Kötet, fezejet
1 I, I | várát vívják a törökök! Mit keres itt ez a sok csürhe
2 I, I | annak semmije se.~– Hát mit izent?~– Semmi rosszat sem
3 I, I | Óh, te kis élhetetlenke! Mit tudod te még azt? Majd megemlegeted
4 I, I | is, csak parancsolni tud. Mit tudod te még, hogy mi az
5 I, I | visszafordította a fejét az anyjához.~– Mit gondolsz? Vajon viseli-e
6 I, I | titkolod.~– Legyen eszed. Ugyan mit tudnék? Kitől tudnám? Madár
7 I, I | mikor fölébredtem. Ugyan mit jelent ez?~– Semmit. Verd
8 I, I | maradt; ez volt a sorsa. De mit vétett nekik a vőm? A jámbor,
9 I, IV | a szeme, a lelke is.~– S mit akar kegyelmed, szép húgom,
10 I, V | strázsálni és lesni, hogy mit beszél, merre jár; ha meg
11 I, V | keres. Nem tudom én, hogy mit. Talán olyan embert, amilyenek
12 I, V | lov ju, zsö téme.”~– Aztán mit tesz ez magyarul?~– Ha megmondom,
13 I, V | nem.~– Hát akkor mondja, mit tesz a „zsö téme” magyarul?~–
14 I, VII | egymásba fonva Ocskay előtt.~– Mit csinálsz te itt?~– Amit
15 I, VII | micsoda?~– Tudtam jól, hogy mit írnak benne. Azt, hogy rögtön
16 I, VII | hivatalomból, tegyen helyembe mást. Mit törődöm én a gyalázattal!
17 I, IX | Most már tudom, hogy mit teszek.~– Én is.~– Azt tudod,
18 I, IX | is.~– Azt tudod, hogy én mit teszek?~– Azt.~– Akkor te
19 I, X | bízná, hogy találják ki, mit gondol ő most: hogy mi lenne
20 I, X | olyan ember, akinek nincs mit veszíteni e földön. Akinek
21 I, X | sokat magyaráznia, hogy mit tegyenek. Gyakorlatuk volt
22 I, XIII | vele egy sátorban alszik. Mit szól rá a világ?~Erre Ocskay
23 I, XIII | most mutasd meg hát, hogy mit tudsz!~Aki legelsőnek megjelent
24 I, XIII | honnan kerültél ide.~– Mit hazudjak?~– Fennhangon akármi
25 I, XIII | vele beszélni. Hát aztán mit mondjak neki?~– Most várj
26 I, XIII | szólt közbe Cinka Panna.~– Mit bánom én, akármilyen lesz;
27 I, XIII | asszonyodnak!~– Hát Balahó uram, mit szól hozzá?~– Kordéval kápsáló,
28 I, XIV | mégsem tettem meg. – De mit panaszkodom én a magam bajáról?
29 I, XIV | gyilkoltatta le. Nincs otthon mit keresnünk; hanem a gyilkost,
30 I, XIV | pedig nem is értették, hogy mit tesz), a várbeliek nagy
31 I, XIV | No hát most, hadd lássuk, mit tud kegyelmed azzal a hosszú
32 I, XIV | sem is vették; ha látták, mit törődtek vele? Egy öregember,
33 I, XIV | parasztgúnyában, egymaga, mit akarhat? Amellett a tért
34 I, XV | nincs – ha ott van, akkor mit félnek, ha nincs ott, akkor
35 I, XV | félnek, ha nincs ott, akkor mit remélnek?~A zűrzavar tökéletes
36 I, XV | őket szidni keményen, hogy mit lebzselnek itt, mikor harcolni
37 I, XV | Ocskay. – Nem halljátok, hogy mit mondok? Kifúrjam a fületeket?
38 I, XV | útban talál. Senki sem érti, mit akar? Vállat vonnak, odább
39 I, XVI | asztaláldás. „Hála Isten; van mit enni: Ámen.” Üljön le ki-ki,
40 I, XVII | valamit a Krisztuska, vajon mit hoz az idén?” Akármit higgyenek
41 I, XVII | Dehogynem, nézz csak széjjel! Mit találsz még?~Csakugyan volt
42 I, XVII | szemeit.~– De kisfiacskám! Mit gondolsz? A korona drága
43 I, XVII | üveg szélén körös-körül.~– Mit jelent ez?~– Azt, hogy a
44 I, XVII | Eleonóra hercegnő, hogy mit jövendölt a török nimetullahita
45 I, XVIII| semmi öltözet sem volt.~– Mit szólsz! – kiálta haraggal
46 I, XVIII| új allúvium zöldül már.~– Mit akarsz vele tenni? – kérdé
47 I, XVIII| asszony.~– Úgy van.~– S mit akar vele kegyelmed?~– Szabadon
48 I, XVIII| egymással számadása van. – Mit akarsz ezzel az asszonnyal
49 I, XVIII| kérdezé felcsattanó hangon:~– Mit akarsz ezzel az asszonnyal
50 I, XIX | megcsóválta a fejét; de hát mit tehetett? Ha megtette magát
51 I, XIX | szépen megköszönném.~– Hát mit tettek a nőmmel? – kérdé
52 I, XIX | tanított meg arra a nyelvre, mit a szív beszél? Ha ön szenvedett
53 I, XIX | fekete, az ördöge fehér. – Mit tett önnel az angyal? Lázadóvá
54 I, XIX | Igen: ez az angyal. És mit tesz az ördög? Eljön békíteni,
55 I, XIX | felelte: „Nem engedem!” „Mit akarsz hát vele tenni?” – „
56 I, XIX | jótékony apácák. – De hát mit gondol ön, uram: ha még
57 I, XIX | is. Az ő lovának sem volt mit enni. A kurucok is a házak
58 I, XIX | nagyobb sietséggel.” – Hát mit gondol, lovag uram, erre
59 I, XIX | cserébe – az ördögért? Mit szól kegyelmed ehhez? Nem
60 I, XX | csatlósától kísérve.~Hát már mit jelent ez?~Ilonka csak ott
61 I, XX | egyszerre mindkettőtöknek, hogy mit hozott nekünk a mi Sándorunk.~–
62 I, XXI | azt jöttem megnézni, hogy mit csinál a kis keresztfiam.~–
63 I, XXII | meg kellett mutatni, hogy mit tud. Arra való a külső pompa.~
64 I, XXII | alig lehet hallani, hogy mit szónokolnak. Bizonyára azt,
65 I, XXII | pompás briliántos gyűrűt; mit az felhúz az ujjára, s aközben
66 I, XXII | a sima nyírott fej után, mit vagy paróka, vagy hálósapka
67 I, XXII | még valahogy kitelnék; de mit szól hozzá az arc, mely
68 I, XXIII| Félrevonultak a tornácba.~– Mit szeret kegyelmed inkább
69 I, XXIII| emplastrum diacodion, de mit használ mind, ha a páciens
70 I, XXIII| bántja: a cselédnép nem tud mit tenni vele, s Bercsényiné
71 I, XXIV | európai politikai helyzetet, mit mondott neki Franciaországról,
72 I, XXIV | egyszeri légátussal szólva: „Mit is tetszett csak az elébb
73 I, XXIV | vagyok, s azt kérdezem: „Mit is tetszett csak az elébb
74 I, XXIV | s akkor aztán ők tudják, mit tesznek.~A vásártér és a
75 I, XXV | magára egyedül a lázbetegnél.~Mit csinál vele, mikor egyedül
76 I, XXV | Kegyelmetek tudják, hogy mit jelent az?~Ők bizonyára
77 I, XXV | Mondja toll alá kegyelmed, mit írjak a nevében!~Ocskay
78 I, XXV | apáca leírta egymás után: mit érté ő azt, mire valók az
79 I, XXV | burkot téve a sebkötelékre.~– Mit jelent ez az öltöny, amit
80 I, XXVI | Gáspár e hírrel eléje jött. – Mit vétett neki a mi zászlónk,
81 I, XXVI | lakomáztak csata után!… „Mit tanácsolsz, Pongrácz Gáspár?” – „
82 I, XXVI | Turkoly, azután Pongrácz.~Mit mondott az az asszony? –
83 I, XXVI | hát mégis kitaláltad, hogy mit gondolok? Jól van. Én sem
84 I, XXVI | Íme, itt a leveled, bátya. Mit tegyek vele?~– Azt, ami
85 I, XXVI | tábori jelszó: eb ura a fakó! Mit teszünk most? – Verekedünk,
86 I, XXVI | pápisták.~– No halljuk, mit tudtok? – szólt a házigazda.~–
87 I, XXVI | mehetek tárogatót fújni?!~– Mit nevetsz itt?~– Hát ugyan
88 I, XXVI | Lódulj, hozz bort; erőset! – „Mit dorbézoltok itt!” – No hát
89 II, I | menni? Szépen vagyunk.~– Hát mit gondolsz? – kérdé Borbély
90 II, I | mindenféle oknál fogva. – Ugyan mit akar kegyelmed ezzel a rongyos
91 II, II | István! Ez még itt van. Pedig mit jósolt felőle Ozmonda? Hogy
92 II, II | a csók Deliancsa ajkán?~Mit? Csak egy csók?~Az hozza
93 II, III | későn alkalmatlankodni! Mit akartok? Az én házam nem
94 II, III | kedves urambátyám.~– De mit urambátyámozol te engem?~–
95 II, III | neked még valamit.~– Ugyan mit mutatsz még nekem?~– Gyere
96 II, III | soká fog tartani. Te addig mit csinálsz? Édes tuba galambom!
97 II, III | Pannának a jó tanácsa.~– Mit is mond az a nóta?~– Ohó,
98 II, III | meg nem mozdítja semmi.~– Mit izensz? Beszéld el! Szóljunk
99 II, III | fennhangon mondá Ozmondának:~– Mit szólsz? Nem vágják le addig
100 II, IV | benneteket – mondá Ocskay. – Mit csinál a kisember?~A legkisebbet
101 II, IV | léleklátó szemeivel a férjére mit akar ezzel mondani: „Nagy
102 II, IV | Egy betű írást sem hozzá.~Mit akar ez jelenteni? Doktor
103 II, IV | mindenkit elrémít tőle.~Mit jelent hát ez a kávé?~Rájött.
104 II, IV | meg férje kezét.~– Ocskay! Mit akarsz tenni?~Ocskayval
105 II, IV | Takarózni akart.~– No, hát mit akarok tenni? Micsoda nagy
106 II, IV | néma lélek, súgd meg nekem, mit tegyünk itt! – Mit is mondott? –
107 II, IV | nekem, mit tegyünk itt! – Mit is mondott? – Eredj oda,
108 II, IV | hívd fel őket: „Ki vádol, mit tud ellenem?” Kérj bírát,
109 II, IV | közöttük, mind elnémul. – Mit tudnak ellened felhozni?
110 II, VI | azzal a gondolattal, hogy „Mit? Én? Elvegyem Lengyel Magdolna
111 II, VI | váratlan kacaj.~– Megőrültél? Mit kacagsz most?~– Hahaha!
112 II, VI | markába. „Megmondod, hogy mit nevetsz, vagy levágjam ezt
113 II, VII | mérföldnyire vagy is, hogy mit csinálsz, kivel mit beszélsz!
114 II, VII | hogy mit csinálsz, kivel mit beszélsz! Sohase hitethetsz
115 II, VII | Főztek is ők együtt – de mit? Végzetes cselszövényt,
116 II, VII | egyedül: azt tették elegen: mit nyertek vele? Az sem volt
117 II, VII | már fáradva a háborúba. Ki mit óhajt, hamar elhiszi.~A
118 II, VII | fölér, ha kézre keríthetjük. Mit szól a plánumomhoz, kegyelmes
119 II, VIII | egymásra néztek: nem értették, mit jelent az: „Itt maradni?”~–
120 II, IX | voltak már! Egyiknek sem volt mit respektálni a másikon.~–
121 II, IX | Nonono! Édes kamerádom. Mit használ ez a hetvenkedés?
122 II, IX | légy tőle csömörölve. Tudod mit? Csapd te a földhöz azt
123 II, IX | is tudta kegyelmed, hogy mit köszönjön meg. Bécs városa
124 II, IX | találni, hogy Ocskay László mit ér. – De hát történjék bár
125 II, IX | mondá a korcsmáros.~– Mit akar kend? – rivallt rá
126 II, IX | sehová! Hozza utolsó nap! Mit ront rám vele?~– Bocsánatot
127 II, X | registraturájába.~Ugyan mit felejthetett nála az ő kedves
128 II, X | bajuszkipödrést fejezi ki, hogy mit várnak tőle.~Az egész sokaság
129 II, X | szép szelíden Bécsbe! Nincs mit védelmezni rajt.”~De már
130 II, XII | sáncárok tele ördöggel! Mit akartok itt, emberek? –
131 II, XII | belőletek! Beszéljetek, mit akartok! Hallgatom, a puskaporos
132 II, XII | Fehér Angyal”!~– No, hát mit akartok a „Fehér Angyal”-
133 II, XII | tartom én itt a szállóimat? Mit keresitek énnálam? Hiszen
134 II, XII | hangját.~– Ti bolondok! Mit keresitek a kuruc Ocskayt!
135 II, XII | egy dicső, nagy hivatást, mit Isten rád bízott. Ezt a
136 II, XII | egyik bajuszát tőbül.~– Mit cselekszel? – hördült fel
137 II, XII | nép röhejre zajdult.~– Eh, mit parlamentálunk ezzel? –
138 II, XIII | egy kicsit, hogy a férje mit járt Bécsben, de mégis örülni
139 II, XIV | ráhagyta, hogy úgy van.~– Nos, mit zúgnak fel erre kegyelmetek?
140 II, XIV | zúgnak fel erre kegyelmetek? Mit csörömpöl a kardjával, Ritschán
141 II, XIV | küldetés volt neki szánva!~Mit szóljon most? Odarohanjon-e
142 II, XV | a szemébe, hadd halljam, mit beszél! Gyújtsa rám a házat,
143 II, XV | hogy vissza se nézett.~Mit is látott volna? Egy összeroskadó
144 II, XV | elbódult.~– Ki vagy te? Mit akarsz? Ne közelegj! Ne
145 II, XVI | kezében reszketett a levél, mit végigolvasott. Semmi kétsége
146 II, XVI | osztó úri asszonynak.~– Mit csinál kegyelmed, nagyságos
147 II, XVI | vagy? Nem tudod a címemet? Mit kiáltozod a nevem?~– Eh!
148 II, XVII | csak nyájasan beszélgettek. Mit kérdett Ozmonda? Hogy szabadult
149 II, XVII | belemárthatta.~– No ugyan van mit dicsekednetek a vitézkedéstekkel,
150 II, XVII | társzekérszámra!~Ez hűtött.~– Eh, mit! – mondá Ocskay, Ilonka
151 II, XVII | No, hát ez is a tied. Mit akarsz még tőlem elvenni?~–
152 II, XVII | az a rejtélyes nevetés, mit itt ezen a helyen hallatott
153 II, XVII | Ilonka bámulva nézte, hogy mit csinál.~– Ne félj! Nem méreg –
154 II, XVII | bánom: megiszom a mérget, mit elém töltenek. Szeretlek,
155 II, XVIII| közeledett e félelmes alak felé.~Mit félt ő most a kerek világ
156 II, XX | a bátyját megsiratni.~– Mit gúnyolódik kegyelmed? –
157 II, XX | kérdé Csajághy a rabtól:~– Mit tettél, ember?~– Mit tettem?
158 II, XX | Mit tettél, ember?~– Mit tettem? Álmodtam! Rettentő
159 II, XXI | iránta. Elfeledte, hogy mit vétett ellene ez az asszony,
160 II, XXI | haragos volt.~– No, hát mit akartok? Hogy elfogták Ocskay
161 II, XXI | asszonyok, hogy megmondják, mit cselekedjem? Már megtettem,
162 II, XXI | felvilágosítást is, hogy mit tett Ocskay László érdekében.~–
163 II, XXII | aki nem azt nézi, hogy mit tettünk, hanem azt, hogy
164 II, XXII | tettünk, hanem azt, hogy mit éreztünk.~ ~Még
|