bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 1001     I,  III    |                   Becsületére fogunk válni a kegyelmed híres konyhájának.
 1002     I,  III    |                  még, pro appetitorio, ezt a kis kupicányi várat itten,
 1003     I,  III    |                 kis kupicányi várat itten, a belétöltött labancokkal
 1004     I,  III    |             asztaltól, mind „meghozza őket a púpos kenyér”!~Ez a hetyke
 1005     I,  III    |                   őket a púpos kenyér”!~Ez a hetyke tréfálózás, egy olyan
 1006     I,  III    |                   óh, be nagyon jól illett a nyalka kurucnak! Ki is gömbölyödött
 1007     I,  III    |                   ábrázat, még Ilonkáé is.~A nagyasszony mégis jónak
 1008     I,  III    |               keménydió-törésnél vigyázzon a testi egészségére, s minden
 1009     I,  III    |                   igézet jár velem – mondá a hős ifjú, s a kezében tartott
 1010     I,  III    |                velem – mondá a hős ifjú, s a kezében tartott szegfűcsokrot
 1011     I,  III    |              tartott szegfűcsokrot odatűzé a kalpagjára, éppen a kócsag
 1012     I,  III    |                odatűzé a kalpagjára, éppen a kócsag drágaköves forgója
 1013     I,  III    |                    van.” Úgy tette azt fel a fejére.~Éppen fújták a sorakozót
 1014     I,  III    |                 fel a fejére.~Éppen fújták a sorakozót a tárogatók a
 1015     I,  III    |                   Éppen fújták a sorakozót a tárogatók a sereg élén.~
 1016     I,  III    |                    a sorakozót a tárogatók a sereg élén.~Erre a hangra
 1017     I,  III    |               tárogatók a sereg élén.~Erre a hangra a csatamén, mely
 1018     I,  III    |                  sereg élén.~Erre a hangra a csatamén, mely eddig csendesen
 1019     I,  III    |               eddig csendesen hagyta magát a parasztasszonyok által cirógattatni
 1020     I,  III    |             lefogni, olyan nagyon kapkodta a fejét, a lovagnak oda kellett
 1021     I,  III    |                   nagyon kapkodta a fejét, a lovagnak oda kellett hát
 1022     I,  III    |                  hát sietni egy-kettő, már a nyeregben is volt, rövidre
 1023     I,  III    |           nyeregben is volt, rövidre fogva a kantárszárat, onnan üdvözlé
 1024     I,  III    |                 egyszer levett kalpagjával a hölgyeket; a paripa aztán
 1025     I,  III    |                   kalpagjával a hölgyeket; a paripa aztán egyre két lábon
 1026     I,  III    |              ágaskodott előre, úgy ment ki a nép közül, mintha őneki
 1027     I,  III    |                  közül, mintha őneki volna a legnagyobb haragja Léva
 1028     I,  III    |                   haragja Léva vára ellen. A lovag aztán eltűnt, ahogy
 1029     I,  III    |                aranyos porfellegben; utána a sok veres zászló a „pro
 1030     I,  III    |                   utána a sok veres zászló a „pro libertate” arany felirattal;
 1031     I,  III    |               libertate” arany felirattal; a nyomába vágtató kíséret
 1032     I,  III    |               közül csak egy maradt hátra, a jó Tormássy László bácsi:
 1033     I,  III    |               bácsi: az még odafincoltatta a lovát az úri asszonyokhoz,
 1034     I,  III    |                    kivel.~– De talán maguk a vezérek csak nem mennek
 1035     I,  III    |                   mennek olyan közel, ahol a golyóbis elérhetné őket?~–
 1036     I,  III    |                   De biz úgy igyekeznek ők a kemencéhez, hogy az első
 1037     I,  III    |                   volna bizony pedig azért a fiatal életért!~A nagyasszonynak
 1038     I,  III    |                    azért a fiatal életért!~A nagyasszonynak eszébe jutott
 1039     I,  III    |                Gábor fia, azért törülgette a szemeit.~– Dejszen nem kell
 1040     I,  III    |                   félteni. Nem fogja annak a testét se kard, se golyó;
 1041     I,  III    |                kard, se golyó; éppen, mint a Vak Bottyánét.~– Az ám,
 1042     I,  III    |                 Hamarabb hiszem, hogy arra a szegfűbokrétára példálózott,
 1043     I,  III    |          szegfűbokrétára példálózott, amit a kalpagja mellé tűzött: az
 1044     I,  III    |                 tűzött: az az amulét.~Erre a szóra Ilonka elszaladt,
 1045     I,  III    |                   egy pohár borra? – mondá a nagyasszony öreg rokonának.~–
 1046     I,  III    |                  Ocskay, ha megtudná, hogy a kupához nyúltam, amíg ez
 1047     I,  III    |                   kupához nyúltam, amíg ez a vár be nincs véve. Isten
 1048     I,  III    |                  No, én csak nem nézem ezt a szörnyű dolgot testi szemeimmel –
 1049     I,  III    |                   testi szemeimmel – mondá a nagyasszony, búcsút véve
 1050     I,  III    |                   nagyasszony, búcsút véve a tovavágtató rokontól, s
 1051     I,  III    |             tovavágtató rokontól, s miután a szakácsoknak kiadá a rendeletet,
 1052     I,  III    |                miután a szakácsoknak kiadá a rendeletet, bevonult belső
 1053     I,  III    |                  palotájába, s ott elővéve a Szikszayt, kikeresé belőle
 1054     I,  III    |                 Szikszayt, kikeresé belőle a „csatában levő kedvesekért”
 1055     I,  III    |        ájtatossággal.~Ilonka pedig felment a toronyba, s onnan nézett
 1056     I,  III    |                  távolabb egy ágyúlövésnél a Tisza-kastélytól. Akkor
 1057     I,  III    |                 Tisza-kastélytól. Akkor is a régimódi, becsületes ágyúkat
 1058     I,  III    |                  kell hozzáérteni, amiknek a golyóbisai nem voltak olyan
 1059     I,  III    |                    olyan kegyetlenek, mint a mostaniak, akik ahová leesnek,
 1060     I,  III    |                 tovább ugráltak, táncoltak a földön, s kikerülték az
 1061     I,  III    |                  aggodalom nélkül lehetett a kastély tornyából nézegetni,
 1062     I,  III    |               nézegetni, hogyan közelednek a veres zászlós csapatok,
 1063     I,  III    |                    veres zászlós csapatok, a piros csákós süvegekkel
 1064     I,  III    |                    piros csákós süvegekkel a vár sáncaihoz; még a hídfőt
 1065     I,  III    |            süvegekkel a vár sáncaihoz; még a hídfőt is ki lehetett venni
 1066     I,  III    |                hídfőt is ki lehetett venni a kapubejárattal, sőt a perspektívával
 1067     I,  III    |                venni a kapubejárattal, sőt a perspektívával akár a lőrések
 1068     I,  III    |                  sőt a perspektívával akár a lőrések mögött leskelődő
 1069     I,  III    |              megszámlálhatta az ember. Azt a vezéri alakot pedig a fehérmedve
 1070     I,  III    |                  Azt a vezéri alakot pedig a fehérmedve kacagányáról,
 1071     I,  III    |                    sem veszthette az ember a szemei elől.~„Én Istenem! –
 1072     I,  III    |                 még ezt mi éri, ha azokkal a nagy ágyúkkal célba veszik,
 1073     I,  III    |               ágyúkkal célba veszik, ha az a sok száz puska mind ellene
 1074     I,  III    |             védelmezi meg?”~Aztán elővette a nagy lélekmardosás. Visszaemlékezett
 1075     I,  III    |             Visszaemlékezett rá, hogy azon a napon, amelyen a bátyját
 1076     I,  III    |                 hogy azon a napon, amelyen a bátyját megölték, ő lakodalomba
 1077     I,  III    |                    mulattak reggelig; mind a ketten elmulasztották azon
 1078     I,  III    |                 azt körül sem az anya, sem a testvér imája, mint valami
 1079     I,  III    |               bűbáj, azért esett meg rajta a nagy veszedelem.~Amit akkor
 1080     I,  III    |                   helyrepótolták most mind a ketten.~Egyszer csak megdördültek
 1081     I,  III    |                  Egyszer csak megdördültek a várfalakról az ágyúk, olyan
 1082     I,  III    |                  olyan nagyot szólva, hogy a kastély ablakai mind megzörrentek
 1083     I,  III    |                  egyszerre ropogni kezdett a puskatűz a bástyákról, mint
 1084     I,  III    |                 ropogni kezdett a puskatűz a bástyákról, mint a kerepelő,
 1085     I,  III    |                puskatűz a bástyákról, mint a kerepelő, olyan sűrűn. De
 1086     I,  III    |                  kerepelő, olyan sűrűn. De a szemmel kísért alak meg
 1087     I,  III    |                 kísért alak meg sem ingott a lován: a kalpagjával köszönté
 1088     I,  III    |                    meg sem ingott a lován: a kalpagjával köszönté vissza
 1089     I,  III    |                kalpagjával köszönté vissza a várbelieket, s aztán maga
 1090     I,  III    |                 nemsokára ő lövette vissza a vár egyik tornyát. Ilonka
 1091     I,  III    |                   porlanak előtte, mögötte a lecsapó, ellenséges ágyútekék.
 1092     I,  III    |             Bárcsak az Isten lágyítaná meg a várbeliek szívét, hogy adnák
 1093     I,  III    |                    hogy adnák meg magukat!~A tizedik lövésre – meg lett
 1094     I,  III    |               lövésre – meg lett hallgatva a félelmes szívek imádsága.
 1095     I,  III    |                   Az ellenség csak kitűzte a fehér zászlót a lövetett
 1096     I,  III    |                    kitűzte a fehér zászlót a lövetett torony ablakába,
 1097     I,  III    |              rögtön megszűnt az ágyúzás, s a kuruc táborból idáig hangzott
 1098     I,  III    |                táborból idáig hangzott fel a nagy vivátkiáltás; a vezéri
 1099     I,  III    |                   fel a nagy vivátkiáltás; a vezéri kar vágtatva indult
 1100     I,  III    |                élén az ezredeskapitánnyal, a várkapu felé. – De hátha
 1101     I,  III    |                 egyszerre közéjük?~Ez volt a nagy szívdobogás! Ami onnantól
 1102     I,  III    |                   onnantól kezdődött, ahol a vezér hős bevágtat a hídon
 1103     I,  III    |                  ahol a vezér hős bevágtat a hídon át a nyitott várkapun,
 1104     I,  III    |                    hős bevágtat a hídon át a nyitott várkapun, egész
 1105     I,  III    |                 odáig, ahol ismét megjelen a bástyatetőn, lóháton, kezében
 1106     I,  III    |              bástyatetőn, lóháton, kezében a diadalmas zászlót lobogtatva!
 1107     I,  III    |              diadalmas zászlót lobogtatva! A vár be van véve. Az a kis
 1108     I,  III    |          lobogtatva! A vár be van véve. Az a kis kupica, amit ebéd előtt
 1109     I,  III    |                    Ahányszor meglebegtette a diadalmas hős azt a veres
 1110     I,  III    |          meglebegtette a diadalmas hős azt a veres zászlót a vár fokán,
 1111     I,  III    |                    hős azt a veres zászlót a vár fokán, annyiszor lebegtette
 1112     I,  III    |             lebegtette felé fehér kendőjét a leány onnan a kastély toronyablakából:
 1113     I,  III    |               fehér kendőjét a leány onnan a kastély toronyablakából:
 1114     I,  III    |                   dolgot cselekszik, mikor a kastély maga is megzendült
 1115     I,  III    |                 kastély maga is megzendült a nagy „victoria”-kiáltástól;
 1116     I,  III    |                   észre, hogy nem maga van a háznál. Természetes, hogy
 1117     I,  III    |                  nézte: ki az ablakból, ki a háztetőről. Jó szerencse,
 1118     I,  III    |                    étel kozmát nem kap ma; a konyhában egyedül maradt
 1119     I,  III    |                 elviszi magával Ilonka, le a kertbe, virágokat szedni,
 1120     I,  III    |               koszorút kötözni, amivel azt a karszéket fogják feldíszítni,
 1121     I,  III    |                   fogják feldíszítni, amin a mai nap hőse az asztalnál
 1122     I,  III    |                ahhoz jól ki kell válogatni a virágokat; mert a virágoknak
 1123     I,  III    |                válogatni a virágokat; mert a virágoknak jelentősége van;
 1124     I,  III    |                 van; más az, amit az ember a szívesen látott vendég számára
 1125     I,  III    |              utóbbiakat kimustrálta Ilonka a koszorúból. Ejh, nem illik
 1126     I,  III    |      élek-é-halok-é” inkább beválnak. Mire a nagy karszék meg lesz koszorúzva,
 1127     I,  III    |                   akkorra vissza is térnek a várvívók nagy diadalmas
 1128     I,  III    |                   ablakon, azt látja, hogy a vár és kastély közötti mezőn
 1129     I,  III    |                  már fel is vannak állítva a sátorok, egész utcaszámra,
 1130     I,  III    |               sátorok, egész utcaszámra, s a kitűzött zászlók mutatják,
 1131     I,  III    |                ezred tanyáz itt meg amott.~A nagyasszonynak, ha száz
 1132     I,  III    |            letörülje az arcáról, mikor már a várt vendégek érkeznek.~
 1133     I,  III    |                dologtól dobogott különösen a szíve. Megtörtént hát, hogy
 1134     I,  III    |                ember, akinek azért adatott a kezébe a pallos, hogy bosszút
 1135     I,  III    |              akinek azért adatott a kezébe a pallos, hogy bosszút álljon
 1136     I,  III    |                   házam küszöbén vágnák le a fejeiket, s raknák egy garmadába!”
 1137     I,  III    |                   s raknák egy garmadába!” A gyermekek el szoktak hinni
 1138     I,  III    |                   hallotta Ilonka, hogy ez a kegyetlen ember a legelső
 1139     I,  III    |                  hogy ez a kegyetlen ember a legelső csatájában egy egész
 1140     I,  III    |               csatájában egy egész ezredét a labancoknak leölette az
 1141     I,  III    |                    emlegetett; hiszen mind a kezébe estek: s talán éppen
 1142     I,  III    |                  lőnek már! – zsörtölődött a nagyasszony, leányát keresve;
 1143     I,  III    |             keresve; aztán lementek együtt a tornácba: oda várták az
 1144     I,  III    |                   beértek, mind leszálltak a lovaikról; s amíg csatlósaik
 1145     I,  III    |               lovaikról; s amíg csatlósaik a lovaikat elvezették, ők
 1146     I,  III    |              lovaikat elvezették, ők maguk a zsákmányul ejtett ellenséges
 1147     I,  III    |                ejtett ellenséges zászlókat a tornác mellvédjéhez tűzögették
 1148     I,  III    |              osztott; addig nem is üdvözlé a hölgyeket. A lévai bíró
 1149     I,  III    |                    is üdvözlé a hölgyeket. A lévai bíró állt előtte,
 1150     I,  III    |             háromszáz kenyeret küldjön fel a várba az ottmaradtaknak.
 1151     I,  III    |             ottmaradtaknak. Fizeti az árát a számadótisztem.~– Nem kívánunk
 1152     I,  III    |             halljam, hogy ebédre dobolnak!~A nagyasszony szükségesnek
 1153     I,  III    |              szükségesnek látta beleszólni a dologba.~– De már édes vitézlő
 1154     I,  III    |                  vannak, én hadd lássam el a csapatját minden szükségessel.
 1155     I,  III    |                  minden szükségessel. Amit a hazámtól bírok, hadd adjam
 1156     I,  III    |                 hazámtól bírok, hadd adjam a hazámnak vissza, s nekem
 1157     I,  III    |                   felajánlott, hanem elébb a foglyok ellátásáról kell
 1158     I,  III    |                   gondoskodnom.~– Micsoda? A labancokéról! Átkozott rablók!
 1159     I,  III    |             Átkozott rablók! Nem várhatnak a maguk sorára? Ők az elsők?
 1160     I,  III    |              vágták őket!~– Amíg ellentáll a labanc, addig vágjuk, mint
 1161     I,  III    |                 labanc, addig vágjuk, mint a paréjt – szólt Ocskay László
 1162     I,  III    |                Nálam legelső az étkezésnél a fogolynép, azután jön a
 1163     I,  III    |                    a fogolynép, azután jön a magam hada: utoljára ül
 1164     I,  III    |                utoljára ül le az asztalhoz a tisztikar, ott is magam
 1165     I,  III    |                   vagyok az utolsó, akihez a tál kerül.~Hallotta ezt
 1166     I,  III    |                   megszerette!~Mikor aztán a fogolynépről gondoskodva
 1167     I,  III    |                    akkor Ocskay is felment a tornácba, s ott sorban bemutogatta
 1168     I,  III    |                   s ott sorban bemutogatta a kíséretéhez tartozó hősöket. „
 1169     I,  III    |                      Legjobban megcsodálta a vendég urak között a nagyasszony
 1170     I,  III    |           megcsodálta a vendég urak között a nagyasszony Andrássy Mihályt.
 1171     I,  III    |              fehérbarát csuhában, csakhogy a corda helyett széles öv
 1172     I,  III    |                helyett széles öv van kötve a derekára, s arról nem az
 1173     I,  III    |                 arról nem az olvasó, hanem a rezes kard csügg alá.~–
 1174     I,  III    |                  van barátruhában? – kérdi a nagyasszony.~– Azért, mert
 1175     I,  III    |                   ő barát. Úgy szökött meg a klastromból, hogy közöttünk
 1176     I,  III    |             közöttünk hadakozzék. Ő vezeti a „tatár csapatomat”. Azok
 1177     I,  III    |            Csodálatos időket élünk – mondá a nagyasszony, s beinvitálá
 1178     I,  III    |                  nagyasszony, s beinvitálá a vitéz urakat a külső palotába,
 1179     I,  III    |                  beinvitálá a vitéz urakat a külső palotába, ahol az
 1180     I,  III    |              gyönyörű velencei kristályban a legfrissebb forrásvizet.
 1181     I,  III    |                   őneki magának kellett az a friss víz; – hanem annak
 1182     I,  III    |                   friss víz; – hanem annak a szegfűbokrétának, ami a
 1183     I,  III    |                    a szegfűbokrétának, ami a kalpagja mellett megjárta
 1184     I,  III    |                   megjárta az ütközetet és a várvívást. „El is hervadtak
 1185     I,  III    |                  hervadtak szegények.” Azt a bokrétát tette bele a pohárba.
 1186     I,  III    |                  Azt a bokrétát tette bele a pohárba. Az jutott eszébe
 1187     I,  III    |                  pohárba. Az jutott eszébe a nagy diadalom közben. Amiért
 1188     I,  III    |              diadalom közben. Amiért aztán a leányka orcája még jobban
 1189     I,  III    |                    Látod, hogy megbecsülik a te bokrétádat – segített
 1190     I,  III    |                 bokrétádat – segített neki a nagyasszony szemérmetes
 1191     I,  III    |                    nagy imádságra lehetett a terembe becsalogatni.~Mert
 1192     I,  III    |                 terembe becsalogatni.~Mert a hajdani magyar úri házaknál
 1193     I,  III    |                hajdani magyar úri házaknál a hajadon leány nem foglalt
 1194     I,  III    |                   az asztalnál. Legföljebb a vendégség vége felé ült
 1195     I,  III    |                   háta mögé, s ott is csak a körme közül nyalánkoskodott,
 1196     I,  III    |        nyalánkoskodott, addig pedig ügyelt a konyhára és a tányérváltásra
 1197     I,  III    |                 pedig ügyelt a konyhára és a tányérváltásra meg a felszolgáló
 1198     I,  III    |                    és a tányérváltásra meg a felszolgáló cselédekre,
 1199     I,  III    |            foglalja el az első helyet, azt a karszéket, amit Ilonka megkoszorúzott.~–
 1200     I,  III    |                Ilonka megkoszorúzott.~– Ez a vendég helye. Nálam a vendég
 1201     I,  III    |                   Ez a vendég helye. Nálam a vendég az első az asztalnál.~–
 1202     I,  III    |                   az asztalnál.~– Én pedig a háziasszonyt tartom az elsőnek.
 1203     I,  III    |                 úgy, mintha itthon volnék. A háziúr pedig mindig az asztal
 1204     I,  III    |                  hanem az utolsón.~– De ez a szék annak a számára van
 1205     I,  III    |              utolsón.~– De ez a szék annak a számára van megkoszorúzva,
 1206     I,  III    |             számára van megkoszorúzva, aki a korponai ütközetet megnyerte;
 1207     I,  III    |               asszonynénémet illeti meg ez a szék, mert a korponai ütközetet
 1208     I,  III    |                 illeti meg ez a szék, mert a korponai ütközetet bizony
 1209     I,  III    |                   nap nem evett, nem ivott a hadam: ki voltunk fáradva. „
 1210     I,  III    |                  egy ital bort küldene ide a tündér!” – sóhajtottunk
 1211     I,  III    |                egymás után. S erre, mintha a „terülj meg abrosz!” volna
 1212     I,  III    |                  terülj meg abrosz!” volna a kezünkben, egyszerre csak
 1213     I,  III    |               társzekerei az eleséggel meg a gönci hordókkal, amiket
 1214     I,  III    |                ütközet sorsa: nagyot ivott a hajdúság, s danolva vette
 1215     I,  III    |               hajdúság, s danolva vette be a sáncot. Bizony kegyelmed
 1216     I,  III    |                  meg, hát csak foglalja el a győztes helyét.~A nagyasszonynak
 1217     I,  III    |              foglalja el a győztes helyét.~A nagyasszonynak akarva nem
 1218     I,  III    |                akarva el kellett foglalnia a prezídiumot, míg Ocskay
 1219     I,  III    |                   aki nagyon ügyelt ezekre a vonásokra. Ilonka, ahányszor
 1220     I,  III    |                    az ő arcát vizsgálta. – A természet oltotta a leányszívekbe
 1221     I,  III    |           vizsgálta. – A természet oltotta a leányszívekbe ezt az ösztönt,
 1222     I,  III    |                    kíváncsiak legyenek azt a férfit, aki őket érdekli,
 1223     I,  III    |              megfigyelni, amikor az iszik. A bor olyan, mint a mikroszkópium:
 1224     I,  III    |                   iszik. A bor olyan, mint a mikroszkópium: százszoros
 1225     I,  III    |                azokat az indulatokat, amik a férfijellem fundamentumát
 1226     I,  III    |         férfijellem fundamentumát képezik, a jót éppen úgy, mint a rosszat.
 1227     I,  III    |             képezik, a jót éppen úgy, mint a rosszat. Sokszor megesett
 1228     I,  III    |            hatottak. Nagy győző volt – még a kancsók között is. Később
 1229     I,  III    |             búskomorságot keltett fel nála a bor, amin csak néha cikázott
 1230     I,  III    |                    ebéd, amidőn megérkezék a fejedelem stafétája a tokaji
 1231     I,  III    |           megérkezék a fejedelem stafétája a tokaji táborból mindenféle
 1232     I,  III    |                   részben másolatai voltak a harctér különböző pontjairól
 1233     I,  III    |               harctér különböző pontjairól a főhadiszállásra beküldött
 1234     I,  III    |             beküldött tudósításoknak, amik a fejedelem által az egyes
 1235     I,  III    |           miheztartása végett közöltettek.~A nagyasszony el akarta hagyni
 1236     I,  III    |                 annyi emberségtudása, hogy a rossz híreket olyan alant
 1237     I,  III    |                  alant hangon olvasá, hogy a szomszédjai se hallják,
 1238     I,  III    |           szomszédjai se hallják, ellenben a diadalhíreket annál magasabb
 1239     I,  III    |         sztentorral bocsátá közre, amiknek a végén aztán volt nagy vivátozás
 1240     I,  III    |             ostrommal Szolnok várát!”~(Ah! A rongyos gárda egyik vezetője!)~„
 1241     I,  III    |                  Ferenc Halasnál szétverte a félelmetes Kyba rác ezredes
 1242     I,  III    |                 rác ezredes táborát, magát a vezért is megölte.”~Iszonyú
 1243     I,  III    |              megölte.”~Iszonyú örömzaj! Ez a Kyba volt a réme, pusztítója
 1244     I,  III    |                    örömzaj! Ez a Kyba volt a réme, pusztítója a magyar
 1245     I,  III    |                    volt a réme, pusztítója a magyar alföldnek. Sok nagy
 1246     I,  III    |                 gonosztetteinek zsoldját!~„A hatalmas labancpárti Sennyey
 1247     I,  III    |          labancpárti Sennyey István áttért a fejedelemhez, nagy tapasztalásával
 1248     I,  III    |              legnagyobb riadalt költött az a levél, amiben tudatják,
 1249     I,  III    |               levél, amiben tudatják, hogy a hatalmas szatmári főispán,
 1250     I,  III    |                 hatalmas szatmári főispán, a császári generális Károlyi
 1251     I,  III    |                  vissza Bécsből, otthagyta a labanc tábort, s Bercsényihez
 1252     I,  III    |                 együtt vívják Tokaj várát. A fejedelem is megérkezett,
 1253     I,  III    |                tábornokokká lettek alatta.~A nagyasszony mindenik jó
 1254     I,  III    |                   jobb borait hordatta fel a pincéből; utoljára már azokra
 1255     I,  III    |              pincéből; utoljára már azokra a pókháló belepte átalagokra
 1256     I,  III    |                  belepte átalagokra került a sor, amik a múlt században
 1257     I,  III    |              átalagokra került a sor, amik a múlt században járt üstököscsillag
 1258     I,  III    |      üstököscsillag tüzét szítták magukba. A nagyasszony nem ivott azokból,
 1259     I,  III    |               valamennyi vendégénél, attól a sok diadalhírtől.~Most jön
 1260     I,  III    |           diadalhírtől.~Most jön egy levél a fejedelem saját keze írásával.
 1261     I,  III    |                 saját keze írásával. Ennek a pecsétje felnyitásához már
 1262     I,  III    |                   kegyelettel kell nyúlni: a nagyasszony az övéről ezüstláncon
 1263     I,  III    |                 meg ő is, milyen írása van a fejedelemnek. Nagy kíváncsian
 1264     I,  III    |                      Hanem ehhez elébb ezt a régi átalagot nyissuk fel!~
 1265     I,  III    |                 átalagot nyissuk fel!~Amíg a levél fel lett nyitva, az
 1266     I,  III    |                   is ki lett dugaszolva, s a poharak teletöltve. – Szokásuk
 1267     I,  III    |         Valamennyien úgy találták, hogy az a bor keserű. A régiségtől
 1268     I,  III    |            találták, hogy az a bor keserű. A régiségtől az.~No, hanem
 1269     I,  III    |                   régiségtől az.~No, hanem a levél, az még keserűbb volt.
 1270     I,  III    |                   még keserűbb volt. Abban a fejedelem kegyetlenül megmosdatja
 1271     I,  III    |           felvidéken táborozó alvezéreknek a fejeit: csak confusiót csinálnak,
 1272     I,  III    |                 nem tartásával elriasztják a föld népét, ki hagyják az
 1273     I,  III    |                   ki hagyják az ellenséget a kezeik közül osonni, mikor
 1274     I,  III    |                 egymás között veszekednek, a parancsszót nem fogadják…
 1275     I,  III    |            igyekezett is Benjamin diák azt a pirongatóriumot lemorzsolni,
 1276     I,  III    |                    csendesség támadt, hogy a zsebórák ketyegését is ki
 1277     I,  III    |                   rándultak azok. Még csak a szemöldöke sem húzódott
 1278     I,  III    |                   sem húzódott össze: csak a szemei égtek tűzben-lángban.~
 1279     I,  III    |                    egyszerre magasra emelé a hangját Benjamin diák, s
 1280     I,  III    |                    Benjamin diák, s olvasá a következőt:~„Egyedül Ocskay
 1281     I,  III    |              László volt az, aki megnyerte a becsületet.”~Ennél a szónál
 1282     I,  III    |             megnyerte a becsületet.”~Ennél a szónál azt látta Ilonka,
 1283     I,  III    |              szónál azt látta Ilonka, hogy a hős szemeiből egyszerre
 1284     I,  III    |                   végig az orcáján.~Ah, mi a sivatagban epedőnek a szomja
 1285     I,  III    |                   mi a sivatagban epedőnek a szomja a forrás után! Mi
 1286     I,  III    |               sivatagban epedőnek a szomja a forrás után! Mi a kínzott
 1287     I,  III    |                   szomja a forrás után! Mi a kínzott rabszolgának a szomja
 1288     I,  III    |                  Mi a kínzott rabszolgának a szomja a vér után! Mind
 1289     I,  III    |              kínzott rabszolgának a szomja a vér után! Mind nem olyan
 1290     I,  III    |                 pokolégés az, mint aki ezt a szót szomjazza: „becsület!”~
 1291     I,  III    |                     Egyedül ő tartotta meg a becsületet!~Ha a Duna-Tisza
 1292     I,  III    |              tartotta meg a becsületet!~Ha a Duna-Tisza közét neki adta
 1293     I,  III    |                 tette volna olyan boldoggá a fejedelem, mint ezzel az
 1294     I,  III    |                   szóval.~Ocskay felemelte a poharát, de nem tudott szólni.
 1295     I,  III    |                  Azért elértették azt mind a társai, s felugrálva helyeikről,
 1296     I,  III    |                kiáltának harsányul vivátot a fejedelemre. S kihajták
 1297     I,  III    |              fejedelemre. S kihajták utána a poharaikat a körömpróbáig.
 1298     I,  III    |                kihajták utána a poharaikat a körömpróbáig. Dehogy volt
 1299     I,  III    |               körömpróbáig. Dehogy volt az a bor keserű!~Ilonka a szentek
 1300     I,  III    |                    az a bor keserű!~Ilonka a szentek glóriáját látta
 1301     I,  III    |                    derengeni.~Jaj, de szép a férfiarc olyankor, amikor
 1302     I,  III    |               férfiarc olyankor, amikor ez a dicsfény ragyogja körül: „
 1303     I,  IV     |                                        IV. A megbabonázott malacfej~Talán
 1304     I,  IV     |              érzékenyen végződött volna ez a mai lakoma, ha valami közbe
 1305     I,  IV     |                  valami közbe nem jön, ami a kedélyeket megint derültebb
 1306     I,  IV     |                    ordinánc jött jelenteni a vezérnek, hogy idekinn van,
 1307     I,  IV     |                 van, és bebocsáttatást kér a Léva-vár volt labanc parancsnoka,
 1308     I,  IV     |                 jött idáig.~Ocskay átvette a salvus conductust, s átfutott
 1309     I,  IV     |                   s átfutott rajta.~– Ecce a labanc kapitány át akar
 1310     I,  IV     |                   nem ebédelt. Vezesd ide!~A labanc kapitány belépett
 1311     I,  IV     |                   gavallér módjára üdvözlé a házi úrnőket, azután meg
 1312     I,  IV     |                    állnának; amiknek aztán a szája is szekundál, a két
 1313     I,  IV     |                aztán a szája is szekundál, a két szeglete örökösen felfelé
 1314     I,  IV     |            szoktatva. Kiegészíti az alakot a hosszú csigákba fodorított
 1315     I,  IV     |                    ami akkori idők szerint a civilizáció divatja vala.~
 1316     I,  IV     |                 ugyan, de magyarul beszélt a kapitány. Régóta itt fekhetett
 1317     I,  IV     |                   országban, megtanulhatta a nyelvet.~– Alázatos szolgájuk
 1318     I,  IV     |                   ülj közénk, s végy részt a lakománkban.~– Hát bizony,
 1319     I,  IV     |               vagyok bolond – szól nevetve a kapitány –; hogy ott maradjak
 1320     I,  IV     |           részesülhetek…~(Ez jól indokolja a zászlócserélést: egy jó
 1321     I,  IV     |                 egy jó lakoma kedveért!)~– A nevem Scharada Nepomuk.~–
 1322     I,  IV     |                    újra visszahúzta székét a helyére. – Elébb keresztelkedj
 1323     I,  IV     |                   elébb keresztelkednie. – A nevetés mutatta, hogy ez
 1324     I,  IV     |              mutatta, hogy ez félig tréfa.~A kapitány fideliter visszhangozá
 1325     I,  IV     |            kapitány fideliter visszhangozá a nevetést.~– Hát én azt sem
 1326     I,  IV     |                   én azt sem bánom. Legyen a nevem ezentúl „Sárady”.
 1327     I,  IV     |                  meg jó keresztanya, aztán a paszitában magam is részt
 1328     I,  IV     |                      mondá Tormássy. – Itt a pap (Andrássy Mihályra mutatott),
 1329     I,  IV     |               Andrássy Mihályra mutatott), a keresztapa lesz Ocskay;
 1330     I,  IV     |                    keresztapa lesz Ocskay; a keresztanya meg, minthogy
 1331     I,  IV     |                Azonnal behívjuk. Aztán jön a paszita.~A kapitány ráállt
 1332     I,  IV     |             behívjuk. Aztán jön a paszita.~A kapitány ráállt a tréfára.
 1333     I,  IV     |                 paszita.~A kapitány ráállt a tréfára. A nagyasszonynak
 1334     I,  IV     |                 kapitány ráállt a tréfára. A nagyasszonynak is bele kellett
 1335     I,  IV     |             áttérni, hát annak elébb, mint a töröknek, ki kell keresztelkednie,
 1336     I,  IV     |                    s ezt nézve, elvállalta a keresztanyaságot. Egy kis
 1337     I,  IV     |                  szőnyeggel, arra kitették a nagy ezüstmedencét, az ezüst
 1338     I,  IV     |              Andrássy Mihálynak felnyomták a fejére a négyszegletű papsüveget,
 1339     I,  IV     |              Mihálynak felnyomták a fejére a négyszegletű papsüveget,
 1340     I,  IV     |               Furóné asszonyom is feltette a táritoppos fejkötőjét, amiben
 1341     I,  IV     |                   amiben olyan volt, amint a kalendáriumban a napot ábrázolják –
 1342     I,  IV     |                     amint a kalendáriumban a napot ábrázolják – hogy
 1343     I,  IV     |                pedig felhozták az asztalra a jó töltött káposztát, hogy
 1344     I,  IV     |                    töltött káposztát, hogy a kedvét még inkább felfokozzák.~
 1345     I,  IV     |                inkább felfokozzák.~Ment ez a mulatság rendén, egész odáig,
 1346     I,  IV     |                  rendén, egész odáig, amíg a barát a maga breviáriumából
 1347     I,  IV     |                  egész odáig, amíg a barát a maga breviáriumából olvasva
 1348     I,  IV     |                maga breviáriumából olvasva a keresztelés formuláréját,
 1349     I,  IV     |                     odáig nem jutott, hogy a keresztszülőktől azt kérdezze:~„
 1350     I,  IV     |              incselkedéseinek?)~De mielőtt a keresztszülők erre megfelelhettek
 1351     I,  IV     |                onnan felülről, mintha csak a függő lámpásból sipákolt
 1352     I,  IV     |               Mindenki bámulva tekinte föl a függő lámpásra. Legfurcsább
 1353     I,  IV     |              Legfurcsább ijedelem látszott a baptisandusnak az ábrázatján,
 1354     I,  IV     |        baptisandusnak az ábrázatján, annak a szája is tátva maradt, úgy
 1355     I,  IV     |                  nyefegne, elkezde magából a keresztelőkancsóból kifelé
 1356     I,  IV     |              Utoljára egy mély basszushang a keresztelőasztalka alatt
 1357     I,  IV     |                 kell fogni!~Egyszerre mind a hárman: a barát is, a keresztanya
 1358     I,  IV     |                   Egyszerre mind a hárman: a barát is, a keresztanya
 1359     I,  IV     |                 mind a hárman: a barát is, a keresztanya is meg a kapitány
 1360     I,  IV     |                   is, a keresztanya is meg a kapitány is az asztal alá
 1361     I,  IV     |                    is az asztal alá dugták a fejeiket, hogy megfogják
 1362     I,  IV     |        előkerülének az asztalfüggöny alul, a barát fején volt Furóné
 1363     I,  IV     |             asszonyom táritoppos főkötője, a négyszegletű papsüveg volt
 1364     I,  IV     |                 négyszegletű papsüveg volt a kapitány tarkóján, s Furóné
 1365     I,  IV     |              tarkóján, s Furóné asszonynak a fején lobogott a kapitány
 1366     I,  IV     |                asszonynak a fején lobogott a kapitány allonge-parókája.
 1367     I,  IV     |      allonge-parókája. Az ördög elcserélte a fejeiket mind a háromnak!~
 1368     I,  IV     |                 elcserélte a fejeiket mind a háromnak!~Az egész társaság
 1369     I,  IV     |                 hangos hahotával vette fel a házat erre a szemfényvesztési
 1370     I,  IV     |           hahotával vette fel a házat erre a szemfényvesztési tréfára.~–
 1371     I,  IV     |             Diabolus te baptiset! – kiálta a barát, hozzávágva a neofitához
 1372     I,  IV     |                 kiálta a barát, hozzávágva a neofitához a breviáriumát. –
 1373     I,  IV     |                    hozzávágva a neofitához a breviáriumát. – S volt nagy
 1374     I,  IV     |                   nagy gaudium, amíg ki-ki a maga fejét visszacserélgette.~
 1375     I,  IV     |          parancshangon. – Nem szeretem, ha a vallás dolgaiból tréfát
 1376     I,  IV     |                egyeztünk meg. Ezt látjátok a fejedelem medalionjára verve.
 1377     I,  IV     |                    medalionjára verve. Add a kezedet, bajtárs. Vitézek
 1378     I,  IV     |             kezedet, bajtárs. Vitézek közt a kézcsapás egyértékű az esküvel.
 1379     I,  IV     |                esküvel. Nálunk Sárady lesz a neved. Ha győzünk, nemessé
 1380     I,  IV     |                    olyan hűséggel szolgálj a mi zászlónk alatt, mint
 1381     I,  IV     |            szolgálni az új zászlómat, mint a régit… – mondá a kapitány,
 1382     I,  IV     |           zászlómat, mint a régit… – mondá a kapitány, s olyan különösen
 1383     I,  IV     |              Tormássy, s odább rukkoltatta a székét –, hanem mindenekelőtt
 1384     I,  IV     |                 hanem mindenekelőtt add át a vár kulcsát; mert oda engemet
 1385     I,  IV     |                    oda engemet nevezett ki a vezér jövendő várparancsnoknak.~–
 1386     I,  IV     |                    hordom magammal – szólt a kapitány, kihúzva zsebéből
 1387     I,  IV     |                 kezébe, s ég felé forgatta a két szemét, amikor azt mondá: „
 1388     I,  IV     |                 ezt el valaki. – De ni! Mi a ménkű?~Hát amint szétnyitotta
 1389     I,  IV     |                     Hát amint szétnyitotta a markát Tormássy László,
 1390     I,  IV     |                    markát Tormássy László, a nagyasszonynak a cifra ollója
 1391     I,  IV     |                   László, a nagyasszonynak a cifra ollója volt a tenyerében,
 1392     I,  IV     |         nagyasszonynak a cifra ollója volt a tenyerében, nem más.~– Az
 1393     I,  IV     |                      Az én ollóm! – kiáltá a nagyasszony megrettenve. –
 1394     I,  IV     |                  megrettenve. – Hogy kerül a kegyelmed kezébe az én ollóm?~–
 1395     I,  IV     |                  én ollóm?~– De hogy kerül a kegyelmed láncára az én
 1396     I,  IV     |                Tormássy. Ami felett megint a nagyasszony förmedt fel
 1397     I,  IV     |                  engedjük már ebédhez ülni a kapitányt – mondá Ocskay –,
 1398     I,  IV     |              bizony még hátrafelé fordítja a fejeinket.~A kapitány azonban
 1399     I,  IV     |            hátrafelé fordítja a fejeinket.~A kapitány azonban a töltöttkáposztás
 1400     I,  IV     |              fejeinket.~A kapitány azonban a töltöttkáposztás tál előtt
 1401     I,  IV     |              megmutatta, hogy tud valamit. A töltelékeket csak úgy tüntette
 1402     I,  IV     |                    utoljára elnyelte magát a kést, meg a villát, amikkel
 1403     I,  IV     |                 elnyelte magát a kést, meg a villát, amikkel evett. Keresték
 1404     I,  IV     |                   nála, de nem volt sehol.~A kapitány oly kedélyesen
 1405     I,  IV     |               társaság kedélyét kiforgatta a sarkaiból. Azok az eddigelé
 1406     I,  IV     |             pátoszteljes szónoklatok, amik a magyar férfitársaságot annyira
 1407     I,  IV     |                    az egy kókler idegennek a bohóskodásaira egészen elenyésztek;
 1408     I,  IV     |        bohóskodásaira egészen elenyésztek; a hősökből, akik a haza sorsán
 1409     I,  IV     |              elenyésztek; a hősökből, akik a haza sorsán búsulnak és
 1410     I,  IV     |                   hágy magával űzni. – Még a nagyasszony is szeretett
 1411     I,  IV     |                   nagyasszony is szeretett a bohó vendég úrral komázni. –
 1412     I,  IV     |                 mulatott rajta, s jólesett a lelkének, hogy lát egy másik
 1413     I,  IV     |                ördögökkel egyidős! – mondá a nagyasszony a kapitánynak. –
 1414     I,  IV     |             egyidős! – mondá a nagyasszony a kapitánynak. – Ha énnekem
 1415     I,  IV     |                  másikat; pedig itt hozzák a sült malacot egészben, majd
 1416     I,  IV     |                  meglátom, hogy kezded ki?~A kapitány e szóra elkomolyodott,
 1417     I,  IV     |               szóra elkomolyodott, s amint a szép pirosra sütött malacot
 1418     I,  IV     |               eléje tették, összekulcsolta a kezeit, s kétségbeesetten
 1419     I,  IV     |                    kétségbeesetten tekinte a nagyasszonyra.~– Kegyelmes
 1420     I,  IV     |                  Te! Hiszen most húzták le a nyársról.~A sült malac elkezdett
 1421     I,  IV     |                 most húzták le a nyársról.~A sült malac elkezdett erre
 1422     I,  IV     |                    röfögni: „Oi, oi, röf!”~A nagyasszony összecsapta
 1423     I,  IV     |                    nagyasszony összecsapta a két kezét: „De már ez nincs
 1424     I,  IV     |                   ez nincs Isten hírével.”~A sült malac pedig nemhogy
 1425     I,  IV     |              inkább visítani kezdett, mint a malac szokott, ha este az
 1426     I,  IV     |                    az emséje után fut haza a legelőről. Úgy cifrázta,
 1427     I,  IV     |                   csupa nevetni való volt.~A kapitány úgy mórikált, mintha
 1428     I,  IV     |                    efelett, s egyszer csak a két kezében volt az eltűnt
 1429     I,  IV     |                 egy pillanat alatt levágta a sült malacnak a fejét.~És
 1430     I,  IV     |                    levágta a sült malacnak a fejét.~És ekkor a levágott
 1431     I,  IV     |                 malacnak a fejét.~És ekkor a levágott malacfő a következő
 1432     I,  IV     |                   ekkor a levágott malacfő a következő szemrehányó szavakra
 1433     I,  IV     |                     Mért tetted ezt velem?~A kapitány nagyot sóhajtott,
 1434     I,  IV     |                    és elszomorodva forgatá a szemeit felfelé.~– No lássa,
 1435     I,  IV     |                lássa, nagyasszonyom. Ebben a malacban az én öcsémnek
 1436     I,  IV     |                    malacban az én öcsémnek a lelke lakik, aki a Morvába
 1437     I,  IV     |                öcsémnek a lelke lakik, aki a Morvába fulladt, szegény,
 1438     I,  IV     |                   mondj ilyet!~– Ráismerek a hangjáról. Szólj, óh szerencsétlen!
 1439     I,  IV     |               Miért húzott tégedet nyársra a kegyetlen szakács?~A malacfő
 1440     I,  IV     |               nyársra a kegyetlen szakács?~A malacfő felelt:~– Azért,
 1441     I,  IV     |                Azért, mert megláttam, hogy a mustos pecsenyéhez való
 1442     I,  IV     |                  odahátul. – Az bizonyosan a szakács volt. Az egész cselédség
 1443     I,  IV     |               egész cselédség betódult már a nagy komédialátásra onnan
 1444     I,  IV     |                    boldogtalan! – folytatá a kapitány. – Mért öntözött
 1445     I,  IV     |                    asszonyom forró zsírral a tűz mellett?~A malacfő válaszolt:~–
 1446     I,  IV     |               forró zsírral a tűz mellett?~A malacfő válaszolt:~– Azért,
 1447     I,  IV     |                   megláttam, hogy eldugott a zsebébe egy fél font mazsolaszőlőt.~–
 1448     I,  IV     |                 font mazsolaszőlőt.~– Jaj, a pokolravaló! Nem igaz! Nem
 1449     I,  IV     |                   De még aztán sorba vette a veszedelmes malacfő az egész
 1450     I,  IV     |                    kényes adatokat kezdett a malacfő előhozogatni, s
 1451     I,  IV     |            előhozogatni, s hogy megakassza a boszorkányos orákulumot,
 1452     I,  IV     |               boszorkányos orákulumot, ezt a kérdést intézé hozzá:~–
 1453     I,  IV     |                 feltartóztatja és legyőzi?~A malacfő felelt:~– Lesz!~–
 1454     I,  IV     |                lesz az? – Mely ütközetben?~A malacfő felelt:~– Szépasszony
 1455     I,  IV     |                  következett rá.~– Mi lesz a neve a menyasszonyának??? –
 1456     I,  IV     |           következett rá.~– Mi lesz a neve a menyasszonyának??? – ostromlák
 1457     I,  IV     |                        ostromlák egyszerre a malacfőt minden oldalról.~
 1458     I,  IV     |                  malacfőt minden oldalról.~A malacfő goromba lett.~–
 1459     I,  IV     |                    tudakolták tőle inkább.~A malacfő rejtélyes lett.~–
 1460     I,  IV     |                 Ilonka halaványult el erre a szóra. Őneki jutott eszébe,
 1461     I,  IV     |                özvegy.~Ocskay véget vetett a tréfának ezzel a szóval: „
 1462     I,  IV     |                    vetett a tréfának ezzel a szóval: „Hagyjátok abba
 1463     I,  IV     |                    urak! Te meg láss hozzá a falatozáshoz, bruder!”~A
 1464     I,  IV     |                   a falatozáshoz, bruder!”~A kapitány aztán kétfelé hasítá
 1465     I,  IV     |            szövetséges sehogy! Aki így tud a hasából beszélni és esküdni,
 1466     I,  IV     |                    hűséget, félek én annak a barátságától.~– Ügyelni
 1467     I,  IV     |              tempóra tartott dobverés künn a mezőn, amire legelőször
 1468     I,  IV     |                 mezőn, amire legelőször is a nagyasszony figyelmezteté
 1469     I,  IV     |                       ez azt jelenti, hogy a haditörvényszék ül össze,
 1470     I,  IV     |               valami delikvens felett, aki a tábori regula ellen vétett.~–
 1471     I,  IV     |                eset?~– Majd kisül mindjárt a turpisság.~Ki is sült rövid
 1472     I,  IV     |              ordinánc jött jelenteni, hogy a veres huszároktól van itt
 1473     I,  IV     |                    van itt egy küldöttség, a sentenciával.~– Előre tudtam –
 1474     I,  IV     |                   Ocskay. – Ezek csinálnak a legtöbb kontrabantot, mintha
 1475     I,  IV     |               volna beléjük.~Azzal átvette a haditörvényszék írott ítéletét.~–
 1476     I,  IV     |                 Tiszáné nagyasszony. – Biz a föld népét oltalmazni kell
 1477     I,  IV     |                 föld népét oltalmazni kell a katonaság ellen, mert nem
 1478     I,  IV     |                    mind ilyen gavallér az.~A kuruc tisztek erre a jelentésre
 1479     I,  IV     |                   az.~A kuruc tisztek erre a jelentésre mind felkeltek
 1480     I,  IV     |                   asztaltól, s felkötötték a kardjaikat. Azután a vezérrel
 1481     I,  IV     |           felkötötték a kardjaikat. Azután a vezérrel együtt mind kimentek
 1482     I,  IV     |              vezérrel együtt mind kimentek a tornácra. Ott állt egy káplár
 1483     I,  IV     |                    káplár meg két közvitéz a veres huszárok ezredéből.
 1484     I,  IV     |                 udvaron pedig látható volt a delikvens, aki hajadonfővel,
 1485     I,  IV     |                    dacos képű legény volt. A napba nézett, s nem pislogott
 1486     I,  IV     |               nézett, s nem pislogott tőle a szeme.~Ocskay előkérte a
 1487     I,  IV     |                   a szeme.~Ocskay előkérte a tintatartóját és tollát
 1488     I,  IV     |                    ítéletet, aztán odaadta a hadbírónak felolvasás végett.
 1489     I,  IV     |                cselédség, mind hallhatták.~A delikvens fejére halál volt
 1490     I,  IV     |                kevesen vagyunk! Úgyis fogy a nemzetünk! Magunk is pusztítsuk?
 1491     I,  IV     |                pusztítsuk? Kő üsse meg azt a malacot gazdástól együtt!
 1492     I,  IV     |               kötelesség – szólt Ocskay. – A legény jó vitéz volt, gyámoltalan
 1493     I,  IV     |                  életét.~– Nem mi tesszük: a törvény teszi. A haditörvényben
 1494     I,  IV     |                  tesszük: a törvény teszi. A haditörvényben csak egy
 1495     I,  IV     |      haditörvényben csak egy szankció van: a halál.~– Rettenetes törvény!
 1496     I,  IV     |                soha fel ne találták volna.~A szabály szerinti dobütés
 1497     I,  IV     |            szerinti dobütés hangzott, mire a három küldött közül a káplár
 1498     I,  IV     |                 mire a három küldött közül a káplár előlépve egyik kezét
 1499     I,  IV     |                káplár előlépve egyik kezét a csákójához emelte, a másikkal
 1500     I,  IV     |                 kezét a csákójához emelte, a másikkal pedig egy akkor