bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

11501    II,  XIV    |                  alig eresztett el belőle. A kegyelmed ezredének alig
11502    II,  XIV    |                  ezredének alig maradt meg a fele.~Ocskay goromba, nyers
11503    II,  XIV    |              goromba, nyers dölyffel ütött a tarsolyára, ahol csörgött
11504    II,  XIV    |                  korpára ebet!”~Ejh, azért a szóért de megharagudott
11505    II,  XIV    |                     toldá oda, csipkedőleg a rác vezérhez fordulva.~–
11506    II,  XIV    |                   is feketére volt mázolva a pofájuk, mint holmi füstfaragóké.~
11507    II,  XIV    |        füstfaragóké.~Ocskayt megakasztá ez a szó: feketére mázolt ábrázatú
11508    II,  XIV    |                  Egyet elnyomtunk közülök; a lova elesett vele, a többi
11509    II,  XIV    |              közülök; a lova elesett vele, a többi elszelelt, usgye,
11510    II,  XIV    |                    egy kicsit megmosdatták a Dunánál, hogy rá lehessen
11511    II,  XIV    |                   hogy rá lehessen ismerni a képes feléről.~A veres köpönyegesek
11512    II,  XIV    |                   ismerni a képes feléről.~A veres köpönyegesek ököllel
11513    II,  XIV    |                 combig érő úszónadrágforma a feszes lábszáröltöny fölé
11514    II,  XIV    |                fölé húzva).~Mikor odaértek a fogollyal Ocskay elé, a
11515    II,  XIV    |                    a fogollyal Ocskay elé, a legény egyszerre felkapta
11516    II,  XIV    |                  legény egyszerre felkapta a fejét, amit eddig lesütve
11517    II,  XIV    |                Ocskay ráismert.~Ez volt az a bizonyos „Marci”.~A Tisza
11518    II,  XIV    |                volt az a bizonyos „Marci”.~A Tisza Gábor hajdani inasa.
11519    II,  XIV    |                Gábor hajdani inasa. Tanúja a csúfos büntetésnek, amivel
11520    II,  XIV    |           meggyalázták – utolsó tanúja! Az a pozsonyi fogoly, akit ő
11521    II,  XIV    |                    pozsonyi fogoly, akit ő a felesége könnyező szemeiért
11522    II,  XIV    |                 nélkül ott rohadna most is a feledés vermében. Ugyanaz
11523    II,  XIV    |                  feledés vermében. Ugyanaz a katona, aki rákiáltott,
11524    II,  XIV    |           pisztolyát rásüté. – Talán éppen a bécsi lázítók egyike, aki
11525    II,  XIV    |                  bécsi lázítók egyike, aki a szörnyeteg hadat ellene
11526    II,  XIV    |           szörnyeteg hadat ellene csődíté.~A fogoly kuruc dacosan emelé
11527    II,  XIV    |                    kuruc dacosan emelé fel a fejét előtte, s amint Ocskaynak
11528    II,  XIV    |            elnevette magát kegyetlenül. Ez a nevetés oly vérig bosszantó,
11529    II,  XIV    |           indulatainak, kirántá pisztolyát a nyeregkápa mellől, s a nevető
11530    II,  XIV    |          pisztolyát a nyeregkápa mellől, s a nevető alakot egy lövéssel
11531    II,  XIV    |                    lövéssel halottá tette.~A körülálló rácok elszörnyedtek
11532    II,  XIV    |                 handzsárt rántott, s annak a lapjával ütött az Ocskay
11533    II,  XIV    |                 orrára, s leszidta dühösen a kuruc vezért.~– Cudarság!
11534    II,  XIV    |                 Megölni egy embert, akinek a keze meg van kötözve. Rác
11535    II,  XIV    |               pogány török teszi, annak is a söpredéke. Pfúj az ilyen
11536    II,  XIV    |              vezérre! – Foglyot gyilkolni! A rácoktól elfogott szegény
11537    II,  XIV    |              Szégyen gyalázat! S még ennek a nyakába akasztják az aranyláncot!
11538    II,  XIV    |                    az aranyláncot! Menjünk a haditörvényszék elé! Hozzátok
11539    II,  XIV    |       haditörvényszék elé! Hozzátok utánam a meggyilkolt foglyot, így
11540    II,  XIV    |                   volt, hogy magával hozta a két escadron dragonyost,
11541    II,  XIV    |             különben még lerántották volna a lováról a dühbe hozott rácok.~
11542    II,  XIV    |                lerántották volna a lováról a dühbe hozott rácok.~Ő pedig
11543    II,  XIV    |                  tette magát, úgy ment fel a várba, ahol Heister lakott.
11544    II,  XIV    |                   feljelentené Tököli uram a fővezérségnél ezt a semmiséget,
11545    II,  XIV    |                   uram a fővezérségnél ezt a semmiséget, hát hiszen majd
11546    II,  XIV    |                    bánnak, hogy ez volt az a fickó, aki közénk lőtt,
11547    II,  XIV    |                   az egész dolog.~Hanem az a baj volt ezúttal, hogy Pálffy
11548    II,  XIV    |                    volt Pozsonyban: az túl a Vágon járt. Mikor Ocskay
11549    II,  XIV    |                     Mikor Ocskay benyitott a haditanács termébe, egy
11550    II,  XIV    |                  ráismert az arcképe után, a többivel ez ideig csak a
11551    II,  XIV    |                   a többivel ez ideig csak a csatamezőn találkozott,
11552    II,  XIV    |                  olyanformán húzta széjjel a két szájszegletét, mintha
11553    II,  XIV    |                   mosolyogna, s odadörmögé a szakállába (neki még volt!): „
11554    II,  XIV    |                   jön kegyelmed, együtt ül a haditanács.~Ocskay azt hitte,
11555    II,  XIV    |                üres széket, annak megfogta a támláját, s előrehúzta azzal
11556    II,  XIV    |               támláját, s előrehúzta azzal a szándékkal, hogy majd leteszi
11557    II,  XIV    |                    katona sem! – kiabáltak a többi tisztek is, kirúgva
11558    II,  XIV    |             tisztek is, kirúgva maguk alul a székeiket. – Ez infámia!~
11559    II,  XIV    |                    nyugodt szavai hatottak a társaságra.~– Üljenek helyeikre
11560    II,  XIV    |                kegyelmetek! – inte Heister a főtiszt uraknak. – Ha Ocskay
11561    II,  XIV    |             tábornok úr azt mondja, hogy ő a hadifogoly megölése által
11562    II,  XIV    |                    tanulja meg, hogy mikor a feldmarschallja beszél,
11563    II,  XIV    |                 beszél, olyankor ne vágjon a szavába!~Mindenkit meglepett,
11564    II,  XIV    |                   de Ocskayt legjobban, ez a nem várt pártul fogás a
11565    II,  XIV    |                    a nem várt pártul fogás a fővezér részéről. Heister
11566    II,  XIV    |                  nem volt az az ember, aki a haditörvényszék előtt a
11567    II,  XIV    |                    a haditörvényszék előtt a vádlottakat kisegítse a
11568    II,  XIV    |                    a vádlottakat kisegítse a hínárból; s Ocskaynak még
11569    II,  XIV    |               kevés érdeme volt arra, hogy a magas úr rokonszenvét bírhassa.~–
11570    II,  XIV    |               tábornok urat jól – folytatá a pártfogói védelmet a fővezér. –
11571    II,  XIV    |              folytatá a pártfogói védelmet a fővezér. – Tudom, hogy az
11572    II,  XIV    |                    Amidőn hűséget esküdött a császárnak, azt meg is tartja.
11573    II,  XIV    |             császárnak, azt meg is tartja. A császár iránti hűségből
11574    II,  XIV    |                iránti hűségből lőtte agyon a fogoly kurucot; nemde így
11575    II,  XIV    |                 kegyelmetek? Mit csörömpöl a kardjával, Ritschán tábornok
11576    II,  XIV    |                 nem fog visszariadni attól a nehéz feladattól, amit kegyelmed
11577    II,  XIV    |                    úr?~Ez annyi volt, mint a kevélység démonának feltenni
11578    II,  XIV    |               kevélység démonának feltenni a koronát a fejére.~Ocskay
11579    II,  XIV    |               démonának feltenni a koronát a fejére.~Ocskay el hagyta
11580    II,  XIV    |            szavamra fogadom, hogy nincs az a veszély, amitől visszarettenjek!
11581    II,  XIV    |                 visszarettenjek! Küldjenek a legelátkozottabb helyre,
11582    II,  XIV    |                   megragadta Ocskaynak azt a kezét, amit esküvésre akart
11583    II,  XIV    |            felemelni, de Ocskay kirántotta a kezét, s magasra emelte
11584    II,  XIV    |                katona! Nem kérdi elébb, mi a feladat, amit rábíznak.
11585    II,  XIV    |                  szavak alatt; – ő volt az a válogatós katona, akinek
11586    II,  XIV    |                válogatós katona, akinek ez a példálózás szólt. Le is
11587    II,  XIV    |         szánalommal és keserűséggel nézett a szeme közé.~– Pedig hát
11588    II,  XIV    |                    szeme közé.~– Pedig hát a feladat nem kivihetetlen –
11589    II,  XIV    |                hozzá, akinek nem olvadozik a szíve. – Üljön le kegyelmed,
11590    II,  XIV    |                tábornok úr, s vegyen részt a haditanácsban, éppen az
11591    II,  XIV    |                 igazítá oda Ocskay számára a támlásszéket, s jó nagy
11592    II,  XIV    |                    neki, hogy szétvethesse a lábait. Ő maga az arcát
11593    II,  XIV    |                  urak előtt már elmondtam, a most érkezett tábornok úr
11594    II,  XIV    |              kedvéért még egyszer elmondom a hadjárat ez idő szerinti
11595    II,  XIV    |            operációi jelenleg nagyobbrészt a Dunántúlra szorítkoznak.
11596    II,  XIV    |                     Ebből az országrészből a császári seregeket kiverni,
11597    II,  XIV    |                    Meg kell vallanom, hogy a kuruc vezérek újabb hadviselési
11598    II,  XIV    |                    azt teszik, hogy amerre a mi seregünk előrehalad,
11599    II,  XIV    |              szereztem ilyen tapasztalatot a magam kárával: egész Veszprémig
11600    II,  XIV    |                    valaki kergetett volna: a kurucok nem hagytak körülöttem
11601    II,  XIV    |               háztetőt. Most aztán itt jön a tél. Nekünk mindenütt a
11602    II,  XIV    |                    a tél. Nekünk mindenütt a Duna átjáratait kell őriznünk,
11603    II,  XIV    |          átjáratait kell őriznünk, hogy ha a jég beáll, vagy Komáromot,
11604    II,  XIV    |             lephessék. Rákóczinak pedig az a szándéka, hogy amíg a császári
11605    II,  XIV    |                   az a szándéka, hogy amíg a császári hadsereget a Dunántúl
11606    II,  XIV    |                 amíg a császári hadsereget a Dunántúl és Erdélyben foglalkoztatja,
11607    II,  XIV    |                  új hadsereget gyűjt össze a bányavárosokban és azoknak
11608    II,  XIV    |                 bányavárosokban és azoknak a környékén, s evégből szét
11609    II,  XIV    |               evégből szét vannak küldözve a hadfogadó alvezérei, kinek-kinek
11610    II,  XIV    |                hogy mely városban üsse fel a téli szállását; ahonnan
11611    II,  XIV    |           összeröffennek majd Egerbe, ahol a fejedelem maga vár reájuk.
11612    II,  XIV    |           fejedelem maga vár reájuk. Ennek a hadsereggyűjtésnek a megakadályozása
11613    II,  XIV    |                 Ennek a hadsereggyűjtésnek a megakadályozása azon feladat,
11614    II,  XIV    |                 valami nagy szóra nyitotta a száját. Azonban Heister
11615    II,  XIV    |                 kételkedem rajta, hogy ezt a feladatot, amit most már
11616    II,  XIV    |              rendelkezése alá bocsáttatni: a saját ezredén kívül még
11617    II,  XIV    |                 saját ezredén kívül még az a dragonyoszászlóalj is, amelyet
11618    II,  XIV    |                 Bécsből magával hozott, és a Tököli harámbasa vezérlette
11619    II,  XIV    |             csapatok. Azonkívül akiket még a császár meghatalmazásából
11620    II,  XIV    |                   arca. Csak az ütötte meg a fülét, hogy ő most egyszerre
11621    II,  XIV    |                   fel! Amint körülhordozta a tekintetét a mindenünnen
11622    II,  XIV    |                 körülhordozta a tekintetét a mindenünnen feléje fordított
11623    II,  XIV    |                    hallgassa meg kegyelmed a feladatát – folytatá a fővezér. –
11624    II,  XIV    |           kegyelmed a feladatát – folytatá a fővezér. – Ezzel a dandárral
11625    II,  XIV    |                folytatá a fővezér. – Ezzel a dandárral rögtön útnak indul
11626    II,  XIV    |               rögtön útnak indul kegyelmed a körülírt vidék felé, s mindazon
11627    II,  XIV    |                   mindazon városokat, amik a kurucok téli szállásaiul
11628    II,  XIV    |                kastélyt épen nem hágy, ami a kurucnak szállást adhasson
11629    II,  XIV    |                 Hogy elenyészett egyszerre a dicsőség aranyozta mosolygás
11630    II,  XIV    |                    Hogy váltotta fel rajta a halálsápadás Hippokratész-lárvája
11631    II,  XIV    |          halálsápadás Hippokratész-lárvája a hiú kérkedést ennél a szónál. –
11632    II,  XIV    | Hippokratész-lárvája a hiú kérkedést ennél a szónál. – A halálítélet
11633    II,  XIV    |                kérkedést ennél a szónál. – A halálítélet nem hangzott
11634    II,  XIV    |                  csodái meredeztek feléje. A testét vesztett lélek, az
11635    II,  XIV    |                    láthatja így maga előtt a túlvilági araeopagot, az
11636    II,  XIV    |                   valamennyi magyar várost a környékén tíz mérföldnyire!~
11637    II,  XIV    |                   mérföldnyire!~Ez volt az a feladat, amit visszautasított
11638    II,  XIV    |                   De te nem mondhatod! Te! A Rákóczi villáma. Ha bérbe
11639    II,  XIV    |                  hadvezető fölé emelte! Ez a küldetés volt neki szánva!~
11640    II,  XIV    |               Leboruljon előtte? Átkarolja a térdeit? Megragadja a kezét
11641    II,  XIV    |            Átkarolja a térdeit? Megragadja a kezét és csókjaival elhalmozza,
11642    II,  XIV    |               anyám háza, s benne lakik az a jó teremtés, aki nekem annyi
11643    II,  XIV    |                 bevehetlen várakat, állíts a legfélelmesebb ellenséggel
11644    II,  XIV    |                Vagy pedig letépje nyakából a tábornoki szalagot és az
11645    II,  XIV    |                asztalra, s aztán odatartsa a két kezét, hogy verjék békóba,
11646    II,  XIV    |             mozdulatnak nem volt ura, ezek a ránéző arcok álomhalottá
11647    II,  XIV    |                  rábíztak. Ilyen énelőttem a mustrája az igazi katonának.~
11648    II,  XIV    |              megjelenő könnycsepp elárulja a kínt, ami szívét összefacsarja,
11649    II,  XIV    |                   fog rá felhangzani, s ez a hahota lesz halálítélete,
11650    II,  XIV    |                 lesz halálítélete, ez lesz a temetése! Felállt a székéről,
11651    II,  XIV    |                   lesz a temetése! Felállt a székéről, s száraz, kemény
11652    II,  XIV    |                 vagy elszörnyedés hangzott a zűrzavaros mormogásban,
11653    II,  XIV    |                   értheté meg Ocskay: „Vas a szíved.” – Voltak, akik
11654    II,  XIV    |               üdvözölték.~Azután elhagyták a termet a tábornokok; Ocskayt
11655    II,  XIV    |                  Azután elhagyták a termet a tábornokok; Ocskayt visszatartá
11656    II,  XIV    |                    hol kezdje, hol végezze a rábízott munkát! Rettenetes
11657    II,  XIV    |              készen volt, akkor megszorítá a kezét, és elbocsátá maga
11658    II,  XIV    |                   előtte.~Hogy talált haza a szállására Ocskay, azt maga
11659    II,  XIV    |                   Künn tiszta idő volt, de a lelkében volt a köd.~Gépileg
11660    II,  XIV    |                   volt, de a lelkében volt a köd.~Gépileg végezte a teendőit. –
11661    II,  XIV    |                volt a köd.~Gépileg végezte a teendőit. – Menni kell nagy
11662    II,  XIV    |                   Ausztriában kell letenni a remeket; hanem itthon, Magyarországon:
11663    II,  XIV    |                 itthon, Magyarországon: ez a kis különbség!~Azért csak
11664    II,  XIV    |              mindig maga szokta megtölteni a pisztolyait, a karabélyát:
11665    II,  XIV    |                  megtölteni a pisztolyait, a karabélyát: azt nem bízza
11666    II,  XIV    |                kellett tölteni; ez volt az a végzetes cső, mely a hű
11667    II,  XIV    |                    az a végzetes cső, mely a hű cseléd életét kioltá. –
11668    II,  XIV    |                  Hogy visszafecskendett rá a vére! A lelkéig égette magát.
11669    II,  XIV    |               visszafecskendett rá a vére! A lelkéig égette magát. Mikor
11670    II,  XIV    |                  égette magát. Mikor annak a haláladó csőnek a sötét
11671    II,  XIV    |                    annak a haláladó csőnek a sötét üregébe benézett,
11672    II,  XIV    |                 sötét üregébe benézett, az a gondolat szállta meg, hogy
11673    II,  XIV    |                   kis nyomás kellene annak a ravaszára, s mindjárt meg
11674    II,  XIV    |                  Sokáig beszélgetett azzal a vasszájú jó baráttal. Belefújt,
11675    II,  XIV    |                Előre kell menni.~Leereszté a pisztoly sárkányát, s visszatette
11676    II,  XIV    |               sárkányát, s visszatette azt a nyeregkápájába.~– Küldtek.
11677    II,  XV     |                  hideg ésszel végiggondolt a rábízott feladaton. – Ugyan
11678    II,  XV     |                     ha én hajtom végre ezt a hadi tényt, mintha Tököli
11679    II,  XV     |                    én legalább nem engedem a lakosságot lemészároltatni.
11680    II,  XV     |                lakosságot lemészároltatni. A kuruc vezérek is éppen ezt
11681    II,  XV     |                éppen ezt követik. Ők adják a példát, hogyan kell az ellenfél
11682    II,  XV     |                 ellenfél elől felperzselni a városokat, amikben az meg
11683    II,  XV     |             pihenni. Vas helyett tűz végzi a csatát. Jobb, ha romok maradnak
11684    II,  XV     |                    város tető nélkül marad a télire. Addig van! De hát
11685    II,  XV     |                    könnyen megnyugtathatja a lelkét, aki felül tudott
11686    II,  XV     |                 aki felül tudott emelkedni a gyermekes érzékenykedésen,
11687    II,  XV     |             álláspontról tudja áttekinteni a ködös világot. Biz annak
11688    II,  XV     |                   ködös világot. Biz annak a kastélynak is áldozatul
11689    II,  XV     |            alkalmazott, hanem az anyósának a házát megkímélte!~Okos ésszel
11690    II,  XV     |                 elháríthatlan veszedelmet: a levél vételétől még egy
11691    II,  XV     |                 egy egész heti ideje marad a nagyasszonynak szekérre
11692    II,  XV     |         lábasjószágaival együtt átköltözni a Nyírségre, ahol szép birtoka
11693    II,  XV     |             bőségesen Ocskay László! Állja a császár pénztára!~Ezt mind
11694    II,  XV     |                  mind megmagyarázta Ocskay a napához írt epistolájában.~
11695    II,  XV     |           epistolájában.~Mikor készen volt a levele, még csak az a nehéz
11696    II,  XV     |                 volt a levele, még csak az a nehéz kérdés állt előtte,
11697    II,  XV     |                   az ország egyik részéből a másikba küldözgetni nagyon
11698    II,  XV     |             nemcsak attól lehetett tartani a levélküldőnek, hogy a futárját
11699    II,  XV     |              tartani a levélküldőnek, hogy a futárját a kurucok fogják
11700    II,  XV     |             levélküldőnek, hogy a futárját a kurucok fogják el, hanem
11701    II,  XV     |                   el, hanem attól is, hogy a császáriak motozzák meg,
11702    II,  XV     |                    s ha megértik Ocskaynak a leveléből, hogy ő Heisternek
11703    II,  XV     |               leveléből, hogy ő Heisternek a haditervét előre megjelenti
11704    II,  XV     |                    előre megjelenti Lévára a napának, aki a kurucokkal
11705    II,  XV     |           megjelenti Lévára a napának, aki a kurucokkal jó barátságban
11706    II,  XV     |                beszámíttatni. – Tehát erre a célra nagyon megbízható
11707    II,  XV     |            kiszemelni. – Akadt olyan. Volt a rácoknál egy macedó eredetű
11708    II,  XV     |                 használták izenethordásra. A görög annyival örömestebb
11709    II,  XV     |                    egy másik levél is volt a tarsolyában ugyanoda címezve.~
11710    II,  XV     |           tarsolyában ugyanoda címezve.~Az a lövés, amivel Ocskay a palócot
11711    II,  XV     |                  Az a lövés, amivel Ocskay a palócot másvilágra küldé,
11712    II,  XV     |             végzetes volt reá nézve. Mikor a rácok a holt kurucot eltemették,
11713    II,  XV     |                   reá nézve. Mikor a rácok a holt kurucot eltemették,
11714    II,  XV     |                   holt kurucot eltemették, a ruhái közt találtak egy
11715    II,  XV     |           általadja, ötven tallér üti érte a markát.” A görög kezébe
11716    II,  XV     |                 tallér üti érte a markát.” A görög kezébe került a levél,
11717    II,  XV     |                      A görög kezébe került a levél, az eldugta azt a
11718    II,  XV     |                    a levél, az eldugta azt a csizmaszárába, s nagyon
11719    II,  XV     |         csizmaszárába, s nagyon viszketett a tenyere azok után az ötven
11720    II,  XV     |                Ocskaytól is levelet vigyen a lévai kastélyba. El is vitte
11721    II,  XV     |                kastélyba. El is vitte mind a kettőt, szerencsésen át
11722    II,  XV     |                    szerencsésen át is adta a levelet Tiszáné nagyasszonyomnak,
11723    II,  XV     |             tallért, hanem az ötven botot. A nagyasszony tudniillik deresre
11724    II,  XV     |                 tudniillik deresre húzatta a jámbort az udvar közepén,
11725    II,  XV     |                   külde hozzám! Az egyiket a vőm, a másikat a szolgám
11726    II,  XV     |                  hozzám! Az egyiket a vőm, a másikat a szolgám nevében
11727    II,  XV     |                   egyiket a vőm, a másikat a szolgám nevében praktikálták.
11728    II,  XV     |              Bolond az első is; de hát még a másik. Amit a Marci nevében
11729    II,  XV     |                   de hát még a másik. Amit a Marci nevében írtak, azt
11730    II,  XV     |               Gábornak, Ocskay László volt a megölő gyilkosa! Már hogy
11731    II,  XV     |                     Ezen aztán elévelődött a két öreg. Nem volt már a
11732    II,  XV     |                   a két öreg. Nem volt már a nagyasszonynak más pártfogója
11733    II,  XV     |              nagyasszonynak más pártfogója a háznál, mint az öreg nagybátyja,
11734    II,  XV     |                    az öreg nagybátyja, aki a lábába fúródott golyó miatt
11735    II,  XV     |                   miatt nem mehetett többé a háborúba.~A nagyasszony
11736    II,  XV     |                 mehetett többé a háborúba.~A nagyasszony nem mozdult
11737    II,  XV     |                nagyasszony nem mozdult meg a házából; nem hitte el, ami
11738    II,  XV     |                    nem hitte el, ami abban a két levélben volt írva. –
11739    II,  XV     |                  méltatlanság történt vele a fejedelmi udvarnál: utoljára
11740    II,  XV     |                    udvarnál: utoljára is – a leányának a férjét tekintette
11741    II,  XV     |                  utoljára is – a leányának a férjét tekintette benne:
11742    II,  XV     |              férjét tekintette benne: fájt a szíve miatta; de megtanulta
11743    II,  XV     |                     lassú haladással, hogy a nagyasszonynak elég időt
11744    II,  XV     |          nagyasszonynak elég időt engedjen a tovaköltözködésre.~Olybá
11745    II,  XV     |                   bizonyost, hogy már csak a köztük támadt harag miatt
11746    II,  XV     |              támadt harag miatt is, de meg a labanccá tétel gyűlöletéből,
11747    II,  XV     |               elátkozott provinciát kapott a fővezértől. Eleinte diadalnak
11748    II,  XV     |            diadalnak látszott előtte, hogy a rác vezért az ő parancsnoksága
11749    II,  XV     |                   futott Ocskayt bevádolni a haditanácsnál, s azt nyerte
11750    II,  XV     |                    nyerte vele, hogy annak a parancsolatjára adták. Ocskay
11751    II,  XV     |                  szembetalálkozásnál azzal a szóval ne bosszantsa Tököli
11752    II,  XV     |                  Danausok ajándéka neki az a rác harámbasa. Ez egyébért
11753    II,  XV     |           harámbasa. Ez egyébért sincs itt a gallérjához varrva, mint
11754    II,  XV     |             rábízott, aminthogy az is volt a szándéka Ocskaynak. – És
11755    II,  XV     |                    Ocskayhoz küldött. „Ott a gyenyerális! Ő parancsol
11756    II,  XV     |               vagyok. Én nem tudok semmit, a gyenyerális úr tud mindent.
11757    II,  XV     |              mindent. Az az okos ember, az a hatalmas ember – a gyenyerális!”~
11758    II,  XV     |               ember, az a hatalmas ember – a gyenyerális!”~Mikor Léva
11759    II,  XV     |                Léva alá megérkezett Ocskay a dandárával, beizent a városbíróhoz,
11760    II,  XV     |               Ocskay a dandárával, beizent a városbíróhoz, hogy doboltassa
11761    II,  XV     |           városbíróhoz, hogy doboltassa ki a lakosságot a városból, hurcolkodjanak
11762    II,  XV     |                 doboltassa ki a lakosságot a városból, hurcolkodjanak
11763    II,  XV     |                   ingó holmijokkal, mert ő a várost a fővezér parancsából
11764    II,  XV     |               holmijokkal, mert ő a várost a fővezér parancsából fel
11765    II,  XV     |          Ellenállásra ne gondoljanak; mert a várőrség kapitányostól meg
11766    II,  XV     |            kapitányostól meg van már véve, a vár kapitulált: haszontalan
11767    II,  XV     |               Tormássy László megtudva ezt a vészhírt, rögtön vágtatott
11768    II,  XV     |             nagyasszony kastélyába.~– Vége a világnak, édes húgomasszony.
11769    II,  XV     |          takarodjék ki minden népség, mert a várost leégeti. Magam szemeivel
11770    II,  XV     |                 szemeivel láttam, olvastam a levelet. Nincs itt segedelem.
11771    II,  XV     |                   lelkű asszony. – Ha mind a négy evangélista állítja
11772    II,  XV     |                   az ablakán! Ott láthatja a vártornyon lebegni a császári
11773    II,  XV     |              láthatja a vártornyon lebegni a császári zászlót. Megvette
11774    II,  XV     |                   zászlót. Megvette Ocskay a várőrséget pénzen, a várost
11775    II,  XV     |                Ocskay a várőrséget pénzen, a várost is tőbül kiforgatja.
11776    II,  XV     |                   jönnek már az országúton a portyázói.~– No, hát jöjjenek!
11777    II,  XV     |                 Ocskay László. Hadd nézzek a szemébe, hadd halljam, mit
11778    II,  XV     |                    mit beszél! Gyújtsa rám a házat, nem futok el belőle,
11779    II,  XV     |                   megvárom, míg rám szakad a tető. Ha kiszabta Isten
11780    II,  XV     |                volt az élet.~S nem mozdult a házból Tiszáné nagyasszony,
11781    II,  XV     |             zsivajgással rácok és labancok a kastélya felé. Őmaga kiállt
11782    II,  XV     |                kastélya felé. Őmaga kiállt a tornácajtóba.~Ocskay László
11783    II,  XV     |                   üresen fogja már találni a Tisza-kastélyt, a többi
11784    II,  XV     |                  találni a Tisza-kastélyt, a többi úri házakból is elfutott
11785    II,  XV     |                   maga akart oda telepedni a varoson kívül, míg a munka
11786    II,  XV     |             telepedni a varoson kívül, míg a munka bevégződik, s utoljára
11787    II,  XV     |              bevégződik, s utoljára hagyni a kastélyt.~Hogy megdöbbent
11788    II,  XV     |                    megdöbbent aztán, mikor a tornácban ott találta maga
11789    II,  XV     |                   ráismerni Ocskay arcára. A külső elváltozás is sokat
11790    II,  XV     |                  is sokat tett, még többet a lélek belső tükre.~Nem ilyennek
11791    II,  XV     |                 látni Tiszáné nagyasszony.~A jóság, a szelídség mosolygó
11792    II,  XV     |              Tiszáné nagyasszony.~A jóság, a szelídség mosolygó tekintete
11793    II,  XV     |                    tekintete párosulva jár a hősi bátorsággal, a kegyetlen
11794    II,  XV     |                    jár a hősi bátorsággal, a kegyetlen vad indulatokkal
11795    II,  XV     |                    vad indulatokkal társul a félelem kapkodó tekingetése.~–
11796    II,  XV     |         tekingetése.~– Nem vette kegyelmed a levelemet, amelyet előreküldtem? –
11797    II,  XV     |                  Tiszánétól. – (Még ő volt a neheztelő fél!)~– De igenis
11798    II,  XV     |                 levelet, egy csalótól, aki a te nevedben, édes fiam,
11799    II,  XV     |                   nevedben, édes fiam, azt a bolondságot írta, hogy menjek
11800    II,  XV     |               házamat meg az egész várost! A levélhozót megcsapattam,
11801    II,  XV     |                   levélhozót megcsapattam, a levelet összetéptem. Nem
11802    II,  XV     |                    keményszívű lesz.~– Azt a levelet én írtam – mondá
11803    II,  XV     |                  Ocskay László? Az én vőm? A magyar nép bálványa? S te
11804    II,  XV     |              végigpusztítod? Hogy leégeted a fejünk fölül a városokat?
11805    II,  XV     |                    leégeted a fejünk fölül a városokat? Földönfutóvá
11806    II,  XV     |                    égett az arca; kinyújtá a kezét Ocskay felé, úgy,
11807    II,  XV     |               kezét Ocskay felé, úgy, hogy a mutatóujja hegyével csaknem
11808    II,  XV     |                mutatóujja hegyével csaknem a homlokát érte, mintha valamit
11809    II,  XV     |                     hogy te voltál az, aki a Gábor fiamat megölted, átkozott!~
11810    II,  XV     |                temette el még elég jól ezt a titkot?~Az anya két keze
11811    II,  XV     |                reszketéssel emelkedett fel a magasba, mintha fel akarná
11812    II,  XV     |               mintha fel akarná ébreszteni a mélyen alvó sorsot, hogy
11813    II,  XV     |                 suttogá (nem kiáltott) ezt a szíve mély keserűségében
11814    II,  XV     |                     hogy ennek az embernek a fiai férfikort érjenek!~–
11815    II,  XV     |                  ordíta fel Ocskay, kezeit a fejéhez kapva, hogy ne hallja
11816    II,  XV     |                  kapva, hogy ne hallja ezt a szót, s aztán, mint a halálra
11817    II,  XV     |                  ezt a szót, s aztán, mint a halálra sebzett vad, rohant
11818    II,  XV     |             halálra sebzett vad, rohant ki a tornácból, összecsikorgatott
11819    II,  XV     |                  átkozta meg ez az asszony a gyermekeit? – A nagyanya
11820    II,  XV     |                    asszony a gyermekeit? – A nagyanya az unokáit! – Hogy
11821    II,  XV     |               unokáit! – Hogy ne érjék meg a férfikort! – Tetőtől talpig
11822    II,  XV     |                  el!~Rohant, mint az őrült a paripájához, a nyeregbe
11823    II,  XV     |                    az őrült a paripájához, a nyeregbe vetette magát,
11824    II,  XV     |           összeroskadó nőt, aki érzi, hogy a szíve most mindjárt meg
11825    II,  XV     |            mindjárt meg fogja ölni. Óh, az a szív olyan hatalmas ellenség,
11826    II,  XV     |                    hatalmas ellenség, hogy a legnagyobb hőst is meg tudja
11827    II,  XV     |                    tegyetek engem. Itt van a halalom. – Érzem. – „Elvégeztetett.”~
11828    II,  XV     |                 biztatni akarta. Hajszolta a cselédeket, hidegért, melegért,
11829    II,  XV     |                    Nem is teheti Isten azt a kegyetlenséget velem, hogy
11830    II,  XV     |               tovább éltessen. Hiszen csak a Krisztusnak a vállára engedett
11831    II,  XV     |                  Hiszen csak a Krisztusnak a vállára engedett súlyosabb
11832    II,  XV     |                    kell vele. Sietnem kell a szemeimet lehunyni örökre,
11833    II,  XV     |                hogy meg ne lássák azt, ami a pokolnál rettenetesebb. –
11834    II,  XV     |             rettenetesebb. – Ki féljen még a pokoltól, mikor itt van
11835    II,  XV     |               pokoltól, mikor itt van ezen a világon Ocskay László! Ne
11836    II,  XV     |                 Szegezzétek össze hevenyén a koporsómat, gyalulatlan
11837    II,  XV     |                deszkából – varrjátok össze a halotti köntösömet, durva
11838    II,  XV     |             vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat miatta Ocskay martalócai.
11839    II,  XV     |                Ocskay martalócai. Csak azt a megtépett mellényt, az én
11840    II,  XV     |                 köntösét, azt tegyétek oda a szívemre, széthasogassátok,
11841    II,  XV     |                   édes jó fiam! Hol van az a te erős kezed? Akit kinyújtasz
11842    II,  XV     |                 kezed? Akit kinyújtasz még a sírodból is, s lesújtod
11843    II,  XV     |                   s lesújtod vele azt, aki a tieiddel kegyetlenül bánik!
11844    II,  XV     |                  Oda kellett hordani eléje a deszkákat, és ott ácsolni
11845    II,  XV     |            deszkákat, és ott ácsolni össze a szeme láttára a durva koporsót.
11846    II,  XV     |              ácsolni össze a szeme láttára a durva koporsót. A szürke
11847    II,  XV     |                  láttára a durva koporsót. A szürke vásznat is ott szabatta
11848    II,  XV     |                    Aztán ne tegyetek engem a kriptába. Azt fel fogják
11849    II,  XV     |             kriptába. Azt fel fogják dúlni a rablók. Ássatok gödröt a
11850    II,  XV     |                   a rablók. Ássatok gödröt a számomra a kertben, oda
11851    II,  XV     |                  Ássatok gödröt a számomra a kertben, oda temessetek!
11852    II,  XV     |               temessetek! Semmiféle fejfát a síromhoz! Minek mondaná
11853    II,  XV     |               ablakon át éppen ráláthatott a haldokló fekhelyéről Léva
11854    II,  XV     |                    városára.~Egyszer aztán a csendes háztömeg közepéből
11855    II,  XV     |                  föl az égre, azt megkapta a forgószél, s körülcsavargatva,
11856    II,  XV     |               beszórta égő tűzcsillagokkal a várost.~Erre a látványra
11857    II,  XV     |             tűzcsillagokkal a várost.~Erre a látványra nagyot sikoltott
11858    II,  XV     |                 látványra nagyot sikoltott a haldokló nő, végső erejével
11859    II,  XV     |              fölvetve magát fektéből, mind a két kezével a szívéhez kapott,
11860    II,  XV     |               fektéből, mind a két kezével a szívéhez kapott, s aztán
11861    II,  XV     |                  arcát lefelé fordítva. Ez a rémlátás megölte. Megszakadt
11862    II,  XV     |               rémlátás megölte. Megszakadt a szíve.~Ocskay László pedig
11863    II,  XV     |                   főtiszteivel együtt azon a dombon, amelyről hajdanában
11864    II,  XV     |             parancsait egész pontossággal. A nap lement már, de az ég
11865    II,  XV     |                hozzá könyörgő küldöttségek a városból. Előkelők, papok;
11866    II,  XV     |                vagyok. – Sírjanak miatta!”~A város közepéből fel-felgomolygott
11867    II,  XV     |                tűzittas füstoszlop. – Most a Csáky-palota ég! Most a
11868    II,  XV     |                    a Csáky-palota ég! Most a Szentiványi-kastély gyulladt
11869    II,  XV     |  Szentiványi-kastély gyulladt ki! – Az ott a gimnázium lángja! – Most
11870    II,  XV     |                   gimnázium lángja! – Most a katolikus templom lobog
11871    II,  XV     |                égre tartott fáklya! – Most a református templomba kap
11872    II,  XV     |                   református templomba kap a tűz!… Aztán recsegve tör
11873    II,  XV     |                      Aztán recsegve tör ki a láng a vár minden ormán,
11874    II,  XV     |               Aztán recsegve tör ki a láng a vár minden ormán, s egymásba
11875    II,  XV     |                   ormán, s egymásba vegyül a középen. A szőlőhegyeken
11876    II,  XV     |                 egymásba vegyül a középen. A szőlőhegyeken minden kolna,
11877    II,  XV     |                    szerteszéjjel.~– No, ez a munka derekasan lett bevégezve! –
11878    II,  XV     |                     halíja Ocskay dörmögni a háta mögött a harámbasát. –
11879    II,  XV     |              Ocskay dörmögni a háta mögött a harámbasát. – Minden ház
11880    II,  XV     |                    Ocskay László csak erre a suttogó szóra tekinte a
11881    II,  XV     |                    a suttogó szóra tekinte a háta mögé. Ott állt a Tisza-kastély.
11882    II,  XV     |              tekinte a háta mögé. Ott állt a Tisza-kastély. Ő háttal
11883    II,  XV     |                 Még éppen állt.~Megértette a gúnyt.~Hirtelen haraggal
11884    II,  XV     |              Hirtelen haraggal fordult oda a harámbasához.~– Hát az a
11885    II,  XV     |                   a harámbasához.~– Hát az a ház mért nem ég ott?~– Mert
11886    II,  XV     |           kegyelmednek, hogy gyújtassa fel a rácaival.~– Én is megparancsoltam
11887    II,  XV     |                      Én is megparancsoltam a rácaimnak, de a rácaim nem
11888    II,  XV     |            megparancsoltam a rácaimnak, de a rácaim nem akarják felgyújtani.~–
11889    II,  XV     |                Miért nem?~– Mert bolondok. A tornácban egy halott fekszik
11890    II,  XV     |             fekszik kiterítve; úgy hiszem, a ház asszonya – s az én rácaim
11891    II,  XV     |                 rácaim babonásak: nincs az a kincs a világon, amiért
11892    II,  XV     |                babonásak: nincs az a kincs a világon, amiért egy házat
11893    II,  XV     |               csuma lesz, s az hozza rájuk a pestist. – Talán a kegyelmed
11894    II,  XV     |                   rájuk a pestist. – Talán a kegyelmed magyar vitézei
11895    II,  XV     |                kegyelmed! Hiszen kegyelmed a gyenyerális.~Ocskay nem
11896    II,  XV     |                    Ocskay nem szólt többet a harámbasához, hanem odalovagolt
11897    II,  XV     |            harámbasához, hanem odalovagolt a háta mögött fölállított
11898    II,  XV     |                       Kókány Laci! – mondá a szélső káplárnak. – Végy
11899    II,  XV     |                    rótát! Cafoljatok ahhoz a kastélyhoz ott, és gyújtsátok
11900    II,  XV     |                 aztán ismét visszalovagolt a dombra, s nézte hátat fordítva
11901    II,  XV     |                     s nézte hátat fordítva a kastélynak, hogy milyen
11902    II,  XV     |          kastélynak, hogy milyen szépen ég a vár.~Jó idő vártatva megint
11903    II,  XV     |                 idő vártatva megint hallja a csúfondáros suttogást a
11904    II,  XV     |                    a csúfondáros suttogást a háta mögött.~– A Kókány
11905    II,  XV     |                 suttogást a háta mögött.~– A Kókány Laci bizonyosan nem
11906    II,  XV     |                Laci bizonyosan nem találja a tűzszerszámát.~Visszatekint.
11907    II,  XV     |               tűzszerszámát.~Visszatekint. A Tisza-kastély, körül bevilágítva
11908    II,  XV     |                   még mindig áll. Ellenben a kiküldött huszárok szétszórt
11909    II,  XV     |            megijedtetek?~– Nagyon – rebegé a káplár, s még az álla is
11910    II,  XV     |                Majd én szemébe nézek annak a mumusnak!~– Jó lesz, generális
11911    II,  XV     |                 László maga vezette vissza a mordályégetőket a Tisza-kastélyhoz.
11912    II,  XV     |                   vissza a mordályégetőket a Tisza-kastélyhoz. Az udvarba
11913    II,  XV     |                   maga csörtetett fel elöl a lépcsőkön.~A tornácban ott
11914    II,  XV     |           csörtetett fel elöl a lépcsőkön.~A tornácban ott volt a koporsóba
11915    II,  XV     |            lépcsőkön.~A tornácban ott volt a koporsóba fektetve a megholt
11916    II,  XV     |                  volt a koporsóba fektetve a megholt anya, mellette Tormássy
11917    II,  XV     |                 mellette Tormássy László s a kálvinista pap. Végezték
11918    II,  XV     |                   kálvinista pap. Végezték a búcsúztatót éppen. Rá sem
11919    II,  XV     |           búcsúztatót éppen. Rá sem néztek a mellettük elrobogó alakra.~
11920    II,  XV     |             elrobogó alakra.~Futva ment át a tornácon Ocskay László;
11921    II,  XV     |                  örökre lelkébe égette azt a képet: ahogy egy dicsőült
11922    II,  XV     |           bársonymellény.~Rohant onnan. Be a belső szobába.~Ott látták
11923    II,  XV     |                  belső szobába.~Ott látták a huszárok a címerteremben
11924    II,  XV     |             szobába.~Ott látták a huszárok a címerteremben a kísértetet,
11925    II,  XV     |                   huszárok a címerteremben a kísértetet, akinek a nevét
11926    II,  XV     |         címerteremben a kísértetet, akinek a nevét nem akarja senki megvallani.~
11927    II,  XV     |                előtt az ajtót, s betoppant a terembe, öklébe szorítva
11928    II,  XV     |           megrogytak alatta.~Ki az ott? Az a kísértet! Aki előtte áll!~
11929    II,  XV     |                   őt megrettentse, mint ez a tünemény ott!~Ez ő saját
11930    II,  XV     |                 saját maga! Ocskay László, a régi, a hajdani! A diadalmas
11931    II,  XV     |                     Ocskay László, a régi, a hajdani! A diadalmas hős!
11932    II,  XV     |                 László, a régi, a hajdani! A diadalmas hős! A nemzet
11933    II,  XV     |                  hajdani! A diadalmas hős! A nemzet bálványa! A haza
11934    II,  XV     |                    hős! A nemzet bálványa! A haza oszlopa! A hír kegyence!
11935    II,  XV     |                  bálványa! A haza oszlopa! A hír kegyence! Ez a ragyogó
11936    II,  XV     |                oszlopa! A hír kegyence! Ez a ragyogó arc; e daliatermet,
11937    II,  XV     |                 daliatermet, egyik kezében a kivont kard, másikban a „
11938    II,  XV     |                    a kivont kard, másikban a „libertas” zászló: ez jön
11939    II,  XV     |                most ellene. Ocskay László, a hős, jön megütközni Ocskay
11940    II,  XV     |               megütközni Ocskay Lászlóval, a pribékkel!~… Csak egy festett
11941    II,  XV     |                által anyósa számára, de ez a festett rém, ez élettelen
11942    II,  XV     |                  szellemkardja kiüté ennek a kezéből az igazi vasat.~
11943    II,  XV     |                  nézz rám! Minden halottja a fekete földnek, akit kezem
11944    II,  XV     |             belobogó tűzfény úgy lebegteté a rémalakot, mintha mozogna,
11945    II,  XV     |                   fellegvára légbe repült, a lőporos torony magasra lövellő
11946    II,  XV     |                    úgy tetszett, mintha az a rémkép egészen közelbe rohanna
11947    II,  XV     |                  ejtett kardját, mint akit a rémület megőrjített, az
11948    II,  XV     |                  veszett haragjával rohant a szembeálló rémnek, s kardjával
11949    II,  XV     |               összevissza kaszabolta – azt a festett képet –: egy rongyot
11950    II,  XV     |             rongyot nem hagyott meg belőle a rámában.~A halálos veríték
11951    II,  XV     |              hagyott meg belőle a rámában.~A halálos veríték csorgott
11952    II,  XV     |                 Jöhettek! – hörgé rekedten a kívül maradt katonáknak. –
11953    II,  XV     |           katonáknak. – Nincs már kísértet a házban. Végezzétek a többit!~
11954    II,  XV     |              kísértet a házban. Végezzétek a többit!~Azzal rohanni akart
11955    II,  XV     |                 Azzal rohanni akart kifelé a házból.~De türtőztetnie
11956    II,  XV     |               akkor vitték ki az ajtón, le a tornáclépcsőkön azt a gyalulatlan
11957    II,  XV     |                   le a tornáclépcsőkön azt a gyalulatlan deszkakoporsót,
11958    II,  XV     |                várni. Halottvivő cselédek, a lelkész meg Tormássy László
11959    II,  XV     |                  Tormássy László énekelték a halottkísérő zsolozsmát:~
11960    II,  XV     |           halottkísérő zsolozsmát:~Menj el a nyugalom Csendes éjjelébe!~
11961    II,  XV     |                 nyugalom Csendes éjjelébe!~A gyászos sírhalom Megnyílt
11962    II,  XV     |                   Végig kellett várni, míg a gyászmenet elvonul.~És még
11963    II,  XV     |                    kellett neki állni azon a tornácon, ahol egykor a
11964    II,  XV     |                    a tornácon, ahol egykor a topolyafavesszőt (a kegyelem
11965    II,  XV     |                 egykor a topolyafavesszőt (a kegyelem fáját) Ilonkának
11966    II,  XV     |                    hallgatni, hogy dübörög a hant a koporsón, amit ott
11967    II,  XV     |             hallgatni, hogy dübörög a hant a koporsón, amit ott a házi
11968    II,  XV     |                  hant a koporsón, amit ott a házi kertben elsírolnak.~
11969    II,  XV     |                  állni és hallgatni, ahogy a lelkész elzokogja a végszavakat: „
11970    II,  XV     |                  ahogy a lelkész elzokogja a végszavakat: „Isten adjon
11971    II,  XV     |           felgyújtott világot, s hallgatni a távolból felmorajló zúgását
11972    II,  XVI    |                 kincs közül az egyiket!~Ez a kísértetes jelenet a Tisza-kastélyban
11973    II,  XVI    |                    Ez a kísértetes jelenet a Tisza-kastélyban természetesen
11974    II,  XVI    |                maradt titokban; Kókány meg a többi huszárok tanúi voltak
11975    II,  XVI    |              szembe jő rájuk, számot kérni a fertelmes árulásért; s aztán
11976    II,  XVI    |               visszatérett elhistórizálták a pajtásoknak, milyen kegyetlenül
11977    II,  XVI    |                  milyen kegyetlenül elbánt a generális azzal az ijesztő
11978    II,  XVI    |                Ebből aztán nagy tréfa lett a tiszt urak között. – Mert
11979    II,  XVI    |                írva. Egy leégett város nem a világ! Csak éjjel borzasztó
11980    II,  XVI    |                  éjjel borzasztó az, mikor a lángja vereslik, reggel
11981    II,  XVI    |                  vereslik, reggel már csak a füstje látszik. Aztán egy
11982    II,  XVI    |                    csepp vér sem folyt el; a lakosság elmenekülhetett,
11983    II,  XVI    |                     s magával vihette, ami a szekerére és a hátára fért.
11984    II,  XVI    |                vihette, ami a szekerére és a hátára fért. A Tisza-kastélyból
11985    II,  XVI    |                szekerére és a hátára fért. A Tisza-kastélyból is elébb
11986    II,  XVI    |        Tisza-kastélyból is elébb kihordtak a labancok minden bútort,
11987    II,  XVI    |               semmit, el sem suvasztottak, a derék becsületes emberek –
11988    II,  XVI    |                 csak azután gyújtották fel a tetőt. – Ocskay László a
11989    II,  XVI    |                   a tetőt. – Ocskay László a rábízott feladatot amilyen
11990    II,  XVI    |               szerettem volna látni, mikor a saját portréddal megduelláltál! –
11991    II,  XVI    |                  útját állja.~Ocskay tűrte a tréfát, s se nem haragudott
11992    II,  XVI    |                  érte, se bele nem vegyült a mulatság tréfás zajába. –
11993    II,  XVI    |                    egész! Kérdezd meg csak a Léva-vári kapitányt, micsoda
11994    II,  XVI    |         Bercsényitől! Előadja. Egy hét óta a zsebében volt már a rendelet
11995    II,  XVI    |                    óta a zsebében volt már a rendelet a kuruc táborbul,
11996    II,  XVI    |               zsebében volt már a rendelet a kuruc táborbul, hogy ha
11997    II,  XVI    |                    kuruc táborbul, hogy ha a császári sereg közelít Lévához,
11998    II,  XVI    |                   Lévához, ő gyújtassa fel a várost. Te csak megelőzted
11999    II,  XVI    |                   Te csak megelőzted benne a kurucokat. Azoknal is az
12000    II,  XVI    |                   kurucokat. Azoknal is az a hadi praktika, hogy minden