII   |                    homályosan szűrődött be a napvilág.~A terem egészes
 5415     I,  XXII   |                   szűrődött be a napvilág.~A terem egészes üres volt;
 5416     I,  XXII   |                   egészes üres volt; hanem a belső falában látszott egy
 5417     I,  XXII   |                    csalóka zárral csukódó.~A kulcshordó várnagy ezt az
 5418     I,  XXII   |                   ezt az ajtót is felnyitá a bán parancsára.~A fülke
 5419     I,  XXII   |                 felnyitá a bán parancsára.~A fülke is üres volt. Három
 5420     I,  XXII   |                   egyikben sem volt semmi.~A bán némán mutatott az üres
 5421     I,  XXII   |              meredély szélén áll, s alánéz a sötétes mélységbe, s úgy
 5422     I,  XXII   |                  érzi, mintha valaki állna a háta mögött, aki le akarja
 5423     I,  XXII   |                    akarja onnan taszítani.~A két férfi szeme e sötétségtől
 5424     I,  XXII   |         megkísérteni, hogy melyik állja ki a másiknak a lángját.~– Mi
 5425     I,  XXII   |                 melyik állja ki a másiknak a lángját.~– Mi hiányzik innen? –
 5426     I,  XXII   |                    baljóslatos csendtől.~– A „korona”! – felelt rá a
 5427     I,  XXII   |                    A „korona”! – felelt rá a bán.~– S miért nincsen az
 5428     I,  XXII   |                 itt?~Hiszen ez az, amit az a két égő tekintet kérdez
 5429     I,  XXII   |               egymástól.~Miért nincsen itt a korona? Szent Istvánnak
 5430     I,  XXII   |                  Szent Istvánnak koronája; a magyar állam szimbóluma;
 5431     I,  XXII   |                   magyar állam szimbóluma; a nemzet örök ereklyéje, melynek
 5432     I,  XXII   |                 erre neki felelni tudna ez a két okos nagy ember!~Ha
 5433     I,  XXII   |                     Ha felelni tudnának rá a kancellárok, a bánok, a
 5434     I,  XXII   |                 tudnának rá a kancellárok, a bánok, a prímások és miniszterek!~
 5435     I,  XXII   |                    a kancellárok, a bánok, a prímások és miniszterek!~
 5436     I,  XXII   |           miniszterek!~Ha felelni tudnának a „szövetséges rendek”, az
 5437     I,  XXII   |        országgyűlések!~Ha felelni tudnának a tanácskozásra összegyűlt
 5438     I,  XXII   |                    követei, kik mind abban a kérdésben fárasztják diplomáciai
 5439     I,  XXII   |                  hogy „miért nincsen itten a magyar korona”!~A bán elkeseredetten
 5440     I,  XXII   |                    itten a magyar korona”!~A bán elkeseredetten csapta
 5441     I,  XXII   |                   elkeseredetten csapta be a fülke vasajtaját; megtörlé
 5442     I,  XXII   |               vezette őt egy fokkal alább, a földszintre.~A torony legalsó
 5443     I,  XXII   |               fokkal alább, a földszintre.~A torony legalsó osztályában
 5444     I,  XXII   |                 torony legalsó osztályában a boltozatos előtornác kétfelé
 5445     I,  XXII   |                 vasajtók nyíltak.~– Ez itt a mi kincstárunk – szólt a
 5446     I,  XXII   |                   a mi kincstárunk – szólt a bán, az egyik ajtóra mutatva –,
 5447     I,  XXII   |                    ajtóra mutatva –, ahová a háborús idők alatt családunk
 5448     I,  XXII   |           legértékesebb ereklyéit. Érdemes a megtekintésre.~Hogyne! Egy
 5449     I,  XXII   |                   karjára vett fegyverrel. A vasajtó fölött volt egy
 5450     I,  XXII   |                    ezen keresztül hangzott a bezárt odúból valami nóta,
 5451     I,  XXII   |              rekedtes férfihang danája.~Az a nóta, ami a rácson keresztül
 5452     I,  XXII   |           férfihang danája.~Az a nóta, ami a rácson keresztül hangzott,
 5453     I,  XXII   |        Magyarországon. Mindenütt énekelték a mezőkön – de Pozsony fővárosának
 5454     I,  XXII   |                     de Pozsony fővárosának a várában bizonyára csak az
 5455     I,  XXII   |                 keresztül énekelték:~„Lám, a német mily kövér:~Bőribe
 5456     I,  XXII   |                  börtön? – kérdezé Ocskay.~A bán kedvetlenül felelt:~–
 5457     I,  XXII   |         kedvetlenül felelt:~– Igen; de nem a rendes hadifoglyok számára,
 5458     I,  XXII   |              számára, azok szabadon járnak a város falain belül; ide
 5459     I,  XXII   |                  kegyelmed óhajtja – mondá a bán; gondolva magában, hogy
 5460     I,  XXII   |             asszonyt bizonyosan megszállta a jótékonysági szellem. A
 5461     I,  XXII   |                    a jótékonysági szellem. A szegény raboknak szokás
 5462     I,  XXII   |             vesznek maguknak dohányt. Inte a várnagynak, hogy keresse
 5463     I,  XXII   |                várnagynak, hogy keresse ki a csomagból a börtönajtó kulcsát. –
 5464     I,  XXII   |                hogy keresse ki a csomagból a börtönajtó kulcsát. – Egyébiránt
 5465     I,  XXII   |                   látni, aki most énekelt, a hangja nagyon ismerős nekem.~–
 5466     I,  XXII   |               ráismerne kegyelmed; mert az a fickó, aki ebbe a ketrecbe
 5467     I,  XXII   |                  mert az a fickó, aki ebbe a ketrecbe magányosan van
 5468     I,  XXII   |                magányosan van bekalodázva, a legfurfangosabb gézengúz,
 5469     I,  XXII   |                  gézengúz, akiből az alatt a másfél év alatt, hogy ide
 5470     I,  XXII   |               belőle.~Ezalatt felnyitották a nehéz lakatokat, a vasajtó
 5471     I,  XXII   |            felnyitották a nehéz lakatokat, a vasajtó feltárult, szabad
 5472     I,  XXII   |            feltárult, szabad volt belépni.~A láncra vert fogoly ott kussadt
 5473     I,  XXII   |                    vert fogoly ott kussadt a falhoz támaszkodva háttal,
 5474     I,  XXII   |                   háttal, s amint meglátta a belépő nagy urakat, fütyölésre
 5475     I,  XXII   |               Marci volt az: az ő Marcijuk a lévai kastélyból.~– No,
 5476     I,  XXII   |                fickó, hadd abba egy kicsit a füttyszót; aztán állj elő,
 5477     I,  XXII   |                    látná meg Ilonkát.~– Mi a neved, jó fiú? – szólt hozzá
 5478     I,  XXII   |                  Ocskay.~Marci félreszegte a nyakát nedélyesen, s azt
 5479     I,  XXII   |              felelé:~– Een nekem bizony az a nevem, ami az apámé, kettőnknek
 5480     I,  XXII   |               rajta.~– Mióta vagy itten?~– A kapuzárás óta.~– Hát miért
 5481     I,  XXII   |                jobb lova volt, mint nekem.~A bán közbeszólt:~– Bécs alatt
 5482     I,  XXII   |                       Bécs alatt fogták el a fickót, levelet akart valakinek
 5483     I,  XXII   |                hogy megkerítik, összetépte a levelet, s megette! S azóta
 5484     I,  XXII   |                  venni, hogy ki küldte azt a levelet és kinek.~– Hová
 5485     I,  XXII   |              Ocskay, erősen szemügyre véve a legényt.~– Oda, ahol megsütötték
 5486     I,  XXII   |                      Oda, ahol megsütötték a szőlőt.~– A kiejtésed elárulja,
 5487     I,  XXII   |                    megsütötték a szőlőt.~– A kiejtésed elárulja, hogy
 5488     I,  XXII   |               elárulja, hogy palóc vagy.~– A vaóna nekem jó; mert akkor
 5489     I,  XXII   |                 vaóna nekem jó; mert akkor a palóc ülne itten, een meg
 5490     I,  XXII   |                    Nincs valami kívánságod a kegyelmes úrhoz?~– Csak
 5491     I,  XXII   |                   adatna más kalendáriumot a porkolábnak.~– Milyent?
 5492     I,  XXII   |                 peentek.~– Azt érti alatta a fickó – szólt mosolyogva
 5493     I,  XXII   |                   fickó – szólt mosolyogva a bán –, hogy hetenkint háromszor
 5494     I,  XXII   |                 egy ezüstpénzt csúsztatott a fogoly markába, aztán sietett
 5495     I,  XXII   |                  markába, aztán sietett ki a börtönből. Biz az nem is
 5496     I,  XXII   |               idegeknek való légkör itten.~A börtönajtót bezárta a várnagy,
 5497     I,  XXII   |               itten.~A börtönajtót bezárta a várnagy, s azután az átelleni
 5498     I,  XXII   |                   Ezalatt Ilonka ezt súgta a férjének: – Ez a fogoly
 5499     I,  XXII   |                 ezt súgta a férjének: – Ez a fogoly odabenn szegény megboldogult
 5500     I,  XXII   |                    Ocskay testét egyszerre a hideg is, a meleg is végigjárta.~–