bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 9001    II,  III    |               azzal a cincogástokkal! Most a te „karikagyűrűdet” írtam
 9002    II,  III    |            muzsikálni akartok, menjetek át a másik szobába, vagy nem
 9003    II,  III    |                   szobába, vagy nem bánom, a harmadikba, ahonnan nem
 9004    II,  III    |                     ahonnan nem hallik ide a cincogás.~Jó ember ez a
 9005    II,  III    |                    a cincogás.~Jó ember ez a Gáspár úr addig, amíg a
 9006    II,  III    |                    a Gáspár úr addig, amíg a klenódiumokat végigszemlélgeti.~
 9007    II,  III    |                 fogadtak: annyira elmentek a házba, amennyiről a muzsikaszó
 9008    II,  III    |               elmentek a házba, amennyiről a muzsikaszó ide nem hallatszott.
 9009    II,  III    |                  Ozmonda szobája lehetett.~A szép hölgy ott is csak folytatta
 9010    II,  III    |                hölgy ott is csak folytatta a nótákat, míg arra került
 9011    II,  III    |                   nótákat, míg arra került a sor, hogy: „Három piros
 9012    II,  III    |                 leszek, Piros leszek, mint a rózsa, Rám illik a babám
 9013    II,  III    |                    mint a rózsa, Rám illik a babám csókja.”~Ocskay Lászlónak
 9014    II,  III    |               eszébe jutott Cinka Pannának a jó tanácsa.~– Mit is mond
 9015    II,  III    |                  tanácsa.~– Mit is mond az a nóta?~– Ohó, lovag uram! –
 9016    II,  III    |                magától – ez nem Deliancsa, a cigányleány!~Ocskay lelke
 9017    II,  III    |                   embert magával alá egész a mélységek fenekéig.~Megragadá
 9018    II,  III    |              mélységek fenekéig.~Megragadá a hölgy kezét.~– Ozmonda!
 9019    II,  III    |           közöttünk. Te az égben jársz, én a földön.~– Az égben? – szólt
 9020    II,  III    |                dolgom van. Megcsömörlöttem a mannától. Paradicsom-undor
 9021    II,  III    |    Paradicsom-undor állt belém. Szégyenlem a ragyogást. Rossz szívem
 9022    II,  III    |                    lett. Olyan rossz, mint a tied. Összeillünk.~– Hm.
 9023    II,  III    |               mondani.~– Mondd el!~– Mikor a temesvári táborban találkoztunk,
 9024    II,  III    |                buta vagy. Tehát hadd rágom a szádba. Akár egy nehézfejű
 9025    II,  III    |                Ocskay minden idegein, mint a galvanütés, vonaglott végig
 9026    II,  III    |             galvanütés, vonaglott végig ez a szó. – Összeborzadt.~Honnan
 9027    II,  III    |            Összeborzadt.~Honnan jön reá ez a hideg? Talán a falak fújják
 9028    II,  III    |                  jön reá ez a hideg? Talán a falak fújják rá ezt a légvonatot?~
 9029    II,  III    |                Talán a falak fújják rá ezt a légvonatot?~Nagyot hallgatott,
 9030    II,  III    |            hallgatott, és hosszan elbámult a végtelen semmibe.~A mély,
 9031    II,  III    |               elbámult a végtelen semmibe.~A mély, feneketlen sötétségből
 9032    II,  III    |               egyre közelebb jöttek hozzá, a csillagtávol billió mérföldnyi
 9033    II,  III    |                   távolából egész oda, oda a közelébe: Ozmonda szemei
 9034    II,  III    |                     Sokáig hallgattak mind a ketten.~Az óra tizenegyet
 9035    II,  III    |           berozsdásodott hangja volt, mint a gazdájának.~Ocskay Ozmonda
 9036    II,  III    |               bánhoz?~Ozmonda szemeiben az a két vészcsillag nagyot lobbant.
 9037    II,  III    |               nagyot lobbant. Megnyílt már a fényokádó örvény.~– Amikor
 9038    II,  III    |                 van hozzá.~Ozmonda fölkelt a helyéről, és bezárta az
 9039    II,  III    |                    őket.~Az öregúr ott ült a kincsek között, s azt onnan
 9040    II,  III    |                    Pálffy bánhoz, mert még a hajnalsugár is ott találta,
 9041    II,  III    |                 Éppen nyolc órát recsegett a régi falióra, mikor Ocskay
 9042    II,  III    |                    Szunyoghy Gáspár is van a világon, aki meglehet, hogy
 9043    II,  III    |                   csupa karbunkulussá vált a sok gyémánt és rubin között.~
 9044    II,  III    |                    rubin között.~Biz annak a szobájában még akkor is
 9045    II,  III    |              szobájában még akkor is égett a gyertya, pedig már egészen
 9046    II,  III    |                     az ördögök táncoljanak a nyakadon! – Ezzel fogadta
 9047    II,  III    |                  fogadta jó reggel fejében a gazda a vendégét. – Nekem
 9048    II,  III    |                  jó reggel fejében a gazda a vendégét. – Nekem ugyan
 9049    II,  III    |                 Egész éjjel nem hunytam be a szememet; mind a te cókmókodat
 9050    II,  III    |                hunytam be a szememet; mind a te cókmókodat írtam össze.
 9051    II,  III    |                 hogy egész codicillus volt a leírása a zálogban hagyott
 9052    II,  III    |                  codicillus volt a leírása a zálogban hagyott drágaságoknak.~–
 9053    II,  III    |                  egyik példány veled megy, a másik itt marad. Írd alá,
 9054    II,  III    |                  Ocskay bele sem tekintett a lajstromba; odaírta a végére,
 9055    II,  III    |            tekintett a lajstromba; odaírta a végére, hogy „láttam”. A
 9056    II,  III    |                   a végére, hogy „láttam”. A magáét beledugta a tarsolyába.~
 9057    II,  III    |                láttam”. A magáét beledugta a tarsolyába.~Azután átadta
 9058    II,  III    |                  tarsolyába.~Azután átadta a láda kulcsait Gáspár úrnak.~–
 9059    II,  III    |                   kulcsait Gáspár úrnak.~– A rejtekben levőkért kapsz
 9060    II,  III    |                 nekem.~Ozmonda felhordatta a csatlóssal a reggeli lakomához
 9061    II,  III    |                   felhordatta a csatlóssal a reggeli lakomához valókat.
 9062    II,  III    |                    Még akkoriban nem itták a kávét – korhelylevesen kezdték. (
 9063    II,  III    |                   Káposztalé játssza benne a főszerepet.)~– No hát, mi
 9064    II,  III    |                   hoztok-e még valamit?~Ez a hajdúnak szólt, aki egyre
 9065    II,  III    |               egyre hordta fel az asztalra a liptói brinzásbödönt, a
 9066    II,  III    |                    a liptói brinzásbödönt, a lépes mézet, a birsalma
 9067    II,  III    |              brinzásbödönt, a lépes mézet, a birsalma liktáriumot, a
 9068    II,  III    |                    a birsalma liktáriumot, a füstölt pisztrángot meg
 9069    II,  III    |                    füstölt pisztrángot meg a malackocsonyát.~– Egy kézfogóra
 9070    II,  III    |                elég volna!~Azzal elkezdett a hajdúra pörölni tótul. Ez
 9071    II,  III    |                  hajdúra pörölni tótul. Ez a legválogatottabb neme a
 9072    II,  III    |                    a legválogatottabb neme a gorombáskodásnak: tótul
 9073    II,  III    |                    opica. Ti!~Ott volt már a zsebében a kincsesláda kulcsa!
 9074    II,  III    |                    Ott volt már a zsebében a kincsesláda kulcsa! Lehetett
 9075    II,  III    |                kedve szerint.~– No, öcsém, a lovaid nem akarnak várni,
 9076    II,  III    |             kapaszkodva, úgy kíséré azt ki a tornácig, s odáig is sokat
 9077    II,  III    |                   odáig is sokat suttogott a fülébe.~Gáspár úrnak többszörösen
 9078    II,  III    |                   hogy üljön fel már, mert a lovai nagyon ugrándoznak.~
 9079    II,  III    |                     amit szintén szeretnék a gondviselésed alá bízni.~–
 9080    II,  III    |                    s Ocskay kezét odavonta a keblére, s bedugta a bekecse
 9081    II,  III    |              odavonta a keblére, s bedugta a bekecse alá, úgy dédelgette. –
 9082    II,  III    |                teneked még otthon?~– Abból a wsetini szerzeményből az
 9083    II,  III    |                Holtig eltartalak. Tekintsd a házam a magadénak! Invitálja
 9084    II,  III    |               eltartalak. Tekintsd a házam a magadénak! Invitálja meg
 9085    II,  III    |               kegyelmed is, menyemasszony, a kedves uramöcsémet. Legyen
 9086    II,  III    |                    szorítva az öreggel is, a menyével is.~Azzal, az itt
 9087    II,  III    |                    Mikor Ozmonda és az ipa a lépcsőgádoron visszalépdegéltek,
 9088    II,  III    |                  mondá Gáspár úr magában:~„A cudar zsivány.”~Azután pedig
 9089    II,  III    |                szólsz? Nem vágják le addig a nyakát?~
 9090    II,  IV     |                  bogarak, amik alkonyatkor a mezőn járó embert körüldongják,
 9091    II,  IV     |                  nótát ki nem tud az ember a fejéből verni. Ott énekel
 9092    II,  IV     |                     Ott énekel az folyvást a fejében, el nem tudja hagyni;
 9093    II,  IV     |                 magában imádkozik is, erre a nótára fújja azt is. Néha
 9094    II,  IV     |      elverhetetlenül, makacsabbul, mint az a veszett cserebüly.~Ha Ocskay
 9095    II,  IV     |            cserebüly.~Ha Ocskay László ezt a szót meg nem hallottá tudta
 9096    II,  IV     |                   Ausztriában nem érvényes a katolikus és a protestáns
 9097    II,  IV     |                    érvényes a katolikus és a protestáns közötti házasság.”~
 9098    II,  IV     |                    házasság.”~Ki innen! Ki a fejből, a szívből, a vesékből,
 9099    II,  IV     |                     Ki innen! Ki a fejből, a szívből, a vesékből, átkozott
 9100    II,  IV     |                    Ki a fejből, a szívből, a vesékből, átkozott gondolat! –
 9101    II,  IV     |              Visszatért az megint. Megitta a borral, felszítta a mezők
 9102    II,  IV     |                Megitta a borral, felszítta a mezők illatával, a szemtelen
 9103    II,  IV     |               felszítta a mezők illatával, a szemtelen pacsirták mind
 9104    II,  IV     |               pacsirták mind azt énekelték a levegőben – eggyel több
 9105    II,  IV     |                  több csábító varázs, mely a csillagokat lecsalogatja
 9106    II,  IV     |                hogy szeressenek aláhullani a földre, pedig csak addig
 9107    II,  IV     |               hideg kő.~Ocskay összeszedte a megmaradt kurucait, s elindult
 9108    II,  IV     |               küldte oda, se Bercsényi, se a fejedelem.~A felesége sem
 9109    II,  IV     |                 Bercsényi, se a fejedelem.~A felesége sem írta neki egy
 9110    II,  IV     |                   fog abból támadni, ha ez a terve sikerül. Meglehet,
 9111    II,  IV     |                semmi sem vezette már, csak a láncaikról elszabadult szenvedélyek.
 9112    II,  IV     |                 szenvedélyek. Utánuk dobta a gyeplőt, mikor megvadultak,
 9113    II,  IV     |                   hoz magával, holott ezen a tájon híre sincs az ellenségnek.
 9114    II,  IV     |                  ugyan száguldozó csapatok a megriadt hadból: de azok
 9115    II,  IV     |                    kísértesse magát, mikor a feleségét jön látogatni?~
 9116    II,  IV     |           Titkosírás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv.~–
 9117    II,  IV     |                     ha hazajövök? – felelt a férj.~Aztán észrevették
 9118    II,  IV     |                   észrevették magukat mind a ketten, s mosolyra fordíták
 9119    II,  IV     |                ketten, s mosolyra fordíták a tekintetüket, s megcsókolták
 9120    II,  IV     |              egymást.~(Csengett eközben az a nóta: „Rám illik a babám
 9121    II,  IV     |              eközben az a nóta: „Rám illik a babám csókja.”)~Hisz az
 9122    II,  IV     |                 mondá Ocskay. – Mit csinál a kisember?~A legkisebbet
 9123    II,  IV     |                     Mit csinál a kisember?~A legkisebbet csak egyszer
 9124    II,  IV     |                   jött. Ilonka vitte utána a táborba.~– A kisember bizony
 9125    II,  IV     |                   vitte utána a táborba.~– A kisember bizony rosszul
 9126    II,  IV     |                 valami ki akar ütni rajta. A bába sem tudja még megmondani.~–
 9127    II,  IV     |                   látom!~Ilonka odavezette a férjét a kis betegéhez,
 9128    II,  IV     |                 Ilonka odavezette a férjét a kis betegéhez, akit még
 9129    II,  IV     |               mindig ölben kellett hordani a dajkának. A kisember nagyon
 9130    II,  IV     |                kellett hordani a dajkának. A kisember nagyon rossz volt
 9131    II,  IV     |                  apja megcsókolta az arcát a kisfiúnak, amitől az még
 9132    II,  IV     |                máskor. Azután ő maga vette a karjára a kisbabát, s tudott
 9133    II,  IV     |              Azután ő maga vette a karjára a kisbabát, s tudott vele
 9134    II,  IV     |                   bűbájt elkövetni, amitől a gyermek elcsendesül: kigömbölyödik
 9135    II,  IV     |                     kigömbölyödik az arca, a szemei felragyognak, a szája
 9136    II,  IV     |                     a szemei felragyognak, a szája visszakapja csigaalakját.
 9137    II,  IV     |                  most valami küteget kapna a gyermek.~Ilonka aztán nagyot
 9138    II,  IV     |                   nagy léleklátó szemeivel a férjére mit akar ezzel mondani: „
 9139    II,  IV     |                      Nagy baj lenne, ha ez a gyermek most valami küteget
 9140    II,  IV     |                  Azonban hát megvolt az ok a bánatos, aggodalmas archoz,
 9141    II,  IV     |                   nem kellett azt keresni.~A nagyobbik fiát nem engedte
 9142    II,  IV     |                   Ocskay maga elé hozatni; a kisebbiknek a baja ragályos
 9143    II,  IV     |                 elé hozatni; a kisebbiknek a baja ragályos lehet, s azt
 9144    II,  IV     |                    ölelte. Félő volt, hogy a ragályt átoltja a nagyobbikba
 9145    II,  IV     |                     hogy a ragályt átoltja a nagyobbikba is, ha apai
 9146    II,  IV     |              széttekintve, s bámulva, hogy a nagyasszony hiányzik a kedves
 9147    II,  IV     |                hogy a nagyasszony hiányzik a kedves unokája mellől.~Ilonka
 9148    II,  IV     |                Édesanyánk hazament Lévára. A számtartója a gazdasági
 9149    II,  IV     |             hazament Lévára. A számtartója a gazdasági ügyek végett sürgetősen
 9150    II,  IV     |                    kérte, hogy menne haza.~A szemei tagadták, amit a
 9151    II,  IV     |                    A szemei tagadták, amit a szája mondott.~– És mikorra
 9152    II,  IV     |              Ilonka arcán még nagyobb lett a zavar.~– Talán az ősszel,
 9153    II,  IV     |             elhallgatott baj van odabelül, a sírást elfojtó rángatózás
 9154    II,  IV     |                  szokott ülni az asztalnál a vár urával, azok már ott
 9155    II,  IV     |                  volt. Szokása volt, amint a harangszót meghallá, az
 9156    II,  IV     |                    s aztán imára kulcsolni a kezeit az arca előtt. S
 9157    II,  IV     |                  is imádkozzanak magukban, a kálvinisták pedig azalatt
 9158    II,  IV     |                   összetett kezeit elvette a szemei elől, csak akkor
 9159    II,  IV     |                   Ez mégis túlságig vivése a kálvinista puritanizmusnak.
 9160    II,  IV     |                  ez? Felkelt, és utánament a belső szobájába.~S amint
 9161    II,  IV     |                   belső szobájába.~S amint a nyitva feledett ajtón betekintett,
 9162    II,  IV     |                feledett ajtón betekintett, a bámulat megállítá lépteit. –
 9163    II,  IV     |                 térdepeltéből.~– Mi ez? Te a Szűz Máriához imádkozol?~
 9164    II,  IV     |                  bírtam tovább kiállni azt a gondolatot, hogy én más
 9165    II,  IV     |                  mint ahová te jársz, hogy a kisfiamnak ne én tanítsam
 9166    II,  IV     |                  kisfiamnak ne én tanítsam a vallást, s áttértem a te
 9167    II,  IV     |             tanítsam a vallást, s áttértem a te hitedre.~Ocskay úgy érzé
 9168    II,  IV     |                 úgy érzé magát, mint mikor a rossz, vásott kölyket az
 9169    II,  IV     |               egymásnak, hogy „Ausztriában a katolikus férjnek nem hitvese
 9170    II,  IV     |              katolikus férjnek nem hitvese a protestáns feleség!” – A
 9171    II,  IV     |                   a protestáns feleség!” – A feleség is katolikus már.~
 9172    II,  IV     |                 hallotta kórusban kiáltani a feje felett. „Estél lefelé,
 9173    II,  IV     |             elcserélni; ő elcseréli inkább a mennyei hazáját, s megakadályoz
 9174    II,  IV     |              megálmodtam.~Éppen akkor súgá a fülébe Ozmonda: „A katolikus
 9175    II,  IV     |                    súgá a fülébe Ozmonda: „A katolikus férjnek nem felesége
 9176    II,  IV     |                   nem felesége Ausztriában a kálvinista asszony.”~Milyen
 9177    II,  IV     |                    erősen magához szorítva a hű teremtést.~– Ezért.~–
 9178    II,  IV     |               lenni egy asszonynak!~– Csak a tieddel akar egyenlő lenni.~
 9179    II,  IV     |                  félrefordítá az arcát. Ez a szó arculverés volt neki.
 9180    II,  IV     |             arculverés volt neki. Rosszabb a szégyenpironságnál az érdemtelen
 9181    II,  IV     |                    Odahajolt, s lecsókolta a könnyeket a felesége szeméről.
 9182    II,  IV     |                   s lecsókolta a könnyeket a felesége szeméről. Igazán
 9183    II,  IV     |                 Igazán szentelt víz!~Ebben a pillanatban egy új – nem,
 9184    II,  IV     |          pillanatban egy új – nem, nem új: a visszatért régi világban
 9185    II,  IV     |         fölindulást csinál, s megolvasztja a gyémántot és a férfijellemet;
 9186    II,  IV     |                megolvasztja a gyémántot és a férfijellemet; az egész
 9187    II,  IV     |                   kicsiny könnycsepp!~Ezen a napon Ocskay ismét boldog
 9188    II,  IV     |                    talált ember. Otthagyta a kincseit Budetinban: az
 9189    II,  IV     |                    kincseit Budetinban: az a másik ki van fizetve: nem
 9190    II,  IV     |                   azzal az örömhírrel jött a férjét felkölteni, hogy
 9191    II,  IV     |                    férjét felkölteni, hogy a kisember már egészen jobban
 9192    II,  IV     |                  meg annyira, már vége van a láznak: nem lesz belőle
 9193    II,  IV     |                 fordulattal aztán egyúttal a nagyobbik fiú is fel lett
 9194    II,  IV     |                 fiú is fel lett szabadítva a keserves vesztegzár alól.~
 9195    II,  IV     |                 akkor is átölelve tartotta a nyakát gyönge kis karjaival,
 9196    II,  IV     |                  karjaival, amikor elaludt a keblén. Fel is kacagott
 9197    II,  IV     |               hangzott többé Ocskay fülébe a nóta: „Három piros kendőt
 9198    II,  IV     |                   abban az otthonban! Ezen a bűvkörön nem tudnak a kísértetek
 9199    II,  IV     |                 Ezen a bűvkörön nem tudnak a kísértetek keresztültörni.~
 9200    II,  IV     |                   otthon. Eljárt vadászni, a gazdaságát bejárta; szántatott-vettetett;
 9201    II,  IV     |                gondol többé arra, hogy ezt a birtokot nagy hamar el is
 9202    II,  IV     |                    hamar el is veszítheti. A századait szétosztotta a
 9203    II,  IV     |                   A századait szétosztotta a falvakra.~Futárjai jártak-keltek
 9204    II,  IV     |              azalatt Egerbe, Érsekújvárra, a fejedelemhez és Bercsényihez,
 9205    II,  IV     |                    hogy mi hír van odakinn a zavaros világban. Tökéletes
 9206    II,  IV     |                 szaladt egy harmadik elől. A háború csak úgy pásztánként
 9207    II,  IV     |                    pásztánként folyt, mint a nyári eső.~Saját ügye felől
 9208    II,  IV     |                   indulattal vannak iránta a fejedelem udvaránál.~Egyszer
 9209    II,  IV     |                valódi jó barátjának tartá.~A felbontott csomagban pedig
 9210    II,  IV     |                  tudja, hogy se Ocskay, se a felesége a kávét nem isszák:
 9211    II,  IV     |                   se Ocskay, se a felesége a kávét nem isszák: töröknek
 9212    II,  IV     |              kotyvalék az; de ő saját maga a legnagyobb ellensége a kávénak,
 9213    II,  IV     |                maga a legnagyobb ellensége a kávénak, amit lassan ölő
 9214    II,  IV     |                    tőle.~Mit jelent hát ez a kávé?~Rájött. Kitalálta. „
 9215    II,  IV     |              magadra”!~Ismét zúgni kezdett a feje. – Előszedte Blaskovich
 9216    II,  IV     |               leveleit, s újra elolvasá. – A lőporos zsákon igen jól
 9217    II,  IV     |                   Ha az apát notába ejtik, a feleség és a gyermekek is
 9218    II,  IV     |                 notába ejtik, a feleség és a gyermekek is földönfutókká
 9219    II,  IV     |                  nem volt-e elég?~Minek ez a tétovázás?~Sokkal több lépés
 9220    II,  IV     |                    Ilonkát. Ott találta őt a gyermekei szobájában.~–
 9221    II,  IV     |                rögtön el kell hagynunk ezt a kastélyt.~Ilonka elsápadt,
 9222    II,  IV     |                benneteket magammal.~Ilonka a rémület indulatkitörésével
 9223    II,  IV     |                tenni?~Ocskayval tudatta ez a hang, ez a tekintet, hogy
 9224    II,  IV     |            Ocskayval tudatta ez a hang, ez a tekintet, hogy a lelkébe
 9225    II,  IV     |                  hang, ez a tekintet, hogy a lelkébe látnak. Takarózni
 9226    II,  IV     |                  nem tudom kimondani annak a nevét. Az rettenetes egy
 9227    II,  IV     |                   Asszony!~Ilonka felkapta a karjára bölcsőben alvó kisgyermekét,
 9228    II,  IV     |               bölcsőben alvó kisgyermekét, a másikat megragadta karjánál
 9229    II,  IV     |                  fogva, aztán visszarohant a férjéhez, s térdre veté
 9230    II,  IV     |                térdre veté magát előtte.~– A Krisztus kínszenvedéseire
 9231    II,  IV     |                  életem, mindenem. Ne vigy a kárhozatra mindnyájunkat,
 9232    II,  IV     |       mindnyájunkat, magaddal együtt! Nézd a gyermekeidet! Ezt a két
 9233    II,  IV     |                   Nézd a gyermekeidet! Ezt a két ártatlant, aki még nem
 9234    II,  IV     |              feléje kezeit, esdekelve, míg a nagyobbik, átnyalábolva
 9235    II,  IV     |            igazmondó gyermekszáj kiejtette a rejtegetett szót.~Ocskay
 9236    II,  IV     |                 Kínos nevetés volt. Mintha a gyermek szavára tenné.~–
 9237    II,  IV     |               scéna. Aztán majd menjünk át a másik szobába, ahol csendesen
 9238    II,  IV     |                  Ilonka bölcsőjébe fekteté a kisebbet, s a nagyobbikra
 9239    II,  IV     |           bölcsőjébe fekteté a kisebbet, s a nagyobbikra ráparancsolt,
 9240    II,  IV     |            tekintetű arccal követte férjét a mellékszobába.~Amint egyedül
 9241    II,  IV     |                 történt.~– Ezért hagyta el a házadat haraggal?~– Nem
 9242    II,  IV     |                    úgy. „Én küldtem el” őt a házamtól haraggal. Én mondtam
 9243    II,  IV     |                  verik, s egyik ijedségből a másikba ejtik.~– Oly hírt
 9244    II,  IV     |               amiért elkergetem magam elől a saját édesanyámat is, és
 9245    II,  IV     |                 látta, hogy mi lakik ebben a szívben! Odanyúlt Ilonka
 9246    II,  IV     |                    Engem nagyon eláztattak a fejedelem előtt.~– De te
 9247    II,  IV     |                  magasak! Győzd le őket!~– A fejedelem maga ingerült
 9248    II,  IV     |                 arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi mennyköve! A népnek
 9249    II,  IV     |                   Te! A Rákóczi mennyköve! A népnek félistene! Minden
 9250    II,  IV     |                minden árulási bűntől, mint a ma született gyermek; és
 9251    II,  IV     |                 igaz abból, amit vádképpen a fejemhez vágnak, és mégis
 9252    II,  IV     |                     Nem tudom, hol kezdeni a védelmemet.~– Én talán tudom. –
 9253    II,  IV     |                   akivel közöljem, mint ez a kis ártatlan csecsemő ott
 9254    II,  IV     |                  kis ártatlan csecsemő ott a keblemen, aki még szót nem
 9255    II,  IV     |                   tudnak ellened felhozni? A cigányleányt!~Ocskay összerándult.
 9256    II,  IV     |                  lobbantják. Mondd nekik: „A cigányleány dolgában nem
 9257    II,  IV     |                    dolgában nem ti vagytok a bíráim; abban a dologban
 9258    II,  IV     |                    vagytok a bíráim; abban a dologban egyedüli bírám
 9259    II,  IV     |                    dologban egyedüli bírám a feleségem, ha ő elítél,
 9260    II,  IV     |             kiszenvedem. Ha vétettem, csak a karikagyűrűm ellen vétettem:
 9261    II,  IV     |                  csak az asszonyomé.”~S ez a bíró már meg is hozta az
 9262    II,  IV     |                     megölelte, megcsókolta a hűtelen rossz urát.~Ocskay
 9263    II,  IV     |                 elérzékenyült. Ölébe vonta a nejét, s gyöngéden beszélgetett
 9264    II,  IV     |           szeretlek. Bolond világ van most a kuruc táborban. A trencséni
 9265    II,  IV     |                 van most a kuruc táborban. A trencséni nagy kudarcért,
 9266    II,  IV     |                  trencséni nagy kudarcért, a porba omlott fényes, nagy
 9267    II,  IV     |                  Bezerédyt már lefejezték. A híres, tapasztalt hadvezért,
 9268    II,  IV     |               tapasztalt hadvezért, akinek a kisujja többet ért, mint
 9269    II,  IV     |                  aki csaknem oda volt nőve a fejedelem szívéhez, a tanácsban
 9270    II,  IV     |                 nőve a fejedelem szívéhez, a tanácsban bölcset, a hadban
 9271    II,  IV     |             szívéhez, a tanácsban bölcset, a hadban eszest, akit nem
 9272    II,  IV     |                    Megölték. Anélkül, hogy a rendes kúria elé állították
 9273    II,  IV     |                 hozzáértő assessorok előtt a Tripartitum szerint védelmezhette
 9274    II,  IV     |               által elítéltették; ítéletét a fejedelem elé nem is terjesztették,
 9275    II,  IV     |               kegyelmet ne gyakorolhasson. A lábához tették a fejét.
 9276    II,  IV     |           gyakorolhasson. A lábához tették a fejét. Engemet is oda akarsz-e
 9277    II,  IV     |                  oda akarsz-e küldeni ebbe a farkasverembe? Azt akarod-e,
 9278    II,  IV     |                 hogy karácsonyi ajándéknak a fejemet küldjék meg neked?~
 9279    II,  IV     |                     szorította magához ezt a féltett drága főt. „Nem.
 9280    II,  IV     |                 fejem csak appetitorium, s a gyermekeimé csak poszpász.
 9281    II,  IV     |                     El akarlak titeket meg a kincseimet tenni a kezük
 9282    II,  IV     |             titeket meg a kincseimet tenni a kezük ügyéből. Akkor azután
 9283    II,  IV     |               Akkor azután majd én kerülök a kertajtó felől. Ne tarts
 9284    II,  IV     |                 impériumom, ahol én vagyok a kiskirály. Annak egy kulcsos
 9285    II,  IV     |                 van egy erős vár, Lietava. A jó Lengyelné nagynénéd vára,
 9286    II,  IV     |               idegen még vendégül sem lett a kapuján bebocsátva. Őnála
 9287    II,  IV     |                   maradni, amíg énfölöttem a zivatar elvonul. – Csak
 9288    II,  IV     |       hozzáférhetlen helyen legyetek: ahol a labanc se, de a kuruc se
 9289    II,  IV     |             legyetek: ahol a labanc se, de a kuruc se férhet majd hozzátok;
 9290    II,  IV     |         meghallhatod, s szégyent nem hozok a fejemre. De csúfságot sem
 9291    II,  IV     |                   Magdolna hírét emlegette a fél ország: buzgó híve volt
 9292    II,  IV     |                  ország: buzgó híve volt ő a nemzeti ügynek, bőkezű az
 9293    II,  IV     |                   áldozatokban, és szigorú a hűségben. Aki rosszat akar,
 9294    II,  IV     |                   akiket legjobban szeret. A gyanú lelohadt.~– Csak azt
 9295    II,  IV     |                 meg, hogy gyermekeidre azt a nevet hagyod, amit büszkén
 9296    II,  IV     |                  olyan fényes nevet hagyok a számukra, ami az ország
 9297    II,  IV     |                lásd, édes férjem: én attól a gondolattól nem félek, hogy
 9298    II,  IV     |                    munkájával kell keresni a kenyerünket, s szalmás gunyhó
 9299    II,  IV     |             becsület nélkül éljünk, azt én a világ minden dicsősége közepett
 9300    II,  IV     |                 Mikor utoljára megcsókolta a két gyermeket, így szólt: „
 9301    II,  IV     |                     ahogy apátok megtartja a becsületet!”~– Rettenetes
 9302    II,  IV     |                  egy apa el akarja temetni a gyermekeit, akkor jobb,
 9303    II,  IV     |                     súgá engesztelő szóval a nő, homlokáról lesimítva
 9304    II,  IV     |                   nő, homlokáról lesimítva a redőket. – A te fiaid nagyra
 9305    II,  IV     |          homlokáról lesimítva a redőket. – A te fiaid nagyra fognak nőni.
 9306    II,  IV     |         drágaságokat, holnapra rendelheted a társzekereket.~Ocskay még
 9307    II,  IV     |                egyszer visszavonta magához a távozni akaró asszonyt,
 9308    II,  V      |             nehezen tudta Ilonka megszokni a lietavai életet a sztropkói
 9309    II,  V      |                megszokni a lietavai életet a sztropkói után. – A szép,
 9310    II,  V      |                 életet a sztropkói után. – A szép, mosolygó vidék helyett
 9311    II,  V      |           erdőséget látni itt körös-körül; a bástyafalakról letekintve,
 9312    II,  V      |                 bástyafalakról letekintve, a szédületes mély völgy fenekén
 9313    II,  V      |              szédületes mély völgy fenekén a ködös árnyékot, s csak ahol
 9314    II,  V      |                ködös árnyékot, s csak ahol a hegyek nyugat felé egy kis
 9315    II,  V      |                  kivillogó toronytetőkkel.~A sztropkói erdőben nem volt
 9316    II,  V      |                 nyúl. Ott lehetett sétálni a szép vigályosokban: a kis
 9317    II,  V      |              sétálni a szép vigályosokban: a kis Gáborka bátran elmehetett
 9318    II,  V      |                  Gáborka bátran elmehetett a jobbágyfiúkkal epret, gyöngyvirágot
 9319    II,  V      |                epret, gyöngyvirágot szedni a pagonyba, nem kellett félteni:
 9320    II,  V      |                  sétára vállalkozni. Onnan a bástyatetőről sokszor láthatja
 9321    II,  V      |                    előcammognak az erdőből a tisztásra, ha jókedvük van,
 9322    II,  V      |                   bukfenceznek, felmásznak a nagy szál fenyőre, aztán
 9323    II,  V      |              megragadják körmös talpaikkal a fa háncsát, s úgy ereszkednek
 9324    II,  V      |                    egész élő fa kérge mind a körmük alatt foszlik végig.
 9325    II,  V      |                    meg éhesek, lebaktatnak a vetések közé, megriasztják
 9326    II,  V      |                 vetések közé, megriasztják a tehéncsordákat: a népség
 9327    II,  V      |             megriasztják a tehéncsordákat: a népség nagy riogatással
 9328    II,  V      |                 nagy riogatással rohan elő a faluból, hogy visszakergesse
 9329    II,  V      |          visszakergesse őket erdeikbe. Itt a medvék vannak otthon. Be
 9330    II,  V      |                vannak otthon. Be kell érni a bástyákon való sétával.
 9331    II,  V      |                  tenni-vennivaló volt, ami a magyar háziasszonynak az
 9332    II,  V      |           kitüntetni, hogy az asszony érti a házi dolgot legjobban; azért
 9333    II,  V      |                 gazdaság: azt kívül végzik a majorban, ide csak a készet
 9334    II,  V      |                végzik a majorban, ide csak a készet hozzák. Régi, a háznál
 9335    II,  V      |                csak a készet hozzák. Régi, a háznál vénült cselédek nem
 9336    II,  V      |          parancsszót; úgy tudják már, mint a pap a misét, hogy mi a teendőjük,
 9337    II,  V      |                 úgy tudják már, mint a pap a misét, hogy mi a teendőjük,
 9338    II,  V      |                mint a pap a misét, hogy mi a teendőjük, s hiába is parancsolna
 9339    II,  V      |                    meg: nagyobb urak, mint a vár asszonya. Későn kell
 9340    II,  V      |               éjfélen túl fönn lenni, mert a ház asszonya így szokta.~
 9341    II,  V      |            asszonyság tele van rigolyával. A hosszú fogadott özvegyélet,
 9342    II,  V      |                hosszú fogadott özvegyélet, a világtól elzárt magában
 9343    II,  V      |                  magában létel túltengette a kedélyét mindenféle furcsaságokra.
 9344    II,  V      |            ruhaszabás ellen; nem hallhatja a gyermeksírást, a kakaskukorítást.
 9345    II,  V      |                 hallhatja a gyermeksírást, a kakaskukorítást. Napjában
 9346    II,  V      |                egész háznépét, s megtartja a pénteket és a kántorszerdát;
 9347    II,  V      |                    megtartja a pénteket és a kántorszerdát; orvosságot
 9348    II,  V      |          orvosságot szedet minden emberrel a csízió szerint, akár van
 9349    II,  V      |                   ember is komolyan vegye: a jóságával öli meg az embert,
 9350    II,  V      |               veszi észre, hogy ezzel lesz a legkiállhatatlanabb zsarnokává
 9351    II,  V      |             legkiállhatatlanabb zsarnokává a környezetének.~Mikor Ocskay
 9352    II,  V      |               Mikor Ocskay László odahozta a várába a feleségét, megfogadta
 9353    II,  V      |                   László odahozta a várába a feleségét, megfogadta neki
 9354    II,  V      |                    tartotta: Ilonkának még a bástyákra sem lehetett felmenni,
 9355    II,  V      |                   hogy kedves vendégét még a szellőtől is megóvja: alig
 9356    II,  V      |                megóvja: alig eresztette ki a szobából, hacsak tökéletes
 9357    II,  V      |              odakünn: naplement után pedig a nyusztprémes palástja nélkül
 9358    II,  V      |              nélkül nem bocsátotta sehova.~A hosszú, éjfélig nyúló estéken
 9359    II,  V      |                 ott kellett ülni Ilonkának a nagyasszony szobájában a
 9360    II,  V      |                   a nagyasszony szobájában a kandalló mellett. Mind a
 9361    II,  V      |                   a kandalló mellett. Mind a ketten fontak a kerekes
 9362    II,  V      |              mellett. Mind a ketten fontak a kerekes guzsalyon. Lietava
 9363    II,  V      |                    Lietava völgyében terem a legszebb len, s azt már
 9364    II,  V      |                     almáriumok vannak tele a sok virágos abrosszal. És
 9365    II,  V      |         történeteket, amik egymásnak adják a befejezéseiket, mint Seherezáde
 9366    II,  V      |                   igaz történetek. Ezeknek a tót impériumban fekvő várkastélyoknak
 9367    II,  V      |          impériumban fekvő várkastélyoknak a történetei. Majdnem mindenikben
 9368    II,  V      |          tartoznának, valamelyik megcsalja a másikat, aminek aztán szomorú
 9369    II,  V      |             botrányoktól úgy őrizték, mint a pestistől. Balladákat éneklő
 9370    II,  V      |                 sem engedett az anyja soha a házába bejönni. Ezektől
 9371    II,  V      |            végighallgatni. Milyen gonoszak a férfiak. Megtörni a hitvesi
 9372    II,  V      |               gonoszak a férfiak. Megtörni a hitvesi esküt annyi nekik,
 9373    II,  V      |                  az asszonyok meg gyöngék. A férfiak azért buknak el,
 9374    II,  V      |                állat, mint az asszony, aki a tilalmasba szerelmes. –
 9375    II,  V      |           tilalmasba szerelmes. – Példa rá a Páter Péter története. Az
 9376    II,  V      |                   is nemrég ment végbe itt a Vág mentén: két család nagy
 9377    II,  V      |               Ilonka úgy borzadozott ettől a rémtörténettől, ami eltartott
 9378    II,  V      |              keresztül. Hiába kéredzkedett a fiacskáihoz, Magdolna asszony
 9379    II,  V      |           lunátikus lesz tőle. Nem is kell a fiúgyermeket nagyon anyásnak
 9380    II,  V      |                   Magdolna asszony Ilonkát a saját kezével festett ideál
 9381    II,  V      |                  hogy íme, ez az egy ember a kivétel annyi ezerek közül,
 9382    II,  V      |                   az egyetlen igaz képmása a hűségnek: méltó, hogy minden
 9383    II,  V      |              minden asszony oltárt emeljen a képe előtt, s tömjént füstöljön
 9384    II,  V      |              füstöljön rajta.~Ilonkának ez a sok magasztalás sem esett
 9385    II,  V      |                asszony sem szereti azt, ha a másik asszony az ő férjét
 9386    II,  V      |               tisztes asszonyság is. Aztán a hitvesi boldogság nem keresi
 9387    II,  V      |               hitvesi boldogság nem keresi a dicsekedést. Hallgatva szokták
 9388    II,  V      |                    szép gyermek!” – Félnek a „megverés”-től.~És ezt mindennap
 9389    II,  V      |                   őelőtte Ocskay Lászlónak a képe, szünet-szüntelenül,
 9390    II,  V      |                     mint mikor felmehetett a nyugati bástyafokra, s aztán
 9391    II,  V      |                merengve elbámulhatott arra a kis völgynyílásra, ahonnan
 9392    II,  V      |                   az ezredemnek kifizessem a hátralevő zsoldját, különben
 9393    II,  V      |              zsoldját, különben szétoszlik a nép. Ha valami izennivalód
 9394    II,  V      |             izennivalód lesz hozzám, küldd a leveledet Budetinba, Szunyoghy
 9395    II,  V      |                   Szunyoghy Gáspár uramnak a házához: ott megkapom.~Ilonkát
 9396    II,  V      |                    egészen megnyugtatta ez a szó. Ha Ocskay pénzt akar
 9397    II,  V      |                számára, akkor ez nem annak a jele, hogy el akarja hagyni
 9398    II,  V      |                jele, hogy el akarja hagyni a zászlóját. Az is tudtára
 9399    II,  V      |                 grófnő Szunyoghy Gáspárnak a menye. Azonban őfelőle egészen
 9400    II,  V      |                meglepte Ilonkát azon, hogy a budetini völgy felé mereng,
 9401    II,  V      |                   nézd te olyan nagyon azt a várat – szólalt meg az ábrándozó
 9402    II,  V      |                    mert még megteszi, hogy a helyébe jön.~– Azt szeretném
 9403    II,  V      |                 Tudod-e te, hogy híják azt a várat, amit most olyan elbámulva
 9404    II,  V      |               keresztet magadra, mikor ezt a nevet kimondod!~– Rossz
 9405    II,  V      |                 jóságát, annál jobban féld a harapását. Mihelyt budetini
 9406    II,  V      |                 mater”. Megállj: majd este a fonásnál elmesélem én neked
 9407    II,  V      |                fonásnál elmesélem én neked a budetini szép Katinka történetét,
 9408    II,  V      |                   hogy micsoda szellet jár a budetini várban.~Ilonka
 9409    II,  V      |              akarta magától hárítani ennek a regemondásnak az élvezetét.~–
 9410    II,  V      |            élvezetét.~– Ismerem én már azt a történetet.~– Honnan ismered?~–
 9411    II,  V      |             diákoktól hallottam versekben: a fülkébe zárt leányról.~–
 9412    II,  V      |                Csakhogy azok nem tudták ám a történetnek a végét; mert
 9413    II,  V      |                    tudták ám a történetnek a végét; mert azt mindenki
 9414    II,  V      |                  azt mindenki elhallgatta. A poétaság a hazugság remekelése.
 9415    II,  V      |                    elhallgatta. A poétaság a hazugság remekelése. Úgy
 9416    II,  V      |                    egy történetet, hogy az a hallgató szívének tessék;
 9417    II,  V      |               szívének tessék; úgy végezni a balladát, hogy a ház ura
 9418    II,  V      |                   végezni a balladát, hogy a ház ura ráköszöntse a tele
 9419    II,  V      |                 hogy a ház ura ráköszöntse a tele poharat. Mert ha elmondaná
 9420    II,  V      |              csalfaság, hamisság mind, ami a budetini várból kiszármazik.
 9421    II,  V      |               feléje soha. S oda ne ereszd a drága jó uradat hozzájuk,
 9422    II,  V      |           színarany, olyan való igaz, hogy a budetiniak kezében még az
 9423    II,  V      |                  Magdolna asszonynak, hogy a férje éppen oda ment most.~
 9424    II,  V      |           elmesélte neki Magdolna asszony, a kerekes guzsaly pergése
 9425    II,  V      |                    guzsaly pergése mellett a szép Katinka történetét.~–
 9426    II,  V      |                  egész világ beszélt róla: a szép Katinkáról. Magam is
 9427    II,  V      |               bomlott utána! Kiitták volna a cipőjéből a Hegyalja borát.
 9428    II,  V      |                  Kiitták volna a cipőjéből a Hegyalja borát. De valamennyi
 9429    II,  V      |                    csak egy bírta elnyerni a szívét Katinkának, a Gimesi
 9430    II,  V      |              elnyerni a szívét Katinkának, a Gimesi Forgách fiú, István
 9431    II,  V      |                   Forgách fiú, István volt a neve. Olyan jól emlékezem
 9432    II,  V      |       megakadhatott rajta akárki lyányának a szeme. Hanem a leány apjának,
 9433    II,  V      |                   lyányának a szeme. Hanem a leány apjának, Szunyoghy
 9434    II,  V      |               uramnak, sehogy sem tetszett a legény. Neki nem volt elég
 9435    II,  V      |                csakhogy nem járt ott, ahol a szépséget osztogatták. Olyan
 9436    II,  V      |                 Olyan sűrűn tele volt nőve a pofája szakállal, hogy amíg
 9437    II,  V      |                tudta az ember, hogy melyik a képes fele az ábrázatjának. –
 9438    II,  V      |                    ábrázatjának. – Ugyanaz a Jakusich Lázár volt az,
 9439    II,  V      |                török fogságra került volt, a szolgájával, Bugyi Péterrel.
 9440    II,  V      |               szolgájával, Bugyi Péterrel. A törökök, hogy el ne szökhessék,
 9441    II,  V      |              láncolták békóval az úrnak és a szolgának a lábát. A hűséges
 9442    II,  V      |                    az úrnak és a szolgának a lábát. A hűséges cseléd
 9443    II,  V      |                    és a szolgának a lábát. A hűséges cseléd aztán egy
 9444    II,  V      |                     kész volt megtenni azt a szörnyű dolgot, hogy amelyik
 9445    II,  V      |     megszabadulhatott. – Meg is jutalmazta a hűséges szolgát; amint hazakerült,
 9446    II,  V      |               rabságából, nemessé tétette, a címerében ott van a levágott
 9447    II,  V      |               tétette, a címerében ott van a levágott láncos láb; jószágot
 9448    II,  V      |                 Rovnyén; most is ott lakik a famíliája; derék, becsületes
 9449    II,  V      |                  Löwensteinnak is nevezni: a németnek így jobban tetszett. –
 9450    II,  V      |                 akinek Gáspár úr odaígérte a szép Katinkát. Mert Gáspárnak
 9451    II,  V      |                    hítták ezt is, valamint a mostanit is: Gáspár volt
 9452    II,  V      |                valamennyi dédapjuk mind. – A leány azonban csak nem akart
 9453    II,  V      |               leány azonban csak nem akart a Jakusichhoz menni feleségül,
 9454    II,  V      |                  menni feleségül, ő inkább a vízbe ugrik. – Szunyoghy
 9455    II,  V      |            kegyetlen, mordális ember volt. A szíjkorbács az őzláb nyéllel
 9456    II,  V      |                    megharagudott, mindjárt a korbácshoz kapott. – De
 9457    II,  V      |                    korbácshoz kapott. – De a Katinkánál az ütés-verés
 9458    II,  V      |            ütés-verés sem használt: ő csak a Forgách felesége akart lenni. –
 9459    II,  V      |               fenyegetések között megtiltá a Katinkának, hogy még valaha
 9460    II,  V      |                Katinkának, hogy még valaha a Forgáchcsal csak egy szót
 9461    II,  V      |              egyszer beszélt vele: ott van a tornácában egy fülke; amiben
 9462    II,  V      |              amiben valami szent remetének a kőszobra áll: valamelyik
 9463    II,  V      |             kőszobra áll: valamelyik ősnek a fogadalmi ereklyéje; hát
 9464    II,  V      |                 ereklyéje; hát ő akkor azt a remetét onnan kidobatja,
 9465    II,  V      |                 remetét onnan kidobatja, s a Katinkát falaztatja be a
 9466    II,  V      |                   a Katinkát falaztatja be a helyébe. – Történt ekkor,
 9467    II,  V      |             helyébe. – Történt ekkor, hogy a nógrádi nemességet lerendelték
 9468    II,  V      |             nógrádi nemességet lerendelték a török ellen Érsekújvárt
 9469    II,  V      |                   vívni: Forgách is elment a maga bandériumával. – De
 9470    II,  V      |              Katinkáját. Az is készen volt a találkozóra, csak izenni
 9471    II,  V      |                     Fogta magát, kiszökött a budetini várból; átmászott
 9472    II,  V      |               tüske elég szúrós. Megjelent a mondott helyen, a fűzfásban,
 9473    II,  V      |                Megjelent a mondott helyen, a fűzfásban, a szép holdvilágnál,
 9474    II,  V      |               mondott helyen, a fűzfásban, a szép holdvilágnál, ahol
 9475    II,  V      |                   ezredéhez, Katinka pedig a kastélyba. De már akkor
 9476    II,  V      |               akkor megtudta az apja, hogy a kedvesével volt találkozáson,
 9477    II,  V      |                 fenyegetőzött. Befalaztatá a kőszobor helyébe az egyetlen
 9478    II,  V      |                  egy akkora rést hagyatott a falon, hogy kenyeret, vizet
 9479    II,  V      |                     hogyha mához egy hétig a leány azt nem mondja, hogy
 9480    II,  V      |             Jakusichhoz, hát akkor még azt a kis rést is befalaztatja
 9481    II,  V      |            befalaztatja rá, vesszen ottan. A Katinka pedig csak mindennap
 9482    II,  V      |                 csak mindennap azt felelte a résen keresztül az apjának,
 9483    II,  V      |                  uradnak?” –, hogy „Inkább a halál legyen vőlegényem!”. „
 9484    II,  V      |           vőlegényem!”. „No hát, az legyen a vőlegényed!” – A hetedik
 9485    II,  V      |                    legyen a vőlegényed!” – A hetedik nap is eljött már,
 9486    II,  V      |                  azzal fenyegetőzött, hogy a szelelőlyukat is befalaztatja
 9487    II,  V      |              szelelőlyukat is befalaztatja a fülkén. – Híre futamodott
 9488    II,  V      |                   futamodott azonban ennek a dolognak az egész Vág völgyén. –
 9489    II,  V      |               kedves jó barátja lakott itt a sztremói óvárban, Andaházy
 9490    II,  V      |                Andaházy Pető; az megizente a pajtásának, hogy micsoda
 9491    II,  V      |                   nagy veszedelembe jutott a szerelmese. Forgách nagy
 9492    II,  V      |                   Pető ezalatt összeszedte a fegyveres jobbágyait, s
 9493    II,  V      |                csapatostól Budetin várába. A kegyetlen apa éppen rakatta
 9494    II,  V      |             rakatta már az utolsó téglákat a résbe: csak egy óra még,
 9495    II,  V      |                 résbe: csak egy óra még, s a halálra szentenciázott leány
 9496    II,  V      |        szentenciázott leány ott fullad meg a szűk odúban; amidőn Andaházyék
 9497    II,  V      |           Andaházyék csapatja megérkezett. A budetiniak nem voltak készen
 9498    II,  V      |          budetiniak nem voltak készen erre a megrohanásra; de hiába is
 9499    II,  V      |                hiába is biztatta Gáspár úr a csatlósait, hogy álljanak
 9500    II,  V      |                   azok is jobban szerették a kisasszonyukat, mint a gazdájukat.