bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

12501    II,  XVII   |                   meg arról, akit szeret – a kincseiről felejtkezett
12502    II,  XVII   |                mint mikor Bécsben megkapta a császár ajándékát – s aztán
12503    II,  XVII   |                   kellett gondolni, érezni a vetélytársnőnek, amíg Ilonka
12504    II,  XVII   |                tusáját.~Óh, minden beszéde a dicsekedtében féktelen asszonynak
12505    II,  XVII   |               alakban vallott szerelmet ez a férfi; de ilyen alakban,
12506    II,  XVII   |                  egy imádatra méltó! Mikor a kardján csorog végig a vére
12507    II,  XVII   |               Mikor a kardján csorog végig a vére azoknak, akik bántották
12508    II,  XVII   |                azoknak, akik bántották azt a nőt, aki az övé! – Óh, mily
12509    II,  XVII   |                Ilonka tudta azt! Kéjelgett a lelke annak a tudatában,
12510    II,  XVII   |                    Kéjelgett a lelke annak a tudatában, hogy most ezt
12511    II,  XVII   |                    hogy sápad el előtte ez a bűbájos tündérarc! Hogy
12512    II,  XVII   |                    támadnak mély ónkarikák a szemei körül; hogy tekergőznek
12513    II,  XVII   |                    körül; hogy tekergőznek a szemöldökei, hogy vékonyulnak
12514    II,  XVII   |             irigység holdvilágsápadtra ezt a deli arcot! – S egyszer-egyszer
12515    II,  XVII   |             egyszer-egyszer félretekintett a tükörbe Ilonka, hogy a saját
12516    II,  XVII   |      félretekintett a tükörbe Ilonka, hogy a saját képét meglássa. Lássa,
12517    II,  XVII   |               győzve.~De még nem volt vége a tusának.~Neki is főtt, forrott
12518    II,  XVII   |             tusának.~Neki is főtt, forrott a szívében valami. Neki is
12519    II,  XVII   |                    fegyverei! Majd rákerül a sor!~Ezt a tusát ma végig
12520    II,  XVII   |                    Majd rákerül a sor!~Ezt a tusát ma végig kell küzdeni.
12521    II,  XVII   |             Egyiknek győzni kell teljesen, a másiknak el kell veszni! –
12522    II,  XVII   |                   Mindenre el volt szánva.~A vacsora felett még egészen
12523    II,  XVII   |               felett még egészen átengedte a győzelmet egész a mámorig
12524    II,  XVII   |                átengedte a győzelmet egész a mámorig Ilonkának.~Nagy
12525    II,  XVII   |              férfiak. Trencséni nemes urak a császári pártból meg Ocskay
12526    II,  XVII   |                  hallgatnia Ozmondának azt a hőskölteményt, amit Ilonka
12527    II,  XVII   |                 festette Ocskayt olyannak; a kapitányok egymás szájából
12528    II,  XVII   |               egymás szájából kapkodták ki a szót, hogyan vitézkedett
12529    II,  XVII   |                   szót, hogyan vitézkedett a vezér a felesége hintaja
12530    II,  XVII   |                 hogyan vitézkedett a vezér a felesége hintaja mellett.
12531    II,  XVII   |                   megcsókolta az asszonyát a diadalmas harc után!~Még
12532    II,  XVII   |                   Még most is sugárzott az a csók erről az arcról! –
12533    II,  XVII   |              Szemben vele olyan volt annak a másik nőnek az arca, mint
12534    II,  XVII   |                  másik nőnek az arca, mint a hold. Gáspár úr konyított
12535    II,  XVII   |                   konyított hozzá, hogy ez a dicsekedés rosszul eshetik
12536    II,  XVII   |                  ember volt, hogy szerette a felebarátját kihúzni a sárból –
12537    II,  XVII   |            szerette a felebarátját kihúzni a sárból – ha ugyanaz által
12538    II,  XVII   |                ugyan van mit dicsekednetek a vitézkedéstekkel, ha elszalasztottátok
12539    II,  XVII   |                  elszalasztottátok ebadóba a kincseiteket hat társzekérszámra!~
12540    II,  XVII   |                    De nem adja biz az! Még a húgomasszonyt is kifosztották
12541    II,  XVII   |              húgomasszonyt is kifosztották a gézengúz kurucok. Elbeszélte
12542    II,  XVII   |                  kurucok. Elbeszélte nekem a kocsis, aki a hintaján volt.
12543    II,  XVII   |             Elbeszélte nekem a kocsis, aki a hintaján volt. Minden klenodiumát
12544    II,  XVII   |                 csak azon könyörgött, hogy a jegygyűrűjét ne húzzák le
12545    II,  XVII   |                   húzzák le az ujjáról.~Ez a kellemetlen visszaemlékezés
12546    II,  XVII   |                 ujjai közt megforgatva azt a jegygyűrűt felesége ujján.~–
12547    II,  XVII   |                 kell miatta aggódnom. Csak a négy sor igazgyöngyömet
12548    II,  XVII   |              menyasszonyi ajándékul.~Ennél a szónál, „szegény anyám”,
12549    II,  XVII   |                    mégiscsak könny szökött a két szemébe. „Szegény”-nek
12550    II,  XVII   |                 két szemébe. „Szegény”-nek a megholt kedveseinket nevezi
12551    II,  XVII   |                megholt kedveseinket nevezi a magyar szójárás.~Megérthette
12552    II,  XVII   |                  is, hogyan halt meg?~Ezek a könnyek idézték elő Ozmonda
12553    II,  XVII   |                  idézték elő Ozmonda arcán a legelső mosolyt ezen az
12554    II,  XVII   |                  estén. Hát itt van nyitva a páncél!~Ocskay megszorítá
12555    II,  XVII   |                   Ilonka kezét.~– No lásd, a négy sor igazgyöngy már
12556    II,  XVII   |                 már meg is került: itt van a keblemben.~Azzal elővonta
12557    II,  XVII   |                  keblemben.~Azzal elővonta a dolmány zsebéből a bársonyos
12558    II,  XVII   |                elővonta a dolmány zsebéből a bársonyos étuit, s felnyitva
12559    II,  XVII   |                  azt, odanyújtá Ilonkának.~A nő nem rejtheté el öröme
12560    II,  XVII   |                   öröme fellobbanását. Nem a gyöngyért, hanem a megemlékezésért.~–
12561    II,  XVII   |                     Nem a gyöngyért, hanem a megemlékezésért.~– Ezt Bécsben
12562    II,  XVII   |      megemlékezésért.~– Ezt Bécsben vettem a számodra. Szép-e?~– Óh szép!
12563    II,  XVII   |                tőlem?~Válaszul megcsókolta a nő férje kezét.~Azzal Ocskay
12564    II,  XVII   |                    Ilonka nyakára kapcsolá a gyémántos csattal.~– Viseld
12565    II,  XVII   |                gyémántos csattal.~– Viseld a kedvemért!~…Ozmonda ajkán
12566    II,  XVII   |                ajkán szinte látni lehetett a düh forró leheletét. Ha
12567    II,  XVII   |                    Ha földi tűz volna, ami a szemekben ég, az ő szemei
12568    II,  XVII   |                   kellett volna égni annak a gyémántnak.~Eggyel több
12569    II,  XVII   |             gyémántnak.~Eggyel több kínzás a rováson.~Ocskay az estebéd
12570    II,  XVII   |                  búcsúlakoma. Holnap indul a csapatjával. Az ilyen búcsúáldomást
12571    II,  XVII   |                 tehát meg kell hosszítani. A férfiak maradjanak az ivóteremben.
12572    II,  XVII   |                    pihenni.~Mikor kimentek a teremből: Ozmonda azt súgá
12573    II,  XVII   |            Ilonkának:~– Majd ha elaltattad a gyermekeidet, jöjj át a
12574    II,  XVII   |                    a gyermekeidet, jöjj át a szobámba, ott még beszéljünk
12575    II,  XVII   |                    Ilonka alig fektette le a nagyobbik fiát, aki mindekkorig
12576    II,  XVII   |                   s az asztalnál hallgatta a hősregéket apjáról, el nem
12577    II,  XVII   |                 sejtette jól, hogy mi lesz a beszéd.~Sőt azt is sejtette,
12578    II,  XVII   |                  Sőt azt is sejtette, hogy a kocka fordul. Eddig ő gyilkolt;
12579    II,  XVII   |                 gyilkolni. – Kíváncsi volt a nyerendő sebekre. – Azt
12580    II,  XVII   |                    végül mégiscsak ő marad a győztes.~Amint belépett
12581    II,  XVII   |             odadobbant eléje, s megragadta a kezét.~– Tudod-e, hogy kinek
12582    II,  XVII   |               kezét.~– Tudod-e, hogy kinek a barlangjába léptél be most?~–
12583    II,  XVII   |              tudtad jól, mikor énnekem azt a hősregét elmeséled egy férjről,
12584    II,  XVII   |         pokolkínokat okozasz itt! (Öklével a mellére ütött.)~– Tudtam.
12585    II,  XVII   |                    magadat meg nem sért ez a szó, engem nem sért meg.~–
12586    II,  XVII   |                világát! Hadd gyönyörködjék a világ minden szép asszonyában.
12587    II,  XVII   |                   szép asszonya! Én voltam a cigányleány is! Én voltam
12588    II,  XVII   |               vallomásra az volt Ilonkának a válasza, hogy nevetve ölelte
12589    II,  XVII   |                 hogy még mindig ő van alul a földön; ő van letiporva.
12590    II,  XVII   |                földön; ő van letiporva. Ez a föl sem vevés; ez a hideg
12591    II,  XVII   |                     Ez a föl sem vevés; ez a hideg közöny még jobban
12592    II,  XVII   |                 leszakított virágnál, amit a férje a vitézkötése mellé
12593    II,  XVII   |         leszakított virágnál, amit a férje a vitézkötése mellé tűz. –
12594    II,  XVII   |           virágszál!~S még hogy megtetézze a sértő megvetést, azt is
12595    II,  XVII   |           asszonyok, megelégszünk vele, ha a férjünk lelke a mienk.~–
12596    II,  XVII   |                   vele, ha a férjünk lelke a mienk.~– De az sem a tied! –
12597    II,  XVII   |                 lelke a mienk.~– De az sem a tied! – kiálta dühtől reszkető
12598    II,  XVII   |                 ezt!”~Ez volt Ocskaynak az a schwechati levele, ami így
12599    II,  XVII   |                   vallomásokkal!~Ilonkának a szemébe akart szökni a könny;
12600    II,  XVII   |           Ilonkának a szemébe akart szökni a könny; de visszaparancsolta. –
12601    II,  XVII   |             visszaparancsolta. – Aki ebben a tusában az első könnycseppet
12602    II,  XVII   |         Hidegvérrel mondá:~– No, hát ez is a tied. Mit akarsz még tőlem
12603    II,  XVII   |                   még tőlem elvenni?~– Azt a jegygyűrűdet.~Erre felkacagott
12604    II,  XVII   |                    mért csaltam át Ocskayt a császári pártra? Azért,
12605    II,  XVII   |                  osztrák törvények szerint a katolikus férj és a protestáns
12606    II,  XVII   |                szerint a katolikus férj és a protestáns nő közötti házasság
12607    II,  XVII   |                  semmis és haszontalan. Ez a ház már az osztrák császár
12608    II,  XVII   |            katolikussá lettem, s itt ebben a házban is, Bécs városában
12609    II,  XVII   |                   volt az utolsó fegyvere: a méregbe mártott.~Csak az
12610    II,  XVII   |              alakját változtatta meg: mint a mesebeli rossz tündér. Elébb
12611    II,  XVII   |             alakulni, úgy közelíteni hozzá a méregharapásra.~Bosszúsan
12612    II,  XVII   |             Bosszúsan tépte szét Ocskaynak a levelét száz darabra, s
12613    II,  XVII   |                   száz darabra, s elszórta a földre. Aztán leveté magát
12614    II,  XVII   |                 földre. Aztán leveté magát a kerevetre, arcát kezeibe
12615    II,  XVII   |                 neki Ilonka.~Erre megtörlé a zsebkendőjével a szemeit
12616    II,  XVII   |                  megtörlé a zsebkendőjével a szemeit Ozmonda, s úgy tett,
12617    II,  XVII   |                 aki duzzogva nevet. Neveti a maga bolondságát. És mikor
12618    II,  XVII   |                kacajának, eszébe jutott az a rejtélyes nevetés, mit itt
12619    II,  XVII   |            rejtélyes nevetés, mit itt ezen a helyen hallatott Ocskay,
12620    II,  XVII   |                   helyen hallatott Ocskay, a legédesebb andalgás pillanatában:
12621    II,  XVII   |                   az enyim. Pápistává lett a feleségem!” Ezt kacagta.~–
12622    II,  XVII   |                  mégis nem maradhatunk. Ez a helyzet megöl engem is,
12623    II,  XVII   |                   hagyjam.~Ezzel felugrott a kerevetről, egy cifra faragványú,
12624    II,  XVII   |                    félj! Nem méreg – mondá a grófnő, visszatéve. – Csak
12625    II,  XVII   |               vagyok szokva – mikor elfojt a keserűség, ez megvigasztal.
12626    II,  XVII   |               nehányszor alá s fel lépdelt a szobában, s egyszerre csak
12627    II,  XVII   |                   előtt, s átkarolva annak a térdeit, azt mondá neki:~–
12628    II,  XVII   |                    önkényt! Visszatérhetsz a „magyar vallásra”, s egyszerre
12629    II,  XVII   |                 tőle!~Ilonka bámulva rázta a fejét. El nem tudta gondolni,
12630    II,  XVII   |                  ez vagy esztelenség, vagy a megivott philtrának a hatása.~–
12631    II,  XVII   |                 vagy a megivott philtrának a hatása.~– Nem jót tesz neked
12632    II,  XVII   |                  neked az az ital! – mondá a térdepelőnek.~– Ne hidd
12633    II,  XVII   |                   megsemmisülök – itt – és a másvilágon.~Ilonka most
12634    II,  XVII   |             erőszakkal odavonta maga mellé a kerevetre: úgy suttogott
12635    II,  XVII   |                   kerevetre: úgy suttogott a fülébe; rábeszélő, behízelgő
12636    II,  XVII   |               előttem ezt oly sokszor. Fáj a szíve érte, hogy téged elrabolt
12637    II,  XVII   |                  nem tudott felejteni, aki a te lelkednek igazi, valódi
12638    II,  XVII   |                     hisz az is egy Ocskay: a jobbik, a szebbik, az ifjabbik,
12639    II,  XVII   |                   is egy Ocskay: a jobbik, a szebbik, az ifjabbik, a
12640    II,  XVII   |                    a szebbik, az ifjabbik, a Sándor!~Ilonka indulatosan
12641    II,  XVII   |                hevesen taszítva el magától a vállait átölelő asszonyt.~–
12642    II,  XVII   |             mondandód, itt hagylak. Megyek a gyermekeimhez.~– Nem mégy! –
12643    II,  XVII   |                    lihegé Ozmonda, elállva a távozni akaró útját. – Még
12644    II,  XVII   |                   megbocsátasz. – Anyádnak a szíve miatta szakadt meg.
12645    II,  XVII   |                  elsirattam.~– Tudod, hogy a haldokló megátkozta gyermekeidet
12646    II,  XVII   |                elhagyta miattam. Én voltam a vezérlő angyala, égbe és
12647    II,  XVII   |                   és pokolba. Akarod tudni a vetélytárs nevét, kit miattam
12648    II,  XVII   |                   kit miattam megölt? – Az a te bátyád volt: a jó Tisza
12649    II,  XVII   |                       Az a te bátyád volt: a jó Tisza Gábor!~Ilonka felsikoltott.
12650    II,  XVII   |                    nem varázsolható többé: a hitet. S hogy ennek még
12651    II,  XVII   |                    hitet. S hogy ennek még a töredékei is össze legyenek
12652    II,  XVII   |                  össze legyenek morzsolva, a kegyetlen vetélytársnő elővette
12653    II,  XVII   |            kegyetlen vetélytársnő elővette a szekrényéből és elolvastatá
12654    II,  XVII   |                    és elolvastatá vele azt a levelet, amit Ocskay László
12655    II,  XVII   |                 írt hozzája akkor, mielőtt a magyar táborból megszökött,
12656    II,  XVII   |                magyar táborból megszökött, a füllevágás meggyalázó büntetése
12657    II,  XVII   |                hitelesség kedvéért még azt a kristályszelencét is megmutatta
12658    II,  XVII   |                 megmutatta Ozmonda, amiben a levágott ereklye meg volt
12659    II,  XVII   |                    szótlanul tántorgott ki a szobából, kezeit megtörő
12660    II,  XVII   |                 szívére szorítva. – Ő volt a halálra sebesített…~Szobájába
12661    II,  XVII   |            Szobájába érve, végigveté magát a földön, és megsiratta keservesen
12662    II,  XVII   |                    Azután, mikor elfogytak a könnyek, asztalhoz ült és
12663    II,  XVII   |               Ocskay Lászlónak.~Megerősíté a szívét, hogy érthető mondásokat
12664    II,  XVII   |                  Sok keserű bánatot hoztál a lelkemre, édes jó uram,
12665    II,  XVII   |                   László, de megnyugtattam a szívemet azzal, hogy még
12666    II,  XVII   |       boldogítottál egykor.~Homályt hoztál a nevedre, fiaid nevére; engem
12667    II,  XVII   |              szokni.~Idehoztál engem annak a házához, ki nekem halálom.
12668    II,  XVII   |               mondtam, nem bánom: megiszom a mérget, mit elém töltenek.
12669    II,  XVII   |               Nincs szó, ami leírhassa azt a nagy fájdalmat, amit én
12670    II,  XVII   |                    mind amíg csak élek.~Ha a két gyermekem nem volna,
12671    II,  XVII   |                megbocsássa neked Isten azt a bűnöd, amit emberi szív
12672    II,  XVII   |                bocsátani.~De mivel itt van a két ártatlan gyermekem,
12673    II,  XVII   |                   akarom hagyni, hogy azok a kárhozat számára növekedjenek
12674    II,  XVII   |                  fogom megkeresni számukra a mindennapi kenyeret.~Semmit
12675    II,  XVII   |                    azokat is itten hagyom: a gyöngy könnyet jelent, s
12676    II,  XVII   |                    született Tisza Ilona.”~A levél ott maradt az asztalon,
12677    II,  XVII   |                    ott maradt az asztalon, a négy sor igazgyönggyel.
12678    II,  XVII   |                  sor igazgyönggyel. Ilonka a két gyermekkel úgy eltűnt
12679    II,  XVII   |                  két gyermekkel úgy eltűnt a házból az éj sötétjében,
12680    II,  XVII   |                 senki sem vette észre; még a lesben álló Ozmonda sem:
12681    II,  XVIII  |                    késő éjfél után végezék a búcsúáldomásozást.~Ocskay
12682    II,  XVIII  |                    Ocskay nehéz fővel tért a szobájába. A mai izgalmas
12683    II,  XVIII  |                    fővel tért a szobájába. A mai izgalmas nap, a dühös,
12684    II,  XVIII  |             szobájába. A mai izgalmas nap, a dühös, kemény harc megviselte
12685    II,  XVIII  |                  szakította félbe hamarább a mulatságot, mint különben
12686    II,  XVIII  |                   hogy egy jó éjt kívánjon a mellette való szobában tanyázó
12687    II,  XVIII  |                 már?~Semmi válasz sem jött a köszöntésére.~Figyelt, hallgatózott.
12688    II,  XVIII  |                   itt volnának-e?~Felkapta a karos gyertyatartót az asztaláról,
12689    II,  XVIII  |                    az asztaláról, s átment a szobába.~A nagy nyoszolya,
12690    II,  XVIII  |            asztaláról, s átment a szobába.~A nagy nyoszolya, ahol mind
12691    II,  XVIII  |                  nagy nyoszolya, ahol mind a három számára volt megvetve
12692    II,  XVIII  |                   hogy itt voltak. Ez volt a tanyájuk.~Akkor aztán megtalálta
12693    II,  XVIII  |                     Akkor aztán megtalálta a levelet is, s az megmondta
12694    II,  XVIII  |                Olyan szívfájdalom fogta el a levél olvastára, hogy a
12695    II,  XVIII  |                    a levél olvastára, hogy a halált kívánta inkább.~Átrohant
12696    II,  XVIII  |                   Tudta jól, hol van annak a szobája, s szabad bejárata
12697    II,  XVIII  |                    bejárata volt neki azon a tilalmas küszöbön.~Ozmonda
12698    II,  XVIII  |                tudta, hogy Ilonka elhagyta a házat, olyan csendesen suhant
12699    II,  XVIII  |                 nehéz léptei döngtek végig a folyosón szobája ajtajáig.
12700    II,  XVIII  |             Ozmonda szobájának az ajtaját, a nő megrettent tekintetétől.
12701    II,  XVIII  |                 volt az, mint az őrülteké. A háborodott lélek feldúlta
12702    II,  XVIII  |                     mint egy halálra váló. A szemei mereven néztek, mint
12703    II,  XVIII  |             olvasni. Odáig csak reszketett a nő, amíg a végsorokhoz ért;
12704    II,  XVIII  |                 csak reszketett a nő, amíg a végsorokhoz ért; de amikor
12705    II,  XVIII  |                   akkor e holdsápadt arcon a titkolhatlan öröm ragyogása
12706    II,  XVIII  |               ragyogása tündökölt fel. Ah, a siker tökéletes volt! Végre-valahára
12707    II,  XVIII  |                    Végre-valahára ő maradt a győztes; ő űzte el az asszonyt
12708    II,  XVIII  |             győztes; ő űzte el az asszonyt a férje mellől, összeforrhatlanul
12709    II,  XVIII  |               összeforrhatlanul törte szét a kapcsot szíveik között,
12710    II,  XVIII  |                kapcsot szíveik között, övé a diadal!~– Te tetted ezt? –
12711    II,  XVIII  |                  örökre átkozott! – ordítá a férfi, s úgy üté öklével
12712    II,  XVIII  |                    eszméletlenül terült el a földön.~Mikor magához tért
12713    II,  XVIII  |                 mély csend volt körülötte; a tartóban hagyott gyertya
12714    II,  XVIII  |        gondolatjait. Valamitől nedves volt a homloka. Megtörlé kantusa
12715    II,  XVIII  |                  Megtörlé kantusa ujjával; a patyolat veres lett. Megsérté
12716    II,  XVIII  |                   veres lett. Megsérté ott a homlokát Ocskaynak a gyűrűje.
12717    II,  XVIII  |                   ott a homlokát Ocskaynak a gyűrűje. Erről tért öntudatához.~–
12718    II,  XVIII  |                 Megütött engem! – Megütött a felesége miatt! – Megütött
12719    II,  XVIII  |            felesége miatt! – Megütött ezen a helyen, ahol tegnap térden
12720    II,  XVIII  |             Meghalok én is. Meghalunk mind a ketten!…~            ~Hová,
12721    II,  XVIII  |                 egymagában, két gyermekkel a kezén, akik közül az egyiket
12722    II,  XVIII  |                 Délnek, északnak, egyforma a világ. Csak innen el.~A
12723    II,  XVIII  |                    a világ. Csak innen el.~A kastély hátulsó ajtaján
12724    II,  XVIII  |                  hátulsó ajtaján kiszökött a kertbe, a kertajtón át ki
12725    II,  XVIII  |                ajtaján kiszökött a kertbe, a kertajtón át ki a szabad
12726    II,  XVIII  |                  kertbe, a kertajtón át ki a szabad mezőre, s aztán futvást
12727    II,  XVIII  |                  avarnak!~Kerülnie kellett a lakóházakat, nehogy valaki
12728    II,  XVIII  |                   meglássa, s hírt mondjon a keresőinek. – Kertek alatt
12729    II,  XVIII  |                 alatt bujdokolva jutott el a város végére; még a kutyák
12730    II,  XVIII  |              jutott el a város végére; még a kutyák sem ugatták meg.~
12731    II,  XVIII  |             ugatták meg.~Ott azután, mikor a sík mezőre eljutott, körülnézett,
12732    II,  XVIII  |                előtte, akinek az árnyékát, a hol fellobbanó, hol lelohadó
12733    II,  XVIII  |            lelohadó láng ide-oda hajigálta a kopár síkon.~Ilonka arrafelé
12734    II,  XVIII  |                    arrafelé vette az útját a két gyermekével.~Mikor közelebb
12735    II,  XVIII  |                  Hat lovuk ott legelészett a sovány gyepen, amiről csak
12736    II,  XVIII  |               amiről csak nemrég olvadt le a hó, egy ponyvával fedett
12737    II,  XVIII  |                   volt elrejtve, két férfi a törpefenyőből rakott tűznél
12738    II,  XVIII  |               fanyárson egy malacot. Kettő a szekér alatt heverészett
12739    II,  XVIII  |                   heverészett pipázva: egy a lovakat őrizte.~Az, amelyik
12740    II,  XVIII  |                lovakat őrizte.~Az, amelyik a tűz előtt állt (talán őrálláson),
12741    II,  XVIII  |                    talán őrálláson), amint a tanyájukhoz közeledő alakot
12742    II,  XVIII  |                    ezüstgombokkal; bocskor a lábán. Fekete arcának csak
12743    II,  XVIII  |                 lábán. Fekete arcának csak a körvonalait rajzolá vérfénnyel
12744    II,  XVIII  |             körvonalait rajzolá vérfénnyel a lobogó tűz lángja.~De Ilonka
12745    II,  XVIII  |                 alak felé.~Mit félt ő most a kerek világ minden rémeitől,
12746    II,  XVIII  |                  az egy félelme volt, hogy a férje utoléri.~– Óh, jó
12747    II,  XVIII  |                   Óh, jó emberek! – lihegé a nő fáradtan. – Könyörüljetek
12748    II,  XVIII  |                   meg; de megjutalmaz érte a jó Isten. Vegyetek fel a
12749    II,  XVIII  |                   a jó Isten. Vegyetek fel a szekeretekbe, a kis gyermekeimmel,
12750    II,  XVIII  |               Vegyetek fel a szekeretekbe, a kis gyermekeimmel, nem bírnak
12751    II,  XVIII  |                  gyermekeimmel, nem bírnak a lábaim tovább; pedig futnom
12752    II,  XVIII  |              futnom kell, amíg csak bírok!~A cigány odahajolt az úrnőhöz,
12753    II,  XVIII  |                 arcába, amit megvilágított a tűz lobogványa.~– Ej, ej,
12754    II,  XVIII  |                    asszonyka – mondá azzal a furcsa dialektussal, ami
12755    II,  XVIII  |                 olyan tréfás kifejezést ad a cigány minden mondásának. –
12756    II,  XVIII  |               futsz, ugye? Aztán meg annak a szeretője elől? A zsiványok
12757    II,  XVIII  |                    annak a szeretője elől? A zsiványok közé is elfutnál,
12758    II,  XVIII  |                   eltakarva kis subája alá a nagyobbik fia fejét, hogy
12759    II,  XVIII  |                  hogy ne hallja meg az ezt a szót az apja felől.~– Hiába
12760    II,  XVIII  |                    Hiába tagadod! – nyújtá a szót a cigány. – Mi cigányok
12761    II,  XVIII  |                   tagadod! – nyújtá a szót a cigány. – Mi cigányok jövendőmondók
12762    II,  XVIII  |            cigányok jövendőmondók vagyunk; a szeméből is kiolvassuk,
12763    II,  XVIII  |                    Hát nem Ocskay Lászlóné a te neved?~Erre a szóra Ilonka
12764    II,  XVIII  |                  Lászlóné a te neved?~Erre a szóra Ilonka felugrott a
12765    II,  XVIII  |                   a szóra Ilonka felugrott a dombról, amelyre lepihent,
12766    II,  XVIII  |                  tova akart futni. – Hanem a cigány egyszerre odaborult
12767    II,  XVIII  |               átkozottak!”~Ilonka ráismert a hangról.~– Jávorka! Kegyelmed
12768    II,  XVIII  |                  vagyok. Holló nem jár úgy a gyilkos feje fölött, mint
12769    II,  XVIII  |                   hozzám, tegye félre most a haragját, s szabadítsa meg
12770    II,  XVIII  |                     s szabadítsa meg annak a feleségét, akit olyan nagyon
12771    II,  XVIII  |                    menyasszonyom hína haza a lakodalmára, nem mozdulnék
12772    II,  XVIII  |                     Kegyelmedért megteszem a vargabetűt. – Héj, moré!
12773    II,  XVIII  |                moré! Iszkiri! Zsákba azzal a félig sült malaccal! Majd
12774    II,  XVIII  |                 holnap reggel. Oltsátok ki a tüzet, fogjátok be a lovakat,
12775    II,  XVIII  |                    ki a tüzet, fogjátok be a lovakat, kettőt a szekérbe,
12776    II,  XVIII  |              fogjátok be a lovakat, kettőt a szekérbe, a többire kapjatok
12777    II,  XVIII  |                lovakat, kettőt a szekérbe, a többire kapjatok fel szőrére;
12778    II,  XVIII  |                 aztán toljuk az országutat a kerékkel!~Nehány pillanat
12779    II,  XVIII  |               pillanat alatt el lett oltva a tűz, be lettek fogva a lovak.
12780    II,  XVIII  |               oltva a tűz, be lettek fogva a lovak. Jó erős székely kabalák
12781    II,  XVIII  |                  kabalák voltak azok, csak a kinézésük volt cigányos.
12782    II,  XVIII  |                  két gyermekét felültették a szekérbe a ponyvaernyő alá;
12783    II,  XVIII  |           gyermekét felültették a szekérbe a ponyvaernyő alá; bundákból
12784    II,  XVIII  |               bundákból jó ágyat csináltak a számukra, s aztán megindultak
12785    II,  XVIII  |                 megindultak szép csendesen a ködös éjszakában. A hatalmas,
12786    II,  XVIII  |              csendesen a ködös éjszakában. A hatalmas, boldog Ocskay
12787    II,  XVIII  |                     Jávorka ott lépegetett a szekér mellett gyalog, mikor
12788    II,  XVIII  |                    vitt fel az út, s fogta a lőcsöt, tartotta a vállával
12789    II,  XVIII  |                   fogta a lőcsöt, tartotta a vállával a szekeret, hogy
12790    II,  XVIII  |                lőcsöt, tartotta a vállával a szekeret, hogy bele ne dőljön
12791    II,  XVIII  |               Vöröskő-várra? Pálffy bánnak a felesége, leányai szeretik
12792    II,  XVIII  |                    s igaz, jó lelkek. Hogy a bán a császár híve, nem
12793    II,  XVIII  |                igaz, jó lelkek. Hogy a bán a császár híve, nem hibájuk,
12794    II,  XVIII  |                   oda. S ez az egy hely az a világon, ahol nem fogja
12795    II,  XVIII  |                  Valóban jó lesz; köszönöm a jó tanácsot.~– No hát most
12796    II,  XVIII  |          ballagjunk, amíg ballaghatunk. Ha a fennsíkra felérünk, majd
12797    II,  XVIII  |                jobb lesz az utunk; akkorra a hold is feljön; a ködből
12798    II,  XVIII  |                  akkorra a hold is feljön; a ködből is kijövünk, aztán
12799    II,  XVIII  |              Biccsén alul majd kikaptatunk a gyepre. Holnapután ilyenkorra
12800    II,  XVIII  |                   Ott leteszem kegyelmedet a kapuba, s aztán visszatérek.~–
12801    II,  XVIII  |                borzadozva.~– Tudom – szólt a kuruc. – Pogány vagyok.
12802    II,  XVIII  |                    az sincs. Elpusztította a hazámat, s elpusztította
12803    II,  XVIII  |                   hazámat, s elpusztította a mennyországomat. Nincs se
12804    II,  XVIII  |                  Én is úgy szeretem. Mikor a bakó a fejét fogja vágni,
12805    II,  XVIII  |                 úgy szeretem. Mikor a bakó a fejét fogja vágni, az én
12806    II,  XVIII  |                éjjel. Nem beszélek többet.~A hosszú út megint hegynek
12807    II,  XVIII  |               megint hegynek vitt fölfelé; a fakó szekér lassacskan döcögött
12808    II,  XVIII  |                 lassacskan döcögött előre. A hold már feljött a Fehér-hegyek
12809    II,  XVIII  |                  előre. A hold már feljött a Fehér-hegyek mögül; a ködök
12810    II,  XVIII  |              feljött a Fehér-hegyek mögül; a ködök elültek a völgyben,
12811    II,  XVIII  |        Fehér-hegyek mögül; a ködök elültek a völgyben, mintha fehér tavak
12812    II,  XVIII  |                mintha fehér tavak volnának a sötétzöld hegyhátak között.
12813    II,  XVIII  |                sötétzöld hegyhátak között. A messze kiáradt Vág ezüsttel
12814    II,  XVIII  |                    ezüsttel csillámlott. – A holdfénynél egy magányos
12815    II,  XVIII  |               Ilonka meghallotta e szót, s a szekérekhó hátulsó ponyvahasadékán
12816    II,  XVIII  |            fegyvertelenül. Csak úgy, ahogy a házból kirohant, kapott
12817    II,  XVIII  |                házból kirohant, kapott fel a lovára, még sisak, kalpag
12818    II,  XVIII  |                 még sisak, kalpag sem volt a fején: szétzilált hajfonatai
12819    II,  XVIII  |               hajfonatai csak úgy lobogtak a feje körül.~Ilonka felhúzta
12820    II,  XVIII  |                feje körül.~Ilonka felhúzta a ponyvát a kocsi oldaláról,
12821    II,  XVIII  |                  Ilonka felhúzta a ponyvát a kocsi oldaláról, s kinyújtá
12822    II,  XVIII  |                kocsi oldaláról, s kinyújtá a kezét, hogy a Jávorkáét
12823    II,  XVIII  |                   s kinyújtá a kezét, hogy a Jávorkáét megragadja vele.~–
12824    II,  XVIII  |                  el az én szemeim láttára, a gyermekei előtt! Hisz akkor
12825    II,  XVIII  |                   Hisz akkor megöltök mind a hármunkat! – Küldjétek másfelé,
12826    II,  XVIII  |               Jávorka az öklével csapkodta a feje tetejét.~– Tudtam azt!
12827    II,  XVIII  |                  Megmondtam előre! Hogy ez a szent asszony kiimádkozza
12828    II,  XVIII  |                    őt még az éhes ördögnek a fogai közül is, amikor már
12829    II,  XVIII  |                 közül is, amikor már viszi a pokolba! Előre tudtam ezt!
12830    II,  XVIII  |                tudtam ezt! Dugjátok vissza a szerszámot a tokba, cigánylegények!
12831    II,  XVIII  |               Dugjátok vissza a szerszámot a tokba, cigánylegények! Kánápé! (
12832    II,  XVIII  |                  Kánápé! (Ezt akkor mondja a cigány, mikor nincs fizetővendég.)~
12833    II,  XVIII  |                  Látja-e kegyelmed ott azt a holdat a hegyorom felett?
12834    II,  XVIII  |                 kegyelmed ott azt a holdat a hegyorom felett? Hogy vigyorog
12835    II,  XVIII  |                  felett? Hogy vigyorog rám a ferde pofájával! Az az én
12836    II,  XVIII  |                     hogy ahol megkapom ezt a szörnyeteget, élve elfogom,
12837    II,  XVIII  |                 élve elfogom, elviszem: ha a paradicsom minden lakosai
12838    II,  XVIII  |              megtöröm. Olyan szent előttem a te szemednek minden könnyharmatja:
12839    II,  XVIII  |          könnyharmatja: ne öntözze meg ezt a földet. – Tartson meg az
12840    II,  XVIII  |                       Tartson meg az Isten a jövő találkozásig, jó Ocskay
12841    II,  XVIII  |                    ugyan Isten volt, s nem a demiurgus, aki így belekontárkodott
12842    II,  XVIII  |                   aki így belekontárkodott a teremtésbe, mikor téged
12843    II,  XVIII  |                  mikor téged csinált, hogy a jót a rosszal egy szívbe
12844    II,  XVIII  |                  téged csinált, hogy a jót a rosszal egy szívbe gyúrta
12845    II,  XVIII  |               asszony, s aztán betakargatá a két fiát a bundába, hogy
12846    II,  XVIII  |               aztán betakargatá a két fiát a bundába, hogy a kisebbnek
12847    II,  XVIII  |                   két fiát a bundába, hogy a kisebbnek a sírása el ne
12848    II,  XVIII  |                  bundába, hogy a kisebbnek a sírása el ne árulja ittlétét,
12849    II,  XVIII  |                   ne árulja ittlétét, hogy a nagyobbik rá ne ismerjen
12850    II,  XVIII  |                  alázatosan levette előtte a süvegét.~– De hogyne láttuk
12851    II,  XVIII  |              hogyne láttuk volna, csókolom a kezedet-lábadat, méltóságos
12852    II,  XVIII  |                asszonyságon, nyestprémmel, a fején fátyolos recefice
12853    II,  XVIII  |                  fátyolos recefice főkötő. A két kis úrficskának sárga
12854    II,  XVIII  |                 kis úrficskának sárga volt a haja; a kicsike az anyja
12855    II,  XVIII  |             úrficskának sárga volt a haja; a kicsike az anyja ölében,
12856    II,  XVIII  |                   kicsike az anyja ölében, a nagyobbik a szoknyáját fogta;
12857    II,  XVIII  |                  anyja ölében, a nagyobbik a szoknyáját fogta; piros
12858    II,  XVIII  |                tőlünk, merre visz le az út a predméri révhez, mert ő
12859    II,  XVIII  |               révhez, mert ő át akar menni a vízen Predmérre. El is vezettük
12860    II,  XVIII  |                 vezettük odáig szépen; még a kocsinkra is felvettük egy
12861    II,  XVIII  |                    még akkor nem volt fenn a hold. Még utolérheti a nagyméltóságos
12862    II,  XVIII  |                fenn a hold. Még utolérheti a nagyméltóságos úr, ha nagyon
12863    II,  XVIII  |                    ha nagyon kergeti, mert a révnél aligha viszik át
12864    II,  XVIII  |                    kért kölcsön két dénárt a révészek számára, azt mondta,
12865    II,  XVIII  |            lemegyünk predméri búcsúra vagy a hradnói sokadalomra. Azt
12866    II,  XVIII  |                  ott lakik Hradna mellett, a lietavai várba, Lengyel
12867    II,  XVIII  |           embereltük volna meg két dénárig a hozzátartozóját?~Ezzel a
12868    II,  XVIII  |                   a hozzátartozóját?~Ezzel a mesével tökéletesen elámította
12869    II,  XVIII  |              mindezt egy cigány?~– Itt van a két dénárod fejében! – monda
12870    II,  XVIII  |             elhálálkodott érte.~– Csókolom a lábaujja kis körmét a fölséges
12871    II,  XVIII  |             Csókolom a lábaujja kis körmét a fölséges excellenciás fejedelem
12872    II,  XVIII  |                    ezüstöt!), s megfordítá a lovát.~– Apád-anyád idejöjjön! –
12873    II,  XVIII  |                   mormogá Jávorka, ráfújva a tallérra babonásan; s aztán
12874    II,  XVIII  |            babonásan; s aztán benyújtá azt a ponyva alatt. – Nesze, cigányasszony!
12875    II,  XVIII  |                     cigányasszony! Dugd el a tarsolyodba. Ez szerencsetallér.~
12876    II,  XVIII  |                     hogy így tréfált: mert a szekérernyő alatt nyugtalankodni
12877    II,  XVIII  |               alatt nyugtalankodni kezdett a nagyobbik fiú, s a bunda
12878    II,  XVIII  |                 kezdett a nagyobbik fiú, s a bunda alól egyre nyafogta: „
12879    II,  XVIII  |                    Nem jutott eszébe, hogy a szekér belsejét megvizsgálja;
12880    II,  XVIII  |                   vágtatva nyargalt vissza a megtett úton, amíg a predméri
12881    II,  XVIII  |                vissza a megtett úton, amíg a predméri kanyarodóhoz ért.~
12882    II,  XVIII  |             kergeti magamagát! Elöl szalad a jobbik lelke, hátul a rosszabbik
12883    II,  XVIII  |               szalad a jobbik lelke, hátul a rosszabbik lelke – maga
12884    II,  XVIII  |               nélkül.~Harmadnapra eljutott a cigánykordé Vöröskő-vár
12885    II,  XVIII  |                Ocskayné, s gyalog ment fel a várba gyermekeivel. Mikor
12886    II,  XVIII  |                 hogy ha sikerülni talál az a rettentő fenyegetése, hogy
12887    II,  XIX    |                                       XIX. A háromélű dákos~Ezután a
12888    II,  XIX    |                    A háromélű dákos~Ezután a nagy veszteség után rohanva
12889    II,  XIX    |                  maradt egyéb világa, mint a harc és a tivornya.~Azok
12890    II,  XIX    |               egyéb világa, mint a harc és a tivornya.~Azok se váltak
12891    II,  XIX    |                Azok se váltak már be nála, a dáridóban fejébe ment a
12892    II,  XIX    |                    a dáridóban fejébe ment a bor; s a harcban hullott
12893    II,  XIX    |             dáridóban fejébe ment a bor; s a harcban hullott fejéről
12894    II,  XIX    |                    harcban hullott fejéről a babér.~Katonái szöktek tőle,
12895    II,  XIX    |                  Verekedni sem tudtak már. A császári fővezérek kezdték
12896    II,  XIX    |               érzés ébren maradt szívében. A többi téli álmát aludta
12897    II,  XIX    |                téli álmát aludta már, mint a lárvabáb.~A hír, a dicsvágy
12898    II,  XIX    |               aludta már, mint a lárvabáb.~A hír, a dicsvágy melegét
12899    II,  XIX    |                    mint a lárvabáb.~A hír, a dicsvágy melegét kereste.~
12900    II,  XIX    |             csinált; merészet, nagyszerűt. A hadjárat tűzgóca Érsekújvár
12901    II,  XIX    |                 László ilyen tervvel járul a fővezér elé:~Két nap egymás
12902    II,  XIX    |                   elé:~Két nap egymás után a Tormás-szigetből ki fognak
12903    II,  XIX    |                    Ocskay László hadnagyai a csikós csapatokkal az újvári
12904    II,  XIX    |             legszélső ravelinja felé, ahol a várbeliek vágómarhái legelésznek,
12905    II,  XIX    |              azokból akarnának elkapkodni. A kurucok erre természetesen
12906    II,  XIX    |                   természetesen kirohannak a sáncból a maguk lovasságával,
12907    II,  XIX    |         természetesen kirohannak a sáncból a maguk lovasságával, s összecsetepatéznak,
12908    II,  XIX    |                   összecsetepatéznak, mire a hadnagyok visszavonulnak
12909    II,  XIX    |                   hadnagyok visszavonulnak a szigetbe. A harmadik napon
12910    II,  XIX    |                 visszavonulnak a szigetbe. A harmadik napon azonban a
12911    II,  XIX    |                   A harmadik napon azonban a portyázók csapatja nyomában
12912    II,  XIX    |                    komoly harcba keveredik a kuruc lovassággal, azt visszaveti,
12913    II,  XIX    |               Ocskayék egyszerre jutnak be a ravelinba. Ott aztán hirtelen
12914    II,  XIX    |         nekifordítják az elfoglalt ágyúkat a várbelieknek; mire azokat
12915    II,  XIX    |            Ilyenformán foglalták el egykor a kurucok is ezt a nevezetes
12916    II,  XIX    |                    egykor a kurucok is ezt a nevezetes várat a császáriaktól;
12917    II,  XIX    |                   is ezt a nevezetes várat a császáriaktól; miért ne
12918    II,  XIX    |                    ne sikerülhetne ugyanaz a hadifortély másodszor is?~
12919    II,  XIX    |                  hadifortély másodszor is?~A fővezér elfogadta Ocskay
12920    II,  XIX    |                    László betörése sikerül a ravelinba, akkor egy rohammal
12921    II,  XIX    |                    nagyobb Ocskaynak.~Hogy a merész csapás annál jobban
12922    II,  XIX    |                 jobban sikerüljön, de hogy a katonáiba is bátor lelket
12923    II,  XIX    |                vezette ő maga személyesen, a harmadik napon. – Pedig
12924    II,  XIX    |                    népballada maradt abból a korból, amiben ezt megéneklik,
12925    II,  XIX    |              meghozták nyomtatásban.~Mikor a csikósgúnyába öltöztetett
12926    II,  XIX    |             portyázó csapatjával kicsapott a rekettyésből, a ravelin
12927    II,  XIX    |                  kicsapott a rekettyésből, a ravelin kapuján egyszerre
12928    II,  XIX    |                 csapat. Ráismert messziről a vezérükre, Rácz Miskára.~
12929    II,  XIX    |              pányvát tartva; nyilván azzal a szándékkal, hogy azzal lerántsa
12930    II,  XIX    |                hogy azzal lerántsa Ocskayt a lováról.~Ocskay László bevárta
12931    II,  XIX    |             lováról.~Ocskay László bevárta a kuruc vezért csendes nyugalommal,
12932    II,  XIX    |          pisztolylövéssel úgy főbe találta a lovát, hogy az hanyatt bukott,
12933    II,  XIX    |                    hogy az hanyatt bukott, a lovasát maga alá teperve.
12934    II,  XIX    |                teperve. Rácz Miska kitörte a lábát.~– No, fogod-e már
12935    II,  XIX    |                       kiálta az elbukottra a győztes ellenfél, s azzal
12936    II,  XIX    |                 ellenfél, s azzal kirántva a kardját, nekivágott a kuruc
12937    II,  XIX    |             kirántva a kardját, nekivágott a kuruc csapatnak, aki nagy
12938    II,  XIX    |                 hamar tapasztalá, hogy nem a tegnapi csikóshordával van
12939    II,  XIX    |                   azonban segítségére jött a szorongatottaknak a ravelinból
12940    II,  XIX    |                   jött a szorongatottaknak a ravelinból öt század Bercsényi-huszár;
12941    II,  XIX    |                    Ocskay László ezrede is a fűzfaerdő mögül, s ekkor
12942    II,  XIX    |                aztán ő vette át maga annak a vezetését.~A két lovasezred
12943    II,  XIX    |                    maga annak a vezetését.~A két lovasezred szép rendes
12944    II,  XIX    |                  egymásra szemközt; messze a csapatok előtt a két ellenséges
12945    II,  XIX    |                    messze a csapatok előtt a két ellenséges vezér, egymást
12946    II,  XIX    |          ellenséges vezér, egymást keresve a lovagi találkozásra, ahogy
12947    II,  XIX    |           vezetőkhöz illik.~Ez időben mind a két félen, a rendes könnyűlovasság
12948    II,  XIX    |                   időben mind a két félen, a rendes könnyűlovasság is
12949    II,  XIX    |                  ismerhetlenné vált.~Mikor a két vezér összetalálkozott,
12950    II,  XIX    |         összetalálkozott, egyszerre vágott a másikhoz mind a kettő. Nem
12951    II,  XIX    |           egyszerre vágott a másikhoz mind a kettő. Nem volt szokás a
12952    II,  XIX    |                   a kettő. Nem volt szokás a parírozgatás. A kuruc vezér
12953    II,  XIX    |                volt szokás a parírozgatás. A kuruc vezér kardja nagyot
12954    II,  XIX    |                     de nem tett benne kárt a páncéling miatt; Ocskay
12955    II,  XIX    |           páncéling miatt; Ocskay ellenben a maga fortélyával visszakézzel
12956    II,  XIX    |                 úgy, hogy attól az ütéstől a sisak hátulról előre bukva,
12957    II,  XIX    |                 előre bukva, leesett annak a fejéről.~Ráismert azután. –
12958    II,  XIX    |                fejéről.~Ráismert azután. – A testvére volt, Ocskay Sándor.~
12959    II,  XIX    |                összeszedje magát; és amint a vágtató paripák egymás mellett
12960    II,  XIX    |                    ismét szemközt fordítsa a lovát az ellenfelére.~Ocskay
12961    II,  XIX    |             páncélinget visel, változtatta a fegyvert. A kengyelvasába
12962    II,  XIX    |                    változtatta a fegyvert. A kengyelvasába tűzve ott
12963    II,  XIX    |                 ott volt jobb keze ügyében a dákos. Az az öt láb hosszú,
12964    II,  XIX    |               fegyver, aminek „páncéltörő” a neve; azt ragadta kézbe. –
12965    II,  XIX    |                  ég, az egész harcmező ezt a szót dörgé a fülébe: „A
12966    II,  XIX    |                  harcmező ezt a szót dörgé a fülébe: „A testvér dákosa
12967    II,  XIX    |                    a szót dörgé a fülébe: „A testvér dákosa megtalálja
12968    II,  XIX    |               megvédje magát, hogy kezében a kard, és az arra való, hogy
12969    II,  XIX    |                kard, és az arra való, hogy a dákos döfését elhárítsa
12970    II,  XIX    |                 Sándor pedig nem ismert rá a bátyjára. Azt gondolta:
12971    II,  XIX    |              bátyjára. Azt gondolta: ki ez a német, bajusztalan?~Csak
12972    II,  XIX    |                   fel Ocskay László, mikor a döfést megkapta. Nem volt
12973    II,  XIX    |                   nem is volt nagyon mély, a páncél láncszemei nem engedik
12974    II,  XIX    |              páncél láncszemei nem engedik a tőrt messze behatolni, de
12975    II,  XIX    |                   eltemető szúrás volt az. A testvér adta.~Ocskay László
12976    II,  XIX    |                    lihegését vélve hallani a háta mögött, s mikor egyszer
12977    II,  XIX    |                    mögött, s mikor egyszer a háta mögé mert tekinteni,
12978    II,  XIX    |           tekinteni, olyan messze volt már a csatatértől, hogy se kurucot,
12979    II,  XIX    |                  látott sehol.~Üldözőjének a lova valahol elbukott egy
12980    II,  XIX    |                    el testvére kezétől.~Ez a rémjelenet az utolsó erőt
12981    II,  XIX    |                volt vitéz többé. – Kerülte a harcot. – Nem is bízták
12982    II,  XX     |                                  XX. Egész a fenéken~Nehezen gyógyult
12983    II,  XX     |             fenéken~Nehezen gyógyult be az a seb, amit Ocskay a testvérétől
12984    II,  XX     |                   be az a seb, amit Ocskay a testvérétől kapott, s mikor
12985    II,  XX     |                   is, akkor is egyre fájt.~A dicsőségről hazudó álmai
12986    II,  XX     |                 álmai szétfoszlottak. Maga a hadjárat, ami azután folyt,
12987    II,  XX     |                    lovagias jellemét; mind a két fél úgy harcolt egymással,
12988    II,  XX     |                 egymással, mint akinek nem a győzelem a célja, de a bosszúállás,
12989    II,  XX     |                 mint akinek nem a győzelem a célja, de a bosszúállás,
12990    II,  XX     |                 nem a győzelem a célja, de a bosszúállás, nem saját haditervének
12991    II,  XX     |                   Nehéz sóhajjal jövünk ki a történetíró múzeumából,
12992    II,  XX     |                  egyre keményebben üldözte a balsors. Hajdani hadnagyai
12993    II,  XX     |                apránkint mind átszökdösött a fejedelemhez, úgyhogy vége
12994    II,  XX     |               nagyobb volt az Ocskay-ezred a kuruc részen, mint a labancoknál;
12995    II,  XX     |          Ocskay-ezred a kuruc részen, mint a labancoknál; s Rákóczi a
12996    II,  XX     |                   a labancoknál; s Rákóczi a visszatért ezrednek éppen
12997    II,  XX     |                    László most már kerülte a harcot. Olyan volt már a
12998    II,  XX     |                   a harcot. Olyan volt már a lelke, mint a gyűrű, amiből
12999    II,  XX     |               Olyan volt már a lelke, mint a gyűrű, amiből a drágakő
13000    II,  XX     |                lelke, mint a gyűrű, amiből a drágakő kihullott, csak