bold = Main text
      Kötet, fezejet                                              grey = Comment text

 2501     I,  X      |               beleegyezett a sarcba. Abban a városban csupa posztógyárosok
 2502     I,  X      |                     Ezért nem is háborgatá a városukat. Ellenben a környékben
 2503     I,  X      |            háborgatá a városukat. Ellenben a környékben levő nagy uraságoknak
 2504     I,  X      |           környékben levő nagy uraságoknak a mezőiről, ami lábasjószágot
 2505     I,  X      |       lábasjószágot talált, azt elhajtatá, a lovaknak a javát a maga
 2506     I,  X      |                  azt elhajtatá, a lovaknak a javát a maga népe között
 2507     I,  X      |              elhajtatá, a lovaknak a javát a maga népe között kiosztogatá.
 2508     I,  X      |                   is tartott.~Másnapra már a betörés híre nagy messze
 2509     I,  X      |                    messze földet befutott. A rémület, mint a futótűz,
 2510     I,  X      |                  befutott. A rémület, mint a futótűz, terjedt mindenfelé;
 2511     I,  X      |           mindenfelé; s vele együtt futott a nép is, amerre látott. A
 2512     I,  X      |                   a nép is, amerre látott. A kurucokról rémmeséket beszéltek,
 2513     I,  X      |                    rémmeséket beszéltek, s a számukat szokás szerint
 2514     I,  X      |             szerint roppantul nagyították. A kastélyokból a földesurak
 2515     I,  X      |                nagyították. A kastélyokból a földesurak mind futottak
 2516     I,  X      |         összeszedett kincseikkel együtt át a túlsó parton fekvő Fischamendbe,
 2517     I,  X      |             Fischamendbe, Hainburgba, mert a bécsi úton már Probsthofig
 2518     I,  X      |               puskázása után: amiért aztán a városra kemény sarcot is
 2519     I,  X      |                 erre nagy rémület Bécsben! A kurucok fél napi járóra
 2520     I,  X      |                    kurucok fél napi járóra a császárvárostól! Igaz ugyan,
 2521     I,  X      |               azokat agyonnyomhatja: aztán a várost erős kőfalak, ágyúkkal
 2522     I,  X      |           megrakott sáncok védik, amik még a török szultán egész hatalmának
 2523     I,  X      |                   is feles számú helyőrség a fővárosban – de mégis megdöbbentő
 2524     I,  X      |                  mégis megdöbbentő volt az a mesés vakmerőség, hogy az
 2525     I,  X      |                  mesés vakmerőség, hogy az a féreg, akiről a hadi bulletinek
 2526     I,  X      |                    hogy az a féreg, akiről a hadi bulletinek egyre azt
 2527     I,  X      |                  egyre azt hirdették, hogy a sarkaik alatt most vonaglik
 2528     I,  X      |                vonaglik utolsót, egyszerre a császárváros határában üti
 2529     I,  X      |                   fel szarvas fejét, s itt a közelben okádja sárkánytüzét.~
 2530     I,  X      |              közelben okádja sárkánytüzét.~A Bécs városi főparancsnok,
 2531     I,  X      |            összedoboltatta, trombitáltatta a rendelkezése alatt álló
 2532     I,  X      |        rendelkezése alatt álló csapatokat, a polgárőrséget a bástyák
 2533     I,  X      |                csapatokat, a polgárőrséget a bástyák őrizetére állíták
 2534     I,  X      |             bástyák őrizetére állíták fel; a pattantyúsokat a sáncágyúkhoz
 2535     I,  X      |              állíták fel; a pattantyúsokat a sáncágyúkhoz állíttatá,
 2536     I,  X      |             tekintélyes dandárral kivonult a vakmerő kuruchadnak egy
 2537     I,  X      |               amitől annak örökre elmenjen a kedve az ilyen tréfáktól.
 2538     I,  X      |                  tréfáktól. Csapatjai mind a színe java voltak a hadseregnek;
 2539     I,  X      |                   mind a színe java voltak a hadseregnek; jól fegyverezve,
 2540     I,  X      |               derék vezetők alatt. Azokkal a kuruc sereg nem mérkőzhetett.~
 2541     I,  X      |             Enzersdorfra, ahol Ocskay volt a derékhaddal.~– Bécsig már
 2542     I,  X      |                   már nem mehetünk – mondá a vezérnek. – Az osztrák fölébredt,
 2543     I,  X      |                  ellenünk, nálunk pedig az a leggyengébb fegyver: a népünk
 2544     I,  X      |                  az a leggyengébb fegyver: a népünk nem szokta meg. Ideje
 2545     I,  X      |                   mondod – szólt Ocskay. – A célunkat elértük. Zsákmányt
 2546     I,  X      |           élelmiszert gyűjtöttünk, amennyi a hadunknak elég; most az
 2547     I,  X      |                    hadunknak elég; most az a fő gond, hogy azt hazavihessük.
 2548     I,  X      |                   hazavihessük. Te rendeld a társzekereket előre: magad
 2549     I,  X      |                 társzekereket előre: magad a legbiztosabb lovasezredünkkel
 2550     I,  X      |             lovasezredünkkel maradj hátul, a visszavonulást fedezni.
 2551     I,  X      |                    pedig azalatt megteszem a kuructempót.~– Lesbe állsz
 2552     I,  X      |               veled?~– Majd kiválasztom én a nekem való embereket: te
 2553     I,  X      |           embereket: te csak vidd magaddal a saját ezredemet.~Borbély
 2554     I,  X      |                    vadaskertben tanyázott (a városba bevinni nem volt
 2555     I,  X      |                   volt fölszerelve. Nem az a pompás mente rajta, nem
 2556     I,  X      |                    arabs ló alatta, amiről a „nyalka kuruc”-ra ráismertek
 2557     I,  X      |                   messziről, hanem ugyanaz a rongyos-szurtos készség
 2558     I,  X      |      rongyos-szurtos készség rajta, meg az a görhes, sovány, de azért
 2559     I,  X      |                  csontos ló alatta, amiről a tiszabecsi peteknél híres
 2560     I,  X      |           örömrivallással hallották ők azt a szép szót. Mennek azok vele,
 2561     I,  X      |              Mennek azok vele, ha kívánja, a felkelő holdat ostromolni
 2562     I,  X      |                  ostromolni is!~Ocskay még a török-tatár légiót is magához
 2563     I,  X      |                  is magához vette, s ezzel a szedett-vedett haddal félreállt
 2564     I,  X      |            szedett-vedett haddal félreállt a derékseregtől, amit elébb
 2565     I,  X      |                  derékseregtől, amit elébb a társzekerekkel előre indított
 2566     I,  X      |              társzekerekkel előre indított a magyar határ felé.~A vadaskert
 2567     I,  X      |              indított a magyar határ felé.~A vadaskert egész a Dunáig
 2568     I,  X      |                    felé.~A vadaskert egész a Dunáig terjedt, úgyhogy
 2569     I,  X      |                    Dunáig terjedt, úgyhogy a dámvadak néha átugráltak
 2570     I,  X      |                   dámvadak néha átugráltak a kerítésen, s átúsztak a
 2571     I,  X      |                    a kerítésen, s átúsztak a nagy szigetbe, amiben pompás
 2572     I,  X      |         esztendőnek ilyetén szakában, maga a sziget is nagyobb részt
 2573     I,  X      |                    nagyobb részt víz alatt a Duna-áradás miatt. Nem lakik
 2574     I,  X      |                most élő ember.~Ocskay erre a szigetre hozta át a lovasait
 2575     I,  X      |                   erre a szigetre hozta át a lovasait átúsztatva a Duna
 2576     I,  X      |                   át a lovasait átúsztatva a Duna keskenyebbik ágán.
 2577     I,  X      |                   Ott lesben megálltak.~Ez a mai éjszaka mindenképpen
 2578     I,  X      |            mindenképpen viharosnak indult. A császári parancsnok, tudva
 2579     I,  X      |                parancsnok, tudva jól, hogy a kuruc sereg nem végezheti
 2580     I,  X      |                  kuruc sereg nem végezheti a visszavonulását elég gyorsan –
 2581     I,  X      |             visszavonulását elég gyorsan – a sok megrakott társzekér,
 2582     I,  X      |                   csordák, nyájak gátolják a gyorsított menetben, annálfogva
 2583     I,  X      |                 hamarább utolérje; evégett a lovasságát erősített haladásban
 2584     I,  X      |                    homályában utol is érte a kurucok utóhadát, míg a
 2585     I,  X      |                    a kurucok utóhadát, míg a gyalogsága hadtudományi
 2586     I,  X      |               échelon utána, à cheval véve a nagy országutat a lába közé.~
 2587     I,  X      |              cheval véve a nagy országutat a lába közé.~A szigetről láthatá
 2588     I,  X      |                    országutat a lába közé.~A szigetről láthatá Ocskay
 2589     I,  X      |                   szigetről láthatá Ocskay a felvereslő villanásokat
 2590     I,  X      |                 monda Ocskay. – „Előre!”~– A bal partra át? – kérdé Borbély
 2591     I,  X      |                 kérdé Borbély Balázs. Nem. A jobbra! Mi Bécs ellen megyünk!~
 2592     I,  X      |                  mentek volna?~Átúsztattak a sarkában a Duna szélesebbik
 2593     I,  X      |                     Átúsztattak a sarkában a Duna szélesebbik ágán is,
 2594     I,  X      |                  éjnek éjszakáján, mielőtt a hold feljőne, Schwechat
 2595     I,  X      |                között, észrevétlenül, mint a kísértettábor, keresztül
 2596     I,  X      |                   világító lámpájával volt a kalauzuk. Mikor a fogyó
 2597     I,  X      |          lámpájával volt a kalauzuk. Mikor a fogyó hold feljött a laxenburgi
 2598     I,  X      |                 Mikor a fogyó hold feljött a laxenburgi halmok mögött,
 2599     I,  X      |              mögött, éppen akkor szállt le a török sánc oldaláról, mint
 2600     I,  X      |            oldaláról, mint egy sátánlégió, a rongyos gárda.~Az akkori
 2601     I,  X      |                   Bécs külvárosai még csak a Favorita-vonalig terjedtek;
 2602     I,  X      |               valami erős sáncolat, csupán a mezei lakok és kertek palánkjainak
 2603     I,  X      |                kertek palánkjainak tömege, a köztük levő országút elzárva
 2604     I,  X      |          sorompóval.~Amint Ocskay csapatja a sorompóhoz megérkezett,
 2605     I,  X      |                felállított őrség ledobálta a fegyvereit, s futott keresztben
 2606     I,  X      |            fegyvereit, s futott keresztben a mezőkön, káposztáskerteken
 2607     I,  X      |               szerte, ordítva: „Itt vannak a kurucok!”~Ezen az oldalon
 2608     I,  X      |             oldalon éppen nem várták őket.~A pokol hányta-e fel méhéből,
 2609     I,  X      |               méhéből, hogy most egyszerre a Duna jobb partján vannak?~
 2610     I,  X      |                  Duna jobb partján vannak?~A sorompón és az első sánckarózaton
 2611     I,  X      |              sánckarózaton túl következett a császár kedvenc vadászóhelye.~
 2612     I,  X      |                  jó helyismerete volt ezen a helyen, labanc korában maga
 2613     I,  X      |                   udvari kísérlettel ebben a pagonyban. Tudta, hogy ennek
 2614     I,  X      |               pagonyban. Tudta, hogy ennek a tekervényes útjain keresztül
 2615     I,  X      |                   útjain keresztül egészen a külvárosig lehet hatolni.~
 2616     I,  X      |                  külvárosig lehet hatolni.~A vadaskerten túl volt egy
 2617     I,  X      |                    nagy kolostor, amelyben a Krisztus töviskoszorújáról
 2618     I,  X      |     Dornenkränzerin-apácák laktak.~Ez volt a legelső nagy épület, amit
 2619     I,  X      |         elfoglalnotok! – parancsolá Ocskay a kurucoknak. Ez volt az,
 2620     I,  X      |                 ami az enyém, vagy fogadom a poklokra, hogy én veszem
 2621     I,  X      |                 hogy én veszem el azt, ami a tied!”~Egy egész kolostort,
 2622     I,  X      |                   hitvesért.~Egész kardala a jajkiáltásnak feleljen vissza
 2623     I,  X      |         jajkiáltásnak feleljen vissza arra a vészsikoltásra, amit az „
 2624     I,  X      |                kuruc! Rajta, tatár!”~Hanem a vakmerő kísérlet, ami a
 2625     I,  X      |                    a vakmerő kísérlet, ami a legnagyobb akadályokon mese
 2626     I,  X      |              bátorságán.~Ha lehető volt az a képtelenség, hogy egy másfél
 2627     I,  X      |                   ezernyi csoport betörjön a császárvárosba, s rémülettel
 2628     I,  X      |                százezer embert; viszont az a lehetetlenség is megvalósulhatott,
 2629     I,  X      |                  megvalósulhatott, hogy ez a vakmerő légió útjában találjon
 2630     I,  X      |      feltartóztatja. Ennyi polgári őr volt a kolostor falai mögé elhelyezve;
 2631     I,  X      |           csapatját, hogy az visszahőkölt.~A kolostor jobban készen volt
 2632     I,  X      |                kolostor jobban készen volt a védelemre, mint valamennyi
 2633     I,  X      |                   az ormára Ocskay kitűzte a győzelmes zászlót.~Nem lehet
 2634     I,  X      |                  száz kurucot leszállított a lováról, s maga állott az
 2635     I,  X      |                  fafeszület, azt kiemelték a helyéből, s azzal rohantak
 2636     I,  X      |                  azzal rohantak neki, mint a kőfaltörő kossal, a kolostor
 2637     I,  X      |                   mint a kőfaltörő kossal, a kolostor ajtajának.~Hanem
 2638     I,  X      |            kovácsolt vasból; nem engedett. A védők granátokat dobáltak
 2639     I,  X      |                  védők granátokat dobáltak a támadók közé, amik durrogva
 2640     I,  X      |                    durrogva pattogtak szét a lábaik alatt. A kurucnak
 2641     I,  X      |             pattogtak szét a lábaik alatt. A kurucnak ez nem tetszett;
 2642     I,  X      |                    egy granátcserepet, ami a lábához pattant, s annak
 2643     I,  X      |                annak az élével felkarcolta a kolostor barna falára e
 2644     I,  X      |                  Ocskay.”~Azzal visszament a csapatjához, nem törődve
 2645     I,  X      |             golyókkal, amik közül némelyik a páncélingén siklott végig.
 2646     I,  X      |                  siklott végig. Eléhívatta a tatárokat.~– Ha nem hozhatom
 2647     I,  X      |                     vesszenek odabenn!~Óh, a tatároknak nem kellett sokat
 2648     I,  X      |                   Szurokkanócokat kötöttek a nyilaik végére, s azokat
 2649     I,  X      |                 meggyújták, úgy lövöldözék a kolostor tetejére. Rövid
 2650     I,  X      |               Rövid idő múlva lángban állt a tető.~Benn a szent szüzek
 2651     I,  X      |                  lángban állt a tető.~Benn a szent szüzek ijesztő rémsikoltozása
 2652     I,  X      |                    Pedig meghallgatta mind a kettőt!)~– Lőjed, tatár,
 2653     I,  X      |                    mégis vastag tréfa volt a bécsieknek! Felgyújtani
 2654     I,  X      |                  Felgyújtani egy kolostort a szemük láttára! Hirtelen
 2655     I,  X      |             láttára! Hirtelen összeszedték a császári várban levő nehéz
 2656     I,  X      |                vasasokat, s azokat indíták a vakmerő betörők megtorlására.
 2657     I,  X      |                  nagy trombitaharsogással, a falakon is mindenütt megpördültek
 2658     I,  X      |                  is mindenütt megpördültek a dobok, az egész város feltámadt
 2659     I,  X      |                    rakétákat eregettek fel a Szent István tornyából,
 2660     I,  X      |               Szent István tornyából, hogy a bal parton levő seregeket
 2661     I,  X      |                  visszavonulásra gondolni.~A pokolszomj el volt kissé
 2662     I,  X      |                     Tán nem ég addig rájuk a tető, amíg a tűzoltók megérkeznek.~
 2663     I,  X      |                   addig rájuk a tető, amíg a tűzoltók megérkeznek.~Csapatjaival
 2664     I,  X      |                  Csapatjaival visszavonult a császári vadaskertbe.~Az
 2665     I,  X      |              megkísérté üldözőbe venni, de a sűrűben oly nyílzáporral
 2666     I,  X      |                   nyílzáporral fogadtatott a tatárok által, hogy kénytelen
 2667     I,  X      |                kénytelen volt visszatérni. A nyíl még most is veszedelmes
 2668     I,  X      |                  fegyver. Bizonyítják azok a harcok, amiket afrikai vadak
 2669     I,  X      |                   mai nap európai seregek. A gyorspuskát is megszégyeníti
 2670     I,  X      |               gyorspuskát is megszégyeníti a sok nyíl.~A kurucoknak nem
 2671     I,  X      |                  megszégyeníti a sok nyíl.~A kurucoknak nem is igen látszott
 2672     I,  X      |                   látszott sietősnek ebből a szép erdőből odább menni.
 2673     I,  X      |                     Ott volt az állatkert, a drága szép zsiráfjaival,
 2674     I,  X      |         gazelláival: hogy hagyta volna azt a kuruc megkóstolatlan, aki
 2675     I,  X      |                  rakott soha tüzet, aminél a pecsnyéjét megsüsse. Volt
 2676     I,  X      |                  pecsnyéjét megsüsse. Volt a császárnak két betanított
 2677     I,  X      |                   mintha jó lett volna, de a dicsőségért: az egyiknek
 2678     I,  X      |                   dicsőségért: az egyiknek a bőre jó lesz kacagánynak
 2679     I,  X      |                   kacagánynak Ocskay uram, a másiké Borbély Balázs uram
 2680     I,  X      |                  virradat felé hagyták ott a megszeretett tanyát. A tatárok
 2681     I,  X      |                 ott a megszeretett tanyát. A tatárok még egy-egy darab
 2682     I,  X      |             egy-egy darab himalájai jaknak a maradványait is a nyereg
 2683     I,  X      |                   jaknak a maradványait is a nyereg alá rakták, majd
 2684     I,  X      |               megporhanyul útközben.~Ennek a vakmerő tanyázásnak pedig
 2685     I,  X      |               vakmerő tanyázásnak pedig az a következése lett, hogy a
 2686     I,  X      |                   a következése lett, hogy a bécsiek, látván azt a száznál
 2687     I,  X      |                 hogy a bécsiek, látván azt a száznál is több őrtüzet
 2688     I,  X      |                    száznál is több őrtüzet a császári vadaserdőben, nem
 2689     I,  X      |                   városát, s nyargaltatták a stafétákat, még Heisterhez
 2690     I,  X      |              Heisterhez is, hogy siessenek a szorongatott metropolist
 2691     I,  X      |             metropolist megvédeni. Ezáltal a bal parton a kurucokat üldöző
 2692     I,  X      |            megvédeni. Ezáltal a bal parton a kurucokat üldöző főparancsnoknak
 2693     I,  X      |                üldöző főparancsnoknak csak a lovassága maradt a kezén,
 2694     I,  X      |                    csak a lovassága maradt a kezén, gyaloghadai hanyatt-homlok
 2695     I,  X      |       hanyatt-homlok siettek vissza Bécsbe a nagyított rémhírre.~Már
 2696     I,  X      |                    neki sorba meglátogatni a jobb parton eső városokat,
 2697     I,  X      |               előkelő uraságok közül, akik a túlpartról menekültek ide
 2698     I,  X      |               kedves emléket elvitt tőlük.~A hajdani nagy római város,
 2699     I,  X      |                   Petronell áll, rábukkant a várkastélyban azokra a nagy
 2700     I,  X      |           rábukkant a várkastélyban azokra a nagy értékű régiségekre,
 2701     I,  X      |                 értékű régiségekre, amiket a romok között találtak. Ő
 2702     I,  X      |                   Ő is nagy kedvelője volt a régiségeknek; de azért nem
 2703     I,  X      |                 aranyból és ezüstből volt. A város végén áll még az ős
 2704     I,  X      |      elpusztíthatlan tömör építmény; ennek a homlokzatára felírta szép
 2705     I,  X      |                     Morgen komm ich wieder~A szomszéd Hainburgban azonban
 2706     I,  X      |                 szállásolt, hanem lekerült a dunai kikötőhöz, ahol a
 2707     I,  X      |                    a dunai kikötőhöz, ahol a télire kikötött malmok voltak
 2708     I,  X      |                     s szépen átszállította a csapatját minden baj nélkül
 2709     I,  X      |                csapatját minden baj nélkül a túlsó partra.~Ott a rekettyésben
 2710     I,  X      |                 nélkül a túlsó partra.~Ott a rekettyésben összetalálkozott
 2711     I,  X      |          Strassoldo dragonyosaival, akiket a fővezér Csajághy oldalába
 2712     I,  X      |            Csajághy oldalába küldött, hogy a dévényi átkelőnél vágják
 2713     I,  X      |               átkelőnél vágják el az útját a visszavonuló kurucnak. Azokat
 2714     I,  X      |                    annyit, amennyit elért, a többit elkergette, s ezzel
 2715     I,  X      |                   Csajághynak utat nyitott a révig. Hogy pedig azontúl
 2716     I,  X      |                  háborítatlanul vihesse el a zsákmányát egész Nagyszombatig,
 2717     I,  X      |             Nagyszombatig, azt tette, hogy a hainburgi malmokat, megrakatva
 2718     I,  X      |           megrakatva kövekkel, nekiereszté a Dunának, s Pozsony közelében
 2719     I,  X      |                mind összetörték, elégették a pozsonyi hajóhidat. Másnap,
 2720     I,  X      |                   az egész seregével, hogy a rabló kurucot kifordítsa
 2721     I,  X      |                   rabló kurucot kifordítsa a bőréből, nem talált maga
 2722     I,  X      |             megérkezett Nagyszombatba; ott a hozott zsákmányt a vásáron
 2723     I,  X      |                     ott a hozott zsákmányt a vásáron elkótyavetyélte;
 2724     I,  X      |       elkótyavetyélte; az árából kifizette a zsoldot; a maga részét is
 2725     I,  X      |                árából kifizette a zsoldot; a maga részét is kivette belőle.~„
 2726     I,  XI     |                            XI. Egy nő, aki a tűznek örül~Mikor Bécs utcáit
 2727     I,  XI     |                    késő éjjel befutotta az a rémhír, hogy „itt vannak
 2728     I,  XI     |                   rémhír, hogy „itt vannak a kurucok!”, s a felriadt
 2729     I,  XI     |                  itt vannak a kurucok!”, s a felriadt lakosság lélekvesztve
 2730     I,  XI     |                  tudva, hogy honnan jönnek a félelmes látogatók, a glacisra
 2731     I,  XI     |               jönnek a félelmes látogatók, a glacisra nyíló gróf Altenburg-palotában
 2732     I,  XI     |                    egy nőarc tekintett ki. A holdvilág még fehérebbé
 2733     I,  XI     |                 tette e szellemarcot, mint a bezárt szobalég – és talán
 2734     I,  XI     |                 bezárt szobalég – és talán a szenvedés.~– A kurucok jönnek! –
 2735     I,  XI     |                    és talán a szenvedés.~– A kurucok jönnek! – ordíták
 2736     I,  XI     |                odalenn az éjszakai hangok.~A halavány arc egyszerre élni
 2737     I,  XI     |                    egyszerre élni kezdett, a fehér fény ragyogássá magasztosult
 2738     I,  XI     |                  vereslettek fel az éjben, a dörgés megrázta az ablakokat.~–
 2739     I,  XI     |                   megrázta az ablakokat.~– A Favorita-vonal felől jönnek! –
 2740     I,  XI     |              jönnek! – kiáltának odaalant.~A Szent István-toronyból süstörögve
 2741     I,  XI     |     István-toronyból süstörögve szállt fel a vészröppentyű, tűzlángokat
 2742     I,  XI     |            lövellve fel az égbe, hírt adni a túlparton messze távozott
 2743     I,  XI     |              távozott dandárnak, hogy nagy a veszély.~A halavány hölgy
 2744     I,  XI     |            dandárnak, hogy nagy a veszély.~A halavány hölgy összetapsolt
 2745     I,  XI     |                halavány hölgy összetapsolt a két kezével, s mintegy esedezve
 2746     I,  XI     |                  ég felé. Azután besietett a szobájába.~Hálószobája mellett
 2747     I,  XI     |                 kerubin; az egyik hatéves, a másik öt. Mellettük, egy
 2748     I,  XI     |                 álom túlvilági önkívülete. A vékony patyolat hálóköntös
 2749     I,  XI     |           márványszobor idomait árulja el.~A halavány arcú hölgy kezével
 2750     I,  XI     |                 alvó szobor sima vállát, s a nevét suttogja fülébe: „
 2751     I,  XI     |                 árnyazott Titánia-szemeit.~A másik hölgy valamit súg
 2752     I,  XI     |                    másik hölgy valamit súg a fülébe, amire a felébresztett
 2753     I,  XI     |                valamit súg a fülébe, amire a felébresztett hölgy álomittasan
 2754     I,  XI     |                   kíváncsisággal kapja meg a felébresztő kezét, azt súgva: „
 2755     I,  XI     |                kezét, azt súgva: „Igazán?”~A halavány hölgy egyik mutatóujját
 2756     I,  XI     |             mutatóujját az ajka elé teszi, a másikkal figyeltető mozdulatot
 2757     I,  XI     |                 zaja behallik ide is.~Erre a szőke hölgy kiugrik az ágyából,
 2758     I,  XI     |                    az ágyából, s mezítláb, a lenge éji köntösben kifut
 2759     I,  XI     |                  lenge éji köntösben kifut a másik szobába, az ablakon
 2760     I,  XI     |                   kitekinteni: nem törődve a hideg éji levegővel.~– Óh,
 2761     I,  XI     |                    Siess! – suttogja utána a másik.~Azután odamegy a
 2762     I,  XI     |                    a másik.~Azután odamegy a gyermekeket felkölteni.
 2763     I,  XI     |            gyermekeket felkölteni. Először a nagyobbikat. A kisebbik
 2764     I,  XI     |                     Először a nagyobbikat. A kisebbik nyűgösködik, sír,
 2765     I,  XI     |                 hogy az álmából felverték: a nagyobb meg csak bámul nagy
 2766     I,  XI     |                  bámul nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik
 2767     I,  XI     |                  Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik fiú fülébe, mire
 2768     I,  XI     |                   egyszerre kimegy az álom a szeméből, felszökik. Azután
 2769     I,  XI     |                    Azután odavonja magához a síró öccse fejét, s ő súg
 2770     I,  XI     |               fejét, s ő súg annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének
 2771     I,  XI     |               annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének az arcán egyszerre
 2772     I,  XI     |                 arcán egyszerre átváltozik a sírás nevetéssé; megcsókolja
 2773     I,  XI     |               sírás nevetéssé; megcsókolja a bátyját kétszer is; aztán
 2774     I,  XI     |                ágyból, s maga kapkodja elő a széken heverő ruháit, s
 2775     I,  XI     |                  heverő ruháit, s adogatja a halavány hölgy kezébe, hogy
 2776     I,  XI     |                 fel.~– Pszt! Pszt! Nem azt a ruhát – suttogja a hölgy,
 2777     I,  XI     |                 Nem azt a ruhát – suttogja a hölgy, félrerakva a bársonybugyogócskát,
 2778     I,  XI     |               suttogja a hölgy, félrerakva a bársonybugyogócskát, a selyemmellénykét. –
 2779     I,  XI     |          félrerakva a bársonybugyogócskát, a selyemmellénykét. – Mást
 2780     I,  XI     |                  előszedi az ágy fiókjából a kopott, durva kelméjű öltönyöket.~–
 2781     I,  XI     |             öltözünk ma – suttogja nevetve a kicsike, nagy kedvvel rázva
 2782     I,  XI     |                   kedvvel rázva bele magát a kecskebőr nadrágba. Mire
 2783     I,  XI     |               savoyard fiú áll ottan, csak a borzfejű tarisznya kell
 2784     I,  XI     |                    borzfejű tarisznya kell a hátukra meg a marmotás kalitka –
 2785     I,  XI     |               tarisznya kell a hátukra meg a marmotás kalitka – aztán
 2786     I,  XI     |                 aztán mehetnek útra.~– Hol a néni? – pisszeg a kicsike.~–
 2787     I,  XI     |                      Hol a néni? – pisszeg a kicsike.~– Csitt! – mond
 2788     I,  XI     |                   kicsike.~– Csitt! – mond a nagyobb. – Nem néni: bácsi!~
 2789     I,  XI     |                  néni: bácsi!~Itt jön már.~A szőke hölgy is felöltözve
 2790     I,  XI     |           vándordiák; fácántollas barettel a fején, mely elrejti sűrű
 2791     I,  XI     |             elrejti sűrű hajzatát, oldalán a bőröv, lecsüggő tőrrel,
 2792     I,  XI     |                állára lecsatolt viharszíj, a felső ajkat, mely hamiskásan
 2793     I,  XI     |                    nem valami pajkos tagja a bécsi akadémiának. Csak
 2794     I,  XI     |                   ágyúlövésre összeborzong a teste.~– Készen vagyok,
 2795     I,  XI     |                 Künn az utcákon egyre nőtt a zűrzavar: verték a lármadobot,
 2796     I,  XI     |                    nőtt a zűrzavar: verték a lármadobot, a fegyveresek
 2797     I,  XI     |             zűrzavar: verték a lármadobot, a fegyveresek lótottak-futottak;
 2798     I,  XI     |   lótottak-futottak; nyargoncok vágtattak, a néphez beszélve, a távolban
 2799     I,  XI     |              vágtattak, a néphez beszélve, a távolban a puska ropogott:
 2800     I,  XI     |                néphez beszélve, a távolban a puska ropogott: a külvárosban
 2801     I,  XI     |                 távolban a puska ropogott: a külvárosban félreverték
 2802     I,  XI     |                    külvárosban félreverték a harangokat.~– Siess, Ozmonda,
 2803     I,  XI     |                Hozz bizonyos hírt – rebegé a gyermekek anyja, előkeresve
 2804     I,  XI     |                   hosszú kötélhágcsót.~Azt a palota kiugró szögletrondellának
 2805     I,  XI     |                 kötötték, s lebocsátották.~A palota rondellájának erkélyétől
 2806     I,  XI     |                   rondellájának erkélyétől a bástya lábáig hétölnyi mélység
 2807     I,  XI     |                   sokszázados hársfa, mely a sáncalapból magasra fölemelkedék;
 2808     I,  XI     |                fölemelkedék; felét elvette a veszélyes útnak, s az egészet
 2809     I,  XI     |                    kapaszkodóknak, akiknek a fejük nem szédül, könnyű
 2810     I,  XI     |                    Ozmonda előre lehajítva a görcsös botját és bőrövét,
 2811     I,  XI     |                    alá egész annyira, hogy a fa ágaiba belekapaszkodhatott;
 2812     I,  XI     |                   perc múlva már lenn volt a földön; egy síphang jelt
 2813     I,  XI     |                   síphang jelt adott, arra a fennmaradt hölgy bevonta
 2814     I,  XI     |                   fennmaradt hölgy bevonta a kötélhágcsót.~– Mi nem megyünk
 2815     I,  XI     |                 nem megyünk utána? – kérdé a nagyobbik fiú.~– Majd ha
 2816     I,  XI     |                   anya.~Azután visszavitte a gyermekeket hálószobájába,
 2817     I,  XI     |               Ignác glória övezte arcképe.~A kisebb gyermek nyafogott,
 2818     I,  XI     |                 nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt, aki olyan furcsán
 2819     I,  XI     |                 olyan furcsán forgatja fel a szemeit, nem tud imádkozni.~–
 2820     I,  XI     |                  imádkozni.~– Hát hunyd be a szemeidet, majd akkor tudsz –
 2821     I,  XI     |                   akkor tudsz – mondá neki a nagyobbik.~Kis idő múlva
 2822     I,  XI     |                    múlva megint pisszegett a kis öcs.~– Mikor jön hát
 2823     I,  XI     |               Sssssss! – csitítá egyszerre a bátyja is, meg az anyja
 2824     I,  XI     |                  kérdé tőle súgva szelíden a nő, megsimogatva selyemfürtös
 2825     I,  XI     |                    mellén, karjain páncél, a fényes vértet nyakáról lefüggő
 2826     I,  XI     |                    apa!~Akkor aztán tudott a gyermek imádkozni – kinyitott
 2827     I,  XI     |                   mintha hajnalodnék. Maga a nő sem vette észre annak
 2828     I,  XI     |                    egyszer csak megkondult a Szent István-toronyban az
 2829     I,  XI     |           István-toronyban az öreg harang. A „Bierglocke”. Csak igen
 2830     I,  XI     |                  félreverni. Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon át
 2831     I,  XI     |                     Az ablakon át besütött a szobába a vésztűz vérvilága.
 2832     I,  XI     |              ablakon át besütött a szobába a vésztűz vérvilága. A felgyújtott
 2833     I,  XI     |               szobába a vésztűz vérvilága. A felgyújtott kolostor tűzlángja
 2834     I,  XI     |                kolostor tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
 2835     I,  XI     |                 tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
 2836     I,  XI     |               gyermek, akik örülnek, mikor a vésztüzet látják, mikor
 2837     I,  XI     |                    vésztüzet látják, mikor a félrevert harang fenyegető
 2838     I,  XI     |               együtt az ablakhoz futnak, s a leeresztett függönyök mögül
 2839     I,  XI     |                   mögül lesik: terjed-e az a tűz, jön-e már közelebb?~…
 2840     I,  XI     |                    jön-e már közelebb?~…Az a nő II. Rákóczi Ferenc hitvese,
 2841     I,  XI     |             hitvese, Eleonóra hercegnő, az a két fiúcska az ő két gyermeke,
 2842     I,  XI     |              fiúcska az ő két gyermeke, az a sima arcú képmás az ő ábrázolatja,
 2843     I,  XI     |                   képmás az ő ábrázolatja, a gyermekek, a feleség sohasem
 2844     I,  XI     |                  ábrázolatja, a gyermekek, a feleség sohasem látták még
 2845     I,  XI     |                    őt másformának.~Ők mind a hárman Bécs foglyai.~Azt
 2846     I,  XI     |                   vívják.~Hiába örültek. – A tűz kialudt reggelre, a
 2847     I,  XI     |                    A tűz kialudt reggelre, a zűrzavaros lármát az utcákon
 2848     I,  XI     |                 lármát az utcákon felváltá a rendes hadcsapatok szabályos
 2849     I,  XI     |                     ágyúk nehéz gördülése. A kurucok itt voltak, visszaverettek.~–
 2850     I,  XI     |                 sóhajtá Eleonóra hercegnő. A fiúcskák az ágyba vándoroltak,
 2851     I,  XI     |                ágyba vándoroltak, álruháik a rejtett fiókba vissza; az
 2852     I,  XI     |                  az apa arcképét eltakarta a szent férfiú képmása. Vége
 2853     I,  XI     |                  férfiú képmása. Vége volt a reménynek.~A hajnali harangszónál
 2854     I,  XI     |                     Vége volt a reménynek.~A hajnali harangszónál már
 2855     I,  XI     |                harangszónál már együtt van a két hölgy a kis házikápolnában.
 2856     I,  XI     |                 már együtt van a két hölgy a kis házikápolnában. Ozmonda
 2857     I,  XI     |             uszályos öltönyt visel, miként a hercegnő. A fekete fátyol,
 2858     I,  XI     |                  visel, miként a hercegnő. A fekete fátyol, mely arcát
 2859     I,  XI     |                   szentkép.~Pater Renatus, a gyóntatóatya, a hajnali
 2860     I,  XI     |                   Renatus, a gyóntatóatya, a hajnali misét jön tartani.
 2861     I,  XI     |                 elfogadóterembe mennek át.~A hercegnő igen szépen játszik
 2862     I,  XI     |                   hozzá. Hálazsolozsma ez; a múlt éjszakai csodálatos
 2863     I,  XI     |                    megszabadulásért. Aztán a gyóntató elmondja, mi történt.~–
 2864     I,  XI     |              történt.~– Rémséges gondolat! A pokol ördögei, kikre a kuruc
 2865     I,  XI     |                     A pokol ördögei, kikre a kuruc név méltatlan hízelkedés;
 2866     I,  XI     |             szövetkezve, megrohanták magát a metropolist. Számuk annyi
 2867     I,  XI     |                    Számuk annyi volt, mint a prücsköké a mezőn. A szent
 2868     I,  XI     |               annyi volt, mint a prücsköké a mezőn. A szent szüzeket
 2869     I,  XI     |                  mint a prücsköké a mezőn. A szent szüzeket akarták elrabolni!
 2870     I,  XI     |               küldte őket. Vezérük fölírta a nevét az égő kolostor falára: „
 2871     I,  XI     |                 kolostor falára: „Ocskay”; a gyehenna kürtőjébe is így
 2872     I,  XI     |                      Méltó az egész alakja a pokol dandárához. Arca csupa
 2873     I,  XI     |           agyarakkal, fülei hegyesek, mint a vadkané; hangja hasonlít
 2874     I,  XI     |                   vadkané; hangja hasonlít a tevék nyerítéséhez. Asszony,
 2875     I,  XI     |              levágták. Dicsérjük Istent és a védszenteket, hogy megszabadítottak
 2876     I,  XI     |               megszabadítottak tőle.~Mikor a gyóntató eltávozott, azt
 2877     I,  XI     |           csakugyan oly szörnyalak Ocskay?~A szőke hölgy mosolyogva tette
 2878     I,  XI     |             térdeihez borulni törekvőn. De a hercegnő odaölelte őt a
 2879     I,  XI     |                    a hercegnő odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát
 2880     I,  XI     |                hercegnő, hogy úgy lesz! Ez a férfi – én ismerem őt jól –
 2881     I,  XI     |              Eleonóra hófehér orcáját.~Ah! A női Judás!~Nem igaz semmi
 2882     I,  XI     |               Judás!~Nem igaz semmi benne! A körme hegyétől, ami festve
 2883     I,  XI     |            hegyétől, ami festve van, egész a szíve közepéig, minden csalfaság
 2884     I,  XI     |                     Csalfaság az arcszíne, a mosolygás bűbája, az áhítat,
 2885     I,  XI     |              ártatlanság fohászkodásai!~Ez a nő – kém Eleonóra mellett.~
 2886     I,  XI     |                    Eleonóra mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott
 2887     I,  XI     |                mellett.~Ez az a nő, akinek a két átkozott szép szeme
 2888     I,  XI     |                 talán sok nemes szív vére.~A neve Szunyoghy Ozmonda grófnő.~
 2889     I,  XI     |                            XI. Egy nő, aki a tűznek örül~Mikor Bécs utcáit
 2890     I,  XI     |                    késő éjjel befutotta az a rémhír, hogy „itt vannak
 2891     I,  XI     |                   rémhír, hogy „itt vannak a kurucok!”, s a felriadt
 2892     I,  XI     |                  itt vannak a kurucok!”, s a felriadt lakosság lélekvesztve
 2893     I,  XI     |                  tudva, hogy honnan jönnek a félelmes látogatók, a glacisra
 2894     I,  XI     |               jönnek a félelmes látogatók, a glacisra nyíló gróf Altenburg-palotában
 2895     I,  XI     |                    egy nőarc tekintett ki. A holdvilág még fehérebbé
 2896     I,  XI     |                 tette e szellemarcot, mint a bezárt szobalég – és talán
 2897     I,  XI     |                 bezárt szobalég – és talán a szenvedés.~– A kurucok jönnek! –
 2898     I,  XI     |                    és talán a szenvedés.~– A kurucok jönnek! – ordíták
 2899     I,  XI     |                odalenn az éjszakai hangok.~A halavány arc egyszerre élni
 2900     I,  XI     |                    egyszerre élni kezdett, a fehér fény ragyogássá magasztosult
 2901     I,  XI     |                  vereslettek fel az éjben, a dörgés megrázta az ablakokat.~–
 2902     I,  XI     |                   megrázta az ablakokat.~– A Favorita-vonal felől jönnek! –
 2903     I,  XI     |              jönnek! – kiáltának odaalant.~A Szent István-toronyból süstörögve
 2904     I,  XI     |     István-toronyból süstörögve szállt fel a vészröppentyű, tűzlángokat
 2905     I,  XI     |            lövellve fel az égbe, hírt adni a túlparton messze távozott
 2906     I,  XI     |              távozott dandárnak, hogy nagy a veszély.~A halavány hölgy
 2907     I,  XI     |            dandárnak, hogy nagy a veszély.~A halavány hölgy összetapsolt
 2908     I,  XI     |                halavány hölgy összetapsolt a két kezével, s mintegy esedezve
 2909     I,  XI     |                  ég felé. Azután besietett a szobájába.~Hálószobája mellett
 2910     I,  XI     |                 kerubin; az egyik hatéves, a másik öt. Mellettük, egy
 2911     I,  XI     |                 álom túlvilági önkívülete. A vékony patyolat hálóköntös
 2912     I,  XI     |           márványszobor idomait árulja el.~A halavány arcú hölgy kezével
 2913     I,  XI     |                 alvó szobor sima vállát, s a nevét suttogja fülébe: „
 2914     I,  XI     |                 árnyazott Titánia-szemeit.~A másik hölgy valamit súg
 2915     I,  XI     |                    másik hölgy valamit súg a fülébe, amire a felébresztett
 2916     I,  XI     |                valamit súg a fülébe, amire a felébresztett hölgy álomittasan
 2917     I,  XI     |                   kíváncsisággal kapja meg a felébresztő kezét, azt súgva: „
 2918     I,  XI     |                kezét, azt súgva: „Igazán?”~A halavány hölgy egyik mutatóujját
 2919     I,  XI     |             mutatóujját az ajka elé teszi, a másikkal figyeltető mozdulatot
 2920     I,  XI     |                 zaja behallik ide is.~Erre a szőke hölgy kiugrik az ágyából,
 2921     I,  XI     |                    az ágyából, s mezítláb, a lenge éji köntösben kifut
 2922     I,  XI     |                  lenge éji köntösben kifut a másik szobába, az ablakon
 2923     I,  XI     |                   kitekinteni: nem törődve a hideg éji levegővel.~– Óh,
 2924     I,  XI     |                    Siess! – suttogja utána a másik.~Azután odamegy a
 2925     I,  XI     |                    a másik.~Azután odamegy a gyermekeket felkölteni.
 2926     I,  XI     |            gyermekeket felkölteni. Először a nagyobbikat. A kisebbik
 2927     I,  XI     |                     Először a nagyobbikat. A kisebbik nyűgösködik, sír,
 2928     I,  XI     |                 hogy az álmából felverték: a nagyobb meg csak bámul nagy
 2929     I,  XI     |                  bámul nagy álmosan.~Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik
 2930     I,  XI     |                  Ekkor a hölgy valamit súg a nagyobbik fiú fülébe, mire
 2931     I,  XI     |                   egyszerre kimegy az álom a szeméből, felszökik. Azután
 2932     I,  XI     |                    Azután odavonja magához a síró öccse fejét, s ő súg
 2933     I,  XI     |               fejét, s ő súg annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének
 2934     I,  XI     |               annak valamit a fülébe. Erre a kicsikének az arcán egyszerre
 2935     I,  XI     |                 arcán egyszerre átváltozik a sírás nevetéssé; megcsókolja
 2936     I,  XI     |               sírás nevetéssé; megcsókolja a bátyját kétszer is; aztán
 2937     I,  XI     |                ágyból, s maga kapkodja elő a széken heverő ruháit, s
 2938     I,  XI     |                  heverő ruháit, s adogatja a halavány hölgy kezébe, hogy
 2939     I,  XI     |                 fel.~– Pszt! Pszt! Nem azt a ruhát – suttogja a hölgy,
 2940     I,  XI     |                 Nem azt a ruhát – suttogja a hölgy, félrerakva a bársonybugyogócskát,
 2941     I,  XI     |               suttogja a hölgy, félrerakva a bársonybugyogócskát, a selyemmellénykét. –
 2942     I,  XI     |          félrerakva a bársonybugyogócskát, a selyemmellénykét. – Mást
 2943     I,  XI     |                  előszedi az ágy fiókjából a kopott, durva kelméjű öltönyöket.~–
 2944     I,  XI     |             öltözünk ma – suttogja nevetve a kicsike, nagy kedvvel rázva
 2945     I,  XI     |                   kedvvel rázva bele magát a kecskebőr nadrágba. Mire
 2946     I,  XI     |               savoyard fiú áll ottan, csak a borzfejű tarisznya kell
 2947     I,  XI     |                    borzfejű tarisznya kell a hátukra meg a marmotás kalitka –
 2948     I,  XI     |               tarisznya kell a hátukra meg a marmotás kalitka – aztán
 2949     I,  XI     |                 aztán mehetnek útra.~– Hol a néni? – pisszeg a kicsike.~–
 2950     I,  XI     |                      Hol a néni? – pisszeg a kicsike.~– Csitt! – mond
 2951     I,  XI     |                   kicsike.~– Csitt! – mond a nagyobb. – Nem néni: bácsi!~
 2952     I,  XI     |                  néni: bácsi!~Itt jön már.~A szőke hölgy is felöltözve
 2953     I,  XI     |           vándordiák; fácántollas barettel a fején, mely elrejti sűrű
 2954     I,  XI     |             elrejti sűrű hajzatát, oldalán a bőröv, lecsüggő tőrrel,
 2955     I,  XI     |                állára lecsatolt viharszíj, a felső ajkat, mely hamiskásan
 2956     I,  XI     |                    nem valami pajkos tagja a bécsi akadémiának. Csak
 2957     I,  XI     |                   ágyúlövésre összeborzong a teste.~– Készen vagyok,
 2958     I,  XI     |                 Künn az utcákon egyre nőtt a zűrzavar: verték a lármadobot,
 2959     I,  XI     |                    nőtt a zűrzavar: verték a lármadobot, a fegyveresek
 2960     I,  XI     |             zűrzavar: verték a lármadobot, a fegyveresek lótottak-futottak;
 2961     I,  XI     |   lótottak-futottak; nyargoncok vágtattak, a néphez beszélve, a távolban
 2962     I,  XI     |              vágtattak, a néphez beszélve, a távolban a puska ropogott:
 2963     I,  XI     |                néphez beszélve, a távolban a puska ropogott: a külvárosban
 2964     I,  XI     |                 távolban a puska ropogott: a külvárosban félreverték
 2965     I,  XI     |                    külvárosban félreverték a harangokat.~– Siess, Ozmonda,
 2966     I,  XI     |                Hozz bizonyos hírt – rebegé a gyermekek anyja, előkeresve
 2967     I,  XI     |                   hosszú kötélhágcsót.~Azt a palota kiugró szögletrondellának
 2968     I,  XI     |                 kötötték, s lebocsátották.~A palota rondellájának erkélyétől
 2969     I,  XI     |                   rondellájának erkélyétől a bástya lábáig hétölnyi mélység
 2970     I,  XI     |                   sokszázados hársfa, mely a sáncalapból magasra fölemelkedék;
 2971     I,  XI     |                fölemelkedék; felét elvette a veszélyes útnak, s az egészet
 2972     I,  XI     |                    kapaszkodóknak, akiknek a fejük nem szédül, könnyű
 2973     I,  XI     |                    Ozmonda előre lehajítva a görcsös botját és bőrövét,
 2974     I,  XI     |                    alá egész annyira, hogy a fa ágaiba belekapaszkodhatott;
 2975     I,  XI     |                   perc múlva már lenn volt a földön; egy síphang jelt
 2976     I,  XI     |                   síphang jelt adott, arra a fennmaradt hölgy bevonta
 2977     I,  XI     |                   fennmaradt hölgy bevonta a kötélhágcsót.~– Mi nem megyünk
 2978     I,  XI     |                 nem megyünk utána? – kérdé a nagyobbik fiú.~– Majd ha
 2979     I,  XI     |                   anya.~Azután visszavitte a gyermekeket hálószobájába,
 2980     I,  XI     |               Ignác glória övezte arcképe.~A kisebb gyermek nyafogott,
 2981     I,  XI     |                 nyafogott, hogy ő ez előtt a bácsi előtt, aki olyan furcsán
 2982     I,  XI     |                 olyan furcsán forgatja fel a szemeit, nem tud imádkozni.~–
 2983     I,  XI     |                  imádkozni.~– Hát hunyd be a szemeidet, majd akkor tudsz –
 2984     I,  XI     |                   akkor tudsz – mondá neki a nagyobbik.~Kis idő múlva
 2985     I,  XI     |                    múlva megint pisszegett a kis öcs.~– Mikor jön hát
 2986     I,  XI     |               Sssssss! – csitítá egyszerre a bátyja is, meg az anyja
 2987     I,  XI     |                  kérdé tőle súgva szelíden a nő, megsimogatva selyemfürtös
 2988     I,  XI     |                    mellén, karjain páncél, a fényes vértet nyakáról lefüggő
 2989     I,  XI     |                    apa!~Akkor aztán tudott a gyermek imádkozni – kinyitott
 2990     I,  XI     |                   mintha hajnalodnék. Maga a nő sem vette észre annak
 2991     I,  XI     |                    egyszer csak megkondult a Szent István-toronyban az
 2992     I,  XI     |           István-toronyban az öreg harang. A „Bierglocke”. Csak igen
 2993     I,  XI     |                  félreverni. Ekkor tekinte a nő hátra. Az ablakon át
 2994     I,  XI     |                     Az ablakon át besütött a szobába a vésztűz vérvilága.
 2995     I,  XI     |              ablakon át besütött a szobába a vésztűz vérvilága. A felgyújtott
 2996     I,  XI     |               szobába a vésztűz vérvilága. A felgyújtott kolostor tűzlángja
 2997     I,  XI     |                kolostor tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
 2998     I,  XI     |                 tűzlángja volt az.~A nő és a két gyermek felugrottak
 2999     I,  XI     |               gyermek, akik örülnek, mikor a vésztüzet látják, mikor
 3000     I,  XI     |                    vésztüzet látják, mikor a félrevert harang fenyegető