Kötet, fezejet

  1     I,  I    |        Katona volt, készen lehetett rá. Akinek a fiát a táborba
  2     I,  I    |         fogva, s hol az egyik ütött rá a főzőkanállal, hol a másik.
  3     I,  I    |     taszítja a kardját, s odasiet a rá váró háziasszonyhoz.~Erős,
  4     I,  I    |           hímzett kantust, feladták rá helyette a violaszínt. A
  5     I,  I    |        bástyán üdvlövéssel felelnek rá, s visszakiabálnak. Jó szerencse,
  6     I,  II   |            áradva. Ezúttal fel kell rá kapaszkodni.~S ezt a felkapaszkodást
  7     I,  III  |     lélekmardosás. Visszaemlékezett rá, hogy azon a napon, amelyen
  8     I,  III  |        volna most dologgal; alig ér rá, hogy az izzadságot letörülje
  9     I,  III  |         végén telepedett le, amiből rá nézve az az előny támadt,
 10     I,  IV   | Lakodalomban.~Nagy taps következett rá.~– Mi lesz a neve a menyasszonyának??? –
 11     I,  IV   |       barátságától.~– Ügyelni fogok rá – monda Ocskay.~Félbeszakítá
 12     I,  IV   |          már nagyon helyes! – monda rá Tiszáné nagyasszony. – Biz
 13     I,  IV   |       hiszen, üsse part! – verjenek rá huszonöt farmatringot, azt
 14     I,  IV   |           harmadiknál is azt feleli rá a vezér, hogy Istennél a
 15     I,  IV   |        belőle.~Ocskay elmosolyodott rá, s odanyújtá a leánynak
 16     I,  V    |            leánya is olyan; egészen rá ütött: tőlem semmit sem
 17     I,  VI   |       beszédet: meg csak visszatért rá.~S Ocskaynak mindezt ott
 18     I,  VI   |         Csajághy megrettenve nézett rá, ha ez most átkot talál
 19     I,  VII  |   Látogatásokat még eddig nem értek rá tenni a vidéken. (Nem értek
 20     I,  VII  |         tenni a vidéken. (Nem értek rá? Ez is jó tünemény.)~Nehogy
 21     I,  VII  |    fordíthatom. Hiszen képes vagyok rá. Hiszen ötször cseréltem
 22     I,  VII  |     szeretem a kardomat többé. S ha rá tudna bírni valami, hogy
 23     I,  VII  |    fenyegetnek, hogy ha kegyelmedet rá nem veszem, hogy a pártjukra
 24     I,  VII  |        viseltek, s amíg azt feladta rá, megtalálta a keblén azt
 25     I,  VII  |            azt a talizmánt, amelyre rá van bízva, hogy egyetlenegy
 26     I,  VIII |          innen is, túl is nagy volt rá a morgás. A labanc hetvenkedett,
 27     I,  IX   |             Megérdemlették – felelt rá Ocskay. – Vak Bottyánt én
 28     I,  IX   |             jobban szeretem – mondá rá Csajághy.~– Akkor hát készítsd
 29     I,  X    |           ábránd! Most jó idő nyílt rá! Az alkalom kedvez! A régi,
 30     I,  XIII |           sátorban alszik. Mit szól rá a világ?~Erre Ocskay megint
 31     I,  XIII |     feleségem.~– S miről ismerek én rá a te feleségedre?~– Bolond!
 32     I,  XIII |             Bolond! Hogyne ismernél rá? Hát hisz az a legszebb
 33     I,  XIII |            azonban észrevételt tett rá.~– Én elhiszem, hogy nagyobb
 34     I,  XIV  | közkatonaság pedig háromszor kiálta rá harsány vivátokat.~Csak
 35     I,  XIV  |      szomorítani, mert megszomjazik rá, s azt várja, hogy áldomást
 36     I,  XIV  |        markos legényt meginvitálnak rá, hogy ki birkózik meg vele.~–
 37     I,  XIV  |           egész magyar ügy. Rákóczi rá hagyta magát venni, hogy
 38     I,  XIV  |          egy kegyetlen ütést kapott rá, amitől hátra lódult. Hanem
 39     I,  XV   |             közelből sortüzet adott rá.~– No Tormássy uram, hát
 40     I,  XV   |           Előre!~Azok csak bámultak rá egy ideig, s aztán nézegettek
 41     I,  XV   |     Csajághytól.~– Hát nem ismertél rá? – Ez a te öcséd, Ocskay
 42     I,  XVI  |            vetett az iránt, hogy ez rá nézve egészen pyrrhusi győzelem
 43     I,  XVI  |          tettetett haraggal rivallt rá. – Nagyon jól illett neki,
 44     I,  XVI  |             behemóti hangon rivallt rá kegyetlen haraggal a tisztelkedőre:~–
 45     I,  XVI  |             erről a képről ismertek rá excellenciádra. S ha tábornok
 46     I,  XVII |           Azokat, akik legméltóbbak rá: a gyermekeket.~Micsoda
 47     I,  XVII |            A kicsike nem reflektált rá.~– Nincs itt az, amit apának
 48     I,  XVII |             azt, valami más oka van rá, hogy megtegye.~Majd megtudjuk
 49     I,  XVIII|      veresbarát-soutane-t nem adunk rá: azt húztunk le egynehányat
 50     I,  XVIII|            forró vaskályhára teszik rá, az írásjegyek egyszerre
 51     I,  XVIII|           vettünk! Tudom! Emlékezel rá. Jól van. Beszélj hát vele!~
 52     I,  XVIII|           iskolamester, nyelvet ölt rá, kikacagja, s folytatja
 53     I,  XVIII|             amiket mondott.~Ez volt rá Ocskaynak a válasza. S ez
 54     I,  XVIII|           őt! Egy fél óra elég volt rá! Nem úgy van, uram. – Ebben
 55     I,  XIX  |       komissiót végig, s azt mondta rá, hogy: „Igenis, grófnő,
 56     I,  XIX  |            Féltve őrzött kincs volt rá nézve ez asszony. Túsz az
 57     I,  XIX  |           Hátha valami más oka volt rá? Valami szenvedély, ami
 58     I,  XIX  |             nyereséghez! – viszonzá rá Ozmonda, talpra ugorva,
 59     I,  XIX  |          Das ist gottvoll! – mondja rá a hintóban ülő úrhölgy:
 60     I,  XIX  |    amilyennek ő eddig ismerte.~Hogy rá hagyta magát szedetni a
 61     I,  XX   |        példányképe a jó barátoknak.~Rá is elragadt a nevetés.~Ocskay
 62     I,  XXI  |         Mondd: ezüstös lapot vevék,~Rá arannyal írtam nevét.~–
 63     I,  XXI  |         semmi hazudozás! – zsémbelt rá Tiszáné nagyasszony. – Bolond
 64     I,  XXII |         ablakokból virágot hintenek rá. A diadalkapu előtt fehérbe
 65     I,  XXII |        társak méltán irigykedhetnek rá. – Nyomába se érnek.~Hát
 66     I,  XXII |       szépítő mouche-okat felrakták rá: még csak szemöldököt sem
 67     I,  XXII |    helyreállítani. A készség megvan rá innen is, túl is. Csak egy
 68     I,  XXII |  fejedelemnek szíve van: számítanak rá. Lehet, hogy a szerelme
 69     I,  XXII |                A „korona”! – felelt rá a bán.~– S miért nincsen
 70     I,  XXII |          ember!~Ha felelni tudnának rá a kancellárok, a bánok,
 71     I,  XXII |           ilyen a palóc – felelt az rá.~Pedig hátha más is volt
 72     I,  XXII |           ezt az urat, azt felelned rá, hogy sohasem láttad.~–
 73     I,  XXII |           Aztán egészen büszke volt rá, hogy őtet ilyen nagy államtitok
 74     I,  XXII |         megértve a kérdést, megadta rá a választ.~– Köszönöm a
 75     I,  XXII |   illetőségén.~A fejedelemnő nagyon rá is nézett érte.~– Hogyan?
 76     I,  XXII |       Eleonóra még akkor sem ismert rá.~A fejedelem aztán vágtatott
 77     I,  XXII |         fejedelemnő hogy nem ismert rá legalább a szemeiről, de
 78     I,  XXIII|         bánni: most arra sem ismert rá: a ruháit tépte magárul,
 79     I,  XXIII|     Bercsényi uramat; mert különben rá nem tudom ragasztani az
 80     I,  XXIII|      rendben adja be a betegnek, ha rá tudja azt bírni, hogy bevegye.
 81     I,  XXV  |      lobogtatva kezében.~Nem ismert rá, pedig talán látta is valamikor.~–
 82     I,  XXV  |           mert aligha tudna felelni rá. A nyelvét nem tudja megmozdítani.
 83     I,  XXVI |             Eddig nem volt szüksége rá, hogy itt legyünk a teste
 84     I,  XXVI |      tűzaknarobbantás után lehetett rá gondolni, hogy meghódítsa
 85     I,  XXVI |             tegyek vele?~– Azt, ami rá van írva. Felbontod, ha
 86     I,  XXVI |           országgyűlés hírei vártak rá. – Nehéz esetek hírei. –
 87     I,  XXVI |           vették.~Ocskay azt mondta rá: „Úgy kellett nekik: maguk
 88     I,  XXVI |             rajta megállni. Ok volt rá elég. A császári hadvezérek
 89     I,  XXVI |            ő pataki deákjai kezdték rá a víg dalaikat harsogtatni:
 90     I,  XXVI |     gondolkozott? Hogyan nem ragadt rá a mások jókedvéből még csak
 91     I,  XXVI |         ütközetből, s méltó oka van rá, hogy bánatában embernek
 92     I,  XXVI |        kürtnek, nyomban következett rá a földdübörögtető pariparobaj
 93     I,  XXVI |           ügyében. Azért nem talált rá. Mikor aztán sok keresés
 94     I,  XXVI |             akkor úgy megharagudott rá, hogy az asztalhoz vágta:
 95     I,  XXVI |              Ihajnáré! ihajla!~Húzd rá, cigány, disznót adok,~Nem
 96     I,  XXVI |             más emberré, hogy senki rá ne ismerjen többet.~Csak
 97    II,  I    |       valójában!~Szép mulatság várt rá odakünn a „platz”-on.~Jött
 98    II,  I    |             öcsém, Balázs! – kiálta rá Ocskay messziről. – Honnan
 99    II,  I    |            Ocskay meglepetve ismert rá. Ez maga volt a bán, Pálffy
100    II,  I    |       László fölött. Akik vigyáztak rá, akik féltették, hogy eltántorodik;
101    II,  II   |          összegyűjteté, az ott várt rá Szkolcsán városában, Blaskovich
102    II,  II   |           lett volna, hogy kimondja rá a „bűnöst”.~Érzé, hogy a
103    II,  III  |          nem látszott az aranyozás.~Rá volt írva mindenik koszorúra,
104    II,  III  |               Hanem ma már volt oka rá, hogy elfogadja a magasztalást,
105    II,  III  |             is várva be, hogy kérje rá Ocskay. – Úgy lakjanak itt
106    II,  III  |          fizetni.~– Ne is gondoljon rá! Ha itt lesznek a felesége,
107    II,  III  |       beszéddel. Míg ezelőtt nemrég rá nem lehetett volna bírni,
108    II,  III  |    megpengette; aztán félrehajtotta rá a fejét, oly csábosan, negédesen,
109    II,  III  |         hideg? Talán a falak fújják rá ezt a légvonatot?~Nagyot
110    II,  III  |            lidérctűz vezetett volna rá! Idehozd mind! Én biztos
111    II,  IV   |        édesanyámat is, és nem nézek rá többet soha.~Ocskay most
112    II,  IV   |       hallottad?~– Ezt is. – Felelj rá meg bíráidnak, vádlóidnak,
113    II,  IV   |          Leginkább megnyugtató volt rá nézve az, hogy Lietava várába
114    II,  V    |             szentekre, hogy úgy fog rá gondot viselni, mint az
115    II,  V    |       tilalmasba szerelmes. – Példa rá a Páter Péter története.
116    II,  V    |           neve. Olyan jól emlékezem rá, mintha tegnap láttam volna.
117    II,  V    |              ahol az ő kedvese várt rá. Ott még egyszer örök hűséget
118    II,  V    |            kis rést is befalaztatja rá, vesszen ottan. A Katinka
119    II,  VII  |            idekaphasd, míg más okos rá nem teszi a medvetalpát. –
120    II,  VII  |          bajmóc várait. Lesz gondom rá, hogy azok mint igen nevezetes
121    II,  VIII |      megtalálom én, ha szükség lesz rá. No, most szerteszét a rossz
122    II,  IX   |           előfogat, előlovagló várt rá.~Hányszor megjárta ő azt
123    II,  IX   |           megláthatá, szemközt jött rá a császári delizsánc.~Azazhogy
124    II,  IX   |             azért megborotváltan is rá kell ismerni első tekintetre
125    II,  IX   |            szentesküt tett volna le rá valahol, Nagyszombat alatt,
126    II,  IX   |             s önelégülten ütögetett rá a tenyerével. Mert nagy
127    II,  IX   |  becsületesen megnövelt hasra üthet rá: ez az én saját szerzeményem.
128    II,  IX   |        császár kinevezése őrnaggyá: rá sem hederítettek, azt mondták:
129    II,  IX   |              mintha nem is gondolna rá.~– Hej, kedves kamerádom,
130    II,  IX   |         kend, korcsmáros! – rivallt rá, hátraszegve megmerevített
131    II,  IX   |   excellenciás uram.~– De nem érünk rá, mert én nem akarok soká
132    II,  IX   |       alighanem emlékezik kegyelmed rá. Tudja, mikor egyszer az
133    II,  IX   |           felruházta. Emlékezni fog rá.~Ocskay csak elképedt, még
134    II,  IX   |            Mit akar kend? – rivallt rá Ocskay.~– Hozom a számlát.~–
135    II,  X    |              míg a grófnő csakugyan rá hagyta magát bírni, hogy
136    II,  X    |         államügyekkel, hogy nem ért rá őt elfogadni.~No, de azért
137    II,  X    |        kedvenc szerszáma. Az maradt rá az apjáról, mint szegény
138    II,  XI   |        valami különös okuk lehetett rá, hogy meg ne álljanak előtte.
139    II,  XI   |          sötét alak, s ezt kiáltaná rá: „Megállj! Térdre! Imádkozz,
140    II,  XII  |          délután a legjobb idő volt rá, hogy kitörjön. Mesterlegénység,
141    II,  XII  |            kezéből! – kiabáltak fel rá a gyülevészből.~– Pisztolyokat!
142    II,  XIII |   hadvezérek éppen nem is hajtottak rá; Savoyai Eugen, Heister,
143    II,  XIV  |        megmosdatták a Dunánál, hogy rá lehessen ismerni a képes
144    II,  XIV  |             dán királyi tisztekkel. Rá nézve idegen arcok. Aki
145    II,  XIV  |       szándékkal, hogy majd leteszi rá magát.~Hanem erre Ritschán
146    II,  XIV  |          helyéről, s hevesen kiálta rá:~– Én olyan emberrel egy
147    II,  XIV  |         háromszorosan félelmes volt rá nézve minden ember, aki
148    II,  XIV  |           Tábornok úr! – horkantott rá Heister – tanulja meg, hogy
149    II,  XIV  |    végrehajtom.”~– Ocskay! – kiálta rá Ritschán, s az emberi jószívűség
150    II,  XIV  |         emelte azért is.~– Esküszöm rá!~– No, látják kegyelmetek! –
151    II,  XIV  |               Végrehajtom! Esküszöm rá.” Nem mondogatja azt: „Hja,
152    II,  XIV  |         asztaltársaság hahotája fog rá felhangzani, s ez a hahota
153    II,  XIV  |              Hogy visszafecskendett rá a vére! A lelkéig égette
154    II,  XV   |         közepén, s jó sort veretett rá.~– Mert hallott-e már ilyen
155    II,  XV   |       Végezték a búcsúztatót éppen. Rá sem néztek a mellettük elrobogó
156    II,  XVI  |         áldomás”. – Nagyokat vágtál rá? Keresztben, hosszában?
157    II,  XVI  |        melyikünknek a szíve szorult rá, hogy a kovácshoz vigyék
158    II,  XVI  |          vele, annyi szitkot kiálta rá: „Nesze a tapolcsányi árulásért!
159    II,  XVI  |          hogy ott van? Nem várhatok rá. Én több éjszakát e födél
160    II,  XVI  |         megérkezik”.~– Úgy? – monda rá Szunyoghy grófnő. Mintha
161    II,  XVII |     felesége ujján.~– Nem gondoltam rá – szólt Ilonka könnyedén. –
162    II,  XVII |   érdemesnek, hogy megnehezteljenek rá, hogy nem becsülik feljebb
163    II,  XVIII|          ittlétét, hogy a nagyobbik rá ne ismerjen az apja szavára,
164    II,  XIX  |      kapuján egyszerre szemberohant rá egy kuruc csapat. Ráismert
165    II,  XIX  |             Sándor pedig nem ismert rá a bátyjára. Azt gondolta:
166    II,  XX   |           Vágújhely táján leskődött rá, s hogy azután egy hétig
167    II,  XX   |          lipótvári császári seregre rá ne bukkanjanak, vagy a kostoláni
168    II,  XX   |       Ocskay olyan ittas volt, hogy rá nem ismert Jávorkára.~–
169    II,  XX   |           égő gyertyákat raktak fel rá, s Ocskay Lászlóra rögtön
170    II,  XXI  |            Késő volt már. Kimondták rá a halált, a legszégyenteljesebb,