bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

13001    II,  XX     |                    drágakő kihullott, csak a veszteségre emlékeztet.
13002    II,  XX     |                    veszteségre emlékeztet. A hajdani dicsőség mezején
13003    II,  XX     |              hajdani dicsőség mezején csak a szégyen tarlója maradt.~
13004    II,  XX     |                    szégyen tarlója maradt.~A késő bánatot (az ebgondolatot),
13005    II,  XX     |                 bánatot (az ebgondolatot), a visszasíró emlékezetet csak
13006    II,  XX     |                visszasíró emlékezetet csak a bor tudta elaltatni. Nem
13007    II,  XX     |                 csak kóborolt. Nem kereste a harcot, csak a tivornyát.~
13008    II,  XX     |                 Nem kereste a harcot, csak a tivornyát.~Eltékozolt egy
13009    II,  XX     |          becsületben.~Az új tél is beállt. A hadak mindkét részről téli
13010    II,  XX     |                   az altábornagyától, hogy a harcszünet alatt meglátogathassa –
13011    II,  XX     |                    alatt meglátogathassa – a feleségét, gyermekeit.~„
13012    II,  XX     |                   Jávorka.~Ocskay megkapta a kért szabadságot, s azzal
13013    II,  XX     |                     hogy Jávorka alig bírt a nyomában maradni. Neki csak
13014    II,  XX     |                   csak nemrég gyógyult fel a nehéz sebéből, amit a mocsonoki
13015    II,  XX     |                  fel a nehéz sebéből, amit a mocsonoki csatában kapott.
13016    II,  XX     |               kaland volt. Keresztül-kasul a császáriaktól megszállott
13017    II,  XX     |               rejtőzködve, nyomban kísérni a leghívebb vitézeitől környezett
13018    II,  XX     |                  környezett vezért, nappal a berkekben, erdőkben meghúzódni;
13019    II,  XX     |               kenyéren böjtölni, s éjszaka a faluk alatt, a városok mellett
13020    II,  XX     |                   s éjszaka a faluk alatt, a városok mellett nesztelen
13021    II,  XX     |                mint egy farkasfalka, aztán a befagyott folyókon, a hómezőkön
13022    II,  XX     |                aztán a befagyott folyókon, a hómezőkön keresztül torony
13023    II,  XX     |                irányában megint megkerülni a jó előre haladt áldozatot,
13024    II,  XX     |                 László pedig – dehogy ment a feleségét keresni.~Egészen
13025    II,  XX     |                másfelé vette az útját: fel a Dodvág mentén; ocskói kastélyába.
13026    II,  XX     |                   ocskói kastélyába. Mióta a császári pártra állt, visszakapta
13027    II,  XX     |                   pártra állt, visszakapta a kastélyt – ha nem is oly
13028    II,  XX     |            hívatlan ott termettek, s folyt a dínom-dánom, mintha éj és
13029    II,  XX     |          félreugrás miatt Jávorka elveszté a nyomát.~Ő abban a hitben,
13030    II,  XX     |                 elveszté a nyomát.~Ő abban a hitben, hogy Ocskay csakugyan
13031    II,  XX     |              hitben, hogy Ocskay csakugyan a felesége után megy, Vágújhely
13032    II,  XX     |                    legnagyobb virtusa volt a lábaiban. Ez versenyt tudott
13033    II,  XX     |             lovassal. Jávorka rendeletéből a cigány kémnek egyedül kellett
13034    II,  XX     |               látja, ismerve Ocskaynak azt a szokását, hogy onnan egyhamar
13035    II,  XX     |               mozdul, vissza kellett térni a cigánynak Érsekújvárra a
13036    II,  XX     |                   a cigánynak Érsekújvárra a hírrel.~December 29-én jött
13037    II,  XX     |                 December 29-én jött vissza a cigány azzal a tudósítással,
13038    II,  XX     |                 jött vissza a cigány azzal a tudósítással, hogy Ocskay
13039    II,  XX     |            megindult.~Mikor Szluha Ferenc, a fejedelem hadipénztárnokának
13040    II,  XX     |               Ocskay Lászlót.~– No, ha azt a derék madarat elfogja kegyelmed,
13041    II,  XX     |                    előre! Sűrű ködök ültek a tájon. Csak a kuruc lovas
13042    II,  XX     |                  ködök ültek a tájon. Csak a kuruc lovas utazhatik ilyen
13043    II,  XX     |           utazhatik ilyen időben. Most már a torony iránya sem vezette
13044    II,  XX     |                mentéhez tartották magukat; a jégen haladtak fölfelé,
13045    II,  XX     |                  nem lehet letévedni. Mint a vak ember a sötétben, úgy
13046    II,  XX     |                letévedni. Mint a vak ember a sötétben, úgy haladtak előre;
13047    II,  XX     |                    után. Kerülniök kellett a járt országutat, s különösen
13048    II,  XX     |                 különösen vigyázniok, hogy a lipótvári császári seregre
13049    II,  XX     |                    rá ne bukkanjanak, vagy a kostoláni labanc hadakba
13050    II,  XX     |                    labanc hadakba ne üssék a fejüket. – Majd meg egy
13051    II,  XX     |                    Jávorka jól ismerte azt a vidéket. Ez a Vág és Dodvág
13052    II,  XX     |                  ismerte azt a vidéket. Ez a Vág és Dodvág közötti hosszú
13053    II,  XX     |              Dodvág közötti hosszú lapály: a falvak mind a túlsó két
13054    II,  XX     |               hosszú lapály: a falvak mind a túlsó két parton vannak,
13055    II,  XX     |               közbül az erdő. Itt már csak a compass volt az útirányzó,
13056    II,  XX     |                    volt az útirányzó, mint a sík tengeren.~Harmadnap
13057    II,  XX     |                   voltak Ocskó alatt.~Mint a gyakorlott tengerész, oly
13058    II,  XX     |                    oly biztosan vezette át a ködülte tájon Jávorka a
13059    II,  XX     |                    a ködülte tájon Jávorka a csapatját.~Maguk ott maradtak
13060    II,  XX     |                  erdőben. Jávorka beküldte a cigányt a kastélyba hírt
13061    II,  XX     |                 Jávorka beküldte a cigányt a kastélyba hírt hozni.~A
13062    II,  XX     |                    a kastélyba hírt hozni.~A cigány visszatért azzal
13063    II,  XX     |                    cigány visszatért azzal a hírrel, hogy Ocskay nincs
13064    II,  XX     |                átment még karácsony napján a szomszéd Verbóra, ott isznak
13065    II,  XX     |                Verbóra, ott isznak nagyban a báróék kastélyában.~A verbói
13066    II,  XX     |              nagyban a báróék kastélyában.~A verbói bárók maguk is olyan
13067    II,  XX     |                  Ocskay, melyben meghívják a bárók, hogy menjen át az
13068    II,  XX     |              őhozzájuk.~Hiszen ráért volna a meghívásnak mise után is
13069    II,  XX     |                   után is eleget tenni, ha a meghívó után még egy pár
13070    II,  XX     |                           Deliancsa.”~Erre a névre, még ami kis esze
13071    II,  XX     |                  is elveszté.~Nem ment már a misére: még az Istenét is
13072    II,  XX     |                  ott dőzsöl. Nincs szünete a tivornyának. – A verbói
13073    II,  XX     |                   szünete a tivornyának. – A verbói asszonyok, leányok
13074    II,  XX     |                 asszonyok, leányok híresek a szépségükről – a verbói
13075    II,  XX     |                   híresek a szépségükről – a verbói kastélyban oly orgiák
13076    II,  XX     |                folynak, amik kétségbeejtik a verbói anyákat, férjeket. –
13077    II,  XX     |                    is meg akarja érdemelni a „Néró” nevet, amivel a német
13078    II,  XX     |           érdemelni a „Néró” nevet, amivel a német krónikaírók felruházták.~
13079    II,  XX     |                    Jávorka nem akart hinni a hírnek.~Ilyen mély süllyedést
13080    II,  XX     |               egymással, az öröm poharának a fenekén maradt seprűjét
13081    II,  XX     |                pedig bizonyos hírét hozták a Verbóról panaszra, átkozódásra
13082    II,  XX     |                    Vakmerő kísérletre adta a fejét. Kolduló cigánynak
13083    II,  XX     |                 előrement egyedül Verbóra, a harminc vitézét elrejtőzteté
13084    II,  XX     |               harminc vitézét elrejtőzteté a Verbó melletti erdőben;
13085    II,  XX     |                    ő maga egyedül ment fel a kastélyba.~Reggel volt már,
13086    II,  XX     |                    az óesztendő éjszakája. A tivornya terme még gyertyákkal
13087    II,  XX     |              gyertyákkal volt kivilágítva.~A hír igazat mondott. Jávorka
13088    II,  XX     |                  mellett ülve találta őket a féktelen orgia közepett.~
13089    II,  XX     |                  válogatott jókat árasztva a boldog vőlegény meg az ő
13090    II,  XX     |                       hát mondj szerencsét a menyasszonyomnak, mikor
13091    II,  XX     |        menyasszonyomnak, mikor tartjuk meg a lakodalmat.~Jávorka a tenyere
13092    II,  XX     |                  meg a lakodalmat.~Jávorka a tenyere után nyúlt Deliancsának,
13093    II,  XX     |                Generalis vesz el. Még ezen a héten. El is visz magával,
13094    II,  XX     |            meglátom.~Ocskay odanyújtá neki a tenyerét.~– Jaj, teneked
13095    II,  XX     |                     mint hinnéd, odaviszed a gyönyörűséges szép mátkádat.~–
13096    II,  XX     |                  odadobva neki egy tallért a hízelkedő jövendőmondásért,
13097    II,  XX     |                átkarolta Deliancsa vállát, a fülébe súgva.~Jávorkának
13098    II,  XX     |                    látott.~Sorba üdvözölve a nagyságos urakat és asszonyságokat,
13099    II,  XX     |              csináltak belőle, elkotródott a kastélyból, s aztán sietett
13100    II,  XX     |                   és cimborái belefáradtak a hosszú tivornyába, s újesztendő
13101    II,  XX     |                   délutánján felkerekedtek a verbói kastélyból, visszatérni
13102    II,  XX     |                Bortól hevült fővel még azt a bolondságot is megtette
13103    II,  XX     |                hősködést akarva fitogtatni a szép szemek előtt, hogy
13104    II,  XX     |                    szép szemek előtt, hogy a saját harci paripája helyett
13105    II,  XX     |            tanulatlan mént vezettetett elő a verbói bárók istállójából,
13106    II,  XX     |                ittak egy búcsúpoharat, még a nyeregből is váltottak egy
13107    II,  XX     |                  mármost még egy üdvlövést a szép Deliancsa tiszteletére.~
13108    II,  XX     |                   azzal mind kilövöldözték a pisztolyaikat, mordályaikat
13109    II,  XX     |                pisztolyaikat, mordályaikat a levegőbe… és elfeledték
13110    II,  XX     |                  Kitől féltek volna itten? A császári tábortól elfoglalt
13111    II,  XX     |                elfoglalt területen, messze a kurucok minden seregétől.~
13112    II,  XX     |             danákat kurjongatva; amik közé a meggyalázott férjek, anyák
13113    II,  XX     |                  átkozódása vegyült.~Amint a dalt rikácsoló ittas csapat
13114    II,  XX     |                dalt rikácsoló ittas csapat a verbói fenyves előtt végighaladt,
13115    II,  XX     |                     kirohant reája Jávorka a harminc kuruc vitézzel.~–
13116    II,  XX     |              harminc kuruc vitézzel.~– Itt a kuruc! Illa berek, nádak,
13117    II,  XX     |               berek, nádak, erek! – ordítá a megrémült had, s szétrobbant
13118    II,  XX     |               mellől, futva, amerre nyitva a világ; s se a maga, se a
13119    II,  XX     |                amerre nyitva a világ; s se a maga, se a vezére védelmére
13120    II,  XX     |                   a világ; s se a maga, se a vezére védelmére még csak
13121    II,  XX     |                 Jávorka.~Sarkantyúba kapta a paripáját, hogy elfusson
13122    II,  XX     |              elfusson előle.~Érzé, hogy ez a nemezis lovagja.~Hanem a
13123    II,  XX     |                   a nemezis lovagja.~Hanem a tanulatlan paripa nem akart
13124    II,  XX     |                tanulatlan paripa nem akart a sarkantyúnak engedni: ahelyett,
13125    II,  XX     |                forogva toporzékolt.~Ocskay a mordályához kapott, s ráfogta
13126    II,  XX     |                Deliancsa búcsúüdvözletére. A fegyver nem dördült, csak
13127    II,  XX     |                   már ott volt mellette, s a kardjával a fejéhez sújtott.~
13128    II,  XX     |                    mellette, s a kardjával a fejéhez sújtott.~Ocskay
13129    II,  XX     |                    fejéhez sújtott.~Ocskay a mordállyal hárítá el a csapást;
13130    II,  XX     |              Ocskay a mordállyal hárítá el a csapást; de a kard helye
13131    II,  XX     |                    hárítá el a csapást; de a kard helye mégis az arcát
13132    II,  XX     |              borítá el; egy második csapás a kezét sebesíté meg: akkor
13133    II,  XX     |                   meg: akkor aztán Jávorka a balkezében tartott fokossal
13134    II,  XX     |                lováról.~Mire magához tért, a sebei be voltak kötözve,
13135    II,  XX     |                   szíjjal odakötve. Vitték a csendes, laktalan erdők
13136    II,  XX     |                 laktalan erdők közé.~Amint a legelső tisztáson pihenőt
13137    II,  XX     |                 tudatom kegyelmeddel, hogy a mai szent napon, újesztendő
13138    II,  XX     |                  le Isten előtt. – Az volt a szándékom, hogy ha elfoghatom
13139    II,  XX     |                Ocskay Lászlót: nem bántom; a kegyelmed szíve fájdalmáért
13140    II,  XX     |               megint barát; szabadítsd meg a láncaidtól azt a dicső teremtést,
13141    II,  XX     |            szabadítsd meg a láncaidtól azt a dicső teremtést, akire nem
13142    II,  XX     |                    az imádságait!” Ez volt a szándékom. Van Isten: ő
13143    II,  XX     |                Isten: ő tanúm: ő látta ezt a gondolatot a szívemben. –
13144    II,  XX     |                   ő látta ezt a gondolatot a szívemben. – De van ördög
13145    II,  XX     |                   László szívének, hogy ne a hű hitvesét, őrangyalát
13146    II,  XX     |               találkozni még egyszer azzal a démonnal, akinek száz neve
13147    II,  XX     |              előttem egy sincs. Nem hittem a mások szavának: odamentem,
13148    II,  XX     |                  szavának: odamentem, hogy a magam szemével lássak.~Amit
13149    II,  XX     |          megszabadítására; mert kell, hogy a kegyelmed lelke nyugodt
13150    II,  XX     |             nyugodt legyen abban, hogy még a lehetetlent is megkísérté
13151    II,  XX     |           tisztelője:~Jávorka Ádám.”~Ezzel a levéllel útnak indítá Ocskaynak
13152    II,  XX     |                Érsekújváron.~Mikor Jávorka a fogoly Ocskay Lászlóval
13153    II,  XX     |                  Ocskay Lászlóval bevonult a városba, a nép reá lázadt,
13154    II,  XX     |              Lászlóval bevonult a városba, a nép reá lázadt, s szét akarta
13155    II,  XX     |                lázadt, s szét akarta tépni a foglyot; kővel, sárral hajigálták:
13156    II,  XX     |             hajigálták: Jávorka vitézeinek a testükkel kellett őt fedezni,
13157    II,  XX     |               agyon ne kövezzék.~Csajághy, a várparancsnok, az összes
13158    II,  XX     |                 amidőn Jávorka megérkezett a sebesült, megkötözött, megalázott
13159    II,  XX     |               megalázott Ocskay Lászlóval.~A kuruc vezérek nagy riadallal
13160    II,  XX     |                   asztaltól.~– Ah, itt van a drága császármadár! – kiáltá
13161    II,  XX     |               Ocskay Sándor fordult félre, a bátyját megsiratni.~– Mit
13162    II,  XX     |                      semmid sem fáj többé.~A lakomázó asztalt azonnal
13163    II,  XX     |                    rögtön törvényt láttak.~A hosszas vallatás egész késő
13164    II,  XX     |             bevégezték, azt kérdé Csajághy a rabtól:~– Mit tettél, ember?~–
13165    II,  XX     |           engedjétek, hogy én ölhessem meg a tegnapi Ocskay Lászlót.
13166    II,  XX     |                    Lászlót. Válasszátok ki a halál nemét, amit végrehajtsak
13167    II,  XX     |                  megáll: „Ha te valaha ezt a hazát elárulod; ha te földi
13168    II,  XX     |                   hűtelen lész – én leszek a megölő hóhérod.” – Eredj
13169    II,  XX     |                 készülj halálodra.~*~Hajh, a földi angyal, – ha most
13170    II,  XX     |                    még meglágyította volna a haragos ítélőbírák kemény
13171    II,  XXI    |                                       XXI. A végső kísérlet~Amint Ilonka
13172    II,  XXI    |             kísérlet~Amint Ilonka megkapta a rémhírt férje elfogatása
13173    II,  XXI    |         főhadiszállása.~Ilonkának megsúgta a szív ösztöne, hogy itt kell
13174    II,  XXI    |             ösztöne, hogy itt kell keresni a védelmet Ocskay László számára.
13175    II,  XXI    |            védelmet Ocskay László számára. A kurucokhoz hiába menne könyörögni;
13176    II,  XXI    |                  korán reggel érkezett meg a pozsonyi várba. Rögtön sietett
13177    II,  XXI    |                  várba. Rögtön sietett fel a fővezérhez.~Az előszobában
13178    II,  XXI    |                 mondták neki, hogy várjon. A tábornagy nincs még felöltözve,
13179    II,  XXI    |                  mondták neki, hogy szabad a bemenetel. Jöttek azalatt
13180    II,  XXI    |                   belépni; tollas barettal a hajporozott fején, szépséglegyecskékkel
13181    II,  XXI    |                fején, szépséglegyecskékkel a kifestett arcán, magas,
13182    II,  XXI    |                   kevélyen lépegetve, mint a páva.~Ez is ugyan siethetett,
13183    II,  XXI    |           Deliancsából Ozmonda grófnővé! – A komédiásnők gyorsan tudnak
13184    II,  XXI    |                  beszélni. Németre fordítá a szavát.~– Elfogták Ocskay
13185    II,  XXI    |                   Óh, könyörögjön mellette a fővezér úrnál.~Összetett
13186    II,  XXI    |                    kézzel esengett előtte.~A grófnő pedig magasra emelve
13187    II,  XXI    |                grófnő pedig magasra emelve a fejét, kevély elutasítással
13188    II,  XXI    |                  nem szokás egy úrhölgynek a szemébe mondani! Mi közöm
13189    II,  XXI    |                   Ki nekem az az úr?~Ekkor a tábornagy hadsegéde kilépett
13190    II,  XXI    |                   megkapta Ozmonda ruháján a bouffant-t, s olyat rántott
13191    II,  XXI    |                     hogy csak úgy ropogott a selyem, s azzal indulatosan
13192    II,  XXI    |                    kiálta fel:~– Ha szabad a szeretőjének könyörögni
13193    II,  XXI    |                  akkor nekem elébb szabad: a feleségének!~S azzal félretaszítva
13194    II,  XXI    |          udvaroncot, berontott erőszakosan a tábornagyhoz.~Heister az
13195    II,  XXI    |               órával ezelőtt elküldtem már a gyorsfutárt peremptorius
13196    II,  XXI    |                  Érsekújvárra Csajághyhoz, a kuruc vezérhez, Ocskay dolgában.~
13197    II,  XXI    |            dolgában.~Azzal hátrakapta mind a két kezét, nehogy megcsókolja
13198    II,  XXI    |                   megcsókolja valamelyiket a háládatos asszony.~Ilonka
13199    II,  XXI    |            ajkaihoz emelve, úgy nézett fel a fővezérre, mintha ki akarná
13200    II,  XXI    |                  annak az ajkaiból még azt a vigasztaló felvilágosítást
13201    II,  XXI    |              érdekében.~– Igenis – dörmögé a vezér. – Én nem vagyok a
13202    II,  XXI    |                   a vezér. – Én nem vagyok a sok beszéd embere: én tenni
13203    II,  XXI    |                    három kuruc vezér esett a kezembe: Fodor László brigadéros,
13204    II,  XXI    |                 csere! Ilonka ismerte mind a hármat; férjének jó barátjai
13205    II,  XXI    |              sokszor találkozott velük. Ez a három bizony, bizony ér
13206    II,  XXI    |                 mint az egy Ocskay László.~A szemei örömtől tündököltek
13207    II,  XXI    |                  Ocskay Lászlónak levágják a fejét: én cserében ezt a
13208    II,  XXI    |                   a fejét: én cserében ezt a három kuruc vezért nyakaztatom
13209    II,  XXI    |                 ijedtség elvette Ilonkának a szavát.~Rettenetes gondolat!
13210    II,  XXI    |                 hajdani jóbarátot.~Fölkelt a térdéről, támolyogva, ingadozva
13211    II,  XXI    |              támolyogva, ingadozva ment ki a szobából. Ott az ajtóban
13212    II,  XXI    |                  egyszer találkozott azzal a másik nővel.~Most az ragadta
13213    II,  XXI    |                  az ő kezét, s ezt suttogá a fülébe:~„Özvegy vagy már…”~
13214    II,  XXI    |                  már…”~Ilonka kitántorgott a várból. Lelkének minden
13215    II,  XXI    |         Csajághyhoz – vagy kikönyörgi tőle a férjét, vagy osztozik annak
13216    II,  XXI    |                férjét, vagy osztozik annak a halálában.~– Hajts Érsekújvár
13217    II,  XXI    |                   Érsekújvár felé! – mondá a kocsisnak.~Senki sem kísérte,
13218    II,  XXI    |                     Aznap korán reggel már a haditörvényszék előtt állt
13219    II,  XXI    |                   állt Ocskay László.~Künn a piacon a hajdúság, a népség
13220    II,  XXI    |               Ocskay László.~Künn a piacon a hajdúság, a népség lázongva
13221    II,  XXI    |                  Künn a piacon a hajdúság, a népség lázongva gyülekezett,
13222    II,  XXI    |                követelte rettentő halálát.~A legszörnyűbb halál nemével
13223    II,  XXI    |                  most már Ocskay Lászlónak a fölébredése, hasztalan mondta
13224    II,  XXI    |           fölébredése, hasztalan mondta el a vérbírák előtt, mi végzetes
13225    II,  XXI    |              eseményeknek sodorta alá ebbe a mélységbe; hasztalan esküdött,
13226    II,  XXI    |                   még egyszer kezébe adják a kardját, minden vétkét lerója
13227    II,  XXI    |                Késő volt már. Kimondták rá a halált, a legszégyenteljesebb,
13228    II,  XXI    |                     Kimondták rá a halált, a legszégyenteljesebb, a legirtóztatóbb
13229    II,  XXI    |                     a legszégyenteljesebb, a legirtóztatóbb halált: a
13230    II,  XXI    |                   a legirtóztatóbb halált: a karóba húzatást.~Ekkor a
13231    II,  XXI    |                   a karóba húzatást.~Ekkor a testvére, Sándor, odaborult
13232    II,  XXI    |                   könnyeivel áztatva annak a kezeit, könyörgött kegyelmet
13233    II,  XXI    |            érdemeit, hűségét, szenvedését, a hazáért mind fölemlegette.
13234    II,  XXI    |                   bírája, el arról, hogy ő a szegény letiprott magyar,
13235    II,  XXI    |                   letiprott magyar, ez meg a vérében gázló hitszegő –
13236    II,  XXI    |                 meg; de igazságot tartott.~A mérlegre tette az öcs érdemeit,
13237    II,  XXI    |              érdemeit, szeretetét, hűségét a bátya vétkei, hűtlensége
13238    II,  XXI    |               megkegyelmezé Ocskay Lászlót a szégyenteljes haláltól a
13239    II,  XXI    |                   a szégyenteljes haláltól a nemes embereket megillető
13240    II,  XXI    |                 trombitaszóval érkezék meg a piacra Heister levelével
13241    II,  XXI    |                   piacra Heister levelével a gyorsfutár.~Csajághy átvette
13242    II,  XXI    |               gyorsfutár.~Csajághy átvette a levelet, s felbontá azt
13243    II,  XXI    |                    levelet, s felbontá azt a törvényszék előtt.~– Heister
13244    II,  XXI    |                 Lászlót, ő meg lefejezteti a tőlünk elfogott három vezért. –
13245    II,  XXI    |                  kezeink között vannak! Ez a mi válaszunk!”~Ezzel bocsátá
13246    II,  XXI    |             bocsátá vissza Csajághy Márton a küldöncöt.~S ezt határozva,
13247    II,  XXI    |                   ezt határozva, kettétöré a fekete pálcát, s odadobá
13248    II,  XXI    |                   többé.~Mikor készen volt a végrendeletével, azt mondá
13249    II,  XXI    |            öccsének:~– Megvan még nálad az a levelem, amit egykor azzal
13250    II,  XXI    |                 levelem, amit egykor azzal a szóval adtam át, hogy bontsd
13251    II,  XXI    |               Akarom, hogy most olvasd el.~A levélben ez állt:~„Te szeretted
13252    II,  XXI    |                 együtt. Én e szegény nőnek a szívét darabokra törtem:
13253    II,  XXI    |                    küldte ezt hozzá, azzal a kéréssel levelében, hogy
13254    II,  XXI    |                   hogy engedjék őt bejönni a kuruc tábor elővédein keresztül.
13255    II,  XXI    |                    fel.~Odakünn már verték a dobokon a gyászchamade-ot.
13256    II,  XXI    |               Odakünn már verték a dobokon a gyászchamade-ot. A vérpad
13257    II,  XXI    |                 dobokon a gyászchamade-ot. A vérpad fel volt már állítva
13258    II,  XXI    |                vérpad fel volt már állítva a piac közepén.~Ilonka könyörgéseivel
13259    II,  XXI    |             egyszer csodát mívelt. Rábírta a kuruc előhad semptei parancsnokát,
13260    II,  XXI    |                  hogy őt keresztülbocsássa a hadvonalon. Ha jókor érkezik
13261    II,  XXI    |                  bizony kiimádkozza őt még a hóhértól is, mikor az már
13262    II,  XXI    |                  hóhértól is, mikor az már a pallosát emeli föléje.~Szegény
13263    II,  XXI    |                   nő, hogy néz ki folyvást a hintó ablakából, epekedő
13264    II,  XXI    |           Érsekújvár?~Végre feltűnt előtte a láthatáron a síkon kiemelkedő
13265    II,  XXI    |                feltűnt előtte a láthatáron a síkon kiemelkedő bajorsánc.~
13266    II,  XXI    |                 egy magas árbocfa. S ennek a hegyén volt valami gömb.
13267    II,  XXI    |                   sötét jel.~– Mi lehet ez a sötét jel? – kérdezé magában
13268    II,  XXI    |                   kérdezé magában borzadva a kétségbeesett nő.~Mielőtt
13269    II,  XXI    |                   Vissza! vissza! – kiálta a lovag, amint Ilonkát felismerte;
13270    II,  XXI    |                 feltartóztatta erőszakosan a robogó lovakat.~Ilonka kiszökött
13271    II,  XXI    |                  lovakat.~Ilonka kiszökött a hintóból, s odafutott Ocskay
13272    II,  XXI    |                  Mi az ott? – kérdezé arra a rémjelre mutatva ott a sötét
13273    II,  XXI    |                arra a rémjelre mutatva ott a sötét sáncorom felett; megragadva
13274    II,  XXI    |                Sándor, keservesen zokogva.~A testben, lélekben összetört
13275    II,  XXI    |            eszméletlenül rogyott össze.~Az a rémjel ott a távolban –
13276    II,  XXI    |             rogyott össze.~Az a rémjel ott a távolban – az egykor legbálványozottabb
13277    II,  XXI    |                legbálványozottabb férfinak a feje volt, árbochegyre tűzve.~
13278    II,  XXII   |                    fenyegetőzött; betölté. A kivégzett Ocskay Lászlóért
13279    II,  XXII   |                  vezért.~Erre aztán megint a kuruc vezér ítéltette halálra
13280    II,  XXII   |                    vezér ítéltette halálra a hét fogoly osztrák vezértisztet,
13281    II,  XXII   |                   Lászlót eltemették, künn a szabad mezőn: nem megszentelt
13282    II,  XXII   |                  csak keresztet sem tettek a fejéhez. Csupán sűrű tövissel
13283    II,  XXII   |                tövissel vették körül, mint a pogány időkben a villámütés
13284    II,  XXII   |               körül, mint a pogány időkben a villámütés félelmetes helyét.~
13285    II,  XXII   |                látogatni senki.~Egy reggel a cirkáló őrjárat egy női
13286    II,  XXII   |              megszólították. Arccal feküdt a síron, nem felelt. Költötték:
13287    II,  XXII   |                   kés volt nyelével lefelé a sírhalomba megerősítve;
13288    II,  XXII   |              szúrva. Két karjával átölelte a sírt.~Voltak, akik ráismertek
13289    II,  XXII   |              Voltak, akik ráismertek benne a szép Szunyoghy Ozmondára,
13290    II,  XXII   |              megölni, s úgy egyesülni vele a halálban? Ő vitte-e imádott
13291    II,  XXII   |              imádott bálványát, kiszámítva a vérpadra, hogy a sírban
13292    II,  XXII   |                kiszámítva a vérpadra, hogy a sírban legyen az övé? –
13293    II,  XXII   |                    övé? – Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára
13294    II,  XXII   |                évben utoljára hangoztatták a tárogatók a szvihrovai nótát
13295    II,  XXII   |                   hangoztatták a tárogatók a szvihrovai nótát a Kárpátok
13296    II,  XXII   |               tárogatók a szvihrovai nótát a Kárpátok ormairól, mikor
13297    II,  XXII   |                   hadseregének maradványai a majtényi síkon lerakták
13298    II,  XXII   |                    majtényi síkon lerakták a fegyvert. A négyszögű tér,
13299    II,  XXII   |                 síkon lerakták a fegyvert. A négyszögű tér, ahol az megesett,
13300    II,  XXII   |                tele. Soha ember be nem lép a bozótba, vadász nem keres
13301    II,  XXII   |                   nem vág útra való pálcát a gesztjéből: ott valami kísért!~
13302    II,  XXII   |               valami kísért!~Pálffy János, a bán, és Károlyi Sándor,
13303    II,  XXII   |                 Rákóczi vezére megalkudtak a békekötésben: szatmári békekötésnek
13304    II,  XXII   |                    érte meg: ifjan halt el a hadjárat bevégezte előtt.~
13305    II,  XXII   |                  hadjárat bevégezte előtt.~A békekötés után Ocskay Sándor
13306    II,  XXII   |                 hazatért birtokaira, mikor a conventio visszaadatott
13307    II,  XXII   |              conventio visszaadatott neki.~A krónika azt mondja, hogy
13308    II,  XXII   |                   krónika azt mondja, hogy a béke helyreálltával nőül
13309    II,  XXII   |                gyermeke sem ért emberkort. A hatalmas, nevezetes Ocskay
13310    II,  XXII   |                    családnak Ocskay Sándor a törzse.~            ~Ez
13311    II,  XXII   |               törzse.~            ~Ez volt a története azoknak, akik
13312    II,  XXII   |                  és aki szeretve volt mind a vérpadig.~