bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 5501     I,  XXII   |               testét egyszerre a hideg is, a meleg is végigjárta.~– Hát
 5502     I,  XXII   |                    Hát mégis van egy ember a világon, aki élő tanúja
 5503     I,  XXII   |               megöletésének, s aztán annak a meggyalázásnak, amit őrajta
 5504     I,  XXII   |                    valamennyien belefojtva a Tiszába! Ez még kimaradt
 5505     I,  XXII   |                 valahogy. – Az egész ezred a bán tulajdona volt. Azé
 5506     I,  XXII   |                    bán tulajdona volt. Azé a magas úré, aki őt most a
 5507     I,  XXII   |                   a magas úré, aki őt most a pozsonyi vár termein végigvezeti,
 5508     I,  XXII   |               bizonyosan Léván volt akkor, a hajdani gazdája anyjának
 5509     I,  XXII   |                   hajdani gazdája anyjának a kastélyában. Most ez az
 5510     I,  XXII   |                    Most ez az utolsó ember a sors véletlenéből Pálffy
 5511     I,  XXII   |              sohase tudja meg senki, ha őt a véletlen ide nem hozza.~
 5512     I,  XXII   |                    véletlen ide nem hozza.~A másik vasajtó is kitárult,
 5513     I,  XXII   |                 másik vasajtó is kitárult, a bán karját nyújtá Ilonkának,
 5514     I,  XXII   |                  Ilonkának, s bevezette őt a vastag fal ablakán át homályosan
 5515     I,  XXII   |              világított terembe. – Ez volt a Pálffy-család kincstára.
 5516     I,  XXII   |                   Pálffy-család kincstára. A felfordult világban mind
 5517     I,  XXII   |             világban mind ide hozatták fel a család értékes ereklyéit,
 5518     I,  XXII   |                     amiknek nagy része még a gazdag Fuggerek hagyománya
 5519     I,  XXII   |                egyhamar látni egy rakáson.~A bán sorba felnyitogattatá
 5520     I,  XXII   |                  bán sorba felnyitogattatá a nagy vasládákat, s elmagyarázta
 5521     I,  XXII   |                  elmagyarázta Ilonka előtt a sok műkincs értékét, alapos
 5522     I,  XXII   |                 kötve; mást érdekessé tett a mester neve, akinek a kezéből
 5523     I,  XXII   |                 tett a mester neve, akinek a kezéből kikerült; igen épületes
 5524     I,  XXII   |               kikerült; igen épületes volt a művészi kezelés, a foglalat
 5525     I,  XXII   |                    volt a művészi kezelés, a foglalat némelyiken; ritkaságokban
 5526     I,  XXII   |                drágakövek azok közt, miket a krónika „paragon” névvel
 5527     I,  XXII   |                   hagyta magának mutogatni a boglárokat, kösöntyűket,
 5528     I,  XXII   |                   szekrényt nyittatott fel a bán, mely tele volt csupa
 5529     I,  XXII   |             remekei mind; bámulatra méltók a változatosságban, amit emberi
 5530     I,  XXII   |                  kíváncsiság sem látszott.~A bán finom udvaronc volt –
 5531     I,  XXII   |              válasszon ki egyet ezek közül a láncok közül a mai szép
 5532     I,  XXII   |                  ezek közül a láncok közül a mai szép nap emlékeül, a
 5533     I,  XXII   |                   a mai szép nap emlékeül, a felesége számára.~Ocskay
 5534     I,  XXII   |                    tán e merev tekintetben a szív legtitkosabb gondolatját?
 5535     I,  XXII   |                  Mondott-e neki valamit ez a mélán elmerengő arculat,
 5536     I,  XXII   |                  Kegyelmes uram – viszonzá a bán szíves ajánlatára –,
 5537     I,  XXII   |              ajánlatára –, nagyon köszönöm a kegyes megkínálást, s bizonyára
 5538     I,  XXII   |                 elfogadni. Ha szabad nekem a megmutatott láncok közül
 5539     I,  XXII   |                   tetszeni fog, úgy én azt a láncot kérem a számára,
 5540     I,  XXII   |                  úgy én azt a láncot kérem a számára, amelyik annak a
 5541     I,  XXII   |                   a számára, amelyik annak a palóc fogolynak a kezére
 5542     I,  XXII   |                    annak a palóc fogolynak a kezére van kötve, a rajta
 5543     I,  XXII   |              fogolynak a kezére van kötve, a rajta függő klenódiummal,
 5544     I,  XXII   |                  rajta függő klenódiummal, a palóccal együtt. Ez a fickó
 5545     I,  XXII   |        klenódiummal, a palóccal együtt. Ez a fickó az én nőm testvérének
 5546     I,  XXII   |                 hajdúja később, bizonyosan a napam küldte a fiút levéllel
 5547     I,  XXII   |                  bizonyosan a napam küldte a fiút levéllel Bécsbe a feleségemhez,
 5548     I,  XXII   |              küldte a fiút levéllel Bécsbe a feleségemhez, mikor őt foglyul
 5549     I,  XXII   |                    Ennek az ajándéknak fog a nőm legjobban megörülni.~
 5550     I,  XXII   |                   hogy zokogva ne boruljon a férje vállára. Bizony azt
 5551     I,  XXII   |                  tette volna e percben, ha a világ leghatalmasabb ura
 5552     I,  XXII   |                    legnehezebb kívánságát.~A bán maga is meg volt hatva.~
 5553     I,  XXII   |                 Megszorítá Ocskay kezét.~– A kegyelmetek kívánatára;
 5554     I,  XXII   |                   kívánatára; de leginkább a kegyelmed jótállására megteszem
 5555     I,  XXII   |                     hogy szabadon bocsátom a makacs fickót, akinek még
 5556     I,  XXII   |                  makacs fickót, akinek még a nevét sem tudtam meg eddig.
 5557     I,  XXII   |                     Magukkal vihetik.~Erre a szóra aztán tanulhatott
 5558     I,  XXII   |                   hogyan kell ragyogni! Ez a tündöklő arc maga volt egy
 5559     I,  XXII   |            titkának birtokában van? – Csak a közönséges lovagi nagylelkűség-e,
 5560     I,  XXII   |                lovagi nagylelkűség-e, mely a szeretett nőnek, ha egy
 5561     I,  XXII   |                 mennyibe kerül? Vagy talán a férfiúi dac, mely megunta
 5562     I,  XXII   |                  férfiúi dac, mely megunta a sarkában kullogó balsors
 5563     I,  XXII   |               szembefordul vele, odatekint a rejtélyes végzet arcába,
 5564     I,  XXII   |                végzet arcába, letépve róla a fátyolt, s kevélyen provokálja
 5565     I,  XXII   |                   kevélyen provokálja maga a fátumot, s ő vet neki gáncsot? –
 5566     I,  XXII   |                    hiszen beszéljen hát ez a tuskó, ha meg akar szólalni:
 5567     I,  XXII   |                  annyi babért szerzett már a fejére, hogy az eltakarja
 5568     I,  XXII   |                  fejére, hogy az eltakarja a meggyaláztatást, s a nő
 5569     I,  XXII   |             eltakarja a meggyaláztatást, s a nő szerelme olyan tenger,
 5570     I,  XXII   |                olyan tenger, hogy abba még a testvér koporsója is elsüllyed.
 5571     I,  XXII   |                valaha, hogy ő volt az, aki a bátyját megölte.~Vagy talán
 5572     I,  XXII   |              következése lehet még valaha?~A börtönajtó újra kinyílt,
 5573     I,  XXII   |                   börtönajtó újra kinyílt, a rabot kihozták, levették
 5574     I,  XXII   |                   rabot kihozták, levették a láncait.~– No, te fickó –
 5575     I,  XXII   |                  No, te fickó – mondá neki a bán. – Mai napság ugyan
 5576     I,  XXII   |                  ugyan jó kalendáriuma van a porkolábnak. Neved napja
 5577     I,  XXII   |                  mondtad meg, kinek hínak. A te úrasszonyod kegyes kérésére
 5578     I,  XXII   |             szabadon bocsátlak. Elmehetsz, a láncodat is elviheted emlékül,
 5579     I,  XXII   |                  farkasbőrös kurucai közé.~A palócnak még csak egy arcvonása
 5580     I,  XXII   |             arcvonása sem mozdult meg erre a szóra. Nagy hideg flegmával
 5581     I,  XXII   |              ajándékba hagyott láncokat, s a vállára veté. Azzal kétfelé
 5582     I,  XXII   |                veté. Azzal kétfelé törülte a savószín bajszát, s azt
 5583     I,  XXII   |                  eel meg majd nálam neekül a várkapitány?~– Bolond ez,
 5584     I,  XXII   |                   ez, vagy idióta! – mondá a bán Ocskayhoz.~– Mind ilyen
 5585     I,  XXII   |                    Ocskayhoz.~– Mind ilyen a palóc – felelt az rá.~Pedig
 5586     I,  XXII   |              valamit; de mást. „Te vagy az a hős? Rákóczi mennyköve?
 5587     I,  XXII   |               pribék vagy. – Kiszabadítasz a börtönömből, holtig kenyeret,
 5588     I,  XXII   |                   szeretni tudlak!”~      ~A nagytemplomban megszólalt
 5589     I,  XXII   |                  nagytemplomban megszólalt a harang, annak jeléül, hogy
 5590     I,  XXII   |                 harang, annak jeléül, hogy a fejedelemnő a reggeli misére
 5591     I,  XXII   |                 jeléül, hogy a fejedelemnő a reggeli misére indul: Ocskay
 5592     I,  XXII   |                  indul: Ocskay búcsút vett a bántól.~– A viszontlátásig –
 5593     I,  XXII   |                    búcsút vett a bántól.~– A viszontlátásig – mondá neki
 5594     I,  XXII   |                viszontlátásig – mondá neki a bán.~– Már – vagy itt, vagy
 5595     I,  XXII   |                       Már – vagy itt, vagy a csatamezőn.~Úgy váltak el,
 5596     I,  XXII   |               kilenc órakor már útban volt a fejedelemnő. A bán egész
 5597     I,  XXII   |                  útban volt a fejedelemnő. A bán egész a város határáig
 5598     I,  XXII   |                   fejedelemnő. A bán egész a város határáig kísérte,
 5599     I,  XXII   |                    város határáig kísérte, a hintaja mellett lovagolva.
 5600     I,  XXII   |              mellett lovagolva. Ott átadta a kísérés tisztjét Ocskaynak.
 5601     I,  XXII   |                kísérés tisztjét Ocskaynak. A várfokról huszonegy lövésre
 5602     I,  XXII   |              lövésre dördültek az ágyúk, s a mezőn felállított csapatok
 5603     I,  XXII   |                  csapatok sorlövést adtak; a fejedelmek üdvözlete mennydörgés.~
 5604     I,  XXII   |             üdvözlete mennydörgés.~Szemben a császári csapatokkal volt
 5605     I,  XXII   | fejedelemasszonyukat megláthassák. Az övék a dicsőség, hogy legelébb
 5606     I,  XXII   |                  díszbe, virágba öltözött. A nép sokféle nyelven beszél,
 5607     I,  XXII   |                   egyforma szívvel szeret.~A fejedelem Nyitrában várta
 5608     I,  XXII   |           fejedelem Nyitrában várta nejét. A felvidéken ez volt a legalkalmasabb
 5609     I,  XXII   |                nejét. A felvidéken ez volt a legalkalmasabb hely fejedelmi
 5610     I,  XXII   |                 kolostorai lehetővé tették a vendéglátást. – Pozsonytól
 5611     I,  XXII   |                idővel is. Az első éjszakát a fejedelemnőnek kíséretével
 5612     I,  XXII   |          fejedelemnőnek kíséretével együtt a semptei várban kellett tölteni.
 5613     I,  XXII   |                  Semptétől továbbutaztában a fejedelem által előreküldött
 5614     I,  XXII   |                előreküldött hintóba ült át a fejedelemasszony, kísérőhölgyével,
 5615     I,  XXII   |                  Eleonóra maga foglalta el a hátulsó ülést, a kísérő
 5616     I,  XXII   |               foglalta el a hátulsó ülést, a kísérő hölgyek vele szemközt
 5617     I,  XXII   |               Azalatt, amíg Ocskay László, a fejedelemnő kívánatát tudatva
 5618     I,  XXII   |             kívánatát tudatva Ilonával, őt a hintajából hozzá átvezette,
 5619     I,  XXII   |              kevéssé tettetni?~– Ki? Én? – A nő nagyot bámult. A szót
 5620     I,  XXII   |                  Én? – A nő nagyot bámult. A szót ismerte, de a megfelelő
 5621     I,  XXII   |                 bámult. A szót ismerte, de a megfelelő fogalmat nem.~–
 5622     I,  XXII   |               megfelelő fogalmat nem.~– Te a fejedelemnő hintajában fogsz
 5623     I,  XXII   |            elpirulással, se valami örömnek a kifejezésével valami titkot
 5624     I,  XXII   |                    titkot el ne áruljanak. A titkot előre megsúgom. –
 5625     I,  XXII   |                   titkot előre megsúgom. – A fejedelem meg akarja lepni
 5626     I,  XXII   |                 fejedelem meg akarja lepni a feleségét Nyitrán innen,
 5627     I,  XXII   |                kapitányi ruhában, s mintha a fejedelem nevében tenné,
 5628     I,  XXII   |             megtudni, hogy vajon ráismer-e a neje? Hat év óta nem látta
 5629     I,  XXII   |              simára borotvált ifjonc volt, a rövidre nyírt tarkón az
 5630     I,  XXII   |                 Ferenc egy ősmagyar dalia, a legigazabb magyar arc; láttad
 5631     I,  XXII   |        egynehányszor, beszéltél is vele. Ő a legszebb magyar férfi a
 5632     I,  XXII   |                    a legszebb magyar férfi a világon. Arcában jóság,
 5633     I,  XXII   |              Eleonóra sohasem láthatta ezt a gyönyörű fejet; még nem
 5634     I,  XXII   |                   nem is álmodhatott róla. A megnyúlt, sima udvaronc
 5635     I,  XXII   |               hatalmas pörge bajuszával; s a sima nyírott fej után, mit
 5636     I,  XXII   |                  vagy hálósapka takart, ez a dúsgazdag göndör hajtól
 5637     I,  XXII   |                  Alig fog ráismerni. – Még a hangja is más lett. Tudod:
 5638     I,  XXII   |                 hangja is más lett. Tudod: a francia az orrából beszél,
 5639     I,  XXII   |                   orrából beszél, hadarva, a német nyitott szájjal és
 5640     I,  XXII   |              nyitott szájjal és csácsogva, a magyar a torka mélyéből,
 5641     I,  XXII   |             szájjal és csácsogva, a magyar a torka mélyéből, és minden
 5642     I,  XXII   |               minden szót megropogtatva. – A fejedelem azt a gyöngéd
 5643     I,  XXII   |           megropogtatva. – A fejedelem azt a gyöngéd találós mesét akarja
 5644     I,  XXII   |                  elrontanod. Mikor oda fog a hintó mellé lovagolni, neked
 5645     I,  XXII   |     századoskapitány úrnak” címezned; s ha a fejedelemnő kérdeni találja:
 5646     I,  XXII   |          borzongatva és csiklandozva attól a gondolattól, hogy őneki
 5647     I,  XXII   |                 grófnőnek! Ő sohasem látta a fejedelmet.~Ilonka erre
 5648     I,  XXII   |                    fejedelmet.~Ilonka erre a szóra megkeményíté a szívét.~–
 5649     I,  XXII   |                  erre a szóra megkeményíté a szívét.~– Tüzes vassal sem
 5650     I,  XXII   |               megmondá.~Újlakon túl, mikor a szőlőhegyekről aláereszkedtek
 5651     I,  XXII   |              szőlőhegyekről aláereszkedtek a hintók, szemközt jőve a
 5652     I,  XXII   |                    a hintók, szemközt jőve a Nyitra felől egy század
 5653     I,  XXII   |                    Nyitra felől egy század a fejedelem palotásaiból,
 5654     I,  XXII   |              századosi egyenruhában.~Mikor a fejedelemnő hintajához ért,
 5655     I,  XXII   |                hintajához ért, odalovagolt a nyitott kocsiablakhoz, s
 5656     I,  XXII   |                    üdvözlettel szólítá meg a fejedelemnőt.~– Szerencsés
 5657     I,  XXII   |                  hajolt előre, és rábámult a megszólítóra…~…Csakugyan
 5658     I,  XXII   |                   Csakugyan nem találta ki a rejtélyt. – Nem ismerte
 5659     I,  XXII   |                rejtélyt. – Nem ismerte meg a magyar arcban a régit, a
 5660     I,  XXII   |                ismerte meg a magyar arcban a régit, a magyar szóban a
 5661     I,  XXII   |                   a magyar arcban a régit, a magyar szóban a hajdanit…~
 5662     I,  XXII   |                   a régit, a magyar szóban a hajdanit…~A fejedelem egy
 5663     I,  XXII   |                  magyar szóban a hajdanit…~A fejedelem egy bokrétát tartott
 5664     I,  XXII   |             fejedelem egy bokrétát tartott a kezében – orgonavirág volt
 5665     I,  XXII   |                    volt az. Ez idő szerint a legújabb dísznövény Európában,
 5666     I,  XXII   |                 dísznövény Európában, amit a császári tudós botanikus
 5667     I,  XXII   |                    díszkertek pompájául.~– A fejedelem küldi általam
 5668     I,  XXII   |                fejedelem küldi általam ezt a bokrétát felségednek.~A
 5669     I,  XXII   |                    a bokrétát felségednek.~A virágot megismerte Eleonóra;
 5670     I,  XXII   |                    megismerte Eleonóra; de a szavakat nem érté. Ozmonda
 5671     I,  XXII   |                  azokat németül. És azután a fejedelemnő válaszát is
 5672     I,  XXII   |              viszont ő tolmácsolá magyarul a tisztelgő lovagnak.~– Igen
 5673     I,  XXII   |                       Igen szépen köszönöm a bokrétát; ez az én kedvenc
 5674     I,  XXII   |         margaranthus”.~– Mi magyarok ebből a szóból „orgonavirágot” csináltunk.~
 5675     I,  XXII   |                csináltunk.~Így folyt aztán a beszélgetés Ozmonda tolmácsolása
 5676     I,  XXII   |              Ozmonda tolmácsolása mellett; a fejedelem beszélt magyarul
 5677     I,  XXII   |                 fejedelem beszélt magyarul a nejéhez, a fejedelemnő felelt
 5678     I,  XXII   |                beszélt magyarul a nejéhez, a fejedelemnő felelt a férjének
 5679     I,  XXII   |              nejéhez, a fejedelemnő felelt a férjének németül, s Rákóczi
 5680     I,  XXII   |                    ezen virágokkal találja a szobáit feldíszítve – folytatá
 5681     I,  XXII   |                  de azt kérdezteti általam a fejedelem, hogy nem árt-e
 5682     I,  XXII   |            egészségének?~Eleonóra megértve a kérdést, megadta rá a választ.~–
 5683     I,  XXII   |             megértve a kérdést, megadta rá a választ.~– Köszönöm a fejedelem
 5684     I,  XXII   |                   rá a választ.~– Köszönöm a fejedelem szíves gondoskodását
 5685     I,  XXII   |                 Egészségem nagyon jó, hála a mindenhatónak, s szobáim
 5686     I,  XXII   |                    otthon, hanem minálunk!~A fejedelem e szóval csaknem
 5687     I,  XXII   |                   e szóval csaknem kiesett a szerepéből; ez túlment a
 5688     I,  XXII   |                   a szerepéből; ez túlment a százados illetőségén.~A
 5689     I,  XXII   |                    a százados illetőségén.~A fejedelemnő nagyon rá is
 5690     I,  XXII   |              nézett érte.~– Hogyan? Ezt is a fejedelem megbízásából mondta
 5691     I,  XXII   |                Otthonnak kell neveznem azt a házat, ahol a gyermekeim
 5692     I,  XXII   |                 neveznem azt a házat, ahol a gyermekeim vannak – mondá
 5693     I,  XXII   |             gyermekeim vannak – mondá erre a fejedelemasszony.~A fejedelem
 5694     I,  XXII   |                   erre a fejedelemasszony.~A fejedelem hátrarántotta
 5695     I,  XXII   |                    fejedelem hátrarántotta a paripáját. Bizonyosan egy
 5696     I,  XXII   |            Bizonyosan egy porszem eshetett a szemébe, azt kellett kitörülnie.~
 5697     I,  XXII   |                előre léptetett, s folytatá a beszélgetést.~– Szabad a
 5698     I,  XXII   |                   a beszélgetést.~– Szabad a fejedelmet megnyugtatnom
 5699     I,  XXII   |                    órában legyen mondva! – A nagyobbik igen szelíd, komoly
 5700     I,  XXII   |                  csak alig tarthatta féken a nyelvét, hogy rögtön ne
 5701     I,  XXII   |                   hogy rögtön ne folytassa a kérdést, mielőtt a mondottakat
 5702     I,  XXII   |               folytassa a kérdést, mielőtt a mondottakat Ozmonda grófnő
 5703     I,  XXII   |             lefordítja neki magyarra.~– És a kisebbik?~A fejedelemnő
 5704     I,  XXII   |                 magyarra.~– És a kisebbik?~A fejedelemnő mosolygott.
 5705     I,  XXII   |                     Milyen furcsa ember az a kapitány. Ő is olyan mohón
 5706     I,  XXII   |                    olyan mohón tudakozódik a kisebbik felől, akárcsak
 5707     I,  XXII   |            akárcsak az apja. Annak volt az a szívbeli kedvence. Csak
 5708     I,  XXII   |                    se dicséri fel előtte – a rajkót.~– Óh a kisebbik,
 5709     I,  XXII   |                    előtte – a rajkót.~– Óh a kisebbik, az nagy pajkos.
 5710     I,  XXII   |                   hogy ki ne találta volna a maga rejtélyét; az a kisugárzó
 5711     I,  XXII   |                 volna a maga rejtélyét; az a kisugárzó öröm mindent elárult
 5712     I,  XXII   |                   hírrel visszaszáguldanom a fejedelemhez?~Rákócziné
 5713     I,  XXII   |                 legjobb falatját mindegyik a tányérján felejti, azt mondják: „
 5714     I,  XXII   |                 vannak, felkölti egyik fiú a másikat álmából, s tanítgatja
 5715     I,  XXII   |               álmából, s tanítgatja azokra a magyar szavakra, amiket
 5716     I,  XXII   |                    magyar szavakra, amiket a felszolgáló cselédtől ellopogatott,
 5717     I,  XXII   |                magyarra. Nagyon tüzes volt a paripája. Előreragadta.
 5718     I,  XXII   |          Előreragadta. Nem maradhatott meg a hintó mellett, hogy el ne
 5719     I,  XXII   |                   hogy el ne árulja magát.~A fejedelemnő azt hitte, hogy
 5720     I,  XXII   |                    súgott Ozmondának, mire a grófnő, kihajolva a hintó
 5721     I,  XXII   |                   mire a grófnő, kihajolva a hintó ablakán, visszahívta
 5722     I,  XXII   |                 hintó ablakán, visszahívta a lovagot.~– Kapitány úr!
 5723     I,  XXII   |                  úr! Jöjjön vissza, kérem. A fejedelemnő meg akarja önt
 5724     I,  XXII   |                  Felséges asszonyom! Nekem a fejedelem által meg van
 5725     I,  XXII   |                 Eleonóra, letörve egy ágat a lilaszín orgonavirágból,
 5726     I,  XXII   |                   tolmács.~Rákóczi levette a kalpagot a fejéről, s míg
 5727     I,  XXII   |                 Rákóczi levette a kalpagot a fejéről, s míg Eleonóra
 5728     I,  XXII   |                  Eleonóra az orgonavirágot a sastollas forgó mellé odatűzte,
 5729     I,  XXII   |            áhítatteljes csókot lehelt arra a hófehér bársonykézre.~És
 5730     I,  XXII   |                   még akkor sem ismert rá.~A fejedelem aztán vágtatott
 5731     I,  XXII   |             fejedelem aztán vágtatott tova a „maga” virágjával Nyitralehota
 5732     I,  XXII   |                nemsokára messzire elhagyta a nehéz hintót, ami lassan
 5733     I,  XXII   |                  ami lassan döcögött előre a maga hatos fogatával.~Ilonka
 5734     I,  XXII   |                     Ilonka nem rontotta el a tréfát az egész beszélgetés
 5735     I,  XXII   |                   tartotta magát szilárdul a férje utasításához, s ha
 5736     I,  XXII   |            érzékenység, eltakarta az arcát a kézbeli kendőjével, mintha
 5737     I,  XXII   |                  amellett ugyan őrizkedett a fejedelem arcára tekinteni,
 5738     I,  XXII   |            elárulja magát, hogy ismeri ezt a lovag urat valahonnan.~Hanem
 5739     I,  XXII   |                   előtt.~Ozmonda észrevett a fejedelemnővel beszélgető
 5740     I,  XXII   |                amint az Ocskaynét meglátta a hintóban, s az sem kerülte
 5741     I,  XXII   |              hintóban, s az sem kerülte ki a figyelmét, hogy a lovag
 5742     I,  XXII   |               kerülte ki a figyelmét, hogy a lovag többször vetett beszéd
 5743     I,  XXII   |                    míg Ilonka állhatatosan a fejedelemnő arcára nézett,
 5744     I,  XXII   |               nézett, sőt néha kitekintett a hintó másik ablakán a mezőre.
 5745     I,  XXII   |          kitekintett a hintó másik ablakán a mezőre. Ez a közöny erőltetve
 5746     I,  XXII   |                 másik ablakán a mezőre. Ez a közöny erőltetve van. Egy
 5747     I,  XXII   |                 kitanulatlan hagyni.~Amint a kísérő lovag elvágtatott,
 5748     I,  XXII   |                    brigadérosné asszonyom (a fejedelemnő előtt az udvarhölgyeknek
 5749     I,  XXII   |                 tegezni), ismeri talán ezt a lovagot?~Ilonka meglepetve
 5750     I,  XXII   |                  Ilonka meglepetve tekinte a kérdezőre.~– Honnan gondolja
 5751     I,  XXII   |             valamikor?~Most itt lett volna a feladat: mondani valamit,
 5752     I,  XXII   |                    hozzá az arc, mely arra a puszta gondolatra, hogy
 5753     I,  XXII   |                  Nem látta, nem ismeri ezt a lovagot?~– Láttam is, ismerem
 5754     I,  XXII   |                      mondá Ilonka, s ezzel a szóval visszaparancsolta
 5755     I,  XXII   |                   szóval visszaparancsolta a lázadó piros vért az arcából.
 5756     I,  XXII   |                   Nem esett hazugságba. De a szíve mégiscsak nyugtalanul
 5757     I,  XXII   |               nagyot vétett volna.~– Akkor a nevét is tudja kegyelmed?~–
 5758     I,  XXII   |                  nézve nem?~– Éppen nem.~– A kapitány igen szép ember.~–
 5759     I,  XXII   |                       Igazán az.~– Ideálja a férfinak.~– Magam is azt
 5760     I,  XXII   |             kegyelmed?~– Még nálánál is. Ő a legszebb férfi Magyarországon.~–
 5761     I,  XXII   |                      Ah, ez naiv vallomás. A női erény hazájában! – Hát
 5762     I,  XXII   |                 fájtak volna Ilonkának, ha a fejedelemnő arcán nem kellett
 5763     I,  XXII   |                   nem kellett volna látnia a szigorú megrovást, ami ezeket
 5764     I,  XXII   |             Eleonóra maga példányképe volt a hitvesi hűségnek.~– Hagyj
 5765     I,  XXII   |                   békét Ilonkának! – mondá a fejedelemnő.~– Hisz én nem
 5766     I,  XXII   |                   csak az ismerős lovagnak a nevét. Azt felséged is követelheti
 5767     I,  XXII   |                     Ilonka! Hogy híják ezt a lovagot?~Ilona arca most
 5768     I,  XXII   |                 elsápadt; olyan volt, mint a vallatott rab, aki a bíró
 5769     I,  XXII   |                  mint a vallatott rab, aki a bíró kulcsos kérdései előtt
 5770     I,  XXII   |                tovább rejtegetni titkát.~– A nevét nem mondhatom meg.~–
 5771     I,  XXII   |             szereted őt!~Amikor ezt mondta a fejedelemnő, arcában annyi
 5772     I,  XXII   |              asszony.~Eleonóra arcán, mint a felébredés, oly gyors volt
 5773     I,  XXII   |                  volt egyszerre az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes
 5774     I,  XXII   |                 átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe.~– Ez
 5775     I,  XXII   |                kezét. S azzal be sem várva a választ, hirtelen kihajolt
 5776     I,  XXII   |                 választ, hirtelen kihajolt a hintó ablakán, s utánanézett
 5777     I,  XXII   |          eltávozónak. – Olyan jólesett még a porát is látni, amit a lova
 5778     I,  XXII   |                 még a porát is látni, amit a lova fölvert az úton.~Azalatt
 5779     I,  XXII   |                    nem ereszté Ilona kezét a magáéból. S mikor már nem
 5780     I,  XXII   |                    mikor már nem láthatott a hintóablakból semmit, akkor
 5781     I,  XXII   |                   Ozmondához:~– Látod, ezt a titkot te vallattad ki Ilonkával!
 5782     I,  XXII   |           elmondani. Mármost hozzuk helyre a hibánkat, s tegyünk úgy,
 5783     I,  XXII   |                    Úgy tett, mintha örülne a sikerült tréfának.~A fejedelemnő
 5784     I,  XXII   |                örülne a sikerült tréfának.~A fejedelemnő pedig egész
 5785     I,  XXII   |                  rendbe.~– Hát csakugyan ő a legszebb férfi az országban? –
 5786     I,  XXII   |            országban? – Hát igazán ideálja a férfinak? – Még Ocskay Lászlónál
 5787     I,  XXII   |                    menyasszonyé.~Vége volt a feszes etikettnek; a három
 5788     I,  XXII   |                  volt a feszes etikettnek; a három asszony össze-vissza
 5789     I,  XXII   |                lovag felől, magyarázva ezt a képzelhetlen átváltozást,
 5790     I,  XXII   |           leginkább azon csodálkozva, hogy a fejedelemnő hogy nem ismert
 5791     I,  XXII   |                hogy nem ismert rá legalább a szemeiről, de a hangjáról
 5792     I,  XXII   |                   legalább a szemeiről, de a hangjáról sem a férjére.~–
 5793     I,  XXII   |              szemeiről, de a hangjáról sem a férjére.~– Én attól féltem,
 5794     I,  XXII   |                      Én attól féltem, hogy a fejedelem elárulja magát,
 5795     I,  XXII   |            fejedelem elárulja magát, mikor a gyermekeiről beszélt előtte
 5796     I,  XXII   |                gyermekeiről beszélt előtte a fejedelemasszony – mondá
 5797     I,  XXII   |                   ragadta úgy el egyszerre a paripája előlem!~– Én nagy
 5798     I,  XXII   |                  hogy nem tudtam megőrizni a titkot, de mikor úgy fájt
 5799     I,  XXII   |                  titkot, de mikor úgy fájt a lelkemnek, amiért azt mondtam,
 5800     I,  XXII   |                  van Ocskaynál szebb férfi a világon.~Ozmonda nevetett. „
 5801     I,  XXII   |                 egy nő olyan vakmerő, hogy a feleség előtt legszebb férfinak
 5802     I,  XXII   |            legszebb férfinak találja annak a férjét.~Ozmonda vette észre
 5803     I,  XXII   |                férjét.~Ozmonda vette észre a hatást, s csak azért is
 5804     I,  XXII   |      szerencsétlenné akarnék tenni, az nem a fejedelemnő volna, hanem
 5805     I,  XXII   |                   jön!~Arra egyszerre mind a három hölgy komoly mintákba
 5806     I,  XXII   |                  észre ne vegye, miszerint a titok ki van találva.~Azt
 5807     I,  XXII   |                találva.~Azt jött jelenteni a brigadéros, odalovagolva
 5808     I,  XXII   |                   brigadéros, odalovagolva a hintó mellé, hogy a lehotai
 5809     I,  XXII   |           odalovagolva a hintó mellé, hogy a lehotai várkastélynál pihenőt
 5810     I,  XXII   |            vonulhassanak be Nyitra várába.~A Pozsonyban volt külföldi
 5811     I,  XXII   |                    volt külföldi követek s a kancellár, Wratislaw, és
 5812     I,  XXII   |                    Wratislaw, és azonkívül a közbeeső vidék úri rendjének
 5813     I,  XXII   |               színe-java mind csatlakozott a fejedelemnő kíséretéhez;
 5814     I,  XXII   |           fejedelemnő kíséretéhez; úgyhogy a határvendéglátónál már egész
 5815     I,  XXII   |               egész szekérvár gyűlt össze.~A fejedelemnő nem bírta jókedvét
 5816     I,  XXII   |               mondá Wratislaw Ocskaynak. – A fejedelemnő nagyon jó pirosítót
 5817     I,  XXII   |                  farsangi menyecske.~– Azt a pirosítót alighanem az én
 5818     I,  XXII   |                    nagyon kerülni látszott a férje szemeit.~Innen aztán
 5819     I,  XXII   |                 lépésben lehetett haladni. A hintó mellett lovagló Ocskay
 5820     I,  XXII   |              bámulókat visszatartani, hogy a lovak lábai meg a kerekek
 5821     I,  XXII   |                     hogy a lovak lábai meg a kerekek alá ne kerüljenek.~
 5822     I,  XXII   |                  ágyúk üdvlövései dörögnek a messze kimagasló Czobor-hegy
 5823     I,  XXII   |                  bástyafokáról, elenyészve a nép üdvriadalában.~Az egész
 5824     I,  XXII   |                    arany köd borítá, amint a lemenő nap a porfelleget
 5825     I,  XXII   |                 borítá, amint a lemenő nap a porfelleget bevilágította.~
 5826     I,  XXII   |                   körülárnyalt dombon várt a fejedelem kíséretével az
 5827     I,  XXII   |               képezték az erdélyi nemesek, a magyar főurak, a párducbőr
 5828     I,  XXII   |                  nemesek, a magyar főurak, a párducbőr kacagányos, skarlátpiros
 5829     I,  XXII   |               csoportjai. Ő maga azok közt a legfényesebb alak; királyvörös
 5830     I,  XXII   |          dolmányában, hermelines kalpaggal a fején; igazi fejedelmi jelenség.~
 5831     I,  XXII   |                  igazi fejedelmi jelenség.~A rengő kócsagtoll mellé oda
 5832     I,  XXII   |            kócsagtoll mellé oda volt tűzve a margaranthusvirág is.~Mikor
 5833     I,  XXII   |                margaranthusvirág is.~Mikor a fejedelemnő hintaja megérkezett
 5834     I,  XXII   |            fejedelemnő hintaja megérkezett a domb elé, Ocskay László
 5835     I,  XXII   |               Ocskay László előrevágtatott a fejedelem elé, s kardjával
 5836     I,  XXII   |                 küldetését bevégezte. Mire a fejedelem inte neki, hogy
 5837     I,  XXII   |            fejedelem inte neki, hogy dugja a kardját a hüvelyébe, ami
 5838     I,  XXII   |                 neki, hogy dugja a kardját a hüvelyébe, ami hadirendben
 5839     I,  XXII   |                   nagy kitüntetés.~S azzal a fejedelem odalovagolt egyedül
 5840     I,  XXII   |              fejedelem odalovagolt egyedül a hintóhoz, s ott leszállva
 5841     I,  XXII   |                  hintóhoz, s ott leszállva a lováról, maga emelé le a
 5842     I,  XXII   |                   a lováról, maga emelé le a hintóból a fejedelemnőt.~
 5843     I,  XXII   |                   maga emelé le a hintóból a fejedelemnőt.~Mikor megölelték
 5844     I,  XXII   |                   nép láttára, azt dörmögé a fejedelem szerelmetes szóval:~„
 5845     I,  XXII   |                   szerelmetes szóval:~„Hát a ,rajkó’ csakugyan egészen
 5846     I,  XXII   |                 fia?”~      ~Eddig tartott a csupa fény: – most jön az
 5847     I,  XXII(1)|                                 Így hívták a legelső fagylaltot ez időben.~
 5848     I,  XXIII  |                              XXIII. Árnyék a fény közt~A viszontlátás
 5849     I,  XXIII  |                  XXIII. Árnyék a fény közt~A viszontlátás első boldog
 5850     I,  XXIII  |            viszontlátás első boldog napjai a fényes Nyitra várában nem
 5851     I,  XXIII  |               várában nem tarthattak soká. A szövetséges rendek, s a
 5852     I,  XXIII  |                    A szövetséges rendek, s a békéltető külföldi hatalmak
 5853     I,  XXIII  |                követei Érsekújváron vártak a fejedelemre. Ott kellett
 5854     I,  XXIII  |                   fejedelemre. Ott kellett a békekötés nagy munkájához
 5855     I,  XXIII  |                   is elég nevezetes város. A vasúton járókelőket itt
 5856     I,  XXIII  |              vasúton járókelőket itt várja a Bécs és Budapest közt legjobb
 5857     I,  XXIII  |                 közt legjobb étkezőhely, s a kiszállásnál múlhatlanul
 5858     I,  XXIII  |           kiszállásnál múlhatlanul fogadja a vidék permanens cigánybandája,
 5859     I,  XXIII  |             osztrák egyenruhák szállnak ki a vagonból, nemzeti nótát,
 5860     I,  XXIII  |                       Akkoriban Érsekújvár a leghíresebb erősségek egyike
 5861     I,  XXIII  |              utaztak.~Ma már nyoma sincsen a várnak.~A hatágú várcsillag
 5862     I,  XXIII  |                    nyoma sincsen a várnak.~A hatágú várcsillag minden
 5863     I,  XXIII  |               nevét viselte; az egyik volt a „császárnő”, a másik „zrínyinő”,
 5864     I,  XXIII  |                  egyik volt a „császárnő”, a másik „zrínyinő”, harmadik „
 5865     I,  XXIII  |                    jöttek oda eltemetkezni a világ minden nemzeteinek
 5866     I,  XXIII  |                 rácok és lengyelek; együtt a magyarokkal: – most valamennyi
 5867     I,  XXIII  |                     most valamennyi fölött a szántó ekéje húzza a barázdákat.~
 5868     I,  XXIII  |                fölött a szántó ekéje húzza a barázdákat.~Húsz évvel Rákóczi
 5869     I,  XXIII  |                ostrom után foglalta el azt a római császár a török császártól,
 5870     I,  XXIII  |            foglalta el azt a római császár a török császártól, most sokkal
 5871     I,  XXIII  |                   könnyebben jutott hozzá (a várbeli magyarok segítségével)
 5872     I,  XXIII  |             várbeli magyarok segítségével) a magyar fejedelem. Itt volt
 5873     I,  XXIII  |                 magyar fejedelem. Itt volt a fejedelmi udvar. Itt gyűltek
 5874     I,  XXIII  |                   udvar. Itt gyűltek össze a fejedelemnő megérkezésekor
 5875     I,  XXIII  |                 fejedelemnő megérkezésekor a külhatalmak követei s a
 5876     I,  XXIII  |                    a külhatalmak követei s a bécsi udvar megbízottai.~
 5877     I,  XXIII  |                Alig fértek el valamennyien a városban: a kis földszinti
 5878     I,  XXIII  |                   valamennyien a városban: a kis földszinti házacskákban
 5879     I,  XXIII  |                     Amit nem bizonyítottak a falak, bizonyították az
 5880     I,  XXIII  |                mégpedig nemcsak azok, akik a falakat lakják, hanem akik
 5881     I,  XXIII  |                 falakat lakják, hanem akik a sátorok alatt tanyáznak. –
 5882     I,  XXIII  |             franciskánus kolostorban, mely a fejedelmi várlakot helyettesíté,
 5883     I,  XXIII  |           fejedelmi várlakot helyettesíté, a „két” magyar haza főrendei
 5884     I,  XXIII  |                   voltak összegyűlve; künn a ponyvák alatt tizenhétezernyi
 5885     I,  XXIII  |                   az akkor.~Másnap reggel, a fejedelemnő megérkezése
 5886     I,  XXIII  |                 Rákóczi Ferenc Eleonórának a maga pompáját: hadseregét.
 5887     I,  XXIII  |                 idegen uraknak volt szánva a látvány.~Egy egész hadi
 5888     I,  XXIII  |             farkasbőr kacagányos lovasság, a palotások piros és sárga
 5889     I,  XXIII  |               piros és sárga dolmányokban, a francia granátos zászlóalj
 5890     I,  XXIII  |           zászlóalj medvebőrös süvegeivel, a svéd zsoldoscsapat, tászlis
 5891     I,  XXIII  |                  háromszögletű kalapjával, a török szarácsik, makk alakú
 5892     I,  XXIII  |               mindezek mellett egész sorai a rézágyúknak! Valójában,
 5893     I,  XXIII  |                   akinek ilyen kíséret áll a háta mögött, az nevezheti
 5894     I,  XXIII  |            kipróbált haderők. Vak Bottyán, a török háborúk hőse, Eszterházy,
 5895     I,  XXIII  |            kitanult tábornokok; Bercsényi, a nagy organizátor, Károlyi,
 5896     I,  XXIII  |                 nagy organizátor, Károlyi, a mindig győztes, Ocskay,
 5897     I,  XXIII  |                    mindig győztes, Ocskay, a Rákóczi mennyköve; azonkívül
 5898     I,  XXIII  |               Rákóczi mennyköve; azonkívül a francia főtisztek a táborkarnál.
 5899     I,  XXIII  |              azonkívül a francia főtisztek a táborkarnál. S mindenekfelett
 5900     I,  XXIII  |                maga Rákóczi Ferenc, akiben a nagy hadvezér, a hazáját
 5901     I,  XXIII  |                    akiben a nagy hadvezér, a hazáját szerető nemes szív,
 5902     I,  XXIII  |                szív, az eszes politikus és a bátor férfi nagy tulajdonságai
 5903     I,  XXIII  |                    egyesülve, hogy őt arra a polcra emeljék, ahonnan
 5904     I,  XXIII  |                     testvér”-nek.~Ezt volt a legnehezebb megadni: erről
 5905     I,  XXIII  |                  Olyan közelre szálltak le a csillagok az égből; az ember
 5906     I,  XXIII  |                 ember azt hitte, hogy csak a kezét kell kinyújtani, hogy
 5907     I,  XXIII  |           kinyújtani, hogy leszedje onnan: a béke, a jólét, a nemzeti
 5908     I,  XXIII  |                    leszedje onnan: a béke, a jólét, a nemzeti nagyság,
 5909     I,  XXIII  |                    onnan: a béke, a jólét, a nemzeti nagyság, a szabadság,
 5910     I,  XXIII  |                  jólét, a nemzeti nagyság, a szabadság, a mívelődés,
 5911     I,  XXIII  |              nemzeti nagyság, a szabadság, a mívelődés, a hatalom, a
 5912     I,  XXIII  |                    szabadság, a mívelődés, a hatalom, a dicsőség, megannyi
 5913     I,  XXIII  |                    a mívelődés, a hatalom, a dicsőség, megannyi csillag!
 5914     I,  XXIII  |      megszabadításában is része volt neki, a magyarokat szerette; meg
 5915     I,  XXIII  |           koronázva királynak. Pozsonyban, a történelmi hanton megtette
 5916     I,  XXIII  |                 történelmi hanton megtette a négy vágást szent István
 5917     I,  XXIII  |                    szent István pallosával a világ négy sarka felé; Rákóczi
 5918     I,  XXIII  |             Rákóczi nem követelte tőle ezt a koronát (még most nem),
 5919     I,  XXIII  |                 szövetséges akart maradni. A magyar nemzet szabadságát
 5920     I,  XXIII  |            fejedelemválasztási jogát – nem a maga személyének: az országnak.
 5921     I,  XXIII  |                    az országnak. Kész volt a fejedelmi süveget átadni
 5922     I,  XXIII  |                  nem eldobni.~Azt mondják: a fejedelmek kezei hosszúk –
 5923     I,  XXIII  |             nehezen érnek egymással össze, a béke kézszorítására? A katonai
 5924     I,  XXIII  |                     a béke kézszorítására? A katonai parádé legnagyobb
 5925     I,  XXIII  |                    felmagasztaltatott mind a külföldi képviselők, mind
 5926     I,  XXIII  |                   Ocskay magával elégedve.~A katonai pompát követte egy
 5927     I,  XXIII  |                 egy pompás lakoma, melyben a magyar szakácsművészet ismét
 5928     I,  XXIII  |                  orosz nyelven; elnevezték a tósztmondók Rákóczit csillagnak,
 5929     I,  XXIII  |               Bercsényi maga fel nem kapta a poharat, s latinul, hogy
 5930     I,  XXIII  |               Transsilvaniaet”. Erre aztán a magyarok természetesen nagy
 5931     I,  XXIII  |               vivátot kiáltanak, Wratislaw a poharára tette a tenyerét,
 5932     I,  XXIII  |                 Wratislaw a poharára tette a tenyerét, s igazi cseh őszinteséggel
 5933     I,  XXIII  |               egyszerre megsüketült volna, a muszka rosszul lett, s el
 5934     I,  XXIII  |                  időre hagynia az asztalt, a francia ellenben felszökött
 5935     I,  XXIII  |                francia ellenben felszökött a helyéből, s körüljárt sorba
 5936     I,  XXIII  |                   akkor vette észre, mikor a helyére visszakerült, hogy
 5937     I,  XXIII  |                 helyére visszakerült, hogy a poharában nincsen bor.~Rákóczi
 5938     I,  XXIII  |                      mondá neki –, volna-e a világnak olyan kincse, amiért
 5939     I,  XXIII  |                  én fejedelmem, hogy nincs a világnak olyan kincse, sem
 5940     I,  XXIII  |               kincse, sem olyan veszedelem a földön, sem olyan fényes
 5941     I,  XXIII  |           hagyhatnálak.~      ~Lakoma után a fejedelem a magas vendégek
 5942     I,  XXIII  |                    Lakoma után a fejedelem a magas vendégek mulattatására
 5943     I,  XXIII  |              színművet adatott elő, aminek a címe volt a Garabonciás
 5944     I,  XXIII  |                    elő, aminek a címe volt a Garabonciás diák: diákok
 5945     I,  XXIII  |               által előadott tréfa, amiben a nőszerepeket is mind a múzsafiak
 5946     I,  XXIII  |              amiben a nőszerepeket is mind a múzsafiak játszották. Általános
 5947     I,  XXIII  |             Általános tetszésben részesült a címszerep játszója, aki
 5948     I,  XXIII  |                 alakját, arcát, hangját, s a különböző alakokat beszédmódjukban
 5949     I,  XXIII  |                    ráismert ez alakra, még a színpadon. Ez az ő pataki
 5950     I,  XXIII  |                  Az előadás után bemutatta a fejedelem a fiatal Rosciust
 5951     I,  XXIII  |                 után bemutatta a fejedelem a fiatal Rosciust az idegen
 5952     I,  XXIII  |                Rosciust az idegen uraknak, a maga igazi mivoltjában,
 5953     I,  XXIII  |                  igazi mivoltjában, amidőn a katonás magatartású, büszke
 5954     I,  XXIII  |              meggörnyedt komédiás. Jávorka a fejedelem egyik belső íródiákja
 5955     I,  XXIII  |                    belső íródiákja volt, s a legbátrabb viaskodó; úgyhogy
 5956     I,  XXIII  |             úgyhogy sokkal többet forgatta a kezében a csákányt, mint
 5957     I,  XXIII  |                  többet forgatta a kezében a csákányt, mint a pennát.~
 5958     I,  XXIII  |                   kezében a csákányt, mint a pennát.~Ocskay nagyon megörült,
 5959     I,  XXIII  |                    Mindig tetszett neki ez a fiatalember, aki még csaknem
 5960     I,  XXIII  |               csaknem gyermek volt, amikor a zászlója alá állt, s azóta
 5961     I,  XXIII  |                  állt, s azóta sem nőtt ki a bajusza (nagy bosszúságára).
 5962     I,  XXIII  |              keserűek, szatirikus humorúak a többi, bajusszal megáldott
 5963     I,  XXIII  |                 észrevételekkel igyekeznek a kigúnyolt hiányért maguknak
 5964     I,  XXIII  |                 hogy ez mindenkinek ismeri a gyönge oldalát, s ha teheti,
 5965     I,  XXIII  |                    s ha teheti, megszólja.~A színielőadás után a fejedelemnő
 5966     I,  XXIII  |             megszólja.~A színielőadás után a fejedelemnő a hölgyekkel
 5967     I,  XXIII  |            színielőadás után a fejedelemnő a hölgyekkel visszavonult
 5968     I,  XXIII  |             hölgyekkel visszavonult teázni a belső szobáiba, az urak
 5969     I,  XXIII  |                    szobáiba, az urak pedig a kártyázóasztalokhoz ültek.
 5970     I,  XXIII  |            beszélnivalója. – Félrevonultak a tornácba.~– Mit szeret kegyelmed
 5971     I,  XXIII  |                    szeret kegyelmed inkább a kártyában: veszteni vagy
 5972     I,  XXIII  |                    hogy zsákkal állna nála a pénz.~– Pénze válogatja. –
 5973     I,  XXIII  |               Szirmaynak; azzal hazamentek a szobáikba aludni. Hát amint
 5974     I,  XXIII  |                   ajtaján, majd ott nyomta a pénzes zsák, ami az ajtajának
 5975     I,  XXIII  |                    zsák volt az, aminőkben a gyapjút szokták szállítani.
 5976     I,  XXIII  |                Tele volt rézlibertással. S a zsák oldalára oda volt ragasztva
 5977     I,  XXIII  |                oldalára oda volt ragasztva a miskolci nagy tanácsgyűlés
 5978     I,  XXIII  |         tanácsgyűlés határozata, miszerint a rézlibertást minden ember
 5979     I,  XXIII  |               fogadja, notába vétetik. Ezt a határozatot Szirmay pártolta
 5980     I,  XXIII  |                     Szegénynek úgy kellett a palotások után kiabálni,
 5981     I,  XXIII  |               kiabálni, hogy emeljék félre a pénzes zsákot, különben
 5982     I,  XXIII  |               ellen. Forgách nem tudta még a dolgot, s reggelre az ő
 5983     I,  XXIII  |                   az ő szobájába vándorolt a zsák. S azóta folyvást vándorol,
 5984     I,  XXIII  |                    másnap aztán ő emelheti a pénzes zsákot.~– Hát a fejedelem
 5985     I,  XXIII  |            emelheti a pénzes zsákot.~– Hát a fejedelem nem haragszik
 5986     I,  XXIII  |                   kicsúfolják?~– Nem tudja a dolgot, én pedig meg nem
 5987     I,  XXIII  |                 Mert ha megtudja, beváltja a rezes zsákot arannyal; pedig
 5988     I,  XXIII  |                 ezüstöt szóratott az utcán a nép közé.~– Bár inkább miközénk
 5989     I,  XXIII  |                 koplalt; s ha egy nap mind a hat jóllakott, akkor hat
 5990     I,  XXIII  |              jóllakott, akkor hat nap mind a hét koplalt. – Erről persze
 5991     I,  XXIII  |                mert kegyelmednek ha elfogy a költsége, átugrik Ausztriába,
 5992     I,  XXIII  |               átugrik Ausztriába, beszerzi a télirevalót, felruházza
 5993     I,  XXIII  |         télirevalót, felruházza az ezredét a morva posztóból; de mi idebenn,
 5994     I,  XXIII  |             posztóból; de mi idebenn, akik a nagy háborút csináljuk Magyarországon,
 5995     I,  XXIII  |             csináljuk Magyarországon, csak a pénzverésből élünk. A körmöci,
 5996     I,  XXIII  |                 csak a pénzverésből élünk. A körmöci, selmeci aranyat-ezüstöt
 5997     I,  XXIII  |            ágyúkért, fegyverekért, idebenn a kongóval fizetünk. Zúgolódik
 5998     I,  XXIII  |                  Zúgolódik is az atyafiság a sok „szabadság”-ért; s azt
 5999     I,  XXIII  |                suttogják kalap alatt, hogy a fejedelem meg Bercsényi
 6000     I,  XXIII  |                    fejedelem meg Bercsényi a maguk számára rakják félre