Kötet, fezejet
1 I, I | Ma lakodalom napja van. Majd holnap aztán sírhatsz kedvedre;
2 I, I | társaiddal. No, hát aludjál. Majd holnap reggel, ha vége lesz
3 I, I | védelmezte – szép halál! No, majd holnap beszélünk egymással
4 I, I | élhetetlenke! Mit tudod te még azt? Majd megemlegeted te még az anyádat!
5 I, I | megemlegeted te még az anyádat! Majd mikor idegen fraj tépi a
6 I, I | Megtanulok magam bánni vele.~– Majd jólesnék még az anyád szavát
7 I, I | ha csörölve-pörölve is; majd mikor azt a goromba férfihangot
8 I, I | homlokára: az ő feje úgy fáj, majd szétszakad: talán majd meggyógyul
9 I, I | majd szétszakad: talán majd meggyógyul tőle.~De már
10 I, I | amikkel jelt fognak adni majd, ha a nászmenet megindul
11 I, I | hozzá. A vőlegényveszteséget majd kipótolja még neki valaha
12 I, I | oda: mondjon neki mesét, majd elalszik tőle.~– Én mondjak
13 I, I | lesz. Itten jön a bátyád majd nemsokára. Csak te gyógyulj
14 I, II | Találgassák a tudósok, mi az. Majd lesz itt igazi véreső mindjárt.~
15 I, IV | ábrázolják – hogy hát mármost ők majd megkeresztelik az áttérő
16 I, IV | predikátumot kapsz.~– Hanem aztán majd ne olyan hűséggel szolgálj
17 I, IV | a sült malacot egészben, majd meglátom, hogy kezded ki?~
18 I, IV | lesz valami nagy eset?~– Majd kisül mindjárt a turpisság.~
19 I, V | kegyelmetek? No, ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja.~– Ellenkezőleg!
20 I, VII | nyelvből; azt mondja, hogy majd ha egyszer békesség lesz,
21 I, VII | csak itten Ocskay László, majd nagyot fordulna egyszerre
22 I, VII | szólsz a feleségeddel?~– Majd elmondja neki ez a levél.~
23 I, VIII | eszi meg, ha itt maradsz?~– Majd akinek a kanál a kezében
24 I, IX | hogyan fogja fizetni, arra is majd ád módot az Isten. Aki a
25 I, IX | szegletbe, penésztől zöld halom.~Majd egyszerre felugrott, kitörő
26 I, X | azért hogy ilyen rongyos. „Majd nem leszünk mi rongyosak,
27 I, X | Melyik ezred menjen veled?~– Majd kiválasztom én a nekem való
28 I, X | is a nyereg alá rakták, majd megporhanyul útközben.~Ennek
29 I, XI | kérdé a nagyobbik fiú.~– Majd ha visszajön – suttogá az
30 I, XI | Hát hunyd be a szemeidet, majd akkor tudsz – mondá neki
31 I, XI | kérdé a nagyobbik fiú.~– Majd ha visszajön – suttogá az
32 I, XI | Hát hunyd be a szemeidet, majd akkor tudsz – mondá neki
33 I, XIII | a fekhelyére zokogni, s majd megint felugrott, s a lábaival
34 I, XIII | nyavalyatörőst mutatnod. Ott azután majd fölvesznek, és bevisznek
35 I, XIII | megcsal?~– Akkor a füled majd eligazít. Te nem tudsz másként,
36 I, XIII | mondd neki. Akkor ő azután majd szerét ejti, hogy egyszer
37 I, XIV | ez! – mondá Ocskaynak. – Majd én hadd beszélek az én nemzetségemnek!~
38 I, XIV | bort szomjazik, hanem vért. Majd meg kell őket nézni, hogyan
39 I, XIV | megteszi, mint huszonnégy. Majd csinál elég lármát a maga
40 I, XIV | táblának az egyik végétől majd a másikig ért, a vezér uraknak
41 I, XIV | legjobban igazat mond.~– No, majd meglássuk holnap, melyik
42 I, XIV | sincsen még. Még vár valamire. Majd ha az bekövetkezik, akkor
43 I, XIV | bolondozik az öreg kuruc, majd visszajön fele útjáról,
44 I, XVI | Nem kérdeztem. Aztán majd ha egyszer nagyon sok érdemet
45 I, XVII | oka van rá, hogy megtegye.~Majd megtudjuk azt is.~
46 I, XVIII| Nem mehet onnan el. Ott majd megnyomják!~Dejsz a nagyszombati „
47 I, XVIII| Lászlónak, mint őrá. „No, majd az én késem nyeld el, ha
48 I, XVIII| Azt csak bízd énreám. Majd kiveszem én belőle.~– Hogyan?~–
49 I, XVIII| Istennél a kegyelem!” Majd mielőtt a vesszőt kettétörnéd,
50 I, XVIII| mondá Csajághy. – Hát akkor majd én veszem a kémet vallatás
51 I, XIX | nemesi vérével.~– Addig majd őrködik fölöttem az ezredes
52 I, XIX | van Ocskay a lovasaival, majd visszaveri őket. – Mikor
53 I, XX | beszélni.~Ocskay csakugyan majd odaégette a feleségét akkor,
54 I, XX | határosnak?~Ilona várta, hogy majd feljön Csajághy, s kulcsát
55 I, XX | talán az egyszer mégiscsak majd visszanéz, s úgy elszorult
56 I, XXI | most itt maradsz nálunk?~– Majd meglátom. Hajó idő lesz,
57 I, XXI | dologhoz készül itt. Még majd az én markomba is nyomnak
58 I, XXI | úgy hogy meg is maradj?~– Majd ha egyszer megint zavaros
59 I, XXII | fel volt háborodva, hogy majd elmulasztá a kíséret többi
60 I, XXII | Föltette magában, hogy tehát majd ő fogja ezt a történetet
61 I, XXII | valahogy; de hogy eel meg majd nálam neekül a várkapitány?~–
62 I, XXIII| négyféle alakban is megjelen, majd mint öreg koldusasszony,
63 I, XXIII| mint öreg koldusasszony, majd mint prédikáló, facipős
64 I, XXIII| kimentette magát, hogy később majd helyt áll: elébb Jávorkával
65 I, XXIII| ki akar jönni az ajtaján, majd ott nyomta a pénzes zsák,
66 I, XXIII| oláhokkal. Ahány vezér, az mind majd felfalja egymást. Amit Bercsényi
67 I, XXIII| kardja a lába elé akad, majd elbukik benne: akkor azt
68 I, XXIII| s rohan ki a teremből, majd magával viszi a szárnyajtó
69 I, XXIII| Bercsényi Forgáchoz lépett, hogy majd közli vele. Erre Forgách
70 I, XXIII| beteghez, talán én tudom majd ápolni.~– Te! Te akarsz
71 I, XXIII| súgá Jávorka Ocskaynénak. – Majd hozok én kegyelmednek receptet
72 I, XXIII| mérget? A kegyelmed kezéből majd beveszem.~– Nem az enyémből,
73 I, XXIV | grófnő apácává akar lenni. Majd mindjárt megtudom én az
74 I, XXIV | szobrain ejtett csorbáknak majd Bocskai hajdúnépe, majd
75 I, XXIV | majd Bocskai hajdúnépe, majd Kara Musztafa janicsárhada
76 I, XXV | szükséget ne szenvedjenek, ha majd a vízvezeték el lészen foglalva.~
77 I, XXV | megérem a reggelt, akkor majd elolvasom.~– A fejedelem
78 I, XXV | kegyelmed?~– Arra, hogy majd talán egy golyónak lesz
79 I, XXV | életért imádkozni jó.~– Majd visszatér még a kegyelmed
80 I, XXV | veszedelmei közepett.”~Ocskay majd kiszökött az ágyából: csaknem
81 I, XXV | le kegyelmed énnekem. Én majd leírom a levelét a nejéhez.~–
82 I, XXV | kegyelmednek most többet mondani. Majd ha felgyógyul, s a dolog
83 I, XXV | fogsz, visszajövök: s akkor majd bebizonyítom, hogy mind
84 I, XXVI | fenn a fejedelem hadait majd egy évtizeden keresztül,
85 I, XXVI | sütötték a pecsenyét, kalácsot, majd kigyulladt az eresz. A piac
86 I, XXVI | sereget? – Álmodom én most?~– Majd én ordítok egy szót a füledbe,
87 I, XXVI | sűrű, két fekete szemöld, majd összeér elöl. Korallpiros
88 I, XXVI | azt gondolta magában, hogy majd vissza lehet azt megint
89 I, XXVI | szavával.~– No, no, Deliancsa. Majd az urad megver, ha más gyűrűjét
90 I, XXVI | megharagszom,~Itt a csárda, majd beiszom, hajahaj!~– No,
91 I, XXVI | hattyú”. S akkor a neve is majd eszébe jut. – Vagy marad
92 II, III | ami igaz volt. – Egyszer majd rajta is vesztett: amidőn
93 II, III | visszajön értük.~– Ennyi jóságot majd vissza sem tudok fizetni.~–
94 II, III | olyan nyájas lett, hogy majd a talpát csókolta meg, veszekedő
95 II, III | hozzá dohányt? Megállj, majd én megtöltöm a pipádat,
96 II, III | szereztem.~– Add ide a kulcsát, majd én felnyitom. Nesze a bükkfatapló,
97 II, III | tartozik. Hanem hát megállj: majd mutatok neked még valamit.~–
98 II, III | nem értek hozzá.~– No, hát majd lesz más, aki ért hozzá,
99 II, III | engem: üljetek le, faljatok! Majd én utoljára magam elé veszem
100 II, IV | gyermekeknek való scéna. Aztán majd menjünk át a másik szobába,
101 II, IV | kezük ügyéből. Akkor azután majd én kerülök a kertajtó felől.
102 II, IV | se, de a kuruc se férhet majd hozzátok; akkor aztán majd
103 II, IV | majd hozzátok; akkor aztán majd megmondom, hogy ki vagyok,
104 II, V | tudják: „mater”. Megállj: majd este a fonásnál elmesélem
105 II, V | ebrúdon löknék ki. Hiszen majd elmondom én azt neked. Hitetlenség,
106 II, V | úgy van, úr uram, még azt majd a kard dönti el, hogy kié
107 II, V | hanem a kisasszonynál van, majd rátalál reggel felé. De
108 II, VI | a szép Katinkát, s aztán majd neked is onnan kell engem
109 II, VI | neked adják Lietavát, hát majd ideadják nekem; én aztán
110 II, VI | Mondd meg, kérlek szépen!”~– Majd megtudod egyszer – mondá
111 II, VII | vannak a szökevények.~Ocskayt majd a guta ütötte meg mérgében,
112 II, VII | ellen, Vak Bottyánt elfogni, majd én magam megyek a császári
113 II, VIII | veled teszünk.~– A többit majd megtalálom én, ha szükség
114 II, IX | fullajtár Ocskaynak –, mert majd a vámnál egy kicsit akadékoskodni
115 II, IX | vámtiszt –, a korcsmáros úr majd itt marad, míg a társzekeret
116 II, IX | ami fizetség lesz, azt majd teljesíti a korcsmáros úr,
117 II, IX | zsoldomat soha nem fizették, majd megvesztem éhen-szomjan.
118 II, IX | jöttél fel Bécsbe. Hiszen majd te is végig fogod mindezt
119 II, IX | ütheti már a mennykő.~Ocskay majd megpukkadt már a mérgében;
120 II, X | László, s kézzel-lábbal majd szétrúgta maga alatt az
121 II, X | elszállásolva.~Hajh, most már majd csak álmaiban fogja feltalálni
122 II, X | nyerhetni? – kérdezé Ocskay.~– Majd mikor őfelsége fogadni fog.~
123 II, X | őexcellenciája?~A kapus majd kiejté a szájából a gombócfalatot,
124 II, X | szabadkőműves sincs közöttük. No, majd leves után sok anekdotát
125 II, X | legkedvesebb korcsmája. Hiszen majd meglátja őtet kegyelmed
126 II, X | együtt mulatott?~Ocskaynak majd a feje tetején ugrott ki
127 II, X | volna adni egy tallért. No, majd holnap.~Ez így ment napról
128 II, XI | Hej, Rákóczi, Bercsényi!” Majd meg azt, hogy: „Szegény
129 II, XI | odament, abban a hitben, hogy majd azok útbaigazítják.~Talán
130 II, XII | Tökölyivel egy követ fújnak, majd meg a megmérgezett gyertyákat
131 II, XII | Betörjük az ajtót, s majd megtaláljuk mi a drága madarat.~–
132 II, XII | harmadmagammal! A két társat majd kiválasztom én magam. Mikor
133 II, XII | meg nem foghatta Ocskayt; majd másutt! Azon volt, hogy
134 II, XIII | annyiszor emlegették, hogy majd eljön értük az Ocskay László,
135 II, XIII | hofkriegskassaverwalter majd ónossá lett ijedtében, amint
136 II, XIII | azzal az ígérettel, hogy majd legközelebb Budetinban mindazt,
137 II, XIV | kapta a kezéhez, mert azt majd az egyik, majd a másik hadvezér
138 II, XIV | mert azt majd az egyik, majd a másik hadvezér letartóztatta,
139 II, XIV | csörgött az aranypénz.~– Majd felszaporítom megint: „Kapok
140 II, XIV | a semmiséget, hát hiszen majd elmondja akkor Pálffy bánnak,
141 II, XIV | azzal a szándékkal, hogy majd leteszi rá magát.~Hanem
142 II, XIV | valamennyien összeröffennek majd Egerbe, ahol a fejedelem
143 II, XV | szalmás viskót fölégetni. Majd fölépülnek megint. Nincsenek
144 II, XV | Hazajárok – kísértő léleknek.~Majd meg elhallgatott: az arca
145 II, XV | kákompillik! Jöjjetek utánam! Majd én szemébe nézek annak a
146 II, XVI | milyen kemény. Megállj, még majd vért is kell ontanod, magyar
147 II, XVI | magyar vágja a magyart. Majd nő helyébe más. „Terem az
148 II, XVI | volt, amit most gondol. – Majd megválik nemsokára, hogy
149 II, XVI | Azért mondta magában, hogy majd megválik, melyikünknek a
150 II, XVI | bizonyítá.~– No, ha te nem, hát majd én megteszem! – hörgé az
151 II, XVI | rend szerint a bőröndjeit; majd ő maga helytáll a társzekerek
152 II, XVI | Mennyivel nehezebb lesz majd „extra dominium” pörölni
153 II, XVII | Csak tessék felsétálni. Majd a cseléd megmutatja, merre
154 II, XVII | De hát azt gondolod, hogy majd én addig teneked folyvást
155 II, XVII | Neki is voltak fegyverei! Majd rákerül a sor!~Ezt a tusát
156 II, XVII | után nyúlva. – Aki elvette, majd visszaadja még!~– De nem
157 II, XVII | Ozmonda azt súgá Ilonkának:~– Majd ha elaltattad a gyermekeidet,
158 II, XVII | megvigasztal. Ajánlom neked is. Majd megszokod valaha!~Aztán
159 II, XVIII| azzal a félig sült malaccal! Majd vacsorálhattok holnap reggel.
160 II, XVIII| Ha a fennsíkra felérünk, majd jobb lesz az utunk; akkorra
161 II, XVIII| kijövünk, aztán Biccsén alul majd kikaptatunk a gyepre. Holnapután
162 II, XX | hadakba ne üssék a fejüket. – Majd meg egy végeszakadatlan
163 II, XX | bekötözze s meggyógyítsa.~– Majd hívatok én neked olyan borbélyt,
164 II, XXI | adtam át, hogy bontsd fel majd akkor, ha meghalok.~– Nálam
|