bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

12001    II,  XVI    |               várost felpörköljenek, ahová a császáriak le akarnak telepedni.
12002    II,  XVI    |        közeledésére felgyújtotta, leégette a várat, a várost; pedig nem
12003    II,  XVI    |            felgyújtotta, leégette a várat, a várost; pedig nem is császári
12004    II,  XVI    |                    teszünk. S nem fáj érte a szívük. Te se légy olyan
12005    II,  XVI    |                    érzékeny! Nádaltasd meg a szívedet a kovácsnál, ha
12006    II,  XVI    |                   Nádaltasd meg a szívedet a kovácsnál, ha még lágy;
12007    II,  XVI    |                   attól se hőkölj meg! Hat a kurucok nem ontották a te
12008    II,  XVI    |                 Hat a kurucok nem ontották a te magyarjaid vérét? Mikor
12009    II,  XVI    |                  Bandi megrohanta Unyimnál a te Blaskovichodat, bekergette
12010    II,  XVI    |                 Blaskovichodat, bekergette a faluba, a te szegény huszárjaid
12011    II,  XVI    |       Blaskovichodat, bekergette a faluba, a te szegény huszárjaid bújtak
12012    II,  XVI    |            szalmába, szénába, házhiúba, de a tótság oda hurcolta őket
12013    II,  XVI    |                Vajda levágatta őket sorba. A szegény Vas András hadnagyodat,
12014    II,  XVI    |                    Vas András hadnagyodat, a Benger Boldizsár zászlótartódat,
12015    II,  XVI    |                  Boldizsár zászlótartódat, a Krupics Jancsi strázsamesteredet.
12016    II,  XVI    |                     Te se sajnáld őket! Az a szép, mikor a magyar vágja
12017    II,  XVI    |             sajnáld őket! Az a szép, mikor a magyar vágja a magyart.
12018    II,  XVI    |                 szép, mikor a magyar vágja a magyart. Majd nő helyébe
12019    II,  XVI    |                 más. „Terem az ember, mint a subagallér!” Legyen olyan
12020    II,  XVI    |               nemsokára, hogy melyikünknek a szíve keményebb!”)~Mikor
12021    II,  XVI    |               Ocskayt, akkor élőszóval azt a hadjárati tervet adta neki
12022    II,  XVI    |                 adta neki utasításba, hogy a Bars és Nógrád megyei városokat
12023    II,  XVI    |                    bevégezte, átadott neki a dragonyosok őrnagya, Ebermont
12024    II,  XVI    |                  Ebermont egy zárt levelet a fővezértől, amit eddig a
12025    II,  XVI    |                   a fővezértől, amit eddig a tarsolyában tartogatott.
12026    II,  XVI    |                   tartogatott. Így szokták a tengernagyokat is zárt utasításokkal
12027    II,  XVI    |         utasításokkal ellátni, amiket csak a magas tengeren szabad felbontaniok.~
12028    II,  XVI    |                 szabad felbontaniok.~Ebből a lepecsételt utasításból
12029    II,  XVI    |          elfoglalását parancsolta meg. Azt a vidéket Czelder Orbán, kuruc
12030    II,  XVI    |                   német vezére Rákóczinak, a csapatjai is a legderekabb
12031    II,  XVI    |                 Rákóczinak, a csapatjai is a legderekabb német és tót
12032    II,  XVI    |                  melyik harcol vitézebbül: a császár magyarjai vagy a
12033    II,  XVI    |                   a császár magyarjai vagy a Rákóczi fejedelem németjei?~
12034    II,  XVI    |                fejedelem németjei?~Már ezt a küldetést gyönyörűség volt
12035    II,  XVI    |                  haditerv, amit Heister és a táborkar bölcsei nagy tudományosan
12036    II,  XVI    |            tudományosan kifundáltak otthon a szobában a földabroszon,
12037    II,  XVI    |              kifundáltak otthon a szobában a földabroszon, határos volt
12038    II,  XVI    |                 földabroszon, határos volt a lehetetlenséggel azok előtt,
12039    II,  XVI    |      lehetetlenséggel azok előtt, akik azt a vidéket ismerik. Könnyű
12040    II,  XVI    |                   uramnak az ujja hegyével a mappán alá s fel sétálni,
12041    II,  XVI    |                 fel sétálni, de aki valaha a Kis-Fátra meg a Nagy-Fátra
12042    II,  XVI    |                 aki valaha a Kis-Fátra meg a Nagy-Fátra hegyeit beutazta,
12043    II,  XVI    |                majd megválik, melyikünknek a szíve szorult rá, hogy a
12044    II,  XVI    |                   a szíve szorult rá, hogy a kovácshoz vigyék megnádaltatásra.~
12045    II,  XVI    |                   égő város tüzét; délután a zápor hóesésbe ment át,
12046    II,  XVI    |                    át, s estére fehér volt a tájék: a kormos falak, a
12047    II,  XVI    |                 estére fehér volt a tájék: a kormos falak, a leégett
12048    II,  XVI    |                   a tájék: a kormos falak, a leégett tetők be voltak
12049    II,  XVI    |                voltak takarva szépen: csak a csonka tornyok mutatták,
12050    II,  XVI    |                  egy leégett város áll ott a távolban.~Innen tovább kellett
12051    II,  XVI    |                menni: sárban, hóban.~Ettől a naptól kezdve aztán hetekig
12052    II,  XVI    |                 soha egy nap meg nem szűnt a hóesés. Krónika nem emlékezik
12053    II,  XVI    |                mint ez az utolsó tele volt a Rákóczi hadjáratnak. A magyar
12054    II,  XVI    |                volt a Rákóczi hadjáratnak. A magyar hadvezérek tétlenül,
12055    II,  XVI    |                mozdulatlanul kényszerültek a Duna két partján vesztegelni
12056    II,  XVI    |           hadseregeikkel; azt hitték, hogy a csikorgó hideg, a házmagas
12057    II,  XVI    |                     hogy a csikorgó hideg, a házmagas hófuvatok a császári
12058    II,  XVI    |                hideg, a házmagas hófuvatok a császári seregeket is gátolják
12059    II,  XVI    |             császári seregeket is gátolják a hadviselésben.~A három magyar
12060    II,  XVI    |                  gátolják a hadviselésben.~A három magyar császári generális
12061    II,  XVI    |             császári generális pedig ebben a rémületes harcban, „mintha
12062    II,  XVI    |                    pontosan hajtotta végre a hadműveletet. Ez az emberek
12063    II,  XVI    |               harca volt az istenek ellen, a hó, a jég, a szél istenségei
12064    II,  XVI    |                    az istenek ellen, a hó, a jég, a szél istenségei ellen –
12065    II,  XVI    |                istenek ellen, a hó, a jég, a szél istenségei ellen –
12066    II,  XVI    |            halottat, sebesültet hátrahagyó a leggyilkolóbb ütközetnél.~
12067    II,  XVI    |                    Ocskay Lászlónak jutott a feladat Turóc vármegyén
12068    II,  XVI    |                  Turóc vármegyén keresztül a hátába kerülni Czelder Orbánnak,
12069    II,  XVI    |               kerülni Czelder Orbánnak, ki a párnicai kuruc sáncot védelmezte
12070    II,  XVI    |                  ágyút nem hordott magával a dandárja. Ha találtak valamit
12071    II,  XVI    |                     Egy napot nem engedett a pihenésre: sietős volt az
12072    II,  XVI    |                  sietős volt az út. Ő maga a huszárezredével képezte
12073    II,  XVI    |                Tököli uram rác gyalogsága; a hátvéd volt a dragonyoslovasság.~
12074    II,  XVI    |                  gyalogsága; a hátvéd volt a dragonyoslovasság.~Eleget
12075    II,  XVI    |                   Ocskaynak, hogy ne fogja a dolgot olyan keményen, mind
12076    II,  XVI    |                 olyan keményen, mind kidől a rácság, azok nincsenek szokva
12077    II,  XVI    |                    sincs tél; mind odafagy a vitéz nép.~– Fel se vedd
12078    II,  XVI    |                  Muszkaország. Szokjuk meg a klímáját; ha olyan nagyon
12079    II,  XVI    |                      Nem bírom elhallgatni a bajtársaim jajgatását!~–
12080    II,  XVI    |                jajgatását!~– Nádaltasd meg a szívedet a kovácsnál, ha
12081    II,  XVI    |                   Nádaltasd meg a szívedet a kovácsnál, ha olyan lágy.
12082    II,  XVI    |                 lágy. Ha én nem fáztam meg a lévai nagy tűztől, te ne
12083    II,  XVI    |                   tűztől, te ne izzadj meg a turóci nagy hótól.~Ott kezdődött
12084    II,  XVI    |                   még csak az igazi! Mikor a Nagy-Fátra gombási szorosán
12085    II,  XVI    |               ezerével hajtotta maga előtt a tótságot a mély hegyvágásokban
12086    II,  XVI    |             hajtotta maga előtt a tótságot a mély hegyvágásokban havat
12087    II,  XVI    |              számára; ahol lehetetlen volt a völgyben előrehatolni, az
12088    II,  XVI    |                     mégis ott volt napjára a végponton, ahova a fővezér
12089    II,  XVI    |                 napjára a végponton, ahova a fővezér elküldte.~Ott állt
12090    II,  XVI    |                Ocskay őrtüzei kigyulladtak a Fátra tetején, a kuruc vezérnek
12091    II,  XVI    |              kigyulladtak a Fátra tetején, a kuruc vezérnek sietni kellett
12092    II,  XVI    |                   sietni kellett odahagyni a megostromolhatlannak hirdetett
12093    II,  XVI    |                 volt az oroszlánrész ebben a diadalban.~De micsoda áron?~
12094    II,  XVI    |                micsoda áron?~Amit rábízott a fővezér, azt ugyan keresztül
12095    II,  XVI    |          kiállották maguk is, lovuk is ezt a gyilkos járatot; hanem a
12096    II,  XVI    |                   a gyilkos járatot; hanem a sok szép, istállóhoz szokott
12097    II,  XVI    |                   ott maradt az útfélen, s a vitéz rácságból csak Tököli
12098    II,  XVI    |             tizenkét lovas szerezsánjával; a többit betakarta a hó.~Mikor
12099    II,  XVI    |         szerezsánjával; a többit betakarta a hó.~Mikor Kralovánnál összejött
12100    II,  XVI    |                Mikor Kralovánnál összejött a három dandár: Pálffy, Ocskay,
12101    II,  XVI    |                   Ebergényi zászlói alatt, a három alig tett egyet. A
12102    II,  XVI    |                   a három alig tett egyet. A többi megfagyott. – Hanem
12103    II,  XVI    |                  többi megfagyott. – Hanem a győzelem tökéletes volt.~
12104    II,  XVI    |                    poharazóasztal mellett. A diadal áldomását itták. –
12105    II,  XVI    |             Vegyítve volt az édes bor közé a nagy ormótlan veszteségek
12106    II,  XVI    |                ürömcseppje. Tököli uramnak a könnyei hullottak a poharába.
12107    II,  XVI    |                uramnak a könnyei hullottak a poharába. Mind odalett a
12108    II,  XVI    |                   a poharába. Mind odalett a sok szép vitéze!~– Sohse
12109    II,  XVI    |                   Ocskay. – Keményítsd meg a szívedet. „Terem az ember,
12110    II,  XVI    |            szívedet. „Terem az ember, mint a subagallér!”~– De átkozom
12111    II,  XVI    |                   elindultam!~            ~A lietavai várat is körülzárolta
12112    II,  XVI    |             lietavai várat is körülzárolta a kegyetlen erős tél. A mély
12113    II,  XVI    |         körülzárolta a kegyetlen erős tél. A mély utakat úgy betemette
12114    II,  XVI    |                  mély utakat úgy betemette a hó, hogy minden szomszédba
12115    II,  XVI    |                 szomszédba járás megszűnt. A falukon a ház ereszéig ért
12116    II,  XVI    |                  járás megszűnt. A falukon a ház ereszéig ért a hó, s
12117    II,  XVI    |                 falukon a ház ereszéig ért a hó, s a lakosok folyosókat
12118    II,  XVI    |                   ház ereszéig ért a hó, s a lakosok folyosókat vágtak
12119    II,  XVI    |                   benne, hogy egyik házból a másikba járhassanak. Medve,
12120    II,  XVI    |               aklokba, onnan ragadozták ki a háziállatokat: éjjelenként
12121    II,  XVI    |                    olyan üvöltést míveltek a vár körül, hogy alig tudott
12122    II,  XVI    |              semmit mindarról, ami odakünn a világban történik: hírmondó
12123    II,  XVI    |                 hírmondó sem jött sehonnan a várba. A borongós rövid
12124    II,  XVI    |                 sem jött sehonnan a várba. A borongós rövid napokat,
12125    II,  XVI    |                    borongós rövid napokat, a hosszú estéket mind a kandalló
12126    II,  XVI    |             napokat, a hosszú estéket mind a kandalló mellett töltötték,
12127    II,  XVI    |              kandalló mellett töltötték, s a két asszony csak úgy a képzelete
12128    II,  XVI    |                   s a két asszony csak úgy a képzelete után mesézett
12129    II,  XVI    |                  ami valóság.~Amint megint a télutó beköszönt, egyszerre
12130    II,  XVI    |                 lett; árvíz öntötte ki még a hegyek lakóit is; a hidakat
12131    II,  XVI    |                    még a hegyek lakóit is; a hidakat elhordta a jégzajlás,
12132    II,  XVI    |              lakóit is; a hidakat elhordta a jégzajlás, a Vág vize itt-amott
12133    II,  XVI    |              hidakat elhordta a jégzajlás, a Vág vize itt-amott új medret
12134    II,  XVI    |                 ásott magának, s oda rakta a partot, ahová senki se kívánta.
12135    II,  XVI    |                   s az erdőkben megszólalt a kakukk: amiből mindenki
12136    II,  XVI    |                    bekövetkezését jósolta.~A nagy árvíznek az az egy
12137    II,  XVI    |                 egy haszna volt, hogy azon a kis lietavai patakon most
12138    II,  XVI    |                   eshetett meg, hogy mikor a feneketlen utak miatt csak
12139    II,  XVI    |                   Lengyelné nagyasszonynak a liptói kasznárja a tutajos
12140    II,  XVI    |          nagyasszonynak a liptói kasznárja a tutajos tótok által egy
12141    II,  XVI    |                    levelet küldhetett, ami a nagy hó miatt ott rekedt
12142    II,  XVI    |                    szokta mindig elolvasni a leveleit; azt nem bízta
12143    II,  XVI    |               esett, hogy levelei érkeztek a háziasszonynak, mindjárt
12144    II,  XVI    |                   azok között valami levél a kedves urától.~Nagyon különös
12145    II,  XVI    |                   Magdolna asszonyt. Arról a sokat megénekelt arcképről
12146    II,  XVI    |              megénekelt arcképről tépte le a koszorúkat. Amit a kezével
12147    II,  XVI    |                tépte le a koszorúkat. Amit a kezével el nem ért, azt
12148    II,  XVI    |                    kezével el nem ért, azt a parázskaparó vassal szaggatta
12149    II,  XVI    |                       Gyere csak! – kiálta a bámulatában elzsibbadt belépőnek. –
12150    II,  XVI    |       rettegéseinek állandó kútfeje: ettől a gondolattól volt ő régóta
12151    II,  XVI    |                   Ocskay bizonyosan áttért a császáriakhoz.~– Pribék
12152    II,  XVI    |             Magdolna asszony. – Olvasd ezt a levelet. Csajághy Márton
12153    II,  XVI    |                   írja. Átlopta az ezredét a labancokhoz, maga fölment
12154    II,  XVI    |               hűséget esküdött; megtagadta a nemzetét.~Ilonka a veszedelemérzet
12155    II,  XVI    |              megtagadta a nemzetét.~Ilonka a veszedelemérzet tudni vágyával
12156    II,  XVI    |              vágyával olvasta végig azokat a rettentő sorokat, amik férje
12157    II,  XVI    |                 asszony egyenkint hajigálá a koszorúkat a kandallóba,
12158    II,  XVI    |            egyenkint hajigálá a koszorúkat a kandallóba, hozzákiáltva
12159    II,  XVI    |                   kandallóba, hozzákiáltva a szalagra hímzett neveket: „
12160    II,  XVI    |           wsetin-vári csodatett! Te voltál a legutolsó; te menj legfölül”.~
12161    II,  XVI    |               legfölül”.~Mikor aztán, mint a máglya égett mind, beledugta
12162    II,  XVI    |               máglya égett mind, beledugta a tűz közé azt a kétágú vasvillát,
12163    II,  XVI    |                   beledugta a tűz közé azt a kétágú vasvillát, amivel
12164    II,  XVI    |                   kétágú vasvillát, amivel a targallyat szokás a tűzre
12165    II,  XVI    |                 amivel a targallyat szokás a tűzre rakni, míg izzóvá
12166    II,  XVI    |                   tartottunk mind. Eldobta a dicső nevet: választotta
12167    II,  XVI    |                   dicső nevet: választotta a gyalázatost: szégyent, kuhit
12168    II,  XVI    |                     szégyent, kuhit hozott a nemzetségére. – Téged gyalázott
12169    II,  XVI    |               gyalázott meg legjobban, meg a te gyermekeidet. – Nesze,
12170    II,  XVI    |           gyermekeidet. – Nesze, szúrd ezt a szívén keresztül.~Azzal
12171    II,  XVI    |                    odanyújtá Ilonkának azt a kétágú vasvillát, aminek
12172    II,  XVI    |                   kétágú vasvillát, aminek a hegye izzó veres volt már.~
12173    II,  XVI    |                volt már.~Ilonka hátrakapta a kezeit, s mélyen elpirulva
12174    II,  XVI    |                     Hát még nem szúrod ezt a tüzes vasat a szívébe? No,
12175    II,  XVI    |                   szúrod ezt a tüzes vasat a szívébe? No, jól van, hát
12176    II,  XVI    |                  van, hát olvasd akkor ezt a másik levelet. Ezt Tormássy
12177    II,  XVI    |                 városát Ocskay László! Még a Tisza-kastélyt is fölgyújtotta.
12178    II,  XVI    |                    szégyenében, bánatában. A lángok közül vitték ki a
12179    II,  XVI    |                   A lángok közül vitték ki a koporsóját! Ocskay László
12180    II,  XVI    |                 ott volt, és maga osztotta a parancsokat.~Erre a rémhírre
12181    II,  XVI    |               osztotta a parancsokat.~Erre a rémhírre csak összeroskadt
12182    II,  XVI    |                 rémhírre csak összeroskadt a szegény asszony, arccal
12183    II,  XVI    |                    szegény asszony, arccal a földre borulva, s kezeit
12184    II,  XVI    |              anyázz mostan! Hanem fogd ezt a vasat, és szurkáld a szívén
12185    II,  XVI    |                   ezt a vasat, és szurkáld a szívén keresztül; hadd égesse,
12186    II,  XVI    |                    ahogy ő el tudta égetni a saját anyja házát.~De Ilonka
12187    II,  XVI    |                    csak nem akart fölkelni a földről. Csak azt zokogta „
12188    II,  XVI    |              tízszeres halállal kivégezni! A hazaárulót, az anyagyilkost,
12189    II,  XVI    |               hazaárulót, az anyagyilkost, a mordályégetőt!~E sértő szavakra
12190    II,  XVI    |                  térdre emelkedék fektéből a feleség, s még nedves volt
12191    II,  XVI    |                volt az arca könnyeitől; de a hűség szilárdsága keményíté
12192    II,  XVI    |                   Térdepelsz előtte, mikor a szívedre gázol? No, hát
12193    II,  XVI    |                teneked! Itt van: olvasd el a Jávorka levelét, aki mindenütt
12194    II,  XVI    |             Jávorka levelét, aki mindenütt a nyomában járt, minden tettét
12195    II,  XVI    |                  tégedet szeret, hanem azt a budetini varázslónőt, akiről
12196    II,  XVI    |                    viszi. Ő csábította el; a grófnő, az apáca, a cigányleány!
12197    II,  XVI    |                    el; a grófnő, az apáca, a cigányleány! Elébb tetőled,
12198    II,  XVI    |         cigányleány! Elébb tetőled, azután a hazájától. Ő vitte el Bécsbe,
12199    II,  XVI    |                  Budetinban, ott piheni ki a fáradalmait, amikkel elhódította
12200    II,  XVI    |                 tőlünk Liptót, Árvát, ott, a tündérasszony karjai között. –
12201    II,  XVI    |                   azt onnan, s utánahajítá a többinek.~Ilonka kezében
12202    II,  XVI    |                  Ilonka kezében reszketett a levél, mit végigolvasott.
12203    II,  XVI    |                  csak keresztülrontasz hát a szívén ezzel a tüzes vassal! –
12204    II,  XVI    |        keresztülrontasz hát a szívén ezzel a tüzes vassal! – kiálta Magdolna
12205    II,  XVI    |                 Magdolna asszony, kirántva a parázs közül a kétágú fegyvert,
12206    II,  XVI    |                    kirántva a parázs közül a kétágú fegyvert, aminek
12207    II,  XVI    |                    kétágú fegyvert, aminek a szarvai fehér-izzók voltak.~
12208    II,  XVI    |                szarvai fehér-izzók voltak.~A hitves méltóságteljesen
12209    II,  XVI    |                  öregasszony, s nekirohant a saját keze festette arcképnek,
12210    II,  XVI    |                   keze festette arcképnek, a bálványnak, s az izzó vasvilla
12211    II,  XVI    |                 vasvilla hegyeit oda fúrta a szívébe, az arcába, ahányat
12212    II,  XVI    |                  szitkot kiálta rá: „Nesze a tapolcsányi árulásért! Nesze
12213    II,  XVI    |               tapolcsányi árulásért! Nesze a bécsi esküvésért! Nesze
12214    II,  XVI    |                    bécsi esküvésért! Nesze a lévai gyújtogatásért! Ezt
12215    II,  XVI    |                  lévai gyújtogatásért! Ezt a megölt napadasszonyodért
12216    II,  XVI    |                napadasszonyodért vedd! Ezt a kuruc sáncért! Ezt a budetini
12217    II,  XVI    |                   Ezt a kuruc sáncért! Ezt a budetini hitszegésért!”~
12218    II,  XVI    |             hitszegésért!”~Minden döfésére a tüzes vasnak izzó füstöt
12219    II,  XVI    |                  vasnak izzó füstöt vetett a kép. Talán egészen össze
12220    II,  XVI    |                 egészen össze is tépte azt a fúriává lett öregasszony,
12221    II,  XVI    |                 futott el onnan.~Rohant le a lépcsőkön, mint akit űznek;
12222    II,  XVI    |                   be rögtön! Megyünk ebből a házból!~Az Ocskay által
12223    II,  XVI    |                  eléje szaladt megrémülten a rendeleteket osztó úri asszonynak.~–
12224    II,  XVI    |                   Nincs semmi! De én ennél a háznál nem maradok tovább.
12225    II,  XVI    |                akarok innen. Még ma! Ebben a nyomban.~– Hová?~– Talán
12226    II,  XVI    |                 uramat megtalálom.~– Ebben a rettenetes útban!~– Nincs
12227    II,  XVI    |                nézve rettenetes hely, csak a lietavai vár! Farkasordító
12228    II,  XVI    |              dolgot kíván kegyelmed! Nekem a tábornok megparancsolta,
12229    II,  XVI    |              tábornok megparancsolta, hogy a fegyveres csapatommal Lietava
12230    II,  XVI    |                   itten! Elmegyek én magam a fehércselédjeimmel. Két
12231    II,  XVI    |                  kisfiamat viszem csak el: a többi férfi itt marad.~–
12232    II,  XVI    |               mellette legyek.~– Alkudj ki a parancsaiddal, ahogy tudsz.
12233    II,  XVI    |                     Jössz vagy maradsz. Én a két gyermekemmel megyek
12234    II,  XVI    |                     megyek gyalog; ha nagy a víz, megyek mezítláb: de
12235    II,  XVI    |           kegyelmed, míg izenetet küldenék a tábornok uramnak Budetinba.~–
12236    II,  XVI    |                   kenyér, ital víz nem éri a számat, amit itten adnak.~–
12237    II,  XVI    |                 amit itten adnak.~– Hát az a tömérdek kincs, ezüst, amit
12238    II,  XVI    |                 idehoztunk?~– Hadd vesszen a szerdék; úgy is lett gyűjtve!~
12239    II,  XVI    |                 össze szokott rend szerint a bőröndjeit; majd ő maga
12240    II,  XVI    |           bőröndjeit; majd ő maga helytáll a társzekerek felpakolásánál:
12241    II,  XVI    |                  elvergődnek Hradnáig, ott a kastélyban éjszakára megtelepednek,
12242    II,  XVI    |                    harmadnap átkelhessenek a kiáradt Vág révén, s onnan
12243    II,  XVI    |                   háromnapi expedíció lesz a mostani utak mellett; mert
12244    II,  XVI    |                 mostani utak mellett; mert a kincseket csak ökörszekerekkel
12245    II,  XVI    |                 hogy az asszonya megindult a keresésére; nehogy odábbmenjen:
12246    II,  XVI    |               akarok!”. Ezt írta neki.~Azt a levelet aztán rábízták egy
12247    II,  XVI    |                  ha útközben meg nem eszik a farkasok), s ha jó szerencséje
12248    II,  XVI    |              nappal hamarább megérkezhetik a budetini várba, mint Ocskayné
12249    II,  XVI    |              budetini várba, mint Ocskayné a kíséretével.~Pestvármegyei
12250    II,  XVI    |          kíséretével.~Pestvármegyei azután a maga részéről is küldött
12251    II,  XVI    |              Ocskayhoz; tudatva vele, hogy a családját és a kincseit
12252    II,  XVI    |                  vele, hogy a családját és a kincseit kíséri ugyan ötven
12253    II,  XVI    |                   egy erős csapattal; mert a kuruc portyázók mindenfelé
12254    II,  XVI    |                   Egészen igaza volt annak a levélnek, amelyik azt mondta,
12255    II,  XVI    |                 hogy íme, milyen közel van a feleségéhez, s mégsem igyekezik
12256    II,  XVI    |             mindennap Lietava várát, azzal a korona alakú, nagy kupolájával,
12257    II,  XVI    |                 tudná is magát védelmezni: a járhatatlan utak – hadvezéri
12258    II,  XVI    |              hadvezéri nehéz kötelesség és a többi –, de a „kisbíró”,
12259    II,  XVI    |                kötelesség és a többi –, de a „kisbíró”, a saját lelke
12260    II,  XVI    |                   többi –, de a „kisbíró”, a saját lelke aligha mentené
12261    II,  XVI    |                    az ürügy, hogy ehelyett a liptói, trencséni nemességet
12262    II,  XVI    |            trencséni nemességet gyűjtögeti a császári zászlók alá, ez
12263    II,  XVI    |                Lietava várába eldicsekedni a viselt dolgaival, amiket
12264    II,  XVI    |                    nőarcon mosolygás, csak a budetini szépasszonyén!
12265    II,  XVI    |             közepett érkezék meg Budetinba a lietavai küldönc Ilonka
12266    II,  XVI    |                hogy nem ették meg útközben a farkasok; hanem a vízáradás
12267    II,  XVI    |                 útközben a farkasok; hanem a vízáradás miatt meglehetősen
12268    II,  XVI    |             Budetinba.~Ocskay bosszús lett a levél olvastára; de még
12269    II,  XVI    |              olvastára; de még inkább arra a szóbeli izenetre a hadnagyától. –
12270    II,  XVI    |                    arra a szóbeli izenetre a hadnagyától. – Minek volt
12271    II,  XVI    |                    extra dominium” pörölni a szép uradalomért, ha a „
12272    II,  XVI    |             pörölni a szép uradalomért, ha a „donatio” egyszer meglesz;
12273    II,  XVI    |               meglesz; mint amíg benn volt a várban a saját őrsége! –
12274    II,  XVI    |                    amíg benn volt a várban a saját őrsége! – Aztán meg
12275    II,  XVI    |                  saját őrsége! – Aztán meg a kincses társzekerekkel alá-
12276    II,  XVI    |         társzekerekkel alá- s fel kószálni a hegyek között; mikor az
12277    II,  XVI    |              kóborló kuruc csapatokkal; – (a „nyebojcsikok” sem jobbak!) –
12278    II,  XVI    |        nyebojcsikok” sem jobbak!) – És ami a legfőbb, ilyen télvíz idején
12279    II,  XVI    |              idején szerencséltetni magát, a két gyönge gyermekével együtt!
12280    II,  XVI    |                    előtt látta volna, hogy a kuruc lelkületű asszonyság
12281    II,  XVI    |                   ott fenn, amint megtudja a megfordulását, mint ahogy
12282    II,  XVI    |                   mint ahogy ő maga elbánt a másikkal a Tisza-kastélyban:
12283    II,  XVI    |                   ő maga elbánt a másikkal a Tisza-kastélyban: s Ilonka
12284    II,  XVI    |               Ilonka azontúl ott nem marad a házánál.~Asztalnál ültek,
12285    II,  XVI    |                     Asztalnál ültek, mikor a levelet kapta.~Csak annyit
12286    II,  XVI    |                  dörmögött maga elé, hogy „a feleségem ma megérkezik”.~–
12287    II,  XVI    |                     s rendeleteket osztott a hadnagyainak, hogy a szerteszét
12288    II,  XVI    |               osztott a hadnagyainak, hogy a szerteszét elszállásolt
12289    II,  XVI    |                    Hat társzekér ezüst nem a Csákyék szalmája! – igazítá
12290    II,  XVI    |                   igazítá rendre Gáspár úr a menyét.~Ő maga, a házigazda
12291    II,  XVI    |                Gáspár úr a menyét.~Ő maga, a házigazda látszott az érkező
12292    II,  XVI    |                   aztán itt is marad – nem a vendég, hanem az ezüst.~
12293    II,  XVI    |                hogy bárcsak rajtuk ütnének a kurucok, s elragadnák mind
12294    II,  XVI    |                 kurucok, s elragadnák mind a kettőt.~Ha kívánta, meg
12295    II,  XVI    |                    trombitáltak nyergelőre a huszároknak, amidőn vágtatva
12296    II,  XVI    |                 amidőn vágtatva érkezik be a várudvarra egy lovas, lóhalálában.~
12297    II,  XVI    |         lóhalálában.~De nem lehetett annak a ruháján felismerni, hogy
12298    II,  XVI    |                való, úgy összefecskendette a sár; az ábrázatjából is
12299    II,  XVI    |                    az ábrázatjából is csak a két szeme látszott ki. Azonban
12300    II,  XVI    |               Ocskay László?~Ocskay kijött a kiabálásra a tornác elé,
12301    II,  XVI    |                 Ocskay kijött a kiabálásra a tornác elé, s nagy mérgesen
12302    II,  XVI    |                    s nagy mérgesen rivallt a lovasra:~– Ki vagy? Mi vagy?
12303    II,  XVI    |                   vagy? Mi vagy? Nem tudod a címemet? Mit kiáltozod a
12304    II,  XVI    |                   a címemet? Mit kiáltozod a nevem?~– Eh! Most nincs
12305    II,  XVI    |                       Eh! Most nincs ideje a titulálgatásnak – lihegé
12306    II,  XVI    |          titulálgatásnak – lihegé rekedten a lovas. – Nem kell nekem
12307    II,  XVI    |                    lovas. – Nem kell nekem a generális; hanem az Ocskay
12308    II,  XVI    |                   fel Ocskay. – Mi történt a feleségemmel?~– Az történt,
12309    II,  XVI    |           feleségemmel?~– Az történt, hogy a biccsei várnál rajtunk ütöttek
12310    II,  XVI    |             biccsei várnál rajtunk ütöttek a kurucok.~– Elfogták a feleségemet?~–
12311    II,  XVI    |              ütöttek a kurucok.~– Elfogták a feleségemet?~– El! A kincses
12312    II,  XVI    |              Elfogták a feleségemet?~– El! A kincses társzekeret is.~–
12313    II,  XVI    |            embereim nagyobb része leugrált a lováról, s futott a sűrű
12314    II,  XVI    |               leugrált a lováról, s futott a sűrű erdőnek: magam elvágtattam,
12315    II,  XVI    |                Fúvassatok riadót! Hozzátok a lovamat! Válts paripát,
12316    II,  XVI    |                    vannak is! Nem ismertél a vezérükre?~– De igen. Beleznay
12317    II,  XVI    |                      Hadnagyom volt. Egyik a szökevényekből. Kétszer
12318    II,  XVI    |                irgalom! Fújjátok, fújjátok a trombitát! Ahányan itt vagytok,
12319    II,  XVI    |                   vagytok, jöjjetek velem; a többi utolérhet. – Két kicsiny
12320    II,  XVI    |                    megkeserülöd!~Nagy volt a grófi családnál is a rémület.
12321    II,  XVI    |                  volt a grófi családnál is a rémület. Ozmonda maga segíté
12322    II,  XVI    |                 segíté fel Ocskay Lászlóra a páncélingét, s ő kapcsolta
12323    II,  XVI    |             páncélingét, s ő kapcsolta fel a fejére a sisakját. Gáspár
12324    II,  XVI    |                   ő kapcsolta fel a fejére a sisakját. Gáspár úr is ott
12325    II,  XVI    |                     Jaj, csak az ezüstödet a kezük között ne hagyd! Az
12326    II,  XVI    |                    Utánam!” Előrevágtatott a csapattal.~A többiek, rótánkint
12327    II,  XVI    |                Előrevágtatott a csapattal.~A többiek, rótánkint szállingózva,
12328    II,  XVI    |                úgyhogy semmi rend nem volt a rohanásban.~Valahol a biccsei
12329    II,  XVI    |                 volt a rohanásban.~Valahol a biccsei kaptatónál aztán
12330    II,  XVI    |               vezette volna is őket.~Amint a biccsei malomzúgóhoz értek,
12331    II,  XVI    |               malomzúgóhoz értek, nehányan a Pestvármegyei csapatjából,
12332    II,  XVI    |                 csapatjából, akik elbújtak a hídlás alá, előkecmelegtek
12333    II,  XVI    |                azoktól megérté Ocskay, ami a hadnagy eltávozása után
12334    II,  XVI    |                   eltávozása után történt.~A kurucok, amint Ocskayné
12335    II,  XVI    |            szétriasztották, megfordították a szekereket; s azután kétfelé
12336    II,  XVI    |                    s azután kétfelé válva, a kisebb csapat, mintegy ötven
12337    II,  XVI    |                zászlótartó vezetése alatt, a kincses társzekerekkel visszafelé
12338    II,  XVI    |                  visszafelé vette az útját a podhrágyi rév felé; a nagyobbik
12339    II,  XVI    |                útját a podhrágyi rév felé; a nagyobbik csapat, valami
12340    II,  XVI    |                 valami kétszáz lovas pedig a hintóval, amiben Ocskayné
12341    II,  XVI    |               hintóval, amiben Ocskayné és a gyermekek ültek, megindult
12342    II,  XVI    |                     Itt maga Beleznay volt a vezér.~Világos a veszedelem!
12343    II,  XVI    |             Beleznay volt a vezér.~Világos a veszedelem! Ha Áporkayékat
12344    II,  XVI    |                   időt hagynak nekik, hogy a réven átkeljenek, akkor
12345    II,  XVI    |                    velük többet, mert azok a hidast odaát tartják, s
12346    II,  XVI    |                    hidast odaát tartják, s a jeges árvízen lóval nem
12347    II,  XVI    |                 veti magát Ocskay, azalatt a kurucok a hegyek között
12348    II,  XVI    |                  Ocskay, azalatt a kurucok a hegyek között úgy elviszik
12349    II,  XVI    |                 hegyek között úgy elviszik a feleségét, hogy nyomába
12350    II,  XVI    |                    országútról, nekivágott a hegyi útnak, ahol más kocsikerék
12351    II,  XVI    |                  is volt látható, mint azé a hintóé, amiben a feleségét
12352    II,  XVI    |                  mint azé a hintóé, amiben a feleségét vitték.~A stureci
12353    II,  XVI    |                 amiben a feleségét vitték.~A stureci mély völgyben érte
12354    II,  XVI    |                tudta azt, hogy Ocskay maga a felesége kiszabadítására
12355    II,  XVI    |                     azért is hozta magával a csapatja nagyobb részét.
12356    II,  XVI    |               Ocskay kétfelé fogja osztani a csapatját, s egy részét
12357    II,  XVI    |                    csapatját, s egy részét a kincsei visszafoglalására
12358    II,  XVI    |              Ocskayt igazán harcolni. Neki a viadal csak játék volt mindig:
12359    II,  XVI    |                belemenni, kacagva osztotta a csapásokat, s vigyázott
12360    II,  XVI    |                    lantosnak kellene járni a nyomában, hogy minden tusáját
12361    II,  XVI    |                 maga egész csapatok ellen; a dulakodás közt ordított
12362    II,  XVI    |                    alá, s egyik ellenfelét a másikra dobta, végre felugrott
12363    II,  XVI    |             másikra dobta, végre felugrott a patak hídjára, s útját állta
12364    II,  XVI    |                bukfencezett körülötte bele a sömlyékbe. Az ő kardcsapása
12365    II,  XVI    |              kísérte.~Ilonkának reszketett a szíve, amint két gyermekét
12366    II,  XVI    |             szorítva, hintajából nézte ezt a fölséges látványt. A férjet,
12367    II,  XVI    |                   ezt a fölséges látványt. A férjet, aki feleségeért
12368    II,  XVI    |                haraggal; szikrázik az acél a kezében, a düh a szemében;
12369    II,  XVI    |               szikrázik az acél a kezében, a düh a szemében; halálhír
12370    II,  XVI    |                   az acél a kezében, a düh a szemében; halálhír minden
12371    II,  XVI    |             mordály hiába prüszköli feléje a tüzét; hiába ágaskodik felé
12372    II,  XVI    |                tüzét; hiába ágaskodik felé a csatamén: bűvkör van körüle;
12373    II,  XVI    |              erdőnek, s futtában is jajgat a sajgó sebektől, miket Ocskay
12374    II,  XVI    |            álomlátást. Hát ilyen Ocskaynál a hitvesi szeretet?~Mindent
12375    II,  XVI    |                  Mindent elfelejtett ebben a pillanatban, ami szívének
12376    II,  XVI    |            szívének fájt.~Ocskay huszárjai a hegytetőig üldözték a kurucokat.~
12377    II,  XVI    |            huszárjai a hegytetőig üldözték a kurucokat.~A férj odajött
12378    II,  XVI    |           hegytetőig üldözték a kurucokat.~A férj odajött nejéhez, fiaihoz,
12379    II,  XVI    |              fiaihoz, s behajolva hozzájuk a hintóba, csendes mormogással,
12380    II,  XVI    |                  csendes mormogással, minő a fiait meglelt oroszláné,
12381    II,  XVI    |                    hogy eltaszítsa magától a csókoló ajkát.~– Hát ti,
12382    II,  XVI    |             kicsikéim, nem rémültetek meg?~A nagyobbiknak a szemei oly
12383    II,  XVI    |             rémültetek meg?~A nagyobbiknak a szemei oly szilajul forogtak.~–
12384    II,  XVI    |                     Ocskay magához szorítá a gyermeket, aki úgy szól,
12385    II,  XVI    |                    sírt, mint egy gyermek. A nagyanya átka jutott eszébe: „
12386    II,  XVII   |                 Életre halálra~Mire Ocskay a felesége hintaját kísérve
12387    II,  XVII   |                    akkor hírül hozták neki a szállingózó emberei, hogy
12388    II,  XVII   |                    hogy Áporkayék átkeltek a Vágon: ezeknek az üldözése
12389    II,  XVII   |               Budetinnak!”~Csak amikor ezt a szót meghallá, tért vissza
12390    II,  XVII   |            meghallá, tért vissza Ilonkának a nyugtalan szívdobogása. –
12391    II,  XVII   |          Budetinban. Vajon igaz-e, amit az a kegyetlen vénasszony mondott,
12392    II,  XVII   |                   mondott, hogy ott van az a varázslónő, aki az ő férje
12393    II,  XVII   |                 Igaz-e az, hogy itt van az a nő, akiről ő azt hitte mindig,
12394    II,  XVII   |      kebelbarátnéja, Rákóczinénak hű társa a számkivetésben, s régóta
12395    II,  XVII   |              apácafátyollal zárta el magát a világtól: holott Lengyel
12396    II,  XVII   |             Lengyel Magdolnakint, kém volt a fejedelemnőnél, Ocskaynak
12397    II,  XVII   |      fejedelemnőnél, Ocskaynak édes mérge, a feleségének pedig megölő
12398    II,  XVII   |               alkony ködében végighaladtak a sáros úton; a hintón leeresztve
12399    II,  XVII   |                végighaladtak a sáros úton; a hintón leeresztve a bőrfüggönyök,
12400    II,  XVII   |                  úton; a hintón leeresztve a bőrfüggönyök, hogy senki
12401    II,  XVII   |         fogadtatásra Budetin várában, ahol a kincseit várják, s ő azok
12402    II,  XVII   |                   várják, s ő azok helyett a feleségét hozza oda nekik.
12403    II,  XVII   |                     amint az út engedi, le a Csallóközbe, Heisterhez;
12404    II,  XVII   |          Csallóközbe, Heisterhez; már nála a parancs. Holnap, holnapután
12405    II,  XVII   |                   indulni kell. Ilonkát és a két gyermeket pedig nem
12406    II,  XVII   |     kenyérpusztítókat kap helyettük.~Ennek a számára lehet kigondolni
12407    II,  XVII   |                   miféle mesével ámítsa el a két asszonyt, hogy mind
12408    II,  XVII   |                    két asszonyt, hogy mind a kettő el legyen áltatva
12409    II,  XVII   |                    ám, mint egy csataterv! A fegyveres kíséret eleje
12410    II,  XVII   |                 eleje már elérte Budetint. A várkapuban kinn állt maga
12411    II,  XVII   |                  maga Gáspár úr, lámpással a kezében, s az előrevágtató
12412    II,  XVII   |          megszólongatá:~– „No, megkaptátok a kurucot?”~– Megkapta a kuruc
12413    II,  XVII   |         megkaptátok a kurucot?”~– Megkapta a kuruc a magáét! – felelt
12414    II,  XVII   |               kurucot?”~– Megkapta a kuruc a magáét! – felelt vissza
12415    II,  XVII   |                      Megvertétek-e?~– Mint a kinn járó kutyát!~Ebből
12416    II,  XVII   |                    mindent visszafoglaltak a kurucoktól, amit csak azok
12417    II,  XVII   |                 elvettek.~Megerősíté ebben a hitében az utca végén feldöcögő
12418    II,  XVII   |              oldalvást léptetve: ebben van a felesége. Óh, hogy szaladt
12419    II,  XVII   |                 felesége. Óh, hogy szaladt a ház ura maga a hintó elé!
12420    II,  XVII   |                hogy szaladt a ház ura maga a hintó elé! Milyen sietséggel
12421    II,  XVII   |                    iparkodott kibontogatni a csatos szíjakat, amikkel
12422    II,  XVII   |                   csatos szíjakat, amikkel a redőnybőr le volt kötözve,
12423    II,  XVII   |               kötözve, hogy nyújtotta maga a kezét a kedves vendégnek,
12424    II,  XVII   |                hogy nyújtotta maga a kezét a kedves vendégnek, s lesegítve
12425    II,  XVII   |                 vendégnek, s lesegítve azt a hintógrádicson, még a kicsinyeket
12426    II,  XVII   |                  azt a hintógrádicson, még a kicsinyeket is leszedegette
12427    II,  XVII   |                 leszedegette gyügyögtetve.~A kisebbik aludt már, azt
12428    II,  XVII   |                    az ölébe kellett venni: a nagyobbik a kezébe fogózott.~–
12429    II,  XVII   |                 kellett venni: a nagyobbik a kezébe fogózott.~– Hozta
12430    II,  XVII   |                    tessék felsétálni. Majd a cseléd megmutatja, merre
12431    II,  XVII   |                   megmutatja, merre vannak a szobák. Jó lesz lefektetni
12432    II,  XVII   |                 szobák. Jó lesz lefektetni a kicsikét, ha álmos. Maga
12433    II,  XVII   |                    Csak tessék. Jó melegek a szobák. Dél óta fűttetjük.
12434    II,  XVII   |                 szobák. Dél óta fűttetjük. A párnákat is megmelegítettük.~
12435    II,  XVII   |        megmelegítettük.~Amint aztán Ilonka a két gyermekkel a lépcsőkön
12436    II,  XVII   |                    Ilonka a két gyermekkel a lépcsőkön felment, odafordult
12437    II,  XVII   |                 Gáspár úr Ocskayhoz.~– Hát a társzekerek?~– Miféle társzekerek? –
12438    II,  XVII   |                mintha nem értené.~– Amiken a kincseid vannak; az ezüstmarha?~–
12439    II,  XVII   |               azokkal egy kis baj történt. A kurucok kétfelé szaladtak,
12440    II,  XVII   |                   szaladtak, az egyik rész a feleségemmel Sturec felé
12441    II,  XVII   |           feleségemmel Sturec felé loholt, a másik rész a társzekerekkel
12442    II,  XVII   |                  felé loholt, a másik rész a társzekerekkel Podhrágy
12443    II,  XVII   |              szakadhattam, mert akkor mind a két helyen megvernek: csak
12444    II,  XVII   |                     azt vehettem vissza.~– A feleségedet?~– Meg a két
12445    II,  XVII   |                       A feleségedet?~– Meg a két fiamat.~– Hát az ezüstödet?~–
12446    II,  XVII   |              ezüstödet?~– Azt biz átvitték a Vágon, már azt nem érhettem
12447    II,  XVII   |                   mért nem vágtattál elébb a kincseid után, mért nem
12448    II,  XVII   |                 vissza? Minek csatangoltál a feleséged után? Huh, be
12449    II,  XVII   |                   bolondot csináltál! Hisz a feleséged a tied marad,
12450    II,  XVII   |                csináltál! Hisz a feleséged a tied marad, ha a kurucok
12451    II,  XVII   |                 feleséged a tied marad, ha a kurucok elviszik is; a két
12452    II,  XVII   |                  ha a kurucok elviszik is; a két fiadat sem eszik meg:
12453    II,  XVII   |                  veszett! Porontyot is hoz a gólya, ha az kell; de ki
12454    II,  XVII   |                   de ki hozza vissza neked a prédára hagyott tenger kincseidet?
12455    II,  XVII   |                 Dejsz ütheted annak bottal a nyomát, ha egyszer elszalasztottad!
12456    II,  XVII   |      elszalasztottad! Mondhatod neki, mint a tót a vízbe ejtett kárásznak: „
12457    II,  XVII   |                 Mondhatod neki, mint a tót a vízbe ejtett kárásznak: „
12458    II,  XVII   |                 vinni. Tudhatod öreg, hogy a császár nekem adományozta
12459    II,  XVII   |             adományozta Lietava uradalmát; a várával együtt.~– Csakhogy
12460    II,  XVII   |                  tartom tyúkkal, kaláccsal a te feleségedet, gyermekeidet
12461    II,  XVII   |                  ingyen. Itt hagyom nálad, a hitedre bízva, amit a császártól
12462    II,  XVII   |               nálad, a hitedre bízva, amit a császártól kaptam, a fölösleges
12463    II,  XVII   |                  amit a császártól kaptam, a fölösleges pénzt. Abból
12464    II,  XVII   |                    pénzt. Abból levonhatod a magad költségét.~Gáspár
12465    II,  XVII   |                  Gáspár úr kétfelé törülte a bajuszát: mint aki gazdag
12466    II,  XVII   |               volna el.~– Elhiszem. De ezt a feleségem előtt ne mutasd!~
12467    II,  XVII   |                    ne mutasd!~Ezzel Ocskay a kapitányaihoz fordult, s
12468    II,  XVII   |                    fordult, s kiadta nekik a holnapra való rendeleteket,
12469    II,  XVII   |                rendeleteket, aztán sietett a szobájába, átöltözni: a
12470    II,  XVII   |                    a szobájába, átöltözni: a rajta levője csupa rongyban
12471    II,  XVII   |                    csüggött le róla, ahogy a harc hevében kard, lándzsa
12472    II,  XVII   |                    sárral. Ma nagyon ráfér a mosdás.~Ilonka maga ment
12473    II,  XVII   |               mosdás.~Ilonka maga ment fel a kastélyba a két gyermekkel.~
12474    II,  XVII   |                  maga ment fel a kastélyba a két gyermekkel.~A vendégteremben,
12475    II,  XVII   |                kastélyba a két gyermekkel.~A vendégteremben, amint belépett,
12476    II,  XVII   |                    találkozott Ozmondával.~A két asszony, amint egymásra
12477    II,  XVII   |                 egymásnak fordított tükör, a végtelenségig adta vissza
12478    II,  XVII   |         végtelenségig adta vissza egyiknek a tekintete a másikéból rásugárzó
12479    II,  XVII   |                vissza egyiknek a tekintete a másikéból rásugárzó indulatot.~
12480    II,  XVII   |                   közöttük: bizonyos; s ez a harc életre-halálra megy:
12481    II,  XVII   |                 életre-halálra megy: egész a megsemmisítésig!~De Ilonka
12482    II,  XVII   |                   szemközt; egyik gyermeke a kezén, a másik a kebléhez
12483    II,  XVII   |                    egyik gyermeke a kezén, a másik a kebléhez szorítva. –
12484    II,  XVII   |                  gyermeke a kezén, a másik a kebléhez szorítva. – Ebben
12485    II,  XVII   |                 kebléhez szorítva. – Ebben a fegyverzetben diadalmas
12486    II,  XVII   |        fegyverzetben diadalmas az asszony, a hitves. Ezzel nem versenyez
12487    II,  XVII   |                 védtelen, fegyvertelen áll a másik előtt, akinek minden
12488    II,  XVII   |                     hogy mint szabadítá ki a férje. De az elbeszélés
12489    II,  XVII   |                 egy méregkehely volt annak a másiknak. Hogy harcolt Ocskay
12490    II,  XVII   |                  mikor érte küzdött! Mikor a feleségét kellett visszavívni,
12491    II,  XVII   |                  egyedül száz ellen rohant a kardok közé, s azok diadalhoz
12492    II,  XVII   |               engedi magát bújtatni, mikor a bécsi csőcselék, a kéményseprők,
12493    II,  XVII   |                   mikor a bécsi csőcselék, a kéményseprők, a tolvajok,
12494    II,  XVII   |                 csőcselék, a kéményseprők, a tolvajok, a koldusok hada
12495    II,  XVII   |                  kéményseprők, a tolvajok, a koldusok hada megrohanja!
12496    II,  XVII   |                hada megrohanja! Akkor csak a szeretője volt ott: akkor
12497    II,  XVII   |                 ott: akkor nem találta meg a hősi szívét! De most, most,
12498    II,  XVII   |                    neki, hogy: „Elrabolták a feleségedet, gyermekeid
12499    II,  XVII   |                  gyermekeid anyját: viszik a kurucok!”, ugye, nem sápadt
12500    II,  XVII   |          oroszlánként harcolt? Aztán mikor a kincseiről volt szó, meg