Kötet, fezejet
1 I, I | enni-innivalót eleget; aztán feküdjél le, amíg rád nem nyitom az
2 I, I | szívébe!~– No, mármost ülj le csendesen, s ne feszengj
3 I, I | jelenti, hogy aludtál. Ülj le elém, hadd teszem föl a
4 I, I | amiről kétoldalt vezet le a lépcső az udvarra.~A porfelleg
5 I, I | átkokra fakad.~– Most tépd le már, leányom, a fejedről
6 I, I | földre, maga is oda vágyik, le a hideg földre, a szomorú
7 I, I | virrasztani.~Nem fekszik le ezen az éjszakán senki –
8 I, II | télen, mikor nagy a hó, le ne tévedjenek róla. Ez a
9 I, II | végződik, ahonnan a hídra vagy le kell ereszkedni, vagy fel
10 I, II | csak egy-egy darabja lóg le a nyakukból; hát még a fegyverzet!
11 I, II | Szavunknak állunk azonnal. Vessék le a rongyaikat.~– Hát azután?~–
12 I, II | farkasbőr kacagány csügg le a válláról, fényes acélszablya
13 I, III | Három hosszú esztendő tölt le azóta, hogy a lévai híres
14 I, III | égi villám; ma itt csap le, holnap amott; a tegnap
15 I, III | a küszöbre, s itt vágnák le sorba! Hejh, de végignézném!~
16 I, III | befonva a haja, s úgy csügg le a vállára kétfelől. Ez még
17 I, III | ami a homlokukra csüggött le, mint a macska farka. –
18 I, III | felhőt, ami a keblét nyomta, le hagyta szakadni, felderült
19 I, III | elviszi magával Ilonka, le a kertbe, virágokat szedni,
20 I, III | én házam küszöbén vágnák le a fejeiket, s raknák egy
21 I, III | Köszönjék meg, hogy mind le nem vágták őket!~– Amíg
22 I, III | magam hada: utoljára ül le az asztalhoz a tisztikar,
23 I, III | ellenkező végén telepedett le, amiből rá nézve az az előny
24 I, IV | ilyen névvel ugyan énmellém le nem ülsz! S újra visszahúzta
25 I, IV | Te! Hiszen most húzták le a nyársról.~A sült malac
26 I, V | ellenséget, az unalmat küzdhesse le velük. Csaták után víg dalaikkal,
27 I, VI | érkezett meg lóháton, és le sem nyergeltetett.~Ocskay
28 I, VI | elég ártatlanul úgy festett le előtted, mint a női tökéletesség
29 I, VI | Jól van. Bravó! A kurtina le van már bocsátva: most már
30 I, VI | Hát téged nem vágtak le a többivel együtt Tiszabecsnél?~–
31 I, VII | s a gyümölcsöt ő szedi le a fákról. A kert közepén
32 I, VIII | alatt vele történt. Szörnyen le is nézte!~– Elmenj, te nyáladék
33 I, VIII | csak a kengyel tartá, hogy le nem bukott a lováról.~Többet
34 I, IX | egész Tisza-vidék egész le odáig, ahol még a török
35 I, IX | felért Ocskay, ahonnan éppen le lehetett látni Ocskóra,
36 I, IX | történt itt? A házak mind le voltak égve, a melléképületek,
37 I, X | helyette Heistert küldték le; aki aztán a határszélről
38 I, X | csak a verekedésre ugrálnak le, puskát ragadva; Ocskay
39 I, X | mögött, éppen akkor szállt le a török sánc oldaláról,
40 I, XI | visszaverettek.~– Vetkőzzetek le, feküdjetek ágyatokba vissza,
41 I, XI | visszaverettek.~– Vetkőzzetek le, feküdjetek ágyatokba vissza,
42 I, XIV | az ő intésére gyilkolták le ilyen kegyetlenül az én
43 I, XIV | ő égette, ő gyilkoltatta le. Nincs otthon mit keresnünk;
44 I, XIV | megelégült szívvel szálla le a kordéról, s rágyújtott
45 I, XIV | Ocskay. – Hogyan égethették le a labancok a kelmed vetését?
46 I, XIV | Rákóczi közelében terítette le a kíséret egyik tagját:
47 I, XIV | kilőtték az ágyúkat: „Bukj le!” kiálta Balahó uram, s
48 I, XV | mienk a győzelem! Hiszen le van gázolva a labanc!~Az
49 I, XV | ordítva:~– Ti csak verjétek le Ocskayt azalatt! – s maga
50 I, XVI | van mit enni: Ámen.” Üljön le ki-ki, ahol helyet talál.
51 I, XVI | Meg ez a bajusz! Egyik le, másik fel! Ki volt az a
52 I, XVI | profosz? Kurta vasat neki, s le vele a kaszamátába.~Scharodi
53 I, XVI | tettem semmit, meg nem ment; le nem lövi, mint a tököt.
54 I, XVII | aztán az ablakból hajítják le a pénzt, amit nekik szántak,
55 I, XVIII| de a nevét nem moshatta le a várról: az megmaradt Beckónak,
56 I, XVIII| nem adunk rá: azt húztunk le egynehányat a gazdájáról:
57 I, XVIII| luxuries-ből szakította le a testéről ennek az alaknak
58 I, XVIII| spanyolcsizmákra? Talán le is ülhetnénk, mert még hosszú
59 I, XVIII| hogy mindenkit magával dönt le.~Ocskay elkábultan ült vissza
60 I, XIX | katonai tisztelgésre eresztve le a két kezét.~– Ezredes úr:
61 I, XIX | leágyúztatni. Bombái ott csapkodtak le mind a városháza körül,
62 I, XIX | az.~– Ismerem, én vágtam le a két ujját a jobb kezéről.~–
63 I, XIX | Csajághy megszégyenülve sütötte le a fejét. Tehát mégis csalatkozott
64 I, XIX | Ilonka kiadatását, s hozza le sietve, tehát az, hogy Ilonkát
65 I, XIX | már a többieket magad vedd le a hintóból – mondá Ritschán.~–
66 I, XXI | aztán a keresztapjának csak le kellett mellé heveredni
67 I, XXI | között, akik a veres zászlót le fogják tenni, legutól említé
68 I, XXII | hogy a fejedelem tegye le a harci zászlót. – Mondhatnám,
69 I, XXII | állna a háta mögött, aki le akarja onnan taszítani.~
70 I, XXII | leszállva a lováról, maga emelé le a hintóból a fejedelemnőt.~
71 I, XXIII| Olyan közelre szálltak le a csillagok az égből; az
72 I, XXIII| mágnás, aki mind úgy néz le ránk, mintha csak kölcsönadta
73 I, XXIII| azt fogcsikorgatva tépi le az övéről, s tokostul együtt
74 I, XXIII| Mérget! – Tenger sem mossa le! – Mérget! Hadd ölöm meg
75 I, XXIII| állapotban meglátta; azt is le kellett fektetni, most az
76 I, XXIII| engedje meg, hadd kötöztessem le az ágyhoz Bercsényi uramat;
77 I, XXIII| bohókás tréfával térdelt le előtte; de a tréfa mélyén
78 I, XXIV | szavára. Talán két asszony le tudja győzni!~Ocskay mindent
79 I, XXIV | mindennek. Rákóczi nem mond le az erdélyi fejedelemségről.
80 I, XXIV | csalfa sebmutogatók lógatják le a lábaikat, kardok vannak
81 I, XXIV | zegzug vonalban húzódik le egész a Dunáig; mai nap
82 I, XXIV | lovagot csikóspányvával ránták le lováról, s a közbefurakodott
83 I, XXIV | Átugrattak a kerítésen, le a mély kertekbe; egy sem
84 I, XXV | feleségét foglyul tartóztatták le a fürdőhelyen – s a kurucok
85 I, XXV | ennek az egynek nincs: le van takarva fátyollal, s
86 I, XXV | Azoknak nincs.~– Nem vágták le a lábamat? – Ez volt a második
87 I, XXV | második fiúgyermeket hozott le az angyalok karából. Mind
88 I, XXV | drágámnak. Nem bírok.~– Diktálja le kegyelmed énnekem. Én majd
89 I, XXV | Talán nem is írta még le azt a szót soha?~A sebesült
90 I, XXV | apáca az asztalra dobta le a tollat a kezéből, és nem
91 I, XXV | kezéből, és nem írta ezt le.~– Leírta kegyelmed? – kérdezé
92 I, XXV | bűnömet! – Csendesüljön le és aludjék!~– Nem tudok
93 I, XXV | támasztani. A magyart addig le nem fogják győzni soha,
94 I, XXVI | két angyalarc hívogatta le a földre, s mikor oda közéjük
95 I, XXVI | behajnalodott, a várőrség le volt vágva vagy foglyul
96 I, XXVI | hogy a hadsereg tettvágya le ne lohadjon, idebenn kellett
97 I, XXVI | hadseregünket; gyalogságunk le van kaszabolva, ágyúink
98 I, XXVI | belőle! No, hát nyomtassuk le ezt a nagy port!~Azzal fölemelé
99 I, XXVI | a fejét meg arra fekteté le.~– Eb mozdul a helyéből! –
100 I, XXVI | No hát eredj; hámlítsd le azt a vén bőrödet. Változz
101 I, XXVI | nyakába: fél válláról az is le volt csúszva, domború csípőjéről
102 I, XXVI | Mikor van belőle elég. Le se kell érte hajolni, úgy
103 I, XXVI | mondd neki, eredj, mosd le elébb a kormot a pofádról!
104 I, XXVI | Megmondom. Csak eressz el! Tégy le a földre! – No hát no. Ne
105 I, XXVI | föld maga is izzó volt, s le lehetett a repedésein a
106 II, I | Nem többet annál, hogy „ü le, koma, itt a kű”!~– No hát,
107 II, I | hát, az éppen elég. Ülj le, koma, ott a kű! Álljatok
108 II, I | maguk csapatjaival siessenek le Érsekújvárra, az erősség
109 II, II | tartozó Szalay-ezredet küldje le Bottyánhoz. Most a félszemű
110 II, II | chrysmával beolajozták, az le nem törölheti azt onnan
111 II, II | történnek. Félek még csak le is írni azokat a magam kezével.
112 II, III | azt soha látogató vendég le nem taposta. Abban a jó
113 II, III | itt most engem: üljetek le, faljatok! Majd én utoljára
114 II, III | Tudja kegyelmed, hogy azóta le is fejezték őket?~– Bezerédyt?~–
115 II, III | tokány. Egy falat nem ment le a torkán.~– Talán nem jó
116 II, III | drágaságoknak.~– De még le is kellett újra írnom. Az
117 II, III | Mit szólsz? Nem vágják le addig a nyakát?~
118 II, IV | az étteremben.~Alig ültek le az asztalhoz, amidőn megszólalt
119 II, IV | Ilonka, szívem, csendesítsd le az apróságokat. Ez nem gyermekeknek
120 II, IV | vezeklő bágyadtságával hajtá le fejét, halkan rebegve:~–
121 II, IV | singgel, milyen magasak! Győzd le őket!~– A fejedelem maga
122 II, V | háncsát, s úgy ereszkednek le, hogy az egész élő fa kérge
123 II, V | nem találod, nem is fonsz le te akkor egy báb kendert
124 II, VI | nap, s keletnek áldozik le. Az ethos, a morál ugyanaz
125 II, VI | másik füledet is?”~– Vágd le! – Azért csak folyvást kacagott.~
126 II, VII | evett-ivott.~– Hát azt húzd le belőle!~Gáspár úr elkapart
127 II, VII | nem vezényelhet.~Ocskay le volt forrázva.~– De hisz
128 II, VIII | átkozódásunk, s onnan olvassuk le, amit ma egymásnak fogadtunk.
129 II, IX | mintha szentesküt tett volna le rá valahol, Nagyszombat
130 II, X | folyosóra: s mérgesen verte le a válláról a hivatalfő tubákos
131 II, X | barátot másnap estére, oda le az extrazimmerbe, ahol salamandert
132 II, X | vagy beteg volt, vagy úgy le volt foglalva államügyekkel,
133 II, X | udvaroltak, pénzt hajigáltak le a vízbe a hölgyek közé,
134 II, X | a mellényéről szakadnak le a gombok.~Különösen egy
135 II, XI | a Registraturára, s tedd le az öt forint bírságot. Ennyi
136 II, XI | kapva, rohant ki a szobából, le a grádicsokon.~Mire az utcára
137 II, XI | visszajutott. Csak úgy vetette le magát az ágyra, le sem vetkőzött.~
138 II, XI | vetette le magát az ágyra, le sem vetkőzött.~
139 II, XII | öt hónap alatt bonyolítsa le az ügyeit, és hagyja el
140 II, XII | maga körül.~– Elébb tegye le a pisztolyokat a kezéből! –
141 II, XII | parádét csinálna az ember.~– Le, le! Mind a kettőt! Egészen
142 II, XII | csinálna az ember.~– Le, le! Mind a kettőt! Egészen
143 II, XII | mint a Nessus-inget, tépte le magáról a megszégyenítő
144 II, XIII | Jelentem, hogy a lázadás le van verve. Bocsánatot kell
145 II, XIII | jelentem, hogy a lázadás le van verve. Bocsánatot kell
146 II, XIII | jelentem, hogy a lázadás le van verve. Bocsánatot kell
147 II, XIII | szavait recitálja.)~– Nagyon le vagyok kötelezve.~De még
148 II, XIII | jelentem, hogy a lázadás le van verve. Bocsánatot kell
149 II, XIII | ország pecsétnyomóját teszi le, mint a bajuszát, szakállát;
150 II, XIII | múlthoz: most ez szakadt le róla! Gyűlölte az emlékeit!~
151 II, XIV | hogy az embernek elébb le kell vágni a bajuszát, mert
152 II, XIV | jelent, hogy tehát ő is üljön le közéjük.~Szétnézett, ott
153 II, XIV | akinek ez a példálózás szólt. Le is nézte őt Ocskay, vitéz
154 II, XIV | olvadozik a szíve. – Üljön le kegyelmed, Ocskay László
155 II, XIV | minden talánya; mindjárt le volna fizetve minden adóssága,
156 II, XV | akkor vitték ki az ajtón, le a tornáclépcsőkön azt a
157 II, XVI | olyan tragikusan, mint ahogy le van írva. Egy leégett város
158 II, XVI | felpörköljenek, ahová a császáriak le akarnak telepedni. Ott van
159 II, XVI | megénekelt arcképről tépte le a koszorúkat. Amit a kezével
160 II, XVI | tündérasszony karjai között. – Le veled, immortellakoszorú!~
161 II, XVI | futott el onnan.~Rohant le a lépcsőkön, mint akit űznek;
162 II, XVII | kell, amint az út engedi, le a Csallóközbe, Heisterhez;
163 II, XVII | szíjakat, amikkel a redőnybőr le volt kötözve, hogy nyújtotta
164 II, XVII | csupa rongyban csüggött le róla, ahogy a harc hevében
165 II, XVII | első szembetűzésnél, hogy le van győzve; le van gázolva;
166 II, XVII | szembetűzésnél, hogy le van győzve; le van gázolva; hogy védtelen,
167 II, XVII | tornában Ozmonda nyomorultul le volt győzve.~De még nem
168 II, XVII | a jegygyűrűjét ne húzzák le az ujjáról.~Ez a kellemetlen
169 II, XVII | valamit…~Ilonka alig fektette le a nagyobbik fiát, aki mindekkorig
170 II, XVII | azt mondá neki:~– Mondj le róla önkényt! Visszatérhetsz
171 II, XVIII| jöttek-e? Máshol feküdtek le?~Az asztalon heverő gyöngyfüzér
172 II, XVIII| amiről csak nemrég olvadt le a hó, egy ponyvával fedett
173 II, XVIII| cigány egyszerre odaborult le eléje, s átkarolva két izmos
174 II, XVIII| kérdezte tőlünk, merre visz le az út a predméri révhez,
175 II, XX | Ocskay kábultan rogyott le lováról.~Mire magához tért,
176 II, XX | Mától fogva imádva borulok le Isten előtt. – Az volt a
177 II, XX | méltó, s aztán imádkozd le magad s bűneidet, ne lopd
178 II, XXI | kuruc vezért nyakaztatom le.~Az ijedtség elvette Ilonkának
|