bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

  501     I,  I      |                    az epithalamium helyett a „Halld meg, lélek! Mert
  502     I,  I      |                 mintha menyegző éje volna. A trombitások bús nótákat
  503     I,  I      |               nótákat riadoztatnak odakünn a tornácon: egyszer-egyszer
  504     I,  I      |                 átkot küld utána: azok ott a bástyán üdvlövéssel felelnek
  505     I,  I      |                    Jó szerencse, hogy nagy a távolság a vár meg a kastély
  506     I,  I      |            szerencse, hogy nagy a távolság a vár meg a kastély között,
  507     I,  I      |                  nagy a távolság a vár meg a kastély között, mert bizony
  508     I,  I      |                   Semmi kétség, hogy maguk a Léva várát megszálló labancok
  509     I,  I      |                támadók: most jó kedvük van a prédára ejtett aszúboros
  510     I,  I      |                aszúboros átalagoktól, amik a lakodalmi áldomásokra voltak
  511     I,  I      |                  egy zug, ahol pihennének. A pinceboltban a koporsófödélen
  512     I,  I      |                 pihennének. A pinceboltban a koporsófödélen szegezik
  513     I,  I      |                   kalapálva ezüstszegekkel a halott nevét és éveit: a
  514     I,  I      |                   a halott nevét és éveit: a piktor és legényei festik
  515     I,  I      |             legényei festik fehér tafotára a Visontai Kovách címert;
  516     I,  I      |               lepecsételt levéllel, vágtat a gyászhírrel, a fáklyás hírrel,
  517     I,  I      |            levéllel, vágtat a gyászhírrel, a fáklyás hírrel, ki erre,
  518     I,  I      |                    arra, mint bolygó tüzek a temetőben; a fegyverteremben
  519     I,  I      |                  bolygó tüzek a temetőben; a fegyverteremben a heves
  520     I,  I      |               temetőben; a fegyverteremben a heves vérű fiatalság tüzeli
  521     I,  I      |              összeütve az ezüst bokályokat a szétloccsanó borral, s karját
  522     I,  I      |              felemelt ököllel, amit feszít a bilincsbe vert indulat;
  523     I,  I      |                    bilincsbe vert indulat; a belső étteremben az éltesebb
  524     I,  I      |                éltesebb urak morzsolgatják a bort, akik már nem ütögetik
  525     I,  I      |               üstökű, vén sas beszél, csak a szemük forog hozzá, csak
  526     I,  I      |                   szemük forog hozzá, csak a bajuszaikat csavargatják
  527     I,  I      |                   bajuszaikat csavargatják a füleik mellé. – Legközelebbi
  528     I,  I      |                      Legközelebbi atyafiai a megboldogultnak be-belátogatnak
  529     I,  I      |                 meggyszín selyemdolmányba, a fejére kalpagot húztak:
  530     I,  I      |                    húztak: hét fraj varrja a palotában a szemfedőt ezüst
  531     I,  I      |                    fraj varrja a palotában a szemfedőt ezüst csipkével:
  532     I,  I      |              reggelre az is kész lesz.” De a belső házból rossz híreket
  533     I,  I      |               házból rossz híreket hoznak. A szegény, menyasszonyfővel
  534     I,  I      |                  bírják az ágyban tartani. A bátyja elé akar menni. Azt
  535     I,  I      |        skarlátpiros dolmányban, kócsagtoll a kalpagján. Nem igaz, hogy
  536     I,  I      |              megölték, csak arra vár, hogy a húga eléje menjen. Eresszék
  537     I,  I      |                   Eresszék hát! Hadd tegye a fejére a bátyjának a menyasszonykoszorúját,
  538     I,  I      |                   hát! Hadd tegye a fejére a bátyjának a menyasszonykoszorúját,
  539     I,  I      |                 tegye a fejére a bátyjának a menyasszonykoszorúját, attól
  540     I,  I      |                 kár érte!”~Egyszer-egyszer a nagyasszony kitör a belső
  541     I,  I      |        Egyszer-egyszer a nagyasszony kitör a belső házból egész az ivószobáig,
  542     I,  I      |                    vált hangon. – Megölték a fiamat. Jól van, katona
  543     I,  I      |                  katona volt, fegyver volt a kezében, háborúba ment,
  544     I,  I      |                  ment, ott maradt; ez volt a sorsa. De mit vétett nekik
  545     I,  I      |                 sorsa. De mit vétett nekik a vőm? A jámbor, igaz, becsületes
  546     I,  I      |                    mit vétett nekik a vőm? A jámbor, igaz, becsületes
  547     I,  I      |               lélek. Aki lakodalmára jött. A vőlegény. Az alispán, aki
  548     I,  I      |                  alispán, aki törvényt lát a népnek, aki kenyeret ád
  549     I,  I      |                    népnek, aki kenyeret ád a katonának. Az egyik fiamat
  550     I,  I      |               mellett vérit ontja, megölik a másik fiamat istentelen
  551     I,  I      |              atyafiságos szóval csillapítá a nagyasszonyt.~– Ne tüzelj,
  552     I,  I      |                  már; nem asszonyoké. S ha a mi tüzünk el nem emészti
  553     I,  I      |                  tüzünk el nem emészti ezt a rossz világot, a pokol tüze
  554     I,  I      |               emészti ezt a rossz világot, a pokol tüze ugyan emésztetlen
  555     I,  I      |                   ápold leányodat. Ha nagy a baja, hozasd ki a városból
  556     I,  I      |                  Ha nagy a baja, hozasd ki a városból a doktort.~– Soha
  557     I,  I      |                 baja, hozasd ki a városból a doktort.~– Soha az én házamba
  558     I,  I      |                házamba doktor be nem tette a lábát az életben: nem is
  559     I,  I      |                legkevélyebbek vagyunk. Itt a példa…~– No, hát vegye elő
  560     I,  I      |                 példa…~– No, hát vegye elő a maga háziszereit, édes húgomasszony,
  561     I,  I      |                  utána, hogy elcsendesítse a háborgó teremtést, mert
  562     I,  I      |                  anyjára legjobban hallgat a leány. Menjen oda: mondjon
  563     I,  I      |                mondjad el, édes húgom, azt a mesét, amit ő lát most,
  564     I,  I      |               leányom, úgy lesz. Itten jön a bátyád majd nemsokára. Csak
  565     I,  I      |             Szakasztott olyan lesz, milyen a bátyád volt, deli, sugár
  566     I,  I      |                    sugár legény. De mégsem a bátyád lesz, hanem vőlegényed,
  567     I,  I      |                    lesz, hanem vőlegényed, a bátyád alakjában. Egy személy
  568     I,  I      |              bátyád alakjában. Egy személy a kettő. Annak lesz ám szép
  569     I,  I      |                időt; de előteremtem én azt a vőlegényt, aki itt fordul
  570     I,  I      |                    erdő felől – fehér lesz a lova, piros a sörénye, piros
  571     I,  I      |                   fehér lesz a lova, piros a sörénye, piros a dolmánya! (
  572     I,  I      |                     piros a sörénye, piros a dolmánya! (De ennél a szónál
  573     I,  I      |                piros a dolmánya! (De ennél a szónál már nem állhatta
  574     I,  I      |                   felé, megrázott öklével: a vér is elfutotta a szemeit,
  575     I,  I      |                öklével: a vér is elfutotta a szemeit, s a nyelvét elragadta
  576     I,  I      |                  is elfutotta a szemeit, s a nyelvét elragadta a szó.)
  577     I,  I      |             szemeit, s a nyelvét elragadta a szó.) De Szentháromság-egy-Isten
  578     I,  I      |                labancok vérétől lesz piros a lova sörénye, piros a dolmánya!~
  579     I,  I      |                piros a lova sörénye, piros a dolmánya!~Mind, az öreg
  580     I,  I      |                öreg urak, felugráltak arra a szörnyű mondásra, s kivágták
  581     I,  I      |            mondásra, s kivágták maguk alul a székeket, s keserves eláldást
  582     I,  I      |           hagyjátok!~Nagy nehezen sikerült a nagyasszonyt ágyasházába
  583     I,  I      |                    áttuszkolni.~Ott feküdt a leány szétdúlt párnái közt:
  584     I,  I      |                leány szétdúlt párnái közt: a két szeme úgy égett, mint
  585     I,  I      |                  két szeme úgy égett, mint a csillag, orcái csupa tűzláng
  586     I,  I      |                    két tekergő kígyó. Igaz a, hogy annyi asszonynép közül,
  587     I,  I      |               annak aztán megengedte, hogy a fejét az ölébe vegye.~–
  588     I,  I      |                  mind, asszonyok; lássatok a dolog után, én most ittmaradok
  589     I,  I      |          ittmaradok magam.~Aztán elkezdett a gyermekének mesélgetni az
  590     I,  I      |               bátya-e vagy vőlegény? Fehér a paripája, piros a sörénye;
  591     I,  I      |                    Fehér a paripája, piros a sörénye; skarlát a dolmánya,
  592     I,  I      |                   piros a sörénye; skarlát a dolmánya, rózsa az orcája.
  593     I,  I      |                csinálni patikás tilógus; s a mesétül meg ettül a szertül
  594     I,  I      |             tilógus; s a mesétül meg ettül a szertül elaludt csendesen
  595     I,  I      |              elaludt csendesen hajnal felé a leányka. Az anyja még akkor
  596     I,  I      |                   akkor is az ölében tartá a fejét. – Ez az egy zugocska
  597     I,  I      |                fejét. – Ez az egy zugocska a házban volt csendes, zajtalan.
  598     I,  I      |                  Csak elvétve zümmögött át a harmadik teremből a szemfedőt
  599     I,  I      |           zümmögött át a harmadik teremből a szemfedőt varró asszonyok
  600     I,  I      |                    ottan engemet.”~Ez volt a zomotor.~
  601     I,  II     |                                        II. A rongyos gárda~Forró kánikulai
  602     I,  II     |               kánikulai nap volt. Ilyenkor a magyar alföldi rónán az
  603     I,  II     |                    rónán az ég összefolyik a földdel; az átfűlt szikföld
  604     I,  II     |                  tengerhullámokat lebegtet a délibáb, boglyát, házat,
  605     I,  II     |             messzeségben puszta, elhagyott a vidék. A tavaszi nagy árvíz
  606     I,  II     |                 puszta, elhagyott a vidék. A tavaszi nagy árvíz kiöntései
  607     I,  II     |                kiöntései lepik még most is a lapályokat; iszappal fedett,
  608     I,  II     |                     mi volt beléjük vetve. A halmosabb helyeken kopár
  609     I,  II     |                    országát vígan felverte a sás meg a szittyó, itt-amott
  610     I,  II     |                   vígan felverte a sás meg a szittyó, itt-amott egy összedőlt
  611     I,  II     |              összedőlt vályogház gunnyaszt a dágvány közepén, vízbe horpadt
  612     I,  II     |                  amin egy gólya kelepel, s a távolban szerte káprázik
  613     I,  II     |                 mintha hó esett volna: ott a sziksó feladta magát tenyérnyi
  614     I,  II     |                magát tenyérnyi vastagságon a föld színére, söpörni lehetne,
  615     I,  II     |                   hegyes toronytető áll ki a délibáb tengeréből, lefelé
  616     I,  II     |           Beregszász.~Valami zeng, zizereg a földön és a levegőben: az
  617     I,  II     |                  zeng, zizereg a földön és a levegőben: az ezermillió
  618     I,  II     |                    ezermillió prücsök, ami a legelőket letarolta.~A kietlen
  619     I,  II     |                 ami a legelőket letarolta.~A kietlen rónán nagy lomhán
  620     I,  II     |                 nagy lomhán kanyarog végig a nagy magyar folyó, a Tisza:
  621     I,  II     |                 végig a nagy magyar folyó, a Tisza: még most is áradt
  622     I,  II     |                   Tisza: még most is áradt a lefolyó belvizektől. Azt,
  623     I,  II     |                hogy merre folyik, mutatják a messze elterülő nádasok
  624     I,  II     |                messze elterülő nádasok meg a fűzfás szigetek és martok,
  625     I,  II     |               kénye-kedve szerint tévelyeg a szűz folyam, akinek a derekát
  626     I,  II     |             tévelyeg a szűz folyam, akinek a derekát még akkor nem szorongatták
  627     I,  II     |                éppen szekérrel szándékozik a Tiszán átkelni, az kénytelen
  628     I,  II     |                 átkelni, az kénytelen azon a keskeny töltésen tartani
  629     I,  II     |               töltésen tartani magát, amit a vármegye rőzsékkel kikaróztatott,
  630     I,  II     |                     hogy télen, mikor nagy a hó, le ne tévedjenek róla.
  631     I,  II     |                  le ne tévedjenek róla. Ez a hosszú töltés a tiszabecsi
  632     I,  II     |                   róla. Ez a hosszú töltés a tiszabecsi révnél végződik,
  633     I,  II     |                   révnél végződik, ahonnan a hídra vagy le kell ereszkedni,
  634     I,  II     |                kapaszkodni, aszerint amint a Tisza vagy ki van száradva,
  635     I,  II     |                 kell rá kapaszkodni.~S ezt a felkapaszkodást megnehezíti
  636     I,  II     |                    egy körülmény. Az, hogy a Tiszának itt éppen egy kanyarulata
  637     I,  II     |                   félszigetet képez. Ennek a félszigetnek a földszorosa
  638     I,  II     |                képez. Ennek a félszigetnek a földszorosa alig szélesebb
  639     I,  II     |                 földszorosa alig szélesebb a mocsárok miatt egy puskalövésnyinél,
  640     I,  II     |                 Szatmár felé van fordulva. A kanyarulat maga, mint egy
  641     I,  II     |                   mint egy vársánc, képezi a hídfőt. A félsziget fűzfaerdejéből
  642     I,  II     |                  vársánc, képezi a hídfőt. A félsziget fűzfaerdejéből
  643     I,  II     |                négy sugárágyú van szegezve a híd felé, amikkel egyúttal
  644     I,  II     |                  Akinek ez nem elég, annak a számára van még a kanyarulat
  645     I,  II     |                    annak a számára van még a kanyarulat mindkét oldalán
  646     I,  II     |                 kanyarulat mindkét oldalán a sűrű rekettyésben jól elhelyezve
  647     I,  II     |                kerekes csatakígyó: azokkal a Tiszán keresztül lehet lőni;
  648     I,  II     |                  és lovasok állnak készen, a füzestől jól megvédve; míg
  649     I,  II     |                 füzestől jól megvédve; míg a közeledőt de még csak egy
  650     I,  II     |                csak egy bokor sem takarja. A gyaloghadat rác szerezsánok
  651     I,  II     |                    morva puskások képezik; a lovasságot a kék labanc
  652     I,  II     |             puskások képezik; a lovasságot a kék labanc huszárezred meg
  653     I,  II     |                 kék labanc huszárezred meg a feketesisakos dragonyosok,
  654     I,  II     |                  akik, mikor lőni akarnak, a lóról leszállnak.~Már pedig
  655     I,  II     |                 leszállnak.~Már pedig ezen a réven által kell menni ma
  656     I,  II     |                  réven által kell menni ma a fejedelemnek. Még ma – mert
  657     I,  II     |                fejedelemnek. Még ma – mert a Tiszán túl a hívek kitűzték
  658     I,  II     |                 Még ma – mert a Tiszán túl a hívek kitűzték a zászlót;
  659     I,  II     |                Tiszán túl a hívek kitűzték a zászlót; ha azoknak gyorsan
  660     I,  II     |              segítségükre nem siet, holnap a szolnoki hadak rajtuk ütnek,
  661     I,  II     |               Lengyelországba.~Kemény dió!~A fejedelemnek még egy ágyúja
  662     I,  II     |                    sincs.~Elébb megkísérté a fejedelem Bercsényi dragonyosaival
  663     I,  II     |                   Bercsényi dragonyosaival a rohamot a hídfő ellen, hanem
  664     I,  II     |                   dragonyosaival a rohamot a hídfő ellen, hanem azok
  665     I,  II     |                  keressenek valahol gázlót a Tisza mentében. Azokat is
  666     I,  II     |           mindenünnen puskatűzzel fogadták a túlsó partról; a császáriak
  667     I,  II     |                  fogadták a túlsó partról; a császáriak jól elláttak
  668     I,  II     |                     Esőt kapunk! – dörmögé a fiatal lengyel Wisnovieczky.~–
  669     I,  II     |                    Bercsényi. – Ti ezt ott a Kárpátokon túl nem ismeritek;
  670     I,  II     |                  de nálunk sokszor előjön. A száraz vihar. – Nem hoz
  671     I,  II     |                homokot. S még jó volna, ha a hátunkba jönne, mert akkor
  672     I,  II     |                 vele együtt megrohanhatnók a labancok sáncait; de szembefúj,
  673     I,  II     |                  ez is ellenségnek áll be.~A fejedelemnek tanácsolták
  674     I,  II     |                   fejedelemnek tanácsolták a vezérei, hogy jó lesz szárnyék
  675     I,  II     |            szárnyék után látni; mert ha ez a vihar itt kapja a tábort
  676     I,  II     |                    ha ez a vihar itt kapja a tábort a síkon, úgy szétzavarja,
  677     I,  II     |                   vihar itt kapja a tábort a síkon, úgy szétzavarja,
  678     I,  II     |             Tegyünk még egy próbát – szólt a fejedelem. – Hívjátok elő
  679     I,  II     |                  fejedelem. – Hívjátok elő a „rongyos gárdát”.~No, ez
  680     I,  II     |                    No, ez ugyan rászolgált a nevére! Valami öt-hatszáz
  681     I,  II     |                 lovas, akik közül kettőnek a mundérja sem hasonlít egymáshoz,
  682     I,  II     |               összecsapott, hosszú hajjal; a lovaik lábán semmi patkó,
  683     I,  II     |               madzagból és fűzfavesszőből, a hajdani kacagánynak csak
  684     I,  II     |                csak egy-egy darabja lóg le a nyakukból; hát még a fegyverzet!
  685     I,  II     |                    le a nyakukból; hát még a fegyverzet! Pisztoly, mordály,
  686     I,  II     |                    meg volna töltve, hanem a kardjaik, azok már igazán
  687     I,  II     |            zsibvásárra való ócska szerdék.~A vezérek sem különbek a katonáknál.~
  688     I,  II     |                     A vezérek sem különbek a katonáknál.~Borbély Balázs
  689     I,  II     |              széles hátán szét van feselve a bekecs, ami nyilván nem
  690     I,  II     |                 eredetben: piros nadrágján a térdfolt valamivel pirosabb
  691     I,  II     |                    borjúszájú inge kicsüng a dolmányujjakból, s szomorkodik
  692     I,  II     |                  voltán; fekete haja, mint a gereben, úgy áll szét a
  693     I,  II     |                    a gereben, úgy áll szét a fején, ahol nem takarja
  694     I,  II     |                    fején, ahol nem takarja a kétfelé vásott csákós kalpag.
  695     I,  II     |              vásott csákós kalpag. Arcának a színe és mivolta felől olvasva
  696     I,  II     |                   az oláh cigányok között.~A második hadnagy Ocskay László.
  697     I,  II     |               hadnagy Ocskay László. Ennek a viseletén már meglátszik,
  698     I,  II     |                valaha úrféléé lehetett, de a viszontagság nagyon megviselte;
  699     I,  II     |                 sárga csizmájáról lemaradt a fél sarkantyú, farkasbőr
  700     I,  II     |            koldusdióval, azon módon, ahogy a mezőn fektéből fölkelt vele;
  701     I,  II     |                   összegubancolódva fityeg a vállára kétfelől; minden
  702     I,  II     |                   meztelenül szíjra kötve; a tokja ki tudja hová lett,
  703     I,  II     |                  hol maradt zálogban.~Mind a két hadnagy huszonöt év
  704     I,  II     |                    gárda! – szólt hozzájuk a fejedelem. – Most itt a
  705     I,  II     |                    a fejedelem. – Most itt a vendégség, csak kés kell
  706     I,  II     |            keresztül rohantok érettem. Itt a tűz, itt a víz – ember teszi
  707     I,  II     |                    érettem. Itt a tűz, itt a víz – ember teszi a fogadást –,
  708     I,  II     |                    itt a víz – ember teszi a fogadást –, emberebb, aki
  709     I,  II     |                  beváltja.~– Legény leszek a gáton! – felelt vissza Borbély
  710     I,  II     |                 Ocskay László azonban csak a kardjával szalutált; őrajta
  711     I,  II     |                     tudja, hogy nem szokás a vezér parancsára feleleteket
  712     I,  II     |                  hát előre, rongyos gárda!~A két hadnagy ügetve haladt
  713     I,  II     |                  két hadnagy ügetve haladt a Tisza innenső partján elterülő
  714     I,  II     |                   Balázs komám, szereted-e a vizet?~– De csak mosdásra.~–
  715     I,  II     |                     Tudod, mivel biztattuk a rongyos gárdát, mikor összeszedtük?~–
  716     I,  II     |                összeszedtük?~– Azzal, hogy a legelső ütközet előtt uniformist
  717     I,  II     |                  állunk azonnal. Vessék le a rongyaikat.~– Hát azután?~–
  718     I,  II     |                    legjobb úszó, s amonnan a mocsár benyúló széléből,
  719     I,  II     |              mocsár benyúló széléből, ahol a folyam martjának sarkantyúja
  720     I,  II     |                    csendesen leereszkedtek a vízbe; a meztelen kardot
  721     I,  II     |           csendesen leereszkedtek a vízbe; a meztelen kardot a fogaitok
  722     I,  II     |                   vízbe; a meztelen kardot a fogaitok közé szorítjátok,
  723     I,  II     |                    szép vigyázva oda, ahol a középső battéria áll a túlsó
  724     I,  II     |                ahol a középső battéria áll a túlsó parton. Én azalatt
  725     I,  II     |                   túlsó parton. Én azalatt a többi rongyosokkal hol egy,
  726     I,  II     |                 hol más helyen előtörtetek a nádasból, s meg visszafordulok,
  727     I,  II     |                   egész csatával nekivágok a Tiszának, s átkaptatok rajta.
  728     I,  II     |                 rajta. S ha akkorra még ez a kis zivatar is megérkezik,
  729     I,  II     |                     Nem folyt több beszéd.~A rongyos gárda toalettet
  730     I,  II     |                  tartott meg egyebet, mint a pucér kardot. A nádas jó
  731     I,  II     |              egyebet, mint a pucér kardot. A nádas jó spanyolfal volt
  732     I,  II     |                   nádas jó spanyolfal volt a jelmezváltoztatáshoz. Gúnyáikat
  733     I,  II     |              Mindenkinek tetszett szörnyen a vakmerő vállalat.~Kiszabadulni
  734     I,  II     |               vállalat.~Kiszabadulni ebből a tikkasztó hőségből, a fojtogató
  735     I,  II     |                ebből a tikkasztó hőségből, a fojtogató porból, a kigúnyolt
  736     I,  II     |              hőségből, a fojtogató porból, a kigúnyolt rongyokból, a
  737     I,  II     |                    a kigúnyolt rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb
  738     I,  II     |             rongyokból, a maró férgekbül s a maróbb szégyenbül; és menni
  739     I,  II     |                     és menni fürödni elébb a vízbe, aztán vérbe. Nagy
  740     I,  II     |                  vérbe. Nagy volt az öröm.~A pusztai száraz fergeteg
  741     I,  II     |             terjengve. Hajtotta maga előtt a partifecskék, sirályok lármás
  742     I,  II     |               mondják, véreső. Találgassák a tudósok, mi az. Majd lesz
  743     I,  II     |                 itt igazi véreső mindjárt.~A lovas kurucok Ocskay Lászlóval
  744     I,  II     |              Lászlóval ott nyugtalankodtak a nádasban előre-hátra az
  745     I,  II     |                   nagyon mutogatni magukat a közéjük csapkodó ágyútekék
  746     I,  II     |                  csapkodó ágyútekék előtt.~A forgószél már a szikes pusztán
  747     I,  II     |           ágyútekék előtt.~A forgószél már a szikes pusztán táncolt,
  748     I,  II     |                    s abból kavarintott fel a sötét égig egy fehér oszlopot;
  749     I,  II     |                   oszlopot; ha egyszer azt a portölcsért szétszórja,
  750     I,  II     |                   sötétséget csinál belőle a világon, hogy ember nem
  751     I,  II     |               látja benne egymást.~Ezalatt a feltorlott Tisza hullámai
  752     I,  II     |                  közeledett az úszó csapat a félsziget felé. Senki sem
  753     I,  II     |                őket észre. Minden figyelem a gázlót kereső lovasság felé
  754     I,  II     |                  fordulva.~Egyszerre, mint a tengeri oroszlánok falkája,
  755     I,  II     |              oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből Borbély Balázs népe,
  756     I,  II     |                  egyenruhában, foga között a kard, a másik perc alatt
  757     I,  II     |          egyenruhában, foga között a kard, a másik perc alatt az öklében,
  758     I,  II     |               másik perc alatt az öklében, a harmadik alatt az ellenség
  759     I,  II     |                 oldalában!~„Rajta! Rajta!”~A morva pattantyúsok, a puskázó
  760     I,  II     |                      A morva pattantyúsok, a puskázó szerezsánok megrémültek
  761     I,  II     |                    had rohanásától, melyet a víz okádott ki eléjük. Tetőtől
  762     I,  II     |                     Rohannak üvöltve, mint a vadállatok, kacagva, mint
  763     I,  II     |                    térhetne, lekaszabolják a pattantyúsokat és az ágyúk
  764     I,  II     |                   nem tudja, mihez kapjon. A puska nem fegyver ilyenkor,
  765     I,  II     |                puska nem fegyver ilyenkor, a páncél csak akadály, emezek
  766     I,  II     |                     emezek meg acélozottan a víztől, felfrissülve, gyorsan
  767     I,  II     |                  diadalordításuk áthangzik a túlsó partra.~Ekkor aztán
  768     I,  II     |                 belezúdítja lovascsapatját a Tisza árjába. A paripák
  769     I,  II     |             lovascsapatját a Tisza árjába. A paripák prüszkölve szelik
  770     I,  II     |                  paripák prüszkölve szelik a vizet. Ő maga kaptat legelöl.
  771     I,  II     |                     Ő maga kaptat legelöl. A vezénylő paripa nyerít!~–
  772     I,  II     |                       rivall Ocskay László a víz közepéből Borbéy Balázsra,
  773     I,  II     |             lovascsapat kezdi szorongatni.~A legjobb időben érkezik Ocskay,
  774     I,  II     |                   Ocskay, hogy beleszóljon a vitába.~Őrajta sincs semmi,
  775     I,  II     |                   Őrajta sincs semmi, csak a derekán átkötött széles
  776     I,  II     |            lovagszobor, mely megelevenült.~A varégerek küzdöttek így.
  777     I,  II     |                nélkül, minden nélkül, hogy a fölséges férfiizmok ragyogása
  778     I,  II     |                ellenfélt. Maga Ocskay mint a kentaurok mintaképe vágtatott
  779     I,  II     |              dolmányosok.~Úgy hullottak el a rongyos gárda, a meztelen
  780     I,  II     |              hullottak el a rongyos gárda, a meztelen hősök csapásai
  781     I,  II     |                 hősök csapásai alatt, mint a fürjek a pusztában.~Ocskay
  782     I,  II     |              csapásai alatt, mint a fürjek a pusztában.~Ocskay elébb
  783     I,  II     |            menekülhessenek. Nekiszorította a Tisza mocsarának. Egy összekeverült
  784     I,  II     |                   ami egymást gázolta bele a vízbe. Kende János volt
  785     I,  II     |                    Egészen beszorultak már a mocsárba, nem is gondolhattak
  786     I,  II     |                  nem is gondolhattak többé a védelemre. A többi császári
  787     I,  II     |            gondolhattak többé a védelemre. A többi császári hadak nem
  788     I,  II     |                 mert azok azt hitték, hogy a fejedelem egész serege van
  789     I,  II     |                 fejedelem egész serege van a nyakukon, s igyekeztek a
  790     I,  II     |                   a nyakukon, s igyekeztek a földszoroson át kerekes
  791     I,  II     |                   fenyegették. Azokat most a kurucok töltötték meg kartácsra,
  792     I,  II     |                   kartácsra, s odairányzák a mocsárba szorított tömeg
  793     I,  II     |                Gráciát kérünk! – kiáltának a labancok, s fehér kendőket
  794     I,  II     |                 Micsoda labanc ezred ez?~– A Pálffy-huszárezred, Kende
  795     I,  II     |                  vágjad, amíg egy felemeli a fejét.~Az ágyúk rájuk dördültek.~
  796     I,  II     |            odaveszett.~Eközben megérkezett a száraz fergeteg, s elborította
  797     I,  II     |                    szikhomokkal az eget és a földet. A szél fütyölése,
  798     I,  II     |          szikhomokkal az eget és a földet. A szél fütyölése, tombolása
  799     I,  II     |                    ordítással, üvöltéssel, a trombiták recsegésével;
  800     I,  II     |                    közbedörögtek az ágyúk, a kilőtt tekék találomra süvöltöttek
  801     I,  II     |                tekék találomra süvöltöttek a porfelleg között abban az
  802     I,  II     |                 abban az irányban, ahonnan a tömegek rivalgása hangzott,
  803     I,  II     |             tömegek rivalgása hangzott, és a szél hajtotta ködfátyolképben
  804     I,  II     |                lehetett, mint árnyképeket, a lovon nyargalászó ős hun
  805     I,  II     |           tömegeket kergetnek maguk előtt.~A zivatar, amilyen gyorsan
  806     I,  II     |                     Az is fehér volt, mint a tej. Ki tudja, mitől jön?
  807     I,  II     |                     Az ördög veri ilyenkor a feleségét. Azt tartják.~
  808     I,  II     |                    feleségét. Azt tartják.~A vihar nyomában maradt egy
  809     I,  II     |                    bárányfelhők vonták be, a nap már lement; ég és felhő
  810     I,  II     |                   skarlátpiros volt. S ezt a lángverességet tükrözte
  811     I,  II     |             lángverességet tükrözte vissza a sík róna ezernyi posványa,
  812     I,  II     |           szegélyéből feketén meredtek elő a sás kardlevelei, mintha
  813     I,  II     |                 fegyveres hadseregek. Maga a csendesen hömpölygő Tisza
  814     I,  II     |                  bíborfényben lángol; csak a hosszú sorban aláúszó halottak
  815     I,  II     |             halottak feketéllnek rajta.~Ez a szomorú hírnöksereg tudatja
  816     I,  II     |                szomorú hírnöksereg tudatja a fejedelemmel, hogy az út
  817     I,  II     |               Egyetlenegy rongyos ezrednek a csodavitézsége tárta azt
  818     I,  II     |                   tárta azt ki előtte.~Hát a rongyos gárda hol van?~Az
  819     I,  II     |                   van?~Az már szemközt jön a hídon a fejedelem elé. De
  820     I,  II     |                   már szemközt jön a hídon a fejedelem elé. De megnézheti
  821     I,  II     |                 elé. De megnézheti azt még a hajadon leány is. Bársonyba,
  822     I,  II     |                farkasbőr kacagány csügg le a válláról, fényes acélszablya
  823     I,  II     |                  László beváltotta szavát; a labancok poggyászszekerei
  824     I,  II     |          megmondani, hogyan történt meg ez a csoda!~– Itt a rongyos gárda,
  825     I,  II     |              történt meg ez a csoda!~– Itt a rongyos gárda, felséges
  826     I,  II     |                    fejedelem uram! – szólt a hadnagy.~– Nagyon jól van,
  827     I,  III    |               esztendő tölt le azóta, hogy a lévai híres lakodalom még
  828     I,  III    |                    át. – Nagyot nőtt azóta a demutkavirág azoknak a sírján,
  829     I,  III    |               azóta a demutkavirág azoknak a sírján, akik el vannak temetve.~
  830     I,  III    |            vármegyének. Elegen is tapossák a földet körülötte, szép deli
  831     I,  III    |              csakhogy nagyon rossz időben. A nagyasszony kifizeti őket
  832     I,  III    |               aprópénzzel. – Ha kérőbe jön a legény, azt mondja neki: „
  833     I,  III    |                 adnám, arra tartom – hanem a jegypénzt akarom elébb látni.
  834     I,  III    |               elébb látni. Száz tallér nem a világ. Hanem az mind a száz
  835     I,  III    |                 nem a világ. Hanem az mind a száz ilyen legyen, mint
  836     I,  III    |                mint ez az egy ni!” – Annak a tallérnak az egyik oldalán
  837     I,  III    |            Ferencnek az arcképe van verve, a másik oldalán az országcímer
  838     I,  III    |                 tömérdek: csakhogy rézből. A réz „libertas” közkézen
  839     I,  III    |                  ezüstlibertas ritka, mint a fehér holló. Százával csak
  840     I,  III    |                   gavallér aztán vagy megy a száz ezüstlibertast megszerezni,
  841     I,  III    |               semmi libertas.~Hajh, de van a hírnek dolga Ocskay László
  842     I,  III    |                    új hőstett feledteti el a régit. Úgy jár az országban,
  843     I,  III    |                 itt csap le, holnap amott; a tegnap bevett vár romja
  844     I,  III    |                romja még füstölög, s ő már a másiknak falait döngeti.
  845     I,  III    |             Ebeczky Ádám, Berthóthy Zsiga, a kemény Csajághy; maga közöttük
  846     I,  III    |                    Csajághy; maga közöttük a fővezér.~Mennyit kell Ilonkának
  847     I,  III    |                   az nem győzi magasztalni a bosszúálló hőst, aki azóta,
  848     I,  III    |                  azóta, hogy Tiszabecsénél a Tiszába fojtotta a labancot,
  849     I,  III    |           Tiszabecsénél a Tiszába fojtotta a labancot, úgy űzi azt maga
  850     I,  III    |                    erős vár. Csak zsendült a szőlő, mikor Fülek-várt,
  851     I,  III    |                  bevette, s már azt izente a lévaiaknak, hogy mire az
  852     I,  III    |             Selmec-bélabányát behódította, a magyar ezüstből ő vereti
  853     I,  III    |              magyar ezüstből ő vereti most a fejedelem számára a libertast.~
  854     I,  III    |                   most a fejedelem számára a libertast.~Amit a hír nem
  855     I,  III    |                  számára a libertast.~Amit a hír nem nagyított, megnövelte,
  856     I,  III    |                     Most már emlékezett is a famíliájára. Egyszer leánykorában
  857     I,  III    |               Ocskay-kastélyban, akkor még a Lacika csak háromesztendős
  858     I,  III    |                   de már akkor is szerette a kardot, s haragudott érte,
  859     I,  III    |                    éltes nők csókolgatták, a fiataloktól azonban szívesen
  860     I,  III    |                  csak szopós kisbaba volt: a Sándor. Azt már Ilonka is
  861     I,  III    |               utóbbi esztendőkben járt ide a házhoz; csendes, szelíd
  862     I,  III    |                   akkor sem mondta el, ami a nyelve hegyén látszott lenni.
  863     I,  III    |                  Pedig ő már előkeríthetné a száz libertast (ha csak
  864     I,  III    |                 száz libertast (ha csak ez a baja), mert maga is ott
  865     I,  III    |                maga is ott vitézkedik most a bátyja seregében.~Ez, meg
  866     I,  III    |                  bátyja seregében.~Ez, meg a többi, így folyt a nagyasszony
  867     I,  III    |                     meg a többi, így folyt a nagyasszony szájából mindennap,
  868     I,  III    |             mindennap, folyhatott is; mert a hír szárnyára felkapott
  869     I,  III    |          járásnyira Korpona alatt szétveti a labanc sereget; s a sarkában
  870     I,  III    |               szétveti a labanc sereget; s a sarkában nyomul előre.~Ott
  871     I,  III    |                    előre.~Ott bandukolt el a vert had egy csoportja a
  872     I,  III    |                   a vert had egy csoportja a Tisza-kastély előtt. A tornácból
  873     I,  III    |           csoportja a Tisza-kastély előtt. A tornácból lehetett őket
  874     I,  III    |               ügettek. Nem zakatoltak most a kapun hordó bort követelve,
  875     I,  III    |                   voltak, hogy minél elébb a várkapun belül lehessenek.
  876     I,  III    |                    had volt.~– Fizet nekik a Jehova Isten! Azt szeretném,
  877     I,  III    |            szeretném, hogyha valamennyinek a nyakát mind ide tennék,
  878     I,  III    |               nyakát mind ide tennék, erre a küszöbre, s itt vágnák le
  879     I,  III    |                végignézném!~Ilonka befogta a nagyasszony száját, ne mondjon
  880     I,  III    |                   már hajnalban itt voltak a kuruc vezér komisszáriusai,
  881     I,  III    |               komisszáriusai, felszólítani a lévai bírót, hogy kétezer
  882     I,  III    |               bírót, hogy kétezer lovasnak a számára süttessen kenyeret,
  883     I,  III    |                  déli harangszóra itt lesz a vár alatt.~Itt fog elmenni
  884     I,  III    |                 vár alatt.~Itt fog elmenni a Tisza-kastély előtt.~Szállhatna-e
  885     I,  III    |        Szállhatna-e be máshová, mint ehhez a házhoz?~Nem az ő számára
  886     I,  III    |             nevelnek-e itt minden virágot: a kertben – és másutt?~Nagyobb
  887     I,  III    |                   septembris, datum Levae, a Tisza-kastélyban, collatio
  888     I,  III    |                    hajnalban összesereglik a föld népe a Tisza-kastély
  889     I,  III    |                  összesereglik a föld népe a Tisza-kastély előtt, ahol
  890     I,  III    |                  Tisza-kastély előtt, ahol a hírhedett hős megérkeztét
  891     I,  III    |                 Csak asszony- és leánynép. A férfiak óvatosak: azok még
  892     I,  III    |                  még otthon maradnak, amíg a vár ellenség kezében van;
  893     I,  III    |          golyóbisokkal löveti is városukat a komendáns, ők azért eljöttek,
  894     I,  III    |              elhozták: térdig járjon benne a hős paripája.~Ilonka is
  895     I,  III    |                     Ahogy előre megizente, a déli harangszóra ott közeledett
  896     I,  III    |                 harangszóra ott közeledett a nagy erdő bekanyarodójánál.~
  897     I,  III    |               pompával szokott járni. Elöl a tábori zene; lóháton ülő
  898     I,  III    |                   sárga csizmában, sastoll a kalpagja mellett, farkasbőr
  899     I,  III    |                mellett, farkasbőr kacagány a vállán széles rézcsatokkal,
  900     I,  III    |          structollbokréta, karmazsin színű a kalapjuk mellett, veres
  901     I,  III    |                 kalapjuk mellett, veres öv a derekukon. – Csak azután
  902     I,  III    |                    más jelenés, mint mikor a fejedelem elé került Tiszabecsénél.
  903     I,  III    |                  aranyos csojtárját hányja a fejével. Fehér a mén, de
  904     I,  III    |                    hányja a fejével. Fehér a mén, de a sörénye s a farka
  905     I,  III    |                   fejével. Fehér a mén, de a sörénye s a farka rózsaszínbe
  906     I,  III    |                Fehér a mén, de a sörénye s a farka rózsaszínbe játszik.
  907     I,  III    |                  rózsaszínbe játszik. Maga a délceg lovag skarlátpiros
  908     I,  III    |                zöld szattyáncsizmáin arany a sarkantyú, vállán fehérmedve
  909     I,  III    |          fehérmedve kacagány reng, ugyanaz a kalpagja is, elöl magas,
  910     I,  III    |                     olyan délcegen ül azon a hánykódó paripán, mintha
  911     I,  III    |                nőve. Hát még ez az arc, ez a tekintet! Csupa sugárzat
  912     I,  III    |                  melynek kútforrása titok. A férfibüszkeség, a klasszikus
  913     I,  III    |                   titok. A férfibüszkeség, a klasszikus szépséggel harmóniában.
  914     I,  III    |               barnapiros orcák, s hozzá az a veresbe játszó, aranyfényű,
  915     I,  III    |            aranyfényű, gazdag hajzat, mely a kalpag alól hullámosan aláomlik,
  916     I,  III    |               Kinek ne veszett volna rajta a szeme? – S ha egyszer a
  917     I,  III    |                    a szeme? – S ha egyszer a szeme, bizony a szíve is.
  918     I,  III    |                    egyszer a szeme, bizony a szíve is. Mögötte egy egész
  919     I,  III    |              amiket ellenségtől elfoglalt.~A nép az út két oldalán futott
  920     I,  III    |               futott mellette, hangoztatva a vivátot, nevével kapcsolva.~
  921     I,  III    |             Ilonkával együtt ott várták őt a kastély kapuja előtt. Kilenc
  922     I,  III    |         szolgálattevő fraj állt csoportban a hátuk mögött, kantákkal
  923     I,  III    |                  milyen furcsa, hogy ennek a kuruchadnak mind elöl van
  924     I,  III    |          kuruchadnak mind elöl van befonva a haja, s úgy csügg le a vállára
  925     I,  III    |             befonva a haja, s úgy csügg le a vállára kétfelől. Ez még
  926     I,  III    |                    szokatlan viselet volt.~A nagyasszony oktatva feddi
  927     I,  III    |             Lássátok, ezt azért találta ki a vezér, hogy a mostani felkeveredett
  928     I,  III    |                   találta ki a vezér, hogy a mostani felkeveredett világban
  929     I,  III    |                ismeri ki az ember, hogy ki a kuruc, ki a labanc, holott
  930     I,  III    |                 ember, hogy ki a kuruc, ki a labanc, holott magyar mind
  931     I,  III    |                 labanc, holott magyar mind a kettő. Sőt megesik, hogy
  932     I,  III    |                 beáll kurucnak. Hogy tehát a hadakozás alatt, mikor kardra
  933     I,  III    |                  alatt, mikor kardra kerül a sor, megtudhassa minden
  934     I,  III    |                  ember, ki az ellenség, ki a jó barát, mivelhogy már
  935     I,  III    |                    jó barát, mivelhogy már a viseletük is héjaz egymáséhoz,
  936     I,  III    |                  egymáséhoz, hát azért van a kurucnak a haja elöl kétoldalt
  937     I,  III    |                   hát azért van a kurucnak a haja elöl kétoldalt befonva,
  938     I,  III    |                    elöl kétoldalt befonva, a labancé pedig hátul lóg
  939     I,  III    |                édes uram idejében viseltek a magyar uraságok, Erdélyből
  940     I,  III    |                  nem hagyták ottan?), hogy a fejüket egészen kopaszra
  941     I,  III    |                 meg rajta egy üstököt, ami a homlokukra csüggött le,
  942     I,  III    |               homlokukra csüggött le, mint a macska farka. – De nem is
  943     I,  III    |                   nem is engedtem meg soha a lelkem uramnak, hogy azt
  944     I,  III    |                   lelkem uramnak, hogy azt a divatot kövesse, az ő feje
  945     I,  III    |                  annyit. Nézzétek, ott jön a mi drágánk! A mi szemünk
  946     I,  III    |            Nézzétek, ott jön a mi drágánk! A mi szemünk fénye!~Még most
  947     I,  III    |          lelkesedése fogadta az érkezőket. A városok polgári lakossága
  948     I,  III    |               általánosságban nem szerette a háborús időket. A kuruc
  949     I,  III    |                 szerette a háborús időket. A kuruc név pedig éppen nem
  950     I,  III    |                    volt jó hangzású. Ennek a hallatára mindjárt sarcolás,
  951     I,  III    |              jutott mindenkinek az eszébe. A hajdani kurucokra gondoltak (
  952     I,  III    |               hajdani kurucokra gondoltak (a „crux” viselőire, innét
  953     I,  III    |                     crux” viselőire, innét a név), s akik ahová leültek,
  954     I,  III    |                    ott megragadtak, s amit a kezük elért, az odaragadt. –
  955     I,  III    |                   Hanem aztán ahol egyszer a „nyalka kuruc” megjelent,
  956     I,  III    |               nyalka kuruc” megjelent, ott a szívek is meghódoltak előtte.
  957     I,  III    |                kényesek voltak.~Maguk azok a nóták is, amiket a trombitásaik
  958     I,  III    |                    azok a nóták is, amiket a trombitásaik fújnak, valami
  959     I,  III    |                   olyan szépen fújják azon a tárogatón.~Ilonka, mint
  960     I,  III    |           napsugárban úgy tetszett, mintha a paripák lábai által felvert
  961     I,  III    |                   ködből bontakozik elő az a látvány, amit álmai annyiszor
  962     I,  III    |                    annyiszor eléje hoztak: a délceg dalia, akit csupa
  963     I,  III    |                   ő nem lát mást, mint azt a hódítóan mosolygó arcot,
  964     I,  III    |               ismerősen üdvözöl mindenkit.~A régi mese: a hazatérő édes
  965     I,  III    |                    mindenkit.~A régi mese: a hazatérő édes bátyáról,
  966     I,  III    |                  rögtön sírnia kell.~Mikor a vezér kíséretével a Tisza-kastély
  967     I,  III    |                  Mikor a vezér kíséretével a Tisza-kastély kapujához
  968     I,  III    |                  maga csak hirtelen kivált a kísérete közül, s odalovagolt
  969     I,  III    |                  úrihölgyek elé. Nagy volt a sokaság, amin keresztül
  970     I,  III    |               nehogy elgázoltasson valakit a gyöngenép közül, leszállt
  971     I,  III    |                  gyöngenép közül, leszállt a lováról, rábízva az asszonyokra,
  972     I,  III    |             asszonyokra, hogy fogják addig a kantárját a ménnek, s csak
  973     I,  III    |                   fogják addig a kantárját a ménnek, s csak a nyakát
  974     I,  III    |                 kantárját a ménnek, s csak a nyakát simogassák, olyan
  975     I,  III    |          simogassák, olyan szelíd az, mint a bárány. Azzal odajárult
  976     I,  III    |                    bárány. Azzal odajárult a hölgyek elé.~A nagyasszony
  977     I,  III    |                   odajárult a hölgyek elé.~A nagyasszony úgy érezte,
  978     I,  III    |               mintha valami összeszorítaná a torkát, vagy mintha egy
  979     I,  III    |                   egy nehéz felhő feküdnék a mellén: egy szónak nem volt
  980     I,  III    |                    nem volt asszonya ebben a pillanatban. Ilonka pedig
  981     I,  III    |                  ember, beszél, beszél, de a szája csukva, nem hallja
  982     I,  III    |                   mind kárba vész vala, ha a hős más fordulatot nem ád
  983     I,  III    |             életben.)~Aminek aztán az lett a következése, hogy a nagyasszony
  984     I,  III    |                   lett a következése, hogy a nagyasszony elérzékenyülten
  985     I,  III    |                soha, nem is lesz soha ezen a világon.~Amint aztán azt
  986     I,  III    |                   világon.~Amint aztán azt a nagy felhőt, ami a keblét
  987     I,  III    |               aztán azt a nagy felhőt, ami a keblét nyomta, le hagyta
  988     I,  III    |                 hagyta szakadni, felderült a kedve, s vele együtt a beszélőkedve
  989     I,  III    |           felderült a kedve, s vele együtt a beszélőkedve is egészen
  990     I,  III    |       kegyelmeteket, édes uramöcsém, ebben a mi határunkban! Térjenek
  991     I,  III    |                 tartja. Tekintse kegyelmed a házamat olybá, mintha az
  992     I,  III    |                    csűreim s gabnásvermeim a kegyelmed kísérői és seregei
  993     I,  III    |                     amit elvesznek belőle.~A deli lovag a fülével odahallgatott,
  994     I,  III    |             elvesznek belőle.~A deli lovag a fülével odahallgatott, amit
  995     I,  III    |                fülével odahallgatott, amit a nagyasszony beszélt, de
  996     I,  III    |                    nagyasszony beszélt, de a szemei azon a bokrétán jártak,
  997     I,  III    |                  beszélt, de a szemei azon a bokrétán jártak, ami Ilonka
  998     I,  III    |                   nagy arcpirulása mellett a szemérmes hajadonnak.~–
  999     I,  III    |                asszonynéném – felelt aztán a lovag Tiszánénak –, el is
 1000     I,  III    |                Tiszánénak –, el is fogadom a szíves meghívást, mind magam,