Kötet, fezejet

1    II,  IV |  nem tudok rád semmit.~Már elfeledte.~Derült arca, ragyogó szemei,
2    II,  IV |   csókjai bizonyíták, hogy elfeledte – megbocsátott.~
3    II,  XIX|  sebhető részedet!” Azt is elfeledte, hogy megvédje magát, hogy
4    II,  XX | ráfogta azt Jávorkára. Már elfeledte, hogy nincs az megtöltve;
5    II,  XXI|   kiengesztelődjék iránta. Elfeledte, hogy mit vétett ellene