1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | egészen mást jelent.~Pedig hát az nevezetes lakodalmi vendégség
2 I, I | után való hétben, 1698-ban. Az előkelő, nagy birtokú asszonyság
3 I, I | sok minden nem kerül már az asztalra, ami akkor kézen-közön
4 I, I | betegséget.~Kellett is aztán az ilyen ételek előállításához
5 I, I | ismeri minden ember. Hajdan az ő férje is alispánja volt
6 I, I | laboratórium azonban közvetlenül az úrasszony lakszobájával
7 I, I | istentisztelet után lesz az esküvő. Azért haladt ki
8 I, I | Azért haladt ki ilyen későre az időből az egybekelés, mert
9 I, I | ki ilyen későre az időből az egybekelés, mert a család
10 I, I | Bánffyhunyadon lakó nénjének az erdélyi szakácsát is, azonkívül
11 I, I | marcafánkot meg liktáriumot csak az ő keze után ismer meg igazán
12 I, I | keze után ismer meg igazán az ember. Segédszemélyzetül
13 I, I | dologgal. – Hanem hát éppen az a baj! Két szakács egy konyhában.
14 I, I | mint a másik. Méghozzá az egyik erdélyi, a másik magyarországi.
15 I, I | partikularizmus. Hogy volna az jó az erdélyinek, amit a
16 I, I | partikularizmus. Hogy volna az jó az erdélyinek, amit a magyarországi
17 I, I | bosporos levet!” – „Micsoda? Az én fejedelemasszonyom, Bornemissza
18 I, I | beszéd! Scripta manent! Itt az én szakácskönyvem. Pujpunellamártás.
19 I, I | herceg archívumából!” – „De az én szakácskönyvem nyomtatva
20 I, I | csizmájának a talpát csak az átkötött szíj tartja. A
21 I, I | hoz, azt oda is támasztja az ajtóhoz. Ott azután egy
22 I, I | két tenyerébe támasztva az állát, mint a megtestesült
23 I, I | a megtestesült makk tíz, az egész nagy patáliát.~– „
24 I, I | nagy patáliát.~– „Mi kell az igazi pujpunellamártáshoz?”~ ~
25 I, I | legfelső apelláta. Kijönne az különben maga is; hisz a
26 I, I | A nemzetes nagyasszony, az igaz, hogy egészen arra
27 I, I | felreccsenő szóval. – Azt gondolja az ember, Eger várát vívják
28 I, I | Olyan zsinat van, hogy az ember a maga szavát se hallja.
29 I, I | való.~S rögtön sietett is az ítéletet végrehajtani: egypár
30 I, I | csak úgy penderedett ki az ajtón, hatalmas tenyerétől
31 I, I | Marci ez? A Gábor fiamnak az inasa? Te vagy az, Marci?
32 I, I | fiamnak az inasa? Te vagy az, Marci? Hát mért nem mondod
33 I, I | nagyasszony megdöbbent. Az anyaszívnek előérzete van.
34 I, I | nem jön el?~– Jönne biz az, de nem jöhet.~– Valami
35 I, I | Semmi rosszat sem izent biz az, eedes meezem.~– Hát miért
36 I, I | cifra dolmánya, te?~– Akit az Iluska kisasszony varrott
37 I, I | ki arany tulipántokkal, az a bársony.~– Mi történt
38 I, I | kilikasztotta a gelóbis: az pedig itt van a tarisznyámban,
39 I, I | Azzal kihúzta a bőriszákból az összegöngyölgetett búzavirágszín
40 I, I | halálos kínnal fordítá szemeit az ég felé: de nem zokogott.~–
41 I, I | Erre meg a méreg öntötte el az anya szívét, dühösen markolt
42 I, I | fülét, te!~– Hát nem is az úrfiét; hanem azét a beste
43 I, I | een azt? Nem kötötteek azt az een aóromra. Keek huszár
44 I, I | eerjük már azt utol; mert az, amint a füleet levágták,
45 I, I | maókusmadárnak sem; csak már az östökömet eresztené el a
46 I, I | le, amíg rád nem nyitom az ajtót, fel ne ébredj, ha
47 I, I | évről évre kinőtt belőlük, az anyja egymás után félrerakta
48 I, I | nap, minden éjjel, amíg az életbe’ tart.”~Megint csak
49 I, I | öltöztetem. Egy nap csak az övé. A tied lesz háromszázhatvannégy
50 I, I | háromszázhatvannégy nap az esztendőből. No, hát feküdjél
51 I, I | eresztette őt el.~– „No, hát mi az? Hogy megölték? Katona volt,
52 I, I | koporsóba tette volna. – Az én bátyámat is megölték:
53 I, I | bátyámat is megölték: aztán meg az anyám bátyját is megölték. –
54 I, I | Vége legyen!”~Aztán indult az ajtó felé, ami a menyasszony
55 I, I | szobájába vezetett.~Hanem az az engedetlen szív nem akart
56 I, I | szobájába vezetett.~Hanem az az engedetlen szív nem akart
57 I, I | Aztán elég arra, hogy az embernek a lelke elhagyja
58 I, I | Hátha még most is ott van az a lélek? Hátha ott leskelődik
59 I, I | ezzel a néma szájjal átadja az anyának az utolsó istenhozzádot.
60 I, I | szájjal átadja az anyának az utolsó istenhozzádot. Az
61 I, I | az utolsó istenhozzádot. Az anya odaszorítá ajkaihoz
62 I, I | akkor már mosolygós volt az arca, mint a piros alma.~
63 I, I | szokás, hogy belül viselje az ártatlanságát.~Rátekintve,
64 I, I | menyasszonyka, egész arcán az a gyanútalan világba bámulás
65 I, I | hogy mi oka van valakinek az ismerős, édes anyai arcot
66 I, I | miért kell elpirulni. Jöhet az elé akárki, beszélhet előtte
67 I, I | gyújtja azt tűzlángra: el van az még rejtőzve. Hosszú, tömött,
68 I, I | térdhajlásig omlik alá: az egyik ága már be van fonva
69 I, I | eddig azt a hajat más, mint az édesanya keze. Még csak
70 I, I | meg asszonyfővel? Akinek az anyja az ecetesuborka-eltevéstől
71 I, I | asszonyfővel? Akinek az anyja az ecetesuborka-eltevéstől
72 I, I | a szegény kakasra, hogy az a fejére repül és megcsípi.”~–
73 I, I | odakinn! – dorgálá Ilonka az anyját, pedig az eléggé
74 I, I | Ilonka az anyját, pedig az eléggé igyekezett a háta
75 I, I | szemei.~– Hát hogyne sírna az ember, mikor a leányát odaadja
76 I, I | embernek.~– Hát hiszen nem lesz az idegen ember; hanem nekem
77 I, I | Majd megemlegeted te még az anyádat! Majd mikor idegen
78 I, I | Nem így fésült engemet az anyám.~– Megtanulok magam
79 I, I | vele.~– Majd jólesnék még az anyád szavát hallanod: ha
80 I, I | Mit tudod te még, hogy mi az a férfi.~– De már hogyne
81 I, I | szelídebb ember a világon? Olyan az, akár egy leány.~A nagyasszony
82 I, I | ne hasonlíts te másokat, az igen szelíd fiú volt.~–
83 I, I | nem is tudom, minek ment az a háborúba? Hisz az, ha
84 I, I | ment az a háborúba? Hisz az, ha összetalálkozik az ellenséggel,
85 I, I | Hisz az, ha összetalálkozik az ellenséggel, képes neki
86 I, I | vicispán kemény potentát. Az egész vármegye reszket előtte.
87 I, I | húgámmal úgy bánj ám, mint az oltáriszentséggel, bajtárs,
88 I, I | nagyasszony anyjának: így szállt az leányról leányra menyasszonysága
89 I, I | filigránmunka csatokat, s szétnyitva az imakönyvet.~De a leány szeme
90 I, I | aranyszínű hajtincsen, ami az imakönyv lapjai közé volt
91 I, I | leány keblére borulva, annak az égszín bársony mellénykéjét
92 I, I | Gábor bátyámnak, mintha csak az övét látnád.~A leány azt
93 I, I | gondolta, hogy örömet csinál az anyjának, mikor mintha tőröket
94 I, I | visszafordította a fejét az anyjához.~– Mit gondolsz?
95 I, I | ijedségtől kerekre nyílt fel az ajka, s az álla hátrarándult,
96 I, I | kerekre nyílt fel az ajka, s az álla hátrarándult, azt lehetetlen
97 I, I | el ne kezdj sírni te is. Az volna szép! Ha a násznép
98 I, I | keresztyén kálvinista leány, hogy az álmokat magyarázni tiltja
99 I, I | álmokat magyarázni tiltja az isteni parancsolat. Saul
100 I, I | királyt azért vesztette el az Isten, mert álmokat magyarázott,
101 I, I | fejemre, inkább fűzzem azt az ő homlokára: az ő feje úgy
102 I, I | fűzzem azt az ő homlokára: az ő feje úgy fáj, majd szétszakad:
103 I, I | két fülénél fogva, s hol az egyik ütött rá a főzőkanállal,
104 I, I | A nagyasszony kiragadta az üstöt mind a kettő kezéből,
105 I, I | a kettő kezéből, s aztán az üst fenekére csapott a tenyerével,
106 I, I | többi közé. Végül szűrd át az egészet ritka gyolcsvásznon.
107 I, I | ritka gyolcsvásznon. Ez az igazi pujpunellamártás.~
108 I, I | már: nemsokára érkeznek az úri vendégek. Ki hagyta
109 I, I | végtére a sötét violaszínnél: az jó mennyegzőre is, temetésre
110 I, I | temetésre is.~S igazán itt volt az ideje, hogy komolyan a készülődéshez
111 I, I | mert a hintók gördülése, az ostor pattogása már jelenté,
112 I, I | készül a morva komédiás; künn az udvaron mozsarakat cövekelnek,
113 I, I | leégették, kompon kell átjárni. Az innenső parton bizonyosan
114 I, I | a toronyban a kürt. Már az ablakból is látni, hogy
115 I, I | felől. A nagyasszony lesiet az udvarra: ott akarja a kérő
116 I, I | kétoldalt vezet le a lépcső az udvarra.~A porfelleg gyorsan
117 I, I | közeledik a kastély felé, csak az ötlik fel mindenkinek, hogy
118 I, I | lenni. De alig is lehet az arcára ráismerni attól a
119 I, I | sárral-porral fedve.~Amint az udvarra beér, visszarántja
120 I, I | torzonborz szemöldökkel az orra hegyén is három szál
121 I, I | hegyén is három szál szőr.~– Az Istenért! Valami baj van
122 I, I | násznagy rekedt a portul meg az indulattul: alig tud felelni.~–
123 I, I | hogy hírül adjam. Küldje be az asszonynépet. Maga is menjen
124 I, I | Infámia! Istentelen gonoszság az, húgomasszony. Amidőn a
125 I, I | történt vele? Mi történt?~– Az alispán nem engedte, hogy
126 I, I | most.~– Meghalt a vőm?~– Az bizony, mire ideérnek vele,
127 I, I | szóra már be is érkezett az első négylovas hintó. Azon
128 I, I | vőlegény. Egy csatlós ott tartá az ölében a fejét. Derék, negyven
129 I, I | úgy támolygott előre, mint az alvajáró: a két karját fogta
130 I, I | karját fogta a násznagy és az egyik vőfély, felemelt kezei
131 I, I | emelve marcona férfiak azt az embert, aki neki élettársul,
132 I, I | aztán a nagyasszony odaér, az előrevitt holttest nyomában
133 I, I | egyszerre kitör szívéből az eltemetett keserv, és átkokra
134 I, I | Nem volt elég egy napra az átkozottaknak, hogy a bátyádat
135 I, I | hurcolják el őt leánytársai be az ágyasházba. Onnan is kihallik
136 I, I | sikoltozása.~– Milyen különös az, bátyám – szól a vőfély
137 I, I | jajgatásra fakadt!~– Nem csoda az, öcsém: a vőlegényét alig
138 I, I | vőlegényét alig látta háromszor az életben: tisztelte, becsülte:
139 I, I | testvérét szerette nagyon; s az is nagyon jó volt hozzá.
140 I, I | dolorist, s a pataki diákok nem az ablak alatt, hanem a ravatal
141 I, I | ravatal mellett énekelték az epithalamium helyett a „
142 I, I | virrasztani.~Nem fekszik le ezen az éjszakán senki – éppen,
143 I, I | tornácon: egyszer-egyszer kijön az étteremből egy dali levente,
144 I, I | megszálló labancok voltak az orozva támadók: most jó
145 I, I | áldomásokra voltak szánva.~Az egész Tisza-kastélyban nincs
146 I, I | Visontai Kovách címert; az istállókban lovakat nyergelnek,
147 I, I | lovakat nyergelnek, s amint az íródiákok készen vannak
148 I, I | megtorlásra, összeütve az ezüst bokályokat a szétloccsanó
149 I, I | indulat; a belső étteremben az éltesebb urak morzsolgatják
150 I, I | már nem ütögetik ököllel az asztalt, de végighallgatják,
151 I, I | ezüst csipkével: reggelre az is kész lesz.” De a belső
152 I, I | futni akar, alig bírják az ágyban tartani. A bátyja
153 I, I | menni. Azt mondja, ott jön az az erdő felől; fehér paripán,
154 I, I | Azt mondja, ott jön az az erdő felől; fehér paripán,
155 I, I | menyasszonykoszorúját, attól az egyszerre meggyógyul. – „
156 I, I | kitör a belső házból egész az ivószobáig, ahol az öregek
157 I, I | egész az ivószobáig, ahol az öregek búsulnak. Ez sem
158 I, I | lakodalmára jött. A vőlegény. Az alispán, aki törvényt lát
159 I, I | kenyeret ád a katonának. Az egyik fiamat odaadtam harcolni
160 I, I | módon! Pokol tüze eméssze el az ilyen világot.~Tormássy
161 I, I | emésztetlen hagyja. Eredj vissza az ágyasházba, ápold leányodat.
162 I, I | városból a doktort.~– Soha az én házamba doktor be nem
163 I, I | doktor be nem tette a lábát az életben: nem is teszi. Van
164 I, I | kófernyáját, kuruzsló medicináját az én famíliám ugyan nem vette
165 I, I | mérte, hogy meghaljunk, az meghalat egy pillanat alatt,
166 I, I | valami kárt tesz magában. Az anyjára legjobban hallgat
167 I, I | vőlegényt, aki itt fordul be az erdő felől – fehér lesz
168 I, I | piros a dolmánya!~Mind, az öreg urak, felugráltak arra
169 I, I | keserves eláldást ittak annak az igazságára.~Tiszáné nagyasszony
170 I, I | kötözni, és egy sem bírt vele, az anyját mégis megismerte:
171 I, I | megengedte, hogy a fejét az ölébe vegye.~– Menjetek
172 I, I | a gyermekének mesélgetni az eljövendő tüneményes leventéről,
173 I, I | leventéről, akiről nem tudhatja az ember, hogy bátya-e vagy
174 I, I | skarlát a dolmánya, rózsa az orcája. Senki se tudhassa,
175 I, I | csendesen hajnal felé a leányka. Az anyja még akkor is az ölében
176 I, I | leányka. Az anyja még akkor is az ölében tartá a fejét. –
177 I, I | ölében tartá a fejét. – Ez az egy zugocska a házban volt
178 I, II | Ilyenkor a magyar alföldi rónán az ég összefolyik a földdel;
179 I, II | ég összefolyik a földdel; az átfűlt szikföld felett tengerhullámokat
180 I, II | házat, hunhalmot felemel az égbe, s úszó szigetet majmol
181 I, II | képmásával összeragadva: az ott Beregszász.~Valami zeng,
182 I, II | a földön és a levegőben: az ezermillió prücsök, ami
183 I, II | vállfűző közé.~Tiszabecsnél van az egyetlen híd, amelyen Beregből
184 I, II | másutt is megkísértheti az átjárást; de aki száraz
185 I, II | szándékozik a Tiszán átkelni, az kénytelen azon a keskeny
186 I, II | megnehezíti még egy körülmény. Az, hogy a Tiszának itt éppen
187 I, II | miatt egy puskalövésnyinél, az pedig Szatmár felé van fordulva.
188 I, II | híd felé, amikkel egyúttal az egész töltést végig lehet
189 I, II | Tiszán keresztül lehet lőni; az ágyúkon kívül pedig feles
190 I, II | ütnek, szétverik, elnyomják az egész felkelést, s akkor
191 I, II | hídfő ellen, hanem azok az első két ágyúlövésre szétrobbantak,
192 I, II | minden pontot, ahol csak az átkelést meg lehetett kísérteni.~
193 I, II | meg lehetett kísérteni.~Az egész délelőtt sikertelen
194 I, II | tarisznyázódott el.~Délest felé az ég egyszerre elhomályosodott,
195 I, II | valami szürke borulat kezdett az égen támadni, mely gyorsan
196 I, II | hasonlít egymáshoz, csak abban az egyben, hogy valamennyi
197 I, II | bekecs, ami nyilván nem az ő termetére volt szabva
198 I, II | pirosabb posztóból van; ez az egész luxus, hosszú, borjúszájú
199 I, II | felől olvasva is elmehetne az oláh cigányok között.~A
200 I, II | boglár, csat, gomb hiányzik az öltözetéről; az valószínűleg
201 I, II | hiányzik az öltözetéről; az valószínűleg ezüstből, aranyból
202 I, II | megvolna. Hanem egy jó kard van az oldalán, csak úgy meztelenül
203 I, II | jártok, akkor egyszerre az egész csatával nekivágok
204 I, II | aztán vérbe. Nagy volt az öröm.~A pusztai száraz fergeteg
205 I, II | lármás ezreit, s borogatta be az ég firmamentumát bakacsin
206 I, II | Találgassák a tudósok, mi az. Majd lesz itt igazi véreső
207 I, II | nyugtalankodtak a nádasban előre-hátra az ellenség ütegével szemben;
208 I, II | között csendesen közeledett az úszó csapat a félsziget
209 I, II | kard, a másik perc alatt az öklében, a harmadik alatt
210 I, II | öklében, a harmadik alatt az ellenség oldalában!~„Rajta!
211 I, II | talpig meztelenek, mint az ősember; rémségesebbek,
212 I, II | vadállatok, kacagva, mint az ördögök, s mielőtt az ellenfél
213 I, II | mint az ördögök, s mielőtt az ellenfél első rémületéből
214 I, II | lekaszabolják a pattantyúsokat és az ágyúk védőrségét az utolsó
215 I, II | pattantyúsokat és az ágyúk védőrségét az utolsó emberig. Az ellenfél
216 I, II | védőrségét az utolsó emberig. Az ellenfél meg van lepve,
217 I, II | ellenfél meg van lepve, az ijedtség megbénítja izmát
218 I, II | gyorsan szökellve, mint az indiánusok, míg az ellenfél
219 I, II | mint az indiánusok, míg az ellenfél egyet gondol, addig
220 I, II | ragyogása rettentse meg az ellenfélt. Maga Ocskay mint
221 I, II | kentaurok mintaképe vágtatott az ellenfél legsűrűbb tömege
222 I, II | bántó szóval is sebesítve az ellenséget. – Hogyne? Azok
223 I, II | vízbe. Kende János volt az ezredeskapitányuk. Egészen
224 I, II | csapatját még azonkívül az elfoglalt fél üteg ágyúk
225 I, II | amíg egy felemeli a fejét.~Az ágyúk rájuk dördültek.~Az
226 I, II | Az ágyúk rájuk dördültek.~Az egész csapatból egy ember
227 I, II | menekült meg élve, maga az ezredes, Kende János is
228 I, II | porfelleggel, szikhomokkal az eget és a földet. A szél
229 I, II | tombolása egy kórussá vegyült az emberi ordítással, üvöltéssel,
230 I, II | recsegésével; közbedörögtek az ágyúk, a kilőtt tekék találomra
231 I, II | a porfelleg között abban az irányban, ahonnan a tömegek
232 I, II | hullott nehány csepp eső. Az is fehér volt, mint a tej.
233 I, II | tej. Ki tudja, mitől jön? Az ördög veri ilyenkor a feleségét.
234 I, II | Utána egész szélcsend leve. Az eget bárányfelhők vonták
235 I, II | tudatja a fejedelemmel, hogy az út szabad: Magyarország
236 I, II | a rongyos gárda hol van?~Az már szemközt jön a hídon
237 I, II | karassiaposztóba, szattyánba van az öltöztetve, mind tetőtűl
238 I, II | fényes acélszablya csillog az öklében. – Ocskay László
239 I, III | tallér nem a világ. Hanem az mind a száz ilyen legyen,
240 I, III | száz ilyen legyen, mint ez az egy ni!” – Annak a tallérnak
241 I, III | ni!” – Annak a tallérnak az egyik oldalán II. Rákóczi
242 I, III | oldalán II. Rákóczi Ferencnek az arcképe van verve, a másik
243 I, III | van verve, a másik oldalán az országcímer e körirattal:
244 I, III | közkézen forog már; hanem az ezüstlibertas ritka, mint
245 I, III | fehér holló. Százával csak az kap abból, aki valami világraszóló
246 I, III | hőstettet követett el. – Az ekként kifizetett gavallér
247 I, III | feledteti el a régit. Úgy jár az országban, mint az égi villám;
248 I, III | Úgy jár az országban, mint az égi villám; ma itt csap
249 I, III | döngeti. Dandárja, mint az áradat, úgy nő, mentől előbbre
250 I, III | Senkitől sem annyit, mint az édesanyjától; az nem győzi
251 I, III | annyit, mint az édesanyjától; az nem győzi magasztalni a
252 I, III | mint egy nyáj birkát. Nincs az előtt erős vár. Csak zsendült
253 I, III | a lévaiaknak, hogy mire az új must kiforr, itt terem
254 I, III | Léva-vár bástyáin issza meg az új borból az áldomást. Ott
255 I, III | bástyáin issza meg az új borból az áldomást. Ott van, ni! Már
256 I, III | még látogatóban is volt az atyjával az Ocskay-kastélyban,
257 I, III | látogatóban is volt az atyjával az Ocskay-kastélyban, akkor
258 I, III | már Ilonka is ismerheti, az utóbbi esztendőkben járt
259 I, III | Megteszi Ocskay! Nem hágy az maga után eleven labancot.~–
260 I, III | abrakot tartson készen, mert az ezredeskapitány legfeljebb
261 I, III | mint ehhez a házhoz?~Nem az ő számára nevelnek-e itt
262 I, III | ellenség kezében van; de az asszonynép vakmerő – nem
263 I, III | tarsoly és lóding ragyog az aranyozástól. Pompásan járatta
264 I, III | aranyozástól. Pompásan járatta az ezredét. – Azután jött egy
265 I, III | volnának nőve. Hát még ez az arc, ez a tekintet! Csupa
266 I, III | tekintet! Csupa sugárzat az egész; fény, melynek kútforrása
267 I, III | barnapiros orcák, s hozzá az a veresbe játszó, aranyfényű,
268 I, III | ellenségtől elfoglalt.~A nép az út két oldalán futott mellette,
269 I, III | kantákkal és poharakkal, az első üdvözléstétel végett.
270 I, III | odahátul ihogtak-vihogtak, hogy az milyen furcsa, hogy ennek
271 I, III | világban alig ismeri ki az ember, hogy ki a kuruc,
272 I, III | megtudhassa minden ember, ki az ellenség, ki a jó barát,
273 I, III | hogy azt a divatot kövesse, az ő feje nem volt leborotválva
274 I, III | szemünk fénye!~Még most csak az asszonynép lelkesedése fogadta
275 I, III | asszonynép lelkesedése fogadta az érkezőket. A városok polgári
276 I, III | gyújtogatás jutott mindenkinek az eszébe. A hajdani kurucokra
277 I, III | megragadtak, s amit a kezük elért, az odaragadt. – Hanem aztán
278 I, III | mélabús dallamúak, amik az eddigi lepcses palócdaloktól
279 I, III | egy álmodó, nézte végig az előtte elvonuló hosszú sormenetet.
280 I, III | elvonuló hosszú sormenetet. Az égő napsugárban úgy tetszett,
281 I, III | arany ködből bontakozik elő az a látvány, amit álmai annyiszor
282 I, III | Tisza-kastély kapujához ért, ahol az összesereglett parasztleányok
283 I, III | kísérete közül, s odalovagolt az úrihölgyek elé. Nagy volt
284 I, III | leszállt a lováról, rábízva az asszonyokra, hogy fogják
285 I, III | simogassák, olyan szelíd az, mint a bárány. Azzal odajárult
286 I, III | mint álmában szokott lenni az ember, beszél, beszél, de
287 I, III | hallja azt senki – úgyhogy az egész fényes üdvözlet mind
288 I, III | hős más fordulatot nem ád az egésznek azzal, hogy mélyen
289 I, III | mélyen meghajolva megcsókolja az özvegyasszonyság kezét.~(
290 I, III | legelőször találkozik vele az életben.)~Aminek aztán az
291 I, III | az életben.)~Aminek aztán az lett a következése, hogy
292 I, III | elérzékenyülten szorítá keblére az üdvözlő lovagot, s nem tartotta
293 I, III | a házamat olybá, mintha az édesanyja házába lépne be.
294 I, III | félig kérve, félig kínálva az ő kezébe vándorolt, nagy
295 I, III | hörpintenünk. Mindjárt meglesz az. Semmi étel sem hűl el odáig.
296 I, III | van, egy sem fog hiányozni az asztaltól, mind „meghozza
297 I, III | aztán eltűnt, ahogy jött, az aranyos porfellegben; utána
298 I, III | jó Tormássy László bácsi: az még odafincoltatta a lovát
299 I, III | még odafincoltatta a lovát az úri asszonyokhoz, egy jónapkívánásra.~–
300 I, III | bátyámuram – mondá Tiszáné az üdvözletre. – De csak nem
301 I, III | igyekeznek ők a kemencéhez, hogy az első sütetből ők kapjanak.~–
302 I, III | mint a Vak Bottyánét.~– Az ám, azt mondta, hogy amulétja
303 I, III | a kalpagja mellé tűzött: az az amulét.~Erre a szóra
304 I, III | kalpagja mellé tűzött: az az amulét.~Erre a szóra Ilonka
305 I, III | toronyba, s onnan nézett az álomkép után.~Igazán álomképnek
306 I, III | táncoltak a földön, s kikerülték az útjokban álló embert; annálfogva
307 I, III | fejeit is megszámlálhatta az ember. Azt a vezéri alakot
308 I, III | paripájáról el sem veszthette az ember a szemei elől.~„Én
309 I, III | fohászkodék magában Ilonka –, ha az én szegény Gábor bátyámra
310 I, III | pisztolyt sütöttek el, s az is halálra találta; hát
311 I, III | ágyúkkal célba veszik, ha az a sok száz puska mind ellene
312 I, III | ketten elmulasztották azon az éjszakán, szokás szerint,
313 I, III | távollevő kedvesükért. Azon az egy napon nem vette azt
314 I, III | nem vette azt körül sem az anya, sem a testvér imája,
315 I, III | megdördültek a várfalakról az ágyúk, olyan nagyot szólva,
316 I, III | maga után vonszoltatva az ágyúkat, amikkel nemsokára
317 I, III | találnak célozni! Bárcsak az Isten lágyítaná meg a várbeliek
318 I, III | félelmes szívek imádsága. Az ellenség csak kitűzte a
319 I, III | ablakába, mire rögtön megszűnt az ágyúzás, s a kuruc táborból
320 I, III | vágtatva indult meg, élén az ezredeskapitánnyal, a várkapu
321 I, III | lobogtatva! A vár be van véve. Az a kis kupica, amit ebéd
322 I, III | háznál. Természetes, hogy az egész házinép mind az ostromot
323 I, III | hogy az egész házinép mind az ostromot nézte: ki az ablakból,
324 I, III | mind az ostromot nézte: ki az ablakból, ki a háztetőről.
325 I, III | feldíszítni, amin a mai nap hőse az asztalnál ülend. S ahhoz
326 I, III | virágoknak jelentősége van; más az, amit az ember a szívesen
327 I, III | jelentősége van; más az, amit az ember a szívesen látott
328 I, III | számára szed; más meg, amit az olyannak ád, akit jobb szeret,
329 I, III | tudósa, minden virágnak tudja az értelmét: ez biztat, ez
330 I, III | emez meg égő szerelem. Az utóbbiakat kimustrálta Ilonka
331 I, III | koszorúból. Ejh, nem illik az! „Engemszagolj”, „nenyúljhozzám”, „
332 I, III | Mikor Ilonka ismét kinéz az ablakon, azt látja, hogy
333 I, III | dologgal; alig ér rá, hogy az izzadságot letörülje az
334 I, III | az izzadságot letörülje az arcáról, mikor már a várt
335 I, III | bevették Léva várát. Elfoglalta az az ember, akinek azért adatott
336 I, III | Léva várát. Elfoglalta az az ember, akinek azért adatott
337 I, III | amit annyiszor hallott az anyjától: „Bárcsak idehoznák
338 I, III | idehoznák valamennyit, s itt az én házam küszöbén vágnák
339 I, III | mindent szórul szóra, amit az anyjuktól hallanak. Azt
340 I, III | ezredét a labancoknak leölette az utolsó emberig. Megteheti
341 I, III | most, hogy teljesíti, amit az anyja annyiszor emlegetett;
342 I, III | együtt a tornácba: oda várták az érkező urakat; akik számra
343 I, III | valami harmincan, amint az udvarra beértek, mind leszálltak
344 I, III | mellvédjéhez tűzögették fel.~Ocskay az udvar közepén parancsokat
345 I, III | kenyeret küldjön fel a várba az ottmaradtaknak. Fizeti az
346 I, III | az ottmaradtaknak. Fizeti az árát a számadótisztem.~–
347 I, III | is fogadom örömmel, amit az én híveimnek felajánlott,
348 I, III | várhatnak a maguk sorára? Ők az elsők? Köszönjék meg, hogy
349 I, III | vendégünk. Nálam legelső az étkezésnél a fogolynép,
350 I, III | magam hada: utoljára ül le az asztalhoz a tisztikar, ott
351 I, III | tisztikar, ott is magam vagyok az utolsó, akihez a tál kerül.~
352 I, III | csak bámulta Ocskayt, azért az egy szóért, óh, de megszerette!~
353 I, III | Mihályt. Furcsa is volt az: egy magyar dalia, fehérbarát
354 I, III | a derekára, s arról nem az olvasó, hanem a rezes kard
355 I, III | urakat a külső palotába, ahol az ebédet megelőző kolláció
356 I, III | kolláció volt fölterítve. Az asztal közepén egy nagy
357 I, III | töltögetik ki apró kupicákba az étvágyingerlő italt.~– Én
358 I, III | nem őneki magának kellett az a friss víz; – hanem annak
359 I, III | kalpagja mellett megjárta az ütközetet és a várvívást. „
360 I, III | bokrétát tette bele a pohárba. Az jutott eszébe a nagy diadalom
361 I, III | tűnt onnan nagyhamar, s az egész lakoma alatt csak
362 I, III | leány nem foglalt helyet az asztalnál. Legföljebb a
363 I, III | vendégség vége felé ült oda vagy az anyja, vagy ifjú bátyja,
364 I, III | fogyatkozás ne legyen.~Az asztalhoz való leülésnél
365 I, III | támadt, hogy ki foglalja el az első helyet, azt a karszéket,
366 I, III | vendég helye. Nálam a vendég az első az asztalnál.~– Én
367 I, III | Nálam a vendég az első az asztalnál.~– Én pedig a
368 I, III | pedig a háziasszonyt tartom az elsőnek. Nekem azt mondták,
369 I, III | volnék. A háziúr pedig mindig az asztal végén szokott ülni,
370 I, III | végén szokott ülni, nem az első helyen, hanem az utolsón.~–
371 I, III | nem az első helyen, hanem az utolsón.~– De ez a szék
372 I, III | asszonynéném társzekerei az eleséggel meg a gönci hordókkal,
373 I, III | elénk küldött; s megfordult az egész ütközet sorsa: nagyot
374 I, III | prezídiumot, míg Ocskay az asztal ellenkező végén telepedett
375 I, III | telepedett le, amiből rá nézve az az előny támadt, hogy az
376 I, III | telepedett le, amiből rá nézve az az előny támadt, hogy az ablakvilágossággal
377 I, III | az az előny támadt, hogy az ablakvilágossággal szemben
378 I, III | ablakvilágossággal szemben maradt, s az arcának minden kifejezését
379 I, III | vonásokra. Ilonka, ahányszor az anyja háta mögé lopózhatott
380 I, III | ürügye alatt, lopva mindig az ő arcát vizsgálta. – A természet
381 I, III | oltotta a leányszívekbe ezt az ösztönt, hogy kíváncsiak
382 I, III | olyankor megfigyelni, amikor az iszik. A bor olyan, mint
383 I, III | mértékben mutogatja fel azokat az indulatokat, amik a férfijellem
384 I, III | ittasnak látta.~Ocskayra az első poharak még alig hatottak.
385 I, III | villámszikrája.~Közepe táján járt még az ebéd, amidőn megérkezék
386 I, III | levelekkel.~Ocskay László az íródeákjának, Tallósy Benjaminnak
387 I, III | amik a fejedelem által az egyes alvezérekkel maguk
388 I, III | nagyasszony el akarta hagyni az asztalt, azt mondván, hogy
389 I, III | részt bennük; akik hűségesek az ügyhöz, azok előtt nincsen
390 I, III | füstje szállt ellene panaszra az égbe. Végre megkapta gonosztetteinek
391 I, III | nagy tapasztalásával segíti az ügyet; maga vezeti Szatmár
392 I, III | legnagyobb riadalt költött az a levél, amiben tudatják,
393 I, III | kell nyúlni: a nagyasszony az övéről ezüstláncon lecsüggő
394 I, III | Nagy kíváncsian támaszkodik az anyja vállára.~– Hanem ehhez
395 I, III | a levél fel lett nyitva, az átalag is ki lett dugaszolva,
396 I, III | poharak teletöltve. – Szokásuk az uraknak, hogy az eléjük
397 I, III | Szokásuk az uraknak, hogy az eléjük töltött bort előbb
398 I, III | Valamennyien úgy találták, hogy az a bor keserű. A régiségtől
399 I, III | bor keserű. A régiségtől az.~No, hanem a levél, az még
400 I, III | régiségtől az.~No, hanem a levél, az még keserűbb volt. Abban
401 I, III | kegyetlenül megmosdatja az egész felvidéken táborozó
402 I, III | a föld népét, ki hagyják az ellenséget a kezeik közül
403 I, III | hogy hallgassa meg.~Ilonka az egész levélolvasás alatt
404 I, III | levélolvasás alatt Ocskaynak az arcvonásait nézte. Meg sem
405 I, III | Egyedül Ocskay László volt az, aki megnyerte a becsületet.”~
406 I, III | könnycsepp gördül végig az orcáján.~Ah, mi a sivatagban
407 I, III | Mind nem olyan pokolégés az, mint aki ezt a szót szomjazza: „
408 I, III | a fejedelem, mint ezzel az egy szóval.~Ocskay felemelte
409 I, III | körömpróbáig. Dehogy volt az a bor keserű!~Ilonka a szentek
410 I, IV | derültebb hangulatba hozza. Az ordinánc jött jelenteni
411 I, IV | Tormássy László.~– Cseh biz az, Isten bűnül ne vegye neki.
412 I, IV | Szorítsunk neki helyet az asztalnál, urak. Ez, tudom,
413 I, IV | labanc kapitány belépett az étterembe, s nagy karimás,
414 I, IV | úrnőket, azután meg katonásan az urakat. Az akkori dragonyosok
415 I, IV | meg katonásan az urakat. Az akkori dragonyosok egyenruhája
416 I, IV | felkötött sarkantyúval; az arca egészen olasz jellegű
417 I, IV | előre szoktatva. Kiegészíti az alakot a hosszú csigákba
418 I, IV | Régóta itt fekhetett már az országban, megtanulhatta
419 I, IV | nyelvet.~– Alázatos szolgájuk az uraknak. (Ez is elárulja,
420 I, IV | fel, billikomát lecsapva az asztalra Tormássy László. –
421 I, IV | kitették a nagy ezüstmedencét, az ezüst korsóval; Andrássy
422 I, IV | mármost ők majd megkeresztelik az áttérő labancot. Addig pedig
423 I, IV | labancot. Addig pedig felhozták az asztalra a jó töltött káposztát,
424 I, IV | insidiis?” (Ellentmondasz-e az ördögnek és minden ő incselkedéseinek?)~
425 I, IV | látszott a baptisandusnak az ábrázatján, annak a szája
426 I, IV | hang, olyan, mintha valaki az orrán keresztül nyefegne,
427 I, IV | keresztanya is meg a kapitány is az asztal alá dugták a fejeiket,
428 I, IV | fejeiket, hogy megfogják az ördögöt, s íme, midőn újra
429 I, IV | midőn újra előkerülének az asztalfüggöny alul, a barát
430 I, IV | kapitány allonge-parókája. Az ördög elcserélte a fejeiket
431 I, IV | fejeiket mind a háromnak!~Az egész társaság hangos hahotával
432 I, IV | közt a kézcsapás egyértékű az esküvel. Nálunk Sárady lesz
433 I, IV | mi zászlónk alatt, mint az elhagyott alatt! – veté
434 I, IV | hűséggel fogom szolgálni az új zászlómat, mint a régit… –
435 I, IV | kapitány, kihúzva zsebéből az aranyozott várkulcsot, s
436 I, IV | Jupiterre, hogy tőlem csak az életemmel együtt veszi ezt
437 I, IV | a tenyerében, nem más.~– Az én ollóm! – kiáltá a nagyasszony
438 I, IV | kerül a kegyelmed kezébe az én ollóm?~– De hogy kerül
439 I, IV | kerül a kegyelmed láncára az én várkulcsom? – kérdezé
440 I, IV | mellé, mint egy gyermek. Az egész társaság kedélyét
441 I, IV | kiforgatta a sarkaiból. Azok az eddigelé oly komoly, érzékenységre
442 I, IV | annyira jellemzik, ennek az egy kókler idegennek a bohóskodásaira
443 I, IV | egy másik arcot is, mely az egész hahota alatt alig
444 I, IV | Ha énnekem elő nem adod az én szép gyöngyház nyelű
445 I, IV | szép pirosra sütött malacot az egész tráncsértállal együtt
446 I, IV | a malac szokott, ha este az emséje után fut haza a legelőről.
447 I, IV | legelőről. Úgy cifrázta, hogy az csupa nevetni való volt.~
448 I, IV | csak a két kezében volt az eltűnt és hiába keresett
449 I, IV | nagyasszonyom. Ebben a malacban az én öcsémnek a lelke lakik,
450 I, IV | kiálta valaki odahátul. – Az bizonyosan a szakács volt.
451 I, IV | bizonyosan a szakács volt. Az egész cselédség betódult
452 I, IV | is volt több hat szemnél az egész! – sikoltozott Furóné
453 I, IV | vette a veszedelmes malacfő az egész úri társaságot, s
454 I, IV | tudott.~Végre megsokallta az egzorcizációt páter Andrássy
455 I, IV | felelt:~– Lesz!~– Ki lesz az? – Mely ütközetben?~A malacfő
456 I, IV | Őneki jutott eszébe, hogy ő az, aki leányfővel maradt,
457 I, IV | szóval: „Hagyjátok abba az allotriákat, urak! Te meg
458 I, IV | kapitány aztán kétfelé hasítá az elbűvölt malacfejet, úgyhogy
459 I, IV | elbűvölt malacfejet, úgyhogy az nem beszélhetett ki többé
460 I, IV | Nem tetszik nekem ez az új szövetséges sehogy! Aki
461 I, IV | figyelmezteté Ocskayt, hogy mi az.~– Magam is azt hallgatom –
462 I, IV | Ki is sült rövid időn. Az ordinánc jött jelenteni,
463 I, IV | nem mind ilyen gavallér az.~A kuruc tisztek erre a
464 I, IV | jelentésre mind felkeltek az asztaltól, s felkötötték
465 I, IV | huszárok ezredéből. Lenn az udvaron pedig látható volt
466 I, IV | tintatartóját és tollát az íródiákjától, s aláírta
467 I, IV | íródiákjától, s aláírta az ítéletet, aztán odaadta
468 I, IV | megérdemli; de csak ne oltsák ki az életét.~– Nem mi tesszük:
469 I, IV | gyöngén a kezét. – Ilonka volt az.~Hol vette ezt a nagy bátorságot,
470 I, IV | de szépen tudott kérni az édes szájával, hát még azzal
471 I, IV | század elején is megvolt az Ocskay-kastély kertjében
472 I, IV | Ocskay-kastély kertjében az a nagy jegenyefa, ami ebből
473 I, IV | Ocskay a delikvensre. – Most az egyszer száraz lábbal gázoltál
474 I, IV | ki a hínárból. Fogd ezt az aranyat, fizesd ki vele,
475 I, IV | megkárosítottál. Annak köszönd az életedet, hogy jó védszentet
476 I, IV | felkeresni, aki elfutott az egzekúció elől, s a párnák
477 I, IV | levelet hajtani, nemcsak az a topolyvessző.~
478 I, V | menni kegyelmetek? No, ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja.~–
479 I, V | azt ne fájlalja aztán meg az Ilonka húgom. Az ő szíve
480 I, V | aztán meg az Ilonka húgom. Az ő szíve az a vár, akit be
481 I, V | Ilonka húgom. Az ő szíve az a vár, akit be akarunk venni.
482 I, V | mert a fővezér parancsa az, hogy itt őrizzük addig
483 I, V | hozzám (a „suttogó” volt az előjátéka a formális leánykérésnek),
484 I, V | beszélgessünk róla. Szóból ért az ember; aztán szegény megboldogult
485 I, V | akihez legjobban odatalál az indulatja, én nem keresem,
486 I, V | olyan fiatal ne legyen, hogy az ajka legyen kopasz, se olyan
487 I, V | hogy a feje teteje legyen az, egyébiránt, nem bánom,
488 I, V | ámbátor ez nagy galiba lehet az összekelésnél.~– No, hát
489 I, V | olyan, hogy nincs párja az országban. Egy testvére
490 I, V | kegyelmed megláthatja ezen az emlékpénzen, amit a fejedelem
491 I, V | jobban kegyelmed, mint ezzel az emlékpénzzel, amit csak
492 I, V | lesz, elviheted! – De biz az még mindig csak idehaza
493 I, V | mért nem tetszik neked ez az egyik, az a másik? Nem derék
494 I, V | tetszik neked ez az egyik, az a másik? Nem derék ember-e?
495 I, V | ráhagyta, hogy igaz biz az, úgy van, de hát ő valami
496 I, V | észre rajta, hogy azokhoz az úrfiakhoz, akik csak vadászatról,
497 I, V | ennek. Sokszor meglepem az apja könyvtárában, amint
498 I, V | azt nem tanítják. Aztán az úrfiak sem igen tudnak biz
499 I, V | boldogult apja is ilyen volt: az égen megismerte a „Kost”,
500 I, V | másvilágról jöjjön.~– No, hát az én kliensem éppen onnan
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4648 |