bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 9501    II,  V      |           szerették a kisasszonyukat, mint a gazdájukat. Andaházy elfoglalta
 9502    II,  V      |            gazdájukat. Andaházy elfoglalta a várat, maga Gáspár uram
 9503    II,  V      |                csak alig menekülhetett fel a toronyba; oda nem mentek
 9504    II,  V      |                mentek utána, hanem siettek a fülkét kibontani; a félholt
 9505    II,  V      |                siettek a fülkét kibontani; a félholt leányt kihozták
 9506    II,  V      |                  világára. Volt aztán öröm a szeretők között, hogy egymáséi
 9507    II,  V      |                hanem Forgách uram felkapta a nyeregbe a háta mögé a szép
 9508    II,  V      |                   uram felkapta a nyeregbe a háta mögé a szép Katinkát,
 9509    II,  V      |            felkapta a nyeregbe a háta mögé a szép Katinkát, s vágtattak
 9510    II,  V      |              Katinkát, s vágtattak világgá a drága zsákmányukkal. – Idáig
 9511    II,  V      |                     Idáig hallottad, ugye, a szép Katinka regéjét, kedvesem?~
 9512    II,  V      |                    igazítá orsója szárnyán a fonáleresztőt, s magabíztában
 9513    II,  V      |                    bizonyítja, hogy akinek a szívében hűség lakik, az
 9514    II,  V      |                 Szilvalé! Ha ez lett volna a vége! De nem ott végződött
 9515    II,  V      |                 nem ott végződött ám, ahol a kántáló diákok elhagyják.
 9516    II,  V      |                  kántáló diákok elhagyják. A végével nem is igen dicsekesznek.
 9517    II,  V      |                   csak hallgasd még tovább a történetet, s ne nézegess
 9518    II,  V      |             nézegess olyan sokat az órára! A gyerekek jól alusznak, nem
 9519    II,  V      |              azoknak ringatás. – Hát amint a híres menyasszonyrablás
 9520    II,  V      |               Jakusich darabantjai voltak. A másik vőlegény is meghallotta
 9521    II,  V      |               erőhatalommal, hogy feltörje a leány börtönét, ahová az
 9522    II,  V      |          nyomorultul elveszni. – Hát amint a két csapat összetalálkozik,
 9523    II,  V      |                    oroszlánkői is meglátja a menyasszonyát a Forgách
 9524    II,  V      |                   meglátja a menyasszonyát a Forgách háta mögött a nyeregben
 9525    II,  V      |        menyasszonyát a Forgách háta mögött a nyeregben ülve, s rákurjant
 9526    II,  V      |                 van, úr uram, még azt majd a kard dönti el, hogy kié
 9527    II,  V      |                  dönti el, hogy kié legyen a szép menyasszony!” Az Andaházyék
 9528    II,  V      |                   ne verekedjék össze mind a két fegyveres népség; hanem
 9529    II,  V      |                   népség; hanem csak maguk a két vőlegények. – Amelyik
 9530    II,  V      |                  két vőlegények. – Amelyik a másikat levágja, az viszi
 9531    II,  V      |             másikat levágja, az viszi haza a menyasszonyt. Hát bizony
 9532    II,  V      |                  bizony csak az lett annak a vége, hogy a vitéz oroszlánkői
 9533    II,  V      |                    lett annak a vége, hogy a vitéz oroszlánkői Jakusich
 9534    II,  V      |          oroszlánkői Jakusich lemészárolta a szép nyalka Forgách Istvánt
 9535    II,  V      |                szép nyalka Forgách Istvánt a páros bajvívásban. Forgách
 9536    II,  V      |               bajvívásban. Forgách Istvánt a bajtársai szépen eltemették
 9537    II,  V      |             gyászos trombitaszó mellett. – A szép Katinka pedig felült
 9538    II,  V      |                  szép Katinka pedig felült a győzelmes oroszlánkői háta
 9539    II,  V      |            győzelmes oroszlánkői háta mögé a nyeregbe, s haza hagyta
 9540    II,  V      |                  négy leánya maradt… Ilyen a hűség a budetini ivadéknál.
 9541    II,  V      |               leánya maradt… Ilyen a hűség a budetini ivadéknál. Jaj
 9542    II,  V      |            ivadéknál. Jaj annak, aki abban a várban csak egyszer is meghál!
 9543    II,  V      |                   egyszer is meghál! Ragad a hitszegés, mint a fekete
 9544    II,  V      |                    Ragad a hitszegés, mint a fekete halál!~Szerencse,
 9545    II,  V      |                  Szerencse, hogy vége volt a pászmának: elfogyott a len
 9546    II,  V      |                volt a pászmának: elfogyott a len a guzsalyszárról, s
 9547    II,  V      |                 pászmának: elfogyott a len a guzsalyszárról, s új babát
 9548    II,  V      |              azonban még korán volt az idő a lefekvésre, azt is elmesélte
 9549    II,  V      |               Odajárdogált hozzá esténként a levente. A leányt mindig
 9550    II,  V      |                 hozzá esténként a levente. A leányt mindig a fonásnál
 9551    II,  V      |                   levente. A leányt mindig a fonásnál találta. Dicsekedett
 9552    II,  V      |                    lefonja az egy báb lent a rokkájáról. Egyszer aztán
 9553    II,  V      |                 próbára tette az Illésházy a kisasszonyt, ellopta a szeme
 9554    II,  V      |           Illésházy a kisasszonyt, ellopta a szeme láttára a ládája kulcsát.
 9555    II,  V      |                    ellopta a szeme láttára a ládája kulcsát. A kisasszony
 9556    II,  V      |                  láttára a ládája kulcsát. A kisasszony váltig követelte
 9557    II,  V      |                 hogy nincs az őnála, hanem a kisasszonynál van, majd
 9558    II,  V      |                    reggel felé. De biz azt a ládakulcsot hétfőtől kezdve
 9559    II,  V      |           szombatig mindig követelte rajta a kisasszony. Szombat napon
 9560    II,  V      |             Illésházy: „De galambom, ha te a ládakulcsodat nem találod,
 9561    II,  V      |                 hét alatt sem, mert én azt a kulcsot a te guzsalyod bábjába
 9562    II,  V      |                 sem, mert én azt a kulcsot a te guzsalyod bábjába dugtam
 9563    II,  V      |           megboldogult anyámtól hallám ezt a mondát. Ő ismerte is azt
 9564    II,  V      |                   mondát. Ő ismerte is azt a Szunyoghy Dorottyát. Az
 9565    II,  V      |                    volt, mint valamennyien a budetini lyányok: előttük-utánuk
 9566    II,  V      |                lyányok: előttük-utánuk jár a hívtelenség, mint az árnyék;
 9567    II,  V      |                  az árnyék; megcsalják még a szentet is, mikor imádkoznak
 9568    II,  V      |                       Arccal se fordulj te a budetini vár felé soha,
 9569    II,  V      |             magadra; mert ha megérdemelték a budetini lyányok a hitetlenség
 9570    II,  V      |           megérdemelték a budetini lyányok a hitetlenség koszorúját sorról
 9571    II,  V      |                 sorról sorra, van most egy a famíliájukból, aki mind
 9572    II,  V      |                     aki mind valamennyinek a koszorúját elveszi magának. –
 9573    II,  V      |              koszorúját elveszi magának. – A neve Ozmonda…~      ~Ha
 9574    II,  V      |                   éjszakáján kiverte volna a házából Ilonkát Magdolna
 9575    II,  V      |                   Ilonkát Magdolna asszony a medve lakta erdőbe, nem
 9576    II,  V      |                  bántást, mint hogy ezeket a meséket végighallgattatá
 9577    II,  V      |           asszonynak álmodni e regék miatt a budetini vár lakóiról! Kivált
 9578    II,  VI     |               holdvilágos este volt. Mikor a „kőkút”-nál bekanyarodik
 9579    II,  VI     |                bekanyarodik az út, ahol az a négy szomorúfűz áll, amik
 9580    II,  VI     |                   szép Katinka találkozott a maga Forgáchával végbúcsúvételre,
 9581    II,  VI     |               Forgáchával végbúcsúvételre, a kút csorgóján átvezető hídnál
 9582    II,  VI     |                 átvezető hídnál megtorpant a lova. Maga csak akkor tekintett
 9583    II,  VI     |           észrevette, hogy mitől ijedt meg a lova. – Egy fehér hölgyalak
 9584    II,  VI     |                   Ocskaynak nagyot dobbant a szíve – a rosszabbik szíve.
 9585    II,  VI     |                   nagyot dobbant a szíve – a rosszabbik szíve. Mindjárt
 9586    II,  VI     |                  kitalálta, hogy ki ott az a némber. Odalépett hozzá,
 9587    II,  VI     |               Ozmonda van-e itt? – suttogá a fehér alak. – Hát ugyan
 9588    II,  VI     |              megérkeztél!~Azzal odaszorítá a szívéhez Ocskay kezét mind
 9589    II,  VI     |                 szívéhez Ocskay kezét mind a két kezével.~– Itthon van
 9590    II,  VI     |               Addig egyedül leszünk magunk a várban.~Mint a forró sirokkó,
 9591    II,  VI     |              leszünk magunk a várban.~Mint a forró sirokkó, úgy fuvallt
 9592    II,  VI     |                    sirokkó, úgy fuvallt ez a szó a sötét alkonyatban „
 9593    II,  VI     |              sirokkó, úgy fuvallt ez a szó a sötét alkonyatban „Egyedül
 9594    II,  VI     |                alkonyatban „Egyedül magunk a várban.”~A hölgy rögtön
 9595    II,  VI     |                  Egyedül magunk a várban.”~A hölgy rögtön nevetni kezde
 9596    II,  VI     |                 hölgy rögtön nevetni kezde a szava után.~– Tudod, hogy
 9597    II,  VI     |                  befalaztatom magamat abba a fülkébe, amibe az öreg Gáspár
 9598    II,  VI     |              Gáspár úr bevakoltatta egykor a szép Katinkát, s aztán majd
 9599    II,  VI     |                 kell engem kivágnod, ahogy a deli Forgách kiásta a szép
 9600    II,  VI     |                ahogy a deli Forgách kiásta a szép Katinkáját. Mondd csak,
 9601    II,  VI     |                   elvittél volna magaddal, a nyeregbe ültetve?~A kérdésnél
 9602    II,  VI     |              magaddal, a nyeregbe ültetve?~A kérdésnél már ott volt a
 9603    II,  VI     |                   A kérdésnél már ott volt a hölgy jobb lábának a hegye
 9604    II,  VI     |                  volt a hölgy jobb lábának a hegye a kengyelben, s amint
 9605    II,  VI     |                 hölgy jobb lábának a hegye a kengyelben, s amint a lovag
 9606    II,  VI     |                hegye a kengyelben, s amint a lovag kezét kezei közt tartá:
 9607    II,  VI     |                tartá: nem is igen várta be a feleletet; alig biccentett
 9608    II,  VI     |              feleletet; alig biccentett az a fejével, már ő egy szökéssel
 9609    II,  VI     |                  egy szökéssel ott termett a lován a háta mögött.~– Ejh,
 9610    II,  VI     |              szökéssel ott termett a lován a háta mögött.~– Ejh, valaki
 9611    II,  VI     |                   ebben valami?~S átölelte a lovag derekát úgy, hogy
 9612    II,  VI     |                    lovag derekát úgy, hogy a hosszú szőke haja annak
 9613    II,  VI     |                    hosszú szőke haja annak a vállán omlott végig.~Úgy
 9614    II,  VI     |                 omlott végig.~Úgy haladtak a fűzfákkal szegélyezett úton
 9615    II,  VI     |                    szegélyezett úton egész a budetini várig.~Ocskay meg
 9616    II,  VI     |                    meg volt lepetve, mikor a várhoz közel értek. A kastély
 9617    II,  VI     |                mikor a várhoz közel értek. A kastély minden ablaka ki
 9618    II,  VI     |                 Látszik, hogy nincs itthon a gazda. Őalatta egész teletszaka
 9619    II,  VI     |                   cselédségnek, az is mind a szépéből válogatva. Híres
 9620    II,  VI     |           válogatva. Híres szakácsné főzte a vacsorát – pedig csak ők
 9621    II,  VI     |                   volna. – Ki tudja, kinek a pénzéből telt ki! Annyi
 9622    II,  VI     |                hozzá.~Csak ők ketten ültek a dúsan megrakott asztalnál.~
 9623    II,  VI     |                 beszéltek.~Tudva van, hogy a lépes méz édes, ha egy ember
 9624    II,  VI     |                   ember két pohárból issza a bort, megittasul; de ha
 9625    II,  VI     |                       Nem az öreget; hanem a pénzt.~– Ne legyen gondod
 9626    II,  VI     |                  pénzt.~– Ne legyen gondod a pénzre. Lesz, amennyi kell,
 9627    II,  VI     |                    vackalódjék el innen ez a sok cselédség!~Amint elhordták
 9628    II,  VI     |                   az ajtókat, s aztán abba a legbelső szobájába vezette
 9629    II,  VI     |                   is valakit; az ablaka is a kertre nyílik, s azon is
 9630    II,  VI     |                    vastábla van.~– Ülj ide a kerevetre mellém! – Aztán
 9631    II,  VI     |                    mellém! – Aztán add ide a török késedet!~Ocskay el
 9632    II,  VI     |                    mire kell Ozmondának az a hegyes, görbe kés.~A hölgy
 9633    II,  VI     |                    az a hegyes, görbe kés.~A hölgy az akkori divat szerinti
 9634    II,  VI     |               páncél vállfűzőt viselt, ami a női derekat feszesen összeszorította;
 9635    II,  VI     |                 halcsontnál. Ozmonda annak a késnek a hegyével végighasogatta
 9636    II,  VI     |                     Ozmonda annak a késnek a hegyével végighasogatta
 9637    II,  VI     |                    hegyével végighasogatta a vállfűző varrásait; s mikor
 9638    II,  VI     |                     s mikor azt lefejtette a testéről, akkor kitűnt,
 9639    II,  VI     |                 kettős vállfűző van rajta. A két réteg halcsont közé
 9640    II,  VI     |                halcsont közé vannak rejtve a levelek, amiket nem szabad
 9641    II,  VI     |                  meglátni idegen szemének. A három császári levél Ocskayhoz;
 9642    II,  VI     |                  az egyik az amnesztiáról, a másik a tábornoki kinevezésről,
 9643    II,  VI     |                   az amnesztiáról, a másik a tábornoki kinevezésről,
 9644    II,  VI     |                    tábornoki kinevezésről, a harmadik a húszezer tallérról
 9645    II,  VI     |                   kinevezésről, a harmadik a húszezer tallérról szóló.
 9646    II,  VI     |                szúrod őket ismét keresztül a török késeddel? – kérdezé
 9647    II,  VI     |                   feküdt Ocskay előtt mind a három azon a pihegő keblen,
 9648    II,  VI     |                    előtt mind a három azon a pihegő keblen, Schwechat
 9649    II,  VI     |              vétett neki annyit, mikor azt a három iratot odaszegezte
 9650    II,  VI     |                   iratot odaszegezte hozzá a török késével, mint ez a
 9651    II,  VI     |                   a török késével, mint ez a bársonykebel. – Miért is
 9652    II,  VI     |               tette meg?~Ott tartotta őket a kezében.~Az egyik kezében
 9653    II,  VI     |                 egyik kezében az iratokat, a másikban a sima vállat.~
 9654    II,  VI     |                    az iratokat, a másikban a sima vállat.~A vér agyának
 9655    II,  VI     |                    másikban a sima vállat.~A vér agyának tódult.~Új életpálya,
 9656    II,  VI     |           gazdagság állt előtte.~– Pálffy, a bán, maga beszélt a császárral
 9657    II,  VI     |                Pálffy, a bán, maga beszélt a császárral irántad – szólt
 9658    II,  VI     |            odakönyökölve Ocskay térdére. – A császár azt mondta, hogy
 9659    II,  VI     |                    új Ocskayt. – Ezt nekem a bán világosabban is megmagyarázta.
 9660    II,  VI     |                   szükséges, hogy legalább a saját ezreded áthozd. Az
 9661    II,  VI     |                 áthozd. Az pedig még nincs a markodban: Bercsényi tartja
 9662    II,  VI     |                     Bercsényi tartja rajta a kezét. Szükséges, hogy azt
 9663    II,  VI     |                minél előbb megkapd. Én ezt a tervet gondoltam ki a számodra.
 9664    II,  VI     |                  ezt a tervet gondoltam ki a számodra. Amint az öreg
 9665    II,  VI     |                     hogy fizesse ki belőle a katonáid hátralevő zsoldját,
 9666    II,  VI     |                  aztán küldje őket hozzád. A kuruc fővezért ez egészen
 9667    II,  VI     |                   küld az ezrede zsoldjára a vezérhez, akkor Ocskay nem
 9668    II,  VI     |                    Ocskay nem akar elfutni a vezértől, mert különben
 9669    II,  VI     |                    vezértől, mert különben a pénzzel együtt futna. –
 9670    II,  VI     |          megindulsz vele ellenséget látni. A bán olyan intézkedéseket
 9671    II,  VI     |                  intézkedéseket tesz, hogy a kurucaid észre sem veszik,
 9672    II,  VI     |                  nincsen menekülés, előáll a bán; tart nekik szép magyar
 9673    II,  VI     |            egyetértő kapitányok, hadnagyok a fülébe rágják a kurucnak
 9674    II,  VI     |                  hadnagyok a fülébe rágják a kurucnak a szép szót; aztán
 9675    II,  VI     |                   fülébe rágják a kurucnak a szép szót; aztán hoznak
 9676    II,  VI     |               muzsikaszó mellett úgy átáll a kuruc a királyi zászlóhoz,
 9677    II,  VI     |                  mellett úgy átáll a kuruc a királyi zászlóhoz, hogy
 9678    II,  VI     |            győzelem után amilyen réme volt a császári hadaknak Ocskay
 9679    II,  VI     |                olyan oltalma lesz aztán, s a Rákóczi mennykövéből lesz
 9680    II,  VI     |                  Rákóczi mennykövéből lesz a király lángpallosa. Egy
 9681    II,  VI     |                  ütközet, s te foglalod el a vén Heister helyét: s dicsőségedet
 9682    II,  VI     |                   világ!~Ocskay beletévedt a délibáb csalképeibe. Ki
 9683    II,  VI     |                 hagyta magát csalogattatni a szőke hajú alirumna által
 9684    II,  VI     |                  szőke hajú alirumna által a kísértetes pusztára, ahol
 9685    II,  VI     |                  kísértetes pusztára, ahol a gonosz lelkek elkapják a
 9686    II,  VI     |                   a gonosz lelkek elkapják a magában kóborlót.~Mikor
 9687    II,  VI     |                  fényes nevet fogok hagyni a fiaimra, amire büszkék lehetnek”,
 9688    II,  VI     |                    ember – folytatá tovább a csábító tündér. – Arról
 9689    II,  VI     |                  szólt elbámulva Ocskay.~– A legszebb birtok itt, a tót
 9690    II,  VI     |                     A legszebb birtok itt, a tót impériumban.~– De hisz
 9691    II,  VI     |                    és csapatok gyűjtésével a lázadók ügyét. Egész bűnlajstrom
 9692    II,  VI     |                    van összegyűjtve felőle a nádorispánnál. Rég megkapta
 9693    II,  VI     |              megkapta volna büntetését, ha a vára ily félreeső és nehezen
 9694    II,  VI     |         feleségvivés ürügye alatt bevitted a várába a fegyvereseidet.
 9695    II,  VI     |                    alatt bevitted a várába a fegyvereseidet. Így most
 9696    II,  VI     |                 most egy kézcsapással tied a vár is, a domínium is.~Ocskaynak
 9697    II,  VI     |                kézcsapással tied a vár is, a domínium is.~Ocskaynak nem
 9698    II,  VI     |                     arcának halálsápadása, a gyöngyöző veríték homlokán,
 9699    II,  VI     |                    közé fogva, megcsókolta a homlokát.~– Édes bolondos
 9700    II,  VI     |                Hogy töröd most magad azzal a gondolattal, hogy „Mit?
 9701    II,  VI     |                  alatt? Kiszolgáltassam őt a bécsieknek? Aki nekem és
 9702    II,  VI     |                   bécsieknek? Aki nekem és a pereputtyaimnak szállást
 9703    II,  VI     |        végigpusztítottad Morvát, Ausztriát a fejedelem parancsára: vétettek
 9704    II,  VI     |                    teneked valamit azoknak a váraknak a lakói, akiknek
 9705    II,  VI     |                 valamit azoknak a váraknak a lakói, akiknek a halináját
 9706    II,  VI     |                  váraknak a lakói, akiknek a halináját elvitted magaddal?
 9707    II,  VI     |                    elvitted magaddal? Azok a falusi parasztok, akiknek
 9708    II,  VI     |                  falusi parasztok, akiknek a teheneit csordaszámra elhajtattad?
 9709    II,  VI     |           csordaszámra elhajtattad? Égette a lelkedet talán az a tömérdek
 9710    II,  VI     |                 Égette a lelkedet talán az a tömérdek kincs, amit elhoztál
 9711    II,  VI     |                   hogy ezután nyugaton kel a nap, s keletnek áldozik
 9712    II,  VI     |             keletnek áldozik le. Az ethos, a morál ugyanaz marad, csak
 9713    II,  VI     |                  No hát, hogy csókolja meg a csóka a fiát?~Hiszen köztudomású
 9714    II,  VI     |                  hogy csókolja meg a csóka a fiát?~Hiszen köztudomású
 9715    II,  VI     |               Hiszen köztudomású dolog az.~A két keze két ujja hegyével
 9716    II,  VI     |                 két ujja hegyével megcsípi a két orcáját, s aztán úgy
 9717    II,  VI     |                   s aztán úgy csókolja meg a száját.~Ocskay e pillanatban
 9718    II,  VI     |                 rettentően felkacagott.~Ha a mennykő ütött volna be a
 9719    II,  VI     |                   a mennykő ütött volna be a házba, nem riasztotta volna
 9720    II,  VI     |                  fel úgy Ozmondát, mint ez a váratlan kacaj.~– Megőrültél?
 9721    II,  VI     |                   Ozmonda belemarkolt mind a két kezével a hajcsimbókjaiba,
 9722    II,  VI     |             belemarkolt mind a két kezével a hajcsimbókjaiba, s azoknál
 9723    II,  VI     |                azoknál fogva rázta dühösen a nevető fejét, s aztán leteperte
 9724    II,  VI     |            leteperte maga elé, s rátérdelt a mellére: „Kivallod, hogy
 9725    II,  VI     |                nevetsz?” Utoljára felkapta a török kést a markába. „Megmondod,
 9726    II,  VI     |             Utoljára felkapta a török kést a markába. „Megmondod, hogy
 9727    II,  VI     |                 nevetsz, vagy levágjam ezt a másik füledet is?”~– Vágd
 9728    II,  VI     |                 Ozmonda hízelkedésre fogta a mesterséget, felölelte ismét,
 9729    II,  VI     |               felölelte ismét, lesimogatta a szétkuszált hajfürtöket,
 9730    II,  VI     |                   úgy csalogatta ki belőle a titkát drága ígéretekkel,
 9731    II,  VI     |               gondolat volt.~Ha most ennek a dicsvágytól és szerelemtől
 9732    II,  VI     |              arcnak egyszer csak azt súgná a fülébe, hogy „Hiába csaltál
 9733    II,  VI     |               csaltál el osztrák hazájába, a feleségem pápistává lett
 9734    II,  VI     |                   torzulna el egyszerre ez a tündérlárva!~Ez volt igazán
 9735    II,  VI     |                tündérlárva!~Ez volt igazán a nevetni való! Ocskay azt
 9736    II,  VI     |                    megcsalni egyszerre, az a virtus! Meglopni a paradicsomi
 9737    II,  VI     |           egyszerre, az a virtus! Meglopni a paradicsomi vendégséget,
 9738    II,  VI     |                   kifizettetni az ördöggel a dáridó árát: ez a bölcsesség
 9739    II,  VI     |                 ördöggel a dáridó árát: ez a bölcsesség quintessentiája.~            ~–
 9740    II,  VI     |                kisfiacskám? – kérdé Ilonka a kisfiától, amint éjszaka
 9741    II,  VI     |                   kisfiától, amint éjszaka a gyermek az ágyban felsikoltott,
 9742    II,  VI     |                      Ilonka magához ölelte a gyermeket, és elaltatta.
 9743    II,  VII    |                                       VII. A „Rák fordulóban”~Csak negyednapra
 9744    II,  VII    |                negyednapra került elő maga a ház ura, Szunyoghy Gáspár
 9745    II,  VII    |                     Talán untad is magadat a házamnál? – vágott vissza
 9746    II,  VII    |                 gunyorral.~– Én nem, hanem a katonáim, akiknek szorgos
 9747    II,  VII    |                  katonáim, akiknek szorgos a hópénz.~– De ugyan minek
 9748    II,  VII    |                      De ugyan minek rontod a termetedet azzal, hogy nekem
 9749    II,  VII    |                     hogy eladtad te azokat a katonákat már, veleddel
 9750    II,  VII    |            katonákat már, veleddel együtt, a császárnak; ott fizetik
 9751    II,  VII    |                    ott fizetik már azoknak a hópénzét.~Ocskay elsápadt,
 9752    II,  VII    |                    Ocskay elsápadt, s azok a nagy szemei úgy villogtak
 9753    II,  VII    |                   hogy beálltál már szépen a császáriakhoz, generálissá
 9754    II,  VII    |               Ocskayval csak úgy kerengett a világ.~– No, de ne ijedj
 9755    II,  VII    |                  egyet füttyents nekik, ez a sok nemes úr a tót impériumból
 9756    II,  VII    |                   nekik, ez a sok nemes úr a tót impériumból mind itt
 9757    II,  VII    |                   és hivatalt osztogatnak: a hadaikat is mind felültetik,
 9758    II,  VII    |                  ahová viszed. – De hát ez a te dolgod. – Én nem megyek
 9759    II,  VII    |                       Itt vannak Lietaván, a feleségemmel.~– Azt bolondul
 9760    II,  VII    |                     hogy oda vitted; ahhoz a vén boszorkányhoz. A feleségedet
 9761    II,  VII    |                 ahhoz a vén boszorkányhoz. A feleségedet is meg fogja
 9762    II,  VII    |            mesterségre. Te bolond! Hisz ez a vén varázslónő azt is meg
 9763    II,  VII    |             hitethetsz el te többet semmit a feleségeddel, mert kiveti
 9764    II,  VII    |                   hogy kirúgtál! De hát ez a te bajod. – Hanem az ezüstödet
 9765    II,  VII    |             számoljunk, ha ráérsz. Itt van a pénzed.~Gáspár úr leoldotta
 9766    II,  VII    |                pénzed.~Gáspár úr leoldotta a dobasz tüszőt az oldaláról,
 9767    II,  VII    |                    az oldaláról, s kirázta a tartalmát az asztalra. Aztán
 9768    II,  VII    |                 végigszámlálta az asztalon a kétezer darab aranyat.~–
 9769    II,  VII    |                   hanem mielőtt besepernéd a tarsolyodba, előbb csináljunk
 9770    II,  VII    |           huszonkilenc napig voltam oda, s a te tíz embered azalatt is
 9771    II,  VII    |                    úr elkapart tíz aranyat a sorból.~– Hát te magad?
 9772    II,  VII    |                     Gáspár úr kezébe vette a fekete táblát meg krétát,
 9773    II,  VII    |                    meg krétát, éppen, mint a bécsi kocsmáros, mikor a
 9774    II,  VII    |                   a bécsi kocsmáros, mikor a vendége számláját készíti.~–
 9775    II,  VII    |                 készíti.~– Jó ebédet adott a menyemasszony?~– Jót.~–
 9776    II,  VII    |                  minden napra egy aranyat. A cigánynak is dukálna annyi.~–
 9777    II,  VII    |                  nem volt?~Ocskay már erre a kérdésre nagyon nevetett.
 9778    II,  VII    |                    Gáspár úr jegyzé: Ezért a vigasságért, tíz arany.~
 9779    II,  VII    |          nyolcvanöt arany. Az még leszállt a kölcsönösszegből.~– Sajnálom,
 9780    II,  VII    |           ezüstödet is el nem hoztad; mert a pénzt készen tartom érte.
 9781    II,  VII    |                  míg más okos rá nem teszi a medvetalpát. – No, most
 9782    II,  VII    |                most mehetsz főzni segíteni a menyemasszonyhoz.~Főztek
 9783    II,  VII    |           megrontására.~Sakkparti volt az: a legfurfangosabb, amit valaha
 9784    II,  VII    |                   izeneteket Blaskovichtól a fehér barát által. Az ezredét
 9785    II,  VII    |                  küldik hozzá. De egyúttal a határozott parancsot is,
 9786    II,  VII    |               minden rendes katonájával és a Felvidéken összegyűjtött
 9787    II,  VII    |        Garamszentgyörgynél Vak Bottyánnal. A régi antagonistáját rukkoltatták
 9788    II,  VII    |                hozzá. De Ocskay észrevette a „rochade”-ot, s ő is tett
 9789    II,  VII    |                    hogy ha Ocskay belemegy a kelepcébe, ő a kengyelben
 9790    II,  VII    |                    belemegy a kelepcébe, ő a kengyelben tartja a lábát,
 9791    II,  VII    |           kelepcébe, ő a kengyelben tartja a lábát, s úgy lavíroz, hogy
 9792    II,  VII    |                     s úgy lavíroz, hogy ha a kapca szorul, egy ugrással
 9793    II,  VII    |                Vöröskő-várott teremhessen, a Pálffyak erősségében. Ocskay
 9794    II,  VII    |                    hogy csak jöjjön bátran a maga két zászlójával az
 9795    II,  VII    |                     Az sem volt elég, hogy a vezér a maga seregét olyan
 9796    II,  VII    |                    volt elég, hogy a vezér a maga seregét olyan kelepcébe
 9797    II,  VII    |                  ahol az kénytelen lerakni a fegyvert, ez sem elég nyereség.
 9798    II,  VII    |                  elég nyereség. Rábiztatni a sereget, hogy fordítsa meg
 9799    II,  VII    |              veszedelmes kísérlet, mutatja a Bezerédy példája, hogy ezen
 9800    II,  VII    |                   úgy az ellenséghez, hogy a hívek ne tudjanak róla semmit,
 9801    II,  VII    |                átállni az ellentáborba: ez a tudomány, ez a nehéz feladat!
 9802    II,  VII    |            ellentáborba: ez a tudomány, ez a nehéz feladat! Sikerült.~
 9803    II,  VII    |          dandárával jött Ocskay László elé a Nyitra völgyén.~Budetin
 9804    II,  VII    |                  volt. Ocskay pénze bánta. A szomszéd megyék elégedetlen
 9805    II,  VII    |              bandériumok serege, s azoknak a közepén Pyber, a püspök.~–
 9806    II,  VII    |                   azoknak a közepén Pyber, a püspök.~– Vivát! Vivát! –
 9807    II,  VII    |                   Vivát! Vivát! – hangzott a szemközt jövők csoportjaiból. „
 9808    II,  VII    |              csoportjaiból. „Meg van kötve a béke! Szent a békesség!
 9809    II,  VII    |                    van kötve a béke! Szent a békesség! Vége a háborúnak!”~
 9810    II,  VII    |                     Szent a békesség! Vége a háborúnak!”~A nemesi hadak
 9811    II,  VII    |               békesség! Vége a háborúnak!”~A nemesi hadak közéelegyedtek
 9812    II,  VII    |                nemesi hadak közéelegyedtek a huszárlovasságnak, s nagy
 9813    II,  VII    |           örvendezéssel híresztelték, hogy a fegyverszünet meg van kötve:
 9814    II,  VII    |               fegyverszünet meg van kötve: a nagyhatalmak beavatkoztak:
 9815    II,  VII    |                 nagyhatalmak beavatkoztak: a fejedelem föltételei el
 9816    II,  VII    |                    fogadva.~Örült neki még a kuruc is. Bele voltak már
 9817    II,  VII    |                    Bele voltak már fáradva a háborúba. Ki mit óhajt,
 9818    II,  VII    |                  mit óhajt, hamar elhiszi.~A nagyobb ünnepélyesség okáért
 9819    II,  VII    |               nagyobb ünnepélyesség okáért a püspök ott a mezőn tábori
 9820    II,  VII    |          ünnepélyesség okáért a püspök ott a mezőn tábori misét tartott,
 9821    II,  VII    |                misét tartott, s megáldotta a csapatokat.~Azzal az egész
 9822    II,  VII    |               egész fegyveres tömeg átkelt a Nyitrán, s délre az elefánti
 9823    II,  VII    |            elefánti zárdához érkezett, ott a pálos szerzetesek derék
 9824    II,  VII    |                  mindenki torkig lakhatott a jóból.~A lakmározás alatt
 9825    II,  VII    |                  torkig lakhatott a jóból.~A lakmározás alatt elterjedt
 9826    II,  VII    |                 lakmározás alatt elterjedt a híre, hogy Pálffy bán hozza
 9827    II,  VII    |                   Pálffy bán hozza magával a fejedelem feleségét, mégpedig
 9828    II,  VII    |              fejedelem feleségét, mégpedig a kis fejedelemfiúkkal együtt,
 9829    II,  VII    |              hiszen olyan elhihető volt. – A múltkor is Ocskayt küldték
 9830    II,  VII    |                 múltkor is Ocskayt küldték a fejedelemnő elfogadására,
 9831    II,  VII    |                akkor Pozsony városába, fel a hatalmas várba, az ellenség
 9832    II,  VII    |                   ott fényesen fogadtatott a bán és a többi nagyhatalmas
 9833    II,  VII    |              fényesen fogadtatott a bán és a többi nagyhatalmas német
 9834    II,  VII    |                     Mikor indulót fúvatott a vezér, jó kedvvel ült mindenki
 9835    II,  VII    |                    jó kedvvel ült mindenki a lovára: nem ütközet lesz
 9836    II,  VII    |                    hanem lakodalmas menet.~A pereszlényi erdőben bukkant
 9837    II,  VII    |                 bukkant egymásra Ocskay és a bán serege.~Ocskay saját
 9838    II,  VII    |                 ezrede közepén vonult fel, a két szárnyat a nemesi hadak
 9839    II,  VII    |                 vonult fel, a két szárnyat a nemesi hadak képezték. Pálffy
 9840    II,  VII    |                  dán segédcsapatok egyike: a páncélos dragonyosok.~A
 9841    II,  VII    |                    a páncélos dragonyosok.~A hadirend felállítása mellett
 9842    II,  VII    |                  hogy az ő oldalcsapataik, a nemesi bandériumok szépen
 9843    II,  VII    |                   szépen elmaradoznak mind a két szárnyon, s azok helyett
 9844    II,  VII    |                   szárnyon, s azok helyett a császári lovasság nyomul
 9845    II,  VII    |                előre, félkörben átszorítva a közbeeső Ocskay-ezredet.~
 9846    II,  VII    |               Ocskay László előrevágtat, s a túlsó félről szemközt nyargal
 9847    II,  VII    |               kezeiket nyújtják egymásnak, a bán megöleli Ocskayt, és
 9848    II,  VII    |           megcsókolja az orcáját. És abban a pillanatban megharsannak
 9849    II,  VII    |                   pillanatban megharsannak a trombiták az erdőben, s
 9850    II,  VII    |               minden oldalról nyomul előre a császári lovasság, az Ocskay-ezredet
 9851    II,  VII    |                   moraja hallatszott; mint a tengerzúgás, mint a támadó
 9852    II,  VII    |                   mint a tengerzúgás, mint a támadó szél fuvallata a
 9853    II,  VII    |                    a támadó szél fuvallata a fák között. Az a két ölelkező,
 9854    II,  VII    |                 fuvallata a fák között. Az a két ölelkező, csókolózó
 9855    II,  VII    |                 arcvonalából egy közhuszár a gyepre, s odakiált Ocskayra:~–
 9856    II,  VII    |             füledet; ott leszek még, mikor a másikat is levágják!~Marci
 9857    II,  VII    |                   levágják!~Marci volt ez, a palóc legény, Tisza Gábor
 9858    II,  VII    |                 Tisza Gábor hajdani inasa: a pozsonyi rab, akit Ocskay
 9859    II,  VII    |                  pozsonyi rab, akit Ocskay a felesége óhajtására kiszabadított
 9860    II,  VII    |                   óhajtására kiszabadított a börtönből.~S nem volt elég,
 9861    II,  VII    |                gazdájára, hanem kirántotta a pisztolyát, s rásütötte
 9862    II,  VII    |               rásütötte az ölelkező párra. A kilőtt golyó előbb a bán
 9863    II,  VII    |                párra. A kilőtt golyó előbb a bán acélvértjét érte, s
 9864    II,  VII    |            páncélingét csörrenté meg: mind a kettő kapott a csókjából.
 9865    II,  VII    |                   meg: mind a kettő kapott a csókjából. Azzal megfordult
 9866    II,  VII    |                csókjából. Azzal megfordult a palóc legény, s odakiálta
 9867    II,  VII    |                  palóc legény, s odakiálta a társainak: „Csülökre, legények!”~
 9868    II,  VII    |                   Jávorka százada volt.~Ez a fiatal diák patvarkodott
 9869    II,  VII    |                 azt lehetett hinni, hogy ő a kurucok között a legelégedetlenebb:
 9870    II,  VII    |                    hogy ő a kurucok között a legelégedetlenebb: benne
 9871    II,  VII    |               legtöbb bizalma. Nem ismerte a fiút. A szatír alak egy
 9872    II,  VII    |               bizalma. Nem ismerte a fiút. A szatír alak egy mesebeli
 9873    II,  VII    |                  az ifjú hadnagy, kirántva a kardját, s tüzet adatott
 9874    II,  VII    |                   kardját, s tüzet adatott a századával az útját elálló
 9875    II,  VII    |                   meg volt rettenve. Attól a meggyalázó kiáltástól, s
 9876    II,  VII    |                   meggyalázó kiáltástól, s a rákövetkezett kudarctól:
 9877    II,  VII    |           ezredének egy része elhagyta. Ez a balvégzet!~A bán is fel
 9878    II,  VII    |                  elhagyta. Ez a balvégzet!~A bán is fel volt indulva.~–
 9879    II,  VII    |              indulva.~– Utána kell rohanni a futamodóknak! – parancsolá
 9880    II,  VII    |                  össze kell vágni. Aki azt a szószátyárt élve elfogja,
 9881    II,  VII    |                  élve elfogja, ötven arany a jutalma.~Erre Eszterházy
 9882    II,  VII    |               Jávorka csapatjának, akiknek a menekülését jelezte a felvert
 9883    II,  VII    |              akiknek a menekülését jelezte a felvert porfelleg: azok
 9884    II,  VII    |                    felvert porfelleg: azok a Fehér-hegyek felé tartottak.~
 9885    II,  VII    |                 volt neki része. Hát mikor a Spinnerin am Kreuznál megszorította
 9886    II,  VII    |                     Úgy tudott futni, mint a róka, zegzug iramodással
 9887    II,  VII    |                 valahol. Egy falu mellett. A kertek alatt, szőlőgarádok
 9888    II,  VII    |                    szép csendesen lekerült a Nyitrához, átúsztatott rajta,
 9889    II,  VII    |                  csapat pedig vágtatott be a faluba. A túlsó végén ugyanannak
 9890    II,  VII    |               pedig vágtatott be a faluba. A túlsó végén ugyanannak a
 9891    II,  VII    |                   A túlsó végén ugyanannak a falunak éppen akkor jött
 9892    II,  VII    |                 szemközt Blaskovich István a maga három századával, hogy
 9893    II,  VII    |                 hogy Ocskayval egyesüljön.~A labancok azt hitték, hogy
 9894    II,  VII    |                    vitték, hogy itt vannak a szökevények.~Ocskayt majd
 9895    II,  VII    |                  szökevények.~Ocskayt majd a guta ütötte meg mérgében,
 9896    II,  VII    |                    hogy ugyan leaprították a többit.~– Hisz ezek nem
 9897    II,  VII    |      Blaskovichéból. Ti szétvertétek nekem a leghűségesebb három századomat,
 9898    II,  VII    |                árulókat.~(Már „áruló” volt a nevük előtte!)~Biz ez egy
 9899    II,  VII    |                   fatális félreértés volt. A kezdet rosszul indult meg.
 9900    II,  VII    |                  több hétszáz emberénél. – A félsiker egyenlő az egész
 9901    II,  VII    |                  az egész felsüléssel.~Azt a hétszáz embert rögtön feleskették
 9902    II,  VII    |                  embert rögtön feleskették a császár hűségére. Aznap
 9903    II,  VII    |                észrevette Pálffy bán arcán a kedvetlenséget –, mindent
 9904    II,  VII    |                minden irányban megindítjuk a csapatainkat, felhasználni
 9905    II,  VII    |                 időt, amíg nem tudja senki a beállt fordulatot. A vármegyei
 9906    II,  VII    |                 senki a beállt fordulatot. A vármegyei hadak az én parancsolataimmal
 9907    II,  VII    |               ejtik, ha meg nem esküdnének a király hűségére. Én magam
 9908    II,  VII    |                   hűségére. Én magam pedig a saját ezredemmel és a kegyelmességed
 9909    II,  VII    |                pedig a saját ezredemmel és a kegyelmességed által rám
 9910    II,  VII    |                    én fogom el őtet. Ezzel a fogással pedig ki lesz húzva
 9911    II,  VII    |               fogással pedig ki lesz húzva a kurucságnak a sárkányfoga.
 9912    II,  VII    |                   lesz húzva a kurucságnak a sárkányfoga. Vak Bottyán
 9913    II,  VII    |                kézre keríthetjük. Mit szól a plánumomhoz, kegyelmes bán
 9914    II,  VII    |                   egy kis sorkamorkája van a dolognak. Arra, hogy kegyelmed
 9915    II,  VII    |             dolognak. Arra, hogy kegyelmed a saját ezrede mellett még
 9916    II,  VII    |               mosollyal vonta elő kebléből a pergament, amelyre vezérőrnagyi
 9917    II,  VII    |         vezérőrnagyi kinevezése volt írva, a császár neve és pecsétje
 9918    II,  VII    |                   írást nagyon jól – mondá a bán –, hiszen én küldtem
 9919    II,  VII    |                      hiszen én küldtem azt a grófnő által kegyelmednek,
 9920    II,  VII    |              viszont tudni fogja azt, hogy a császári hadsereg szervezésében
 9921    II,  VII    |             formalitások vannak, amik alól a császár sem menthet föl
 9922    II,  VII    |                    menthet föl senkit. Ezt a kinevezést előbb a Hofkriegsverwaltungnak
 9923    II,  VII    |                     Ezt a kinevezést előbb a Hofkriegsverwaltungnak kell
 9924    II,  VII    |                kell contrasignálni, azután a Hofkriegscommandóhoz exequatur
 9925    II,  VII    |               történik, addig kegyelmed se a titulusát nem viselheti,
 9926    II,  VII    |                titulusát nem viselheti, se a gázsiját fel nem veheti,
 9927    II,  VII    |                Kegyelmed maga még az éjjel a saját ezredét a rác portyákkal (
 9928    II,  VII    |                   az éjjel a saját ezredét a rác portyákkal (azokat viheti
 9929    II,  VII    |               nevezetes hőstettek legyenek a kegyelmed rovására feljegyezve.
 9930    II,  VII    |              elfogni, majd én magam megyek a császári ezredekkel.~Ocskay
 9931    II,  VII    |                 fanyar képet csinált ehhez a megoldáshoz. Mind a bosszút,
 9932    II,  VII    |                  ehhez a megoldáshoz. Mind a bosszút, mind a dicsőséget
 9933    II,  VII    |          megoldáshoz. Mind a bosszút, mind a dicsőséget elveszi előle
 9934    II,  VII    |                   marad az elejtett vadnak a csontja.~Pálffy észrevette
 9935    II,  VII    |                 csontja.~Pálffy észrevette a rossz hatást, s rajta volt,
 9936    II,  VII    |                   adjon hozzá.~– Ami pedig a kegyelmed saját dolgát illeti,
 9937    II,  VII    |             kegyelmed maga felmegy Bécsbe, a megerősíttetését szorgalmazni.~–
 9938    II,  VII    |                   Ocskaynak az ő álmai.)~– A császár várja kegyelmedet,
 9939    II,  VII    |               jóindulatát, mellyel Ocskay, a legyőzhetlen hős iránt viseltetik.
 9940    II,  VII    |                    aranylánccal együtt jár a birodalmi lovag cím; azontúl
 9941    II,  VII    |             kegyelmed „Ritter von”-t írhat a neve elé, s megkövetelheti,
 9942    II,  VII    |                    is okvetlenül szükséges a kegyelmed Bécsbe menetele:
 9943    II,  VII    |             utalványozott összeget egyedül a Hofkriegskassa quaestora
 9944    II,  VII    |                    fizetheti ki, és csupán a kegyelmed kezeibe. – Ezért
 9945    II,  VII    |                    ha kegyelmed, amint azt a három váracskát kézre kerítette:
 9946    II,  VIII   |                                 VIII. Akik a holdra esküsznek~Jávorka
 9947    II,  VIII   |              zergefalka, húzta össze magát a Nyitra-parti topolyafaerdők
 9948    II,  VIII   |                sötétjében.~Az elkeseredés, a szégyen, a rémület szótalanná
 9949    II,  VIII   |                    elkeseredés, a szégyen, a rémület szótalanná tett
 9950    II,  VIII   |              Jávorka maradt leghátul; neki a legnagyobb terhe volt: a
 9951    II,  VIII   |                   a legnagyobb terhe volt: a százada pénztárát hozta
 9952    II,  VIII   |                 pénztárát hozta magával, s a sok libertas keveset ért,
 9953    II,  VIII   |                    pajtások – szól ledobva a nyergéből a pénzeszsákot –,
 9954    II,  VIII   |                   szól ledobva a nyergéből a pénzeszsákot –, itt az utolsó
 9955    II,  VIII   |              ahányan vagytok.~Megosztoztak a lénungon.~– És most azután –
 9956    II,  VIII   |                    rótákra szétszakadozva, a világ minden része felé,
 9957    II,  VIII   |              adjátok, hogy Ocskay elárulta a hazáját! Kaput ne nyissatok
 9958    II,  VIII   |                   amerre lát; mert itt jön a pribék, s bizony elfogja
 9959    II,  VIII   |                   pribék, s bizony elfogja a vezért, ha fél napot késik:
 9960    II,  VIII   |             énvelem ki akar „itt” maradni?~A kurucok egymásra néztek:
 9961    II,  VIII   |                    pokolba megy, mindenütt a sarkához közel furakodni,
 9962    II,  VIII   |                menni, mint az árnyék, mint a rossz lelkiismeret. Kinek
 9963    II,  VIII   |                  akar lenni, számot vessen a lelkével. Aki nem ijed meg
 9964    II,  VIII   |                 kész az erdőn makkot enni, a mocsárban sulymot enni,
 9965    II,  VIII   |                    sárban, fagyban ágyazni a feje alját: az ám jöjjön
 9966    II,  VIII   |               jöjjön velem. – Aztán akinek a nyelve ráfordul mindenféle
 9967    II,  VIII   |                tüzes vasakkal sütögetik is a bőrét, egy szót ki ne adjon:
 9968    II,  VIII   |                  már csak hárman léptek ki a csoportból. Sok kívánság
 9969    II,  VIII   |                   Sok kívánság volt az.~Az a három volt: Beleznay, Bornemisza
 9970    II,  VIII   |             Bornemisza és Rácz Miska.~Mind a három névnek tűzvilága van.
 9971    II,  VIII   |                   tűzvilága van. Lángolnak a betűk, ahová a krónika beírta.~–
 9972    II,  VIII   |                   Lángolnak a betűk, ahová a krónika beírta.~– Mi veled
 9973    II,  VIII   |                  megyünk, veled teszünk.~– A többit majd megtalálom én,
 9974    II,  VIII   |                    rá. No, most szerteszét a rossz hírrel, halálmadarak!
 9975    II,  VIII   |               Meghal ezért Ocskay László!”~A menekült kurucok szétrobogtak
 9976    II,  VIII   |              menekült kurucok szétrobogtak a csalitban, csak a négy hadnagy
 9977    II,  VIII   |             szétrobogtak a csalitban, csak a négy hadnagy maradt hátra.~–
 9978    II,  VIII   |              patrónusunk van még az égben. A hold. Nézzétek, éppen ott
 9979    II,  VIII   |                     éppen ott jön föl most a hegyek mögül. Ez a szövetségesünk;
 9980    II,  VIII   |                    most a hegyek mögül. Ez a szövetségesünk; az éjszaka
 9981    II,  VIII   |                  az éjszaka megvilágítója, a tolvajok, a haramiák kalauzolója.
 9982    II,  VIII   |                 megvilágítója, a tolvajok, a haramiák kalauzolója. Üdvözlégy,
 9983    II,  VIII   |             Tolvaja az égnek, aki meglopod a napot, s felszívod a tengert,
 9984    II,  VIII   |              meglopod a napot, s felszívod a tengert, aki elveszed az
 9985    II,  VIII   |             tengert, aki elveszed az eszét a beléd nézőnek, s torokgyíkot
 9986    II,  VIII   |                     ahogy fel tudod szívni a föld méhébül a rossz ködöket,
 9987    II,  VIII   |                tudod szívni a föld méhébül a rossz ködöket, s pestisül
 9988    II,  VIII   |                    egymásnak fogadtunk. Ki a karddal! Fektessük egymásra
 9989    II,  VIII   |               keresztbe. Én – mondja ki-ki a nevét! – esküszöm a minden
 9990    II,  VIII   |                  ki-ki a nevét! – esküszöm a minden varázslatok bűbájos
 9991    II,  VIII   |           varázslatok bűbájos planétájára, a holdra, hogy annak, aki
 9992    II,  VIII   |                hogy annak, aki ma elárulta a hazáját – nevét ki ne mondja
 9993    II,  VIII   |               hazáját – nevét ki ne mondja a szánk –, lelkemnek, testemnek
 9994    II,  VIII   |                    vas engem úgy segéljen!~A négy ifjú, e fanatikus eskü
 9995    II,  VIII   |                fanatikus eskü után, miként a hetumogerek hajdan, a magyarok
 9996    II,  VIII   |               miként a hetumogerek hajdan, a magyarok ősvezérei, megszúrta
 9997    II,  VIII   |              magyarok ősvezérei, megszúrta a karját, s egy közös tülökbe
 9998    II,  VIII   |                    közös tülökbe csurgatva a vérét, úgy pecsételé meg
 9999    II,  VIII   |                   vérét, úgy pecsételé meg a kemény szövetséget.~– És
10000    II,  VIII   |                   tudja meg ki-ki, hogy mi a tennivalója – monda Jávorka