bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 7001     I,  XXV    |                  piros és sárga fénye volt a napnak.~A szobában nem volt
 7002     I,  XXV    |                 sárga fénye volt a napnak.~A szobában nem volt semmi
 7003     I,  XXV    |                   Az ördögalakok eltűntek, a félelem rémnyomása is elmúlt
 7004     I,  XXV    |               félelem rémnyomása is elmúlt a kebelről. Egyetlen alak
 7005     I,  XXV    |                  lábánál, az apáca – fejét a nyoszolya deszkáján nyugtatva.
 7006     I,  XXV    |                  ugyanazon alak volt, akit a delíriumában látott, fehér
 7007     I,  XXV    |                köpenyben, veres kereszttel a mellén, a feje fekete fátyollal
 7008     I,  XXV    |                 veres kereszttel a mellén, a feje fekete fátyollal letakarva.~–
 7009     I,  XXV    |                    is elbámult rajta, hogy a saját hangját hallja.~Az
 7010     I,  XXV    |                 hallja.~Az apáca fölemelte a fejét, s a kezével a szívéhez
 7011     I,  XXV    |                 apáca fölemelte a fejét, s a kezével a szívéhez kapott.
 7012     I,  XXV    |             fölemelte a fejét, s a kezével a szívéhez kapott. Hát látszik,
 7013     I,  XXV    |             látszik, hogy nem fantom, mert a szíve megdobbant. Azoknak
 7014     I,  XXV    |             Azoknak nincs.~– Nem vágták le a lábamat? – Ez volt a második
 7015     I,  XXV    |                    le a lábamat? – Ez volt a második szava az ébredőnek.~
 7016     I,  XXV    |                  fejével tagadólag inteni.~A sebesült odanyúlt a kezével,
 7017     I,  XXV    |                inteni.~A sebesült odanyúlt a kezével, hogy meggyőződjék
 7018     I,  XXV    |             megszomjazott.~– Ahán! Egyszer a Szaharában tévedtem el,
 7019     I,  XXV    |                   tévedtem el, másszor meg a Vezúvba estem alá. Ki adott
 7020     I,  XXV    |               suttogá az apáca.~– Köszönöm a hollónak. Isten fizesse
 7021     I,  XXV    |                  Isten fizesse meg neki.~– A holló nem vár fizetést.~–
 7022     I,  XXV    |                       Nem jönnek ide többé a pokolfajzatok?~– Kik azok?~–
 7023     I,  XXV    |                   őket, hogy bízzák énreám a kegyelmed meggyógyítását.
 7024     I,  XXV    |                  ki tanította kegyelmednek a gyógyítás mesterségét?~–
 7025     I,  XXV    |                   gyógyítás mesterségét?~– A szenvedés.~– Az pedig híres
 7026     I,  XXV    |                  vízzel.~– Az egyik meleg, a másik hideg. S az a kettő
 7027     I,  XXV    |                 meleg, a másik hideg. S az a kettő jó minden betegség
 7028     I,  XXV    |                  nem akar több részt kapni a napvilágból?~– Az ellen
 7029     I,  XXV    |                világ van odaát. Csak odáig a kínzó, amíg a forró sivatag,
 7030     I,  XXV    |                   Csak odáig a kínzó, amíg a forró sivatag, a rémek birodalma
 7031     I,  XXV    |               kínzó, amíg a forró sivatag, a rémek birodalma tart; amíg
 7032     I,  XXV    |                 birodalma tart; amíg innen a ködökből kiszabadul az ember.
 7033     I,  XXV    |                   jó.~– Majd visszatér még a kegyelmed hite.~– Ki hozza
 7034     I,  XXV    |                    Ki hozza vissza? Azt is a holló?~– Nem. A Noé galambja.~–
 7035     I,  XXV    |                     Azt is a holló?~– Nem. A Noé galambja.~– Hát terem
 7036     I,  XXV    |                  Sztropkóról! – kiálta föl a sebesült, hirtelen könyökére
 7037     I,  XXV    |               Aztán maradjon veszteg; mert a sebe újra vérzeni fog.~–
 7038     I,  XXV    |          beszéljünk. Minő színű pecsét van a levélen?~– Rózsaszín. Tehát
 7039     I,  XXV    |                   Tehát örömhír van benne. A címén ez áll: Ocskay László
 7040     I,  XXV    |               kegyelmed!~Az apáca fölnyitá a levelet, s odanyújtá Ocskaynak.~
 7041     I,  XXV    |                     s odanyújtá Ocskaynak.~A beteg sokáig nézett a levélbe,
 7042     I,  XXV    |           Ocskaynak.~A beteg sokáig nézett a levélbe, míg rájött, hogy
 7043     I,  XXV    |              rájött, hogy nem bír olvasni. A betűk összefolynak a szemei
 7044     I,  XXV    |              olvasni. A betűk összefolynak a szemei előtt, s a sorok
 7045     I,  XXV    |             összefolynak a szemei előtt, s a sorok táncolnak, mintha
 7046     I,  XXV    |                    bolondulva.~– Nem látok a szememmel, kérem kegyelmedet,
 7047     I,  XXV    |         kegyelmedet, olvassa fel nekem ezt a levelet.~Az apáca mélyen
 7048     I,  XXV    |                olyan kísértetes volt abban a részketeg sóhajtásban, mint
 7049     I,  XXV    |                  álmában hallott panasznak a visszhangját hallaná az
 7050     I,  XXV    |                  mikor az álomalak már rég a semmibe tűnt el.~– Óh…~Elvette
 7051     I,  XXV    |                  el.~– Óh…~Elvette kezéből a levelet, s olvasá halk,
 7052     I,  XXV    |                   írok kegyelmednek és nem a felesége; mert öröm annak
 7053     I,  XXV    |                  ami őt ebben akadályozza. A mai szent advent vasárnapon
 7054     I,  XXV    |                  az angyalok karából. Mind a ketten, hála a magasságos
 7055     I,  XXV    |               karából. Mind a ketten, hála a magasságos Istennek, épek
 7056     I,  XXV    |                  Ha beleegyezik kegyelmed, a másodikat, a fejedelem nevére,
 7057     I,  XXV    |                    kegyelmed, a másodikat, a fejedelem nevére, Ferencnek
 7058     I,  XXV    |           Ferencnek fogjuk kereszteltetni. A Mindenható oltalmazza kegyelmedet
 7059     I,  XXV    |                megmozdítania; sápadt arcán a megdicsőülés mosolygása
 7060     I,  XXV    |                   tündöklött. Kezét nyújtá a levél után. Nem volt neki
 7061     I,  XXV    |                   Nem volt neki elég annak a tartalmát hallania, az ujjai
 7062     I,  XXV    |                 kellett azon mennie, ahogy a vakok szoktak olvasni.~Káprázó
 7063     I,  XXV    |                    is vették, hogy még van a levélben valami: egy utóirat,
 7064     I,  XXV    |                    még itt?~– Egy név, tán a kegyelmed feleségének a
 7065     I,  XXV    |                    a kegyelmed feleségének a neve, saját írásával: „Ilonka”
 7066     I,  XXV    |                 Akik szeretnek. Hogy mi az a 100 000? Az apácák ezt nem
 7067     I,  XXV    |                 nem találhatják ki.~Ocskay a két kezével szorítá azt
 7068     I,  XXV    |                    két kezével szorítá azt a levelet a homlokához, mintha
 7069     I,  XXV    |              kezével szorítá azt a levelet a homlokához, mintha úgy akarná
 7070     I,  XXV    |                    mintha úgy akarná annak a tartalmát a fejébe átköltöztetni.
 7071     I,  XXV    |                   akarná annak a tartalmát a fejébe átköltöztetni. A
 7072     I,  XXV    |                    a fejébe átköltöztetni. A szemeibe visszatért az élet
 7073     I,  XXV    |                  Hiszi hát kegyelmed, hogy a jó ima még azt a betegséget
 7074     I,  XXV    |           kegyelmed, hogy a jó ima még azt a betegséget is meggyógyítja,
 7075     I,  XXV    |                    fájdalmas nyilallásokat a sebeiben?~– Nem! Semmi fájdalmat
 7076     I,  XXV    |                  sincs. Csak gyenge vagyok a vérveszteségtől; nem látok
 7077     I,  XXV    |            vérveszteségtől; nem látok jól, a szemem káprázik, amint a
 7078     I,  XXV    |                   a szemem káprázik, amint a fejem fölemelem. Pedig úgy
 7079     I,  XXV    |                    egy levelet írni – haza a drágámnak. Nem bírok.~–
 7080     I,  XXV    |                    énnekem. Én majd leírom a levelét a nejéhez.~– Köszönöm,
 7081     I,  XXV    |                   Én majd leírom a levelét a nejéhez.~– Köszönöm, soror
 7082     I,  XXV    |          jutalmazza meg ennyi jóságáért.~– A holló nem kér jutalmat.~
 7083     I,  XXV    |                jutalmat.~Az apáca odahúzta a kis asztalkát az írószerekkel
 7084     I,  XXV    |                  asztalkát az írószerekkel a sebesült ágya mellé, és
 7085     I,  XXV    |                   alá kegyelmed, mit írjak a nevében!~Ocskay diktálta.~„
 7086     I,  XXV    |              életben lehordogatod számomra a mennyországot, s alig hagysz
 7087     I,  XXV    |                    hagysz valamit kívánnom a paradicsomból.”~Merész szavak!
 7088     I,  XXV    |                Merész szavak! Közel járnak a szentségtöréshez. – Az apáca
 7089     I,  XXV    |                tehozzád – hozzátok –, hogy a küldött 100 000-et megmilliomozva
 7090     I,  XXV    |                 Ugyanannyi csókban…”~Ennél a szónál „csók”, az apáca
 7091     I,  XXV    |               apáca kezében reszketős lett a toll. – Talán nem is írta
 7092     I,  XXV    |               Talán nem is írta még le azt a szót soha?~A sebesült folytatá:~„
 7093     I,  XXV    |                    még le azt a szót soha?~A sebesült folytatá:~„De tudatnom
 7094     I,  XXV    |          megsebesülve; de nem veszélyesen. A golyó, mely az ostrom hevében
 7095     I,  XXV    |                 rövidebb ideig tartana, ha a te drága ápoló kezeid takargatnák
 7096     I,  XXV    |                 apáca az asztalra dobta le a tollat a kezéből, és nem
 7097     I,  XXV    |                 asztalra dobta le a tollat a kezéből, és nem írta ezt
 7098     I,  XXV    |                Leírta kegyelmed? – kérdezé a kór.~– Nem!~– Miért nem
 7099     I,  XXV    |                   igen.~Az apáca felemelte a fekete fátyolt az arcáról,
 7100     I,  XXV    |                   elszédült fejét, s abban a pillanatban már ott járt
 7101     I,  XXV    |                   pillanatban már ott járt a lelke azokon az óhajtásra
 7102     I,  XXV    |           óhajtásra méltó virányokon, ahol a fénynek nincsen árnya, a
 7103     I,  XXV    |                   a fénynek nincsen árnya, a gyönyörnek nincs megbánása,
 7104     I,  XXV    |               ahonnan ember nem kívánkozik a földre vissza többé.~Mikor
 7105     I,  XXV    |               Ocskay, késő éjszaka volt. – A lámpa ott égett az asztalon,
 7106     I,  XXV    |                ülni kísértetét, az apácát, a lefátyolozott fővel, a veres
 7107     I,  XXV    |                     a lefátyolozott fővel, a veres kereszttel a mellén,
 7108     I,  XXV    |                  fővel, a veres kereszttel a mellén, előtte az imádságoskönyv.
 7109     I,  XXV    |                 fölrezzent; azután fölkelt a helyéről; friss vizet töltött
 7110     I,  XXV    |                    pohárba, s odatartá azt a lázár ajkaihoz.~– Köszönöm –
 7111     I,  XXV    |                  Ocskay. – Álmodtam én azt a másik nevet?~– Álom volt.
 7112     I,  XXV    |                    friss jeges burkot téve a sebkötelékre.~– Mit jelent
 7113     I,  XXV    |          Bűnbánatot.~– Hogyan?~– Lemondtam a világ minden örömeiről,
 7114     I,  XXV    |               többé semmi szenvedély. Hogy a penitenciára mily készséggel
 7115     I,  XXV    |               fejemet, arról tanúskodik ez a levél, amit a kegyelmed
 7116     I,  XXV    |                tanúskodik ez a levél, amit a kegyelmed diktálása után
 7117     I,  XXV    |                    Isten bocsássa meg mind a kettőnknek!~– Amen.~A lázbeteg
 7118     I,  XXV    |                 mind a kettőnknek!~– Amen.~A lázbeteg férfi kedélye csak
 7119     I,  XXV    |                   kedélye csak olyan, mint a lázbeteg gyermeké. Ocskayt
 7120     I,  XXV    |                   álmában is, ébren is ezt a szokatlan öltözetű alakot
 7121     I,  XXV    |                öltözetű alakot maga előtt. A gyermek nem szereti, ha
 7122     I,  XXV    |                   minő rend viselete ez?~– A „Samaritana”-rendé.~– Sohasem
 7123     I,  XXV    |               hallottam ilyen apácarendnek a hírét.~– Új rend. Eleonóra
 7124     I,  XXV    |                  fejedelemnő alapította.~– A mi fejedelemasszonyunk?~–
 7125     I,  XXV    |             fejedelemasszonyunk?~– Már nem a mienk. Nem a földieké. Ő
 7126     I,  XXV    |                       Már nem a mienk. Nem a földieké. Ő az általa fundált
 7127     I,  XXV    |                   hogy Eleonóra megszökött a fogságából. Hisz a fejedelem
 7128     I,  XXV    |              megszökött a fogságából. Hisz a fejedelem maga is csak ez
 7129     I,  XXV    |              nejével elküldött Karlsbadba. A fogoly őrzésével megbízott
 7130     I,  XXV    |                   eredetű volt – megszánta a fejedelemnőt; paripákat
 7131     I,  XXV    |           fejedelemnőt; paripákat kerített a számára, s el hagyta őt
 7132     I,  XXV    |              számára, s el hagyta őt futni a szász határon keresztül
 7133     I,  XXV    |                  keresztül Poroszországba. A hír még akkor ólomlábon
 7134     I,  XXV    |                szájra adva egyik országból a másikba vándoroljon. – Hanem
 7135     I,  XXV    |                 megtudni: mert ő vele volt a fejedelemnővel, s ezúttal
 7136     I,  XXV    |               Ozmondával se tudassa előre. A grófnő csak akkor értesült
 7137     I,  XXV    |                 grófnő csak akkor értesült a drága fogoly eltűnéséről,
 7138     I,  XXV    |                   volt azt üldözőbe venni. A fejedelemnő elszökésének
 7139     I,  XXV    |               mindenki, aki tudott felőle. A külfejedelmek, akiknek az
 7140     I,  XXV    |                   ott van. Egyik országból a másikba küldözték.~Ozmonda
 7141     I,  XXV    |                 Ocskaynak azt mondta, hogy a fejedelemnő zárdába vonult
 7142     I,  XXV    |                  alapított. Mi célra? Hogy a szomorú háborúban, melyet
 7143     I,  XXV    |                 megakadályozni nem tudott, a szerencsétlen áldozatokat,
 7144     I,  XXV    |                 szerencsétlen áldozatokat, a sebesülteket ápolják.~Hát
 7145     I,  XXV    |               Fejedelemséget cserélt.~– És a férje.~– Nem vágyik hozzá
 7146     I,  XXV    |                  az égi koronáját nem adja a földi koronáért. Neki a
 7147     I,  XXV    |                    a földi koronáért. Neki a hite a világa. Ő buzgó pápista.~–
 7148     I,  XXV    |               földi koronáért. Neki a hite a világa. Ő buzgó pápista.~–
 7149     I,  XXV    |                  eretnek számára, megszűnt a katolikus hit oszlopa lenni.~–
 7150     I,  XXV    |          Magyarországon, akik nem tudnának a lelkükkel békében maradni
 7151     I,  XXV    |            lelkükkel békében maradni annál a gondolatnál, hogy Szent
 7152     I,  XXV    |                    az angyaloktól hordott, a pápáktól megszentelt ősereklye
 7153     I,  XXV    |                 fejére kerüljön; mert hisz a porosz király kálvinista.~–
 7154     I,  XXV    |                    hát ki mondja azt, hogy a porosz királyt kínálta meg
 7155     I,  XXV    |                királyt kínálta meg Rákóczi a koronával? Miért nem teszi
 7156     I,  XXV    |             koronával? Miért nem teszi azt a saját fejére, ha kivívhatja?~–
 7157     I,  XXV    |                  Ahelyett, hogy enyhíteném a baját, még keserűbbé teszem.
 7158     I,  XXV    |                 lecsendesülni. Kitől tudja a grófnő ezeket?~– Én nem
 7159     I,  XXV    |             mondani. Majd ha felgyógyul, s a dolog világosabb lesz. Még
 7160     I,  XXV    |           megértessem, mi okozta azt, hogy a fejedelemasszony a világtól
 7161     I,  XXV    |                    hogy a fejedelemasszony a világtól végképp visszavonuljon,
 7162     I,  XXV    |             kettőnknek nincs helyünk ebben a most támadó új világban
 7163     I,  XXV    |              Beszéljünk másról! Beszéljünk a kegyelmed leveléről, amit
 7164     I,  XXV    |                 hogy angyalok vagyunk mind a ketten: egymáshoz hasonlók.
 7165     I,  XXV    |                 egyszer el lettem temetve, a bűnbánat tisztító tüzében
 7166     I,  XXV    |                     Nem rablom el tőle ezt a nevet, s nem dobom el magamtól. –
 7167     I,  XXV    |                 békülve az egész világgal. A magam szenvedéseit nem érzem
 7168     I,  XXV    |                    nem érzem többé, csupán a másokét. Nincs, amit szeressek,
 7169     I,  XXV    |                 nincs, amit gyűlöljek ezen a világon. – Elolvassam kegyelmednek
 7170     I,  XXV    |              intett.~Az apáca végigolvasta a múlt este írott sorokat. „
 7171     I,  XXV    |                Azzal kezébe adta Ocskaynak a tollat, hogy írja a nevét
 7172     I,  XXV    |              Ocskaynak a tollat, hogy írja a nevét a levél alá, s hogy
 7173     I,  XXV    |                  tollat, hogy írja a nevét a levél alá, s hogy azt fektében
 7174     I,  XXV    |                  az imádságoskönyvét tette a levél alá. Azután összehajtogatta
 7175     I,  XXV    |         pecsétnyomógyűrűjével lepecsételé. A címet kívülről ráírta szépen: „
 7176     I,  XXV    |                    Sztropkó várában.”~– Az a bizalmas szolgája a kegyelmed
 7177     I,  XXV    |                     Az a bizalmas szolgája a kegyelmed háznépének, aki
 7178     I,  XXV    |                 evangéliumos” levelet, ezt a kegyelmedét most visszatérőbe
 7179     I,  XXV    |         visszatérőbe elviheti. Ismerem jól a jámbor fiút, Marcinak híják.
 7180     I,  XXV    |                     Marcinak híják. Valaha a szegény Tisza Gábornak volt
 7181     I,  XXV    |                   megölt ártatlan embernek a vére kettő közt megosztva.~
 7182     I,  XXV    |                 teste végigborzongott erre a szóra.~– Miért emlegeti
 7183     I,  XXV    |                  Fáj talán?~– Irtózik tőle a lelkem. Elég embervért ontottam
 7184     I,  XXV    |                 hisznek még Magyarországon a férfiak absolutióban, Istenben,
 7185     I,  XXV    |                   Én azt képzelem, hogy ez a hit már csak az asszonyokra
 7186     I,  XXV    |                 aludjék! Nem jönnek vissza a halottak a sírból.~– Az
 7187     I,  XXV    |                   jönnek vissza a halottak a sírból.~– Az enyim sokszor
 7188     I,  XXV    |                  sokszor föltámad – rebegé a sebesült férfi, félkönyökére
 7189     I,  XXV    |                    egy zászló alatt végzik a vérontás iszonyú munkáját.
 7190     I,  XXV    |                    munkáját. Hát nem látja a lelked maga előtt azt a
 7191     I,  XXV    |                    a lelked maga előtt azt a rettenetes képet, amidőn
 7192     I,  XXV    |                    kerül, hogy kihajigálja a szenteket a templomokból,
 7193     I,  XXV    |                    kihajigálja a szenteket a templomokból, s az Ave Maria
 7194     I,  XXV    |                 rettenetes!” Hogy az áldó, a bűnbocsátó Isten, az idvezítő
 7195     I,  XXV    |             Szentháromság helyébe odahozza a rettenetes Jehováját, aki
 7196     I,  XXV    |                  az apák bűneit megbünteti a gyermekekben, akinek a szavára „
 7197     I,  XXV    |          megbünteti a gyermekekben, akinek a szavára „a tigris idétlent
 7198     I,  XXV    |            gyermekekben, akinek a szavára „a tigris idétlent szül a pusztában”;
 7199     I,  XXV    |                     a tigris idétlent szül a pusztában”; hogy leverje
 7200     I,  XXV    |                   pusztában”; hogy leverje a keresztet tornyainkról,
 7201     I,  XXV    |                 jelvényét, s helyébe tegye a csillagot, a napimádók szimbólumát,
 7202     I,  XXV    |                 helyébe tegye a csillagot, a napimádók szimbólumát, a
 7203     I,  XXV    |                   a napimádók szimbólumát, a kakast, a pogányok cégérét.~–
 7204     I,  XXV    |           napimádók szimbólumát, a kakast, a pogányok cégérét.~– Az nem
 7205     I,  XXV    |             országból hitünk mártírjait, s a vásárpiac közepén komédiát
 7206     I,  XXV    |           lelkedben máris kálvinista vagy. A predestinációt hiszed. A
 7207     I,  XXV    |                   A predestinációt hiszed. A legiszonyúbb rémbálványt,
 7208     I,  XXV    |              rémbálványt, amit emberi ész, a sötétben eltévedve, kigondolt.
 7209     I,  XXV    |             csodatételeivel megszabadítja; a szemmel látott, a szívünkkel
 7210     I,  XXV    |           megszabadítja; a szemmel látott, a szívünkkel érzett áldásteljes
 7211     I,  XXV    |                    megírta mindenkire, már a születése órájában, ki legyen
 7212     I,  XXV    |               Akihez hasztalanul imádkozik a szerencsétlen: meg van írva,
 7213     I,  XXV    |               szerencsétlennek kell lenni. A gyilkos hiába imádkozik:
 7214     I,  XXV    |                   hiába imádkozik: ne vígy a kísértetbe, az áldozat hiába
 7215     I,  XXV    |                   imádkozik: szabadíts meg a gonosztól; meg van róluk
 7216     I,  XXV    |                     az egyiknek gyilkolni, a másiknak halni kell. S a
 7217     I,  XXV    |                   a másiknak halni kell. S a vétkező hasztalan keres
 7218     I,  XXV    |                  bocsánatot: nincs irgalom a számára, meg kell fizetni
 7219     I,  XXV    |                   vaskéz, aki megfizetteti a gyermekeket az apák adósságaiért
 7220     I,  XXV    |        negyedíziglen, s ledobálja az égből a csillagokat, ha ellene vétettek. –
 7221     I,  XXV    |                ellene vétettek. – És ennek a birodalmáért harcolsz te
 7222     I,  XXV    |                birodalmáért harcolsz te és a te társaid fejedelmestől
 7223     I,  XXV    |         fejedelmestől együtt.~Ocskay arcán a hideg veríték csorgott alá.
 7224     I,  XXV    |              veríték csorgott alá. Kezdett a láz delíriumába visszaesni.
 7225     I,  XXV    |                  Nem hiszem. Nem teszi azt a fejedelem.~– Álmodjál felőle!
 7226     I,  XXV    |              álomországban beszélt.~Azokat a képeket látta iszonytató
 7227     I,  XXV    |            templomokat. S az álmok, amiket a hagymáz tüze éget bele a
 7228     I,  XXV    |                   a hagymáz tüze éget bele a szívbe, örökre feledhetetlenek
 7229     I,  XXV    |             lefátyolozott fővel, olvasóval a kezében.~– Soror Arminia –
 7230     I,  XXV    |                  egy öreges, törődött hang a fátyol alól.~Más váltotta
 7231     I,  XXV    |              gyorsan kezde gyógyulni. – Az a seb, amit a golyó ütött. –
 7232     I,  XXV    |                gyógyulni. – Az a seb, amit a golyó ütött. – Nem az a
 7233     I,  XXV    |                    a golyó ütött. – Nem az a másik: az nyitva volt, és
 7234     I,  XXV    |                  Arminia váltaná fel ismét a másikat az ápolásban.~Óhajtásának
 7235     I,  XXV    |                 öregebb apácát felváltotta a fiatalabb.~És akkor aztán
 7236     I,  XXV    |                 elhozta magával mindazokat a leveleket, amiket a külföldi
 7237     I,  XXV    |             mindazokat a leveleket, amiket a külföldi követségek útján
 7238     I,  XXV    |               Pálffy bán kapott Rákóczinak a porosz királlyal folytatott
 7239     I,  XXV    |                  folytatott alkudozásairól a magyar korona iránt; s egyúttal
 7240     I,  XXV    |                  cár ajánlatait Rákóczihoz a lengyel korona elfogadása
 7241     I,  XXV    |                 megmérgezett golyó, nem az a másik.~És senki sem vette
 7242     I,  XXV    |                     mi történik itten. Még a gyanakodó Csajághy sem.~
 7243     I,  XXV    |                   apáca hogy támasztja fel a halálból Ocskayt; s hogy
 7244     I,  XXV    |                   ahelyett halálos beteggé a lelkét.~Már az maga, hogy
 7245     I,  XXV    |                   Már az maga, hogy ezeket a leveleket fel hagyta maga
 7246     I,  XXV    |                   sebesülttel, felnyitotta a könyvét és olvasott, ha
 7247     I,  XXV    |               engedte megismertetni? Talán a lelkében bízott még, hogy
 7248     I,  XXV    |                   nem fogja semmi fegyver?~A legveszélyesebb volt a lelkére
 7249     I,  XXV    |                     A legveszélyesebb volt a lelkére nézve egy levele
 7250     I,  XXV    |                   levelében felsorol, mind a legnagyobb szavahihetőség
 7251     I,  XXV    |                olyan hűséges rajzai voltak a helyzetnek, aminőket Ocskay
 7252     I,  XXV    |                 volna legjobban kifesteni. A Rákóczi környezetében levő
 7253     I,  XXV    |                   részének elégedetlensége a háborúviseléssel, vágyódása
 7254     I,  XXV    |                háborúviseléssel, vágyódása a béke után, a fővezérek versengése;
 7255     I,  XXV    |                     vágyódása a béke után, a fővezérek versengése; az
 7256     I,  XXV    |           versengése; az út és mód magában a magyar nemzetben egy királypárti
 7257     I,  XXV    |                 hatalmas ligát támasztani. A magyart addig le nem fogják
 7258     I,  XXV    |               legitim zászló körül, melyet a törvényes király lobogtat. –
 7259     I,  XXV    |            Ozmondától és azoktól, akik ezt a levelet a kezére bízták,
 7260     I,  XXV    |                azoktól, akik ezt a levelet a kezére bízták, hogy e neveket
 7261     I,  XXV    |               nyerve”; így végzi Wratislaw a levelét. „Nekünk egy igazi
 7262     I,  XXV    |           talentumot kellene megszereznünk a magyar táborból, s az említett
 7263     I,  XXV    |              kiismertem. Ő nekünk jelenleg a legnagyobb malleusunk. De
 7264     I,  XXV    |                   hogy sokáig az maradjon. A többi hadvezérek, a fejedelmi
 7265     I,  XXV    |              maradjon. A többi hadvezérek, a fejedelmi udvaroncok folytonos
 7266     I,  XXV    |         cigányleánnyal muzsikáltat magának a sátorában: azt mondják,
 7267     I,  XXV    |                szibarita életet él; ha meg a feleségéhez megy haza, azt
 7268     I,  XXV    |                    lett; zsoldot nem adnak a katonáinak, s ha ő maga
 7269     I,  XXV    |                    rekvirálásból szerzi be a zsoldot, azt mondják, rabol
 7270     I,  XXV    |                    hogy milyen híve ő most a fejedelemnek és az egész
 7271     I,  XXV    |                    egész fölkelés ügyének, a magyar szövetséges rendeknek;
 7272     I,  XXV    |             Bercsényi maga azt írta felőle a fejedelemnek: „Ocskay László
 7273     I,  XXV    |                   tisztekkel; s ha egyszer a vagdalkozás oka fülébe talál
 7274     I,  XXV    |                 nem tudom, mi lesz belőle. A feleségére csipkelőznek,
 7275     I,  XXV    |                  mocskos szájúak, s kapnak a pletykabeszéden. Egy ilyen
 7276     I,  XXV    |              hadvezetőnk, aki az ellenfélt a saját metódusával tudná
 7277     I,  XXV    |           helyeznők…”~– Elég! – tiltakozék a sebesülten fekvő. – Ne olvassa
 7278     I,  XXV    |                  kegyelmed tovább! Átlátok a szitán. Nagyon vastagon
 7279     I,  XXV    |                   de seb begyógyítása volt a szándék. Én írt akartam
 7280     I,  XXV    |                    hozni, nem mérget.~– Ez a levél se nem ír, se nem
 7281     I,  XXV    |                  semmi virtus nincsen. Ezt a levelet nem írta Wratislaw.
 7282     I,  XXV    |            disputálok. Hanem itthagyom ezt a levelet kegyelmednek. Tartsa
 7283     I,  XXV    |               Akkor megmutathatja neki ezt a levelet, s megkérdheti,
 7284     I,  XXV    |                   nem!”, akkor írja ön fel a kolostorom falára, hogy
 7285     I,  XXV    |            nevezték.~…Ocskay magához vette a levelet.~Nem volt már sebhetlen
 7286     I,  XXV    |                   már sebhetlen csodahős – a testi sebe begyógyult, a
 7287     I,  XXV    |                   a testi sebe begyógyult, a lelki sebe tovább vérzett.~
 7288     I,  XXVI   |                            XXVI. Deliancsa~A lélek sebe nem gyógyul be
 7289     I,  XXVI   |                soha.~Ott csengett folyvást a fülébe a rossz jóslat: „
 7290     I,  XXVI   |                 csengett folyvást a fülébe a rossz jóslat: „egy indulat,
 7291     I,  XXVI   |                   Már itt volt valamennyi.~A fátum látható arcot öltött.
 7292     I,  XXVI   |                volt: közel járt. Megmondta a nevét.~Ocskay László rettegni
 7293     I,  XXVI   |                rettegni kezdett önmagától.~A lelkére volt már verve a
 7294     I,  XXVI   |                   A lelkére volt már verve a lánc. Úgy érezte, mintha
 7295     I,  XXVI   |                   lánc. Úgy érezte, mintha a fejedelme iránti hűség,
 7296     I,  XXVI   |                    nehéz golyó volna ennek a láncnak a végén, ami lépteit
 7297     I,  XXVI   |                golyó volna ennek a láncnak a végén, ami lépteit gátolja.~
 7298     I,  XXVI   |               gátolja.~Igaz volna az, hogy a fátum még az isteneknek
 7299     I,  XXVI   |                   No, hát legyen úgy, hogy a fátum erősebb Jupiternél:
 7300     I,  XXVI   |                 Jupiternél: de nem erősebb a férfiakaratnál.~Még volt
 7301     I,  XXVI   |                 Még volt egy menekülése. – A két hűség együtt jár. A
 7302     I,  XXVI   |                    A két hűség együtt jár. A szerelemhez és a hazához.
 7303     I,  XXVI   |               együtt jár. A szerelemhez és a hazához. A csapodárság és
 7304     I,  XXVI   |                  szerelemhez és a hazához. A csapodárság és az árulás
 7305     I,  XXVI   |                 két angyalarc hívogatta le a földre, s mikor oda közéjük
 7306     I,  XXVI   |             közéjük leheveredett, mellette a két gyermek a medvebőrön,
 7307     I,  XXVI   |                     mellette a két gyermek a medvebőrön, akkor úgy érzé,
 7308     I,  XXVI   |                   élet, az igazi ébrenlét, a többi mind csak álom, csalóka,
 7309     I,  XXVI   |                 álom, csalóka, rossz álom.~A haza, a jobb jövendő nem
 7310     I,  XXVI   |               csalóka, rossz álom.~A haza, a jobb jövendő nem a hadakozó
 7311     I,  XXVI   |                   haza, a jobb jövendő nem a hadakozó fejedelmeké, hanem
 7312     I,  XXVI   |            hadakozó fejedelmeké, hanem azé a két játszó gyermeké itt.
 7313     I,  XXVI   |                  magát lelke szerint annak a lelke másik felének (a jobbik
 7314     I,  XXVI   |               annak a lelke másik felének (a jobbik felének), megkönnyebbült
 7315     I,  XXVI   |                 megkönnyebbült tőle, annak a hűséges vigasztalása megacélozta
 7316     I,  XXVI   |                    gyermekeitől visszatért a táborba, azt a láncot azzal
 7317     I,  XXVI   |                  visszatért a táborba, azt a láncot azzal a nehéz golyósúllyal
 7318     I,  XXVI   |                táborba, azt a láncot azzal a nehéz golyósúllyal ugyan
 7319     I,  XXVI   |                ugyan még mindig ott hordta a lelkén, de új erőt hozott
 7320     I,  XXVI   |               hozott magával még e lánccal a lelkén is előretörni és
 7321     I,  XXVI   |               lelkével odaadta magát annak a gondolatnak, hogy nemzete
 7322     I,  XXVI   |                    ügyét diadalra vezesse. A személyes biztonság csak
 7323     I,  XXVI   |            véralkat szüleménye. Odarohanni a halálveszélybe, öklével
 7324     I,  XXVI   |                   harcol, megveti; aki hős a kardjával, s áruló a szívében.
 7325     I,  XXVI   |                   hős a kardjával, s áruló a szívében. De Ocskay László
 7326     I,  XXVI   |             szívében. De Ocskay László nem a hírt, nem a dicső halált
 7327     I,  XXVI   |              Ocskay László nem a hírt, nem a dicső halált látszott keresni,
 7328     I,  XXVI   |                    látszott keresni, hanem a döntő diadalt.~Folyvást
 7329     I,  XXVI   |               Sopron városát, maga vezette a hajdúit a tört résen át
 7330     I,  XXVI   |                     maga vezette a hajdúit a tört résen át fel a falakra.
 7331     I,  XXVI   |                hajdúit a tört résen át fel a falakra. Már övék volt a
 7332     I,  XXVI   |                   a falakra. Már övék volt a diadal, az őrtornyokat elfoglalták,
 7333     I,  XXVI   |                amikor Bezerédy századosát, a lobogóval a kezében, egy
 7334     I,  XXVI   |                    századosát, a lobogóval a kezében, egy golyó elsodorja,
 7335     I,  XXVI   |                    elsodorja, s erre annak a hajdúi rémülten megfutnak,
 7336     I,  XXVI   |               hajdúi rémülten megfutnak, s a diadal megfordul, kudarc
 7337     I,  XXVI   |            időtöltésnek nem tartotta volna a boros billikomokat ürítgetni!~
 7338     I,  XXVI   |                     Újra meg újra felvette a kardot, amit kezéből kivert
 7339     I,  XXVI   |            Lehetetlenné akarta tenni, hogy a sarkában lappangó kísértet
 7340     I,  XXVI   |            csalogatta; megrohanta Pálffyt, a bánt; seregét szétmorzsolá,
 7341     I,  XXVI   |            körülzáratta: öreg ágyúkat kért a fővezértől, hogy a várat
 7342     I,  XXVI   |                    kért a fővezértől, hogy a várat bevehesse. Azok már
 7343     I,  XXVI   |                  már útban voltak. Ez lesz a felelet a bazini csábítónak.
 7344     I,  XXVI   |                  voltak. Ez lesz a felelet a bazini csábítónak. Ez a
 7345     I,  XXVI   |                    a bazini csábítónak. Ez a lesújtó csapás! Akkor jöjjön
 7346     I,  XXVI   |                  éjjel ki hagyta menekülni a bánt az ostromlott várból. –
 7347     I,  XXVI   |                   Megint kihullott kezéből a kard.~Újra fölvette, más
 7348     I,  XXVI   |                  erőt gyűjtött maga körül; a császáriak legjobb hadvezérét
 7349     I,  XXVI   |              kereste föl, Viardot. Ott meg a megnyert csata végén, egy
 7350     I,  XXVI   |                 vall: ismét kihull kezéből a kard a stráznicai csatában.~
 7351     I,  XXVI   |                ismét kihull kezéből a kard a stráznicai csatában.~Újra
 7352     I,  XXVI   |               csatában.~Újra fölvette azt. A vesztett ütközetért ő kapta
 7353     I,  XXVI   |                vesztett ütközetért ő kapta a megrovást, aki győzött,
 7354     I,  XXVI   |                 minden császári fővezérnek a terveit megzápította; sohasem
 7355     I,  XXVI   |                    magukat ellene. Egyszer a fővezért, Stahremberget
 7356     I,  XXVI   |            Stahremberget magát is elfogták a hadseregei háta mögött.~
 7357     I,  XXVI   |                    hadseregei háta mögött.~A kísértő pedig mindig ott
 7358     I,  XXVI   |              kísértő pedig mindig ott járt a sarkában.~Egy este a nagyszombati
 7359     I,  XXVI   |                  járt a sarkában.~Egy este a nagyszombati franciskánus
 7360     I,  XXVI   |                    szerette. Eltávozásakor a perjel egy iratcsomagot
 7361     I,  XXVI   |                 őneki volt címezve. Ocskay a csomagban talált egy kegyelemlevelet
 7362     I,  XXVI   |                 talált egy kegyelemlevelet a császártól, melyben minden
 7363     I,  XXVI   |               utalványt húszezer tallérra, a bécsi kincstárhoz szólót.~
 7364     I,  XXVI   |               átütött török késével együtt a kegyelmi levelet, a kinevezést
 7365     I,  XXVI   |                 együtt a kegyelmi levelet, a kinevezést és az utalványt.
 7366     I,  XXVI   |                   és az utalványt. Ez volt a válasz.~Amíg ő Ausztriát
 7367     I,  XXVI   |               kapujáig rettegteté, azalatt a háta mögött Forgách ostrommal
 7368     I,  XXVI   |              elfoglalta Zissersdorf várát, a védő Bayreuth-ezredet levágta,
 7369     I,  XXVI   |                  felprédált, elpusztított, a lakosokkal is kegyetlenül
 7370     I,  XXVI   |                   is kegyetlenül bánt; még a nőket sem kímélték a kurucai.~
 7371     I,  XXVI   |                   még a nőket sem kímélték a kurucai.~Ennek a diadalának
 7372     I,  XXVI   |                  kímélték a kurucai.~Ennek a diadalának nagyon rossz
 7373     I,  XXVI   |                nagyon rossz jutalmát vette a híres hadvezér. Rákóczi
 7374     I,  XXVI   |                 fogságba vetteté.~Mikor az a hír megérkezett Ocskay táborába,
 7375     I,  XXVI   |                   Turkoly Miska, átszökött a császári táborba.~Ez volt
 7376     I,  XXVI   |                   Ez volt az első áruló!~– A pártütő pribék! – kiálta
 7377     I,  XXVI   |                    jött. – Mit vétett neki a mi zászlónk, hogy elhagyta?~
 7378     I,  XXVI   |              Pongrácz Gáspár, ugyanaz, aki a nagyszombati ütközetben
 7379     I,  XXVI   |            nagyszombati ütközetben Ocskayt a labancok közül kiszabadítá,
 7380     I,  XXVI   |                    Lászlónak.~– Megrettent a fiú Forgách példájától:
 7381     I,  XXVI   |                 hogy most mindenkire rájár a rúd, aki Bercsényinek nem
 7382     I,  XXVI   |                     Ne féltse senki jobban a fejét, mint a fejedelmét!~–
 7383     I,  XXVI   |                 senki jobban a fejét, mint a fejedelmét!~– Azt is mondogatta
 7384     I,  XXVI   |                    hogy nagyon meghidegült a fejedelem iránt, amióta
 7385     I,  XXVI   |                megtudta, hogy Rákóczi kész a lengyel koronát elfogadni
 7386     I,  XXVI   |               Bercsényi titokban elutazott a cárhoz. Ha már választani
 7387     I,  XXVI   |                     Ha már választani kell a két savanyú alma között,
 7388     I,  XXVI   |                   két savanyú alma között, a muszka- és a németbarátság
 7389     I,  XXVI   |                  alma között, a muszka- és a németbarátság közt, mégiscsak
 7390     I,  XXVI   |                 inkább az utolsóban vássék a fogunk. – Ezt nem én mondom,
 7391     I,  XXVI   |              zászlójához hűtelenné lennie. A katona ne bölcselkedjék,
 7392     I,  XXVI   |                    volt Turkoly. Nem bírta a lelkiismeretét megnyugtatni,
 7393     I,  XXVI   |        megnyugtatni, hogy Rákóczi most már a magyar koronát porosz Frigyes
 7394     I,  XXVI   |                  porosz Frigyes királynak, a kálvinistának ajánlotta
 7395     I,  XXVI   |                   ajánlotta fel.~– Pokolra a dogmatikus skrupulusokkal! –
 7396     I,  XXVI   |                    Őnála is éppen itt volt a páncélingnek a nyílása.)
 7397     I,  XXVI   |                    itt volt a páncélingnek a nyílása.) A mennyországért
 7398     I,  XXVI   |                   páncélingnek a nyílása.) A mennyországért sem szabad
 7399     I,  XXVI   |                    Ocskaynak eszébe jutott a Parna patak melletti keserves
 7400     I,  XXVI   |                 megszabadulása: csak ennek a visszaemlékezésnek köszönheté
 7401     I,  XXVI   |             őrszemle után, nem tért vissza a táborból. Sehol sem találják.~
 7402     I,  XXVI   |                  későn megtudta, hová lett a legtapasztaltabb, legöregebb
 7403     I,  XXVI   |     legtapasztaltabb, legöregebb alvezére. A szemközt álló császári tábornok,
 7404     I,  XXVI   |                  Pongrácz alezredes átment a császáriakhoz. Hivatkozik
 7405     I,  XXVI   |                  lovagias érzületére, hogy a feleségét és gyermekeit,
 7406     I,  XXVI   |               utána fogja küldeni.~Hát már a második szökevény!~Egy megszokott
 7407     I,  XXVI   |                  van ott már.~Megkezdődött a processió! A gyászvitézek
 7408     I,  XXVI   |                  Megkezdődött a processió! A gyászvitézek processiója.~
 7409     I,  XXVI   |                   az asszony? – Következik a sorban, aki valamennyinél
 7410     I,  XXVI   |                  valaki azért, mert retteg a megtébolyodástól, amivel
 7411     I,  XXVI   |          klasszikus latin nyelven. Azt írá a tábornoknak, hogy űzze el
 7412     I,  XXVI   |               magától az áruló szökevényt, a hízelkedő kutyát. Ma „hízelkedő
 7413     I,  XXVI   |                    Maga előtt akarta azzal a szóval tán bezárni az ajtót.~
 7414     I,  XXVI   |                László behívta őket magához a táborkarába.~– Pongrácz
 7415     I,  XXVI   |                   Az ezredeiteket vezessék a főstrázsamesterek. Nekem
 7416     I,  XXVI   |                   van rátok szükségem.~Így a jobbján levő szék nem maradt
 7417     I,  XXVI   |                    késsel-villával dobolni a cintányéron, ott Csajághy
 7418     I,  XXVI   |              szüksége rá, hogy itt legyünk a teste körül. Én tudom, hogy
 7419     I,  XXVI   |                 tudom, hogy az amnesztiát, a pátenst, a donatiót mind
 7420     I,  XXVI   |                  az amnesztiát, a pátenst, a donatiót mind ez a rossz
 7421     I,  XXVI   |                pátenst, a donatiót mind ez a rossz lélek hozta el a számára
 7422     I,  XXVI   |                  ez a rossz lélek hozta el a számára Bécsből.~– De azokat
 7423     I,  XXVI   |                  Hidd el nekem, hogy azzal a megnyugvással akasztanám
 7424     I,  XXVI   |                   megnyugvással akasztanám a szegre a kilőtt muskétámat,
 7425     I,  XXVI   |          megnyugvással akasztanám a szegre a kilőtt muskétámat, mint
 7426     I,  XXVI   |                  veszett farkast agyonlőtt a piacon, olyankor, amikor
 7427     I,  XXVI   |                   piacon, olyankor, amikor a templomból jött ki a sokaság!~–
 7428     I,  XXVI   |                amikor a templomból jött ki a sokaság!~– Te nagyon is
 7429     I,  XXVI   |                  gyűlölni.~– Nemcsak azért a vérért, ami eddig kihullott
 7430     I,  XXVI   |                  Hidd el nekem, hogy ez az a „Runa”, aki Attilának a
 7431     I,  XXVI   |                    a „Runa”, aki Attilának a Lech folyónál útját állta, „
 7432     I,  XXVI   |                 kiáltva: vissza, Etele! Ez a mi gonosz Valkűrünk, a hadmegállító „
 7433     I,  XXVI   |                  Ez a mi gonosz Valkűrünk, a hadmegállító „Hildr”, aki
 7434     I,  XXVI   |                 maga mellé beszólítani azt a két emberét, akikben föltétlenül
 7435     I,  XXVI   |                 ővelük kettőjükkel közölte a haditervét, amiben egyedül
 7436     I,  XXVI   |                 magára számított, senkinek a segítségére nem támaszkodott.~
 7437     I,  XXVI   |              segítségére nem támaszkodott.~A terv még magát Csajághyt
 7438     I,  XXVI   |                    oly merész volt.~Ocskay a morvaországi Wsetin várát
 7439     I,  XXVI   |                várát akará elfoglalni.~Ezt a várat azért építék a császáriak,
 7440     I,  XXVI   |                   Ezt a várat azért építék a császáriak, hogy a kurucok
 7441     I,  XXVI   |                  építék a császáriak, hogy a kurucok betöréseit Morvaországba
 7442     I,  XXVI   |                   meghódítsa valaki. S ezt a hatalmas várat csak úgy
 7443     I,  XXVI   |               elvenni, mint az érett almát a fáról.~Csajághy vállat vont.~–
 7444     I,  XXVI   |               Ocskay Sándor, kezét nyújtva a bátyjának.~– Bizonyára oda
 7445     I,  XXVI   |            Bizonyára oda fogtok menni mind a ketten, ahová küldelek –
 7446     I,  XXVI   |                   keményen megszorítá mind a kettőnek a kezét. – Most
 7447     I,  XXVI   |                 megszorítá mind a kettőnek a kezét. – Most menjetek az
 7448     I,  XXVI   |                    Ocskay Sándor elhagyták a vezért, Csajághy ezt dörmögé:~–
 7449     I,  XXVI   |                   Uriás!” neve jutott mind a kettőnek eszébe. Azé az
 7450     I,  XXVI   |                 Dávid király azért küldött a filiszteusok ellen, hogy
 7451     I,  XXVI   |                 akar tőlünk megszabadulni! A két vigyázó ellenőrzőtől,
 7452     I,  XXVI   |                  Csalatkoztak benne.~Amint a morva határon átléptek,
 7453     I,  XXVI   |                    átléptek, Ocskay László a testvérét Stampsennek, Csajághyt
 7454     I,  XXVI   |                 Csajághyt Stuelnnek indítá a Morva vize mentén a lovasságával:
 7455     I,  XXVI   |                 indítá a Morva vize mentén a lovasságával: ő maga szállt
 7456     I,  XXVI   |                lovasságával: ő maga szállt a gyalog hadával Wsetin sáncai
 7457     I,  XXVI   |                    róla föltenni.~Hogy ezt a hatalmas erődöt, aminek
 7458     I,  XXVI   |                   fél mérföldnyire uralták a vidéket – hogy azt megrohanja,
 7459     I,  XXVI   |                 kuruchad, meztelen karddal a kezében: ezt nem gondolhatta
 7460     I,  XXVI   |               levelet adott át neki, ezzel a szóval:~– Ezt a levelet
 7461     I,  XXVI   |                neki, ezzel a szóval:~– Ezt a levelet csak akkor bontsd
 7462     I,  XXVI   |             sejteni, hogy mi szándéka volt a bátyjának az idejövetellel.
 7463     I,  XXVI   |                   De Csajághy még tartotta a gyanúját. Hiszen még mind
 7464     I,  XXVI   |                  gyanúját. Hiszen még mind a ketten visszatérnek Wsetin
 7465     I,  XXVI   |                ellenséges lovasságot, mely a vár fölmentésére jött, már
 7466     I,  XXVI   |                  benn volt Wsetin várában. A vár egy füstölgő rom volt
 7467     I,  XXVI   |                 egy füstölgő rom volt már, a sáncok, a kazamáták szerteszét
 7468     I,  XXVI   |                    rom volt már, a sáncok, a kazamáták szerteszét a légbe
 7469     I,  XXVI   |                     a kazamáták szerteszét a légbe röpítve, az árkok
 7470     I,  XXVI   |                   Nem történt semmi csoda. A várműveknek volt egy befejezetlen
 7471     I,  XXVI   |                 Azt Ocskaynak hírül hozták a kémei. Ezt a gyönge pontot
 7472     I,  XXVI   |                  hírül hozták a kémei. Ezt a gyönge pontot éjszakai rohammal
 7473     I,  XXVI   |                  békés megadásra kérte fel a várvédőket, amin azok nagyot
 7474     I,  XXVI   |                  mindenütt maga tört előre a zászlóval kezében, s úgy
 7475     I,  XXVI   |           zászlóval kezében, s úgy kiabált a hajdúira: „Ne féljetek semmit!
 7476     I,  XXVI   |                énreám.” Őt pedig nem fogta a golyó. Ismét a mesebeli
 7477     I,  XXVI   |                   nem fogta a golyó. Ismét a mesebeli tündérhős lett:
 7478     I,  XXVI   |                  tündérhős lett: első volt a várfalon. Mire behajnalodott,
 7479     I,  XXVI   |              várfalon. Mire behajnalodott, a várőrség le volt vágva vagy
 7480     I,  XXVI   |              emberi vakmerőség felcsúfolta a hadi tudományt. Hat tudós
 7481     I,  XXVI   |             elfoglalt Wsetin-várban voltak a morva főurak minden féltett
 7482     I,  XXVI   |          legbiztosabb menedékbe. Ocskaynak a szerencséjét e diadal nemcsak
 7483     I,  XXVI   |                váltotta fel. Ő találta meg a bölcsek kövét; a tegnapi
 7484     I,  XXVI   |               találta meg a bölcsek kövét; a tegnapi közrendű magyar
 7485     I,  XXVI   |            társzekerek vitték el Wsetinbül a prédául nyert arany-ezüst
 7486     I,  XXVI   |                  általvető zsákba tömhette a drágaköves ékszereket. Azokban
 7487     I,  XXVI   |          szerzemény volt, mint napjainkban a börzenyereség. Éppen úgy
 7488     I,  XXVI   |                mikor most egy börzematador a contre-mine báróit az utolsó
 7489     I,  XXVI   |                    És Ilonka erre azt írta a férjének vissza:~„A tenger
 7490     I,  XXVI   |                   írta a férjének vissza:~„A tenger kincsek helyett jobban
 7491     I,  XXVI   |              Ocskay Sándor pedig azt mondá a bátyjának, mikor Wsetin
 7492     I,  XXVI   |                    maguk előtt:~– Íme, itt a leveled, bátya. Mit tegyek
 7493     I,  XXVI   |              leszek.~– De hát kinek van az a homlokára felírva, hogy
 7494     I,  XXVI   |                      Csak te őrizd meg azt a levelet. Sohasem lesz késő
 7495     I,  XXVI   |          mondhatták Ocskayra, hogy hűtelen a zászlajához – hanem azért
 7496     I,  XXVI   |              zászlajához – hanem azért azt a láncot, a nehéz golyót most
 7497     I,  XXVI   |                  hanem azért azt a láncot, a nehéz golyót most is érezte
 7498     I,  XXVI   |                nehéz golyót most is érezte a lelkén. Kétségei térdre
 7499     I,  XXVI   |                  térdre kényszeríték, csak a büszkeség tartotta egyenesen
 7500     I,  XXVI   |                  az országgyűlés termében, a fejedelem előtt vagdalták